Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Nézôpont kérdése

           Szép lassan megutáltam ezt a szókapcsolatot, kifejezést. Ez is amolyan szófordulat lett a politikusok, üzletemberek szájában. Használják is sűrűn, amikor csak tehetik, a felvilágosultság, az informáltság légkörét varázsolva maguk köré. Pedig csak mellébeszélnek.
           Nálunk is egyre sűrűbben fordul elô, hogy rákérdez az újságíró egy bizonyos témára, problémára: jó vagy rossz, mi a megoldás, kinek a feladata, ki tévedett, ki a hibás… s akkor jön egy ilyen válasz a tisztelt alanytól, hogy ez nézôpont kér­dése. Mert tudniillik mi nem tévedtünk, amikor azt mondtuk, hogy… lé­nye­gében ez nem rossz, igaz nem is a legjobb, de… s ebben az esetben, el­ha­markodott lenne azt mondani, hogy ez rossz megoldás, vagy azt, hogy ez jó meg­oldás… ugye a feladatkör sem egyértelmű, mivel éppenséggel bárki… te­hát tévedésrôl konkrétan nem beszélhetünk… valójában ezt senkitôl sem lehet szá­mon kérni, mert a hibalehetôséget nem lehetett kizárni, és… szóval ez nézô­pont kérdése. Már-már empátiával hallgatod a szavakat kétségbeesetten keresô emberkét, és bánod, hogy rákérdeztél. Ez az elsô fázis, aztán kezdesz feldühödni, mikor hazugságot hazugságra próbál halmozni, s végül teljesen kiborulsz, mikor ártatlan, könnyes kiscica szemekkel bűvöl, hogy higgyél neki. Hülyének néz, s ez a végsô fázis. S ez persze már nézôpont kérdése.
           Elfogadhatatlan számomra, hogy egy helyi városvezetô, politikus nézôpontokról filozofálgasson, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy számára csak egy szempont lehet érvényes: a város érdeke. Ennyi. Semmi más. Erre esküdött fel, ezt vállalta, ezért került oda, ahová került, emiatt kap fizetést. Punktum. Egyet­len más nézôpont sem kell érdekelje, csak a város nézôpontja. Ezt várják el tôle a városlakók. Tisztán, becsületesen, egyenesen a város érdekét kép­vi­selni megalkuvás nélkül. Ehhez nem kell mártírnak lenni, sem fatalistának. Vi­szont kötelezô a céltudatosság, a tárgyilagosság. Az esti meséket pedig másra kell hagyni. A hazugságok elôbb-utóbb kiderülnek. S ez nem lehet nézôpont kérdése.
           De ezt már annyiszor leírták mások is, én is, hogy már szinte szégyenszámba megy, hiszen csak akkor kell ezt ismételgetni, mikor pofátlan fatuskók ke­rülnek az élre, és figyelmeztetés céljából sűrűn példázódni kell, hátha ész­re­veszik magukat. Sajnos, a gyakorlat nem igazolja a figyelmeztetôket. Mond­hat­ni, kevés az esély, hogy az üzenet nyitott fülekre találjon. Vastag a bôr, lepereg az ige, de a média feladata az, hogy ne törôdjön ezzel.
           Mondjad nékik! Ezerszer, ha nem értik! Szajkózzad az igazat! Hirdessed az igazságot! Értesd meg velük, hogy a csodák nem maguktól lesznek, hogy a város, a közösség, a szülôföld nem nézôpont kérdése. S létünk nem lehet ellent­mon­dás: nem azért születtünk, hogy az önpusztításon munkálkodjunk, az elô­dök nem azért építették fel a várost, hogy az utódok lerombolják azt.
Ábrahám Imre

Nem porhintés, bonyolult mosztszállítás

           Hétfôn sajtótájékoztatót tartott Vincze János közüzem-igazgató. A fűrészpor beszerzésének tör­té­ne­tét ismertette, amit lapunk vé­gig­követett. Végül pedig el­mondta, hogy a Marcolemn és a Com­forex cég visszalépett, az Explosiv Kft-vel aláírták a szer­zô­dést, tehát ez a cég fogja szállítani a dán kazánhoz a tüzelôt. Mint mondták, nem zökkenômentes a szállítás, hiszen míg a pol­gármester azt mondta, a mellékgazdaság udvarán át szállíthatnak, az ottani alkalmazottak nem akarták beengedni az au­­tókat. A kertészet mellett nem­rég megnyitott utcában pe­dig veszélyes a nagy járművek köz­lekedése a gázvezetékek miatt.
           Továbbá Vincze reagált Pap Jó­zsef polgármesternek egy té­véadásban tett kijelentésére. Majd Portik Endre, az Explosiv cég tulajdonosa is szólt a sajtó kép­viselôihez, utalva szintén a pén­teki adásra.
           Vincze a mosztszállítás tör­té­nete kapcsán kitért arra is, hogy a közbeszerzési törvény ér­tel­mében a közüzemeknek kötelezô volt betartani a közbeszerzés sza­bályait.
           – Nem lehet egyénileg sok-sok apró szerzôdést kötni cégekkel. Ezt a közbeszerzési törvény 23-as cikkelye is elôírja. Ha én ezt el­követem, egyértelmű, hogy el­járás indul ellenem.
           Azt is elmondta Vincze, hogy a fűrészporral egy gigakalória 101,43 lejbe kerül, de csak, ha a fűrészporért nem kell fizetni, míg a gáztüzeléssel elôállított hô gigakalóriája 273 lej. Ha gázzal fű­tenek, tekintve, hogy a la­kos­ság a helyi referenciaár szerint fizet, a közüzemeket teszik tönk­re. Ezenkívül pedig tizenöt évig a város monitorizálva van ezzel a dán kazánnal. Abban az esetben, ha továbbra sem fűrészporral működteti a kazánt, a város tizenöt év lejártával büntetést kell fizessen. Tehát fűrészporral kell fűteni.
           Miután a két cég nem vállalta a moszt szállítását, felkértük az Explosiv Kft-t. Ismertettük a grafikont, hogy decemberben, ja­nuárban, februárban havi 4500 köb­métert kellene beszállítson. Több­szöri egyeztetés után tör­tént egy változás az üzleti éle­té­ben, melynek következtében pénteken, december 7-én délután aláírtuk a szerzôdést, köbméterét a fűrészpornak 14 lejben fogja szállí­tani.
           * * *
           – Az idén, késôn tavasszal a polgármester utasítására a hivatal a kertészet mellett leválasztott egy utat. De mikor a gáz útját tervezték, közölték a polgármesterrel, hogy az utcát akkor lehet hasz­nálni csak, ha a lefektetett ve­zetékeket védôcsôbe teszik. Tehát az utca a nagy kamionok számára használhatatlan ilyen formában. Többször is meg­kér­tem a polgármestert, tegyen va­lamit, mert az az út használhatatlan. A lépése az volt, hogy megpróbálta az Építôk utcából nyíló mellékgazdaság dán kazán felé vezetô kapuját lezárni. Akkor éles szóváltás következtében le­hetôséget adtak a mellékgazdaság udvaráról bejárni a kazánhoz. A nagy probléma akkor kez­­dett jelentkezni, mikor az Explosiv nagy járműveket vá­sá­rolt. Hétfôn, 3-án este nyolc után kimentem, hogy nézzem meg, hiszen közölték, hogy nem tud bemenni az autó a mellékgazdaságnál. Meg is akadt. A meg­oldás az volt, hogy leakasztottuk a kaput. De egy mellékgazdaságot megtápláló vezetékben – amely ideiglenesen 2–2,5 méter magasságban van – megakadt a jármű. Másnap reggel kiment az alkalmazottunk megjavítani, s anélkül, hogy szólt volna, le­kap­csolta az áramot, ezért bocsánatot kértem, de a szóváltáskor el­hangzott, hogy inkább lehe­gesz­tik a kaput, minthogy beengedjék a nagy autókat. Ez a huzavo­na, hogy beengedik, nem en­gedik, nem most kezdôdött. A pol­gármester minden egyes alkalommal azt mondta, beengedik az autót, az ottani alkalmazottak pedig azt, hogy meg van tiltva. Legutóbb ismét azt mondta a polgármester, hogy bemehet az autó… Tényleg nagyon sajná­latos annak az Építôk utcai 7–8 lakónak a helyzete, mert idôn­ként a kapujuk elôtt elmegy egy kamion. Ôk arra hivatkoznak, hogy leszotyogott a moszt az au­tóról, lehet, hogy igaz, de azoknak a járműveknek, amelyek most szállítanak, ponyvájuk van. De, ha ne adj’ isten lehull a fűrészpor, meg kell vizsgáljuk azt, hogy mi fontosabb: a nyolc embernek, vagy annak az ezer embernek a helyzete, akik a Forradalom negyedben laknak. S az a kamion nem oda ereszkedik le az utcába, hanem átmegy a városon, más emberek kapuja elôtt is. Egyetértek, hogy rossz he­lyen van a dán kazán. Nem akarok senkit sértegetni, de vég­re a polgármester meg kellene mondja, hogy mit csináljunk folytatta az igazgtó.
           * * *
           – A Hargitagáz álláspontja az, hogy az új utcácskában nem le­het szállítani nagy járművekkel. Ezt levélben is közölte a hivatallal. Az, hogy mi itt hanyatt vágtuk magunkat a székben, és al­vállalkozóknak adtuk ki a mosztszállítást, hogy a lakók többet fi­zessenek, az nem igaz. Nem ér­tem, hogy miért támadják a köz­üzemet, mi a bajuk a közüzemmel, mert ebben az esetben mindent megtettünk. Lehet vádolni akárkit, hogy miért 14 lejért szállítanak, de ha valaki olcsóbban tudja, jövôre meghirdetjük a közbeszerzést, és jelentkezzen. Piacgazdaság van – mondta Vinc­ze.
           Portik Endre, az Explosiv cég tulajdonosa elmondta, ez az utolsó fűtési szezon, amikor az Exp­lo­siv beszállítja a dán kazánhoz a fűrészport.
           – Azon is gondolkodom, hogy felbontom a szerzôdést, kiszámítom és kifizetem a moszt és a gázzal való fűtés különbségét. Rá­jöttem, hogy ebben a városban mindenki csak a saját érdekeit nézi. Ötször annyi mennyiségű fű­részporra van szükség Gyer­gyó­szentmiklóson a fűrészpor-feldolgozó üzemekben és a dán kazánhoz, mint amennyit termelnek. Tehát máshonnan is kell szállítani, messzirôl. A fűrészpor ára a szállítás függvényében változik… Ha a Hargitagáz a hi­vatal tudomására hozta, hogy a nagy autókkal nem szabad rá­menni a gázvezetékekre, akkor ne várják el tôlem, hogy a so­fôreimet kitegyem annak a ve­szélynek, hogy bármikor felrobbanhat az autó.
           Hogy miért vállalta el mégis Por­tik Endre a mosztszállítást, vá­laszában kifejtette, hogy azért, mert fél évvel ezelôtt azt ígérte, hogy nem marad moszt nélkül a közüzem.
           Jövôre drágábban fogják adni a moszttermelôk a fűrészport, mert ugye tudják, hogy a Go Rt. 14 lejt fizet, s lehet, hogy csak a nagy préselôüzem fogja tudni megvásárolni. Azon kell gondol­kodni már most, hogy mi lesz jö­vô­re, fejezte be Portik.
           A szerdai tanácsülésen elvi döntés született: az Építôk utcán hordhatják a mosztot.
Kedves-Tamás Gyopár

Idôalagút (50.)

           1907. december 14-én tartotta elsô ülését a rendezett tanácsú Gyergyószentmiklós képviselôtestülete. Sokat vitáztak arról nap­jainkban is, hogy mi is volt a település rangja. Az alábbiakban az 1907.december 15-én megjelent Gyergyót hívjuk segítségül:
           „Falu-e vagy város?
           Gyergyószentmiklós a hajdani mezôváros, az 1871. évi XVIII, törvénycikk szerint nagyközséggé változott át. Ezen beosztást az 1886. évi XXII. T. cz. fenntartotta s így 36 évig az egykori me­zô­város, mint nagyközség szerepelt.
           A folyó évben hivatkozott 1886. évi XXII. törvényczikkben elôírt feltételek szerint rendezett tanácsú várossá alakult át belügyminiszteri engedéllyel s így ma már befejezett tény elôtt állunk.
           Nálunk a kormány hivatalból nem rendelheti el, hogy a köz­ségek a magasabb fokozatot felvegyék, habár anyagi és szellemi feltételei megvannak. Ez minden esetre hiány községi jogunkban legelsô jogászaink szerint is, azonban törvényeink a szabadság szellemétôl áthatva vonakodtak az úgynevezett „rendôri állam” megteremtésétôl, így ebben a kérdésben is a polgárok akaratának szereztek érvényt.
           Ha azonban a nagyközség rendezett tanácsúvá várossá alakul át, a visszafejlôdés szintén törvényhozásilag van rendezve, s an­nak kellékei:
           1. hogy azt a lakosok és birtokosok egyenes államadó szerinti többsége kérje és
           2. hogy a község az eddigi állásban reája háruló kö­te­le­zettségeket elégséges szellemi és anyagi erôk hiányában nem ké­pes teljesíteni.
           Nálunk a befejezett átalakulás után ismételten felmerül egyes kisebb körben a visszafejlôdés kérdése, s e tekintetben a polgá­rok között aláírási ivvel történt házalás is.
           Épen úgy mint mikor a mindenben kételkedô gazda a meg­tör­tént vásár után fűhöz-fához kapkod, hogy a megbánt vásárt meg nem történtté tegye, indultak meg egyesek, hogy a nagy többség által ellentmondás nélkül kért és megnyert átalakulást megsemmisítsék.
           Ehez azonban sem erejük, sem joguk nincsen, mert elsô sorban is nem képviselik a lakosok és birtokosok adó szerinti több­sé­gét, másodszor pedig nem képesek kimutatni, hogy Gyer­gyó­szentmiklós rendezett tanácsú város e minôségében ránehezedô kö­rülményeknek megfelelni nem képes. Ez utóbbit csak a kö­vet­kez­mények igazolhatnák egy jövendô s emberi számítás szerint be nem következhetô körülményt pedig már elôlegesen bizo­nyí­té­kul felhasználni, valóban gyermekes fogás.
           (…)Nagy apparátussal fogtunk az átalakításhoz, ki akartunk emelkedni a községek nagy tömegébôl, mert Gyergyó­szent­mik­lósban megvannak a jövendô, fejlôdôképes város kellékei és most a befejezett tény elsô aerájában jajgatunk az egyhangú ké­relmünk teljesítése miatt – ez gyermekes, férfiatlan eljárás.
           Igen közel fekszik itt a gyanú, hogy egyesek nem az általános jót szolgálják önzetlenül, hanem magánérdek megvalósításán fáradoznak.”
           (Van új a nap alatt? Csaknem az történt, mint néhány éve, mi­kor elnyertük a megyei jogú város rangot.)
Ollózta: Bajna György

Ami hiányzott a gyergyószentmiklósi vasút százéves történetébôl

           2007. december 5-én 17 órai kezdettel került sor a gyergyó­szentmiklósi vasút születése szá­zadik évfordulójának a megün­nep­lésére. Ez alkalommal emléktáblát is avattak, melyet Tánczos Barna közlekedésügyi államtitkár leplezett le, az a fiatal politikus, aki Háromszéken nem védte meg a Székelyföld-táblát, melyet a köz­lekedésügyi minisztérium is törvénytelennek nyilvánított, arra hivatkozva, hogy nincs elég tá­vol­ság az út és a tábla között. Ugyan­ez a csíki ifjú politikus nem tette meg a szükséges lé­pé­seket akkor, amikor a Szé­kely­föl­dön áthaladó intercity vonatot abban a hátrányos megkülönböz­te­tésben részesítették, hogy a sze­rel­vényt csupán Marosvásárhely és Brassó között môködtetik, ez­zel a székelyföldi utasokat átszállásra kényszerítik Brassóban a Vá­rad, Kolozsvár, vagy Arad fe­lôl érkezô és Bukarestbe menô já­ratokra. A szakemberek szerint a két irányból jövô intercity sze­rel­vény megbírta volna a három szé­kelyföldi vagon hozzácsato­lá­sát is, ami a minisztérium szak­em­bereitôl is függött. A székely­föl­di utasok kérésével megkeres­tem az államtitkár urat, aki ígé­re­tet is tett a helyzet orvoslására. Az új menetrend és késôbbi be­szélgetéseink bizonyítják, hogy Székelyföld utasai nem találtak meg­hallgatásra.
           Az ünnepségre azonban nem hív­ták meg azt a személyt, aki 1991. január 8-án vállalta a ro­mán–magyar feliratú, városunk megnevezését tartalmazó vasúti tábla feltevését az állomás hom­lok­zatára, és az azzal járó kál­vá­riát. Ennek a vasúti táblának a fel­tevésével György Sándor korabeli állomásfônök felvállalta a fe­let­teseivel való szembenállást. A felsô utasítások ellenére a vonal­kar­bantartókkal és az akkori villamossági vállalat munkásaival felrakatta a táblát, ami után a brassói vasúti igazgatóság ve­ze­tôi, a vasúti rendôrség és a ma­ros­vásárhelyi vasúti katonaság ve­zetôi nemcsak leváltással fe­nye­gették meg György Sándort, hanem a hadbíróság elé állítást is kilátásba helyezték számára. Ezután következtek a halálos fe­nyegetésekre vonatkozó telefonhívások. A szakmai gyűléseken meg­alázták, sôt a testi fenyítés le­hetôségét is fenntartották fô­nö­kei. A volt állomásfônöknek és csa­ládjának szinte három évig kel­lett tűrnie a vasúti vezetôség fe­nyegetéseit. Ô azonban minde­zen fenyítések ellenére vállalta a kétnyelvű tábla fenntartását a gyergyószentmiklósi állomáson. Ilyen jellegű kiállásában támogatták az öntöde és a fa szállí­tá­sá­val foglalkozó vállalat munkásai, akik hosszú idôn keresztül valóságos ôrséget álltak a tábla védelméért. Az akkori válla­lat­ve­zetôk közül dr. Márton László, a gyergyószentmiklósi öntöde ko­rabeli igazgatója három-négy mun­kást bocsátott György Sán­dor védelmére, mivel átlátta azt a veszélyes helyzetet, melynek vá­rosunk volt állomásfônöke ki volt téve.
           A bosszú azonban nem maradt el. Mivel György Sándor Gyer­gyó­szentmiklóson védettséget élvezett, más helységben próbáltak életére törni. 1992. október 3-án Dédán egy elôkészített baleset ál­dozatává vált. A vasúti cso­mó­pont településén a gépkocsijával szabályosan közlekedô György Sándor autójába egy erdei táf ment bele fényes nappal, egyenes úton, úgy, hogy belenyomta egy sáncba, majd nekipréselte autóját egy betonhídnak. A baleset után összegyűlt dédaiak vasrudakkal vették ki a volt állomásfônököt az autójából, és mint „halottat” tették le gépkocsija maradványai mel­lé. Egy volt beosztottja is­merte fel az életet benne, és sza­ladt a gyors egészségügyi köz­benjá­rásért. A szászrégeni és ma­rosvásárhelyi orvosok lelkiisme­retességének köszönhetôen sike­rült megmenteni a három hónapig válságos helyzetben lévô György Sándort. A baleset okozójával kap­csolatban csak annyit je­gyez­nék még meg, hogy a táf nem volt beírva a forgalomba, és ve­ze­tô­jé­nek nem volt hajtási engedélye, melyek közül bármelyik kihágás külön-külön, a forgalmi szabályok értelmében, börtönbüntetéssel jár. (De ez nem történt meg.)
           György Sándor mellôzése a szervezôk részérôl azért is tűnik furcsának, mivel 1989 végétôl RMDSZ-tag, és többször volt a gyergyószentmiklósi RMDSZ el­nöke, alelnöke, illetve a Gyergyó Területi Szervezet ügyvezetô elnöke.
           György Sándor tette nélkül valószínűleg 2001 után sem lettek volna kirakva a magyarlakta te­lepülések állomásain a kétnyel­vű táblák, melyek a magyar identitást jelképezik.
           Véleményem szerint az évfordulós ünnepségeket szervezô bi­zottság ôt kellett volna, hogy fel­kérje, mint szakmabelit is, a va­sút átadása százéves évfordulójának a megszervezésére. Ha pedig ez nem történt meg, akkor is György Sándort méltatlanul mellôzték. A táblaavató ünnepségen illett volna legalább azt megemlíteni, hogy Gyer­gyó­szent­mik­ló­son tették ki elôször Románia te­rü­letén a kétnyelvű helységnév­táb­lát a vasúti állomáson.
Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô

MPSZ-hírek

           A Lakossági Tájékoztató Irodáról
           Ezúton is gratulálunk a százéves város nagyszerű vezetôinek újabb megvalósításához, a lakossági tanácsadó iroda megszüntetéséhez. El kell ismerni, hogy ez kemény munka volt, nehezen ment, mert az iro­da alkalmazottai nem hagyták magukat, foggal és körömmel küzdöttek. De végül a kitartó munka meghozta a gyümölcsét, immár hó­na­pok óta lakat van az iroda ajtaján! Háromszoros hurrá ezért. Egy ma­gára valamit adó város nem tűrheti, hogy mindenféle tanácsadó iro­dák pöffeszkedjenek a városháza földszintjén, ez kétségtelenül meg­en­gedhetetlen volt, nem beszélve arról, hogy az alkalmazottak ott sem dolgoztak semmit, csak ültek a tévék elôtt egész nap. Pol­gár­mes­terünk kipipálhatja feladatlistáján ezt a sort, s teljes erôbedobással hozzáláthat a következô nagy munkához. Hogy mi következik, arra még tippelni sem merünk, s fôleg nem akarunk ötleteket adni neki, inkább reménykedünk, hogy a hátralevô fél év valahogy már eltelik. A képviselôtestület tagjaitól azért elvárjuk, hogy bár egy-egy koszo­rút helyezzenek el a lelakatolt ajtó elé, elvégre cinkosságuk nélkül a pol­gármester nem ért volna célt.
           A város arculatáról
           Azt mondják, a történelem ismétli önmagát. Tájékozottabbak azt is hozzáteszik, hogy a múltat újra és újra átéljük, csak mindig eggyel magasabb fokon. Ezen tételt igazolni látszik az, ami százéves városunkban történik az Úr 2007. évében. Ezelôtt kerek száz évvel a gyergyói sajtó gyakran cikkezett a közvilágítás meg az utak tarthatatlan állapotáról. Ha az akkori újságírók ma ellátogatnának hozzánk, minden bizonnyal azt állapítanák meg, hogy az ô idejükben is voltak gondok, de azt el sem tudták volna képzelni, hogy ilyen sártenger borítsa be az egész várost, illetve, hogy este épp olyen vaksötétben kelljen bo­torkálni a város nagyobbik részében. Bátran kijelenthetô, hogy az akkori hibákat a mostani polgármester sikeresen vitte szinte-szinte tökélyre. Egy apró hiányérzetünk azért van, ugyanis a polgármester, illetve a gyermekei utcáját még nem sikerült a város átlagos szintjére süllyeszteni. Kicsit jobban igyekezhetne ott is!
           A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
           Százkét hét, több mint egy év és tizenegy hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű kép­vi­selôtestület jó­vá­hagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Újra és újra megkérdezzük Pap Iosif polgármestertôl, Farkas Zol­tán városi RMDSZ-elnöktôl, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjaitól (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalos Al­bert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Ko­lum­bán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kál­mán, Vencser Sándor), hogy mikor vetnek véget ennek az állapotnak? Ígérjük azoknak, akik nem unják már a témát, s hetente el­ol­vassák a közleményünk ezen pontját, hogy addig nem nyugszunk, míg a vétkesek nem fizetik vissza a teljes összeget, kamatostól.

Városunkban járt Borbély László miniszter
„Nem mutogatok ujjal senkire”

           Csíkszeredát követôen Gyergyószentmiklóson folytatta Hargita megyei körútját Borbély László miniszter. El­sôként a Támaszklub napközi otthont kereste fel. (Ér­ke­zése elôtt 20 perccel kaviccsal töltötték fel a napközi ud­varát, így nem kellett térdig érô sárban tapicskolniuk a ma­gas rangú vezetôknek.) A Támaszklub diákjaival és pe­dagógusaival tartott néhány perces találkozót követôen a Gyergyói-medence polgármestereivel és önkormányzati képviselôivel tanácskozott a szaktárca vezetôje. Bor­bély szerint nagyon eredményes volt az elmúlt három év, számos program keretében sikerült pénzt biztosítani a szé­kelyföldi településeknek. Példaként a meglátogatott Tá­maszklubot hozta fel, ahol hôszigetelést végeztek a svájci kormánytól nyert pályázatból. A befektetés nagy részét a svájci kormány biztosította, további összegekkel a román kormány és a helyi önkormányzat járult hozzá. Az elmúlt években Hargita megye összesen 5,3 millió lejt kapott a vízhálózatok és a csatornázás felújítására, illetve kiépítésére; 4,5 millió lejt fordítottak a falusi utakra. To­vábbi pályázati lehetôségek voltak tömbházak hô­szi­ge­telésére. Gyergyószentmiklósról egyetlen pályázatot sem tettek le erre a kiírásra, melynek oka az – a miniszter sze­rint –, hogy nem alakultak meg a lakótársulások. „Nin­csenek lakótársulások. Ez számomra nagyon meglepô volt, hiszen a tömbházak így nem tudnak ebben a prog­ram­ban részt venni. Azonkívül más támogatásoktól is elesnek. Hiszen most már van törvény rá, és bármilyen pá­lyá­zatokon lesz lehetôség részt venni, ha létrejönnek a la­kótársulások” – mondta Borbély. Jövôre 70 uszoda épí­tését tervezi a szaktárca. Ebbôl kettô Hargita megyében fog felépülni, egyikre pályázhat Gyergyószent­miklós is. Tervezik továbbá új kultúrotthonok építését, de számos pályázat révén kaphatnak infrastruktúra fejlesztésére pénzt a helyi önkormányzatok. Feltétele, hogy tudják biztosítani az önrészt, hogy legyenek tervek elkészítve és az, hogy az adott határidôig végezzék el a munkálatokat. Konkrétan a gyergyószentmiklósi helyzetet ismertetve Borbély elmondta: a december 12-i kormányülésen pró­bálják elfogadtatni azt a határozatot, melynek alapján 2008 folyamán is elköltheti a város a fűtésrendszer rehabilitálására utalt 10 millió (100 milliárd régi) lejt. (Mint is­meretes, ellenkezô esetben vissza kell küldeni az össze­get.) Lapzártakor sikerült elérnünk telefonon a minisztert, aki elmondta, hogy a problémát csak a jövô szerdai kormányülésen fogják tárgyalni. Az EP-választásokról is szót ejtett a miniszter, aki egyben az RMDSZ ügyvezetô al­elnöke is. Elmondta, sikerült teljesíteni a vállaltakat, azaz két RMDSZ-es képviselô bejutott az Európai Par­la­mentbe. Ennek ellenére elemezni kell a helyzetet – hang­súlyozta Borbély, és meg kell keresni azokat, akik fe­le­lôsek azért, hogy számos gyergyói településen nem érte el a várt eredményt az RMDSZ. „Én nem fogok ujjal mu­to­gatni senkire, de kritikusan végezzenek önvizsgálatot, ke­ressék meg, kik azok, akik nem tudták rendesen megszer- vezni a választásokat, és álljanak a sarkukra!” – hangsúlyozta. Az ügyvezetô alelnök szerint: az embereknek meg kell mutatni, hogy az RMDSZ mit ért el az elmúlt három év alatt, és fel kell készülni a tavaszi választásokra. „Ne legyünk kishitűek! Össze kell fogni, és menni kell elôre!” – szólította fel a helyi tisztségviselôket Borbély László.
Csata Orsolya

Évkönyv karácsonyra

           Jövô héten már megvásárolhatja a Gyergyói Kisújság 2008-as évkönyvét! Karácsonyra meglepheti közelben, vagy akár idegenben élô szeretteit a gyergyóiakról szóló kiadvánnyal, amelynek témája az egyszerű ember. Azokról a gyergyóiakról, a környezô településeken élôkrôl szól, akik egyszerűségüknél fogva nagyszerűek. Ez alkalommal is 224 oldalas könyvet kínálunk, amelyben olvashat akár szomszédjáról, rokonáról, ismerôsérôl. Arról, hogy a körülöttünk élôk hogyan élnek, miként gondolkodnak. Böngészve a kötetet, lehet, rádöbben arra, hogy önnek is hasonló a véleménye bizonyos dolgokról, vagy éppen teljesen másként vélekedik. Magazinos-oldalakat is kínálunk és fejtörôket is. Ha van hozzá kedve, játszhat velünk, nyerhet tôlünk. Jövô héten tehát keresse évvégi kiadványunkat, a Gyergyói Kisújság 2008-as évkönyvét ugyanazokban az üzletekben, ahol lapunk hétrôl hétre megvásárolható.

Nincs vezetôtanácsa a Go Rt-nek

           A legutolsó gyűlésen dr. Márton László bejelentette, hogy nem kíván továbbra a Go Rt. vezetôtanácsának tagja lenni. Azelôtt már kilépett Ilyés Balázs Levente.
           – Többször mondtam, hogy hely­re kell hozni a vezetôtanácsot, mert nem működhet így a részvénytársaság, de erre nem reagáltak. Nem láttam értelmét, hogy ott legyek – mondta dr. Márton.
           – A kezdeti nagy lendület hová lett?
           – Sok mindent megpróbált a ve­ze­tô­tanács, hogy a végrahajtás miként si­került, az nem a tanácsra tartozik. Amiket elhatároztunk, nem hajtották végre százszázalékosan. Én nem láttam bele, hogy állnak pénz­ügyileg. Többször kértem, hogy h­á­romhavonta mutassák meg a mérle­get, hogy áll a cég. Azt tudom, hogy a perek száma nôtt, de azt nem, hogy a veszteség, adósság csök­kent-e vagy sem. Azt sem tudom, mennyi a bevétele havonta a cég­nek. Az utóbbi egy év alatt kértem, többször is, hogy számoljanak be. Aztán én nem tudtam részt venni a közgyűlésen, mert el voltam utazva. A tulajdonos is mulasztást követ el, mert nem számoltatja be a vezetést. Mikor egyedül maradtam, kértem, egészítsék ki a tanácsot.
           – Mióta Vincze János az igazgató, mi változott?
           – Nem lehet azt mondani, hogy rossz irányba változott, például be­vezették a gázt a hôközpontokba, sok engedélyt kikapartak, de sokkal nagyobb energiát kellett volna fektetni az alkalmazottak számának fe­lül­vizsgálatára, feladatokkal való ellátására, a cég gazdasági haté­kony­ságának növelésére, a szolgáltatási árak megállapítására. A vállalatnál sok minden nem tiszta elôttem, de talán az operatív vezetésnek sem. Azt viszont elôre látom, hogy a költségmegosztók felszerelésével, nô a cég vesztesége, mert nincs köz­­vetlen visszaszabályzás a fo­gyasz­tók és a kazánházak között. Mint fogyasztó, nekem vissza­ta­szí­tó, hogy a hôenergia fizetése mellett fizetem a leolvasását, és ezenkívül betrappol havonta valaki a lakásomba, hogy végignézze a szobáimban a mérôműszereket. Akik eddig ezt a műveletet végezték, nem gondolnak arra, hogy netán nem lesz szükség rájuk ezután. Visszatérve: ha valahol adom a nevemet, el­­vá­rom, hogy körülöttem tiszta legyen minden. Úgy éreztem, nincs ott szükség rám, ezért adtam be felmondásomat.
           – Mit javasol?
           – Habár egyedül is elláthatná ezt a feladatot az igazgató, azt ja­vas­lom, nem szabad vezetôtanács nél­kül hagyni a céget, ennek számos visszaütôje keletkezhet.
           Ilyés Balázs Levente november el­sején lépett ki a vezetôtanácsból.
           Mint elmondta, nagyon elfoglalt, nincs ideje. Szerinte olyant kell vá­lasztani, aki ráér, és figyelemmel tudja követni a cég működését.
           Vincze Jánost is megkérdeztük a hogyan továbbról.
           – Mind a két vezetôtanácstag le­mondott, a közgyűléssel egyeztettünk, közösen keressük, hogy fel­kérjünk személyeket, mert a cég nem maradhat vezetôtanács nélkül.
Kedves-Tamás Gyopár

Volt s nincs új hôközpont

           A szerzôdés felbontását kéri átiratában a Ter­mo­energy Kft. A 2893-as számmal iktatott, 2006 no­vember 8-án kötött szerzôdés értelmében 2007. október 1-tôl (több mint két hónapja!), 95 lej + ÁFA/Gkal áron kellene hôenergiát szolgál­tat­­nia a siófoki érdekeltségű vállalkozásnak. A be­ruházás el sem kezdôdöt… A december 12-i ön­­kormányzati testületi ülésre eljuttatott dokumentumban Király Tamás ügyvezetô a szerzôdés 14-es bekezdésére hivatkozva kéri a közüzem és a Termoenergy Kft. között kötött szerzôdés felbontását. Átiratában Király megjegyzi, hogy a cég továbbra sem áll el szándékától, hogy biomasszával működô hôközpontot építsen, ám eh­hez több idôre van szüksége. A szerdai testületi ülésen Vincze János, a közüzem igazgatója arra kérte a testületet, hogy bontsa fel a Termoenergy Kft-vel kötött szerzôdést annak érdekében, hogy a siófoki befektetônek ne kelljen büntetést fi­zet­nie. Hiszen a szerzôdés szerint amennyiben nem si­kerül vállalását teljesítenie (azaz 2007. október el­sejétôl nem biztosítja a szükséges hôenergiát a közüzemnek), úgy a 95 lej + ÁFA és a földgázzal szolgáltatott energia (273 lej + ÁFA) elle­n­ér­té­ke közötti különbséget a Termoenergy Kft. fizeti ki. Vincze János hangsúlyozta, hogy amennyiben ki kell fizetnie a különbséget, „a Termoenergy kft-nek annyi büntetést kell fizenie, hogy nem ma­rad pénze a hôközpont létrehozására”. A tes­tület nem foglalt állást a kérdésben. Elhatározták, meghívják a siófoki cég képviselôit – Király Ta­mást és Török Pétert is –, akiktôl beszámolót kér­nek a beruházás késésének okairól.
Csata Orsolya

Szent Miklós Napok

           Gyergyói mondák könyve
           Két könyvet mutattak be a Pro Art Ga­lé­riában a múlt csütörtökön délután a Szent Mik­lós Napok keretében. Bajna György újságíró a Salamon Ernô Irodalmi Kör nemrég megjelent Találkozások című anto­ló­giájáról szólt. A kör jelenlévô tagjai közül néhányan alkotásaikból olvastak fel.
           A még nyomdaszagú Gyergyói mondák köny­vének születését Bákai Magdolna könyv­tárigazgató ismertette, kollégáinak, va­lamint a Legendák városa címmel meg­hir­detett rajzpályázaton résztvevô gyerekeknek köszönte a támogatást, hiszen a színes gyerekrajzok illusztrálják a könyvet. A kiadvány nyomdai költségét teljesen a polgármesteri hivatal állta.
           Balázs József festôművész a pályázatra beérkezett gyerekrajzokról, illusztrációkról szólt, melyeket óvódásoktól kezdve nyolcadikosokig, csak gyerekek készítettek. Ezek a rajzok a gyermekek üde lelkületét su­gározzák, színvonalasok, fogalmazott a festôművész, aki kihangsúlyozta örül a kiad­vány­nak, nemcsak azért mert gyerekmun­kák vannak benne, hanem azért is, mert így a gyerekek megismerkedhetnek a gyergyói mondákkal, legendákkal. A könyvbemutatón a kalocsai vendég, Vesztergám Miklós tá­rogatóművész, valamint Balázs Katalin csongrádi énekes hallatta hangját.
           A történész monográfiát tett az asztalra
           Szent Miklós Napokra, Gyergyó­szent­mik­lós várossá válásának 100. évfordulójára tisztelte meg a lakókat, az érdeklôdôket dr. Becsek Garda Dezsô a még nyomdaszagú két­kötetes könyvével, mely e település tör­té­netét a kezdetektôl 1918-ig foglalja össze. A könyvbemutatóra a Pro Art Galériában került sor, ahol Kolcsár Béla köszöntötte a jelenlévôket, és Vesztergám Miklós tároga­tó­művész gyergyói nótákkal hangolta rá az ér­té­kes monográfia bemutatójára. Gyer­gyó­szent­miklós története címmel kiadott, egye­lôre két kötetet Bajna György újságíró mu­tatta be. Kérdezz-felelek formában is­mer­tet­ték a könyv tartalmát. Elmondta, a kö­tet anya­gi háttere, a támogatottság nem volt meg­­­felelôen elôkészítve, a képviselô, tör­té­nész saját költségén adta ki a város monog­rá­fiáját.
           Korábban még volt próbálkozás Gyer­gyószentmiklós monográfiájának kiadására, a könyv elôszavában a szerzô sértôdött­sé­gé­nek is hangot ad.
           Az általam megírt könyvet 1982-ben elégették. 1990-ben Pataki Imre, aki ismerte a hely­zetet, a megyei költségvetésbôl kiutalt bi­zonyos összeget a könyv megjelentetésére, kiadására. Én, mint RMDSZ-elnök betettem az RMDSZ kasszájába, amit majd a választmányi tagok nem engedték, hogy erre a célra fordítsak. 1992-ben saját költségemen kiadtam, 1999-ben Pál Árpád polgármester kez­deményezte egy monográfia megírását, végül is a monográfia támogatása az akkori pol­gármesteri hivatal részérôl elmaradt, így 2001 decemberében kiadtam egy monográfiát, melyet munkatársaimmal közösen ír­tunk, én szerkesztettem. Most az ünnepre készülve pedig elkészült a két kötet.
           Dr. Garda Dezsô Gyergyószentmiklós történetének harmadik kötetén dolgozik, mint mondta, félkész álapotban van. El­mond­ta, Gyergyószentmiklós közösségének is­mernie kell ôsei múltját, büszke kell lennie arra a helytállásra, melyet az ôsök a mindennapokban, illetve a harctereken tanúsítottak a megmaradás érdekében, hogy a kö­zös­sé­gü­ket tudják szolgálni.
           Civilek a hogyantovábbról tárgyaltak
           Civil szervezetek képviselôi találkoztak szombaton délelôtt a Pro Art Galériában. Az önkormányzat által szervezett találkozón nem tolongtak a civilek, viszont lett volna, amit megbeszélni, hiszen rég nem ültek egy asztalhoz, legalábbis ez derült ki. Több mint két óra alatt tárgyalták a gyergyói civilek helyzetét, elhalasztva a második témát, Suciu Gábor elôadását. Kótai Levente, a polgármesteri hivatal munkatársa vezette a beszélgetést, mely idônként súrolta a sze­mélyeskedés határát. Kontesveller József alpolgármester elmondta, a hivatal részérôl van nyitás és szükség is van az ilyen jellegű találkozókra, csak működôvé kell tenni. A jelenlévô civilek szinte mindegyike hozzászólt, és megegyeztek, nemsokára egy asztalhoz ülnek, hiszen van mit megtárgyalni.
           Képeskönyv születésnapra
           Fotókiállítással, fotóalbum bemutatásával zárták az ötnapos ünnepet. A X. Gyer­gyó­szent­miklóson tartott Nemzetközi Fo­tó­táborban készült alkotások kerültek köz­szemlére a Pro Art Galériában vasárnap dél­után. Tizenkét alkotó, több mint hetven al­kotása a mai Gyergyószentmiklósról felki­áltó jel kell, hogy legyen a város la­kóinak, vezetôinek. Megálljt kell parancsol­jon a meggondolatlan munka folytatására, fo­gal­mazott Bajna György újságíró a kiállítás- megnyitón. Továbbá elmondta, a rombolás tetten érhetô. A megyei kulturális köz­pont ve­zetôje, Ferencz Angéla szólt az érdeklô­dôkhöz és tolmácsolta jókívánságait a város 100. születésnapján, mely lakói aján­dék­ba egy képes könyvet is kaptak.
           A száz év fényei című albumról Kolcsár Béla, a művelôdési központ igazgatója szólt, elmondta, a szerkesztés, grafikai tervezés a Hargita Megyei Kulturális Központ vala­mint Ádám Gyula fotós és Cseke Gábor mun­kája. A képek alatt a pársorosakat Bajna György tollából olvashatják, ki mintegy aján­lásként elmondta: az albumot úgy forgassák, hogy mindenkinek fájjon az a város, ahol él, aki tehet, az a hatalmon lévô tizenkilenc tanácsos és a végrehajtással megbízott városvezetôk.
           A kiállítás-megnyitón közreműködött Blénessy Enikô és Mezei Magdolna, a kiadványt a Tipografic Nyomda készítette, anyagi hátterét a helyi önkormányzat állta.
           Gyilkos-tó
           Ezzel a címmel látott napvilágot a Gyil­kos-tó keletkezésének 170-ik évfordulójára az a kiadvány, melynek címoldalán Balázs Miklós fotóművész egyik olyan fotója kapott helyet – ma már nem létezô cson­kokról –, mely figyelmeztet a tó körüli gondokra, a pusztulásra. A kiadványt színes ké­pek díszítik, illetve leírások nyújtanak íze­­lítôt az érdeklôdôknek. A könyv meg­jele­nésében közreműködött Bajna György, Bákai Magdolna, Dezsô László, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói osz­tá­lya. A kötetben Vezérszó címmel olvas­hat­juk:
           Kincsfelderítô munka, köszöntve köszöntünk – fogadd ím lelkes üdvözletünk!
           EKE, Székely Társaság és EMKE – mi hárman vettük fel a zászlót, hogy e hármas tartalommal, egyesült erôvel, kitűzzük azt a Gyilkos ormára. E három színű lengô lobogó köszönt téged vándor, ki jelszavaddá tetted: „Ismerd meg e hont!”
           Az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyó­­szentmiklósi fiókja nyújtja feléd baráti jobbját, a Székely Társaság szeretô gonddal kí­séri lépteid, míg az Erdélyi Magyar Köz­művelôdési Egyesület a kultúra nevében kér: szeresd mindazt, ami magyar – erdeink zú­gását, szikláink csodás varázsát, forrásaink üdítô vizét, a porszemet, a sziklát, a harmatcseppet, a vízesést, az ózondús levegôt, s a büszke fenyôt tépô fergeteget, mind-mind (…)
Baricz-Tamás Imola

Ünnepeltünk

           Az egyház csütörtökön reggel fogadta az érkezô keresztaljákat, és az ünnepi szentmise után körmenetet tartottak. Szenténekek és sok búcsús zarándok kí­sé­retében vitték körbe a fôtéren Szent Mik­lós püspök szobrát. A sort lovas­hu­szárok vezették, és az egyház kép­vi­selôi, helyi elöljárók, vendégek, zarán­do­kok vonultak körbe.
           * * *
           Délután a múzeum udvarán az ifité­ká­sok ünnepi játszóházzal kedveskedtek a gyermekeknek. Régi korokat idézô ze­ne csalogatta be az udvarra a gyerekeket és az arra járókat. Ezúttal nem kéz­mű­veskedtek, hanem különbözô népi mes­terségekbe nyerhettek bepillantást a ki­csik. A csabafiak és a barantások íjaztak, hagyományos viseletbe öltözve egy szalmaköteget vettek célba. A gyerekek körbeállták ôket, és egy-egy merészebb fiú kérdezgette: „kipróbálhatjuk?” A hozzáértôk bemutatták az agyagozást, a szal­mafonást, a bôrdíszművességet és a csu­héfonást is.
           * * *
           Simon Péter pantomim-elôadása meg­ör­vendeztette a gyermekeket és a felnôtteket egyaránt. A művész fehér arcával, és fehér kesztyűvel a kezén minden élet­helyzetet el tudott játszani, szavak nél­kül, csupán mozdulatokkal, igaz, mint a pantomim-művészekre jellemzô, sarkítva. Mindenkinek széles mosolyt csalt az arcára, amint a tömeget felállította, hogy a „szükséges” kábel megszabaduljon, hi­szen valaki rajta ült a láthatatlan ve­ze­téken. Hozzáillô hangutánzó zenei kí­sé­ret­tel láthattuk milyen az, ha egy ven­dég­nek nem ízlik az étel, a súlyemelô nem bírja a súlyokat, vagy valaki siet, de egyesek azt is megtapasztalhatták mi­lyen kezet fogni és megpuszilni egy ro­bot­embert.
           * * *
           A gimnázium dísztermébe csongrádi zenészek érkeztek: gitárral, szaxafonnal, dobbal és zongorával. Nemcsak zenéltek, pentaton skálára, improvizációra ta­ní­tották a gyergyói fiatal zenészeket. Ha­mar tanultak a gyergyóiak, könnyen felismerték, mikor improvizál a ze­ne­kar. A csongrádiak érkezésük elôtt üzen­ték a gyergyóiaknak, vigyék hang­sze­reiket a rendhagyó zeneórára. Bá­tor­ta­­lanul kezdôdött, de kellemes muzsika lett a közös, csongrádi és gyergyói, ze­né­lésbôl.
           * * *
           A Tanulók Házában dr. Gaál Alajos tisz­teletére emléktáblát avattak a gyergyói sport képviselôi. Dr. Gaál Alajos 1889–1967 között élt, és ô alapította és vezette a helyi sportegyletet. Áldozatos mun­kájáért az emléktáblát a gyergyói sí­egylet állítatta, és tiszteletére egyperces néma csenddel adóztak a jelenlévôk.
           * * *
           Pénteken a Tanulók Házában állították ki a gyerekek által készített hajómo­delleket. Szinte „életre keltek” a szovjet ôrhajó, a francia tengeralattjáró, a len­gyel teherhajó, a tűzoltóhajó, a vontatóhajó és a járôrhajó.
           * * *
           A Szent Miklós Napok keretében hirdettek eredményt az ifitékások a 100 év – 100 kérdés címmel év elején el­kezdett vetélkedô végén. A játékosok a Gyergyói Kisújság hasábjain és az Ifi­té­ka internetes oldalán közzétett kér­dé­sek­re válaszolva adhattak számot arról, hogy mennyire ismerik városuk tör­té­nel­mét, múltját és jelenét, gazdasági és művészeti életét. Gyerekek és felnôttek egyaránt beneveztek a tízfordulós játékba, válaszoltak a kérdésekre. Elsô helye­zést Mihály Annamária ért el, aki a leg­több, 85 pontot szerezte meg a többfordulós játékon. Második helyen a Kós Károly Általános Iskola hatodikos diákja, György Tünde végzett 84 ponttal, har­madikon pedig Kari Mária Mag­dol­na, aki szintén a Kós Károly Általános Is­kola diákja végzett 80 ponttal. A képzeletbeli dobogó negyedik fokára a Vas­kertes Iskola diákja, Szász Ferenc áll­hatott 78 ponttal. Emellett – a pénteki díj­kiosztó ünnepségen – díjazták a ve­tél­kedô összes résztvevôjét. A versenybe be­nevezett 34 diák és felnôtt olvasó két gyergyói kiadványt: a Találkozások cí­mű antológiát és a Gyergyói mondák cí­mű kiadványt kapta ajándékba.
           * * *
           Felejthetetlen élményben volt részük azoknak, akik vasárnap este részt vettek a római katolikus templomban tartott kon­certen. Igaz, egy kis fűtés nem ártott vol­na, a hallgatók is jobban érezték vol­na magukat, az elôadók pedig levehették volna kabátjaikat. A kolozsvári Szent Mihály-templom kamarazenekara és kórusa vokál-szimfonikus koncertet adott. A Potyó István vezényelte együt­tes nagy­sze­rű szólistái – Borsos Edith, Molnár Márta, Szilágyi Zsolt és György Róbert – Händel, Bach, Haydn, Saint-Dsaens műveket adtak elô.
Csata Orsolya, Rancz Enikô

Jövôre szebbet!

           A Szent Miklós Napok lejárta után kíváncsiak voltunk, mi a gyergyóiak vé­leménye róla, milyen programokon vettek részt, és mi tetszett nekik. Ezért a vá­rosban megkérdeztünk néhány járó­kelôt.
           Bachsai Béla, 72 éves: Nem vettem részt a városnapokon. Sokat várnánk, mást. Például szükség lenne fórumokra, ahol elmondhatnánk a kívánságainkat, és hogy mire van szükségünk.
           Kinda Éva, 40 éves: Nem vettünk részt a programokon, mert kisgyerekünk van. De a televízióban néztük a híradásokat a rendezvényekrôl. Szerintem jobb volt, mint tavaly.
           Bot János, 71 éves: Én részt vettem. Voltam a kultúrházban, a Korona-teremben, a galériában, a Mikulás érkezésén. Szerintem ügyesen meg volt szervezve. A világítást kellene megjavítani, fôleg a kultúrház környékén.
           Kovács Gizella, 25 éves: Csak a tűzi­játékon voltunk. Szülôként szívesen látnám, ha gyermekeknek rendeznének kü­lönbözô versenyeket.
           Huszár Katalin, 16 éves: Voltunk a Step Dance elôadásán. Tetszett. Jövôre szívesen látnám Dancs Annamarit.
           Hunyadi Éva, 17 éves: Én is megnéz­­tem a Step Dance elôadását, de nem tudom, jövôre kit hívhatnának.
           Elekes Barna, 20 éves: Huszár vol­tam a felvonuláson, és szerdán este megnéztem a Mikulás érkezését és a tűzijátékot. Lehetett volna jobb is. Nehéz minden ember ízlése szerint alakítani a ren­dezvényeket. Szerintem idén ke­ve­seb­ben vettek részt, mint a tavalyi rendezvényeken. A kivilágítással is problémák voltak.
           Gál Levente, 18 éves: Részt vettem. A tavalyihoz nem tudom hasonlítani, mert akkor nem voltam, de szerintem a szer­vezéssel voltak problémák. Hív­hat­nának ismertebb együtteseket, amelye­ket többen szeretnek, ilyen rendez­vényeken nincs helyük rock-együttesek­nek.
           Névtelen: Én csak néhány rendezvényen voltam, és azok tetszettek. Az, hogy mi legyen majd jövôben, a fiatalokat kell kérdezni.
Rancz Enikô

Ünnepélyes díjátadás

           Pénteken délelôtt ünnepi ta­nács­­ülésnek adott otthont a Ko­rona terme. Veress László sepsi­szent­györgyi – és mint mondta, im­már gyergyói – színművész Wass Albert gondolattal indította a díszülést, köszöntve a város­ve­ze­­tôket és vendégeket. Köz­re­mű­ködött a baróti Kájoni Consort Ré­gizene Együttes. Pap József pol­gármester köszöntôbeszédét követôen a kitüntetések átadására került sor. A városvezetés Gyer­gyó­szentmiklós nevadójának, il­let­ve várossá válásának 100. év­for­dulójára rendezett ünnepségen a kitüntetettek munkáját, az eddig elért eredményeiket értékelte.
           Kitüntetést kapott: Szász Ró­bert X. osztályos tanuló informa­ti­kában elért eredményeiért, Sa­la­mon Ernô Gimnázium; Bíró Cson­gor XI. osztályos tanuló, matematika területén elért eredményeiért, Salamon Ernô Gim­ná­zium; Elekes Gyopár VI. osztályos tanuló, matematika területén elért ereményeiért, Vaskertes Ál­ta­lános Iskola; Parászka Elôd a Pajkó és a Táncos című filmekben nyújtott színészi alakításáért ka­pott kitüntetést, Salamon Ernô Gimnázium; Ferencz Réka sportban, a sílôvészetben elért eredmé­nyeiért kapott kitüntetést, ô a Batthyány Ignác Szakkollégium diákja; György Mónika szintén sportban, sífutásban elért eredmé­nyeiért kapta a kitüntetést; Portik Szat­mári Ágnes teniszezô, Mol­nár Szabolcs, a Progym kapusa; Páll Ágnes sporttáncoktató, Murvai Jó­zsef ökölvívóedzô; Málnási Bé­la síedzô, a gyermekek Töhi bá­csi­­ja; Basilides Csaba jégkorong­edzô; Romfeld János, a gyergyói fo­gat­haj­­tás megalapítója; Dana­li­szyn József amatôr színjátszás te­rén elért eredményeiért kapott ki­tüntetést, valamint Pop Pavel post mor­tem-díját özvegye vette át.
           Nagy István jegyzô ismertette a korábbi tanácshatározatot, melyben a városatyák a Pro Urbe illet­ve a Díszpolgári cím odaítélésérôl döntöttek.
           „Tettem, ami a dolgom, ami a feladatom”
           Pro Urbe-díjjal tüntették ki Ambrus Éva tanárnôt. A laudációt Szôcs László, az Ipartestület Fér­fi­karának elnöke tolmácsolta. Éva né­ni a díj átvétele után elmond­ta, fiatalon, 23 évesen, lányul kezdte karnagyi pályafutását, most nagymamaként fejezte be és adta át szintén egy fiatal 23 éves lánynak, akinek jó munkát, sok sikert, s „fiaival” való közös dalolást, va­­la­­mint azt kívánta, örömet sze­rezzen magának, a dalosainak és a hallgatóságnak is; és soha ne le­gyen közömbösségben részük, mert az a legfájóbb. Harmincnégy éven keresztül dirigálta fiait Amb­rus Éva tanárnô, ki e kitünte­tést a városvezetés részérôl mint­egy jelzésként is veszi: jelzi a díj­jal a város, hogy a mű­ve­lô­dé­sért, a kultúráért tesz, figyel, és ez na­gyon jó dolog, mondta.
           Ambrus Éva Pro Urbe-díjas
           Ambrus Éva tanárnô, karvezetô 34 év nagy szakmai tudást, em­pá­tiát és pedagógiai érzéket kö­ve­telô munka után egészségi okokból az ôsszel letette a karmesteri pálcát.
           Egészségi okokból, ezt hangsúlyozzunk, és nem azért, mert meg szeretett volna szabadulni a to­vábbi sok-sok fáradsággal járó mun­kától.
           Több mint egy emberöltô azt je­lenti, hogy méltó utóda volt an­nak a Bálint Ákos karnagynak, aki annyi éven át mentette, ahogy le­he­tett a nagyhagyományú Ipar­tes­tületi Férfikórust. Kitűnô utód, hi­szen hamvaiból kellett föl­él­esz­te­ni a dalárdát, hitet adni a hiteha­gyottaknak, hogy érdemes folytatni az 1892-ben megkezdett mun­kát.
           A tanárnô nemzedékeket, rá­a­dá­sul hölgyként kellett férfiakat úgy összeszoktasson, hogy né­zetkülönbségek soha ne zavarják a munkát. Mert a kóruséneklés csak akkor tűnik szórakozásnak, ami­kor már szórakoztat. Addig el­lenben – fôleg műkedvelôk ese­té­ben – sok-sok órát kell arra for­dítani, hogy valóban könnyednek tűnjön az éneklés, görcsök nélkülinek, s mellesleg tisztán zengjen a dal.
           A kórusművek kiválasztása sem egyszerű dolog, s Ambrus Éva egyik tudománya az volt, hogy mindig sikerült olyan mű­sort összeállítania, ami a legjobban illet „fiaira”.
           Nyolcvanéves és 25 éves egy­más mellett. Tanítás és család. Kó­rus és gyermeknevelés. Si­ke­rek öröme és a készülés nem lel­ke­sítô órái, hetei, hónapjai öt­vö­zôd­tek munkájában, úgy, hogy abból ne csak a férfi dalárda, de a város egész közössége nyerjen, hogy szállhasson határokon át Gyergyószentmiklós jó híre.
           Olyan munkát végzett, amit nem lehet mérlegre tenni, aminek a súlya csak akkor mérhetô, ami­kor nem végzik el.
           A visszajelzések igazolják, nem teltek fölöslegesen a heti pró­bák­ra fordított órák. Ha összeadják, meglepôdnek, milyen sok idôt tesz ki összegük, s akkor még vegyük hozzá a kiszállásokra és a fellépésekre fordított idôt. Sem a munkakönyvben, sem a családi ka­sszában nem jelenik meg hozadékuk. Pontosabban, az utóbbiban megjelenik…
           A 34 év kórusra fordított ideje magánéletébôl kiszakított idô. Három gyermekétôl, a családtól, másik nagy szerelmétôl, a verstôl elvett idô. Mert Gyer­gyó­szent­mik­lóson verset mondani is ke­ve­sen tudtak olyan hitelesen, mint ô, amikor a versmondásra és nem a kórusra fordított energiát. Elô­a­dó­estjeinek máig élô emléke, akkori visszhangja is igazolja ezt. Ha ma­gának való, a versmondást folytatja, egyéni babérokat gyűjt, nem a kórusmozgalomért tesz.
           Munkája elôtt már Svájcban is, komoly szakmai értékelés hajtott fe­jet. Köszönjük, hogy e pá­rat­­lan gazdag, színvonalas, szívvel és lélekkel, végig bérmentve végzett mu­nkásságát a városvezetés, a város képviselô testülete is mél­tá­nyol­ta.
           Az Ipartestület Férfikara
           „Végzem, mit az idô rám mért”
           Díszpolgári címmel tüntették ki dr. Kolumbán József aka­dé­mi­kust, ki 1935-ben született Gyer­gyószentmiklóson. A laudációt dr. Márton László olvasta fel. Ko­lum­bán József meghatódottan vette át e kitüntetést, mint mondta, szülôvárosa születésnapján igen nagy megtiszteltesésnek érzi e címet. Elmondta, szüleire taní­tói­ra gondol nagy hálával, hiszen ôk táplálták bele a helytállás, az önbecsülés csíráit, de ugyanakkor tanítványaira is, akikkel az elmúlt ötven évben volt alkalma ta­lál­koz­ni. Mai napig részt vesz a tu­do­mányos életben, tanít, kutat. Vall­ja, a tehetség kibontako­zá­sá­hoz szükség van az önbecsülésre. Az akadémikus Kányádi-sorokkal zárta beszédét „végzem, mit az idô rám mért…”
           Dr. Kolumbán József díszpolgár
           Dr. Kolumbán József 1935-ben szü­­letett Gyergyószentmiklóson, Csík­szeredában érettségizett 1953-ban, majd a Bolyai Tudo­mány­egyetem matematika és fi­zika szakán 1957-ben tanári dip­lo­mát, 1958-ban pedig az akkor már Victor Babe? Egyetemen ku­ta­tó matematikusi diplomát szer­zett. 1959 óta a kolozsvári Babe?- Bo­lyai Egyetemen dolgozik, professzori kinevezést 1990-ben ka­pott.
           Hatalmas ívű tudományos pá­lyá­ja alatt optimalizáció-elméle­té­vel, aproximáció-elmélettel, line­á­ris programozás dualitás elmé­le­té­vel, valamint a többértékű ope­rá­­torokkal adott variációs egyenlôtlenségekkel kapcsolatosan ért el jelentôs eredményeket. A mű­sza­ki tudományokban is alkal­maz­ható fraktálok kutatása terén igazi erdélyi iskolát teremtett. 1968-ban a matematikai tu­do­­má­nyok doktori fokozatát szerezte meg. 1972-ben Humboldt-ösz­tön­díjat nyert, és másfél évet Ham­burg­ban töltött, világhírű mate­ma­­­tikusokkal dolgozott. Az 1990-es években ugyancsak Humboldt ösztöndíjjal több hónapot töltött Németországban, majd 1993 óta több ízben, több hónapon át az ELTE Operációkutatási Tanszé­kén és más magyarországi ma­te­ma­tikai intézményekben tartózko­dott.
           Dr. Kolumbán József rendsze­res résztvevôje, gyakran meg­hí­vott elôadója nemzetközi kon­fe­ren­­ciák­nak, kongresszusoknak. Kap­­­cso­latban áll több világhírű ma­­te­ma­tikussal és matematikai in­­téz­ménnyel.
           Kolumbán professzor neve­lô­ként is kiemelkedô munkát vég­zett. Több egyetemi tanár veze­té­se alatt szerezte meg a Mate­ma­ti­kai Tudományok Doktora címet, jelenleg is 12 doktorandusza dolgozik disszertációján.
           Kutatásainak eredményei nem­zet­közi elismertségének bizo­nyí­té­ka. 1997-ben egy nemzetközi ku­tatócsoport vezetôjeként, amely­ben román matematikusok is részt vettek, elnyerte a Világbank há­roméves projekt támogatását, amelynek témaköre: Hal­maz­ér­té­kű függvények alkalmazása az op­timalizációban. Számos könyv szerzôje, vagy társszerzôje.
           A Bolyai Nyári Akadémia ma­tematika szakosztályának Gyer­gyó­szentmiklósra hozatala Ko­lum­bán professzor érdeme. Mun­kás­ságáért 2000-ben a Magyar Tu­dományos Akadémia külsô tagjává választotta. Gyer­gyó­szent­miklós történetében még senki nem ért el ekkora tudományos ran­got, nem valósított meg ilyen pél­daértékű tudományos pályát. A legaktívabb, legtekintélyesebb ro­m­á­niai magyar matematikus. Ko­lozsváron, ahol az egyetemen a leg­több magyar matematikus ta­nár van, egyedül nála lehet a Tu­do­mányok Doktora fokozatot meg­szerezni. Több évtizede ve­zeti a Matematikai lapok című, fi­a­­taloknak szerkesztett lapot, amely számos, ma már híressé vált erdélyi matematikus indítópályája volt matematikussá válásban, és jelentôs szerepe van napjainkban is az ifjúság tudományos szemléletének kialakításában. Bár nem tar­tózkodott folyamatosan Gyer­gyó­szentmiklóson, rendszeresen hazalátogat. Mindig nagy ér­deklôdéssel követi szülôvárosa ese­ményeit, minden körülmény között gyergyószentmiklósinak tartja magát. Találkozásaink, be­szélgetéseink alkalmával meg­erôsítette, hogy olyan hely, ahol bár­mikor megpihenhet, ha fáradt, ehet és ihat, ha éhes és szomjas a szó konkrét és szimbolikus ér­tel­mében egyaránt – olyan hely, ahol megnyugodhat, ha idegei sztrájkkal fenyegetik, olyan hely, ahol a „hogy vagy” többet jelent a szok­vá­nyos kérdésnél, ahol egy egy­szerű kézfogás több munkakedvet ad bármilyen elismerésnél – olyan hely, ahol bízni lehet és bízni kell az emberekben és az emberségben, ahová – mint a világjáró Ábel – bármikor hazajöhet, csak egy van ezen a kerek világon, a szülôföld.
           E jeles ünnepi esemény alkal­má­ból mit kívánhatnánk Önnek? A tér és idô Ura adjon Önnek hosszú életet. Szárnyaljon alkotó szellemisége a plusz és mínusz végtelen között, hogy tovább öreg­bíthesse a tudomány vilá­gá­ban szülôföldje hírnevét, mai és kö­vetkezô nemzedékek büsz­ke­sé­gé­re.
           A fenti indoklásunk alapján ja­va­soljuk Gyergyószentmiklós Dísz­polgára cím adományozását dr. Kolumbán József akadémikus-professzornak.
           Dr. Márton László, dr. Garda Dezsô, dr. Jakab Gyula, dr. Seer Mihály, drd. Fodor Mihály, Lakatos Mihály, Biró Zoltán, Szilágyi Ferenc, Szász József, Tinka Kálmán, Györfi János, Szabó Rudolf, Farkas Zoltán, Kovács Éva
           Díszpolgári címet adományo­zott post mortem a városvezetés Pus­kás Adolfnak a város egykori fô­jegyzôjének, ki Gyergyó­szent­mik­lós várossá válásánál is bá­bás­ko­dott. A laudációt Tinka Kálmán tanácsos olvasta fel.
           Puskás Adolf díszpolgár
           1907. december 6-a. Gyer­gyó­szent­miklós település ünnepnapra ébredt. Zúgtak a harangok, és felhangzott a Gyergyói-havasok bérceire az ünnep hangja: „Gyer­gyó­szent­miklós Város lett” Igen, város lett, és ettôl a pillanattól a város vezetôi dr. Puskás Adolf fô­jegyzôvel az élen mertek ál­modni a perspektivikus fejlesztéssel kap­csolatban:
           – városunkban áthaladt a vasút, amely e szerény kis erdélyi várost bekötötte a fejlett erdélyi városok körébe
           – épült a királyi gimnázium a csí­ki magánjavak jóvoltából
           – az egykori mécseseket a szé­kely portákon a villanyvilágítás vál­totta fel, aminek kö­vet­kez­té­ben felzúgtak az ipari fejlôdés gé­pe­zetei.
           Mindezen fontos megvalósítások egyik megálmodója és ki­vi­telezôje dr. Puskás Adolf volt, vá­rosunk akkori fôjegyzôje szerény, de egyenes tartású igazi székely em­ber, aki Ditró községben szü­letett 1871-ben.
           Tanulmányai befejezése után a Szé­kelyföld és a Gyergyói-me­dence fejlesztését tekintette élete céljául.
           Mint igazi római katolikus, 6 gyermek édesapja, nem hátrált meg a mindennapi nehézségektôl, és mint kôsziklán a fenyô, kiállta az akkori politikai és erkölcsi harcok viharát. A mindennapi jegy­zôi munka mellett kezdeményezte a város közművesítését, köz­vi­lá­gítását, és új alapokra helyezte a vá­rosi közigazgatást.
           Fiatalon, 42 éves korában szólította magához a teremtô Úristen. Nagy veszteség volt távozása, mert középúton megszakadt egy al­kotó tevékenység.
           Munkássága örök értékként maradt ránk, hisz ô helyezte le a mai gazdasági és társadalmi fej­lô­dés alapkövét, és üzenete ma is ott cseng a gyergyói ember fü­lé­ben: „Óvjátok és fejlesszétek vá­ro­sotokat”.
           Száz év távlatából is büszkék va­gyunk rá, mert ma is hozzá ha­sonló emberekre lenne szükség, akik igazi gyergyói emberként sze­retik városukat, és tesznek is érte.
           Javasolom a díszpolgári cím adományozását dr. Puskás Adolf részére, és szeretném, ha min­d-an­nyian az ô szellemében élnénk és dolgoznánk a szülôvárosun- k­ért.
           Kérem az unokáit, Agyagási Sándorné Puskás Piroskát, Lu­kácsffy Árpádot és Lukácsffy Pált, hogy méltó tisztelettel ve­gyék át a díszpolgári címet, amely szentesíti az elismerést a gyergyói emberek részérôl, nagyapjuk iránt. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy úgy emléke, mint szelleme megmarad örökre a gyergyói emberek szívében.
Tinka Kálmán, önkormányzati tanácsos

Télen szekeret, nyáron szánt…

           Tartja egy régi közmondás. És van valóság­alapja. Ha valaki va­la­mit el akar érni, akkor azt alaposan elô kell készíteni. Ezt tette für­dôvárosunk is. Az idei idegenforgalmi év már rég lecsengett, a következô még elég messze van. Ennek ellenére a Borszék Fel­len­dítéséért Egyesület és a Ven­dég­várók Szövetsége egy szép reklámanyagot rendezett sajtó alá. Egy 16 oldalas, háromnyelvű, A4-es formátumú, színes reklámanyag látott napvilágot. A rövid bevezetô után, amelyben mindenkit szívesen látnak Borszékre, ismertetik a forrásokat és azok gyógyhatásait. Ezt követôen 24 szállá­s­adó panzió reklámanyaga következik, mind­azokkal a lehetôségekkel, amit tudnak biztosítani a pihenni, szórakozni vágyóknak. A kiadvány három térképet is tartalmaz: az egyik a szálláshelyeket és vendéglátóegységeket mu­tatja be, a másik a Borszék környéki kirándu­ló­helyeket ismerteti. A harmadik térkép nyolc turisztikai autós kirándulást ajánl azoknak a tu­ristáknak, akik nem elégszenek meg Bor­szék és környéke látnivalóival. A sok szép fény­képpel illusztrált kiadvány vendégcsalogató lehet a Borszéket újra felfedezni óhajtók szá­mára. Az egész kiadvány gondosan szer­kesztett és kivitelezett formában egy jó reklám lehet a Borszékre vágyóknak, ha sikerül eljuttatni az ország összes turisztikai irodájába. A 2500 példányban kiadott kiskalauz kiadását támogatta Borszék város Önkormányzata és Hargita Megye Tanácsa.
           Szintén ezen a héten jelent meg az Észak-kelet Hargita Kistérségi Társulás gondozá­sá­ban Borszéktôl Gyergyószárhegyig című do­ku­mentumfilmje. Ez a DVD felleltározza a vi­dék kulturális értékeit, megismerteti az idege­nek­kel ennek a vidéknek a természeti és épített örökségét. A filmet a Rubin Stúdió ké­szí­tette, Daczó Katalin és Berszán-Árus György szakavatott munkája révén.
           Íme két kiadvány, ami karácsonyi aján­dékként nem hiányozhat könyvespolcainkról.
Farkas Aladár

Köszönjük, vigyázunk rá, továbbadjuk!

           Nagy ünnepséget szervezett a cso­mafalvi Köllô Miklós Ál­ta­lá­nos Iskola pénteken, december 7-én; ugyanis 25 évvel ezelôtt vág­ták el az iskola bejáratánál a szalagot, akkor vehették birtokukba a gyermekek, tanárok. 1982-ben Bor­sos Géza vezette a tanintéz­ményt, id. Király Sándor volt a fa­lu élenjárója, s az akkori ve­ze­tô­ség kivette részét derekasan a mun­kából. Felépítették, átadták, az már nem rajtuk múlott, hogy a nyílászárók sosem szigeteltek ren­desen egészen a nemrégiben esz­közölt cseréig, de új iskola volt, mégpedig városi szintű a községben. Iri­gyelték is a csíkiak a csomafalviakat emiatt, mert ritkaságszámba ment, hogy egy községben városi „méretű” tanoda épüljön. Nosz­­tal­giáztak az ünnepségen mindazok, akik a szalagvágáson jelen voltak, akik pedig késôbb kerültek az iskolához, ôk is emlékezhettek, hiszen a falakon körben az iskolai élet pillanatait láthattuk. Az akkori pionírnyakkendôs él­tanulókat, a Megéneklünk Románia Fesz­ti­vá­lon szereplôket, aztán megannyi vetélkedôt, amelyen részt vettek a gyermekek.
           Erre a napra meghívtak mindenkit, akik a tanintézményben tanítottak, egykori diákokat is, jelen volt a huszonöt évvel ezelôtti fôtanfelügyelô, Lászlófi Pál is, valamint a jelenlegi tanfelügyelô, Jungel Klára. A diákok lé­lekemelô műsorát követôen Jungel Klára elmondta, végigjárta az iskolát, és látszik, hogy komoly munka folyik, ez az iskola képes állandóan megújulni. Nagyon sok városi iskola akkor is elbújhatott mellette, amikor épült és most is. Azt kívánta, hogy folytassák így tovább az oktatást, hogy a csomafalvi gyermekeknek ugyanolyan jó hírnevük legyen továbbra is, akárcsak ez idáig. A község polgármestere, Barabás József is szólt a jelenlévôkhöz, majd Ferencz Antal plébános a helyi oktatás történetébe kalauzolt. Azt is elmondta, hogy a faluban 1896-ban kezdett dolgozni az elsô nôi pedagógus. Az iskola jelenlegi, ki­lencedik igazgatója az intézmény életérôl szólt, a sike­rekrôl, végezetül pedig meg­kö­szönte az elôdök munkáját, és ígérte, hogy: „Vigyázunk rá, továbbadjuk”. Dr. Munzlinger Il­dikó is emlékezett a diákéveire, mint mondta, ebben az épületben tanulta meg, hogy „Csomafalva a világ közepe”. Végezetül pedig Borsos Géza adatokkal tűzdelt elôadását hallhattuk, elhangzott, hogy az épület 94 százalékban helyi forrásból épült. Az iskola tôle szé­kely zászlót kapott ajándékba, amit azonnal he­lyére is tettek; minden meghívottat emlékplakettel, illet­ve az iskola Tízórai című diáklapjával ajándékoztak meg.
           Benne diákok írnak iskolájukról, tanárok az 1982-es iskolaátadásról. Mihálydeák István matematikatanár ekképp emlékszik vissza a Tízórai hasábjain: „A ’80-as évekre csak azért érdemes visszaemlékezni, mert „fiatalabbak” voltunk. Mindannyiunk nyaka a járomban volt, és húztuk az igát erônk, tehetségünk, ké­pességeink szerint. Lehetetlen nem létezett, úgy volt, mint a csomafalviaknál az eget le­me­szelni – egyetlen kérdés – milyen színre kell, tehát mikorra kell meglegyen?
           Az iskolaátadás és ennek elôkészületei is ilyen módon történtek. Tanárok, tanulók egyaránt rengeteg fizikai munkát kaptunk, anyagmozgatás, segítség a munkásoknak. Az avatást megelôzô napokon még délután 5-kor is ott voltunk, egyengettük az iskolaudvart és a környékét, hogy az érkezô elvtársak nehogy megbotoljanak valami ott maradt törmelékben. Az avatás, mint mindenkori rendezvény, forgatókönyv szerint zajlott. A mi feladatunk csak a taps, és nekem személyesen a fény­ké­pezés volt. Az avatás után minden osztály­fônök magkapta a saját osztálytermét, amit rendbe kellett tenni. (…) A gyergyócsomafalvi iskola volt az ország elsô falusi iskolája, amely személyi számítógéppel rendelkezett. (…) Tehát szép volt, mert fiatalok voltunk, s tudtunk együtt dolgozni, egymásért, iskoláért, egy-egy célért. Rossz is volt néha, például a ‘80-as években a Vrabie tanfelügyelô-féle mikroszkópos ellenôrzés, az állandó rettegés, hogy most jönnek, akár a minisztériumi brigád is órára!”
Kedves-Tamás Gyopár

Alfalvi hidakról

           Gyergyóalfaluban a Szentmiklósi úton jó pár hete ásnak a gépek. Szükség is van rá, hiszen szennyvízcsatornát fektetnek le. Nap mint nap arra járva, és látva, hogy több hidat is felbontottak az ásás és a vezetékek lefektetése miatt, arra voltunk kíváncsiak, ki fogja a hidakat eredeti állapotukba visszaállítani. György István polgármester kérdésünkre elmondta, igyekeztek az útpadkát felásni, és ott elhelyezni a csöveket, mégis van pár eset, hogy a hidakat fel kellett bontani. Mint mondta, a hidak helyreállítása nincs a költségekbe b­e­le­számolva. Ebben a kérdésben a kivitelezô céggel kell megállapodást kös­se­nek.
Rancz Enikô

Meg kell tanulni pályázni!

           Kis- és középvállalkozók számára tar­tott képzést a Hargita Megyei Ön­kor­mányzat, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával és a Fejlesztési Ügy­nökséggel közösen. A ditrói Idô­sek Klubjában szervezett elôadásso­ro­zaton a pályázatírás alapjait tanították meg, ismertették az Európai Unió és a román kormány kiírásait. A Kis- és Középvállalkozások Mi­nisz­tériuma 2008-ra is számos pá­lyá­zatot ír ki, ezek többsége vissza nem térítendô támogatás. A kiírásokon részt vehetnek azok a kis- és közép­vállalkozások, melyek a 346/2004-es törvény, valamint a 27/2006-os kormányrendelet elôírásai szerint mű­köd­nek; magántôkével rendelkeznek, nincs tartozásuk az állami, valamint a helyi költségvetések felé, valamint Románia területén vannak bejegyezve, és itt is folytatják tevé­keny­ségüket. 2008-ra a következô prog­ra­mokat hirdeti meg: KKV (kis- és kö­zép­vállalkozások) nôi menedzserei sz­ámára a vállalkozói kultúra fej­lesz­tését célzó program; képzési és ta­nács­adási szolgáltatásokhoz való hozzáférést támogató program; ex­port­fejlesztés támogatását célzó prog­­ram; piaci értékesítés fej­lesz­té­sét célzó program; az évi KKV-vásár megszervezésének programja; kéz­mű­vesség és népművészet támoga­tását célzó program; beruházott pro­fit­adó mértékéig való támogatását cél­zó program; Országos Szövetkezeti Vásár megszervezését célzó prog­ram; újonnan létrehozott vállalko­zá­so­kat támogató program; fiatalok vállalkozási ismereteit célzó prog­ram; minôségbiztosítások beve­ze­té­sét és hitelesítését támogató prog­ram; KKV-k fejlesztését célzó prog­ram; inkubátorok létrehozását támo­ga­tó program. Bôvebb információk­kal a KKV Információs és Tanácsadó Irodában szolgálnak Csíkszeredában, a Szabadság tér 5. szám alatti 428-as irodában, vagy a 371.802-es tele­fon­szá­mon.
           E-mail: peter.balla@mimmc.ro.
Csata Orsolya

Kirándulás

           A Caritas Családsegítô Szolgálat Gyergyó régióban több helységben működteti az Idôsek Klubját. Kétheti rendszereséggel találkoznak, és minden al­­kalommal egy bizonyos témáról tartanak elôadást, csoportfoglalkozást, különbözô egészségügyi, vallási, gazdasági, jogi területeket érintve hívnak elôadókat. A klub minden évben ôsztôl késô tavaszig tart. A nyár beköszöntével, a gazdasági munkák elkezdésekor kikapják az idôsek is a „vakációt”, és majd késô ôsszel indul újra a klub. Minden év elején igényfelmérés tör­ténik, hogy mi érdekli, mi szórakoztatja a klubba járókat, milyen témáról sze­retnének elôadást hallgatni, és ennek alapján a Caritas Családsegítô mun­katársai állítják össze az elkövetkezô találkozókra a programot.
           Az idei ôszi kezdés különösen jónak mondható, mert a klubba járó idô­seket egy kirándulással örvendeztették meg. A gyergyószentmiklósi idôsek klubja két alkalommal is szervezett kirándulást. Az út­vo­nal: Csíkszereda – Tus­nád – Szent Anna-tó. Csíksze­re­dá­ban megnézték a Makovecz Imre által ter­vezett Millennium templomot, majd továbbfolytatva az utat, megálltak egy kis pihenôre a tusnádi borvíz kútnál, a felfrissülést követôen a Borvíz Mú­zeumot nézték meg a kirándulók. A Szent Anna-tóhoz megérkezve már mindenki éhes volt, így nagyon jóízűen fogyasztották az otthonról hozott szendvicseket. A kirándulás szervezôi egy kis ismertetôt tartottak a tó sajátosságairól és keletkezésének legendájáról, amit a jelenlévôk kiegészítettek az általuk ismert változatokkal.
           A kiránduláson körülbelül 50 személy vett részt.
           A csomafalvi Idôsek klubja egy hosszabb kirándulás mellett döntött, Ko­lozs­vár meglátogatását választották. Az út egy kicsit hosszú volt, és az idô­járás sem kedvezett – mondták a kiránduláson részt vett idôsek, de Ko­lozs­váron nagyon jól érezték magukat, nagyon jól telt, élményekben és látniva­ló­k­ban gaz­dagon tértek haza, volt aki úgy nyilatkozott, hogy ez volt a leg­szebb kirándulás az életében. Az elsô megálló a kolozsvári botanikus kert volt. Aztán a klub kirándulói lesétáltak a híres Házsongárdi temetôhöz. Az 1585-ben megnyitott temetô Európa egyik legrégebbike, talán a leghíresebb magyar temetô. Az erdélyi magyar kultúra, de egyben az összmagyar művelô­dés­történet kimagasló tudósai, írói, költôi, építészei, művészei nyugszanak itt. Végül, mi sem természetesebb, hogy a napot a Mátyás király téren fejezték be, valamint a Szent Mihály-templomban adtak hálát, hogy szerencsésen meg­járták az utat.
           A Caritas Családsegítô Szolgálat munkatársai köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik közvetlenül vagy közvetetten segítették a kirándulás megszer­ve­zését. Külön köszönet Hargita Megye Tanácsának anyagi támogatásuk­ért és segítôkészségükért. Az idôsek klubjának minden tagja hálával gondol a támogatókra ezért a lehetôségért.
Lejegyezte: Moni Gabriella

Rendhagyó történelemóra – Árpád vezérre emlékeztek

           December 7-én 18 órától a Salamon Ernô Gimnázium dísztermében Árpád fejedelem halálának 1100. évfordulójára em­lékeztek. A honfoglaló Árpád vezér halálának 1100. éves évfordulóját a Rákóczi Szövetség kiemelt programként kezelte. A filmvetítéssel egybekötött elôadáson részt vett a Rákóczi Szövetség több szervezete is. Elôadást tartott dr. Antal Miklós tanár. Jelen voltak a siófoki Perczel Mór Gimnázium diákjai, akik a Kalandozásokról beszéltek. A gyöngyösi Vak Bottyán János Szakközépiskolából szintén diákok tartottak elôadást a következô témákban; Vérszerzôdés, Árpád alakja és a pozsonyi csata.
           Benedek Balázs István, a Batthyány Ignác Szakközépiskola diákja Árpád-kori fegyverviselésrôl, Balázs Brigitta pedig a Hon­foglalók életmódjáról és vallásáról tartott elôadást. Vesz­tergám Miklós tárógatóművész közreműködésével rendhagyó történelemórán vehettek részt az érdeklôdôk, a diákok.
           A gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség hálásan köszöni az alábbi cégek támogatását, amellyel hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához: Tibsil Kft., Pallas Akadémia könyvesbolt, Littera könyvesbolt, Iroma könyvesbolt, Margareta Kft. Izso Kft., Topcalc Kft. Külön köszönet Kolumbán Botond XII. osz­­tályos tanulónak.

Yerma Béres rendezésében

           Bemutatóra készül a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. F. G. Lorca: Yerma című darabját Béres László ren­de­zô, színházigazgató álmodta színpadra. A tragikus költeményt, melynek ezúttal is a művelôdési központ nagy színházterme ad otthont november 16-án, vasárnap este 7 órától tekintheti meg a gyergyói közönség.
           A Yerma díszlete, jelmeze Dob­­re-Kóthay Judit tervezô ne­vé­hez fűzôdik, amint Béres mondta, a látványért felel a neves terve­zô­nô, aki nem elôször dolgozik együtt a Figurával, Béressel. Az elô­adásban nagy szerepet kap a tánc, a flamencora, argentin tan­gó­ra és kortárs táncra építkezô moz­gás. A budapesti Vámos Ve­ronika a Yerma koreográfusa, ze­néje Apos­­tolache Zénó nevéhez fű­zô­dik, dramaturg Ungváry Zri­nyi Ildi­kó.
           F. G. Lorca a legôsibb spanyol kultúrájú tájról, Andalúziából szár­mazott. Költô volt, a múlha­tatlan emlékű nagyok egyike. Drámaíró volt, egyéni hangú, sa­játos színfolt a színi-irodalomban. Népszerű zeneszerzô, sike­res festô-rajzolóművész, néprajztudós. Színházszervezô s ezen belül dramaturg, rendezô, ha kellett akár tragikus, akár komikus színész. Rövid életében is az élô spanyol kultúra legkiválóbb, sôt legsikeresebb korabeli alakja. Otthonában ugyanúgy hangoztatta lírai költeményeiben a cigá­nyok emberségét, jogukat az egyen­jogúságra, mint Ame­ri­ká­ban a négerekét. Szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az em­beri méltóságért, egyenlô­sé­- g­ért, méltányosságért, demok­rá­ciá­ért. Meg is bűnhôdött érte, a sötétség zsoldosai a számlálhatatlanokkal együtt ôt is elpusztították. Szülôfalujában már kora gyer­mekkorától hallhatta az an­dalúz nép dalait, meséit, a közeli Granadában pedig, ahol kö­zép­iskolai és jogi tanulmányokat vég­zett, magába szívta az ódon vá­ros római, arab és keresztény ele­mekbôl ötvözôdött kultúráját, megismerte a legszegényebbek, köz­tük a cigányok életét is. Szá­mos sikeres darab sorában né­hány kétségtelen remekmű szü­le­tett Vérnász, a Yerma, a Rosita leány­asszony, akárcsak a Ber­nar­da Alba háza a XX. század legnagyobb drámai alkotásai közé tartozik, amelyekben megnyilvánul az ôsi erô, a duende. Yerma gyermek után sóvárgó meddô, terméketlen asszony drámáját mutatja be, aki a boldogság kere­sé­sében abba ütközik, hogy vagy feladja önmegvalósítási vágyait, vagy pedig olyan eszközökkel tudja megvalósítani, amelyeket ha elfogad, nem igazán tud tü­körbe nézni.
           A Yerma elôadás műfajilag tra­gikus költemény eredetileg há­rom felvonásban hat képben, me­lyet átdolgozva állított színpadra Béres László, ki egyaránt kíván maradandót nyújtani a nagykö­zönségnek, illetve a szakmának. A darab, melyben kimondottan fi­gurás színészek alakításait lát­hatjuk, nagyon is aktuális, fogalmazott Béres. A bemutatóra a je­gyek elôvételben is megvásárolhatók a színház titkárságán mun­ka­napokon 9 és 16 óra között, felnôtteknek 10 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 6 lej.
Baricz-Tamás Imola

A Gyilkostó Kisipari Termelôszövetkezet monográfiája
(rövidített szöveg)

           A természet minden csodájával megáldott Erdély keleti ré­szén hú­zódik meg a... Szé­kelyföld Ár­kádiája... a hegyek között megszoruló Gyergyói-medence.
           Az itt élô népeket, inkább, mint máshol, az élettel járó küz­delem rákényszerítette a már rész­ben is­mert szakmák és mun­ka­mód­sze­rek tökéletesítésére, és az együtt­dolgozás formáira. Ép­pen a kisiparosok voltak, akik pró­bálták megkönnyíteni em­ber­társaik min­dennapi munkáját kü­lönbözô szerszámok, öltözékek, lábbelik készítésével valamint egyes szolgáltatások végzésével.
           Végigtekintve városunk tör­té­néseit és fejlôdését, meggyôzôdhetünk arról, hogy a város kisi­pa­rossága nagymértékben ré­sze­se a történelmi fejlôdésnek.
           Tudni kell, hogya XIX. szá­zad­ban már léteztek az iparosságot CÉHEK-be tömörítô szer­ve­ze­ti formák, majd késôbb, 1885-ben Gyergyó viszonylatában is meg­alakult az úgynevezett IPAR­­TES­TÜ­LET, amely 224 iparost tö­mörített magába, de 1935-ben megszűnt létezni.
           Városunk gazdasági, kulturális fej­lôdése és a lakosság igé­nyei­nek kielégítése ugyancsak szük­sé­gessé tette az itteni iparosság új­bóli szakmai szervezetbe való össze­­fogását, de ekkor már szö­vet­kezeti formában.
           A kisipari szövetkezet meg­szer­­vezése a város akkori ve­ze­tô­sé­gének irányítása alatt 1949 januárjában kezdôdött el, és ez év április 29-én alakult meg két iparággal: a cipészek és szabók soraiból beszervezett 98 taggal, akik szerszámaikat is bevitték a szövetkezetbe.
           Az 1949-ben alakult szö­vet­kezet kezdetben „Sztahanov” név alatt indult, majd késôbb vet­te fel a Gyilkostó Kisipari Ter­melôszövetkezet nevet, mely­­nek elnöke Szász Béla, alelnöke Bodó István volt.
           Célkitűzése: A lakosság kü­lön­bözô szerszámokkal, anyagi javakkal, lábbelikkel, ruházati cikkekkel való ellátása, fod­rászat és fényképészet mű­köd­te­té­se.
           A szövetkezet megalaku­lá­sá­tól, az 1949–1965 közötti idô­szak­ban a foglalkoztatottak szá­ma aligcsak a 260-at érte el, szük­ségessé vált a vezetôség felfrissítése, mivel már-már felis­mer­hetô volt az akkori veze­tô­ség­nek a belefáradása. A rajoni és városi közigazgatási szervek szük­ségesnek vélték a szö­vet­ke­zet vezetôségének felújítását fia­ta­labb, jobb, szervezôképes­ség­gel rendelkezô személyekkel.
           Az 1966. március 12-én tartott közgyűlés, a helyi és tartományi szervek vezetôségének ajánlá­sá­ra, egyhangú szavazattal Farkas Ferencet választotta meg a Gyilkostó Szövetkezet elnöké­vé.
           Azzal egyidejűleg pozitív irányba változott meg a szö­vet­kezet fejlôdése.
           Az újonnan választott veze­tô­ség, elnökével az élen, egy szak­komisszió bevonásával állította össze azt a műszaki, technikai, szervezési, intézkedési tervet, amely magába foglalta többek között a következô teendôket:
           – A szövetkezet szervezeti megerôsítését jó képzettségű új tagok bevonásával;
           – A lakosság által igényelt újabb részlegek létesítése;
           – A részlegek műszaki felsze­reltségének javítása a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében.
           – A dolgozók szakmai tovább­kép­zése és újrasorolása.
           – Ifjak iskoláztatása UCECOM szakiskolákban a különbö­zô profilú szakmák elsajátítása ér­dekében a Breazan, Ploie?tien, Ia?iban, Temesváron, Szé­kely­ud­­varhelyen és Bukarestben mű­kö­dô iskolákban.
           – Új termelôfelületek, komp­lexumok megépítéséhez szükséges területek és beruházási pénz­alapok megszerzése.
           Természetesen, még több más elôirányzott feladatot is magába foglal a MTISZ-terv, amelyek­nek megvalósításaként 1965-ben két iparágban, 12 részlegen 262 sze­mélyt foglalkoztatott, ezzel szemben 1985-ben a szövetkezet hét iparágban, több mint 42 rész­le­gen 1400 személyt foglalkoztatott.
           A termelési tervek nagyobb rész­aránya, a konfekciót elôállítók, a bôripari termelôk, a fém­meg­­munkáló meg az asztalosműhely által volt megvalósítva, de megemlítendô az építkezési részleg is. A tervmutatók többi részét a népkiszolgáló egységek valósították meg.
           A sorozattermelés kapcsán kie­melkedô tevékenységet a kon­fekciós kisszériákat gyártók értek el, akik az 1970-es évektôl exportra termeltek osztrák, ma­gyar, holland és német érdekeltségű cégeknek. Az 1989-es tör­té­nelmi átalakulást csak a konfekciós iparág élte túl.
           Szakkáder-utánpótlás terén: A hagyományos, valamint újonnan létrehozott tevékenységek és szak­mák elsajátítása érdekében a szövetkezet évente 80–100 ifjút iskoláztatott, míg a tehnikai sze­mélyzet rövid, rendszeres tanfolyamokon kellet részt vegyen, és vizsgázzon. Ugyanígy a szűk­kö­rű vezetôség is.
           Beruhási-építkezési munkálatok terén:
           Érthetôen, a szövetkezet nagy­a­rányú bôvítése megkövetelte új ter­melési és melléképületek épí­té­sét saját és központi pénzalapból.
           – a szövetkezet székháza ud­va­rán levô épület bôvítési, eme­le­tének építési munkálatai a konfekciós kisszériákat gyártók ré­szé­re, 900 m2-en, saját építôcsoporttal, saját alapból.
           – a Gyilkostónál népkiszolgáló komplexum építése hatféle tevé­kenység folytatására.
           – városunk fôterén épített rep­re­zentatív komplexum központi beruházási pénzalapból, 1200 m2 felülettel, három emelettel.
           – a Virág negyedben a 40-es és 42-es tömbház földszinti részén, 200+200 m2 felületen, 8 népki­szolgáló tevékenység részére.
           – a Bucsin negyedi 18-as tömb­házban termékbemutató és megrendeléseket felvevô, kiá­ru­sí­tó tevékenység 200 m2-en.
           – ugyancsak a Bucsin negyedi 25-ös és 26-os tömbházakban 300+300 m2-en konfekciós kis­szériákat, illetve lábbelit készítô kisszériaműhely részére, köz­pon­ti pénzalapból.
           A fent felsorolt megvalósítások ismeretében elmondható, hogy Gyergyószentmiklós kis­ipa­­ro­sai va­lóban részesei a száz­éves vá­ros gazdasági kulturális fejlô­dé­sének.
           Mihai Beniuc, a nagy román költô és író szavaival élve „az új idôk a mai idôk hírnökei voltak”. Öntudatos mesterei önzetlen munkájukkal példát szolgáltattak a jövônek, itt és ezért mondhat­juk el, hogy a Gyilkostó Kisipari Termelôszövetkezet Fénykora – szervezettségi, gazdasági, kultu­rális fejlôdése az 1966–1987 kö­zötti idôszakra tehetô, mikor is Farkas Ferenc 21 éven át az akkori szövetkezet elnöke volt, jó meglátásaival úgy szervezte meg a kollektív vezetést, a szö­vet­­kezet technikai, adminiszt­ra­tív személyzet, mesterek mun­ká­ját, hogy eredményes és gyü­möl­csözô legyen.
           Kulturájában él a nemzet, nincs nemzet kultúra nélkül, és e meg­határozás tudatában a köz­művelôdési tevékenység mindig jelen volt a Gyilkostó Szö­vet­kezetben megalakulásának kez­deti idôszakától. Volt a szö­vet­kezetnek elismerésre méltó ze­nekara, melynek tagjai András Lajos, Karácsony Imre, Kádár István, Musulin István és Baj­talan József zenekedvelôk vol­tak.
Farkas Ferenc, (folytatjuk)

Szórványmagyarság és tömbmagyarság

           Az elkövetkezô idôszakban – már úgy értem az ünnepek után – magyar politikusi berkekben gyak­ran el fog hangozni ez a két fogalom, hiszen ennek a válasz­tás­nak ide kapcsolódik minden tanulsága.
           Amint láttuk, az RMDSZ-nek sikerült bejuttatnia két képviselôt az EP-be. A vezérkar azóta is tűnôdik, hogyan történhetett meg, hogy a tömbmagyarság – immár másodszor is – szembement az RMDSZ-akarattal, és zúdulhat plakátáradat a Székelyföldre, követhetik egymást negyed vagy félig telt terem elôtt tartott színesebbnél színesebb rendezvények, az eredmény lesújtó (én inkább azt mondanám, kijózanító hatású kellene legyen).
           De ne fussunk a dolgok elébe, nézzük csak meg egy kicsit az RMDSZ „biztos” szavazóbázisát: a szórványmagyarságot.
           Az életem úgy alakult, hogy nagyon, mondhatnám igen jól si­került megismerjem azt, amit úgy hívnak: szórványmagyarság. És ami nem kevés számú embert je­lent, durván azt mondom, jóval több, mint egy millió emberrôl le­het szó, igen mobilis egymillió em­­berrôl, minden szempontból moz­gásban, változásban levô em­ber­rôl. Attól függ, honnan nézem, sok szomorú sorsú emberrôl van szó.
           Történt például úgy a nyolc­vanas évek elején, hogy hajózási meg deltai halászati ügyben e so­rok íróját, aki akkoriban az „Elô­re” újságírója volt, Tulceára küld­ték. Az ember egy ilyen utazásra – úgymond – felkészült, tehát elolvasott egy-két könyvet a városról, a halászatról… Többek kö­zött bementem Maros­vás­ár­he­lyen a postára, elvettem a tulceai telefonkönyvet, mondva: csak ka­pok benne vagy öt-hat magyar ne­vet! Hanyatt estem! A D. be­tűig sem jutottam el, és már vagy háromszáz nevet írtam ki a me­gyébôl…
           Na, ez a „szórvány”.
           Illetve ez volt. Mert orvost-ta­nárt-mérnököt odahelyeztek…
           Mert Mariska, Jucika és Mancika beleszeretett egy-egy tulceai legénybe…
           Mert Sanyi, Jani és Peti meg­ismerkedett a katonaság alatt Mo­­nával meg Dánával esetleg Si­mi­nával….
           Ugyanis – ilyen az élet.
           (Csak úgy zárójelben, már Tulcean, alulírott is olyan boldog lett, de olyan… Mert ugye azt el­olvastam volt, hogy kicsit arrébb, Babadagban sok török család él, és, hogy Tulcean is vannak, de, hogy a város fôterén szembe- megyek két olyan „tôrôlszakadt” török szépséggel, hogy azt el nem lehet mondani: kunkoriorrú, gyap­júponponos, színes papucs a lá­bukon, gyönyörű bokák, az egyiken világoszöld, a másikon aranyszín török selyembugyogó, fönnebb helyes kis díszes mellénykék, hajzuhatag, ékszerek...
           És ráadásul milyen domborulatokat rejt a selyem…
           És ráadásul olyan tizenhat évesek…
           És ráadásul megérzik, hogy tet­szenek, és olyan igazi török hu­ri pillantásokkal és moso­lyok­kal díjaznak.
           Na, Kálmán, mondtam ma­gam­nak, ha van török paradi­csom, akkor azt nemsokára meg­is­merheted, úgyhogy Álláh ák­bár! Gyerünk utánuk, bátran. Ugyan­is, még az egyetem alatt ta­lál­koztam török fehérnéppel, és tud­­tam, hogy szeretik a magyarokat…
           És mentünk. Elôl a két helyes, utánuk a „helytelen”, az utca ilyen dombnak vezetett, a két ki­csi helyes idônként viháncolva hátranézett, hogy ott vagyok-e még…
           És mentünk. Felfelé a domb­te­tôre…
           Kétoldalt lassan elmaradoztak a házak, és helyettük ilyen földbevájt putrik kezdtek megjelenni, illetve módfelett elszaporodni…
           Úgyhogy csak leesett nekem is a tantusz!
           Hát kérem, a tulceai romák megôrizték a törökök öltözetét még a török világból.
           Amelyik arrafelé meglehe­tôsen sokáig tartott.
           Egyszóval: lefelé sokkal köny­nyebb volt jönni… Gyorsabb is…
           Úgyhogy ne kérdezzék meg tôlem, milyen a török éden!)
           Ez tehát a szórvány egyik faj­tája. Az Erdélyen kívül szakadt magyarságé. És ez az RMDSZ egyik szavazóbázis-ré­­tege, ezért nyit­ja ar­ra­felé (is) az irodáit. (Va­laki mondja meg, hogy a csán­gó­földön, mondjuk Istensegítsen nyi­tott-e?)
           Van aztán a „saját” szórvány. A Dél-Er­délyi részek. Az om­la­do­zó várkastélyokkal, a tetôtlen református templomokkal, az el­nép­­telenedett falvak­kal, vagy mondjuk a dé­vai magyar te­me­­tô­vel, amely mondjuk há­romszor akkora, mint a gergyói, ha az ör­mény temetôt is hoz­zácsapjuk. Mind­egy, „Ne sírj”!
           Hát én ezt a vidéket is alapo­san bebarangoltam.
           Kopogtattam az alvinci református parókián, ahol a pap nem mert beengedni, nem hogy el­be­szélgessünk…
           Részt vettem Szászsebesen a református templomban a konfirmáción, és végig sírtam, két legény és hat kislány konfirmált, a pap kérdezett, és ôk felmondták a betanult szöveget – kedvesen, hi­bátlanul, éppen csak olyan ki­ejtéssel, mint aki a nevén kívül soha egy szót ki nem ejtett ma­gya­rul.
           Hát ez a szórvány.
           Az RMDSZ biztosan és fel­tar­tóz­tathatatlanul fogyatkozó sza­va­zóbázisa.
           Értük ugyanis nem kell tenni semmit. Ôk olyan boldogok, ha ma­gyarul végighallgathatnak már­cius 15-én egy kortesbe­szé­det, és utána elénekelhetik, hogy: „Isten áldd meg a magyart!” Mert ezt még tudják… Megtanulták a templomban.
           Hát ez a szórvány.
           Persze más – mindenhol.
           Más Marosvásárhelyen és más Kolozsváron. Más Besztercén és más Régenben. Más Nagy­vá­ra­don és más Temesváron…
           Más Lupényban és más Pet­rozsényban. De ez a – szórvány!
Györffi Kálmán

Balázs R. Jenô cáfol

           A Gyergyói Kisújság 46. sz. (723.), 10. oldalán megjelent vá­laszban a következôket észleltem: nem kell az olvasót és a köz­érdeket félretájékoztatni! Laczkó Imre el­­len felhozott vádak teljesen megalapozottak. Neki, mint tár­saselnöknek az én telek­köny­vem­mel semmi kö­ze. Az a sze­mély, aki az én erdôrészemet el­adta jog­ta­la­nul, cáfolná az én hi­vatalos okirataimat! Hogy én ki­vet­tem az erdôrészrôl szóló birtoklevelet és nem volt semmi ki­fogásom ellene – bizonyítékot kérek –, hazu­dik!
           Szintén hamis állításnak tartom, hogy én hivatalosan beálltam ebbe az erdôtársulásba, amely a tulajdo­no­so­kat kizsarolja, az erdôket lerombolja és hirtelen meg­gaz­dagodó irányítója pró­bálkozik minden úton-módon aljas eszközöket felhasználni, hogy kibújjon a bűnté­nyek alól, mentésként mindenki szemet hunyt. Nem tu­dom, itt hol volt a szak­szerű üzemtervi erdô­gaz­dál­ko­dás, amirôl ôfelsége nyilat­ko­zik? Osztalékról is beszélget 2004-tôl, ami szintén hazugság, bizonyítékot kérek!
           Az én erdôs területemet vissza kellett volna adni a ré­gi helyén az 1/2000-es törvény értelmében és szán­dé­kosan ugyancsak e törvény értelmében egyes személyeket elôny­ben részesítettek az én erdômbôl. A félre­ve­zetés céljából egy legújabb törvényre hivatkoznak. Úgy érzem, hogy Laczkó Im­rét fájdalmasan érintené a társas esetleges felbontása! Vajon mi­­ért?
           Olvastam a válaszban, hogy eszközként vagyok felhasználva. Igen. Elismerem, hogy eszköze va­gyok egy nagy értékű vagyon megkárosításának, amelyet erô­szak­­kal elraboltak tôlem.
           Az ügyeskedô társas elnök az ilyen fajta eljárások­kal rövid idôn belül hatalmas pénzösszegeket vágott zseb­re.
           A hatóságokhoz tett jelentéseimért vállalom a fe­le­lôs­séget akármikor, akárkivel szemben. Az én jogos te­rü­letemre, ha 7 ár is, ahogy ô írta, ezek szerint ha­gya­té­kot járatott elbirtoklás cí­men, de én még nem kaptam ér­­te­sítést.
           Továbbá fenntartom, hogy lépjen vissza, rövid idôn belül a remetei erdôtársulás élérôl és ne rontsa Remete község „jó hír­ne­vét” egy ilyen ember, és ne zsa­rolja to­vább az erdôtulajdo­no­so­kat.
           Ugyanazon az oldalon olvastam a gyergyóremetei Pol­g­ár­mes­teri Hivatal álláspontját.
           A tény
           2003. december 19-én meg­ka­pott birtoklevél a pol­gármesteri hi­vataltól hamis. Ennek a kia­dá­sa a valóságban megtörtént 2007. február 5-én.
           2000. szeptember 11-én saját ké­résemre tagja lettem az erdô­tár­sulásnak – megszokott ha­mi­sí­t­ás.
           A véleményünk
           A visszaigényelt területet azért nem adták ott vissza, mert vol­tak kivételes személyek, akik­nek nem kell társas és le szabadott tarolják azt az erdôrészt, amely az én jo­gomat illeti, vagyis a vissza­­szolgáltatás az 1/2000-es tör­vény értelmében történt. Tu­domásom szerint Román Bá­lint községi jegyzô, ugyancsak titkári szerepet tölt be ennél a fantom társasnál, és a cikkben olvastam, hogy a hosszú távú erdôgaz­dál­kodásról szándékszik bi­zo­nyí­ta­ni, ami bemutatott eredmény, vagy­is a csutakok, le­tarolt ol­d­a­lak, fahegyek, amiben részesül az er­dô­tu­laj­donos. Saj­nos, a remetei polgármester és a községi jegy­zô a leírt tör­vényeket ahelyett, hogy betartanák, in­kább vé­le­ményezik, ami a tulajdonos kifosztásához ve­­zethet. Ezek szerint ôk felülke­re­kedtek a törvénynek.
           Szerencsére vannak még jóindulatú emberek, akik próbáltak se­­gíteni ebben az ügyben. Min­dezt a segítséget a remetei polgármestertôl és a községi jegyzôtôl vár­tam volna el, ismervén panaszomat, amire nem vol­tak hajlan­dóak válaszolni még 60 nap után sem.
           Az én saját tulajdonommal szabadon rendel­kez­he­tek, azt tehetek vele, amit akarok, a törvény betartásával.
           Meggyôzôdtem a Laczkó-Albert Elemér és a Román Bálint véleményérôl, ugyanis „sötét” embernek tekintettek ezek az urak, akire szükség van ugyan, mint adófi­zetô az ôk fennmaradásukhoz, hogy tovább tarolják er­dô­imet és szükség esetén egy-egy hamis választ kül­döz­ges­senek.
           A remetei földosztó bizottság elnöke, vagyis Laczkó A. Elemér és a községi jegyzô több mint 1,8 milliárd lejes kárt okozott nekem, mint erdôtulajdonosnak, viszont nekik még rosszul is esik, ha ezt papírra mertem tenni.
Balázs R. Jenô remetei lakos

Szekrényemberek Lehet babért kapni babért

           Pártriciusok címmel megjelent ellenkampányomban ír­tam, hogy úgy kell nekünk az „új honfoglalás”, mint halaknak a búvárszemüveg és a disznófejű nagyúr agyarának a plasz­tikai sebész. Azóta ketten hordunk műszôrmébôl készült honfoglaláskori hangulatú tökfedôt. Utólag lehet rájönni, hogy az új-honfoglalás kucsmátlan agitátorai azért hoztak lét­re öt éve türelmi zónát, hogy ott elsuttoghassák: „álmosom, elô­döm, ondóm, kondom”. Eme zónához vezetô poros út pe­dig egy nem akármilyen Nobel-díj elôösvénye, valaki (nemo sapiens) pornóbeldíjat fog kapni. Eme poros úthoz éppen megfelelô a négyökrös szekér mellett lassacskán ballagó valaki Jókai-Petôfi korából. Kucsmátlan agitátoraink feladata hivatalosan a kisebbség védelme, de többségiként pökhendien lekezeli a nemlabanc beszavazottat. Akit legszí­ve­seb­ben szobafogságban tartana most már az Európai Ház alagsorá­ban, amint megtörtént ama decemberi fordulat elôtti vasfüggöny tövében. Kucsmátlan agitátoraink kifordított sifonérek, kívül kabát, belül szekrényemberek, akiknek fültájon kétfelé kicsusszanó fiókjaiba belekerülnek Tiborc-panaszaink, majd megrágva középen érkezik a hazugságokba ömleszett válasz. Böszme-címkével, amely kifejezés eminescui fogalmak szerint „basme”. Szekrényemberek vizsgálják, hogy miért lett a szavazás aránya egykuruc-kétlabanc. Ha érdekelné a pa­­naszosok véleménye, az csupán annyi lenne: „függesszétek fel a kiskirályokat!” – vagy legalábbis ültessétek négyökrös sze­kérre, ne csinálhassanak senkibôl hatökröt. Hatökör­gyár­tás pedig éppen fellendülôben Bothvára dülôben. Szek­ré­ny­em­berek sajtómágnás és tisztségviselô politúrozója minden jóérzést félretéve túllépte a szabályzat 139. cikkelyét, amely ki­mondja: „a szövetséggel szembeni kötelezettség megszegé­sé­nek minôsül, ha egy tag vagy tisztségviselô helyhatósági vagy parlamenti választások során az RMDSZ jelöltjeivel szemben indul, támogatja az ellenjelölteket, vagy az RMDSZ jelöltjeinek nem támogatására buzdít.” Legutóbbi parlamenti választáskor pedig a kiemelt szavak éppen ilyen történetet fedtek, amikor is egy nem honfoglaló elôd kedvéért kampányócsárlásban részesítve „volt parlamenti képviselônek” ti­tuláltak valakit, és nem támogatására buzdítottak babérokra pályázó csúfságírók olyan hetilapban, amelynek tulajdonosa az EU-s parlamenti listán a tizedik. Hiába, nem éppen stílbútor semelyik szekrényember, csak fenyôfaszekreter döndül vissza, ha belebotlunk.
           Gyermekszentmiklós, 2007. 12. 10.
Elmer Ákos


                                       Kisasszony
Tartósítsuk a szerelmet!

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           3. Meg kell törni a vádaskodások körét
           El tudunk képzelni egy olyan kap­csolatot, amelyben egyik fél sem kritizálja, vádolja a másikat? Nem köny­nyű, ugye? Pedig ez is a hosszú távú kapcsolat egyik fontos titka. Nem szabad ujjal mutogatni a másikra, kö­zösen kell vállalni a felelôsséget minden problémáért. Ahelyett, hogy neki­támadunk párunknak, miért nem ho­zott majonézt, kérdezzük meg ma­gunktól, mi miért nem tettük. Vagy amikor századszor is belevágnánk a „hányszor mondtam már, hogy hajtsd le a vécéülôkéjét” kezdetű mondókába, gondoljuk át, milyen módszerrel tud­nánk rávenni, hogy megtegye. Furán hangzik, és kissé nyakatekertnek is, de a párkapcsolati szakértôk sze­rint mű­kö­dik.
           4. Az önkifejezésre kell fordíta­ni a figyelmet
           Heti egy óra önkifejezés (naplóírás, tánc, meditálás, séta a természetben) elég ahhoz, hogy több életerô ke­let­kez­zen a kapcsolatban. Miért? Mert ha hűtlenek leszünk saját kreatív kész­te­téseinkhez, ha feladunk számunkra fontos dolgokat a kapcsolat kedvéért, egy idô után tompák és elégedetlenek leszünk. És mit okolunk elégedetlenségünk miatt? A kapcsolatot. Mert azt gondoljuk, az unalom, az egyhangúság abból fakad.
           Kreatívnak lenni könnyebb, mint gon­dolnánk. A kreativitásnak végtelen kifejezési formája van: lehet valakinek a festés vagy a zene, de ugyanúgy le­het egy csésze tea, vagy egy illóolajos fürdô.
           5. Az elismerés művészévé kell válni
           A szerelem kezdetén a „tetszel ma este”, vagy a „de jól nézel ki” kijelentések könnyedén hagyják el a szánkat. Aztán az idô múlásával egyre ke­ve­sebb elismerô szó hangzik el, a beszélgetés témája mindig valamilyen probléma megoldása – hogy már megint csö­pög a csap, vagy ki hozza el a gye­rekeket a suliból, és hogy mekkora már megint a telefonszámla.
           Nagy hiba! Az elismerésre nap mint nap szüksége van a kapcsolatnak – meg kell tanulnunk szavakkal és tettek­kel is kifejezni megbecsülésünket a másik iránt.
           Ennek az öt titoknak a pszichológusok szerint forradalmi hatása volt minden kapcsolatban, amelyben alkal­maz­ták. Gyorsan átlendítik a párokat a holt­ponton, így megérezhetik a valódi sze­­retet beható szépségét.

A házasság láthatatlan gyökerei avagy szülôi örökségünk

           A jó házasság titka örök talány, amelyet még senkinek nem sikerült meg­fejtenie. A jó és rossz élmények min­dig tetteink következményei, ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk gyökereinket sem, amelyek oly­kor nagyon sok kérdésre magyarázat­ként szolgálhatnak.
           Szakemberek véleménye szerint – még ha nem is tudunk róla – minden párválasztásunkban szerepet játszanak gyerekkori élményeink, szüleink, nagy­­szüleink jelleme és gondolkodásmódja, családunk jelene és múltja. Az egyik embert vonzónak, a másikat va­la­miért taszítónak találjuk, és sok eset­ben magunk sem tudjuk, miért.
           Meglátni és megszeretni
           A szerelem parányi szikrából pattan: megismerünk valakit, és egysze­rű­en megfog benne valami. Egy mozdulat, egy mosoly, a hanghordozása, vagy a járása ismerôsnek tűnik. Tu­­da­t­­- a­lattink ebben a pillanatban pontosan tudja, hogy apa-vagy anyamodellünk­re bukkantunk, csak nem tudjuk össze­egyeztetni a hasonlóságot, hisz oly rég voltunk már gyerekek. Amennyiben szim­pátiánk kölcsönösnek bizonyul, ta­lálkozgatni kezdünk, és egyre színesebb képet kapunk a kedves idegen jellemérôl, érzelemvilágáról, világ­ké­pé­rôl. Mire észbe kapunk, már bele is sze­rettünk, és egyre inkább vágyunk ar­ra, hogy reggelente mellette ébredjünk, munka után közös otthonunkban va­csorázhassunk, és teljes életet élhes­sünk vele. Idôvel azonban mérlegelnünk kell kapcsolatunkat: valóban olyan ideális-e, mint gondoljuk?
           Tegyük fel magunknak (és társunk­nak is) az alábbi kérdéseket:
           – mennyire vagyok boldog ebben a kapcsolatban?
           – mennyit fejlôdök ebben a kapcsolatban?
           – számíthatok-e rá jóban és rossz­ban egyaránt?
           – harmóniát jelent-e nekem a vele való együttélés?
           – testi-lelki társra találtam-e benne?
           – mennyire egyeznek a jövôrôl al­ko­tott nézeteink?
           – mennyi fantáziát látunk egymásban?
           – egyezik-e a családról alkotott ké­pünk?
           (folytatjuk)

Borzas szelet

           Hozzávalók: 6–8 szelet karaj vagy baromfimell, 2 szem burgonya, sós palacsinta­tész­ta, 1 gerezd fokhagyma, 1–2 evôkanál sör.
           Elkészítés: A húst kipotyoljuk, besózzuk. Sós palacsintatésztát keverünk, bele­re­szel­jük a nyers krumplit (a reszelô nagyobbik lyukán), a fokhagymát, és be­leöntjük a sört. A húsokat lisztbe, majd ebbe a masszába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Mivel elég nehéz, salátával fogyasztjuk, esetleg pá­rolt rizzsel, de aki bírja eheti sült krumplival is.

                     Egészség

Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás

           Egészséges, kiegyensúlyozott, rendszeres táplálkozással, vegyesen, változatosan összeállított ét­rend­del hozzájuthatunk a szer­ve­zetünknek létfontosságú, energiát adó tápanyagokhoz (fehérje, zsír, szénhidrát), élelmi rostokhoz, vi­ta­minokhoz. Így egyensúlyban tart­ható testtömegünk is. Mindez nem azt jelenti, hogy hirtelen, egyik napról a másikra szakítani kellene eddigi szokásainkkal, le­mondani kedvelt ételeinkrôl, és merôben más típusúakat fogyasztani, hanem azt, hogy kis lépé­sek­kel, fokozatosan kell megpróbálni az egészséges étrend megva­ló­sí­tását.
           Érdemes megpróbálni
           * változatosan, minél többféle élelmiszerbôl válogatni az étrend összeállításakor;
           * korszerű, kíméletes elké­szí­té­si módokat alkalmazni, például: gôzben fôzés, grillzacskóban, grill­sütôben, alufóliában, teflon­e­dényben, mikrohullámú sütôben sütés, cserépedényben, speciális pá­rolóedényben párolás, sovány tejföllel, kefirrel történô habarás, hintés, diétás rántás (a megpirított liszthez adjuk az olajat, saját alap­­anyaggal sűrítés stb.)
           * rendszeres étkezési ritmust kialakítani, nyugodt körülmények között naponta 4–5-ször étkezni;
           * a napi folyadékigényt (1,5– 2 liter) csapvízzel, ásványvízzel és/vagy gyümölcs-, gyógyteával, tejjel, tejes itallal, gyümölcs­tur­mi­xokkal, magas gyümölcstartal­mú gyümölcslével fedezni;
           * csökkenteni a sófogyasztást, az utólagos sózás és a magas só­tartalmú élelmiszerek (sózott chip­sek, nassolnivalók, kolbász­fé­lék, füstölt húsok, ömlesztett sajtok, juhtúró stb.) kerülésével. A só egy részének pótlására a meg­szokottnál kisebb mennyi­ségben inkább jódozott sót, sok­fé­le zöld és száraz fűszert kell hasz­­nálni;
           * desszertet, édességet, süte­ményt hetente legfeljebb 1–2-szer, fôétkezés befejezô fogá­sa­ként, és nem az étkezések között fo­gyasztani. Inkább (hízásra való hajlam esetén cukor nélkül) tej­termék alapú, friss vagy mirelit gyü­mölccsel készült desszertet vá­lasztani;
           * naponta fél liter sovány tejet vagy ennek megfelelô kefirt, jog­hurtot, soványabb sajtot (fok­hagy­­más, köményes), tehéntúrót fo­­gyasz­tani;
           * naponta fogyasztani sovány húsfélét (baromfimell, comb, so­vány sertés-, marhahús, édesvízi és tengeri hal, vadhús) és hús­ké­szítményt (sonka, zalai, párizsi, zöldséges baromfifelvágottak, pulykajava stb.);
           * naponta többször friss gyü­möl­csöt, déligyümölcsöt, citrusfélét fogyasztani;
           * naponta többször fogyaszta­ni a gabonafélék közül, és elônyben részesíteni az élelmi rostban és vitaminokban, ásványi anya­gok­­ban gazdagabb fajtákat (bar­na-, korpás, magvas kenyér, müz­­li, gabonapehely, búzacsíra, bar­na­rizs, puffasztott gabonaszelet stb.);
           * fôzéshez, salátakészítéshez és kenyérkenéshez növényi eredetű olajokat, margarint használni;
           * hetente többször fogyasztani burgonyát különféle formában, kivéve az olajban sütöttet;
           * l hetente egyszer fogyasztani májból készült ételt;
           * tojásból legfeljebb hetente 3–5 darabot fogyasszunk;
           * hetente 1–2-szer száraz hü­velyest fogyasztani;
           * hetente 2–­3-szor natúr dió­félét, olajos magvakat (mogyoró, dió, napraforgómag, tökmag, mák) kell enni.
           A táplálékokban lévô vitaminok és ásványi anyagok a felhasználás, a fôként hôbehatással járó ételkészítés (fôzés, párolás, sütés) során veszteséget szenvednek. Különösen a hôérzékeny vi­ta­­minok, a B1-, B2-, B6-, C-vitamin és a folsav. Az étrendünk összeállítása, illetve az ételek el­ké­szítése során törekedjünk arra, hogy megôrizzük táplálékaink vi­ta­min- és ásványianyag-tartalmát. A gyümölcsöket, zöldségféléket igye­­kezzünk frissen fogyasztani, vá­lasszunk kíméletes elkészítési mó­dokat, kerüljük a magas hô­fo­kon és hosszabb ideig tartó hô­ke­zelést, a zöldségek fôzôlevének le­öntését, a rézbôl, vasból, alu­mí­niumból készült edények hasz­ná­la­tát. Az egészséges étrend nem fel­tétlenül kerül több pénzbe. Íme néhány bizonyíték: a zsírszegény ételkészítési technikákkal jelentôs mennyiségű olajat spórolha­tunk meg. A tej- és tejtermékek kö­zött általában olcsóbbak a zsírban szegényebb változatok. A friss zöldségfélék, gyümölcsök kí­nálatában mindig találunk az idénynek megfelelô, elfogadható árú terméket, amelyet ha frissen, salátaként iktattuk étrendünkbe, ak­kor a háztartási energiával is ta­karékoskodhatunk. A húsok, hús­készítmények között a so­vá­nyab­bat ugyanabban az árka­te­gó­riában vagy még olcsóbban (natúr tengeri halfilé, baromfihús, ba­rom­fifelvágott, baromfipárizsi stb.) tudjuk megvenni. Sok esetben kisebb mennyiségű étel elfogyasztása is elegendô lenne, a fe­les­leg pedig megint csak plusz- költ­séget jelent. Végül egy jó ta­nács: adott esetben azon költsé­gek jó részét is át lehet csoporto­sítani pl. friss gyümölcsre, müz­li­re, tehéntúróra, amit nassolniva­ló­ra, fagylaltra, cukrozott üdítô ital­ra költenénk.

                     Sport

Szent Miklós Napok 2007
Fôkostoló volt a bajnok

           A Szent Miklós Napok kereté­ben december 5-én, szerdán meg­ren­dezett, immár hagyományos fôzôverseny zsűrijének elnöke a magyarországi Wichmann Tamás egykori kenuvilágbajnok volt. Az 1948. február 4-én Budapesten szü­letett meghívottat elôször arról faggattuk, hogy miként került kapcsolatba a fôzés tudományával, az ízek világával. Nehezen képzelhetô el ugyanis az egykori világ­sztár sportolóról, a kilencszeres vi­lágbajnokról(!), hogy naponta a konyhában tesz-vesz, ínycsiklandozó fogásokat varázsol a ven­dé­gek asztalára. A közel 60 éves, szál­­fa termetű Wichmann Tamás készségesen válaszolt kérdé­seink­­re.
           – Budapesten, a Dél-Budai Ven­­dég­­látóipari Vállalatnál kezdtem ta­nulni a szakács mesterséget 1963-ban. Hároméves szakmun­kásképzô iskola következett, amelyet 1966 márciusában egy országos szintű szakmai verseny zárt le, ahol második lettem. Ez számunkra egyben vizsga is volt. A jó eredménynek köszönhetôen okle­ve­let szereztem. A Dél-Budai Ven­déglátóipari Vállalat egyik új helyiségében lettem fôszakács. Ott kezdtem el dolgozni. Úgy is kezd­tem a szakmai pályámat, hogy vég­leg a konyhában maradok. Az akkori vezetôedzôm, a mai MTK jogelôdjénél az MHS-nél, Granek István szmélyesen bejött a konyhára, és felhívta a figyelmemet, hogy a sportban is elérhetem ugyan­azt, mint a szakács szakmában. Ezután visszatértem a sport­pályafutáshoz, de a szakmát so­ha nem hagytam abba. A spor­to­lói pályafutásommal párhu­za­mo­san, 1967-tôl kezdôdôen az egység bezárásáig, a Szabadság Szálloda szakácsa voltam. Ez úgy történt, hogy amikor nem versenyeztem, illetve nem voltam külföldön, akkor dolgoztam a kollegákkal a konyhán. Jelen pillanatban saját éttermet működtetek, amely már 22 éve létezik. Éttermemben is gyak­ran fôzök. Amikor Gyer­gyó­ból hazamegyek, akkor Felsôgödre látogatok. Az ottani iskolában a piaristák rendeznek egy kellemes sport és művészeti vetélkedô dél­utánt, ahol székelygulyást fogok fôzni túróscsuszával.
           – Járt már Gyergyóban?
           – Nem, nem jártam. Elôször va­gyok itt. Korábban többször jártam Csíkszeredában és Csík­szent­do­mo­koson. Versenyzô koromban több­ször jártam Bukarestben, és a Fekete-tenger partjára is leutaztunk. Itt elôször vagyok, habár a ro­konságomban van idevalósi, hisz a bátyám felesége gyergyó­szentmiklósi.
           – Kitűnô eredményekben gaz­dag sportolói pályafutása során min­dent megnyert, kivéve az olim­piai aranyérmet…
           – Olimpiai második voltam kétszer 1968-ban és 1972-ben, 1976-ben a montreali olimpián harmadik lettem, míg 1980-ban Moszkvában negyedik lettem az 500 méteres távú versenyben. Sajnos, tényleg hiányzik az olimpiai aranyérem, ezt mind a mai napig nagyon ér­zem. Gyakorlatilag többször is ott voltam, és cirógatta a bajuszomat az aranyérem hiánya. Végül is ke­csegtetett a sors azzal, hogy megnyerhetem, de valami oknál fogva nekem az adatott meg, hogy a második vagy a harmadik helyrôl kellett nézzem a dobogó felsô fokán örömmel vigyorgó ver­seny­társat. Kétszer volt elôttem a ro­mán Ivan Patzaichin. Nagy tisz­telet övezi a lipován származású román versenyzôt, hisz Bu­ka­restben a Dinamo-stadion elôtt egy hatalmas szobrot állítottak neki. Né­ha belegondolok, s rájövök, hogy apró dolgokon múlott az arany­érem elszalasztása, amelye­ket utólag már nem lehet jóvátenni. 1968-ban egy nagyon erôs ba­los szélt fogtam ki, s soha olyan rosszul nem mentünk párosban, mint akkor. Emlékszem, hogy négy évvel késôbb, 1972-ben Ivan Patzaichin az elôfutamban eltörte a lapátját. Aki ellen én készültem, azt meg tudtam verni, de Ivan a döntôben jobb formában volt. 1976-ban Montrealban Matej Uvek ba­rátom, akivel késôbb nyolc évig dol­goztam együtt, nyerte az aranyérmet. Az 1980-as moszkvai olimpia egy rémálom volt számomra.
           – A szakma gyakorlása mellett még mivel foglalkozik?
           – Amatôr edzôként is tevé­keny­ke­dem az MTK-ban, hisz gye­re­kek­kel foglalkozom, amikor úgy adódik. Jelenleg kicsit pihentetem ezt a tevékenységet. E mellett a Nem­zetközi Gyermekmentô Szol­gálat sportbizottságának vagyok tag­ja. Ezenkívül különbözô meg­hí­vá­soknak teszek eleget.
           – A jövô évi pekingi olimpia kap­csán, hogy látja a magyar e­ve­zôsport esélyeit?
           – A kajak-kenuról tudok néhány gondolatot mondani. Neveket is mondok, akikkel úgy számolok, hogy akár olimpiai bajnokok is le­hetnek. Itt Vajda Attilára gondolok kenu egyesben, továbbá a Ko­lonics György és Kozmann György kettôsre. Utóbbiak idén is bi­­zonyítottak 500 méteren a pá­ros ­versenyben. Nagyon bízom bennük, és drukkolok nekik. Ezenkívül a kajakos lányok is több évtizedes sikeres múltra tekintenek vissza, s remélem, nem szakítják meg a remek hagyományt. A kajakosoktól említhetem Storcz Botondot, aki kétszeres olimpiai bajnok, és hosszabb kihagyás után visszatért, újra edzeni kezdett, készül a 2008-as pekingi olim­piá­ra. Még egy ne­vet szeretnék megemlíteni, ne­ve­zetesen a Bakó Zol­tánét, aki va­ló­jában egy sike­r­edzô. Itt talán kevesen tudják, de ô korábban a norvég válogatottnak volt az edzôje. 2000-ben Auszt­rá­liában, Syd­ney­­ben egyik ta­nít­ványa két olimpiai bajnoki címet is szerzett. A norvégoknál szerzett tudást és ta­pasztalatot Bakó Zoltán jelenleg Magyarországon kamatoztatja. Nagyon bízom a sikerben, amely remélhetôen az ô irányításával születik meg majd a magyar csa­pat és mindannyiunk örömére.
           – Hogy érezte magát Gyer­gyó­ban?
           – Havasan, de egyébként na­gyon szimpatikusan, szeretettel fo­gad­tak. Elmondhatom, hogy Gyer­gyó­szentmiklóson otthon éreztem magam. Nagyon szeretnék még el­jönni máskor is. Az irányomban ta­nú­sított szeretetet úgy szeretném meghálálni, hogy jól bíráskodom. Úgy gondolom, hogy itt, ezen az ünnepi fôzôversenyen mindenki nyert, mindenki jól járt.
           Wichmann Tamás sportolói di­csô­­séglistája: 2 x olimpiai 2. (1972: C-1, C-2), olimpiai 3. (1976: C-1); 9 x világbajnok (1970, 1971, 1971: C-2, 1974, 1977, 1979 2x, 1981, 1982: C-1); 5x Vb-2. (1966, 1971, 1978 2x: C-1; 1970: C-2); 5 x Vb-3. (1973 2x, 1975, 1983: C-1; 1973: C-2); 3x Európa-bajnok (1969 2x: C-1, 1967: C-2); Eb 2. (1967: C-1); 32-sze­res magyar bajnok. Magyar­or­szág egyik legismertebb sportem­be­­re: 1979-ben megkapta az UNES­CO Fair play-díját is. Wich­mann Tamás több világbajnoki ér­met szerzett, mint mai nagy utóda, Ko­lonics György. Klubjai spor­to­ló­ként: MHS, VM Egyetértés, MTK.

Ökölvívás
Jó eredmények

           November 16-án és 17-én Nagybányán rendezték meg a LPS-kupával díjazott gyermek, ifjúsági és felnôtt sportolókat felvonultató ökölvívótornát. A helyi sportlíceum fennállásának 30. évfordulója alkalmából meg­szervezett mérkôzéssorozaton a Mur­vai József edzô által fel­ké­szített Gyergyói Progym ököl­ví­vói is jelen voltak.
           Az elsô versernynapon meg­ren­dezett küzdelmeken a gyergyói sportolók is szorítóba lép­tek. Az ifjúságiak 50 kg-os súly­cso­­portjában Török Attila (Pro­gym) diadalmaskodott a nagybá­nyai Vancea Ionu? elleni mér­kô­zé­sen. A 75 kg-os súlycsoportban kötelek közé lépô Csibi István szintén gyôzött, mégpedig a Stoica Andrei (Nagybányai LPS) elleni mérkôzésen. Másnap, azaz november 17-én a 44 kg-os súly­csoport döntôjében Sava Mugurel legyôzte a gyergyói Farkas Szabolcsot. Az 50 kg-os súlycsoport döntôjében a gyergyói Török Attila kikapott a Mirs Miograd elleni találkozón. A 75 kg-os súlycsoport fináléjában Csibi István legyôzte a Hajdu Róbertet, a Nagybányai MSK sportolóját.
           November 29-én és 30-án Jászvásárban rendezték meg a Moldova Öv-kupa elnevezésű nemzetközi tornát. A moldvai vá­ros­ban a romániai ökölvívókon kí­vül ukrajnai és Moldova Köz­tár­saságbeli sportolók is szorítóba léptek. November 29-én az 50 kg-os súlycsoportban Pál Norbert fölénnyel legyôzte a helyi CFR klub versenyzôjét B?lan Cos­mint. Pál ellenfele a második me­netben feladta a küzdelmet. A 60 kg-os súlycsoportban Puskás Sán­dor, a Progym versernyzôje pon­tozásos vereséget szenvedett a Danlog Gabriel elleni összecsa­pá­son. November 30-án rendez­ték a döntôket. Az 50 kg-osoknál Pál Norbert pontozásos gyôzelmet aratott a Scânteie Lauren?iu elleni döntôben. A 60 kg-os súly­csoportban Csibi Attila legyôzte Drobot? Octaviant (Gladiatorul MSK). A 75 kg-os súlycsoportban Csibi István vereséget szen­ve­dett a Grigorovici Andrei (Gla­dia­torul MSK) elleni összecsapáson.
           Amint azt megtudtuk, a Progym SK ökölvívói december 14-én és 15-én Kolozsváron lépnek ismét szorítóba.
           A gyergyóiak kiszállását támo­gatták: Syncro Serv Kft., Golden, P&P Mixt, Ferko, Ben-Com-Mixt, Edelweis és a Transmetal.

Szent Miklós Napok
Sportrendezvények

           December 9-én, vasárnap rendezték a Szent Miklós Napok prog­ramjában szereplô sportrendezvényeket. A városi műjégpályán a 10 és 12 éves korosz­tá­lyok­­hoz tartozó gyermekek jég­ko­rongoztak, a sportcsarnokban teremlabdarúgó-mérkôzéseket ren­deztek, a Művelôdési Köz­pont­ban sakkoztak, a Gépipari Is­kolaközpont tornatermében pedig asztaliteniszeztek. Valamennyi helyszínen a Szent Miklós-kupa elhódítása volt a cél.
           Az asztaliteniszezôk két kor­cso­portban – ifjúságiak és felnôttek – mérték össze tudásukat. A meg­mérettetésre összesen 35-en neveztek be. Az ifjúságiaknál a következô dobogós helyezések születtek: 1. Kiss Adrian, 2. György Gábor (Gépipari Isko­la­köz­pont), 3. Jánosi Róbert (Batty­hány Ignác). Felnôttek: 1. Tó­dor László (Szárhegy), 2. Bar­docz Ferenc (Ditró), 3. Györfi Sza­bolcs (Gyergyószentmiklós). Érdekesség, hogy a felnôtteknél második helyezett Bardocz Fe­renc nem más, mint Ditró polgár­mes­tere! A legjobbak serleget és ok­levelet, valamint értéktárgya­kat vehettek át.
           A Művelôdési Központban le­zajlott sakkversenyen 55 felnôtt és 11 gyerek nevezett be az ün­ne­pi megmérettetésre. A bene­ve­zet­tek Csíkszeredából, Com?ne?ti-rôl, Szovátáról, Szárhegyrôl, Dit­róból, Farkaslakáról és Gyer­gyó­szentmiklósról érkeztek. A do­bo­gós helyezettek: 1. Ördög Róbert (Csíkszereda), 2. Lungu Nicolae (Com?ne?ti), 3. Tamás Szilárd (Csíkszereda).
           A sportcsarnokban lezajlott te­rem­labdarúgó-tornára összesen 8 csapat nevezett be. Négy együttes alkotta a nagyifjúságiak me­zô­nyét, ugyanennyi csapat szerepelt a gyermekek csoportjában is. A nagyifjúságiak mérkôzései után a következô rangsor alakult ki: 1. Gépipari Iskolaközpont I., 2. Gépipari Iskolaközpont II., 3. Gyergyói Jövô I., 4. Gyergyói Jövô II. A gyerekeknél a követ­ke­zô rangsor alakult ki: 1. Gyer­gyói Elite II., 2. Gyergyói Jövô I., 3. Gyergyói Elite I., 4. Gyergyói Jövô II. A legjobbnak bizonyult csapatok serleget és oklevelet, továbbá édességet kaptak.

Teremlabdarúgás
Barátság Kupa

           December 15-én, szombaton és december 16-án, vasárnap a gyergyószentmiklósi sportcsar­nok­ban rendezik meg a Crazy Boys szer­ve­zé­sé­ben Barátság Kupa 2007 el­ne­vezésű teremtornát. A bene­ve­zett csapatok: A-csoport: Crazy Boys, Ba­bilon – Szárhegy, Elite Old Boys, Baliro és Ho­dex. B-csoport: Inter Gyergyó, Sör­dö­gök – Cso­mafalva, Fônix, BFK – Alfalu és Kolping.
           A műsor: december 15., szombat: 10.00 Crazy Boys – Babilon, 10.40 Elite Old Boys – Baliro, 11.20 Hodex – Crazy Boys, 12.00 Ba­bilon – Elite Old Boys, 12.40 Ba­­liro – Hodex, 13.20 Crazy Boys – Elite Old Boys, 14.00 Ho­dex – Ba­bilon, 14.40 Baliro – Crazy Boys, 15.20 Inter Gyergyó – Sör­dögök, 16.00 Fônix – BFK, 16.40 Kolping – Inter Gyergyó, 17.20 Sördögök – Fônix, 18.00 BFK – Kolping, 18.40 Inter Gyer­gyó – Fônix, 19.20 Kolping – Sör­dögök, 21.00 BFK – Inter Gyergyó.
           December 16-án, vasárnap: 10.00 Babilon – Baliro, 10.40 Sör­­dö­gök – BFK, 11.20 Elite Old Boys – Hodex, 12.00 Fônix – Kol­­ping. A 13.00 óra­kor kezdôdô kis­dön­tôben: az A- és a B-csoport má­sodik helyezettjei mérkôznek. A tervek szerint a 14.00 órakor kez­­dôdô nagydöntôben az A-és a B-csoport elsô helyezettjei mérik össze tudásukat.
           A szervezôk tájékoztatása sze­rint a teremtor­ná­ra a belépés díjtalan. Minden érdeklôdôt, sport­kedvelôt szeretettel várnak!

Jégkorong
Szombaton Gyergyóban játszik a válogatott!

           December 5-én és 6-án kerültek lejátszásra a romániai bajnokság alapszakasza keretében Gyer­gyó­szent­miklóson a Progym – HC Csík­szereda mérkôzések. A de­cember 5-én, szerdán lejátszott mér­kôzés elsô harmada kimondottan jó hokit eredményezett. Fel­váltva forogtak veszélyben a ka­puk, jó volt a játék, a csapatok já­té­kosai kimondottan a jégkoronggal foglalkoztak. Bizonyíték erre, hogy az elsô kiállításra csak a 18. percben került sor. Az elsô perc­ben a vendégek játékosa Petres ve­szélyeztette a gyergyói kaput, majd a 4. percben a gyergyói Balla lôtt vezélyesen a Polc által védett vendégek kapujára. A 6. percben Csíki találta el egy jól irányzott lövéssel a vendégek kapujának va­sát. A 10. percben Mihály Ede ve­szélyeztette a gyergyói kaput, majd a 16. percben Molnár Sza­bolcs kapus parádézott a gyergyói háló elôtt. A 18. percben ember­elônybe került a Progym, sôt 55 má­sodpercig a gyergyóiak szá­mára kedvezô kettôs embere­lô­nyös helyzet alakult ki. A harmad utolsó percében, a kedvezô szituációt kihasználva, Laczkó megsze­rezte a Progym elsô gólját: 1–0. A második harmadban a vendégek számára alakult ki kedvezô hely­zet, hisz egyes, majd kettôs ember­elônyt hagytak ki. A harmad 10. percében Popescu játékvezetô bün­tetôlövést ítélt a HC javára, de a szlovák Kramny kihagyta a gólszerzési lehetôséget. Három perccel késôbb a büntetôt kihagyó Kramny egyenlített emberelônyös helyzetben: 1–1. A 15. percben kettôs emberelônyös helyzetbe ke­rült a Progym, de nem sikerült ki­használni a kedvezô lehetôséget. A játékrész 18. percében, ember­e­lô­nyös helyzetben, a HC megsze­rezte a vezetést. Ekkor Harabin szer­zett gólt: 1–2. A harmadik elsô nyolc percében szinte végig em­berelônyben játszhatott a Progym, de gólt, gólokat ezúttal sem sike­rült ütni. Ennek egyik magyarázata – akárcsak a brassóiak elleni vesz­tes mérkôzésen –, hogy a gyer­gyói csapat játékosai kevés-szer ütöttek kapura. A harmad 7. per­cében, kettôs emberelônyös helyzetben, Góga lôtt a kék vonal közelébôl a HC kapujára, s a ko­rong Polc lábai között vágódott a kapuba: 2–2. A gól után közel más­fél percig emberelônyben játszott a Progym – ezúttal is eredményetelnül. A 10. percben a Progymos Koniar Tibor lôtt egy csodaszép gólt Polc kapujának rö­vid, felsôsarkába: 3–2. Ez a találat is kettôs emberelônyben született meg. A gólt megelôzôen sajnos meg­sérült Nagy Csaba. Dr. Ko­vács Géza csapatorvos: – Nagy Csabának meglôtték az arcát, ami­nek következtében egy kb. 1,5 cm-es seb keletkezett. Ugyanakkor kia­lakult az arcán egy vérömleny és a járomcsont hártyagyulladása. A sérülés miatt Nagy Csaba nem játszott Bukarestben. Csíki Csa­bá­nak korábban elszenvedett kulcs­csont sérülése újult ki a második HC elleni mérkôzésen, s emiatt ô sem játszott Bukarestben.
           A folytatásban sajnos, a HC át­vette a kezdeményezést, és Scri­­ban egyenlített egy távoli lövéssel (3–3), majd a 19. percben a rutinos Pipa helyezett a gyergyói csapat ka­pujába: 3–4. Ezzel a góllal meg­ér­demelten gyôztek a vendégek, de ezen a mérkôzésen a Progym is begyűjthette volna a gyôzelemért járó pontokat. Sajnos, nem így történt.
           Eredmény: Gyer­gyó­szent­mik­lósi Progym – HC Csík­sze­reda 3–4 (1–0, 0–2, 2–2). Gólszerzôk: (19.16) Laczkó/ Ko­niar (2-es e.e.h.), (46.53) Góga (2-es e.e.h.), (49.39) Koniar (2-es e.e.h.), illetve (32.20) Kramny (e.e.h.), (37.35) Harabin/ Scriban (e.e.h.), (52.46) Scriban (e.e.h.), (58.46) Pipa. Játékvezetôk: Po­pescu Eduard, Máthé István, Péter Vilmos. Büntetôpercek: 14–42 (ebbôl Kramny és Mihály Ede 10–10 perc sportszerűtlenségért).
           Másnap, december 6-án újra megmérkôzött a két együttes. Ezen a találkozón teljesen másként ala­kultak a dolgok az elsô harmadban, mint egy nappal korábban. A játékrészt több kiállítás „tarkította”, a csapatok játékosai meglehe­tô­sen feszült hangulatban kezdték a küzdelmet. A 4. percben vitára adott okot egy a HC által lôtt, de a játékvezetôk által meg nem adott gól. Az elsô szünetben visszajátszott videofelvétel tanúsága szerint gól volt, s ennek megfelelôen a gólbíró is felgyújtotta a találatot jelzô piros lámpát. A vita elmúltával folytatódott a játék, a Progym ismét többször került egyes és kettôs (!) emberelônyös helyzetbe. A 6. perc tájékán a Progymos Koniar Tibort állította ki végleg Gergely Lehel játékvezetô, majd nem sokkal ezután a HC-s Pipa kapott 10 perces fegyelmit fejre ütésért. A folytatásban ismét emberelônyben játszhatott a Progym, de nem si­került gólt ütni. Az elsô harmad végén Molnár Szabolcs mutatott be nagy védéseket. A második harmad már sokkal sportszerűbb volt. A vendégek elsô gólja az 5. perc­ben született meg, ekkor Petres volt eredményes: 0–1. A to­vábbi­ak­­ban a HC játszhatott ember­elônyben és a 7. percben kettôs emberelônyös helyzetben gólt is szereztek Bosak révén: 0–2. A já­tékrész 11. percében kettes em­ber­elônybe került a Progym, de ki­maradt a jó lehetôség. A harmad 19. percében újabb gólt szereztek a vendégek, ezúttal Szabó volt eredményes: 0–3. Ezen a ponton eldôlt a mérkôzés sorsa.
           A harmadik játékrész elején kétszer is emberelônyben játszhatott a Progym, ennek ellenére Molnár Szabolcs nagy védéseire volt szükség, hogy ne szülessenek újabb gólok a gyergyói kapuba! A 12. percben Laczkó váratlan, lapos lö­vése után a HC kapujának hosszú­sarkában pihent meg a korong: 1–3. Fél perccel késôbb Petres növelte a vendégek elônyét, s az eredmény 1–4-re módosult. A 15. percben Petres újabb gólt ütött (1–5), s ez a találat tulajdonképpen a végeredményt jelentette. Újabb vereséget szenvedett tehát a gyergyói csapat.
           Végeredmény: Gyergyó­szent­mik­lósi Progym – HC Csík­sze­reda 1–5 (0–0, 0–3, 1–2). Gól­szerzôk: (51.15) Laczkó, illetve (24.04) Petres/ Szabó, (26.54) Bosak/ Petres (2-es e.e.h.), (38.45) Szabó/ Petres, (51.46) Petres, (54.32) Petres/ Harabin. Játékvezetôk: Gergely Lehel, Máthé István és Popescu Eduard. Büntetôpercek: 39–32 (ebbôl Koniar 20 perc – végleges kiállí­tás, illetve Pipa 10 perc fejreü­té­sért).
           További eredmények. Buka­rest­­ben, december 8-án: Steaua – Pro­gym 5–3 (4–1, 1–0, 0–2). Gól­szerzôk: Basilides Lász­ló, Ha­la­vinov, Lupa?cu, Ge­ru és Zab­lu­dovszkij, illetve Ger­gely, Góga, Pis­kura. Játék­ve­ze­tôk: Lasc?r Va­len­tin, Trandafir Mi­hai, To­pâr­ceanu Cosmin. Büntetôpercek: 39–48 (ebbôl Lupascu 20 perc – vég­leges kiállítás, illetve Piskura 32 perc és mérkôzésbüntetés). Csík­szere­dá­ban: Brassói Fenes­te­la 68 MSC – Csíkszeredai Sport­klub II. 11–0 (4–0, 6–0, 1–0) és 8–6 (4–1, 1–2, 3–3). Csík­karc­falván: Brassói Fe­nes­te­la 68 MSC – Csíkszeredai Sport­klub II. 13–2 (3–1, 5–0, 5–1) és 5–1 (1–0, 0–0, 4–1).
           A december 10–13. közötti idôszakban Csíkszeredában rendezték a HC – Sportul Studen?esc mérkôzéseket. Eredmények: de­cem­ber 10-én, hétfôn: HC Csík­­sze­reda – Sportul Studen?esc 17–4 (5–4, 4–0, 8–0). December 11-én, kedden: HC Csíkszereda – Sportul Studen?esc 6–0 (0–0, 2–0, 4–0). A két csapat de­cem­ber 12-én, szerdán és december 13-án, csütörtökön is össze­mér­te tudását. A december 14–17. közötti idô­szak­ban, szintén Csík­sze­redában a Sportklub – Sportul Studen?esc mérkôzések kerülnek lejátszásra. December 14-én és 15-én Ga­lacon: Dun?rea – Brassói Fenes­tela 68 MSC. December 17-én és 18-án Bukarestben a Steaua – HC Csíkszereda mérkôzések ke­rül­nek lejátszásra.
           December 15-én, szombaton 18.00 órai kezdettel a gyergyó­szentmiklósi műjégpályán a román felnôttválogatott felkészülésének részeként a Románia – Légió­sok barátságos mérkôzés kerül le­játszásra. A Légiósok válogatottját a romániai bajnokságban szereplô szlovák, cseh, ukrán és fehérorosz idegenlégiósok alkotják. A belépôjegyek ára: 10 lej, diákoknak, nyug­díjasoknak 5 lej.
           A két csapat december 13-án, csü­törtökön Csíkszeredában össze­­mérte tudását. A romániai válogatottat Dusan Kapusta, a Progym edzôje vezeti. Segítôi: Gál Sándor és Gliga Marius. A válogatottba behívott játékosok: Molnár Szabolcs, Catrinoi Adrian és Fülöp Rajmond – kapusok; Góga Attila, Laczkó Attila, Ador­ján József, Papp Szabolcs, Kosz­tándi András, Fluera? Cosmin, Nagy István és Flinta Botond – hátvédek; Timaru Ioan, Basilides Tibor, Elekes Levente, Moldován Ervin, Hozó Levente, Basilides László, Lupa?cu R?zvan, Geor­ges­cu Mihail, Antal Zsombor, Petres Tivadar, Mihály Ede, Péter Róbert és Zsók Levente – csa­tá­rok.

Jégkorong/ Ifjúsági válogatott
Gyôzelemmel kezdtek

           Az Olaszországban december 9-én elkezdôdött ifjúsági (U20) világbajnokság elôtt a romániai csapat Horvátországban is két barátságos mérkôzést játszott. Az ellenfél a horvát korosztályos, nem­zeti válogatott volt. Ered­mé­nyek: Horvátország U20 – Ro­mánia U20 7–4 (5–0, 0–3, 2–1) és 6–5 (2–2, 1–0, 2–3, 0–0, 1–0) – hosszabbítás és büntetôlövések után. A december 3-án és 4-én le­játszott horvátországi mérkô­zé­sek után következett egy rövid Szlovéniában eltöltött idôszak. December 6-án és 7-én a szlovéniai Bledben újabb barátságos mérkôzéseket játszott a romániai válogatott. Az ellenfél ezúttal is a hazaiak korosztályos válogatottja volt. Eredmények: Szlovénia U20 – Románia U20 10–2 (1–1, 3–0, 6–1) és 9–1 (0–0, 6–1, 3–0).
           December 9-én, vasárnap az olaszországi Canaze-ben elkez­dô­dött az U20-as korosztály számára a divízió II-es világbaj­nok­ság A-csoportjának küz­de­lem­sorozata. Az elsô napon jegy­zett elsô eredmény: Románia – Izland 6–4 (0–1, 3–1, 3–2). A ro­mániai válogatott gólszerzôi: Biró Ottó és Burdian Nicolae 2–2, Kopacz Zsolt és Sára Tibor 1–1. További eredmények: Bel­gium – Korea 0–3 (0–0, 0–0, 0–3), Olaszország – Japán 5–1 (2–0, 2–1, 1–0).
           December 10-én, hétfôn: Izland – Belgium 1–5 (1–2, 0–1, 0–2), Románia – Japán 0–6 (0–3, 0–0, 0–3), Olaszország – Korea 4–3 (1–0, 2–1, 1–2). December 11-én, kedden szünnap volt az olaszországi világbajnokságon. December 12-én, szerdán a Ro­mánia – Belgium, Japán – Korea és az Olaszország – Izland mér­kô­zéseket rendezték. A szerdai mérkôzések lapzárta után értek véget. A további műsor: december 13., csütörtök: 14.00 Izland – Japán, 17.30 Korea – Románia, 21.00 Olaszország – Belgium. December 14-én, pénteken szünnap. December 15-én, szomba­ton: 14.00 Korea – Izland, 17.30 Japán – Belgium, 21.00 Olasz­ország – Románia.

Biatlon
Ferencz Réka második

           Nagyszerű eredményt ért el december 6-án, csütörtökön az ausztriai Obertilliachban az Európa-kupával díjazott sílövô versenyen a te­ke­­rôpataki Ferencz Réka, a Gyergyószentmiklósi ISK-Csíkszeredai Sportklub 18 éves versenyzôje. Az ifjúsági lányok 12,5 km-es egyéni versenyén Réka másodikként ért célba. A romániai biatlonisták a vetélkedô elsô napján a következô helyezéseket érték el: Ifjúságiak, fiúk: 28. Roland Garbacea, … 36. ?tefan Gavril?, … 63. Remus Faur, … 75. R?vzvan Garni?a. Ifjúságiak, lányok: 2. Ferencz Réka, … 36. Dia­na Mihalache, … 40. Doralina Runceanu, … 46. Claudia Flangea, … 57. Babe? Alina. December 7-én, pénteken Obertilliachban az egyé­ni sprintversenyt rendezték, Ferencz Réka a 22. helyen fejezte be az Európa-kupa futamot.
           Ferencz Réka ezen a héten – december 13-án és 14-én – a bulgáriai Banskoban sorra került Európa-kupa versenyeken állt rajthoz.

Ifjúsági jégkorong

           A december 15–19. közötti idôszakban rendezik meg a bukaresti Mi­hai Flamaropol Műjégpályán az ifjúsági II-es korosztályú csapatok országos bajnokságának második körmérkôzéses fordulóját. A gyer­gyói csapat következô műsor szerint mérkôzik: december 15., szombat 10.00: Gyergyói Progym Junior – Dun?rea Gala?i; december 16., va­sárnap 15.00: Csíki ISK Sportklub – Gyergyói Progym Ju­nior; de­cember 17., hétfô 15.00: Kézdivásárhely – Gyergyói Pro­gym Junior; de­cember 18., kedd 14.30: Gyergyói Progym Junior – HC Felcsík; de­cember 19., szerda 18.30: Steaua – Gyergyói Progym Junior.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
December 13–19

           KOS (III.21-IV.20.)
           Ezen a héten hajla­mos lesz a szorongásra. Néz­zen mélyen önmagába, hogy prob­lé­máinak megtalálja a gyö­ke­­rét. Rend­ben vannak-e az em­be­ri kap­csolatai? És így tovább… Jól ten­né, ha figyelné az eddig ki­a­lakított és jól működô kapcsola­ta­it!
           BIKA (IV.21-V.20)
           Nemcsak az egész­sé­ge, hanem kapkodó tet­tei által is veszélybe kerülhet mun­kája, karrierje. Hallgasson ba­­rá­tainak figyelmeztetésére, ami­kor óva intik valamitôl, s fi­gyel­mez­tetik, hogy teljesen kifordult ön­ma­gából!
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Optimista hangulatban reménykedik, barátai betartják az Önnek tett ígé­re­tei­ket. Lehetôségeikhez ké­pest tá­mogatják mun­kájában. Szeren­csé­re a tendencia emelkedô, an­nak ellenére, hogy még nem találta meg a stabil kapaszkodót.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Szerelmi téren a hét­vége meglepetést tartogat. Nagyjából látja, hogy mit akar, de idôt kell szakítania arra, hogy kedvese is megismerhesse a terveit. A türelmével és kitartásával arányos lesz a jutalma.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Komoly elhatározások elôtt áll. Most kü­lö­nö­sen ne­he­zen tűri az Ön felé irá­nyuló el­lenséges érzelmeket. A ha­tá­ro­zottság általában pozitív erény, de idônként fogja vissza erô­teljes érzelmi reakcióit! Az üz­leti part­ne­reivel legyen óvatos.
           SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
           Ez a hét kedvezô min­­denféle szellemi te­vé­keny­ség­­re, kivéve a ko­molyabb dön­tés­hozatalt. Na­gyon pörögnek az események, ezáltal komolyabb hi­ba csúszhat be. Beszélje meg csa­ládjával a fel­merülô ne­héz­sé­ge­ket, így meg­értik, miért feszült és ideges.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Mostanában minden gondolata és figyelme a magánéletére irányul. Pedig tud­hat­ná, hogy az eltúlzott érzelmek mek­kora kárt okozhatnak. Ki­vá­lasztottja imádja Önt, még akkor is, ha sokszor számon kéri, hogy hol, kivel és merre járt.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Hivatásában tudja in­s­­pirálni az embereket, ki­hozva be­lôlük a maxi­mumot. Jól ki tudja használni sa­ját képességeit is. Ösz­tönösen megérzi, hogy mi­kor, és miben lehet kockázatot vál­lal­ni. A szerelemben kellemes pe­rió­­dus mutatkozik.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Nem szeret, nem is tud egyedül élni. Ez viszi gyakran csapdába: önhöz nem méltó kap­csolatba kezd, ha már nem bírja a magányt. A héten itt az ideje, hogy olyasmibe kezdjen, amit még nem próbált ki. A hétvégén fontos rendezvényre kaphat meg­hívást. Ne mondjon nemet, a lehetôségek tárháza vár önre.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Az élet minden pilla­natát ki­hasz­nálja, és ezért nincs lelkiismeret-furdalása. Az a típus, aki mindig és mindenhol képes megtalálni a boldogságot, és nem fél maradéktalanul meg is élni. A sze­relemben nem lesz kü­lö­nö­sebb gondja a héten.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Élvezi, hogy vi­tat­koz­­­hat. Különösen, ha olyan területre téved, amelyen ki­rály­nak érezheti magát. Elsô­sor­ban a világnézeti kérdésekkel kap­csolatos eszmecserékre jó ez a hét. Azonban ne feledkezzen meg a lélek ápolásáról sem!
           HALAK (II. 18-III 20.)
           Sikeres szerzô­dé­sek­re és tárgyalásokra szá­mít­hat, de a hét alkalmas személyes nézeteltérések elsimítására is. Leginkább szellemi ösztön­zés­re vágyik, szüksége van baráti tá­mogatásra, ami nem feltétlenül anyagi megnyilvánulást jelent.



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Egy férfi bemegy az óvodába, és azt mondja:
           – Jöttem a gyerekemért.
           – Hogy hívják?
           – Nem mindegy? Holnap úgyis visszahozom.
           * * *
           A bolond Kovács elmegy az orvoshoz!
           – Na, Napóleon úr, hogy van?
           – Én, doktor úr, kitűnôen! De Josephin teljesen megôrült. Képzelje, valami Ko­vács­nénak képzeli magát!
           * * *
           A feleség hazajön a fodrásztól:
           – Ugye most, hogy így levágattam a hajam, már nem is úgy nézek ki, mint egy öregasszony?
           – Nem, most pont úgy nézel ki, mint egy öregember.
           * * *
           Egy golfozót kórházba visznek a mentôk, mert torkán akadt egy golflabda. A férfi élet-halál között lebeg, próbálják a torkából kivenni a labdát. A kórház folyo­só­ján egy ideges férfi várakozik, szintén gol­fozó. A nôvérke megszólítja:
           – Önnek rokona a beteg?
           – Nem, az enyém a labda.
           * * *
           Egy költô randevúzni megy egy szép hölggyel:
           – Milyen szép a naplemente – mondja a nô.
           – Ne haragudj, de most nincs kedvem a munkáról beszélni.
           * * *
           – Anya, fogkefével megmostam a kutya fogát! – újságolja anyukának Timótka.
           Az anyuka azonnal kidobja a kisfiú fog­keféjét.
           Más­nap kérdezi Timótka:
           – Miért dobtad ki a fogkefémet?
           – Mert megmostad vele a kutya fogát.
           – De én a tiéddel mostam meg!
           * * *
           A férj kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, és elkezdi nézni a tévében a boxmeccset. Hirtelen felkiált.
           – Kiütötték! Hát ezt nem hiszem el! Még egy perc sem telt el, és máris vége!
           Mi­re a felesége:
           – Aha, tudom, mit érzel...
           * * *
           Férj és feleség sétál a parkban. A közelben egy fiatal pár vadul csókolózik.
           – Mondd, szívem – kérdi az asszony – te miért nem csinálsz ilyet?
           – Ne viccelj, nem is ismerem azt a lányt!
           * * *
           Egy ír és három angol üldögél a pubban. Azt mondja az elsô angol:
           – Uraim, verjük már meg ezt az ír mocs­kot! Én odamegyek és belekötök, aztán majd jól helybenhagyjuk!
           Oda is megy, és megszólítja a békésen italozó írt:
           – Hallod-e! Azt hallottam Szent Pat­rick­ról, hogy transzvesztita volt!
           Az ír egykedvűen felnéz, majd csak annyit mond:
           – Igen? Ez érdekes, eddig még nem hallottam róla.
           Az elsô angol dolgavégezetlenül visszamegy a többiekhez. Próbálkozik a má­so­dik:
           – Hallod–e! Azt hallottam Szent Pat­rick­ról, hogy homokos volt!
           Az ír ismét csak egykedvűen bólogat. Következik a harmadik:
           – Komám, azt hallottam, hogy Szent Pat­rick igazából angol volt!
           Az ír felnéz:
           – Igen, ezt már a barátaid is bizonygatták az elôbb.
           * * *
           Az öreg házaspár a mennybe kerül. Kö­rülnéznek, csodálatos minden, csiripelnek a madarak, ragyog a nap, kék az ég, ál­mod­ni sem lehetne szebbet. Az öregúr egy hirtelen mozdulattal lecsavar egy fülest az asszonynak.
           – Ezt most miért kaptam?
           – Ha nincs az a hülye diétád, már két éve itt lehetnénk!
          
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!