Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Évutó
Vége van egy esztendônek. Jövôben már új fák nônek. Új hajtások nyújtózkodnak, ágak nônek, levél bomlik, rügy bimbózik, s új csemeték hajladoznak. Vége van egy esztendônek. Az újévben új kezdetek sarjadoznak új reménnyel. Jobbak leszünk, kedvesebbek. Mosolygósabb lesz az új év! Csak azért is! – fogadkozunk, hiszen olyan jó a kezdet, s hogy a vége végül mi lesz? Azon kár a fejet törni, az idegeket ôrölni. Majd elválik. Majd kiderül, hogy az év végén ki örül. De most örvendezzünk. Az év végét járjuk, a szilvesztert várjuk, s a nagy, fehér télben egyre színesebb a remény, s a csapongó elme, akár egy tarka kelme színezi az új évet, megvillantva sok ragyogó életképet. Igen, biztosan jobb lesz és szebb is. Megfontolt és kigondolt. Alaposan megtervezett. Okosan megszervezett.
Ne csak legyen, mint, aminek lenni kell. Ne azért éljünk, mert élni kell. Ne azért menjünk, mert menni kell. Céltudatosan tenni kell. Sokat. Nagyot. Tenni-venni, tervezgetni, beszélgetni. Igen, igen, sok emberrel együtt lenni, gondolkodni, cselekedni. Mert az együtt erôt jelent. Bölcsességet, biztonságot. Anyát, apát, szép családot. Embertársat, barátságot. Összefogást, nemzetséget. Otthont, hazát, tisztességet. Bort, búzát és békességet. Kicsattanó egészséget. Szülôföldet, ölelôt. Hűséges szeretôt. S, igen, sírt is, temetôt, csendes mennybevezetôt. Nyugalmat, ha nyugodni kell, vigalmat, ha vidulni kell. Ez mind a miénk legyen, az új év csak ennyit tegyen.
Vége van egy esztendônek. Ami volt, az már a múlté. Hátunk mögött maradt úté. Tájba ragadt régi képek emlékei az óévnek. Voltak szépek, és voltak rútak. Gazdagok és nyomorultak. Szépen fénylôk, csillogók és éppen csak világítók. Tűzzel égôk, lángolók, vagy hamuban pislákolók. Átlátszók, kristálytiszták, és homályos fércmunkák. Van itt minden. Hideg, meleg. Rövid nyarak, hosszú telek. Vége van egy esztendônek.
Ki mit várt, és mit kapott? Ki mit nyújtott, mit adott? Ki remélt, és ki henyélt? Ki lett gazdag, s ki szegény? Mennyi a becsületes munkabér? Mennyi az idô, s hát az óra egy Dali-képen elfolyva? Sok a kérdés, kevés a válasz. Segítség kell, de nincsen támasz. Vajúdnál magadnak egy holnapot, de nem kapsz hozzá alapot. Szép napot! Szép napot! Ennyi, amit kaphattok.
S, ha már ez a dolgok rendje, a percekbôl órák gyűlnek, mik napokká egyesülnek, a napok majd hetek lesznek, amik hónapokba vesznek, a hónapok elnyúlt sora lesz az évszakok műsora, négyfelvonásos darab, s az évbôl semmi sem marad. Itt a vége, s itt kezdôdik. Le a függöny, fel a föggöny. Körbe-körbe, karikába. Életünk körforgása. Vége van egy esztendônek, kezdete van az új évnek. Így megy ez már sok ideje, ez az életnek ereje. Tavasz, tél. Tél, tavasz. Élet, halál. Halál, élet. Úgyis jön az, ha nem kéred. Vége van ennek az évnek. Ami rossz, az pusztuljon, ami jó, az viruljon! Ami árt, az maradjon, mi hasznos, az haladjon! Bôséges új esztendôt! Egészséget megôrzôt! Szerencsés malacot! Sikert, egy nagy kupacot! Legyen mindenhol béke! Ezt kívánja a Kisújság szerkesztôsége!
Boldog új évet!
Ábrahám Imre
Milyen volt 2007, mit vár 2008-tól?
Pár nappal az új év beköszöntése elôtt arról kérdeztük a járókelôket, hogy telt el, milyen volt a 2007-es évük, és mit várnak a küszöbön álló új esztendôtôl.
Mihály István, nyugdíjas: Átlagos évem volt. Jó nem történt. Az év elején autóbalesetben eltörött a karom. Az új évtôl egészséget és jobbakat várok.
Mayer Róbert, tanár: Nagyon jó évem volt, mert amiket terveztem, azok megvalósultak. Egészséget, és minden elképzelhetô jót várok 2008-tól.
Varga Zoltán bányász: Egészségi szempontból is, anyagi szempontból is tűrhetô volt. Az elôzô évekhez képest, mindenképpen jobb. Korábban műtétekre is sor került. 2008-as évtôl egészséget várok, mert az anyagi gyarapodás a munkánktól függ. S ha van egészség, lehet dolgozni. Igaz, az én szakmám a betegségekkel rokon szakma.
László Hajnal: Kielégítô volt ez az év, mert van munkahelyem, és a család egészséges. Kicsivel több szabadidôt szeretnék jövôben, hogy jobban odafigyelhessünk egymásra, mert elég sokat rohantunk ebben az évben. De sajnos, nincs erre kilátás.
Neuhard Etelka, nyugdíjas: Nagyon jó évem volt, mert született egy szép unokám, aki most hét hónapos. További egészséget és boldogságot várok az új évtôl.
Vizoli Katalin, tanuló: Nagyon jó évem volt, ezért gyorsan is eltelt. Habár voltak rossz élményeim is a jók mellett. Szeretném, ha a következô év is legalább ilyen lenne, mint az idei.
Gál Erika: Hamar eltelt, aránylag sikeres volt ez az év. Bajok is voltak, de vettük az akadályt. 2008 a munka szempontjából remélem, jobb lesz. Esti tagozaton járok iskolába, textilszakon, remélem, az iskola terén is sikeres év lesz a 2008-as.
Köllô Ignác, nyugdíjas: A kitűzött céljaimat elértem. Hiába vagyok nyugdíjas, azért tevékenykedek. Nem történt semmi rossz. Egészséget várok, nyugdíjasként mi mást várhatnék?
Bogdán Eszter, betegnyugdíjas: Amit tervbe vettünk, nagyjából sikerült megvalósítani. A 2008-as évtôl változást várunk, az egészség Istentôl van, de a honatyáktól nagyobb erôfeszítést remélünk, hogy többet valósítsanak meg.
György Edit titkárnô: Nagyon jó volt számomra a 2007-es év, problémamentes. A jövô évtôl is annyit várok, ami 2007-ben volt, ennél többet nem. Város szinten reménykedek egy javulásban.
Karácsony a Támaszklubban
Idén is megtartották a karácsonyi ünnepséget a sérült fiatalok és gyermekek napköziotthonában, a Támaszklubban. Sok-sok csillogó tekintet, kipirosodott arcú gyerek fogadta az ünnepségre érkezôket. Karácsonyi dalokat, verseket mutattak be szüleiknek, rokonaiknak az intézménybe járó fiatalok, cserébe szépen csomagolt ajándékkal kedveskedtek számukra az ünnepre készülô felnôttek.
Miért éppen karácsonykor szervezik meg ezt az ünnepséget – tettük fel a kérdést az intézmény vezetôjének, Csata Kingának.
– Azért szoktuk az intézményben a karácsonyi ünnepséget megtartani, mert ez a szeretet ünnepe. Mindig ezt szoktam kihangsúlyozni, hogy a hozzánk járó gyerekek és fiatalok intelligenciaszintje alacsonyabb, mint a miénk, de érzelmi szinten jóval fejlettebbek. Pontosan ez a lényeg, hogy ôk tudnak ôszintén szeretni, nem álnokoskodnak, ezért esett a választás a karácsonyi ünnepségekre. Ugyanakkor nagyon sok szülô csupán ilyenkor tud eljönni, akár a munkahelyi elfoglaltsága miatt, akár azért, mert többnyire nem tartózkodik itthon. Nagyon fontos számunkra, hogy a hozzánk járó 50 gyereknek és fiatalnak minden hozzátartozója itt legyen, hisz ôk is ugyanúgy – azt lehet mondani – sérültek, hiszen azáltal, hogy sérült gyereket nevelnek, kissé ki vannak különítve a társadalomból. Ez az ünnepség egy olyan lehetôség, ahol a szülôk is találkoznak egymással, beszélgetnek, felszabadultabbak, és megtapasztalhatják azt, hogy más is jár ugyanabban a cipôben, mint ôk. Ezt az ünnepet támogatóink segítségével tettük széppé, akik évrôl évre gondoskodnak arról, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A karácsonyi ünnepségre édességet és gyümölcsöket tartalmazó csomagokat készítettek a Blues Riders Motoros Klub és a Caritas Mezôgazdasági Részlege, amit ezúton is nagyon köszönünk nekik.
Csata Orsolya
Idôalagút (52.)
A Gyergyó 1907-es számainak tallózása, majd ollózása véget ért. Aki figyelmes volt, egyfajta keresztmetszetét láthatta a 100 év elôtti település mindennapjainak. Egyfajtát, mert a Gyergyó szerkesztôi, tudósítói világnézetével nem mindenki azonosulhatott, lévén az, ha nem is túl harsan, de kormánypárti.
Ilyenszerű hetilap ma már nincs a medencében. Van viszont hetilapunk szellemiségéhez közelebb álló. A Csíkvármegye. Ha Isten megsegít, s a Gyergyói Kisújság szerkesztôi is úgy látják jónak, 2008-ban abból ollóznánk. Sôt, talán az lenne a legjobb, ha e helyen mind a Gyergyóból, mind a Csíkvármegyébôl minden héten ízelítôt adhatnánk. Politikai kultúránk nyerne általa. Mert az ellenzékiség csak akkor értelmes, ha a közösség is nyer belôle, ha rákényszeríthet a hatalomtól természetszerűen mámorosakra némi józanságot.
Csak azért ellenzékit alakítani, hogy a polgárok közel fele elôtt jó színben tündököljünk, galádság.
Száz éve többször sikerült helyrebillenteni a közjó érdekében az egyensúlyt. Nyilván más világ volt. Akkor még valami szerepe az erkölcsnek is maradt. Esküszegôk nehezen kerülhettek döntéshozó helyzetbe. (Ide sorolandók az eskü bármelyik formájának a megszegôi. Ugyanis miként bízhatna bárki olyan ember szavában, tetteiben, aki még a szerelmének, majd hitvesének tett esküt is csak amolyan cifra kelléknek tekinti, amit bármikor félredobhat, ha – önmaga örömére – másra szottyan kedve, mint a nehéz hűségre? Aki családját elárulja, miért ne árulhatná el közösségét, sôt népét is? Mi is történt a kolozsvári Szent Mihály templomban esküt tevô legtöbb politikusunkkal? Megijednek, ha számba veszik sorsuk alakulását.)
1907-ben egyetlen gyergyói közméltóság ellen folyt kivizsgálás. Tisztának találtatott, olyannyira, hogy rágalomnak minôsültek az ellene felhozott vádak. Ha az a világ lenne ma is…! De ne folytassam a gondolatot, mert elôítéletes viselkedést sejtetne, ami megengedhetetlen tisztességes újságíró számára.
A Gyergyó 1907-es utolsó száma egy művelt polgármester jókívánságait is tartalmazza.
Orel Dezsô kitűnô mérce lehetett volna az elkövetkezô városvezetô-választások idején. Sajnos, a történelem kereke többször átgázolt Gyergyószentmiklóson is, aminek a mai város és városkép lett az eredménye.
Szerencsére, a rendezett tanácsú várossá válás utáni 7–8 esztendô emléke, az elsô világháborúig tartó aranykor porából, rögeibôl csak maradt valami ránk is. Ideje lenne nekiállni összegyűjtögetéséhez, s a mai idôkhöz illô ékszerré téve – a közjó érdekében! – hasznosítani.
Közjó. Nagyon sokszor használt szó volt 1907-ben. Nagyon elfelejtett szó 2007-ben. Pedig tetteink egyik legfontosabb mozgatórugójává kellene válnia.
Miatta is szükség van a vissza-visszapillantásra.
Reménykedve fejezem be hát ez évi, és utolsó Idôalagutam.
Ha nem lesz valamilyen folytatás, akkor is nyugalmas 2008-at kívánok minden olvasómnak.
Nem álmosat! Csak nyugalmasat, ami békét, lelki csendet, zavartalan, szépálmú, pihentetô éjszakákat feltételez, s azt a felemelô érzést, hogy jó döntéseink eredménye is ez a nyugalom.
Bajna György
Borbély László miniszter jelenléte sem változtatta meg az RMDSZ-es honatyák magatartását
Immár több mint tizedik törvénytervezetemet buktatták meg RMDSZ-es képviselôtársaim. Az építészek jogállását szabályozó törvénytervezetem sorsáról már írtam a Gyergyói Kisújság oldalain. Korábbi írásomban felvázoltam, hogy a Területrendezési Bizottságban leszavazták a kezdeményezést, kollegáim pedig nem álltak ki annak megvédése érdekében. A plénumban azonban sikerült meggyôznöm a honatyákat arról, hogy a törvénytervezetet vissza kell utalni a bizottságba, mivel a szakbizottság munkálataira nem hívtak meg engem, mint kezdeményezôt. Az újra összehívott bizottsági vita során fôleg a demokrata pártiak támadták kezdeményezésem Anca Costantinescu irányításával. Ez a képviselôasszony úgy tűnik nem felejtette el tavaly november 30-i autonómia-törekvéseinkkel kapcsolatos beszédem, és összefüggést keresett a törvénytervezet és önrendelkezésünk között. A támadások visszaverésénél segítségemre volt Dan Patrascu is a kormány részérôl, aki jelezte, hogy a törvénytervezet a 184/ 2001-es törvény megszövegezésénél történt igazságtalanságot próbálja megszüntetni. A vita befejezése után, a szavazás idôpontjára két bizottságbeli RMDSZ-es kollegám is megérkezett, akiknek szavazata hozzájárult a 11 támogató, 5 ellenzô és 2 tartózkodó szavazatarány megszületéséhez. A bizottságba való visszautalásra azért volt szükség, mert a szakbizottságok támogató jelentései a végsô szavazásoknál meghatározóak szoktak lenni, mivel ezek döntô módon befolyásolják a honatyákat a döntések meghozatalánál.
A támogatójelentés megszületése után felkértem a frakció vezetôjét, hogy tegye meg a lépéseket a különbözô pártokkal való egyeztetésre a törvénytervezet támogatása érdekében, és megkerestem Borbély László miniszter urat, akit arra kértem, hogy legyen jelen mind a plénumbeli vitánál, mind pedig a végsô szavazásnál. A december 17-i frakciógyűlésen ismét kértem RMDSZ-es képviselôtársaim támogatását.
A plénumbeli viták során a törvénytervezet a 33. helyen szerepelt. A vita során elmondtam, hogy a 184/2001-es törvény megszüntette a STACO néven ismert építészeti technikumot végzett szakemberek aláírási jogát, ami igen nagy igazságtalanság ezen személyekkel szemben. Beszédemben kitértem arra is, hogy Románia építôipara igen nagy nehézséggel küzd a tervezôk hiánya miatt, s ezeknek a szakembereknek a tapasztalatára is igen nagy szükség van. Miután mind a kormány, mind a bizottság részérôl támogatták a törvénytervezetet, az ülésvezetô Bogdan Olteanu a cikkelyenkénti szavazás után végsô szavazásra javasolta a kezdeményezést.
A végsô szavazás elôtt szinte mindegyik politikai alakulatnál megkezdtem a lobbyzást, de mindenhonnan azt a választ kaptam, hogy az RMDSZ-frakcióvezetés részérôl ôk nem voltak meg-keresve, sôt egyes kollegáim arra kérték ôket, hogy ellene szavazzanak. A negatív visszajelzések ellenére mégis bíztam abban, hogy a képviselôk a törvénytervezet megszavazása mellett fognak dönteni. A szavazáson az RMDSZ részérôl részt vett, mint képviselô, Borbély László mi-niszter is, aki jelenlétével nem-csak az RMDSZ szavazóbázisát jött erôsíteni. Jelenléte és szavazása biztosítékot jelentett arra is, hogy az RMDSZ számára fontos ez a törvény.
A végsô szavazásnál sajnos meggyôzôdhettem arról, hogy kollegáim aknamunkája sikerrel járt. Azt azonban nem hittem volna, hogy négy RMDSZ-es képviselô nyíltan a törvénytervezet ellen szavazzon. A törvénytervezetet megszavazók közül kiemelném Ecaterina Andonescu volt tanügyminisztert, Daniela Popa-t, a képviselôház alelnökét, Bogdan Olteanu házelnököt, akiknek szavazatai jelzik e törvénytervezet fontosságát. De hát ez a szavazás is jelzi, az RMDSZ-nek sajátos magatartását, melyet Borbély László miniszter jelenléte sem tudott megváltoztatni.
Dr. B. Garda Dezsô országgyűlési képviselô
Tájékoztató a rádióhullámok hatásáról
A Távközlési és Informatikai Minisztérium tájékoztat, hogy a lakott területen kibocsátott elektromágneses hullámok frekvenciaszintjének kötelezô módon 0 Hz és 300 GHz között kell lennie. Ezt az intervallumot az Egészségügyi Minisztérium is elfogadhatónak tartja a 2006. szeptember 9-én elfogadott 1193-as számú rendeletében.
Ezek a szabályozások a lakosság védelmét szolgálják, és kötelezô érvényűek a mobiltelefon-szolgáltatók számára.
Románia az Európai Unió által meghatározott törvénykezést alkalmazza, amely a rádiókommunikáció területén használt felszerelések hatósugarát és erôsségét szabályozza, és amelynek elsôdleges szempontja a biztonság és a lakosság egészségügyi védelme.
A Távközlési és Informatikai Minisztérium kiemelt figyelemet fordít a témára, és egy munkacsoport létrehozását kezdeményezi, amelynek célja a helyes és objektív tájékoztatás. A testület létrehozására azért van szükség, mert a lakosság részérôl számos aggódó észrevétel érkezett, ami a rádióhullámok hatását illeti. A munkacsoportban az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Közegészségügyi Intézet valamint az Országos Távközlési és Informatikai Szabályozó Hatóság (ANRCTI) szakemberei vesznek részt.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint nem mutatható ki, hogy az alacsony frekvenciájú elektromágneses mezôk vagy a rádióhullámok károsak lennének az egészségre, amennyiben a megszabott határokat betartják.
Sürgôsségi önkormányzati ülés
December közepén hívták össze a testületet, hogy költségvetés módosításról döntsön. 28 500 lejt utaltunk át az iskola tornatermének fôjavítására, 11 900 lejt a szennyvízhálózat és derítôállomás megvalósíthatósági tervének elkészítésére, 6 ezer lejt a város ünnepi dekorációjára, illetve a plusz villanyfogyasztás fedezésére szántuk.
Kihasználva, hogy György László, a Muntero Invest ügyvezetô igazgatója Borszéken tartózkodott, meghallgattuk elképzeléseit a nagyszabású beruházásuk folytatását illetôen. Még mindig nincs pénzük a megkezdett beruházás folytatására. Tárgyalásokat folytatnak pénzügyi intézetekkel, befektetôi csoportokkal. Kérik a társulási szerzôdés átminôsítését koncessziós szerzôdésre, hogy banki garanciaként felmutathassák. Az eredeti kétéves átadási határidôt négy évvel akarják meghosszabbítani. Egyre bizonytalanabb ennek a beruházásnak a sorsa. Sajnos, mert nagy reményeket fűztünk hozzá. Az iskola profilját is átalakítottuk, hogy szakembereket képezzünk a leendô szállodaipar számára.
Kormánytámogatással két tömbházlakás építése is elkezdôdik a közeljövôben. Ehhez kellett helyszínt biztosítani. Az eredeti helyszín a központban megfelelô lett volna, de lévén garázsokkal, fásszínekkel beépített terület, inkább a város ipari övezetében lévô szabad területet jelöltük ki lakásépítésre. Épül fiataloknak is lakás és 32 szociális lakás az államosított lakásokból kilakoltatottak részére.
Farkas Aladár
Karácsonyi ajándék idôseknek
Idôsek karácsonyát próbálták szebbé tenni a Megyei Önkormányzat elnöke, Bunta Levente és a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság igazgatója, Elekes Levente a Caritas otthoni beteggondozóival közösen. Városunkban 244 tartós élelmiszert tartalmazó csomagot osztottak ki, két idôs nénit személyesen is felkerestek. Felszegben Hajas Emmát, a város alszegi részében pedig Matei Máriát látogatták meg. A meghatódottságtól könnyes szemű nénik elmondták: nagyon örülnek az ajándékoknak, de ennél sokkal többet jelent az, ha vendég kopog be hozzájuk az ünnepek alatt.
A csomagok átadását követôen Bunta Levente, a Megyei Önkormányzat elnöke foglalta össze a jótékonysági akciót: „A szociális igazgatóság igazgatójával, a Caritasszal karöltve 850 rászorulóhoz juttatunk el csomagot több mint 50 000 lej értékben. Alapélelmiszer, tisztítószer van a csomagban, 60 lejes összegűek egyenként. Térségenként 2–2 rászorulónak mi visszük az ajándékot. Ezzel hívjuk fel a figyelmet, hogy ilyenkor nem csak a barátainkra kell gondolni, hanem vannak elesett emberek, akiknek a kézszorítás, a szívbôl jövô jókívánság is pénzt vihet az otthonába. Mindenkinek kívánom akár a lelki épüléséért is, hogy egy-egy ilyen rászorulóhoz látogasson el, mert akkor talán jobban tudunk örvendeni a mi karácsonyunknak is. A caritasosoktól tanultam: a szükség közelrôl látszik.”
Csata Orsolya
Bérlôk védelme
Továbbra is szándékunkban áll az államosított és visszaszolgáltatott ingatlanokból elköltözni kényszerülô családok bérleti szerzôdésének meghosszabbítása. Novemberben elindítottuk a bérlôk oltalmazásával kapcsolatos sürgôsségi rendelet módosítási procedúráit. Jelenleg az Igazságügyi Minisztérium képviselôivel tárgyalunk a bérleti szerzôdés meghoszszabbításáról – jelentette be Borbély László fejlesztési középítkezési és lakásügyi miniszter a december 19-i kormányülést követôen.
A jogszabály-módosítási kezdeményezés okáról Borbély elmondta: jelenleg országszerte 13 ezer család bérel visszaszolgáltatott ingatlant. Ezen családok helyzetének orvoslása érdekében az idén a minisztérium egy új lakásépítési programot indított el. A Nemzeti Fejlesztési Alapból 2452 lakrész megépítésére 25 millió új lejt kaptunk. Jelenleg 23 tömbháznál folynak a munkálatok, ami összesen 500 lakrészt jelent. Hamarosan elkezdôdik más 1150 lakrész építése. A program számára 2008-ra 20 millió eurót különítettünk el.
A bukaresti visszaszolgáltatott ingatlanokból elköltözni kényszerülô családok helyzetének orvoslása érdekében a mai kormányülésen a kormány jóváhagyta 128 bukaresti lakrész rendeltetésének kibôvítését. Bukarest Fôpolgármesteri Hivatala eddig földrengés sújtotta épületek megerôsítésre szoruló lakásokból ideiglenesen kiköltözô családok számára fenntartott szükséglakásokat mostantól az államosított és visszaszolgáltatott ingatlanokból elköltözni kényszerülô családok számára is kiutalhatja.
A minisztérium már 2006-ban lehetôséget adott az önkormányzatoknak, hogy az ANL-s (az Országos Lakásügynökség által megépített) ingatlanok 20 százalékát ezeknek a családoknak utalják ki. Ezen kívül 20 százalékos ártámogatásban részesülnek azok, akik a kilakoltatásuk miatt jelzáloghitel alapján, építkezési céggel szeretnék megépíttetni új otthonukat – összegzett Borbély László.
„Fájdalmas év volt 2007”
Gyergyószentmiklós jegyzôje, Nagy István szerint fájdalmas év volt ezidáig a 2007-es esztendô – derül ki az év végi visszatekintésébôl. De szól arról is, hogy ô mit tart megvalósításnak.
– A mindenkori jegyzônek a hatásköre a törvényesség felügyelete. 2007-ben ennek a hatáskörnek próbáltam eleget tenni lehetôségeim, legjobb tudásom szerint. A 2007-es év számomra több szempontból nagyon furcsa év volt. Arra hivatkozok, hogy a kapkodás, a hirtelen döntéshozó módszer nem egy szerencsés módozat, és ebbôl sok nézeteltérés adódott. Fôleg a polgármester és köztem, de a polgármester és tanácsosok között is. Tetszik, nem tetszik, a város vezetésében benne vagyok. Rendkívül sok pénzt sikerült a jelenlegi kormány városunknak juttasson, de ezt nem tudtuk ésszerűen használni. Ebbôl a szempontból kudarcnak ítélem meg ezt az évet. Mi mindannyian hibásak vagyunk ezért. Én személy szerint úgy gondolom, hogy többet kellett volna „visítsak”, többet kellett volna nyilatkozzak, ezért hibáztatom magam. Jó ideje nem értek egyet a jelenlegi vezetési stílussal – ezt már többször is elmondtam –, de ez nem biztos, hogy elegendô ahhoz, hogy a helyzet javuljon. Azért is fájdalmas ez az év, mert több per is napirenden van a polgármester és köztem, köztem és a polgármester között, ami, nehogy valaki azt higgye, öröm ez számomra.
Szomorúnak és sikertelennek tartom a földrendezések kérdését is. 2001 után, mikor az önkormányzathoz kerültem, nagyon hamar jeleztem, több szakembert igényel az azonosítás, technika szükséges ehhez. Testvérvárosoktól sikerült mérôműszereket beszerezni, négy szakembert alkalmazni. És mindez, érdekes módon, lebomlott 2007-re. Itt sem visítottam elég hangosan, hogy vegyük észre, szakember, szakértelem szükséges mindehhez. Langyos vízben tapicskálunk, hatékonyság nélkül. Most üt vissza minden elvétett lépés következménye. Az erdôk esetében is iszonyatos nehéz az azonosítás, ez is kellô szakértelmet igényelne, és segítséget a visszaigénylôk részérôl is.
– Pozitívumok…
– Nem vagyok egy pesszimista személy, vannak a közjó érdekében tett megvalósítások Gyergyószentmiklóson is. Az önkormányzat is részese a Batthyány kollégium megvalósításának. Köszönet a civil szervezôdéseknek, a cégeknek a rendezvényeket is sikereseknek tartom, amelyek mind a várossá válás 100. évéhez kötôdtek. Ez az év emlékezetes kell maradjon sokak számára. És egy város életét nemcsak abból kell megítélni, hogy az utcák gödrösek, mert a fejlôdést jelzi az is, hogy hány ház épül. Ebbôl a szempontból jó év volt. Nem kell elfelejteni, hogy a gázhálózat terjed, ami a beruházások szempontjából elônyt jelent. A fejlôdéshez elengedhetetlen, hogy vállalkozások létesüljenek, mert munkahelyet teremtenek, ehhez szükséges a gázhálózat is.
Sok pénzt kaptunk, az utak állapota keveset javult. Vita tárgyát képezi, hogy miért pont bizonyos utcákban javítottak. Én annak vagyok a híve, ha valamit megcsinálunk, azt tegyük szakszerűen, ésszerűen. Ha tudom, hogy jövôben bizonyos útszakaszon gázt fogok vezetni, inkább türelmet kérek a lakóktól, mintsem a javítást követôen ismét feltúrom az úttestet.
Három éve több lehetôség áll az önkormányzatok rendelkezésére. Mi kell ahhoz, hogy éljünk ezekkel a lehetôségekkel? Szerintem rögzített tervek, és, ha vannak ilyenek, akkor ezeket csak be kell nyújtani.
Hiányzik a munkánkból az elemzés, a kommunikáció, ami a döntéshozatalhoz szükséges. A jó döntést sok tanulmányozás kell, hogy megelôzze. A paraszti ész csodálatos, jó dolog, de emellé még sok mindenre szükség van.
A munkatársaim remek emberek, akikkel szépen lehetne dolgozni, ha hagynák. Nem nagyon hagyták.
– Jövô…
– Sejtem, hogy sok embert érdekel, hogy indulok-e a választásokon. Már elmondtam, nem ez a célom. A polgármesteri funkció kellemetlen tisztség. Nagyon nehezen lehet eleget tenni, mert nagyok az elvárások. Egy dinamikus, tudással és empátiával rendelkezô vezetôre van szükség, aki motiválni tudná az itt dolgozókat, hogy a maximomot akarják és tudják nyújtani. A fiatalabb korú emberek volnának inkább hivatva erre. Ha van valakiben akarat és készség, a közigazgatást meg tudja tanulni. Amennyiben nem fog indulni egy olyan ember, akiben látok vezetési készséget, aki összefogja a csapatot, akkor igen, indulok. De nem célkitűzésem a polgármesteri szék.
Kedves-Tamás Gyopár
Karácsonyi koncert
Gyergyószentmiklósiak karácsonya lassan elképzelhetetlen Karácsonyi Koncert nélkül. Az Ipartestület Férfikara, a Domokos Pál Péter Dalkör Nôi Kara és a Szent Miklós Kamaraegyüttes jóvoltából idén is felemelô élményben lehetett része mindazoknak, akik az ünnep másodnapján részt vettek a római katolikus templomban tartott koncerten. Köszönet a fellépôknek munkájukért, odaadásukért, mellyel évrôl évre készülnek. A koncert bevételét, 1251 lejt és 10 eurót idén a Bucsin negyedi Szent István templom építésére adományozták.
A koncertet követôen Ambrus Évát, az Ipartestület Férfikarának egykori karvezetôjét kérdeztük. Mindig szervezôként, alapemberként vett részt a Karácsonyi Koncerten. Milyen érzés volt a padban ülve hallgatni a fellépôket?
– Nemcsak hallgató voltam, mert teljes mértékben ott voltam, minden rezdülését éreztem az énekkaromnak. Bocsánat, hogy azt mondom, hogy az én énekkarom, de még mindig az enyéimnek érzem ôket. Nagyon-nagyon szurkoltam. Ugyanúgy érzem, mintha én vezényelnék, és nagyon jó volt hallgatni, hallottam, hogy egységesen, szépen szól, átszellemülten énekeltek, és talán soha nem tudtam ennyire szűrt füllel hallgatni, mert mindig bennem volt, hogy rajtam is múlott az, hogy sikerül. Nagyon drukkoltam a kicsi karnagy-kollégámnak, aki átvette. A jó Isten tartsa meg, és minden lépését áldja meg, hogy sok öröme legyen emellett a kórus mellett. Mert örömforrás is az éneklés. Munka is, de elégtétel, feltöltôdés, nagyon sok szeretetet kaptam én a dalosaimtól. Úgy érzem, hogy én is adtam nekik, biztos azért kaptam én is. Nem fáj a szívem azért, hogy ez lejárt. Nemcsak azért, mert kiegyeztem magammal, hogy ez nem fáj. Igazából hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmiféle fájdalmat nem érzek a lelkem mélyén, de egyfajta kegyelemnek tartom, hogy nekem megadatott, hogy én 34 éven keresztül vezényelhettem és vezethettem. Tehát nem irigység, nem a rossz értelemben vett fájdalom amiatt, hogy irigylem, hogy más csinálja, tényleg semmi ilyen nincs bennem. Ôszintén kívánom, hogy továbbra is szárnyaljanak, hogy sokkal jobb eredményeket érjenek el. Adja Isten, úgy legyen!
Csata Orsolya
A műemlékvédô véleménye a városról
Mihály Zitával, a Hargita Megyei Műemlékvédô Hivatal vezetôjével és kollégájával december 6-án találkoztunk Gyergyószentmiklós központjában. Akkor arra kértük, a városban látottakat értékelje és juttassa el hozzánk. Fénykép kíséretében az alábbiakat írta.
Gyergyószentmiklós központja és a központot alkotó épített örökség 1991 óta van műemléki védelem alatt, ugyanis ekkor csatlakozott Románia az 1987-ben elfogadott washingtoni egyezményhez, amely a városok történelmi központjainak és részeinek védelmére vonatkozik. A védelem lényege az, hogy nem egy épületre vonatkozik, hanem az utcaképhez tartozó minden elemre, az épületek homlokzatára, az utcára, az utcaburkolatra, a bútorzatra (padokra, hirdetôtáblákra stb.), sôt még a városrész hangulatára is.
A gyergyószentmiklósi műemléki városközpont védelmének helyzete hasonló ahhoz a helyzethez, amely Hargita megyét és általában egész Erdélyt jellemzi: a helyhatóságok részérôl a közöny, a tulajdonosok részérôl a tájékozatlanság, a kivitelezôk részérôl a hozzá nem értés, és hogy önkritikát is gyakoroljak, a szakhatóságok részérôl pedig a tehetetlenség.
Hiába ismert a régi városközpont képe, az épületek régi pompája, hála a régi képeslapoknak és fotóknak, amelyet Vofkori György tanár úr katalógusba szedve is kiadott, és hála épített értékvédelemre fogékony építészeknek és építészhallgatóknak, akik kutatták, felmérték a Márton Áron utcát és a központ egy részét, hiába van egy zonális területrendezése a központnak, ha nincs, aki érvényt szerezzen ezeknek. Hiába van a védelemre törvény és hatóság, hiába van önkormányzati rendelet, azaz hiába van meg minden feltétel, ha éppen akarat nincs a védelemre, jobban mondva nincs közös akarat a védelemre!
Az akarat hiánya általában a tulajdonosok részérôl jelentkezik, akikre csak terhet ró a védelem, de úgy látszik, elônyük nem származik belôle. Mindig azt szoktam nekik magyarázni, hogy ami a birtokukban van, az fontos az egész közösség számára... és ilyenkor szoktak visszakérdezni, akkor miért nem segíti ôket az a közösség, amely számára olyan fontos? Hát ez a megválaszolatlan nagy költôi kérdés.
Az 1990-ben újraindult hatósági műemlékvédelem óta elôször történt meg, hogy a lakosság határozott tiltakozásának adott kifejezést egy engedélyezetlen, mondhatnám úgy is, hogy törvénytelen, és a védelem értékeit romboló beavatkozás ellen. Úgy tűnt, a régi épületek állapotáért és a kedvezôtlenül alakuló városképért aggódnak. És természetesen ez az aggodalom jogos volt, a nyilvános tiltakozás pedig bátor, öntudatos állampolgárhoz méltó.
Olyan határozott volt a fellépés, hogy azt gondoltam, fordul a kocka. A lakosság igényli a történelmi város védelmét. De úgy látom, hogy csak mindaddig, amíg saját érdekeibe nem ütközik.
A december 6-án tett hivatali terepszemlén azt kellett megállapítanom, hogy a megye egyik városában sincs annyi engedély nélküli és helytelen beavatkozás, mint Gyergyószentmiklóson. A járda, amely a megemelkedett szintkülönbséggel a régi házak felázását segíti elô, csak egy a sok romboló tényezô közül. Mert a PVC-keretre cserélt nyílászárók éppen olyan hatással vannak a régi épületekre, ha csak nem szerelnek mellé egy szellôzôberendezést is, ebben az esetben azonban oda a cserét indokoló gazdaságosság. Amellet, hogy egészségtelen a régi házaknak, modernista egyszerűségével „degradálja” a történelmi városképet.
A védett övezetben a régi házak homlokzatát nem javítani kell, hanem rehabilitálni, ami azt jelenti, hogy a dokumentumok (ez leggyakoribb esetben képeslap vagy régi fotó) vagy szakember által végzett falkutatás alapján visszaállítják a régi homlokzatot, amely nemcsak az épület régi harmóniáját, egységét, szépségét adja vissza, hanem az egészségét is. Sokszor keveredünk tulajdonosokkal olyan vitába, hogy az épület az övé, így azt csinál vele, amit akar. Ez igaz belül, de az utcai homlokzat nemcsak az övé, hanem a városé is, mivel a városképhez tartozik, és ezért nem csinálhat vele, amit akar, mert nemcsak ô látja, hanem az egész város.
Sajnos, nem sikerült Gyergyószentmiklóson egyetlen régi kirakat vagy kirakatszekrény viszszaállítása sem, nem sikerült egy olyan követendô jó példát állítani, amit utánozni lehet. A Rubin szálló sikeres helyreállításából sajnos, csak a rossz példa maradt, a műanyag nyílászárók leutánzása. Nagyon szépen helyreállítható lett volna egy kis odafigyeléssel a Szilágyi vendéglô vitrinje, vagy a Szabadság tér 12. szám alatti vitrinszekrény, vagy éppen az egy pár hete kicserélt, Szabadság tér 13. szám alatti földszint vitrinje. Nem hiszem, hogy van olyan szépérzékkel megáldott ember, aki ne látná a különbséget ennek az utóbbi háznak az emeleti és földszinti része között, természetesen, a földszint rovására. Jó volna, ha sikerülne legalább egyetlen homlokzaton bemutatni egy sikeres helyreállítást, hogy láthassák az esztétikai különbséget, és megtapasztalhassák egy természetes, egészséges klímájú épület komfortját. Mindkét élmény szavakkal leírhatatlan.
A másik nagy gond a védett övezetben a cégtáblák elhelyezése. Sajnos, vannak még emberek, akiket úgy beoltottak azzal a szocialista-kommunista doktrínával, hogy „a mennyiségi felhalmozódás minôségi változáshoz vezet”, hogy el sem tudják képzelni, hogy a minôség nem a nagyságban van, még a reklámban sem. A XIX. században kialakult városközpontok üzleteinek jellegzetessége volt a cégér. Ennek a hagyománynak a felelevenítésére a két legjobb példa éppen Gyergyószentmiklóson található, az egyik a Szent Miklós patika cégére, a másik a Fürdô u. 5 szám alatti. Sajnos, a reklámtáblák méretének eltúlzása már mindent határt felülmúlt. Eddig azzal küzdöttünk, hogy ne szereljenek fel az épület hosszúságával azonos hosszúságú cégtáblákat, most már az épület mérete sem határ.
A legszomorúbb, hogy az, aki a leginkább partnere kellene legyen a műemlékvédelmnek, az egyház, rossz példával jár elöl. Nem volt elég, hogy engedély nélkül bebetonozták a római katolikus templomot kerítô falból megmaradt északi portikus kôlépcsôjét, levették a kapu nyílóit – hanem a hivatalunk észrevételére, hogy ez ráadásul nem is praktikus, mert csúszni fog, ugyancsak engedély nélkül és helytelenül a portikusz falára oda nem illô kapaszkodót szereltek.
Ha valamit nem szeretek, azt, ha nem is tudom elfogadni, de próbálom megérteni, de azt sehogy sem tudom elfogadni, ha még bántjuk is. Legyen szó műemlékrôl, vagy bármirôl.
Díjazták a Gyergyó Tv fotópályázatát
1000 fotó Gyergyószentmiklósról
Rengeteg fotó érkezett be a Gyergyó Tv által meghirdetett fotópályázatra. A december 21-én tartott kiértékelôn számos érdeklôdô jelenlétében díjazták a zsűri döntése alapján legjobbnak ítélt munkák alkotóit. Balázs Miklós fotós, a zsűri tagja elmondta:
– Elsôsorban az egyéni látásmódot értékeltük, az eredeti ötletet. Természetesen, azokat a képeket, melyek technikailag nem feleltek meg, nem válogattuk be a versenybe, így a képújságban sem jelentek meg. Nem volt könynyű dolgunk, hisz több mint 1000 fotót néztünk át. A fotók értékelésekor nem tudtuk, hogy melyik munkát ki készítette. Én nagyon örvendek, hogy egy ilyen fotópályázatra sor került, ez jó alkalom volt arra, hogy megörökítsük a 100 éves várost. Jó lenne más témákban is megszervezni ezt a versenyt, annál is inkább, mert nagyon sok fiatal vett fényképezôgépet a kezébe, és örökítette meg azt, ami a tetszését elnyerte. Igyekeztek körbejárni a várost, jó szemük van, kutatnak is elég sokat. Kell még tanulgatni is, de így is nagyon sok szép fotót küldtek be.”
Dezsô László, aki szintén részt vett a beküldött munkák értékelésében, a pillanat megörökítésére helyezte a hangsúlyt.
– 100 évvel ezelôtt, 1907-ben, amikor Gyergyószentmiklóst várossá nyilvánították, a városban két-három fényképezôgép volt, és azokkal örökítették meg az akkori várost, azokat az eseményeket, melyek után ma – 100 évvel késôbb – nagy erôkkel kell kutatnunk, hogy megtaláljuk. Ma, 2007-ben azt gondolom, hogy Gyergyószentmiklóson már nincs olyan család, ahol nincs legalább egy fényképezôgép. Kezdve a mobiltelefontól egészen a legmodernebb gépekig mindent meg lehet találni. Ma már megjelent az öngyújtóba vagy a kulcstartóba szerelt fényképezôgép is. Nagyon sok fénykép érkezett a Gyergyó TV felhívására, ezeknek az elkészítési módja változó. A legegyszerűbb – mobiltelefonnal készített – felvételtôl a legmo-dernebb technikákig mindent használtak a fotósok. Egyik legnagyobb nyereménye ennek a pályázatnak, hogy a sok beküldött fénykép dokumentálja a város mai arculatát. Állandóan változik a világ: eltűnnek dolgok, átalakulnak. A felvételek ezt a mai pillanatot örökítették meg, de vannak, amelyek 15–20 évvel ezelôtt készültek. Nem volt egyszerű a döntés, hiszen nagyon sok jó kép érkezett be. A pályázóknak javasolni szeretném, hogy bátran fogják kezükbe a fényképezôgépet, és fényképezzenek, kattogtassanak, hiszen sosem lehet tudni, hogy melyik az a pillanat, amely értékes lehet. Az értékelésnél figyelembe vettük a fotózás alapszabályát, miszerint „a kevesebb az több”; azaz azokat a fotókat díjaztuk, melyek minél kevesebbet ábrázolnak, de annál több a mondanivalójuk.
A felvételeket továbbra is közzéteszik a Gyergyó Tv képújságában. A díjátadáson a Ben-Com- Mixt kft. által felajánlott ajándékokkal jutalmazták a legjobbnak tartott munkákat. Ötödik helyezést ért el Dobribán Melinda, a negyedik helyért járó díjat Birtok Bíró Levente, a harmadikért pedig Csorba Attila vehette át. Második díjat Székely Levente kapott munkájáért, a képzeletbeli dobogó legfelsô fokára pedig Csíki Károly állhatott. Különdíjban részesült a 100 éves a város című fotó, Szász István munkája.
Csata Orsolya
Cserkészként tanulta
A gyergyószentmiklósi Vincze Eszter Beáta tartott elôadást, vezette be a rovásírás rejtelmeibe a sepsiszentgyörgyi fiatalokat. A Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott 25. Rendhagyó történelemórát az EMI szervezte. Az elôadásra december 7-én került sor. Eszter a Salamon Ernô Gimnázium volt diákja, most Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar– német és filozófia szakán végzi tanulmányait, a rovásírással kapcsolatos élményeirôl az elért eredményeirôl kérdeztük.
– Harmadikos koromtól cserkészkedek, ott kerültem kapcsolatba a rovásírással is. Benne van a kötelezô ismeretekben, amit el kell sajátítani, de negyedikes koromban még nem tudtam megtanulni. Hetedikes voltam, amikor érkezett egy kiírás a Romániai Magyar Cserkészszövetség részérôl, hogy tavasszal Szamosújváron kerül sor a III. Országos Rovásírásversenyre. Tölgyesi-András Béla kezdett el a jelentkezôkkel foglalkozni, tôle tanultam mindent, ô volt az oktatóm.
– Milyenek a versenyek, mikor voltál elôször vetélkedôn?
– Az országos versenyen öt kategóriában lehet nevezni a cserkészkorosztályoknak megfelelôen, így kiscserkész (III–IV. osztálynak felel meg), cserkész 1 (V–VI. osztály), cserkész 2 (VII–VIII. osztály), rover 1 (IX–X. osztály) és rover 2 (XI–XII. osztály) kategóriák vannak. Ez alapján 2002-ben korosztályomnak megfelelôen cserkész 2 kategóriában versenyeztem, helyezést azonban nem értem el, viszont tudomást szereztünk arról, hogy a szabály megengedi, hogy kategórián felül versenyezzünk, és ez még öt pont levonást is jelent (az a cél, hogy minél kevesebb pontot szerezzen az ember, a pontokat az idô és a hibák száma adja). Így a következô évben megtanultam az összevont és rövidítéses rovásírást, és a legfelsô kategóriában versenyeztem (a XII-esekkel). 2004-ben szintén a legfelsô, rover 2-es kategóriában versenyeztem, ekkor elsô helyezést értem el, és ezzel bejutást nyertem a Kárpát-medencei Rovásírásversenyre, amelyet Budapesten szerveznek meg minden júniusban. Ott második lettem az összevonás kategóriában (ott korosztálytól függetlenül mindenki teljes kiírással versenyzik, az összevonás külön versenynek számít). 2005-ben az országos versenyen harmadik, de Budapesten két második helyet nyertem (a kötelezô és az összevont versenyben is második lettem). 2006-ban pedig úgy az országos, mint a Kárpát-medencei versenyen elsô lettem, és Budapesten még különdíjat is nyertem a Rovásírás-történelem különversenyben.
– Ennyi díj, ilyen szép eredmények birtokában összefonódott az életed a rovásírással, hogyan látod, van-e érdeklôdés iránta?
– A rovásírás már régóta szerves része az életemnek, nemcsak a versenyeken írok rovásírással, hanem szinte mindennap használom feljegyzésekhez, levelezésekhez meg hasonlókhoz, és rendszeresen tanítom is, már több helyen tartottam élôadást róla, mert szerencsére kezdik mások is felismerni ennek jelentôségét. Szerintem egyáltalán nem egy idejét múlta és ostoba firkálásról van szó, hanem egy igenis fontos, az ôsi kultúrához tartozó, magyarságunkat érintô tudásról beszélünk, amit szerintem egyáltalán nem nehéz elsajátítani, és mindenkinek el is kellene sajátítania. Azonban ettôl még sajnos, messze vagyunk, de minden ilyen elôadás egy lépéssel közelebb visz hozzá, ezért is örülök a sepsiszentgyörgyiek érdeklôdésének és a felkérésnek.
– Kakukktojásnak érzed-e magad, hogyan fogadják a társaid azt, hogy például rovásírással jegyzetelsz?
– Nekem egyáltalán nem tűnik furcsának, számomra ez természetes, így jön, bennem van, de az emberek többsége, fôleg, ha elôször látja, nagyon meglepôdik, és elég furcsa dolgokat képzeltek már el róla, legutoljára például az egyik lány az egyetemen megkérdezte tôlem, hogy héber vagyok-e. Mondtam, hogy nem, és hogy ez rovásírás, erre felcsillant a szeme, és kért egy abc-t. Mindig szívesen írom le a rovásírás abc-t, és általában nem hagyom csak úgy annyiban a dolgot, hanem utána el is kezdek levelezgetni vele rovásírással, mert így hamar megtanulja, és biztosabb, hogy nem fogja csak úgy elfelejteni. Nagyon sokan tanulják meg ezzel a módszerrel a rovásírást, és szerintem megéri így jegyzetelgetni, még ha néhányan csúnyán is néznek a furcsa vonalakkal teli lapra, mert ez egy módja mások érdeklôdésének felkeltésére, számomra meg kikapcsolódás.
– Ha mondjuk, írnál egy könyvet rovásírással, hányan tudnák elolvasni, hogy áll Erdélyben a rovásírás-oktatás?
– Ez egy eléggé nehéz kérdés, és természetesen, pontos válasz nem létezik. Ha az ember optimista, akkor azt mondja, hogy többen tudnák elolvasni, mint amenyire az ember elôször gondol, és ez így is van, hiszen annak ellenére, hogy látszólag nagyon kevesen használják a mindennapi életben, nagyon sokan ismerik, fôleg fiatalok, és szerencsére nem csak cserkészek, ahol amúgy is tanítják, hanem az utóbbi idôben tényleg megnôtt az érdeklôdés, és igénylik ezt a fajta tudást. Ugyanakkor, ha az ember nem feltétlenül pesszimista, elég ha csupán realista, akkor azt mondja, hogy ez így még mindig nem elég. Még többen kellene ismerjék, és nem csak ismerjék, hanem gyakorolják is a rovásírást, ezért van szükség arra, hogy aki egyszer megtanulta, adja tovább a tudást, amit megszerzett, és ezért van szükség ilyen elôadásokra is, mint amilyen a szentgyörgyi volt, hogy még többen tanulhassák meg, sajátíthassák el a rovásírást.
Baricz-Tamás Imola
Könyvajánló
Panigay Róbert: Megölte a nyúl
Vadat, halat kínál Panigay Róbert e kötetében. Szenvedélyek szüleményeit. Mert ugye, aki rákap a vadászatra, horgászatra, arról azt mondják, megmérgezôdött, elkapta a vírust, hát valahogy így jár az is, aki ezt a elbeszéléscsokrot kezébe veszi: átragad a kór, nem tudja a kötetet letenni.
Olvas, és tisztán látja, amint burványt hagy maga után a harcsa, a vadmalacok bakalódnak, amint a kormosnyakú megmutatja magát, s a bárány nem vadállat, hanem vadember karmai közé kerül.
A szereplôk kilétén is érdemes elmélázni. Ismerôseink, amint ezt már megszokhattuk Panigay Róbert írásaiból. S történeteik „színtiszta” igazak… ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy némelyiket olyan vadôr mondja, aki leginkább Hazug Pistához hasonlítható.
Horgászat és vadászat rabjának kilencedik kötete, amit ön kezében tart. Olyan emberé, akinek írásaiból kibújik civil foglalkozása is, meg-megjelenik az orvos, aki mindenre, csak erre a mérgezôdésre nem tud orvosságot. E tudást fűszerezve történetekkel és meg nem történtekkel kerekedett ki ezen elbeszéléses kötet, mely még azt is elhiteti – ha nem immunis az ember a mérgezésre – hogy valakit megölt a nyúl.
Panigay Róbert orvos, író
1937. február 12-én született Szatmárnémetiben. Felcseperedve a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet növendéke volt, hogy orvosként kerüljön ki az iskolapadból, gyógyítson Magyarbékáson, majd 1968-tól nyugdíjazásáig, 2006-ig Gyergyószentmiklóson.
Szenvedélye a horgászat és vadászat, s az így szerzett élmények megörökítése kötetben. A Salamon Ernô Irodalmi Kör és az EMIL tagjaként számos könyvet tett le az asztalra: Puska a szegen, Farkasnyomon, Muki, egy medvebocs története, Rönkök között, Muki újabb kalandjai, Jutalomkakas, Magaslesen, most, frissen pedig a Megölte a nyúl vadász-horgászelbeszéléses könyvét.
Nem csak olvasói, a szakma is nagyra értékelte stílusát, a könnyed szórakozásnak tűnô, ugyanakkor nagy természetbeni jártasságot mutató, finom humorral fűszerezett írásait; 1979–1991 között kilenc alkalommal nyert a Nimród irodalmi pályázatán; 1995-ben a Fekete István Irodalmi Társaság harmadik díjjal jutalmazta.
A Megölte a nyúl 104 oldalas, Gál Éva-Emese illusztrációival. Megjelent a Mark House kiadónál, kapható a Mark House Kft-nél és a könyvesüzletekben.
Szokások, babonák és idôszámítás
Aprószentek
December 28-a azoknak a kisdedeknek az emlékünnepe, akiket Heródes a betlehemi tömeges gyermekgyilkolás során kivégeztetett. A keresztény ünnepek között valószínűleg a legrégibb eredetű, amelyet az egyház a mártírok tiszteletére rendelt el. Már a II. században említés történik ünneplésérôl. Egyházi hagyományai az újkorra megszűntek, a hozzá fűzôdô szokások azonban annál erôteljesebben maradtak fenn a néphagyományban. Ma is sokfelé, fôleg Erdélyben, az aprószentek napi „korbácsolás”, „vesszôzés”, „mustármagozás”, melynek során a gyermekek házról házra haladva végigjárják a falut, minden családhoz beköszöntenek, és fonott vesszôkorbáccsal megveregetik a ház asszonyait, lányait, miközben az alábbi rigmussal kívánnak egészséget, bô termést.
Eljött aprószentek szürke szakállával
Fenyeget engem nyolcágú korbáccsal.
Nem kell nekem korbács, csak egy darab kalács,
Ha nincs az asztalba, van a kamrába,
Ha nem ad a gazdaasszony bujjon bé a kemence lyukába.
(Csíkszentimre)
Szilveszter – Újév
Az esztendô utolsó napja, Szilveszter (dec. 31.) a néphit szerint mágikus erôvel bír, és számos – az emberi életre, az állatállomány és a termés bôségére vonatkozó – szokást, hiedelmet von maga köré.
A lányok gombócfôzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendôbelijük neve, foglalkozása után, vagy férfinadrágot rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a vôlegényük. Ha pedig sótlan pogácsát sütöttek, és azt az egész napi böjtölés után elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt „igazi”. Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, a „kongózásnak”, „pergôzésnek", „csergôzésnek”. Részben azért, hogy mindenki felébredjen, és az új esztendôben szorgalmasan dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehet az egészségéhez és a jó szaporodásához. Ezért a nagyobb fiúk végigjárták a házakat és kolompolással, ostorpattogással riasztották fel a jószágokat, hogy megforduljanak. A háziak pálinkával, borral, süteménnyel kínálták és különbözô ajándékokkal jutalmazták meg ôket. Erdély számos vidékein a „nyájfordítás” bôségvarázsló rigmussal és adománykéréssel egybekötött szokás. Sok helyen a legények felszántották a gazdák udvarát, bevetették búzával, miközben versbe foglalva mondták el a gabona útját a vetéstôl a kenyérig, majd egészséget, boldogságot, bô termést kívántak a család számára.
Gyakori szokás a szilveszteri kántálás, vagy óévbúcsúztatás, amelyet az újév köszöntése követ. A hagyományos óévbúcsúztatás vidám, de mégis meghatóan szép esemény a kalotaszegi falvakban. Az esti istentisztelet, a „hálaadás” után mindenki a templom elôtti téren gyülekezik, ahol körbeállják a lobogó tüzet és várakoznak. Hamarosan megkondulnak a harangok, és fél óráig tartó haranghúzás köszönti az új esztendôt. Éjfélkor egy pillanatnyi csend borul a tájra, majd a gyülekezet ajkáról szívet tépô fájdalommal felcsendül a magyar himnusz.
Január elsô napja, újév vagy „kiskarácsony” a Julius Caesar-féle naptárreform után (i. e. 46.) vált évkezdô nappá, amelyet a rómaiak nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással töltöttek. A keresztény egyház Jézus körülmetélését, a „Circumcisiót” ünnepli e napon. Magyarországon a 16. század végéig karácsonnyal kezdôdött az új év, és csak 1582-ben, a XIII. Gergely pápa által megreformált naptár vezette be a január elsejei évkezdetet.
A 13. századi oklevelek utalnak arra, hogy újévkor szokás volt hazánkban a királyi adományozás. E hagyomány továbbélésének az uradalmi cselédek, több évszázadon át, újév napján köszöntötték gazdáikat, akiktôl megkapták a szokásos pénzjáradékot.
Az évkezdô nap is, csakúgy mint Szilveszter napja, számos jóslásra ad alkalmat. Ha ilyenkor szép, napfényes idô van, jó esztendôre lehet számítani. Ha csillagos az ég, rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal, hideg, szeles idô lesz. Célszerű e napon a gyümölcsfákat megrázni, hogy bôven teremjenek. Sokfelé szokás a hajnali vízmerítés. Aki elsôként merít a kútból, és ebbôl az „aranyosvízbôl” iszik, egész évben szerencsés lesz. Nem kívánatos viszont újév reggelén az asszonylátogató, mert az szerencsétlenséget jelent. Ezért a férfiaknak célszerű már kora reggel elindulni, hogy kifejezzék jókívánságaikat rokonaiknak, ismerôseiknek. Erdélyben a köszöntôk az alábbi rigmussal kívánnak boldog új esztendôt:
Ez új év reggelén minden jót kívánok,
Amerre csak néznek nyíljanak virágok.
Még a hó felett is bimbó nyiladozzon,
Dalos madár zengjen minden rózsabokron.
Ami szép és jó van, legyen mindig bôven,
Szálljon áldás Rátok ebben az új évben.
Forrás: Gaál Anikó: Ünnepnapok-hagyományok adventtôl-adventig
Hányat írunk?
Meg van róla gyôzôdve, hogy most 2008 decembere van? Lehet, hogy számunkra igen. Vannak viszont, akik már átlépték az 58. század küszöbét, sôt, olyanok is, akik szerint most az 1400-as éveket tapossuk. És nincsenek is olyan kevesen!
Hogy mi lehet ennek az oka? Az, hogy nem használja mindenki ugyanazt a naptárt, amit mi. Igaz ugyan, hogy a mi naptárunk, a „Gergely naptár” a legelterjedtebb, de vele párhuzamosan más naptárak is érvényben vannak.
A mohamedán vallású embereknek például külön naptáruk van. Ez a naptár nem Krisztus születésétôl kezdve számítja az éveket, mint a mienk, hanem egy késôbbi idôponttól: attól a naptól kezdve, mikor a mohamedánok legnagyobb prófétája, Mohamed, elmenekült Mekka városából Medinába. Ez a nap a mi idôszámításunk szerint 622. július 16-ára esett. Ez a nap (az ún. hindzsra) lett az iszlám naptár szerinti idôszámítás kezdete. Ám sajnos, nem valami egyszerű kiszámolni, hogy hányadik évet írják jelenleg: nem elég, ha 622-t kivonunk a 2007-bôl. Az ô éveik ugyanis rövidebbek, mint a mieink, mert nem a Nap, hanem a Hold járása szerint számítják ôket. Csak 354 (vagy 355) napból állnak, míg minálunk ugyebár 365 nap után kezdôdik el egy új év.
A zsidó naptár is teljesen máshol jár, mint a mienk. Náluk idén 5767-t írnak. Nem csoda, hiszen ôk a Teremtés napjától kezdve számítják az idôt! Minthogy ez a naptár is az ókori Keleten született, szintén holdhónapokban számol, azaz a Hold járását veszi alapul egy hónapnyi idô meghatározásához. Az évet azonban a Naphoz igazítja, ennyiben hasonlít az általunk használt Gergely-naptárhoz. De az újév elsô hónapja hamarabb van, mint minálunk, és a hónapok nevei is természetesen mások.
Hogyan alakult ki a mi Gergely-naptárunk, miért így hívják, miért az a hónapok neve, ami, és egyáltalán, miért olyan, amilyen. Nos, ennek a magyarázatához elég messzire kell visszamennünk az idôben. Egészen az egyiptomiakig.
Az egyiptomiak ugyanis, sok más akkori néptôl eltérôen, nem a Holdhoz igazították a naptárukat, hanem a napévet használták. A napévet pedig tizenkettô, egyenként 30 napos hónapra osztották fel, az utolsó hónap után az év végén 5 pótnapot csatoltak hozzá, négyévenként pedig 6 pótnapot (ezek lettek a szökôévek!) Ez azért van, mert a régi római naptár az egyiptomi naptár éveit vette alapul, a mi naptárunk pedig a római naptárból alakult ki. (Azzal az eltéréssel, hogy mi már nem Róma városának alapításától, Kr.e. 753-tól számoljuk az éveket.)
A pótnapokra azért van szükség, mert a Föld nem pontosan 365 nap alatt ér körbe a Nap körül, hanem egy kicsit tovább tart, és ezekbôl a kicsi eltérésekbôl idôvel egy napnyi is összegyűlik. A szökônapok beiktatásából azonban nagy kavalkád lett, olyannyira, hogy Julius Caesar idejére már 90 napos eltérés volt a naptári idô és a valóságos között! (Azaz három hónap!) Ezt az ôrült helyzetet feltétlenül meg kellett oldani. Caesar meg is tette: a következô év hosszát 445 naposnak vette, elrendelte, hogy minden negyedik év szökôév legyen, továbbá megváltoztatta a hónapok hosszát is: minden páratlan hónap 31 napos, minden páros hónap 30 napos lett, azzal, hogy a február szökôévben 30 napos, egyébként csak 29 napos. A hetedik hónapot saját magáról nevezte el: Júliusnak. Ez volt a Julián-naptár.
De még ezután is akadtak gondok, és több módosításra került sor. Ami minket leginkább érint, az éppen XIII. Gergely pápa nevéhez kapcsolódik. A 16. században ugyanis észrevették, hogy már megint el vagyunk csúszva 11 nappal! Ekkor XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e után október 15-ét írjanak. Az évszázadok évei közül pedig csak a 400-zal oszthatók legyenek szökôévek. Ezt az úgynevezett Gergely-naptárt használjuk ma is. Ennek hibája olyan csekély, hogy 3323 évenként fog egy teljes napot tévedni. Az pedig még messze van!
Újévi babonák
Szilveszter és újév napjához számtalan szerencsehozó népszokás kapcsolódik. Nem mindegy például, hogy mit és mennyit eszik az ember, ki és mikor látogatja meg, és az sem mellékes, milyen házimunkát végez január legelsô napján. Még a kevésbé babonás emberek is tudják, hogy szilveszterkor és újév napján bizonyos étkek nem kerülhetnek az asztalra.
Ilyen például a baromfihús, amit ilyenkor azért nem ajánlatos enni, mert a csirke elkaparja a szerencsét. A disznóról viszont azt tartják, elôtúrja a szerencsét, a ropogósra sütött malachús tehát minden szempontból ígéretes esztendôt jelenthet.
A hallal nem árt vigyázni. A vízpart mentén élôknek szerencsét hozhat, de sokan úgy vélik, a szerencse is elúszhat vele.
A lencse, a bab, a borsó vagy bármilyen apró szemes étel – köztük a köles és a rizs – bôséget, gazdagságot ígér a következô esztendôre, s aki ezekbôl eszik, annak egész évben tele lesz a pénztárcája. Sok háznál még a lencsefôzelékbe mandulaszemet is belefôztek, s az a lány, akinek ezt kimerték, még abban az évben férjet talál.
A babona szerint az újévi cselekedeteknek hatásuk van az egész évre, ezért jobb, ha tartózkodunk a veszekedéstôl, a házi csatározásoktól. E két napon nem szabad pénzt kölcsönadni, orvost hívni vagy orvoshoz menni, mert akkor egész évben betegeskedhetünk – legalábbis a néphit és a babona szerint.
Ami a házimunkát illeti, tilos a mosás, a teregetés, és nem ajánlatos kivinni a szemetet sem, mert a szerencsét is kiönthetjük a házból.
Újév napján az sem mindegy, hogy kit engedünk be elôször a lakásba: ha férfi az illetô, fogadjuk tárt karokkal, hiszen szerencsét hoz, míg a nô vagy lány, épp az ellenkezôjét.
Forrás: Gaál Anikó: Ünnepnapok-hagyományok adventtôl-adventig
Nomen est…
Születésem pillanatára nem emlékszem, sôt az azt követô napokra sem. Ennek oka pusztán akkori biológiai éretlenségem, idegrendszeri fejletlenségem volt. Némi maradványt eme korai állapotból máig megôriztem, hangsúlyosabban szellemi területen. Vannak olyan jelenségek, szavak, megnyilatkozások, melyeket, akár akadémiai szótárakkal körülfalazva sem értek.
Régi bútordarab vagyok már, az anyakönyvvezetô bôven a szocialista köztársaság tisztviselôje volt, amikor szüleim, törvényszabta kötelességüknek s a szokásjognak engedelmeskedve, beíratták nevem a nagy könyvbe. Akkoriban sok családban szempont volt születendô gyerekük nevének kiválasztásánál az, hogy nehezen vagy egyáltalán ne lehessen azt a keresztnevet román nyelvre lefordítani. Ezernyi példát mondhatna bárki, de legalább ugyanennyi ellenpéldát is. Talán semmiféle hôsiességet nem mutatott, ki fiát Hunornak, Zsoltnak, Árpádnak vagy éppen Attilának keresztelte, mégis, az ellenállás eme ártatlan és csendes útján is vállalta magyarságát, és gyerekét is a magyarsághoz tartozónak „nyilvánította”. Persze, akkor sem lett e szokásból szabály, ha számos kivétel erôsítette. Sok igazi, jó magyar ember volt és lesz is, kinek atyja által ráruházott keresztnevét könnyedén románosíthatta a hatalom megbízottja, ezzel is jelentôsen befolyásolva Románia és elsôsorban Erdély nemzetiségi összetételének statisztikai mutatóit.
Senki nem hibáztathat egyetlen románul anyakönyvezett embert sem, ki magyarnak vallja magát kertelés nélkül, magyar szó hagyja el ajkát, mikor édesanyját köszönti s vigyázzba áll, midôn a Himnusz hangja csendül.
No igen, csakhogy… Teltek-múltak az évek, s 1989 decemberében új, már-már hihetetlen remény pirkadt ránk, hogy végre azok lehetünk, akinek anyánk e világra hozott bennünket, akkor is, ha néha nehéz, néha keserves, de az emberre mégis csak saját bôre illik tökéletesen. Ki gondolta, ki merte volna gondolni azokon a fagyos decemberi napokon, hogy a ránk szakadó demokrácia, a közénk szivárgó, szabadságot és teljes egyenjogúságot hirdetô Európa közepén Magyarországon közelharcot kell majd vívni azért, hogy ôsi magyar helységneveket magyarul írjanak be hivatalos okmányainkba, Romániában, Székelyföldön a Sándor még mindig lehet Alexandru, a Kálmán Coloman, a József Iosif, a Mihály Mihai. És mindez nem holmi hatalmi akarat kényszerébôl! Miközben valaha botra rótt jelekkel mutatjuk településeink határán: ez itt a Székelyföld, ez itt egy székely város.
Nagy örömmel nézegetem Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalának honlapját. Sok ismerôs név, sok ismerôs intézmény, sok büszkeségre okot adó mondat.
Aztán elolvasom a tanácsosok névsorát.
Olvassák el önök is. Szükségük lesz némi román nyelvtudásra.
Kedves József, Sándor, Mihály, Gábor és a többiek: nagyon boldog új esztendôt kívánok!
Kercsó Alpár
A szeretet ünnepét várva
Eseménydús napokat hozott az advent a ditrói művelôdési otthonba is.
A szórakoztató, léleknemesítô események sorát a miskolci és a békéscsabai színművészek nyitották meg december 14-én „Zenés karácsonyi meglepetésükkel”, amely magyar operettrészleteket, kabaré és musical számokat tartalmazott.
Néhány nap múlva (december 19-én) a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum énekkara és zenekara lépett fel községünk színpadán hagyományos adventi hangversenyével. Az énekkart Gergely Simon Ibolya, a zenekart pedig Kovács László vezényelte nagy sikerrel.
Másnap „Karácsonyi fény” című műsorukkal rukkoltak ki a helyi Puskás Tivadar Iskolaközpont művészcsoportjai valamint a Siklódy Lôrinc Általános Iskola gyermekkórusa. Az orotvai tanulók pásztorjátékokat mutattak be Puskás Erika tanárnô irányításával. A felszegi iskola és a líceum furulyásai Petres Csaba vezényletével újra bebizonyították, hogy a kitartó munka magas színvonalú művészi teljesítményt eredményez. A IX. osztályos diákok által bemutatott színdarab ugyancsak a karácsonyvárás hangulatába illeszkedett. (Betanította Deme Márta tanárnô).
A zenés-verses (adventi témájú) összeállítást Ilyés Hunor és Puskás Erika rendezte.
Az adventi idôszak díjtalan rendezvényeit az orotvai és a ditrói (I–VIII. osztályos) tanulók „Színezd ki!” című közös vetélkedôje zárta december 22-én. Ilyen jellegű versenyre most került sor elôször Ditróban. Itt a tanulók nem pusztán befogadói, hanem aktív részesei voltak az eseményeknek. A 127 versenyzôt, akik a Ditrói Hírlap elsô és utolsó oldalán lévô rajzokat színezték ki, tanulótársai idônként saját műsorukkal szórakoztatták. A rajzok megteltek színnel, a művészkedô gyermekek lelke megtelt muzsikával.
A következô csoportok léptek fel: a pomponos lányok, az Aranyesô táncosaiból a szólópár, Bódy Guszti és csapata, az énekes lánycsoport, az Exkluzív táncosai és a Télapó, sôt maga Bakos Ferenc kántor is, aki énekelt, zongorán játszott, karácsonyi énekeket tanított gyermekeknek, felnôtteknek; Móga Erika (diáklány) gitározott és énekelt.
A szellemi táplálék mellé a gyermekek „magukhoz vettek” némi teácskát és süteményt; Szôke Ilona tanárnô irányításával díszítgették a karácsonyfát.
Lassacskán összegyűltek az immár „színes” Hírlapok, ezeket a zsűri tagjai elbírálás végett magukhoz vették. Amíg folyt a kiértékelô munka, a tanulók vidáman buliztak, aztán sor került a díjak kiosztására és a gyermekek legnagyobb örömére.
Hálátlanság lenne azoknak a cégeknek, intézményeknek, szervezeteknek nevét fel nem sorolni, amelyek (vezetôik által) a díjazás költségét fedezték. Íme: az Orotva Egyesület (Puskás Elemér), a Ditrói Önkormányzat (Bardócz Ferenc, Puskás Elemér), a Golden Kft. (Márton Sándor), a Technotext (Kovács András), a Dit-Orient Impex (Köllô Imre), az Auto Com Total (Bajkó Imre).
Az adományozó magánszemélyek: Bardócz Ferenc, Puskás Elemér. Köszönet az önzetlen gesztusokért!
A rendezvény fôszervezôje Héja József Zoltán.
Munkájában segítette Fazakas Szilárd valamint a következô személyek: Orotváról Puskás Olga, Köllô Krisztina, Köllô Emese; Ditróból Szôke Ilona, György Hajnal, Köllô Emese, Bíró András kultúrigazgató és fia, Bíró Levente.
A sok színezô gyermek munkája ajándékot jelentett az újságolvasó felnôttek számára, hiszen a karácsonyi éjféli mise után az arra hivatott személyek a megszínesített Hírlapokat kiosztották a szertartáson részt vevô híveknek.
Akik látták ezeket a rendezvényeket, bizonyára megérezték, hogy a szép is szebb, ha szeretettel adják, és hálával fogadják.
Gergely Géza
Színészportré
Bartha Boróka, a Figura Stúdió Színház egyik új színésze és két gyermek édesanyja. Mint mondja, nehéz összeegyeztetni a kettôt, de megéri a fáradságot, hiszen olykor a színpadon megszületik a csoda, „angyal szállt el felettünk” – idézi Csehovot.
– Eddigi pályafutásod…
– A fôiskolát 1997-ben végeztem, majd Szentgyörgyre szerzôdtem. Harmadévesen beugrottam Bocsárdi Lászlónak egy elôadásába, és kialakult közöttünk egy olyan munkakapcsolat, ami egyértelművé tette, hogy Szentgyörgyre szerzôdök. Tíz évig voltam ott. Játszottam egy évadot Szatmáron és néha itt, a Figuránál is. A családi életem úgy alakult, hogy úgy döntöttem, ide jövök. A család egysége, és ez a fiatal színész csapat volt fontos szempont. Szentgyörgyön is állandóan együtt voltunk a csapattal, míg egy nagy színházban megtörténhet, hogy az ember két hónapig nem is lát egy kollégát. Nekem mindig is fontos volt, hogy alkotó folyamatban vegyek részt, és ne a nagyipar része legyek. Hogy egyik nagy elôadás után következik egy másik úgy, hogy fogalmunk sincs, mit játszunk. Ezért tetszett Szentgyörgy is, és most itt is. Már nem érzem a szentgyörgyi színház hiányát.
– Említetted, hogy korábban is játszottál a Figuránál…
– 2001-ben a Helység kalapácsában, majd a Lakodalomban, a Rókajátékban és a Magyar Elektrában játszottam, ezek mind vendégszereplések voltak, majd miután július elsejétôl ideszerzôdtem a Jancsi és Juliskában, és most a Yermában már figurás színészként játszom.
– A Yermában milyen szereped van?
– Én alakítom Yermát.
– Ez mit jelent számodra?
– Nem ez az elsô fôszerepem. Eddigi pályafutásom során olyan elôadás, ami ennyire rám volt építve, az a Johanna nôpápa volt. Nehéz, mert végig a színpadon vagyok, és felelôsség, amikor az ember végig visz a „hátán” egy elôadást. Más felkészülést, koncentrálást, hozzáállást igényel, mint mikor egy jelenet után van két jelenetnyi szünet. Nehéz, mert új formákat keresünk, ugyanakkor ezért is izgalmas számomra. Nem tudom, mennyire sikerül ötvözni a mozgást a szöveggel, a koreográfiát és a gesztusokat élettel feltölteni, majd eszköztelenül, intenzív belsô töltettel tovább folytatni a jelenetet.
– Milyen szerepek illenek a személyiségedhez?
– Amikor egy olyan szerepet kapok, amirôl azt hiszem, rám van írva, azzal sokkal nehezebb dolgom van, mint amirôl azt hiszem, semmi közöm hozzá. Nem gondolom azt, hogy egy bizonyos szerep illik hozzám és más nem. Az idô telik, és most már biztosan nem fogok kislányokat játszani, de játszottam régen. Soha nem éreztem, hogy beskatulyáztak. Játszottam falusi asszonyt, hercegnôt, papnôt, boszorkányt, és kislányt is. Azt hiszem, hogy az ember meg kell keresse magában azokat az érzelmeket, indulatokat, problémákat, amelyet a szerep és a szöveg segítségével leginkább színpadra tud vinni. Számomra mindig az a legnagyobb dicséret és elégtétel, mikor azt mondják, hogy könnyű volt nekem ezt a szerepet eljátszani, hiszen rám van írva. Nekem ez azt jelenti, hogy sikerült fúziót teremteni az életem, az érzelmeim és a szerep között.
– A gyergyói közönség…
– Lelkesnek és nyitottnak látom. De nem játszottunk mostanában olyan elôadásokat, amellyel nagyon megdolgoztattuk volna a közönséget. A közönség sokrétű. Én nem hiszek abban, hogy közönség-elôadásokat kell rendezni és játszani. De az micsoda? Minden réteg mást szeret. Szerintem jó elôadásokra van szükség, és akit az érdekel, eljön és megnézi. Mi kell a közönséget neveljük. Ha egy ember már gyerekkora óta jár színházba, húsz éves korára már nagyon sokféle elôadást be tud fogadni, és fel tud dolgozni. Ha értékesebb szórakozásra van szüksége, vagy valami olyanra, ami elgondolkodtatja és nyomot hagy benne, el kell jönni, és csak utána értékítéletet mondani. Nem viszonyíthatunk régi elôadásokhoz, hiszen cserélôdnek a színészek, a rendezôk és változik a divat is.
– Milyen a színházi divat?
– Városonként változik, és a szakmában is más a divat. Például Szentgyörgyön a közönség igényes lett. Elvárja, hogy a színészek ne csak a szöveget mondják el, hanem erôs gondoltra építsék az elôadást, beszéljenek képekben, az elôadásban a nyelvezet és a téma alkosson egységet. Vannak divatos rendezôk és divatos színházak. Ahol nem olyan pezsgô a színházi élet, ott minden elôadás jónak tűnik.
– Hogy lesz valaki jó színész?
– Ez lassan alakul ki, egy fiatal színész sem jó színész, hanem tehetséges. Meg kell érni hozzá. Meg kell tanulni színházban gondolkodni. Edzésben kell tartani az agyat, a lelket és a testet. Örömmel, tudatosan, felelôsségteljesen kell jó színésszé válni. Ez olyan mint a labdajáték: ott van a csatár, ô a fôszereplô, ô rúgja a gólt, de ha nincsenek a többiek, akik neki dolgoznak, akkor nem tud gólt rúgni. Ha nem én játszom a fôszerepet, én kell statisztáljak a kollégának, hogy ô jó legyen, amikor én játszom a fôszerepet, akkor jólesik, ha a kolléga úgy viszonyul, hogy sikerüljön berúgni a gólt. Kemény munka, amíg eljutunk a bemutatóig, kezdve a szöveg értelmezésével, a téma körüljárásával, és még fel kell építeni. Ezt sokan nem értik, hogy miért tesszük ezt ilyen komolyan. De ezt csak így lehet.
Rancz Enikô
Talán
Olyan havas a táj, mint a mesékben. Az ágakon az arasznyi rétegű szűz takaró teteje enyhén hullámos, az aljára jégfésűt varázsolt a tél. Nincs annyira hideg, hogy reccsenjen a hó, és minden kis fuvallatra fel-felröppennek a hópelyhek, mintha a repülést kívánnák vissza. Miközben a hajnal átadja helyét, fénysugarak araszolnak a dombok tetején, sziporkázó csillagszórókkal szórják be a reggelt. Igazi csend van. Még az erdô szélén tétovázó vadnyúl is szoborrá dermedve szimatol bele a levegôbe. A távolba varjú csapat sietve halad, a károgásuk elmosódott, mintha tisztelettel adóznának a nagy fehér csendnek. Szinte fájóan hat, mikor az elsô kukorékolás köszönti az új napot, de újabb és újabb taréjos kap kedvet a korai énekléshez. És a faluban meglódul az élet, a csend elhal. Ajtók nyílnak, kapuk csattannak. A kutya is kidugja a fejét az ólból, heves farkcsóválással és vakkantással köszönti gazdáját. Vastagon öltözött férfi darabos lépései kavarják fel a földön fekvô dunyhát. A friss havat el kell seperni az útból! A macska is elôkerül valahonnan a hiúból, erôsen szedi a lábait, hogy utolérje a gazdáját. Majd hirtelen leül, mosakodik. Biztos eszébe jutott a meleg szoba, mert ügetésbe fogva szaporáz vissza, és egy nyújtott ugrással a tornácon landol, majd leugrik. A kilincset bámulva várja az ajtó nyílását. Mert ha az rövidet nyílik, akkor szaporán be kell osonjon a kályha alá, ahol várja az edénye, langyos tejjel. És nyílik is. Boldogan be-surran, farkát csavargatva tekint fel asszonyára, aki egy pár ütéssel helyrepofoz egy hímzéses párnát, majd kilép az ajtón. Röfögés, bôgés, kotkodácsolás. Minden teremtmény az új napot, a megszokott módon akarja kezdeni. Elôkerül a lapát, villa, az ól és az istálló megtisztul. Két veder meleg vízzel kevert dara zúdul a disznók elé, a tehén békésen hunyorog, szájában jobbra-balra fordul a széna. Kupa merül a szemesbe. Az asszony meleg vizet önt a régi lábosba. Kis vályúba szórja a kukorica-búza keveréket, kireteszeli a tyúkólat, és halkan dúdol valami sejtelmesen szép dallamot. Elôször a kakas merészkedik ki, bariton kárálás közepette körbenéz, szárnyaival csapdos, és elrikkantja magát. A kukurikú kicsalja a tyúknépséget is, egymásután szaladnak a reggelihez. Szomszédéknál szaporán röfög a hízó, majd felsikít, mikor a lábát megkötik: délre már kolbász lesz belôle.
A nap közben vakítóan veszi birtokba a tájat, és az árnyék felkúszik a házfalra... pont...
...mert lassanként pontot tehetünk az ilyen idilli helyzetre. Változik a világ, és pár évtized múlva már csak dokumentumfilmekbôl tekintenek ránk az ilyen gazdák és gazdasszonyok. Hírlik, hogy a kisgazdaságot halálra ítélték valahol Brüsszelben: az alkonyat óráit éljük jelenleg. De valljuk be, az unió nélkül is elkezdôdött az átalakulás. A hagyományos életmód, amely családokba, összetartó közösségekbe kovácsolta az embereket, és olyan értékeket termelt, mint amilyenre a múlt század elején a halhatatlan Bartók-Kodály páros felfigyelt, óriási változáson esett keresztül. A megújult munkaeszközök, a tömegszállítás, mely lehetôvé tette a földrajzi távolságok áthidalását, a városokba zsúfolt ipari tömegtermelés megváltoztatta az embernek a munkához és embertársaihoz való viszonyát. A társadalmi rend változása, a maga módján lendített az eseményeken. Mikor a sztálini önkényuralom az egész Kelet-Európára rákény-szerítette a saját eszevesztett rendszerét, egy tollvonással vagy szivacstörléssel megváltoztatni akart olyan értékrendet, melyeket generációk tapasztalata alakított ki. Emberek millióit telepítette jobbra-balra, a keresztény elvek helyett agyrémbe illô meséket szorgalmazott, erôltetett, közös gazdálkodásba kényszerítette a falvakat, és a társadalom legalját rendelte a vezetô székekbe. Semmibôl keletkeztek városok, az erôltetett iparosítás nyomán negyedek nôttek ki. A falvak lassanként elöregedtek, mert a fiatalok elvándoroltak egy jobb élet reményében. A kisebbségben élôbe pedig azt sulykolták, hogy ô egy senki, a múltja merô hazugság, hagyományai ócskaságok. Az én generációm, itt Erdélyben ezt a saját életén keresztül élte meg. Nem mindig tudatosan, inkább amolyan szenvedô alanyként, és a súlyát nem is bírta felmérni. Erre, csak most kezdett ráeszmélni. Láttuk az ötvenes-hatvanas évek fekete autóját, amint elhurcolják a kuláknak címkézett szomszédot vagy az ötvenhatosnak bélyegzett tanárt. Suttogva beszélték, hogy a „demokráciar” kezdetén a kolozsvári piacon áruló hóstáti asszonyokat azért hurcolták meg, mert a piros színű paradicsom, a fehér színű petrezselyemgyökér és a zöld levele „soviniszta provokációnak” minôsült. Az öregek várták az amerikaikat. Vígan ettük a halkonzervet és a parizert, mert az volt maga a haladás. Hallottuk a nagy kontyú szász asszonyságokat, amint „hatymát” kínáltak eladásra. Az öregek a rádióhoz tapasztott füllel hallgatták Szabad Európát, és tudták, hogy az amerikaiak már nem jönnek. Mi „elvtársi összejövetelre” jártunk, ahol szovjet magnóból áradt a „diszkó”. Ifjak lettünk, amikor ismét felkapottá vált a falusi életmód. A parizer eltűnt, halkonzervet is ritkán kaptunk. A sors iróniája folytán, a nyomás alatt levô kisebbségi közösségek még összetartóbbak lettek, városi értelmiség vállalta magára a még menthetô értékek továbbvitelét. Volt, aki a dédnagyanyja csíkos gyapjú takarójából vart tarisznyát, falura járt, kendervászon inget viselt farmerrel. Kalotaszegi bujka vagy székely zeke volt a kabátja, és diszkó helyett csárdást táncolt. Ezt eleinte még megtűrte a hatalom, de észbe kapott, és nemes egyszerűséggel aggatta a „fasiszta” és „nacionalista” jelzôket. Egy hibbant világba helyet keresve, kerestük önmagunkat. A „nagy vezetô” mindenütt ott volt, mindent tudott, és mindenhez értett. Mire megint fordult egyet a rendszer kereke, már családosok lettünk, gyereket neveltünk. Nagyszüleink örökre eltávoztak, és velük együtt egy életforma. Akkor és most a szemünk elôtt tűnt el és tűnik el egy régi, értéktermelô közösség. A réginek címzett életmódjával, szokásaival, erkölcseivel. Viszont, amit a táncaiból, dalaiból sikerült megmenteni, azt ma az egész világ ismeri. De mi maradt mára, azokból a helyekbôl, amelyek kitermelték az értéket? Idôsödô emberek, akik az utolsó leheletükig ragaszkodnak a hagyományos életmódhoz, a földhöz, az állattartáshoz és a bundasapkához. Akik esetenként a lakodalmakon pontozót, korcsost esetleg hejszát járnak, a „menô” lakodalmas rock helyett. De egyre kevesebb az ilyen hely, sajnos. Az még elôfordul, hogy az idillikus téli reggelbe disznósírás visít bele. Bizonyára mindenütt felemlegeti a gazda és a mészáros, hogy talán jövôre másképp lesz, mert a röfit el kell kábítani, amúgy uniósan a vágás elôtt, és az bizony sokba kerül. Én mástól is félek. Attól, hogy egy pár év múlva nem lesz, aki az újmódi módszerrel leölt állatot olyan szinten feldolgozza, ahogyan ezt az öregek megszokták. Hogy nem lesz, aki belet „húroljon”, vérest töltsön. Hogy nem készül „gömbec”. Helyette az üzletben vásárolhatjuk meg a nagyipari szintű, ízű és minôségű disznóságokat. Egyszóval feledésbe merül mindaz, amit a hagyományos életmód kitermelt, nemcsak az ételek és a receptek, hanem az ezzel járó szokások, az együtt dolgozás öröme is. Eltűnnek azok a pillanatok, amikor a már említett értékek újjászülethetnének. A kézművesek a hagyományos termékek egy részét képesek lesznek létrehozni, vásárok, találkozók alkalmával bemutatni magát az elôállítás folyamatát. Egy-egy ritka alkalomkor kóstolhatunk nagyanyánkféle ünnepi eledelt, de ez is olyan lesz, mint a színpadra került népzene. Szép, de mégis az az igazi, amikor „oda húzza” a füledbe a prímás. Rendelhetsz az „interneten” szôttes viseletet, de mégis más, amikor rád szabják és egy-egy cifrázat, hímzés a családi hagyományokból születik.
Azért mégis ne siessük el a ponttevést. Maradjunk inkább a vesszônél. Ha arra gondolok, hogy a rohanó világot régóta gyakorló helyeken már nem csak divat, hanem tudatos cselekvés a természetes életmód, ha a „bio” élelmiszer drágább, mint a kemizált mezôgazdasági termék, és ha japán zenésszel találkozok, aki brácsázik egy erdélyi hagyományos zenekarban, akkor még nincs minden veszve. Mert van eset, hogy a színpadra felkerült népzene visszatér olyan helyekre, ahol már rég elfelejtették, és újra tanulják. Talán a többi értékeinkkel is hasonlóan kell eljárni. Talán... gondoltam, most télen, az idilli világba viszszavágyva.
Török Zoltán
Emlékezzünk!
Dr. Spilenberg-Diószegi György (Spilenberg János lôcsei zeneszerzô leszármazottja) tagja a Magyar Történelmi Családok Egyesületének, könyveket, verseket ír, és jelentet meg. E három versével szeretne emlékezni december 5-re, a gyászos emlékű népszavazásra.
Igen!
Szörnyűséges világvég volt itt nyolcvannégy éve,
mikor megszületett az a rettenetes béke …
Szarvasunk agancsából törtek erôs ágakat,
szép turulunk szárnyából téptek élô tollakat.
Trianon ármánya volt nemzetünk orvgyilkosa …
Magyar! Igent kell mondanod, hogy ne légy cinkosa.
Igaz hazafiként most hát gyógyírt szavazhatunk.
Mutassuk meg: véreinkkel mindig egyek vagyunk!
Összeköt minket kultúránk, történelmünk, nyelvünk.
Szelmenc tépett sebei is köteleznek bennünk.
Igen! Hogy soha többé gyászmagyarként ne éljünk,
és a gyászos kötés alól feloldozást nyerjünk.
Felvidék és Délvidék, Erdély és Kárpátalja:
szabad döntésünk hangját minden magyar meghallja.
Igen! Ha sorsközösségünk szét nem szakadozik,
Trianon bilincse szívünkrôl végleg lefoszlik!
Lelkeink – határokon át – ismét egyesülnek:
így adjunk újra közös jövôt szép nemzetünknek.
Igen! Magyar magyart tiszta szívvel átkaroljon,
hogy ôsi életfánk ismét virágba boruljon!
(2004. december 5. elôestéjén)
Egyszer majd …
Tegnap nemet mondott hát sok állam-polgár …
Silány, gyáva mind, kit sodor a szennyes ár.
Hej! E nemet mondóknak van-e nemzetük?
Választ erre adjon lelkiismeretük …
Nemzetáruló, ki csak önzésbôl döntött:
ezzel véreinkre gyászszalagot kötött.
Ily bűnt nem követett el még senki, soha …
Önmagunkra csapott önmagunk ostora.
Testvéri ölelés megtagadhatatlan …
A tegnapi „nem” olyan … Felfoghatatlan.
A következményektôl óvj Uram minket!
Történjék most bármi, erôsítsd hitünket.
Templomaink, iskoláink, tiszta lelkünk:
mára ezek lettek végsô menedékünk.
Hogyan lehetünk most sorsunknál különbek?
Ne adjunk teret az üres lelkűeknek!
Új hazát építsünk Kárpát-medencénkben!
És lelki alapját teremtsük meg szépen.
Hazaszeretet, jó történelmi tudat:
ez mutatja meg majd számunkra az utat.
Gyújtsunk új fényeket, vessük meg jól lábunk,
hogy alkotóvá váljon mély lelki gyászunk.
Minden igaz magyar az én szép nemzetem!
És nem változtat ezen semmiféle nem.
Mi, magyarok egyszer majd mind igent mondunk,
hogy megvalósuljon kerek országálmunk!
(2004. december 5. után)
Labancok napja
(2004. december 5. gyásznapjára emlékezve)
Magyar és kuruc az itt már mind tudja:
december ötödike labancok napja …
Mártíráldozatú volt rég a magyar nép…
Hogyan dönthetett akkor mégis ekképp?
E súlyos kérdésre nincsen jó felelet.
De e tény az, mit egy magyar sem felejthet!
Nemzetünk alapja igaz emlékezet:
ez adhat közös jövôt teremtô teret.
Görcseink ne uraljanak többé soha!
Csak így nem lesz magyar sorsunk oly mostoha.
Sose mondjuk a feketére, hogy fehér,
hisz életünk ennél biztosan többet ér.
Kell, hogy közéletünk végre megtisztuljon,
ôs értékrendszerünk bennünk megújuljon.
Ne legyen közöttünk kongó az üresség,
teremjen létünkben hűség, tiszta lelkűség.
Hej! Vágyjunk egy sokkal, sokkal szebb világra,
mindenfelé szétáradó boldogságra!
Okos szívelménkre bízzuk rá sorsunkat,
hazánkat, jövônket, s benne önmagunkat.
Hej! De jó lenne mindig szépeket tenni,
és minden tettünkkel életet lehelni!
Igazsággal legyen áldott szép nemzetünk:
élettel teljen meg küldetéses lelkünk.
Mi, magyarok együtt jobb sorsot álmodjunk!
Érjen véget trianoni hódoltságunk!
(2007. június 4.)
Spilenberg-Diószegi György versei
Kertelés nélkül
A Csiky-kertrôl
A Gyergyói Kisújság hasábjain több esetben cikkeztem a városunkban található Csiky-kertôl. Megítélés dolga, de álláspontom szerint egyike a medence legértékesebb ránkmaradt hagyatékának.
Az alapító, dr. Csiky Dénes ügyvéd nagyműveltségű, tehetôs ember volt, és kora szellemének megfelelôen valami maradandót akart az utókorra hagyni, így 1883 és 1909 között létrehozta a ma róla elnevezett 13,5 hektáros kertet. Az óriási anyagi és emberi ráfordítást igénylô arborétumba (a szájhagyomány szerint) körülbelül 200 fafajt telepített be, köztük nagyon sok exótát és gyümölcsfát. A medence igen zord éghajlatának a hatására ezek nagy része kipusztult. Ma a kertben 27 fafaj található. Ezekbôl négy faj alkot erdôállományt. Ezek a következôk (a létesüléskor beültetett területek feltüntetésével):
* erdei fenyô – 4,3 ha,
* lucfenyô – 2,6 ha;
* európai vörösfenyô – 1,0 ha;
* kocsányos tölgy – 5,6 ha.
Összesen: 13,5 ha.
A többi fafaj csak elegyesen fordul elô vagy gyümölcsfa. Az erdôalkotó elsô három – tűlevelű – fafaj jó minôségű erdôállományt hozott létre, ezek a hegyvidéki erdôk fafajai lévén. A kocsányos tölgy, amely melegebb vidékek fája, csak a dombvidéken tenyészik maximálisan 700 méter tengerszintfeletti magasságig. Itt II–III. osztályú állományt alkotott.
A kerttel erdészeti szempontból az alapító halála után (1919 Budapest) senki sem foglalkozott, ma egy kezeletlen vaderdô képét nyújtja. A kommunista éra kezdetén elkészül a kert üzemterve, mely az erdôt – joggal – a véderdôk közé sorolja be, és elôírja a tisztítóvágások elvégzését, ami a helyi erdészeti hivatal mulasztása révén nem lett végrehajtva. A kertet 1980-ban a megyei néptanács természetvédelmi területnek nyilvánítja, és bekerül a Román Akadémia védnöksége alá.
Az alapító anélkül, hogy tudta volna, egy sikeres erdészeti akklimatizációs kísérletet hajtott végre. Olyant, amilyeneket a fejlett nyugaton ma, jó száz évvel késôbb, végeznek hegyvidéki tölgytelepítésekkel, melyeknek a célja olyan tölgy ökotípusok kialakítása, melyek kevésbé fagyérzékenyek.
Ha a három tűlevelű fafaj állapota jónak mondható, ez a „tájidegen” tölgy esetében nem mondható el. Azt történt ugyanis, hogy a tölgy szomszédságába ültetett lucfenyô (amely itt ökológiai optimumában van) az idôk során fokozatosan behatol a tölgyállományba, és a telepítéstôl számítva 30–40 év elteltével (ennyi idô alatt felnônek a csemetéi) elárnyékolja, az erdészetben ostorozásnak nevezett jelenség következtében kiirtja a tölgyet, területének kb. 90%-áról. Így ma az eredeti 5,6 hektár helyett a tölgy csak 0,6 ha-n tenyészik. A tölgy versenyképtelenségének egyik oka az volt, hogy az itteni rövid tenyészidôszak alatt a makkja nem tudott beérni. Egyedüli év, amelyben a 124 év alatt a tölgy beért, a 2003-as év volt. A rendkívül meleg május folyamán ebben az évben a tölgy virágzása nem károsodott (ami általában +50 C-nál már bekövetkezik). Ez év ôszén óriási makktermés lett, amit a környék rágcsálói, az ôszlôben levô juhcsordák és a cigánylovak majdnem felfaltak. Ezt látva, e sorok írója egy októberi napon több ezer makkot ásott be a talajba. Ezekbôl 2004 nyár elején nagyon sok csemete jelent meg, felcsillantva a kert egy bizonyos fokú felújításának reményét.
Ezután az igen rövidre fogott erdészeti jellegű fejtegetés után rátérek a kert ügyével szorosan összefüggô más vonatkozásokra, amelyek jellemzik a közállapotainkat, választottaink hozzáállását a közügyekhez, de fôleg arra, hogy hová vezet az együttműködés hiánya és a gyűlölködésbe és utálatba átcsapó megosztottság.
A tölgycsemeték kertbeni megjelenése (2004 júniusa) egybeesett az újonnan megválasztott városvezetés ténykedésének kezdetével. Szívügyem lévén a kert sorsa, megfogalmaztam egy rövid beadványt a tanácshoz, ismertetve a siralmas állapotokat, és egy bizonyos fokú felújítás lehetôségét. A beadvánnyal a kezemben találkoztam az újdonsült polgármesterrel, akinek kérdésére elmondtam, hogy mi járatban vagyok. Ôt érdekelte a dolog, de az irodájában nem tudott fogadni, mert az irodát akkor még nem vette át (az be volt zárva). Ennek okán elmentünk a Limpex vendéglôbe, és az ottlévôk nem kis csodálkozására egy hűsítô mellett tárgyaltunk a kertrôl. Annak ellenére, hogy nem értettem meg magam soha ezzel az emberrel, úgy döntöttem, hogy „lenyelem a békát” és részletesen kifejtettem a kert ügyét. Ezt a vendéglôzést több okból nagyon megbántam. Elôször azért, mert amint a két fôember viszonya megromlott, ellenszenvessé váltam az alpolgármester szemében (engem ô a napokban is a polgármester barátjának titulált). Másodszor azért, mert egyes ismerôseim a polgármester talpnyalójának tartottak. Ezeknek ezennel is üzenem, hogy bárki legyen a polgármester, elmentem volna vele tárgyalni, fontos közügy érdekében.
A nyár folyamán Magyarországon járva meglátogattam két arborétumot, a jelit és az alcsútit. Aki valami szépet akar látni a kertkultúra és tájépítészet terén az megnézheti ezeket. Mindkét helyen az illetékesek azt tanácsolták, hogy a kertet sürgôsen valamely erdészeti hivatal gondjaira kell bízni. Náluk is, meg az EU-ban az a szabály, hogyha egy ilyen létesíménynek nincs saját vezetôsége, azt egy erdészeti hivatal kell kezelje, mivel itt a meghatározó elem a fa. Csak önkéntesekkel egy ilyen feladatot megoldani nem lehet.
Belátva ennek a tanácsnak az igazát, hazajôve felkerestem a helyi Görgényi-havasok nevű magánerdészetet, hogy vállalná el a kert kezelését. Azért ezt az erdészetet, mert az akkori fônöke Jakab Ferenc nyugalmazott erdômérnök, több évtizeden át dolgozott lomblevelű erdôkben. A polgármesteri hivatal közt és a fent nevezett erdészet közt létrejött az 5806-os számú szerzôdés (2004. szeptember 14-én), melynek értelmében az erdészet vállalja ingyen a kert ôrzését és mindennemű erdészeti jellegű munkát. Az én szerepem itt csak annyi volt, hogy megírtam azt a tanulmányt, amelyet a Román Akadémia kellett volna jóváhagyjon (mivel a kert az akadémiához tartozik, az elvégzendô munkálatokat kell láttamozza ez a tudományos szerv).
Mivel a kertre vonatkozó üzemtervek (ez 10 évenként felújított komplex dokumentáció az erdôrôl, parcellánként meghatározva az elvégzendô feladatokat sok egyéb mellett) egészségügyi vágást írtak elô a kertben, az erdészet úgy határozott, hogy elvégzi a bélyegzést (ahogy neki is az ideje engedi), és ha megjön az OK Bukarestbôl, akkor sor kerülhet a kitermelésre. Ez a bélyegzés 24 millió lejébe került volna a hivatalnak, ha meg kellett volna fizetni. Mivel a kertben felújulás van, a bélyegzést a magánerdészetek brassói központjából beellenôrizték és jónak találták (ez kötelezô szakmai elôírás). Jó tudni, hogy az omniózus 5806-os számú szerzôdésbôl Brassóba is lett küldve egy példány.
Közben 2004 év vége táján a polgármester „jó” vezetôi stílusának az eredményei kezdtek megmutatkozni. Ô monopolizálta a kert ügyét, nem informálva sem a tanácsot, sem az alpolgármestert. A kozmikus méretű utálattá fajult ellentétek oda vezettek, hogy a végén a jobb kéz nem tudta, mit csinál a bal, nem volt, akivel szóbaállni, így Jakab mérnök visszavonta a szerzôdést egy „Na aztán ti jól kivagytok a vizekbôl a vezetôitekkel”-szerű megjegyzés kíséretében.
Az egyik ismerôsöm, aki igencsak tisztában volt a hivatalban kialakult áldatlan helyzettel, azt tanácsolta, hogy „2008-ig el kell felejteni a kert ügyét”, szerinte nem az alpolgármesternél kezdtem, ô pedig minden érvelés ellenére elgáncsolja a dolgot. „Nincs az a közügy, amelyben a két ember egyet tudna érteni, amit az egyik akar, az piros posztó a másik szemében.”
Ezután egy jó évig félretettem az ügyet, pihenjen. Közben a kert tölgyállománya pusztult. A csemeték gyors ütemben fogytak, a cigánylovak és a quadok gyakori látogatásának eredményeképp (ezeknek a nyomait bárki megnézheti, bôven van belôlük). Közben bemutattam a tanulmányt a megyei környezetvédelmi hivatalnál, ahol gratuláltak, hogy végre valami elindult, és javasolták, hogy álljak be valamelyik civil szervezetbe, és próbáljuk a holtpontról kimozdítani az ügyet. Be is álltam a Pro Cive Egyesületbe, amelynek a 4267-es számú levelével 2006. május 29-én elküldtük a tanulmányt a tanácshoz (a fenti szám a hivatal iktatószáma). A fenti levél a következô mondattal végzôdik: „Ha önök esetleg nem értenek egyet a dolgozattal, akkor sürgôsen rendeljenek valahol másikat, mert a szemünk láttára megy tönkre ez az ebek harmincadjára hagyott felbecsülhetetlen örökség”.
Többször felkerestem a két vezetôt az ügyben. A polgármester egyetértett a dolgozattal. Ô, aki erdôkitermelésben is dolgozott, tudta, hogy egy erdô esetében az üzemterv szent, amit az elôír azt kell csinálni, ha véderdô, ha gazdasági erdô. Akik az üzemtervet készítették, azok tudták, hogy a terület az akadémiához tartozik, és elôirányozták a tisztítóvágást. Az alpolgármesternél tartott néhány másodperces „megbeszéléseinken” megtudtam, hogy fog jönni (ha jól emlékszem) Besztercérôl egy szakember, aki kezeli majd a kertet. Én ennek örvendtem volna szívbôl, de azóta eltelt több mint másfél év, és senki sem jött. Az alpolgármester azt hiányolta, hogy a tanulmány „csak” 17 oldalas. Ezzel kapcsolatban felmerül egy pár kérdés, mint például:
– miért nem rendeltek egy nagyobbat?
– miért nem vették fel a kapcsolatot a város két erdészeti hivatalával a kert ügyében, vagy a Gyilkostó-Nagy-hagymás Nemzeti Park vezetôségével?
– miért nem hívtak például egy testvérvárosból szakembert, ha már az itteniekben nem bíznak? (A magyarországiak fôleg tölgyerdôkben dolgoznak.)
– miért nem fordultak szakegyetemekhez?
Nem folytatva a kérdéseket, azt is meg merem kockáztatni, hogy az akadémiától is kötelesek lennének kijönni, ha erre vonatkozó kérelem ment volna oda a helyi önkormányzattól. Amint a fenti mondat is igazolja, én nem tartom magam a Csiky-kert egyedüli nagy ismerôjének és megmentôjének. Nem vezérel sem szereplési, sem feltűnési viszketegség.
Folyó év április 26-án egy erôs szél hatására a tölgyre teljesen rátelepedett fenyôk tűlevelei leverték csupaszra a tölgy rügyeit. Ennek a hatására elhatároztam, hogy elmegyek Bukarestbe az akadémiához. Kértem egy delegációt és egy rövid leírást a kert jogi helyzetérôl (ez is kell ilyen esetekben). Saját költségemen mentem volna, ha a kért papírokat megkaptam volna. Hamarabb bejutottam az alpolgármesterhez, aki közölte, hogy folyamatban van egy pályázat megírása, amely fölöslegessé tesz minden lépést az ügyben. Tehát, nem lesz delegáció, sem jogi helyzetleírás. Pap József azzal bocsátott el, hogy fölösleges „akadémiázni”, ott is az üzemterv a döntô. Ô ebben a téli szezonban elvégezteti a tisztítóvágást. Az alpolgármester pedig kijelentette, hogy ô lesz az elsô, aki feljelentést tesz, ha egyetlen fát is levágnak.
Végezetül néhány gondolat:
Bármilyen intézményt vagy vállalatot bíznak meg a kert rendezésével, tartsák íratlan kötelezettségüknek, a jellegének megôrzését, amit tölgy ad meg. Meg kell menteni a még létezô egyedeket, és abból az 1047 megmaradt csemetébôl szakszerűen újra kell telepíteni azt, bár ott, ahol még lehetséges.
Ez az írás nem politikai indítattású. Ebbôl ne csináljon senki politikai tôkét.
Az alpolgármester tudomására hozom, hogy nem voltam soha, nem vagyok és nem leszek Pap József barátja. Ha én ôt megkerestem egy fontos közügy, ha úgy tetszik a „közjó” ügyében kerestem meg, amit önök olyan briliánsan szolgáltak.
Ezúttal is köszönetemet fejezem ki Csíky Károlynak, Imre Sándornak, Tenger Jánosnak és Györfi Gézának, akik önzetlenül hozzájárultak, hogy bár ebbe a stádiumba eljusson a kert ügye.
Ugyanakkor a legnagyobb elismerés hangján kell szólni a Görgényi-havasok Magánerdészet hozzáállásáról, akik áldozatkész munkájukért bár egy köszönô szót nem kaptak. Hiába, szegény a város, már a vatikáni valutából is kifogyott.
Lemhényi Pál
Ifi-oldal
Nyitott kapuk – nyitott intézmények
Vanyó Mónika iskolapszichológus felkérése – hogy a Gépgyártóipari Iskolaközpontban tartsunk elôadást az Ifitékáról – elsô hallásra nem hozott lázba. Azt gondoltam, a legtöbb diák tudja, mivel fordulhat hozzánk, és nehéz lesz majd olyan elôadást tartani, ami igazán leköti a figyelmüket.
Aztán belelapoztam az „Ifitéka történelem” címszó alatt archivált dokumentumokba, és amit ott találtam engem is meglepett, megmosolyogtatott. Egy olyan idôszak hangulatát adta vissza, amit elképzelhetetlennek tartanának a mai diákok. Két igen szemléletes példát szeretnék itt veletek is megosztani. Nem sokkal az iroda megalakulása után pályázatot írtak ki az Ifitéka mottójának kitalálására. A legötletesebb, Ifitékához leginkább találó mottó beküldôje 3 órás internetezési lehetôséget nyert. Akkor ennek súlya volt. Ma, mikor a szakis elôadáson megkérdezem a diákokat, hányanotoknak van otthon internetje, az osztály 75%-a magasba emeli a kezét. A fiatalok mozgósítására, motiválására ma már más eszközöket kell választani. Egy másik példa szintén egy felhívás, idézem:
„Gyűjtsetek gyergyói vonatkozású vicceket, és hozzátok be az Ifitékába... A legjobb viccek megjelennek az Esélyben vagy a TINI-lapban, beküldôik pedig ingyen másolhatnak 2–2 audiokazettát az Ifitékánál.” És igen – emlékezik vissza Kopacz Zsuzsi – erre akkor valóban nagy igény volt.
Visszatérve az elôadásra, jó érzéssel töltött el egy olyan intézményrôl elôadást tartani, amely saját „keresztapával” is rendelkezik. Hasonlóan a fentebb már említett mottó kitalálásához, az ifjúsági iroda nevének kiválasztására is a pályázat eszközét választotta. Nagyon sok ötlet érkezett be, de mindközül az Ifitékát tartották az elbírálók a legalkalmasabbnak. A beküldô nem más, mint a Lúdas Matyi jeligét használó Lakatos Mihály, a Salamon Ernô Elméleti Líceum jelenlegi igazgatója.
Az elôadásra való felkészülés alatt alakult ki az a benyomásom, hogy az Ifitéka megalakulásakor bizony nagyon nagy űrt próbált pótolni ami a fiataloknak a megfelelô információval való ellátását illeti. Akkor ez egyáltalán nem bizonyult egy könnyű feladatnak, és azokban a nehéz idôkben is sok mindent fel tudtak mutatni. Csak hogy néhány példát említsek: Kismama klub, ahova egészségügyi szakembereket hívtak meg elôadást tartani, házifeladat-megoldó foglalkozások, AIDS- megelôzés, drogprevenció, egészséges életmód képzés, pszicho-pedagógiai csoportfoglalkozások stb. Sok program ma már egy másik intézmény keretei között zajlik, hiszen hál’ istennek város szinten sokat változott, bôvült az a programkínálat, ami, mondjuk 1995-ben, az Ifitéka megalakulásakor jellemezte Gyergyószentmiklóst. Az elôdeink által felállított mérce kötelez minket is, hogy ne adjuk alább, és reméljük, sikerült, és sikerül majd ennek eleget tenni. Az Ifitéka továbbra is vár minden fiatalt, aki elakadt az élet útvesztôiben. Ahogy a mottó is hangzik:
„Ha tudni akarod, honnan fúj a szél, nézz be hozzánk!” Ha nem tudod személyesen látogatásodat tenni: www.ifiteka.knet.ro, ifiteka@knet.ro.
Egy jégkarnevál margójára
Összepingált, krampusznak látszani igyekvô önkéntes szervezôk, megfagyott hangosítók, felismerhetetlen pirospozsgás arcú gyerekek, büszke szülôk, diszkrét karácsonyfa, gyerekdalok a levegôben, jég és karnevál... Mindenki elégedett lehetett!!!
Talán Gozefin bosszankodhatott kicsit, mikor bűvészkedés közben eltalálta néhány hógolyó, de rutinos tréfamester lévén, ebbôl is elônyt kovácsolt. Idén a Mikulás hatalmas levelet küldött a jégkarneválra összesereglett gyerkôcöknek, megmagyarázva, hogy miért nem tudta tiszteletét tenni, és hogy az ô ajándéka nem más, mint Gozefin bűvész elôadása. Az udvarhelyrôl érkezett bűvész nagy meglepetés volt a gyerekeknek, akik ôszinte csodálattal figyelték, hátha elleshetik néhány trükkjét, de még a kis színpadot körülvevô szervezôk elôtt is rejtve maradtak az asztallebegtetés fortélyai.
Ha számokban kellene beszélni a rendezvény sikerérôl, leghamarább a 84-es jutna eszembe, ennyien voltak ugyanis, akik jelmezt öltöttek, és díjakat vittek haza, ki egy könyvet és diplomát, ki csak csokoládét. Reméljük azonban, ennél többet is sikerült belopni a kis szívekbe, aminek az emléke talán majd jövôre is megtölti gyerekkacagással a jégpályát!
Köszönet az önkénteseknek is, akik már 12 órától vállalták a szervezéssel együttjáró fagyoskodást is. És neked kedves olvasó, aki e cikket olvasod, boldog újévet kívánunk, és várunk jövôre is az ifitékás rendezvényeken.
100 kérdésre kaptunk választ
A Gyergyói Kisújság olvasói közül bizonyára sokaknak ismerôs az a várostörténeti vetélkedô, amelyet februárban indítottunk 100 év–100 kérdés elnevezéssel. Tíz fordulóból álló vetélkedônk december elején ért véget, a kiértékelôt és a díjazást a városnapokon tartottuk a Rubin vendéglôben.
100 választ vártunk a város múltját és jelenét firtató kérdéseinkre, és örömmel állapítottuk meg, hogy versenyzôink közül sokaknak sikerült magas pontszámot elérni. Akik velünk játszottak, és a díjazási ünnepségre is eljöttek, újabb ismeretekkel gazdagodhattak városunk történelmével kapcsolatban. Meghívott elôadóink – Bajna György úságíró és Csergô Tibor múzeumigazgató – arra törekedtek, hogy eloszlassák a város történelmével kapcsolatos fehér foltokat, megismertessék Gyergyószentmiklós múltjának fontosabb állomásait.
Az érdekes elôadásokat a díjazás követte. A legtöbb jó választ Mihály Annamáriától kaptuk, ôt követte György Tünde és Kari Mária Magdolna, a második és harmadik helyen: ôket értékes könyvekkel jutalmaztuk, de természetesen, nem feledkeztünk meg a többi játékosról sem. Minden versenyzônk egy Találkozások című antológiát, és az újonnan megjelent Gyergyói mondák könyvét vihette haza; a kiadványokat a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete ajánlotta fel. Azokat a versenyzôinket, akik legalább öt fordulóban velünk játszottak, a fent említett két kiadványon kívül is megajándékoztuk az általunk vásárolt, illetve a csernátoni Haszmann Pál Múzeum által felajánlott kiadványokkal.
Harminchárman játszottak velünk a tíz hónap alatt, közöttük idôsek és fiatalok egyaránt. A vetélkedô során nemcsak ôk, mi is sokat tanultunk városunk történelmérôl. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki segített a kérdések összeállításában, és köszönjük játékosainknak a válaszokat!
Önkéntesség Európában
A gyergyószentmiklósi városnapokkal egyidôben, december 5–9 között szervezett nemzetközi képzést az Európai Unió ifjúsági programját Romániában koordináló nemzeti ügynökség (ANPCDEFP) Brassóban. A képzés olyan szervezetek képviselôi számára volt meghirdetve, akik nemzetközi önkéntes projekteket szerveznek vagy szeretnének szervezni, és ezen projektek során küldô, fogadó vagy koordináló szervezet szerepét töltik be. A SOHO-Romania nevet viselô képzés célja az volt, hogy segítse az önkéntes projektek minôségének javulását.
Különleges esélyben részesült néhány romániai fiatal, hiszen a képzés elôtt egy héttel hirdették meg az üresen maradt helyeket. Két nap állt rendelkezésünkre pályázatunk elkészítéséhez és beküldéséhez, harmadik nap egy angol nyelvű telefonos interjún is átestünk, negyedik nap már érkezett a nemzeti ügynökség részérôl az értesítô levél, csomagolhatunk, és következô héten szerdán már Brassóban találkozunk.
A brassói ARO Palace szállodában és konferenciaközpontban tartott képzésen nem csak a körülmények voltak ötcsillagosak, Darko Markovic és Maria Luisa Pagano SALTO-trénerek által levezetett képzési program is magas színvonalú, tanulságos és érdekes volt. Különbözô elméleti modellek, szimulációs játékok, tanulócsoportok, műhelymunkák sorozatával végigvezettek minket egy önkéntes projekt folyamatán. Megtanultuk és eljátszodtuk a partnerkeresést, a projekt megtervezését, az önkéntesek kiválasztását, megismertük a küldô, fogadó és koordináló szervezetek feladatait és szerepeit, kipróbáltuk az önkéntest segítô mentor szerepét. Különös hangsúlyt kapott a tanulás fogalmának körüljárása, hiszen az önkéntes program a különbözô kultúrák megismerése mellett az önkéntes számára egy nagy tanulási tapasztalat is. Saját példánkon figyelhettük meg a különbözô helyzetekben való tanulásunkat, és azt is megtanultuk, hogyan tudjuk segíteni az önkéntesünket különbözô tapasztalatainak feldolgozásában.
A képzés része volt továbbá a különbözô országokból jött fiatalok kultúrájának megismerése, nemzetközi esten vehettünk részt, illetve az esti beszélgetések is kiváló lehetôséget jelentettek az ismerkedésre. A képzésen Spanyolországból, Egyesült Királyságból, Németországból, Ausztriából, Finnországból, Magyarországról és itthonról érkeztek résztvevôk. Lehetôségünk volt az ifjúsági szervezeteink bemutatására, és együttműködések kialakítására. A képzésen részt vettek a nemzeti ügynökségek képviselôi is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a pályázatot kiírók, elbírálók, szintén barátságos és közvetlen fiatalok vagy fiatalosan gondolkodó felnôttek, akikkel lényegében egy csapatot alkotunk, hiszen az ôk céljuk is az, hogy a fiatalok számára minél több és minél jobb minôségű program valósuljon meg a rendelkezésre álló uniós forrásokból.
Megtapasztalhattuk a nyitottságot és a segítôkészséget, hiszen a frissen alakult szervezetünket is elfogadták a pályázaton, részt vehettünk a képzésen. Az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért most van bejegyzés alatt. Célunk, hogy ifjúsági központot hozzunk létre és működtessünk a Gyergyói-medencében, valamint bekapcsoljuk térségünket az európai uniós ifjúsági programok világába. A bejegyzés befejezésével el is kezdjük az önkéntes programok lebonyolításához szükséges akkreditáció megszerzését, és terveink szerint 2008-ban már különbözô szervezeteknek közvetíthetünk önkénteseket. Ugyanakkor reméljük, hogy minél több gyergyói fiatalt segíthetünk abban, hogy külföldön, önkéntesként szerezzen érdekes élettapasztalatokat.
Dániel Botond, egyik alapító tag
Bolygónk legszennyezettebb helyei
A Blacksmith Institute nevű környezetvédelmi intézet többéves adatgyűjtés után nyilvánosságra hozta bolygónk legszennyezettebb területeinek listáját. Ezeken a helyeken mind a természeti környezet, mind az ott élôk egészsége a lehetô legnagyobb veszélynek van kitéve.
Az intézetet 1999-ben alapították azzal a céllal, hogy tevékenységével elôsegítse egy egészségesebb és élhetôbb környezet létrehozását a jövô nemzedéke számára. Munkatársai fôként a periféria országaiban vizsgálják az ipari tevékenység hatását a természetes környezetre és az emberi egészségre. Az intézet folyamatosan együttműködik az érintett országok kormányaival, illetve a nemzetközi egészség- és környezetvédelmi szervezetekkel. Oktató és felvilágosító tevékenységet folytat, technikai és anyagi segítséget nyújt a helyi közösségeknek, hogy képesek legyenek a szeny- nyezés kiváltóokait megszüntetni, valamint a környezetet rehabilitálni.
Az intézet 2003 novemberében indította el a Polluted Places (Szennyezett helyek) elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy feltérképezze bolygónk legsúlyosabban szennyezett területeit. E helyek felkutatására kidolgoztak egy on-line bejelentési és értékelési rendszert. Ez magába foglalja a szenynyezési forrás felmérését, azonosítását, a megszüntetéséért folytatott tevékenységet, valamint segítséget a terület rehabilitációjának a megtervezésében és kivitelezésében.
A lista összeállításánál azokra a területekre összpontosítottak, amelyekkel az intézet az utóbbi 6 évben valamilyen környezetszennyezés okán kapcsolatba került. Az értékeléshez kidolgoztak egy pontozásos rendszert, amelyben kiemelt súllyal szerepelt a szennyezés emberi és fôleg a gyermeki egészségre gyakorolt hatása, súlyossága, valamint az érintett lakosság száma, a szenynyezés és egészségügyi következményeinek bizonyítottsága, illetve annak veszélye, hogy a probléma további területekre is átterjedhet.
Az eredetileg 300-as, 35 helyre szűkített listát szétküldték a nemzetközi környezetvédelmi szervezeteknek és a témában szaktekintélynek számító kutatóknak. Az ô szavazataik alapján állt össze a „Világ tíz legszennyezettebb helyét” bemutató 2006-os lista, amelyen az alábbi helyek szerepelnek.
A legnagyobb nukleáris katasztrófa helyszíne
Csernobil (Ukrajna)
Érintett lakosság: 5–8 millió fô.
Szennyezôanyagok: urán, plutónium, radioaktív jód, cézium 137.
Kijevtôl 62 kilométerre északra található a csernobili atomerômű, ahol 1986. április 26-án a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája történt. Az erômű karbantartása közben keletkezett robbanás hatására leolvadt a reaktor magja, és a Hirosimára, valamint Nagaszakira ledobott atombombák radioaktív sugárzásának százszorosa került a környezetbe. Az erôművet egy betonszarkofágba temették, hogy megfékezzék annak a becslések szerint több mint 100 tonna urániumnak, plutóniumnak és más radioaktív anyagnak a kiszabadulását, amely még ott található. Ez persze csak átmeneti megoldást jelenthet az elkövetkezô 20–30 évre, miközben a szivárgó szarkofágból kikerülô radioaktív anyagok bekerülhetnek a felszín alatti vizekbe, további környezetszennyezést okozva. Az erômű 30 km-es környezetében úgynevezett „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi lakóhelyet létesíteni.
Vitatott adatok
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005 szeptemberében közzétett közös jelentése 4000 fôre tette Csernobil halálos áldozatainak várható számát. Az Európai Parlament zöld csoportjának szakértôi nem fogadják el ezt az adatot, és 30–60 ezer várható áldozatot becsülnek Európában. Kifogásolják, hogy a jelentés nem ad számot az Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívüli európai országokban szerintük várható sokezres halálozásról (a WHO szerint a három említett országon kívüli területeken elhanyagolható a baleset egészségügyi hatása). A Greenpeace még tovább megy: 2006. április 18-án közzétett tanulmánya szerint akár százezer is lehet a baleset miatti daganatos megbetegedések halálos áldozatainak száma csak Ukrajnában, Fehér-Oroszországban és Oroszországban.
A világ legnagyobb vegyihulladék-tárolója
Dzserzsinszk (Oroszország)
Az érintett lakosság: 300 ezer – 1,5 millió fô.
Szennyezôanyagok: A hidegháború idejébôl származó vegyifegyverek gyártásának kémiai és mérgezô anyagai, beleértve a szarint, illetve a VX-ideggázt is. Arzén-trioxid, mustárgáz, kéksav, ólom, higany.
Dzserzsinszk az orosz vegyipar egyik legjelentôsebb központja, a hidegháború végéig a Szovjetunió legnagyobb vegyifegyver-gyártó központjai közé tartozott. A városi környezetvédelmi hivatal adatai szerint 1930–1998 között közel 300 ezer tonna vegyi hulladékot tároltak itt szabálytalanul. Ezekbôl közel 190 féle vegyszert bocsátottak a felszín alatti vizekbe, aminek következtében a mérgezô dioxin- és a fenoltartalom 17 milliószorosa az egészségügyi határértéknek. A várható élettartam a férfiaknál 42, a nôknél 47 év. 2003-ban a halálozási arány 2,6 szorosa volt a születésekének. A rákos megbetegedések aránya az országos átlaghoz képest kiugróan magas.
Ólommérgezettek földje
Haina (Dominikai Köztársaság)
Az érintett lakosság: 85 ezer fô.
Szennyezôanyag: ólom.
A Bajos de Haina néven ismert, ólommal magasan szennyezett terület egy már bezárt akkumulátor-újrahasznosító és ólomolvasztó mellett található. Az itteni környezetszennyezés legáltalánosabb tünete az ólommérgezés, amely drámai hatást gyakorol a gyermekek egészségére és fejlôdésére. Jellemzôek a születési rendellenességek, a szemkárosodás, tanulási zavarok, személyiségi problémák és sok esetben az ólommérgezés okozta halál. Egy egészségügyi felmérés szerint az itt élô gyermekek szervezetében az ólomszint tízszerese, felnôttek esetében 5-szöröse a normál értéknek. Haina azért került fel a legszennyezettebb területek listájára, mert drámai példa arra, miként okoz a lakosság körében ólommérgezést az ólomakkumulátorok korszerűtlen tárolása és újrafeldolgozása.
A „rézövezet” Zambiában
Kabwe (Zambia)
Érintett lakosság: 250 ezer fô.
Szennyezôanyagok: ólom és kadmium.
Kabwe Zambia második legnagyobb városa, amely az úgynevezett „rézövezetben”, az afrikai ország leggyorsabban fejlôdô iparvidékén található, 150 kilométerre a fôvárostól, Lusakától. A város közelében 1902 és 1994 között intenzív bányászati tevékenység folyt, amelyre színesfémkohászat települt. A környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó ipari tevékenység méreggel itatta át a város körül 20 kilométeres környezetében a talajt és termôföldet, valamint az ivóvízbázist – a talajban néhol 2400 mg/kg ólomtartalmat mértek. Az itt élô gyermekek vérében az ólomkoncentráció ötszöröse, a felnôttek esetében tízszerese az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott egészségügyi határértéknek.
A fémes esôk városa Peruban
La Oroya (Peru)
Érintett lakosság: 35 ezer fô.
Szennyezôanyagok: ólom, réz, cink és kén-dioxid.
A perui Andokban található bányásztelepülésen 1922 óta többféle fém feldolgozása folyik. A perui egészségügyi minisztérium 1999-ben közreadott jelentése szerint az itt élô 6 hónapos és 10 éves kor közötti gyermekek vérében az ólom mennyisége kiugróan magas, átlagosan háromszorosa a WHO által meghatározott egészségügyi határértéknek. A légszennyezés mértéke jóval meghaladja a kritikus szintet. A magas kén-dioxid-kibocsátás következménye, hogy savas esôk pusztítják a környék növényzetét. A városban és környezetében a talaj ólommal, arzénnal és kadmiummal erôsen szennyezett.
A szénipartól fuldokló Linfen
Linfen (Kína)
Érintett lakosság: 200 ezer fô.
Szennyezôanyagok: lebegô hamu, szén-monoxid, nitrogén-oxid, kén-dioxid, illékony szerves vegyületek, arzén, ólom.
Kína gyorsan fejlôdô, és hatalmas széniparának központjában, Sanxi tartományban található Linfen városa, ahol a lakosok éjszakánként a szó szoros értelemben szinte belefulladnak a szénporba. A környéken több száz, gyakran illegális és minden környezetvédelmi elôírást figyelmen kívül hagyó szénbánya, acélkohó és kátrányüzem működik. Ennek következménye, hogy a környezetszennyezés Linfenben még kínai viszonylatban is a legmagasabb. (A Világbank adatai szerint a Föld 20 legszennyezettebb városából 16 Kínában található.) A levegôben található szennyezôanyagok többszörösen meghaladják a WHO határértékeit, így a légúti megbetegedések és a tüdôrák aránya folyamatosan növekszik. Az arzénnal szennyezett ivóvíz – amely az ipari felhasználás miatt csak néhány órára elérhetô városszerte – következtében a lakosság jelentôs része arzénmérgezésben szenved.
A Szovjetunió szivárgó urántelepe
Mailuu-suu (Kirgizisztán)
Érintett lakosság: 23 ezer fô, közvetve több millió fô.
Szennyezôanyagok: a radioaktív uránbányászat salakanyaga. Magas gammasugárzás, nehézfémek és cián.
Mailuu-Suu Közép-Ázsiában, a sűrűn lakott és termékeny Ferganai-völgy közelében található. 1946–1968 között a Szovjetunió egyik legjelentôsebb urániumtelepe volt. Egykoron 10 000 tonna feldolgozott urániumot tároltak itt, míg az utóbbi idôben 1,96 millió köbméter radioaktív bányászati törmeléknek ad otthont. A terület szeizmikusan aktív, emiatt folyamatos a radioaktív anyag elszivárgása, ami mérgezi a felszíni, valamint a felszín alatti vízkészletet. A Világbank elindított egy 11,76 millió dolláros Kirgizisztán-projektet, amelynek célja, hogy elkülönítsék az urániumbányászat hulladékát, és a környezeti károkat minimalizálják.
Tiltott orosz iparváros a sarkkörön túl
Norilszk (Oroszország)
Érintett lakosság: 134 ezer fô.
Szennyezôanyagok: a levegôben stroncium-90, cézium-137, kén-dioxid, nehézfémek (nikkel, réz, kobalt, ólom, szelén) nitrogén-oxid, fenol, hidrogén-szulfát.
A sarkkörön túl található iparvárost Oroszország legszennyezettebb városának tartják, ahol gyakran fekete a hó, kénszagú a levegô, és az ipari üzemekben dolgozók várható élettartalma 10 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A városban található kohók évente több mint 4 millió tonna kadmiumot, rezet, ólmot, nikkelt, arzént, szeléniumot és cinket bocsátanak a légkörbe. Az itt található fémolvasztók a világ nikkeltermelésének a felét állítják elô, és ennek köszönhetôen Oroszországban itt a legnagyobb a légszenynyezés. Kiugróan magas a légúti betegségek, a gyermekhalandóság és a terhességmegszakítások aránya. A nemzetközi környezetvédelmi szervezetek kevés információval rendelkeznek a területrôl, mivel 2001 novembere óta Norilszk egyike azon 90 orosz városnak, amely a külföldiek elôl el van zárva.
Bôripari hulladékhegy Indiában
Ranipet (India)
Érintett lakosság: 3,5 millió fô.
Szennyezôanyagok: a bôrfeldolgozás hulladékanyagai, nátrium-kromát, krómsó és króm-szulfát-alapú cserzôpor.
Ranipet közel 160 kilométer távolságra található a Csennaj-folyó forrásvidékétôl, amely India negyedik legnagyobb városiasodott, sűrűn lakott övezete. Itt egy bôrgyár két évtizednyi működését követôen 1,5 millió tonna kezeletlen, magas krómtartalmú, szilárd szemét halmozódott fel 2 hektárnyi területen, 3,5 méteres vastagságban. A csapadékvíz következtében a telep nehézfémekben gazdag hulladéka beszenynyezi a felszíni és felszín alatti vízkészletet. A nagy népsűrűség következtében és a tömegkatasztrófát megelôzendô a gyárat bezáratták, és megkezdték a terület megtisztítását.
A világ legmagasabb ólomtartalmú földje
Rudnaja Pristyany/Dalne- gorszk (Oroszország)
Érintett lakosság: 90 ezer fô.
Szennyezôanyagok: ólom, kadmium, higany, antimonit.
Dalnegorszk és Rudnaja Pristyany két orosz város a Távol-Keleten, amelyek lakói komoly ólommérgezéstôl szenvednek. A szennyezést egyrészt egy elavult kohó működése, másrészt egy helyi ólombánya anyagainak kockázatos szállítása okozza. A talaj ólomtartalma a világon talán itt a legmagasabb. A szennyezés mértékét jól mutatja, hogy évente 85 tonna nehézfém kerül a légkörbe, és a kohó naponta átlagosan 2900 köbméter vizet bocsát ki, amely közel 100 kg ólmot és 20 kg arzént tartalmaz. A gyermekek vérében mért ólomszint 8–20 szorosa az USA lakosainál mért értéknek.
Kisasszony
Drágám, beszélnünk kell!?
A nôk úgy vélik, a jó kapcsolat elképzelhetetlen nagy beszélgetések nélkül. A férfiak ezzel szemben sokszor sarokba szorításként, felesleges problémagyártásként élik meg a lelkizést. Akkor most kifizetôdô az ôszinteség vagy nem?
A férfi egész hétvégén a garázsban bütyköl. Délben beszalad enni, este fáradtan elterül a tévé elôtt. Várná a dicséretet a megjavított kocsiért, ehelyett csak szemrehányó pillantásokat kap. „Velem bezzeg képtelen negyvennyolc órán át kettesben lenni, mint az átkozott autójával” – gondolja a felesége, és hasogat a feje az egész napos kalapálástól. Az sem tesz jót a közérzetének, hogy már négy hete nem bújtak össze. És ez akkor is rémisztô, ha tudja, érti, hogy a munkahelyén elég feszült mostanában a helyzet, esténként nem a hancúrozáson jár az esze, hanem azon, lesz-e holnap állása.
„De azért néha mégis erôt vehetne magán, és mondhatná, hogy szeret” – puffog magában tovább az asszony, miközben dühösen hajigálja a mosógépbe a ruhát. „És arról is leszokhatna végre, hogy a padlóra dobja a használt törülközôjét, mint egy szállodában! Tessék, ott a lábnyoma a hófehér frottíron!”
És egyszer csak elszakad a cérna, a nô már trappol is be a nappaliba, és habitusától függôen csípôre tett kézzel és kiabálva vagy gyámoltalanul hüppögve közli meglepett férjurával: drágám, beszélnünk kell!
Tartsunk értekezletet?
Így vezeti be a nagy problémamegbeszélést, amit nôi módra a lehetô leghosszabbnak, legôszintébbnek és legérzelmesebb végkifejletűnek remél, mert az otthoni stressz az ô szempontjából így levezethetô. Csakhogy a férfi az esetek többségében azonnal a menekülési útvonalat keresi, és ha már a tévét nem nézheti tovább nyugodtan, a garázs magányát vágyja vissza.
A férfiakban ugyanis az érzelmekrôl, a mindennapi konfliktusokról vagy félelmekrôl szóló beszélgetések nemhogy oldják, inkább generálják a feszültséget. Így van ez akkor is, ha a békesség kedvéért fejet hajtanak a nô akarata elôtt, csak hogy hamarabb szabaduljanak.
A nôt azonban nem könnyű átverni. A szüntelen bólogatás, a kedveskedô csitítgatás vagy a nyúlcipô egyaránt felbôszíti. Ô vitatkozni akar, meggyôzni, és aztán persze, nagyot békülni. De a sértôdés sincs éppen természete ellen, felhúzza az orrát, és hallgatásba burkolózik. Aztán akár napokig duzzog, elutasítva mindennemű közeledési kísérletet. A férfi nem érti, miért kell ilyen súlyosan bűnhôdnie, a nô pedig nem érti, miért nem érti a férfi, mennyire fontos még idejében felhívni egymás figyelmét a gondokra.
Van közös nevezô?
Patricia Love és Steven Stospy, amerikai pszichológusok írják közös tanulmányukban a nôi elvárásokról: „A nôk azt hiszik, ha a férfiak megtanulnának ôszintén beszélni az érzéseikrôl, akkor orvosolható lenne minden baj.” Meglátásuk szerint azonban pont az a legnagyobb probléma a kapcsolatokban, hogy sokan azt hiszik, a beszéd mindent megold. Pedig épp ellenkezôleg. Legalábbis nô-férfi viszonylatban.
Mert különbözünk. Ebben is. A férfi szerepénél fogva dominanciára törekszik, teljesítményorientált, sikerének kulcsa az erô – nemcsak fizikai értelemben. A nôk ezzel szemben sokkal inkább fejlettebb verbális képességeiket használják ki, a biztonságot jelentô emberi kapcsolatrendszert beszéd által erôsítik. Így hát, míg a nôk könnyedén beszélnek érzésekrôl, problémákról, addig a férfiak a nagy lelkizéseket gyengeségnek, a kudarc beismerésének élik meg. Ha a párjuk felveti, beszéljenek a kapcsolatukról, görcsbe rándul a gyomruk, mert azt hiszik, leszerepeltek mint férj, apa, családfenntartó vagy szeretô.
(folytatás a következô lapszámban)
Ízes karaj
Hozzávalók: 8 szelet karaj vagy tarja, 2 dl tejföl, 15 dkg reszelt sajt, 1 tubus paprikakrém, 2 gerezd fokhagyma, bors, olaj, majoránna.
Elkészítés: A hússzeleteket megkenjük zúzott fokhagymával elkevert paprikakrémmel, majd ôrölt borssal és majoránnával megszórjuk. Néhány órára, vagy egy éjszakára hűtôbe tesszük. Sütés elôtt egy közepes méretű tepsit olajjal kikenünk, majd egymás mellé berakjuk a hússzeleteket. A tetejére rákenjük a tejfölt, megszórjuk reszelt sajttal, és elômelegített sütôben megsütjük. Bármilyen körettel fogyasztható.
Egészség
A csontritkulás étrendi megelôzése és kezelése
(folytatás az elôzô lapszámból)
A csontnak szükséges vitaminok
A D-vitamin segíti a kalcium csontokba való beépülését. Ha nem áll rendelkezésre elegendô mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony.
A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Az úgynevezett kalcitróp hormonokkal a parathormonnal és a kalcitoninnal együtt a vér kalciumszintjét szabályozza. Aktív formája a vesében fokozza a kalcium-viszszaszívást, elôsegíti a bélben a kalciumfelszívódást, és normál koncentrációban segíti a csontokba az ásványi anyagok beépülését.
A D-vitamin UV-sugárzás hatására a bôrben is képzôdik, de táplálékkal közvetlenül is fölvehetô. Ugyanakkor kevés élelmiszerre jellemzô a magas D-vitamin-tartalom, de elegendô van a tejben, tojássárgájában, májban. Ajánlott élelmiszerek ezen kívül az angolna, a hering, a lazac és a szardínia, amelyekbôl azonban nem fogyasztunk sokat, ezért ajánlott, hogy egész évben szánjunk elegendô idôt arra, hogy a friss levegôn, napon tartózkodjunk. Így a szervezet annyit állít elô, amennyire szüksége van. További lehetôség a mesterséges pótlás. Az oszteoporózis megelôzéséhez napi 25–50 mg D-vitamin fogyasztása ajánlott. Bár a túladagoláshoz az elôbbi mennyiség mintegy tízszeresére volna szükség, azért nem lehetetlen, hiszen zsíroldékony vitamin.
A B6-vitamin, melynek ideális forrása a teljes kiôrlésű liszt, szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megôrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához.
A C-vitamin hiánya a csontok kollagénállományát károsítja. A csontanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.
A testsúly
Szót kell ejtenünk a testsúly-problémákról is, hiszen pont abban a korban válik aktuálissá a szív- és érrendszeri betegségek megelôzését célzó táplálkozás és étrend, a fogyókúra és a koleszterinmentes táplálkozás is, amikor a csontok egészségére is oda kell figyelnünk.
A menopauza utáni idôszakban a nôk hajlamosak felszedni néhány kilót, egyrészt, mert csökken az alapanyagcsere, azaz kevesebb energia bevitele is elegendô volna, másrészt, mert az érzelmi kilengések miatt sokan nassolásba vagy önvigasztaló evésbe kezdenek.
A változás kora körül, illetve azután maximum 30 kg/m2-es testtömeg-index (BMI) fogadható el. Míg azonban a magasvérnyomás-betegség megelôzésére egyértelműen a kisebb testsúly az ajánlott, addig a csontritkulás megelôzéséhez ez nem feltétlenül elônyös. Ahhoz a 25-ös BMI jobb, mint mondjuk egy 21 kg/m2-es érték. A vizsgálatok azt mutatják ugyanis, hogy a picit magasabb BMI-vel rendelkezôk szervezetében több ösztrogén termelôdik. Profánul úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy „valamiben úgyis meg kell halnunk”, mert mindenre úgysem lehet figyelni. Mégis léteznek használható alapelvek, amire oda lehet és kell is figyelni.
A változó korú hölgyeknek tehát nem kell minden áron nádszál-karcsúaknak lenniük, még a 27–28-as BMI is elfogadható, ha a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai nem érintik ôket.
A fogyókúránál, az optimális testsúly-érték meghatározásánál és a megfelelô diéta beállításánál, tehát mindkét betegség, ill. betegségcsoport rizikófaktorait figyelembe kell venni. A napi 1250– 1500 kalóriás fogyókúrás étrendnél már külön figyelmet kell fordítani a megfelelô kalciumellátás biztosítására. A fogyókúrák idején különösen fontos a megfelelô mennyiségű folyadékfogyasztás, amely egyrészt csökkenti az éhségérzetet, másrészt a megfelelôen kiválasztott ásványvizekkel kiegyensúlyozott ásványanyag-ellátáshoz segíti a szervezetet.
Bizonyos gyógyszeres kezelések is indokolhatnak kiegészítô kalciumpótlást, illetve csontvédô diétát. Általános szabály, hogy a gyógyszerszedôk konzultáljanak orvosukkal, mielôtt fogyókúrába vagy táplálék-kiegészítôk, vitaminok szedésébe kezdenek, mert a szervezet kalcium- és foszfátháztartásában való valamennyi közvetett és közvetlen beavatkozás befolyásolhatja a csontok egészségét is.
Sport
Labdarúgás
Folytatás februárban
A Megyei Labdarúgó Egyesület (MLE) legutóbbi átiratában közlik, hogy a IV. Liga Hargita megyei csoportjának tavaszi küzdelemsorozata a 17. forduló mérkôzéseivel folytatódik. A 2007/2008-as idény elsô tavaszi fordulójára 2008. február 23-án és 24-én kerül sor. A tavaszi elsô forduló műsora: Keleti-Csoport: Csicsó – Gyimesközéplok, Csíkszeredai ISK – Balánbányai Csíkszeredai ASA, Gyergyótölgyesi Real – Székelyszentmihály. A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata szabadnapos. A Nyugati-Csoport műsora: Farcád – Székelyudvarhelyi Roseal, Székelykeresztúr – Szentegyháza, Parajd – Alsósófalva.
A bajnokság további fordulóinak idôpontjai: 18. forduló: március 1–2.; 19. forduló: március 8–9.; 20. forduló: március 15–16. Március 19-én hétközi fordulót rendeznek, ekkor kerülnek lejátszásra a december elején elnapolt 15. forduló mérkôzései. Az említett napon a következô találkozókra kerül sor: a Keleti-Csoportban: Gyergyószentmiklós – Gyimesközéplok, Csicsó – Székelyszentmihályi Törekvés; már lejátszott mérkôzés: Csíki ISK – Gyergyótölgyesi Real 1–0. A Nyugati–Csoportban: Szentegyháza – Farcád, Parajd – Farcád, Alsósófalva – Székelyszentmihályi Szalon. Szintén március 19-én kerül megrendezésre a Románia-kupa megyei szakaszában az ôsz folyamán elnapolt Tusnád – Csíkszeredai ISK mérkôzés.
Március 22-én és 23-án rendezik a 21. forduló mérkôzéseire, majd március 26–án ismét hétközi fordulóra kerül sor. Ekkor rendezik ugyanis az elnapolt 16. forduló találkozóit. Az említett napon a Keleti-Csoportban a Gyergyószentmiklósi Jövô – Gyergyótölgyesi Real mérkôzésre kerül sor. Szintén a Keleti-Csoportban a 16. forduló műsorán szereplô további mérkôzéseket március 28-án (Székelyszentmihályi Törekvés – Csíki ISK) és március 29-én (Balánbányai Csíkszeredai ASA – Csicsó) rendezik. A Nyugati-Csoportban március 26-án a következô műsor szerint mérkôznek: Alsósófalva – Székelykeresztúr, Szentegyháza – Farcád, Székelyudvarhelyi Roseal – Székelyszentmihályi Szalon. Mindkét csoportban a 22. fordulóra március 29-én és 30-án kerül sor. Amennyiben a februárra tervezett 17. fordulóra nem kerül sor, akkor a mérkôzéseket április 2-án rendezik.
A 23. forduló mérkôzéseit április 5-én és 6-án rendezik, a következô 24. fordulóra április 12-én és 13-án kerül sor. Április 9-én – hétközben – rendezik, ha márciusban elnapolják a 18. fordulót. A 24. fordulóra április 12-én és 13-án kerül sor. Április 16-án kerül sor a 19. fordulóra, ha nem kerül sor a mérkôzésekre márciusban. A további bajnoki fordulók idôpontjai: 25. forduló: április 19–20; 26. forduló: április 26–27; 27. forduló: május 3–4.; 28. – utolsó – forduló: május 10–11. Május 14-én és 17-én kerül sor a megyei szintű osztályozó mérkôzésekre.
Május 17-én a Románia-kupa nyolcaddöntôjének megyei szakaszára kerül sor a következô műsor szerint: Csíkszentdomokos – Tusnád vagy Csíki ISK, Vasláb – Gyergyói Jövô, Csíkszentmárton – Balánbányai Csíkszeredai ASA, Csíkszentgyörgy – Székelyszentmihályi Törekvés, Udvarhelyi Sporting – Udvarhelyi Roseal, Szentlélek – Székelyszentmihályi Szalon, Ócfalva – Székelykeresztúr, Farcád – Szentegyháza. Május 21-én szintén Románia-kupa mérkôzések (nyolcaddöntô) szerepelnek műsoron, azon csapatok számára, amelyek május 17-én megyei szintű osztályozót játszanak. Május 25-én a megyei szintű Románia-kupa negyeddöntôjére került sor. Május 30-án rendezik a III. Ligába való kerülésért kiírt osztályozó mérkôzést. Június 1-jén a megyei szintű Románia-kupa elôdöntôjét rendezik, majd egy héttel késôbb, június 8-án, a megyei Románia-kupa döntôje szerepel műsoron.
A csapatok kérésére az MLE 2008. február 9-én és 10-én második alkalommal szervezi meg az MLE-kupa teremfocitorna mérkôzéseit a székelyudvarhelyi sportcsarnokban. A benevezési díj 200–300 lej közötti összeg lesz. A pontos összeget a benevezô csapatok számának függvényében határozzák majd meg. Benevezni és érdeklôdni az MLE fôtitkáránál, Somolyák Istvánnál a 0745/174.765-os telefonszámon lehet. Benevezési határidô: 2008. január 8. Amint azt megjegyzik, ez a teremtorna jó felkészülési lehetôséget biztosít a csapatok számára a tavaszi idényre.
Az MLE átiratában megemlítik, hogy az átigazolási idôszak 2008. január 1-jén kezdôdik, és az elsô tavaszi forduló elôtt 48 órával ér véget kezdetéig tart. A 2008-as idényre vonatkozó pénzbeni hozzájárulások, illetékek a Végrehajtó Bizottság február 11-én sorra kerülô gyűlésén lesznek megállapítva.
Sportgála 2007
Díjazták a legjobbakat
December 22-én, szombaton délelôtt a Csíkszeredai Sportcsarnokban Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester ötletei alapján ügyesség próbákkal váltakoztak a különbözô díjazások, a 3 fôs csapatok kosár-, kézi- és futsal labdával, illetve floorballütôvel kellett a gyűrűkbe, illetve a kapukon kialakított lyukakba betaláljanak. A legügyesebbnek a Székelyudvarhelyi Sportklub teremlabdarúgói bizonyultak, ôk nyerték a vetélkedôt, megelôzve a HC Csíkszereda jégkorongozóit, illetve a Csíkszeredai Sportklub nôi hokicsapatának együttesét. Volt látnivaló bôven, hisz a csarnokba sorra bevonultak a megye legjobb sportolói, továbbá látványos aerobik-, és spinning-bemutatót láthattak az érdeklôdôk. Az év végi rangsorokat a Hargita Megyei Sportigazgatóság készíti el, az Országos Sportügynökség (ANS) szabályai, a klubok és egyesületek javaslatai alapján. A díjalap közpénzekbôl, a sportigazgatóságtól és a megyei tanácstól, illetve Csíkszereda önkormányzatától került ki. De lássuk, kik voltak Hargita megye legjobb sportolói.
Egyéni rangsor: 1–2. Tófalvi Éva sílövô (Csíkszeredai Sportklub/ edzô: Márton Simon) és Novák Károly Eduárd (Csíkszeredai Tusnád Cycling Team/ edzô: id. Novák Károly), 3. Incze Szilárd tékvandó (Csíkszeredai GI/ edzô: András Róbert), 4. Kristó Katalin rövidpályás gyorskorcsolyázó (Csíkszeredai Sportklub/ edzô: Kristó Zoltán), 5. Pataki Zsolt István rövidpályás gyorskorcsolyázó (Sportklub/ edzô: Kristó Zoltán), 6. Kelemen Zoltán műkorcsolyázó (Sportklub/ edzô: Bogyó Löfler Mária), 7. Ábrahám Elôd, Papp Róbert Flórián cselgáncsozók (mindketten Csíkszeredai Sportklub/ edzô: Cseke Szilárd) és Vrencseán László rövidpályás gyorskorcsolyázó (Sportklub/ edzô: Kristó Zoltán), 8. Cseke Szilárd cselgáncsozó (Sportklub/ edzô: Sinka László), 9. Szôcs Emôke sílövô (Sportklub/ edzô: Márton Simon), 10. Búzás Csaba kendós (Csíkszeredai Bushi Tokukai/ edzô: Búzás Csaba).
Csapatrangsor: 1. Csíkszeredai Sportklub – férfi jégkorong, 2. Csíkszeredai Sportklub – nôi jégkorong, 3. Székelyudvarhelyi Sport Klub – teremlabdarúgás, 4. HC Csíkszereda – férfi jégkorong, 5. Csíkszeredai Sportklub – rádióamatôr csapat, 6. Gyergyószentmiklósi Progym – férfi jégkorong és Csíkszeredai Sportklub – cselgáncs, 7. Székelyudvarhelyi KC – férfi kézilabda és Csíkszeredai Siculum – teremlabdarúgás.
Csíkszereda önkormányzata és a Csíki Sportegylet külön díjazta a megyeszékhely legjobbjait. Felnôttek: 1. Novák Károly Eduárd (kerékpár), 2. Tófalvi Éva (sílövô), 3. Ábrahám Elôd (cselgáncs), 4. Incze Szilárd (tékvandó), 5. Papp Róbert Flórián (cselgáncs), 6. Kristó Katalin (rövidpályás gyorskorcsolya). Legjobb edzôk. Az utánpóltás terén: Burus Csaba, Lászlóffy Botond és Prakab Gábor. A felnôttegyütteseknél: Gál Sándor és Márton Simon. Különdíjat kapott továbbá Ilyés Róbert labdarúgó, Jakab Zoltán a romániai futsal-válogatott székelyudvarhelyi származású edzôje, Csíki András sportigazgató és az év támogatója: a Tusnád Ásványvíz Rt.
Sí- és Biatlon Szövetség
Díjazták az idei legjobb sportolókat
Az elmúlt héten díjazta a 2007-es évben legjobbnak bizonyult sportolókat a Román Sí és Biatlon Szövetség. Az idei év legjobbjának a csíkszeredai Tófalvi Éva sílövô bizonyult. A szakszövetség által készített rangsorban második a szintén csíkszeredai Miklós Edit alpesi sízô, míg a harmadik helyre Ferencz Réka sílövôt, a Gyergyószentmiklósi ISK-Csíkszeredai Sportklub 18 éves reménységét sorolták. Az ifjúságiaknál versenyzô Ferencz Réka sílövô legutóbb az Európa-kupában remekelt, hisz a bulgáriai Banskoban megrendezett második fordulóban megnyerte a 7,5 km-es sprintet és a 10 km-es távú üldözéses versenyt is. Korábban Ferencz Réka nagyon jól szerepelt (két elsô helyet ért el) az Obertiliachban megrendezett Ausztria-kupán, továbbá kitűnôen versenyzett a szintén Obertiliachban sorra került Európa-kupa futamon is. A szakszövetség rangsorában második helyezett Miklós Edit alpesi sízô legutóbb az ausztriai Ausservillgratenben nemzetközi FIS-versenyen indult. Románia legjobb alpesi sízôje 104 induló közül a jónak mondható 4. helyen végzett, teljesítményét 30 FIS-ponttal értékelte a nemzetközi szövetség. Eredmény, nôi szuper G: 1. Regina Mader 1:16.70, 2. Hollaus Christina 1:17.02, 3. Volgreiter Mariella (mindhárman Ausztria) 1:17.06, 4. Miklós Edit (Románia) 1:17.09.
Miklós Edit ôsztôl a Brassói Dinamo versenyzôje. Edzôi: az osztrák Jürgen Albel és a csíkszeredai ifj. Bíró Tibor.
Jégkorong/ Külföld
Negyedikek a magyarok
Magyarország korosztályos válogatottja negyedik helyen végzett a Rigában megrendezett U20-as jégkorong-világbajnokság II. értékcsoportja (divízió I.) B-jelű csoportjában. A magyar válogatott eredményei: 2–3 Fehéroroszországgal, 5–2 Nagy-Britanniával, 7–4 Franciaországgal, 2–8 a házigazda Lettországgal és 1–4 Szlovéniával. A csoport végeredménye: 1. Lettország 9 pont, 2. Fehéroroszország 8 pont, 3. Szlovénia 8 pont, 4. Magyarország 6 pont, 5. Franciaország 3 pont, 6. Nagy-Britannia 1 pont.
Lettország válogatottja feljutott az elitcsoportba, Nagy-Britannia pedig a III. értékcsoportban folytathatja.
Kosárlabda
A december 27–29. közötti idôszakban Székelyudvarhelyen kerül megrendezésre a hagyományos Erdélyi Magyar Diák Kosárlabda-kupa 15. kiírásának küzdelemsorozata. Az idei székelyudvarhelyi tornán – értesüléseink szerint – a gyergyószentmiklósi KHD csapata is részt vesz. A torna szervezôi: Székelyudvarhelyi MADISZ, Magyar Ifjúsági Értekezlet. Támogató: Communitas Alapítvány. Az idei tornára benevezett 12 csapatot a szervezôk négy csoportba sorolták.
A-csoport: Csíkszeredai Mújesztjáuá, Nagyváradi Green-go, Marosvásárhelyi BBC; B-csoport: Sepsiszentgyörgyi Da-bomb, Kolozsvári SCHMAC, Aradi Plumbers; C-csoport: Gyergyószentmiklósi KHD, Csíkszeredai Sapientia, Kolozsvári Nem Piskóta; D-csoport: Székelyudvarhelyi Sörpikék BT., Marosvásárhelyi ABAM, Kolozsvári T-Ballers.
A torna elsô napján, december 27-én, csütörtökön a Mújesztjáuá – BBC, Da-bomb – Plumbers, Sörpikék B.T. – T-Ballers, KHD – Nem Piskóta mérkôzések kerültek lejátszásra. A további műsor: december 28., péntek: 9.00 BBC – Green-go, 10.30 Plumbers – SCHMAC, 12.00 Nem Piskóta – Sapientia, 13.30 ABAM – T-Ballers, 16.00 Green-go – Mújesztjáuá, 17.30 SCHMAC – Da-bomb, 19.00 Sörpikék B.T. – ABAM, 20.30 Sapientia – KHD.
December 29-én, szombaton: 10.00 órától a csoportok elsô helyezettjei mérkôznek. A párosítás: B1 – D1, 11.30 A1 – C1; 13.00 órától mérkôzés az 5. helyért; 17.00 órától – kisdöntô (a 3. helyért). A székelyudvarhelyi torna döntôje 18.30 órakor kezdôdik.
Esemény
Nemrég kapta meg a szükséges Sportigazolványt és működési engedélyt a Hargita Megyei Sí- és Biatlon Szövetség. A megyei alpesi sí, sífutó, biatlon, síugró és hódeszka (snowboard) szakosztállyal működô sportegyesületeit összefogó szövetség megválasztotta vezetôségét, illetve megalakultak sportáganként a bírói és edzôi szakbizottságok. A Hargita megyei Sí és Biatlon Szövetség vezetôsége: Borbáth István Ágoston (elnök), Szabó Nándor, Szabó Tibor és Márton Simon (alelnökök), Fekete Gyula (titkár), Becze Tibor és Antal István (vezetôségi tagok).
Jégkorong
A Steaua elsô az alapszakaszban
Múlt héten a romániai bajnokság alapszakaszában lejátszott bajnoki mérkôzések eredményei: Bukarestben: Steaua – Csíkszeredai ISK Sportklub II. 18–4 (6–0, 7–3, 5–1) és 23–5. Csíkszeredában házi rangadóra került sor. A helyi Sportklub csapata a városi rivális HC Csíkszereda gárdájával mérte össze tudását. A két csapat december 21-én, pénteken és december 22-én, szombaton lejátszott elsô és második összecsapása a magyar bajnokságba is számított. Eredmények: december 21-én, pénteken: Csíkszeredai Sportklub – HC Csíkszereda 4–3 (1–1, 2–2, 0–0, 0–0, 1–0) – hosszabbítás és büntetôütések után. Gólszerzôk: Adorján, Kavulic, Zsók és Sándor, illetve Mihály, Malinka és Kramny. Játékvezetôk: Lascar Valentin, Popescu Eduard és Trandafir Mihai. Büntetôpercek: 26–24. Másnap: Csíkszeredai Sportklub – HC Csíkszereda 6–2 (1–1, 2–0, 3–1). Gólszerzôk: Moldován 2, Sándor, Péter, Hozó és Poznik, illetve Pipa és Kramny. Játékvezetôk: Popescu Eduard, Lascar és Trandafir Mihai. Büntetôpercek: 14–24 (ebbôl Kramny 10 perc sportszerűtlenségért).
Szintén a múlt héten Bukarestben: Sportul Studentesc – Csíkszeredai Sportklub II. 5–4 (hosszabbítás után) és 7–3.
A magyar Borsodi Liga alapszakaszának legutóbbi eredményei: Miskolci Jegesmedvék – Székesfehérvári Alba Volán 2–1 (1–0, 0–1, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után és Újpest – FTC–Érsekújvár 4–1 (1–0, 3–0, 0–1).
December 27-én és 28-án Gyergyószentmiklóson a Progym – Csíkszeredai ISK Sportklub II. mérkôzések kerültek lejátszásra. A december 27-én, csütörtökön sorra került bajnoki mérkôzés 17.30 órakor kezdôdött. A másnapi, december 28-án, pénteken lejátszásra kerülô találkozó pedig 11.00 órai kezdettel kerül lejátszásra. A belépôjegyek árai: 7 lej, diákoknak, nyugdíjasoknak 4 lej.
Pontosítás. Múlt heti lapszámunkban hiba csúszott a romániai bajnokság alapszakszának pillanatnyi rangsorába. Helyesen: a múlt héten közölt rangsorban Brassónak 37, míg a Dunarea Galati együttesének 13 pontja volt.
Jégkorong/ Ifjúságiak
Túl a második fordulón
Bukarestben rendezték a december 15–19. közötti idôszakban az ifjúsági II–es (U16) korosztályú országos bajnokság második körmérkôzéses fordulóját. A bukaresti mérkôzésekre a gyergyói korosztályos csapat több ifjúsági jégkorongozó sérülése és megbetegedése miatt nem utazott el. A december 19-én, szerdán Csíkszeredában lezajlott szakszövetségi vezetôségi gyűlésen ebben az ügyben úgy döntöttek, hogy a gyergyóiak nem vesztik el a mérkôzéseket, és a fenti okok miatt le nem játszott találkozókat egy késôbbi idôpontban újra műsorra tűzik.
A bukaresti forduló eredményei: Kézdivásárhely – Csíkszeredai ISK Sportklub 3–16 (0–3, 2–6, 1–7), HC Felcsík – Steaua 2–9 (0–3, 1–4, 1–2), Steaua – Kézdivásárhely 15–1 (6–0, 7–1, 2–0), Dunarea Galati – HC Felcsík 3–1 (3–0, 0–0, 0–1), Dunarea Galati – Steaua 3–5 (1–2, 2–1, 0–2), Csíkszeredai ISK Sportklub – HC Felcsík 11–0 (3–0, 5–0, 3–0), Dunarea – Kézdivásárhely 12–6 (4–2, 4–1, 4–3), Steaua – Csíkszeredai ISK Sportklub 0–5 (0–3, 0–1, 0–1), HC Felcsík – Kézdivásárhely 5–6 (2–1, 1–1, 2–3, 0–1) – hosszabbítás után, Csíkszeredai ISK Sportklub – Dunarea Galati 5–2 (1–0, 3–2, 1–0).
A 2. körmérkôzéses forduló utáni bajnoki rangsorban: 1. Csíki ISK Sportklub 24 pont, 2. Dunarea Galati 18 pont, 3. Bukaresti 6. sz. ISK Steaua 17 pont, 4. Gyergyószentmiklósi Progym Junior 10 pont, 5. HC Felcsík 8 pont, 6. Kézdivásárhely 4 pont.
Az elsô fordulóban elnapolták a Csíkszeredai ISK Sportklub – HC Felcsík mérkôzést. Ezenkívül a Progym Junior csapatának is öt le nem játszott mérkôzése van.
Jégkorong
Csíkszeredában gyűléseztek
December 19-én, szerdán Csíkszeredában tartotta vezetôségi gyűlését a Román Jégkorong Szövetség. Amint az a tanácskozáson többek között elhangzott, a romániai bajnokság január 15-tôl kezdôdôen két csoportban folytatódik. Az elsô csoportban az alapszakasz 1–4. helyezettjei, a másodikban pedig az 5–8. helyezettek mérkôznek. Az 1–4. helyezettek a középdöntôben négyszer találkoznak, kétszer hazai pályán, kétszer pedig idegenben. A bajnokság ezen szakaszában tehát minden érdekelt csapatra még 12–12 mérkôzés vár. Lényeges, hogy mindkét értékcsoportban a csapatok magukkal viszik az egymás elleni eredményeket. A bajnokság középdöntôjének mérkôzéseire a következô idôpontokban kerül sor: január 14–15., 19–20., 25–26., továbbá február 1–2., 12–13. és 17–18. A középdöntô két elsô helyezettje játszhatja a döntôt, a 3. és 4. helyeken végzô csapatok a bronzéremért mérkôzhetnek. A négy nyert találkozóig tartó döntô idôpontjai: február 24. és 29., március 7., 8. (és ha szükséges) 14., 15. és 21.
A három gyôzelemig tartó bronzcsata elsô mérkôzéseit február 23-án és 24-én rendezik. További idôpontok: február 29. (és ha szükséges) március 1. és 7. A csíkszeredai vezetôségi gyűlésen beszámolók hangzottak el az U20-as és a felnôttválogatott vezetôi részérôl. Döntés született arról is, hogy ezentúl dr. Bota Sándor lesz a romániai felnôtt- válogatott orvosa. Kurkó János György, a Román Jégkorong Szövetség elnöke elmondta, hogy sikerült megállapodni a Telesport tévétársasággal, s ennek értelmében januártól kezdôdôen több mérkôzést is műsorra tűznek.
Téli foci
Szép kezdeményezés
Két borszéki sportbarát, Gidró Béla sportoktató és Mik József alpolgármester agyából pattant ki az ötlet, hogy szervezzenek egy bemutató labdarúgómérkôzést az öregfiúk tiszteletére. Az elhatározást tett követte, és vasárnap, december 16-án a borszéki labdarúgópályán, 25–30 cm-es hóban le is játszották a mérkôzést, amelynek keretében a ’80-as évek válogatottja a ’90-es évek válogatottja ellen lépett pályára. Erre a meccsre meghívták az öregfiúkat is. Sajnos, a rossz idô otthon tartotta a szurkolók nagy részét. A fiatalabbak gyôztek 2–1-re. Köszönjük a szervezôknek ezt a gesztust. A mérkôzés után elkészültek a szokásos, csapatokról készült fotók. Ezután az alpolgármester átadta az okleveleket a jelenlévôknek, amelyben megköszönték a sportban elért eredményeket, illetve a résztvevôket meghívták egy pohár forralt borra, ahol felemlegették a borszéki fociélet néhány mozzanatát. Jó volt hallgatni az érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Megszületett az elhatározás, hogy összegyűjtjük a régi fényképeket, és azok alapján összeállítjuk Borszék focitörténetét. Döntés született arról is, hogy a sportcsarnokavatóra meg kell hívni a különbözô korosztályokat, hogy vegyenek részt az avatóünnepségen.
Farkas Aladár
Jégkorong
Vasárnap lesz a székely–magyar
December 30-án, vasárnap 18.00 órai kezdettel immár másodszor kerül megrendezésre a magyar jégkorong ligaválogatott és a székely válogatott közötti mérkôzés. A hírek szerint idén mindkét együttesben olyan játékosok lépnek jégre, akik még aktívan játszanak, tehát kimondottan jó színvonalú mérkôzésre van kilátás. A Vargyas László (Dunaújváros – DAB.Extra.hu) által létrehozott hokigálán a székely válogatott játékosait a csíkszeredai és a gyergyói csapatok adják, a másik oldalon a magyar ligaválogatott az Újpest és a Dunaújváros csapataiból áll majd össze. Az idei mérkôzés bevételét is – akárcsak tavaly – a gyergyószentmiklósi és a gyergyóalfalvi utánpóltáscsapatok segítésére fordítják. A mérkôzés során ezúttal is lesznek vetélkedôk, és a szokásos tombolasorsolás sem marad el.
A két csapat játékoskeretei:
Székelyföldi válogatott: Molnár Szabolcs, Fülöp Rajmond és Vad Lukács – kapusok; Kósa Endre, Adorján József, Papp Szabolcs, Góga Attila, Laczkó Attila, Nagy Levente, Nagy Csaba, Baróti Zsolt, Nagy István, Vargyas László, Csata Csaba, Bálint Lóránt, Csiki Csaba, Gál Csaba, Borsos Attila, Sándor Szilárd, Szôcs Szabolcs, Péter Szabolcs, Moldován Ervin, Elekes Levente. Edzôk: Basilides Csaba, Basa János. Csapatorvos: dr. Kovács Géza.
Magyar ligaválogatott: Kiss Tamás, Szilassy Zoltán, Borbás Gergely, Azari Zsolt, Hegyi Ádám, Erdélyi Péter, Pozsgay Tamás, Holló István, Magosi Péter, Galanisz Nikandrosz, Erdôsi Péter, Szajbert Krisztián, Szajbert Patrik, Markó István, Hoffman Adrián, Nestyán István, Jonkl László, Peterdi Imre. Edzô: Dusan Kapusta. Csapatorvos: dr. Vékás Zoltán.
A december 30-án, vasárnap Gyergyószentmiklóson sorra kerülô mérkôzés játékvezetôi: Györgyicze Levente, Incze Miklós, Nagy Attila és Péter Vilmos. Érdekessége lesz a találkozónak, hogy a mérkôzést két közép- és két vonalbíró irányítja. Jegyek árai: 10 lej, diákoknak, nyugdíjasoknak 5 lej.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
December 27 – január 2.
KOS (III.21-IV.20.)
Önbizalmának nagy szüksége van megerôsítésre. Valószínűleg gyakran hasonlítja magát másokhoz, és ebben a megmérettetésben rendre úgy érzi, ön marad alul. Ne hajtogassa folyton a barátai elôtt, hogy mennyire kövérnek érzi magát!
BIKA (IV.21-V.20)
Ha nagy mértékben másokra koncentrál, megfeledkezhet saját problémáiról. Ha mégsem képes meglátni a pozitív dolgokat, tegye fel magának a kérdést: ha holnap új arcot választhatnék, mit tartanék meg magamból?!
IKREK (V.21-VI.21.)
Hajlamos arra, hogy éles helyzetekben, amikor nyilvánosan kell mutatkoznia – például ha szórakozni indul a barátnôjével –, csak a hibákat kezdi kutatni ahelyett, hogy élvezné a pillanatot. Koncentráljon inkább az öltözködésére!
RÁK (VI.22-VII.22.)
Itt az ideje, hogy most már a személyisége megerôsítésére koncentráljon. Ha valakinek helyén van az önértékelése, gyakran elszivárog belôle a bizonyítási vágy. Nem figyel az étkezésre, vagy alig jár el mozogni.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Koncentráljon arra, hogy minden egyes tette élete teljesebbé tételére irányuljon. Ha tudja, hogy cselekedeteit saját és mások életének szebbé formálása motiválja, akkor a kemény munkát is szórakoztatóbbnak találja majd.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Tudatosítsa magában, hogy egy esetleges kudarc nem jelenti álmai végét! Sose tekintsen úgy elkövetett hibáira, mintha az élet legyôzte volna! A kudarc nincs a homlokára írva. Kellemetlen szembenézni a bajjal, de ne dugja homokba a fejét!
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Ne keseregjen a múlton! Minél jobban beleéli magát az egykori negatív történésekbe, annál nehezebb lesz megoldást találnia helyzetére. Sôt, késôbb még önbizalma sem marad, hogy új lehetôségeket keressen.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Ne elemezgesse folyton önmagát! Az önkritika – mint minden kritika – a kielégítetlen szükségletek kifejezése. Ne bombázza önmagát a „mindig mindent elrontok” típusú kijelentésekkel. Összpontosítson inkább arra, hogy mi okozza elégedetlenségét.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Ha felismeri hibáit, ne ragaszkodjon többé hozzájuk! Egy rosszul működô kapcsolat lezárásához is önbizalom kell! Legyen rugalmas, és váltson irányt! Egy új út választása, bár lehet, hogy kockázatos, de kevesebb veszteséggel jár, mintha a rossz önbecsülését tovább romboló úton maradna.
BAK (XII.23-I.20.)
Tanulja meg elfogadni és kezelni a kritikát! Mivel nem vagyunk egyformák, mások másként vélekedhetnek rólunk és tetteinkrôl. Ha úgy érzi, jogos a kritika, fogadja meg, és ne keressen rá mentségeket! Mások kritikája kérdéseket vethet fel.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Önbecsülését alaposan próbára teszik az élete során elkövetett hibák és elszenvedett kudarcok. Nem elég fejleszteni az önbizalmát, meg kell tanulnia törekedni arra, hogy ne is csorbuljon. Írjon listát cselekedeteirôl.
HALAK (II. 18-III 20.)
Az önbizalom nem más, mint jól érezni magunkat a saját bôrünkben, és biztosnak lenni abban, hogy bármit is hoz az élet, képesek leszünk úrrá lenni rajta. Ha különlegesnek, és pótolhatatlannak érzi magát, könynyebben elérheti céljait.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Ül az öreg székely a vonaton, vele szemben egy öltönyös fiatalember. Az öreg székely egy szercsak kidobja a taccsot, pont a fiatalember ruhájára.
– Fúj, maga mocskos, igénytelen paraszt! – pattan fel a fiatalember, mire az öreg:
– Én? Hát nézzen már magára...
* * *
Egy ír, egy olasz és egy lengyel ülnek a bárban, valahol New Yorkban. Állati jól érzik magukat, és egyetértenek, hogy ez egy nagyon frankó bár. Aztán az ír azt mondja:
– Ja, ez tényleg egy frankó bár, de ahol én születtem, Dublinban, van egy ennél sokkal jobb. MacDougal a bár neve, és ott rendelsz egy piát, aztán még egyet, akkor MacDougal személyesen kihoz egyet ingyen.
A többiek egyetértenek, hogy az tényleg egy jó hely lehet. Utána az olasz kezdi mondani:
– Viszont ahol én születtem, Pármában, ott van egy annál is jobb kocsma: a Vinny kocsmája. Ott, ha iszol egy piát, Vinny hoz egyet ingyen. Veszel még egyet, Vinny hozza a következôt ingyen.
A többiek egyetértenek, hogy az tényleg egy jó hely lehet. Végül a lengyel jut szóhoz:
– Azt gondoljátok, hogy annál jobb hely nincs? Ahonnan én származom, ott van egy hely, úgy hívják, Warshowski. Na, ott ha bemész, akkor rögtön fizetnek neked egy piát. Aztán, ha megittad, akkor még egyet. Utána fizetnek egy harmadikat is, majd hátravisznek egy kis szobába, ahol egy állati nagyot szeretkezhetsz.
– Ezt már nevezem! – mondja a másik kettô. – Az tényleg egy fantasztikus jó hely lehet.
– De mondd csak – kérdi az ír –, ez valóban megtörtént így veled?
Mire a lengyel:
– Hát velem nem, de a húgommal igen.
* * *
– Pincér, a bécsi szeletem tiszta alkoholszagú!
A pincér hátralép két lépést, majd megkérdezi:
– Most is?
* * *
Dugó egy amerikai autópályán. Pasas ül a kocsiban, szentségel, amikor bekopog valaki az ablakán.
– Segítségre van szükségünk. Bush elnököt elrabolták a terroristák, 10 millió dollár váltságdíjat kérnek, különben leöntik benzinnel és felgyújtják. Most autóról autóra járunk és gyűjtünk.
– És mennyit adnak átlagosan?
– Hát... úgy fejenként öt litert.
* * *
– Azt hiszem, magát keresik, mester – szól az ipari tanuló.
– Hogyhogy azt hiszed??
– Hát mikor felvettem a telefont, valaki belekiabált, hogy te vagy az, vén hülye?
* * *
Kovácsné elmegy az orvoshoz, majd pár napra rá behívják Kovács urat, hogy közöljék vele a diagnózist. Az orvos így szól:
– Az a furcsa helyzet állt elô, hogy ugyanazon a napon két Kovácsnét is vizsgáltunk, és nem tudjuk, hogy melyik lelet melyiküké. Az egyikük AIDS-es, másikuk Alzheimer-kóros.
– És honnan tudhatom meg, hogy melyik betegségben szenved az asszony? – kérdezi döbbenten a férj. – Most mit tegyek?
– Ez nagyon egyszerű, uram! – feleli a doki. – Vigye ki jó messzire az erdôbe, és hagyja ott. Ha hazatalál, többet ne feküdjön le vele...
* * *
Két idôs néni beszélget:
– Ezek a mai fiatalok olyanok, mint a nyulak!
– Hogy érti ezt kedveském?
– Csak két dolog érdekli ôket: a fű meg a szex.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|