Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Bátorság
– Jó napot!
– Igen, igen... Magának is.
– Elégedett?
– Mivel?
– Hát, úgy általában…
– Dehogy vagyok. Viccel ugye? Maga talán elégedett?
– Hát, a körülményekhez viszonyítva…
– Persze, persze… A magukfajtával van tele a hócipôm. Mindig találnak valami okot az elégedettségre. Mikor jegyre adták a cukrot, olajat, akkor örvendtek, hogy legalább annyit is kapnak. Mikor gázpalackért álltak hóban-fagyban, éjjel-nappal három napig sorban, akkor meg azért voltak boldogok, hogy végre megjött a palackos kocsi, még ha nem is jutott maguknak butélia. Kigyógyíthatatlan optimisták, akik az akasztófán annak örvendenek, hogy nem fúj a szél.
– De az optimizmus, az jó. Testileg, lelkileg javít az ember közérzetén. Cselekvésre ösztönzi, van jövôképe, amiben töretlenül hisz, és így sikeresen jut el a kitűzött célokig.
– Mondja maga, milyen jövôkép, milyen célok? Hát nem látja, hogy csak bábuk vagyunk a mindenható üzletemberek és politikusok tekepályáján? Ôk gurítnak, mi borulunk, s aki netán lábon marad, az retteghet a következô dobástól. Nekünk, egyszerű közembereknek, semmi közünk az optimizmushoz. Már lejárt az az idô, amikor saját nyomorúságunkon is nevetni tudtunk. Ma már tényleg savanyú a szôlô, csak irigykedni tudunk, ennyi maradt.
– Na, látja! Az is valami, ha jólesik irigykedni valakire.
– Nem esik jól.
– Akkor miért irigykedik?
– Csak. Mi köze hozzá? Azt teszek, amit akarok. Legalább ebbe senki nem szólhat bele.
– Na, látja…
– Ne jöjjön megint ezzel a süket szöveggel! Na, látja, na, látja… Ez is boldogság és örömforrás, hogy nem szólhatnak bele a dolgaimba, nem? Hát persze, maguk szerint valami isteni így vegetálni és hallgatni. Nézni tehetetlenül a kikerülhetetlent, menetelni akaratlanul a végzet felé.
– Egyszer mindenki…
– Nem arról beszélek. Csak lennék újságíró, megírnám én az igazságot, de így írhat az ember, mert kicenzúrázzák, lapközelbe sem jut leveleivel. Na, azt nézné meg, hogy odamondanék én azoknak a nagyfejűeknek, leleplezném az összes álnokságot, hazugságot, kiteríteném az összes disznóságot, hogy a közember is tudja, mi is történik. Mindenrôl tudok, de ki hisz nekem? Senki. Mert az emberek félnek kimondani az igazságot.
– Ebben teljesen igazat adok önnek. Mint újságíró, nap mint nap találkozom ezzel a jelenséggel.
– Maga újságíró? Nehogy valamit is leírjon abból, amit mondtam, úgysem vállalom. A nevemet tudja? Nem mondtam meg, ugye? Szerencsére. Miért nem mutatkozik be, hogy az ember tudja, kivel beszél? Maguk firkászok mindent kihúznak a jóravaló polgárból, kivallatják, aztán nézheti magát. Hogy pont nekem kellet találkoznom magával, ez az én szerencsém. Milyen napom van, úristen! Viszontlátásra, azaz dehogyis, akkor lássam, mikor a hátam közepét, nézze meg az ember!
Ábrahám Imre
Hivatali hírek
Pap József polgármester a kedd déli sajtótájékoztatón elmondta, letehetik igénylésüket azok, akik jelzálogos lakást szeretnének. A polgármestertôl megtudtuk, az összkomfortos, 1+2 szobás lakás értéke közel harmincnyolcezer euró, melyet huszonöt év alatt lehet kifizetni. Ha tizenkét-tizennyolc kérés összegyűl, továbbítani tudja a városvezetés az Országos Lakásépítési Hivatalhoz az igénylést, és az ígéretek alapján, már idén ôsszel beköltözhetnek a családok a kész lakásokba. A területet a város kell, hogy állja, tudtuk meg, és azt is elmondta a polgármester, hogy a lakásokat a Csanód, vagy a volt barompiac területére építenék.
* A polgármester ismételten felhívja a lakók figyelmét, hogy a város százéves születésnapja alkalmából tegyék rendbe az épületeket, hozzátette, különösen a központ környéke szorul javításra. Életben van még az a tanácshatározat, mely szabályozza, elôírja, hogy aki húszmillió régi lejen felül áldoz a rendbetételre, adókedvezményben részesül.
* Földosztóbizottsági ellenôrzést tartottak a hivatalban, immár hat hónap után újra, adta tudtunkra Pap József polgármester. „A Tăriceanu miniszterelnök kabinetjétôl ugyanazok a személyek voltak ellenôrzésbe, mint korábban, és rendellenességet is kaptak. A múltkor a titkár urat és engem büntettek meg, s el kell ismerjem, azt az ügyet még nem sikerült megoldjuk. Most Csavar Zsoltot találták egy ügyben hibásnak, s büntették meg százmillió régi lejre. De úgy gondolom, most Zsolt a legkevésbé volt hibás.”
* A városvezetés a 2007-es költségvetés elfogadására készül, a javasolt költségvetés, a tervezet ki van függesztve a hivatal bejáratánál és nyolc-tíz napig a falon lesz, mondta a polgármester, így az érdekeltek megtekinthetik, letehetik javaslataikat. A tanácsülést jövô szerdára vagy péntekre tervezi a polgármester.
* Újságírói kérdésre válaszolva a polgármester elmondta, máris intézkedett a volt csendôrség istállója körül kialakult helyzet kapcsán. Történt ugyanis, hogy a GAZ-nál a hét végén megomlott az egyik nagy épület. Amint a polgármester elmondta, levagdalták a födéltartó gerendákat. Ismeretlen tettes ellen a kivizsgálást elindították. Azt is megtudtuk, hogy a késô ôsz folyamán beköltözött, engedéllyel ott lakó cigány családok nem voltak otthon, így nem tudnak semmit a történtekrôl, pedig papíron az ô feladatuk volt az omladozó, nagyon rossz állapotban lévô istállók ôrzése, felügyelete.
B. T. I.
Isztrián nevettet a Figura
Nevettetni utazik Horvátországba a Figura Stúdió Színház társulata február 10-én – tudtuk meg sajtótájékoztatón Borsos Virág irodalmi titkártól. Hatalmas lépés ez a színház életében, hogy részt vesz ezen a Nemzetközi Nevettetôk Fesztiválján, amely január 25-tôl február 25-ig tart, több mint hatszáz résztvevôvel és közel száz programmal. A rendezvényrôl a titkár elmondta, hogy a 90-es évektôl egészen tavalyig nevettetô hetet szerveztek a félszigeten, idén szerveztek elsô ízben fesztivált a Mara Szervezôiroda valamint a Prolegomena Art Szervezet. Arról is szólt, hogy a rendezvénynek nincs verseny jellege, és az egész a humor körül forog. Az egész Isztriai-félszigetet lefedi a nevettetés, öszszesen 17 városban zajlanak a programok; lényegében ez egy összművészeti fesztivál, olaszországi, szlovákiai, magyarországi, bosznia-hercegovinai, ausztriai, macedóniai, montenegrói, szlovéniai meghívottakkal. Romániából csak a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház mutatja meg magát. Kétszer is, hiszen 12-én Porec-ben, 13-án pedig Umag-ban mutatják be a nagyérdeműnek a Moliere: Scapin furfangjai című darabot Béres László rendezésében.
Az elôadás alatt kivetítôn olvashatják a nézôk a horvát nyelvű szöveget – tudtuk meg –, s azért is választották ezt az elôadást, mert nem annyira szövegközpontú.
14-én indul haza a társulat 20 tagja valamint a megyei tanács képviselôje, aki kíséri a figurásokat.
Arról is szólt Borsos Virág, hogy augusztusban kapták a hírt e lehetôségrôl, a Hargita Megyei Tanácstól, amely segített, akárcsak a Communitas Alapítvány, hogy elutazhassanak. A szállást, étkeztetést ugyanis biztosítják a szervezôk, de az utaztatási költséget a megyei tanács illetve az alapítvány biztosítja.
K-T. Gy.
Idôalagút (6.)
Az 1907. február 10-én megjelent Gyergyó című lap vezércikke éppen annyira idôszerű ma is, mint egyik híre, amelyben az elszaporodott kóbor ebekrôl számol be. Címe: A sajtó tisztessége. „Mostanában újból sok szó esik a sajtó tisztességérôl, igazabban mondva: a tisztességtelenségérôl.
A sajtó dolgait vitatják a társaságban és a nyilvános fórumokon is. Elítélô szó hallik itt is, meg amott is. Azonban el kell ismernünk, hogy a laikus közönség éppen úgy mint a közélet exponáltabb munkásai, sohse felejtik ítéletük elôl – a különböztetést.
A ki újságot olvas, az mind lát, hall, tapasztal érez és gondolkozik, tehát tud – külömböztetni is.
Amikor most a sajtóról annyi beszéd folyik, mindenki tudja, hogy a sajtónak csupán – a tisztességtelen része az oka a sok szó-beszédnek.
Mert csodálatos, de itt is úgy van, mint mindenben ezen a világon, hogy a rossznak sebesebb és rikítóbb szárnya van, mint a jónak. Hamarabb meglátják, hamarabb megbotránkoznak az emberek a rosszon, mint a mennyire jól esik nekik a jó.
(…) A sajtószabadság a legszentebb jogunk közül való. De ne mondja senki, hogy a magyar sajtó egy részének a mostanában észlelhetô elfajulása is része e jogunknak.
A sajtó szabadsága a véleménynyilvánítás szabadsága. A vélemény nyilvánításhoz pedig épp olyan jogunk van, mint az élethez és a lélekzéshez.
A sajtószabadság egyet jelent hát az élethez és a lélegzéshez való jogunkkal.
(…) A becsületes embernek erkölcsi és becsületérzése az összes törvénye.
A magyar sajtó banditái ezt a törvényt nem ismerik el. Sem ezt, de még a tételes külsô törvényeket se, a melyekben szintén van mégis valamelyes becsület és erkölcs.
E brigantik működéséhez már igazán semmi köze sincs a sajtószabadságnak.
A sajtószabadság inkább kopik és pusztul az által, hogy köpönyege alá a toll útonállói is befurakodnak. Mert ezek senyvesztik azt a hatalmat, mit a becsületes újságírók adhatnak a sajtószabadságnak.
Nehéz dolog de – meg vagyunk róla gyôzôdve – lehet e végzetes bajon segíteni. Ok nélkül nem kell érzékenykedni.
Ne lássa a sajtószabadság korlátozását vagy megnyirbálását senki abban, hogy a sajtó rákfenéjét akarják az arra hivatottak kivagdosni.
(…) Mindenféle hitvány jellemű alak ne lehessen munkása a sajtónak. Mert a sajtó csak tisztességet és becsületet szolgálhat. Becstelenek pedig nem képesek e munkára.
Most úton-útfélen itt is, amott is belebotlunk ilyenféle sajtóbanditákba, a kik a jellem és becsület nélkül a jellem és becsület fölött bírálnak és ítélnek. Még a közérdeket is, mint piaczi portékát viszik vásárra saját asztalukon, habzó ajakkal követelve s kizsarolva az árverés díját. A sajtó hatalma csak üzlet náluk, s ez az üzletük meg szemérmetlen és gonosz.(…)”
Erre mondják: nincs hozzáfűznivalónk.
Ollózta: Bajna György
A bírók tolmácsolnak
A bírósági tárgyalásokon a szakképzett tolmács általi fordítást törvény szavatolja. Tehát a felek, ha nem beszélik jól a román nyelvet, kérhetik, hogy anyanyelvükön hallgassák ki ôket. A hét települést ellátó Gyergyószentmiklósi Bíróságon nincs tolmács, aki vállalná e feladatot. A fordítás pontossága pedig elengedhetetlen.
A Gyergyószentmiklósi Bíróság elnöke, Mogyorós Csaba bíró elmondta, habár összeegyeztethetetlen a két státusz, de ha a felek kérik, és beleegyeznek, a bírók fordítanak magyarról román nyelvre a kihallgatáskor. Gyergyószentmiklóson ugyanis mindhárom bíró magyar.
Kérdésünkre elmondta, az 54 ezer lakost ellátó bíróságon 2006-ban összesen 2227 ügyet regisztráltak, ebbôl 1798 polgári, 429 pedig bűnügyi per volt. A polgári perek között, a kimutatás szerint, a kiskorúakkal foglalkozó vagy családi ügyek száma 242, a kereskedelmi ügyek száma pedig 189. Hetente a három bíró átlagosan 120 tárgyaláson elnököl. 2006-ban a megoldatlan ügyek száma 279 volt.
Arra is rákérdeztünk, mikor javítják fel az igencsak tatarozásra szoruló bíróság épületét. Ígéret van, mondta az elnök. A tervek szerint áprilisban látnak hozzá az épület csinosításához.
K-T. Gy.
Új ifitékások
Múlt heti lapszámunkban adtunk hírt arról, hogy az Ifjúsági és Tanácsadó Iroda két új munkatársa, Csergô Erika mellett, B. Székely Szidónia és Ambrus Rita. A tervekrôl Székely Szidóniával beszélgettünk, aki elmondta, alig néhány napja dolgozik, az elején vannak, de ami biztos: az Ifitéka eddigi tevékenységeit, rendezvényeit folytatni szeretnék. Továbbá egy állásbörzét is szeretnének szervezni a nyár folyamán az egyetemi államvizsgák lejárta után. Ehhez további vállalkozókat szeretnének felkeresni, hogy bôvítsék a listát. A város százéves évfordulójának megszervezéséhez, szebbé tételéhez is hozzájárulnának. Folytatni szeretnék az Angol Klubot, melyet eddig Puskás Gyöngyvér vezetett, ehhez viszont várják az angol nyelvet nagyon jól beszélô fiatalok jelentkezését. Szidóniától azt is megtudtuk, a heti hírlevelüket, az Ifitéka honlapját folyamatosan frissítik, naprakészek a híreik, valamint figyelik a pályázatokat, hogy a betérôknek pontos információval szolgáljanak. Nemsokára egy beszélgetést is terveznek az önkéntesekkel, elkezdték a kapcsolatfelvételt a medence ifjúsági, illetve civil szervezeteivel, hogy egymás rendezvényeirôl tudjanak, segíthessenek egymás munkájában, mondta Szidónia.
Az Ifitéka órarendje annyiban változott, hogy munkanapokon 11-tôl délután 4 óráig, pénteken 10-tôl 2 óráig fogadják az érdeklôdôket.
B. T. I.
Tápszerosztás rendszeresen
Az Ora International Segélyszervezet jóvoltából múlt héten nyugati tejport, zöldség- és gyümölcspépet osztottak a Pro Art Galéria mögötti épületben. Minden 0–3 év közötti gyergyói kisbaba kaphatott ezen táplálékokból, ha szüleik jelentkeztek azért.
Jeszenszky Terézia elmondta, az anyaszervezet rendszeresen fog ilyen küldeményeket Gyergyószentmiklósra juttatni, így lehetôség lesz arra, hogy havonta tápszereket osszanak ki a gyergyói gyerekeknek. A tápszerosztás idôpontját meghirdeti a segélyszervezet, és várják az apukákat, anyukákat a hosszú garanciájú babaeledelek átvételére.
Közeleg a népszavazás
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére február 10–18. között Gyergyószéken is sor kerül a véleménynyilvánító népszavazásra, melynek során arra válaszolnak a lakók, akarják-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon, és települése, ahol él, ehhez tartozzék? A kétnyelvű szavazócédulán igennel vagy nemmel lehet szavazni. A népszavazás lebonyolítására készülnek tehát a gyergyószéki településeken. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke pár nappal a népszavazás elôtt a következôket üzeni a gyergyószékieknek:
– Lehetôség szerint tartózkodjanak minél többet otthon, hogy a szavazóbiztosok mindenkivel személyesen találkozzanak. Akit nem találnak otthon, azt kérjük szépen, menjen be a szavazóközpontba. Minden helységben meg lesz hirdetve, hogy hol lehet részt venni az állóurnás szavazáson. Fogadják bizalommal a szavazóbiztosokat, kitűzôvel, urnával, mappával járják be a településeket, tehát felismerhetôk lesznek. Ezt azért is mondom, hogy tudja mindenki, ezek az emberek a népszavazás érdekében a Székelyföld autonómia ügyében járnak házról házra. Tehát nem aláírást gyűjtenek valakinek a választásokra, hanem népszavazást bonyolítanak le. Jó hír az, hogy a szavazásnak nemzetközi megfigyelôi is lesznek Ékes József és Grúber Attila fideszes képviselôk személyében.
Az elôkészületekrôl a községekben tevékenykedô bizottságok elnökeivel beszélgettünk. Tôlük tudtuk meg, hol tartanak a szervezéssel.
Tekerôpatakon február 10-én és 11-én fogják lebonyolítani a népszavazást, öt urnabiztos fogja felkeresni otthonaikban a lakókat, hogy véleményt nyilvánítsanak, tudtuk meg Bálint Zoltántól. Elekes Józsa Mártontól tudjuk, Újfaluban 20–22 önkéntes szavazóbiztos lesz, akik kettesével végigjárják a falut. Február 9-én este részt vesznek az utolsó eligazításon, majd elkezdôdik a mozgóurnás szavazás. Az állóurnát a helyi polgármesteri hivatal szavazóhelyiségébe helyezik el, és ott 17–18-án szavazhatnak. Szentmiklóson több mint hatvan az urnabiztosok száma, és az állóurnát a Magyar Polgári Szövetség székhelyén kívánják felállítani, tudtuk meg Rokaly Józseftôl, a szentmiklósi népszavazást lebonyolító bizottság elnökétôl, aki azt is elmondta, a szükséges anyagiak fele már megvan. Szárhegyen 10 és 17-e között fogják felkeresni a lakosokat a szavazóbiztosok, és 18-án állóurna fogadja a szavazókat a Közbirtokosság székhelyén, tudtuk meg Kolcsár Gézától. Az alfalvi népszavazás lebonyolításáról Gál Mihályt kérdeztük, ki elmondta, kedden tartanak felkészítôt, 1500 tájékoztató lapot osztottak ki összesen. Az urnabiztosok munkáját adományokból fizetik ki majd. Február 16-tól 18-ig Alfaluban 14, Borzonton 3 mozgóurnával járják a községet a biztosok. Vasárnap 18 órakor fejezôdik be a mozgóurnás szavazás, s szintén vasárnap 16 és 20 óra között, akiket nem találtak otthon a biztosok, szavazhatnak a galériában. Ott lesz az állóurna.
Simon Sándor pedig a ditrói hírekrôl tájékoztatott, a tervek szerint február 10-én harminc urnabiztos járja be a községet, beleértve Orotvát is. 11-én pedig 9–16 óra között az Idôsek Klubjába várják azokat a ditróiakat, akiket nem kaptak otthon a biztosok. Simon Sándortól azt is megtudtuk, az anyagiakat sikerült megoldani, a biztosok háromszázezer régi lejt kapnak, de a bizottság elnöke azt is hozzátette, vannak önkéntesek is. Kilyénfalván is plakátok hirdetik a népszavazás közeledtét, a közbirtokossági irodában várják az szavazóbiztosok jelentkezését.
Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke elmondta, Remetén még szívesen látják az urnabiztosokat, László Jánosnál, a 0740/072.635-es telefonszámon jelentkezhetnek.
Megszokni vagy megszökni?
Mivel segítheti Hargita Megye Tanácsa a lakosságot, hogy az Európai Uniónak nem csak hátrányaiból, hanem elônyeibôl is jusson neki? Mit tehet egy helyi RMDSZ a tagok segítéséért, a közösség pályázatokon való részvételéért és az itthon-, megmaradásért. Ezen kérdésekre válaszolt Farkas Zoltán, a megyei tanács tagja, a gyergyószentmiklósi RMDSZ elnöke.
– Attól, hogy január 1-tôl uniós tagállamok lettünk, nem bújtunk ki a bôrünkbôl. Az élet az ugyanúgy zajlik, bár nyilván, most kezd fény derülni bizonyos megkötésekre, melyekrôl némelyek tudtak, de inkább nem beszéltek, csak a szép oldalát láttatva az uniónak. Én sem akarok ünneprontó lenni, de vallom, az embereket tájékoztatni kell az uniós csatlakozás negatív következményeirôl is. Például, hogy az unióban a szabályokat be kell tartani, különben a mulasztás nagyon sokba fog kerülni. Korábbi szokásainkon változtatni kell. A parlament már egy ideje vajúdik, hogy az integritás törvényét megszavazza. Nekik sem sikerül, hát akkor egy hétköznapi embertôl hogyan várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra lemondjon szokásairól?
– Miben változik a megyei döntéshozók feladatköre?
– A megyei tanács is végzi a munkáját, nyilvánvaló, hogy ezeket az újdonságokat a mi munkánkba is be kell építeni. Nekem továbbra is az a feladatom, hogy a gyergyói régiót képviseljem. Felvilágosítást nyújtunk, határozataink megjelennek kiadványban, kifüggesztésre is kerülnek a tervezetek és határozatok, de azt hiszem, nem ez iránt érdeklôdnek a leginkább. Amirôl nem szoktak beszélni, de kétségtelen, hogy létezô jelenség: Hargita megye nem egy megye, hanem három régió: Udvarhely, Csík és Gyergyó. A három régiót pedig gyakran kell összebékíteni, mert nincs három megye, ezért közösen kell, kellene egységes egészet alkotni. El kell mondani, hogy ebben az egészben Gyergyószentmiklósnak 19 százaléka van. Ez valamivel kevesebb, mint egyötöd, s ez szavazáskor is kevesebb, mint egyötöd, a többséghez még partnereket kell keresni a másik két régióból. Eddig érvényesült a megyei tanácsban a regionalitás elve, és remény van, hogy ez nem is változik. Legalábbis erre mutató jel, ami múlt pénteken, a tanácsülésen történt. Arról van szó, hogy idéntôl a törvény úgy módosult, hogy bizonyos pénzösszegeket nem a megyei tanács oszt, hanem a pénzügyi vezérigazgatóság. Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy nem, én úgy értékelem, hogy a választott szervtôl elvették a döntési jogot, átruházva kinevezett könyvelô-közgazdászokra, akik valamilyen táblázatok alapján döntenek arról, hogy kinek, mi jár. A fejlesztésekre és befektetésekre elôirányzott összeg a megyei tanácsnál maradt, ez nem túl nagy pénzösszeg, de a fejlesztést szolgálja. A januári ülésen, amikor egy döntésnél úgy éreztük, felborult a regionalitás elve, s ez ellen tiltakoztunk is, akkor Bunta Levente elnök elmondta, akinek kevesebb jutott, azt kipótolja a tanács a saját költségvetésébôl. Ez egy gesztus volt, mellyel az elnök jelezte, nem kívánja felrúgni a regionalitási elveket, ezután is békésen lehet ott dolgozni, és ezzel képviselôtársaim is egyetértettek. Ez a lépés a továbbiakban meghatározó, irányt mutat az unión belül is. Az mindenképpen elônyünkre válna, ha Hargita megye megmaradna önálló közigazgatási egységként.
– Lehet-e nagyobb méretű fejlesztésbe gondolkodni?
– Úgy a megyei, mint a helyi költségvetés mindig szűkösnek bizonyul. Nem lehet nagy befektetéseket eszközölni, mert az intézmények, ha fenn akarjuk tartani azokat, sok pénzt felemésztenek. Ami marad, abból kell fejleszteni. A kívülállók mindig tisztábban látják, mit kellett volna. Ha vízhálózatra kapunk támogatást, még ha önerôt is kérnek hozzá, bele kell vágni. Persze, emellett el kell viselni azt is, hogy feltúrják az utakat, két évig gödrös utcákban fogunk járni. Meggyôzôdésem, hogy ezt az emberek elfogadják, csak el kell nekik érthetôen mondani. A nagyobb gond akkor van, amikor támogatást lehetne kapni, csak nincs meg a fogadókészség.
– Unió és RMDSZ… Lehet-e abban segíteni az embereknek, hogy az unió elônyeibôl is jusson nekik?
– Ha városszintű programra gondolunk, akkor van lehetôség a város víz- és csatornarendszerének kibôvítésére, korszerűsítésére. Jelentôs támogatás ez a minisztérium részérôl, és nagy elônye, hogy a Gyilkostónál is kiépítésre kerülne a hálózat. A turizmushoz pedig, aminek jövôt álmodunk, elengedhetetlen az infrastruktúra. Ehhez a beruházáshoz a pénz már el van fogadva, és nem titok, hogy komoly RMDSZ-közbenjárással válik ez megvalósíthatóvá. Az fontos viszont, hogy fogadókészséget mutasson a város. Amikor ilyen horderejű támogatás van, akkor mindenkinek mellé kell állni, attól függetlenül, hogy ki, kit szeret vagy éppen gyűlöl, mert víz kell mindenkinek. Nagy probléma, a tévébôl is halljuk, hogy nincs csatlakozás utáni fejlesztési terv. Nemcsak Gyergyónak, Romániának sincs. Jönnek az úgynevezett strukturális alapok áprilistól, és akiknek tervük van, kaphatnak pénzt. Rá kell szoknunk, hogy immár intézkedéssel nem lehet pályázatot nyerni, az unióban a szabályokat be kell tartani, mert különben nincs pénz, hiába sértôdünk. Pénz van, hihetetlen, hogy menynyi, de meg kell tanulni szabályosan kérni, tervvel elôállni, szakszerű anyagot, követelményeknek megfelelô pályázatot leadni. Kapkodó módszerrel nem lesz nyertes pályázat. Ami viszont biztos, csak összefogva, közösségek remélhetnek nagyobb támogatást. Nem hiszem, hogy jövôjük lenne az egyéni pályázóknak. Ezért kell a sértôdéseket félretenni, közösen próbálkozni a fejlesztés alapjainak megszerzésére. A lehetôségekrôl természetesen, rendszeresen értesítjük a közösséget.
– A határok megnyílásával még kérdésesebbé vált az ittmaradás. Mit kell tegyen az RMDSZ, hogy ne fogyjon, ne vándoroljon el az erdélyi magyarság?
– Az emberek azért mennek el, mert más országban nagyobb fizetést kapnak. Nem újdonság, hogy a romániai fizetések jóval alulmaradnak más, uniós tagországokban biztosított fizetéseknél. Ezért keresik máshol boldogulásukat, megélhetésüket. Nem hiszem azt, hogy azt ígérhetnénk bárkinek, maradjon, mert rövid idôn belül látványos fejlôdés lesz, kétszer ekkorára nônek a fizetések. Így csak azt mondhatom, hogy mindenkinek szabad választása, hol kíván boldogulni… ha egyéni boldogulása a fontos. Ha azonban a közösség fontos számára, akkor rádöbben, már túl sokan mentek el innen, sok értelmiségi is a munkások mellett, az újabb elvándorlás tehát a még rohamosabb fogyást eredményezheti csak. Fontos kérdés, hogy az egyén érzi-e, hogy felelôsséggel tartozik a közösségéért? Aki nem, azt engedni kell. Senkit nem lehet megkötni, ám ösztönözni lehet az itthon maradásra. Gyergyószentmiklóson például több orvosi állást hirdettek meg, kettôt sikerült betölteni, román anyanyelvű személyek jelentkeztek a kiírt állásokra. Nem szeretném, hogy szavaimat félreértsék, de hogyan fogja a tekerôpataki székely bácsit meggyógyítani, ha azt sem érti meg, milyen baja van? Lehet, ha szolgálati lakást biztosítana a város, akkor szívesebben jönnének ide magyar vidékrôl származó orvosok is, sôt az orvosit elvégzett fiatalok is lehet, hazajönnének. Fontos lenne, hisz épül az új kórház, további orvosokra lesz szükség. Úgy gondolom, apróbb dolgokat kellene megoldani, s akkor nagy eredmények születhetnének. Hosszú távon pedig abban bízok, hogyha az iskolarendszert kellôképpen megerôsítjük, akkor sikerül elérni, hogy az itt élô emberek ki tudják használni a csatlakozás által nyújtott elônyöket, minimalizálni a hátrányokat. Mert sok pénz van, csak meg kell tanulnunk fogadni. A fölösleges vitákról kell leginkább leszokni. Összefogásra van szükség, mert különben, ha azzal folytatjuk, hogy elvitázgatunk, ki, miért rossz, akkor a végére lehet, hogy lesz rossz ember és jó ember, lesznek csapatok mögöttük, de fejlesztés, pénz nem lesz, az biztos.
B. K.
Hálás köszönet
Aki egy rászoruló felebarátja felé kinyújtja kezét és segít, az angyalok feladatát teljesíti. Isten után szeretnék hálás köszönetet mondani a székelyudvarhelyi kórház orvosainak: Oláh József, Kinda Levente, Pop József, Pelok Benedek, Csájkovszki Júlia, Venczel László, Arros Levente, Rend Dezsô Csaba, Lôrincz Csaba fôorvosoknak, valamint asszisztenseiknek és minden munkatársuknak.
Nagy tisztelettel köszönöm fôpásztoraimnak, Székelyudvarhely fôesperesének, Kovács Sándornak, paptestvéreimnek és mindazoknak, akik betegágyam mellett egy jó szóval is segítettek.
Külön köszönöm azoknak a jó híveknek imáját, akik végigkísérték életemnek ezt a nehéz szakaszát. Eddig is népünk életét és sorsát vittem Isten elé imámban. Ezután még erôsebb kötôdéssel maradunk együtt a gondviselô Isten szeretetének világában.
Ôszinte ragaszkodással mondok hálás köszönetet Istennek és minden jó testvéremnek:
Hajdó István tb. fôesperes-plébános
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hatvankét hét, több mint egy év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Az eset rendkívül rossz fényt vet nem csak személyesen a polgármesterre, hanem az egész képviselôtestületre is, nem beszélve a mögöttük álló RMDSZ-rôl. Egy jogállamban elképzelhetetlen, hogy egy vezetô közpénzt használ fel magáncélra, ezt megállapítja a számvevôszék jelentése is, ennek ellenére az illetô nem fizeti viszsza kamatostól a pénzt, s a pártja mégsem vonja meg tôle a bizalmat, s nem váltja le. Ha az érintettek óhajtják, jövô héttôl név szerint közöljük, hogy kik az RMDSZ városi vezetôi, illetve helyi önkormányzati képviselôi, akik személy szerint felelôsek azért, hogy nem tesznek semmit ez ügyben.
Az autonómia-népszavazásról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete arra kéri Gyergyószék népét, hogy aktívan vegyen részt a hét végén kezdôdô népszavazásban. Akit a szavazóbiztosok nem találnak otthon, azok ne sajnálják a fáradságot, s menjenek el szavazni a minden helységben megtalálható szavazóközpontba. Mutassuk meg, hogy ami rajtunk múlik, azt megtesszük az autonómiáért, utódainkért.
Az EP-választásokról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete örömmel vette tudomásul, hogy Tôkés László elvállalta, hogy független jelöltként indul a májusi EP-választáson. Megítélésünk szerint, személye garancia arra, hogy az erdélyi magyarság problémáit nem fogják továbbra is a szônyeg alá seperni. Amint a Hivatalos Közlönyben megjelenik az aláírásgyűjtô ív mintája, haladéktalanul hozzá fogunk látni a támogató aláírások összegyűjtéséhez.
Míg árva van, lesz gyerekotthon
Két kislány hazafelé tart az iskolából. A pöttömök társalognak:
– Megint új apukád van?
– Ühüm – válaszol unottan a kérdezett.
Meglepô, vagy szokványos, hogy gyakori az apacsere? Kérdéses. Ám az tény, hogy egy gyergyószentmiklósi napközi otthon egyik csoportjából 18 gyerek szülei közül csak öten nem váltak el. Még – mondhatjuk fekete humorral.
Ennél rosszabb helyzetben is vannak gyerkôcök, kik mellett egyik szülôjük sem tartott ki. Ôk, akiket pótanyukák és pótapukák nevelnek, és az otthonukat szebb szóval gyerekotthonnak, ridegebb kifejezéssel pedig árvaháznak nevezzük. A szentmiklósi pótotthonban tavaly valami olyasféle történt, mint amirôl az iskolából hazatérô gyerekek beszélgettek: apacsere, szülôcsere.
Paál Károly, a gyermekotthon igazgatója múlt ôsztôl már nem igazgatja az intézményt, nincs a bentlakó gyerekek körében. A négyesnél, a tó farkánál épített lakást családjával, oda költöztek át a szolgálati lakásból. Helyét azóta sem töltötte be senki, a feladatait az ottmaradt alkalmazottak közösen látják el. Miért távozott? – tettük fel a kérdést Paál Károlynak.
– Azt tudom elmondani, hogy hivatalosan mit közöltek velem, de a részletekrôl valahogy még kedvem sincs beszélni. Hivatalosan, írásban azt kaptam, hogy anyagi okok miatt nem tudják fenntartani az igazgatói állást. Úgy látszik, ez igaz is, mert azóta is üres a szolgálati lakás, nem került más a helyünkre. Valószínű, nincs szükség erre a munkakörre. Pedig minket úgy vettek fel, hogy legyünk lelki szülei a gyerekeknek, s úgy érzem, mi azok is voltunk. Én hálát adok a Jóistennek, hogy adta nekem ezt az öt évet, foglalkozhattam a gyerekekkel.
– Nincs szükség apára, anyára?
– Ezt így nem mondták ki, erre csak következtethetek, hiszen mi úgy kerültünk oda, hogy apjuk, anyjuk leszünk az árváknak. Sok mindent furcsállok, és nagyon sajnálom, hogy el kellett jönnünk, mert ottlétünk biztonságérzetet adott a gyerekeknek. Mi a családunkkal befogadtuk a család nélküli gyerekeket is, példát, családképet mutattunk nekik. Ott voltunk hétköznapokon és ünnepeken; együtt voltunk. Biztos, hogy most nagyon sok gyermek lelkében űr van, nem kopogtathat át hozzánk. De tartjuk a kapcsolatot, a nagyobbak kijárnak hozzánk.
– Voltak-e arra vonatkozó jelek, hogy ennek így lesz vége?
– Ne provokáljon. Nem kívánok errôl beszélni. Nincs olyan ember, aki mindenkinek tetszik, itt is a kezdetektôl voltak olyanok, akiknek nem voltunk kedvesek, szimpatikusak.
Az Ora International Segélyszervezet a gyerekotthon fenntartója. Vezetôjét, Jeszenszky Teréziát is megkérdeztük:
– Hány gyereknek az otthona a gyergyószentmiklósi ház?
– 35 gyerek van jelenleg, de ez változik. Nemrég vittek haza két gyereket, de jött egy új is. Most megy egy kislány Németországba dadának, épp ôt készítjük útra, elvégezte a német nyelvtanfolyamot is. Ô a második, akinek ilyen szerencséje van, egy év Németországban, biztos, hogy jó. Ha többet nem is kap ott, de megtanul önálló lenni, takarékoskodni. Székelyföldiek a gyerekek egytôl egyig, nyolcvan százalékuk pedig Gyergyói-medencei árva. Magyar gyerekek, a balánbányaiak között vannak románok, de a társaiktól már jól megtanulták a magyar nyelvet is.
– Valóban olyan súlyos problémákkal küzd a gyerekotthon, hogy már az igazgatói fizetésre sem futotta?
– A fôtámogató sajnos, meghalt, de különösebb anyagi gondjaink nincsenek. Ugyanolyanok a nehézségek, mint mindenkinek, s mint mindig. Jobban be kell osztani, jobban kell takarékoskodni. Az anyagi keretek összevonása miatt szűnt meg egyrészt az igazgatói munkakör. Más oka is volt Paál Károlyék távozásának, de arról nem beszélnék. Egyelôre felosztottuk egymás közt az ô munkájukat, jól megvagyunk, semmiben hiányt nem szenvednek a gyerekek, nem érezték meg a távozásukat. Szerintem nem változott semmi.
– A nagyobbakkal tartják a kapcsolatot…
– Nem hivatalosan, de tudtam róla. Én ezt nem tilthatom meg a gyerekeknek, szabad kijárjanak. A tanácsokkal, melyeket ôk adnak, nem mindig értek egyet, de ameddig nincs a találkozás rossz hatással a gyerekekre és az otthonra, addig nem tiltom meg.
– Lelki szülô volt-e gyerekeknek a református lelkipásztor, Paál Károly. Folytatják-e nélküle is a vallásos nevelést?
– Rendszeresen viszik templomba a gyerekeket, azzal a különbséggel, hogy most már nem csak a református templomba, hanem mindegyiket abba a templomba, amelyik hitközösséghez tartozik.
– Ön mondta, jobban kell takarékoskodni, mint korábban. Megtörténhet, hogy elapadnak az anyagi alapok, be kell zárni az otthont?
– Az otthonra szükség van, szükség lesz. Ameddig én azt látom, hogy kell, addig fenn fogjuk tartani. Nem vagyunk sárba esettek, de a segítséget elfogadjuk. Az udvaron a régi épületet javítjuk fel, lehet, hogy oda kerülnek majd, akik kinônek a gyerekotthonból, de az is lehet, hogy műhelyek lesznek, szakmát tanulnak ott a fiatalok. Nem igaz, hogy be kell zárnunk, el kell adnunk a gyerekotthont, mert nincs támogatás. Most is van annyi, mint korábban, csak megfontoltabban költekezünk. Hangsúlyozom, hogy sokak kérdését megválaszoljam ezáltal: nem zárjuk be, nem adjuk el a gyerekotthont, ezt mindenkinek tudnia kell.
Az otthon megmarad – határozott válasza ez Jeszenszky Teréziának. Működni fog, de Paálék nélkül. Hogy miért „menesztették” az igazgatót, tán sosem derül ki. S lehet, ez nem is annyira fontos. Fontosabb az, hogy a gyerekek, kik kénytelenek voltak már egyszer szülôt cserélni, hogyan élik meg ezt az újabb távozást. Hozzászoknak, hogy mindig mások vigyázzák létüket? Persze, örvendeni kell, hogy egyáltalán van, kik vigyázzák.
Nemrég meglátogattuk az otthont. Délelôtt csak a legkisebbek voltak odahaza. A három picurból egyik tüzetesen végignézett, majd megragadta kacsójával kezem, s többé nem akaródzott elengedni. Lehet, azt gondolta, új anyuka jött, s ebbe bele is nyugodott. Természetes? Aligha. Mégis jobb az árvaságnál. Nekik mindig kerül valaki, kinek megfoghatják kezét. Lesznek felnôttek, akik viszonyaiból, szakításaiból reméljük, keveset ért és érez a gyerek.
Balázs Katalin
Az egység szellemében
Nagy keresésben él az emberiség. A történelmi múlt és a vallások története azt igazolja, hogy ebben a színes világban kell lenni valaminek, ami összeköti az embereket, valami, ami nemzetiségi tartozásuk, vallási meggyôzôdésük fölött áll. Van valami közös értékünk, ami nem csak teremtményi mivoltunkból fakad. Olyan egyszerűnek hangzik: „sokan vagyunk, sokfélék”. Ebben a sokféleségben a keresô ember rádöbben arra, hogy vannak közös értékeink. Az ember túlmutat önmagán, és saját történelme folyamán mégis sokszor kivetkôzött önmagából, tudatában volt, de mégis elfeledte teremtményi voltát. Talán elég csak arra emlékezni, hogy Isten az Ô képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mégis beálltak a nagy történelmi szakadások, népek és nemzetek széthúzásai. „Ember embernek farkasa” lett. A látszat, a feszültségek sok esetben a mai napig ezt mutatják. Önzések és érdekeltségek sorozata választja el az Isten gyermekeit egymástól. Nehezen fedezzük fel a közös dolgokat, nehezen tudjuk képviselni az emberiség egyetemes érdekeit és értékeit. Pedig segítséget kaptunk ebben a Teremtôtôl.
Isten ebben segített nekünk, csak fel kell, hogy fedezzük. A nagy világvallások közös értékeit is fel kell fedezni az emberiségnek. Nekünk, keresztényeknek legnagyobb kincsünk, hogy a Teremtô Atya önmagát Jézus Krisztusban teljesen kinyilatkoztatta. Mivel megismerésünk és tudásunk korlátolt és töredékes, arra kell törekednünk, hogy a végtelen Istent véges elménkkel el tudjuk fogadni és lehetôségeink szerint Ôt megismerni. Ezen a lelki úton haladva akar segíteni nekünk az ökumenizmus is. A történelmi egyházak berkeiben – több-kevesebb sikerrel – sok egyéni kezdeményezés is próbált segíteni ebben a megismerésben.
A legtöbb világvallás és a keresztény egyházak többsége is rádöbbent arra, hogy valami belsô lelki megújulásra van szükség. A keresztény egyházak felekezetei azt is megértették, hogy ennek a lelki törekvésnek, igazi belsô megújulásnak csak összefogva lehet hiteles eredménye. Csak akkor tehetnek közös lépéseket, ha nem azt nézik egymásban, ami szétválaszt bennünket, hanem tudatosan keresik azokat a lelki találkozási pontokat, amik képesek összekötni nem csak a keresztény felekezetek tagjait, hanem még a hivôt a hitetlennel is.
Akkor hol is kell nekem személyesen elindulnom? Talán ott, amikor rádöbbenek, hogy Jézus Krisztus az én személyes megváltóm, hogy Ô minden embernek személyes megváltója. Csak egy lépést kell tennem, de azonnal, a másik ember felé. Szeretnem kell ôt úgy, ahogy Isten szeret engem, fenntartás nélkül. Szeretnem kell a mellettem élô vagy dolgozó embertársamat. De addig is lelki egységet kell teremtenem magamban, családomban és mindent meg kell tennem, hogy egység legyen a környezetemben is.
Ezt próbáltuk kibontakoztatni magunkban és közösségeinkben, amikor ebben az esztendôben is megszerveztük közösen az egyházak lelkipásztoraival az ökumenikus imahetet az egyetemes egyház egységének szellemében. Ez volt az a hét, ahol senki sem akarta kisajátítani a lelki adományokat. Ahová minden felekezetű keresztényt krisztusi szeretettel vártunk, és minden találkozás közös lelki öröm volt számunkra, hogy templomokban és az ORA International Ökumenikus Keresztény Központjának Pro Art Galériájában együtt lehettünk. Katolikusok, ortodoxok, reformátusok, unitáriusok, evangélikusok vagy más felekezetű keresztények is együtt imádkozhattunk lelkipásztorainkkal és elmélkedhettünk az egységrôl Krisztus tanítása szerint, hogy egy akol legyen és egy Pásztor, Jézus Krisztus egyetemes egyháza a maga színességében és különféle lelki adományaival, ahol „… a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélôvé.” (Mk 7,37.)
Tusa Lajos
Vándorbódé
A mellékgazdaság udvarán van ôkelme, nem messze a „Dulciuri” feliratú, szintén velejéig rozsdás bódétól. Legalábbis ott volt, amikor ezen anyag írásába kezdtem. Azóta? Ki tudja? A bódék útjai kifürkészhetetlenek.
Idézzük csak fel a múltat: a kék újságáruda a könyvtárral szemben, a Kós Károly által tervezett Kossuth utcai ház falához tapadva állt. Egy ideig nyitva, árasztva a híreket, biztosítva a friss sajtót. Aztán nem volt nyitásrendje, csakis zárva találhatták az arra járók. Egy éjszaka helyváltoztatáson ment át, Kossuth Lajos szobra mellé telepedett. Mondta is a polgármester, hogy valószínű az éjszaka leple alatt szállították oda, s ott akarják felejteni. De engedély erre nincs, csak oda lehet a fémbódét helyezni, ahová a zapiszka szól. Hogy hová szól? Kérdezzük meg a területrendészeket, mert az új hely bizony, ki van jelölve. Az urbanisztikai osztály vezetôsége semmirôl semmit nem tud, a bódé mégis eltűnik a placcról, hogy a mellékgazdaság udvarán kössön ki. Ugyan senki sem talált olyan papírt, ami indokolná, hogy ott találjon magának helyet az újságosbódé, de ott van. Tulajdonosa, az újságterjesztô cég sem tudta elszállítani. Majd viszi, ha teheti, s lesz hozzá papírja. Addig ott áll illegalitásban a cukorfalat „Dulciuri” mellett, melynek úgy tűnik, hasonló sors jutott, csak felôle már évek óta nem érdeklôdött senki. Állnak immár ketten az udvaron, megoldást kínálva hasonló esetekre is. Igen bizony, szép jövô elé néz Gyergyószentmiklós, megvan minden probléma megoldásának kulcsa. Az eddigi szokást, miszerint ha nem tudsz megoldani egy kérdést, hozz létre egy bizottságot, immár tökéletesíteni lehet: ha a bizottság is csôdöt mond, dugd el az „ügyet” a mellékgazdaság udvarán.
B. K.
Javítják a kultúrházat
Figurások meséltek róla, de láthattuk mi is, a környéken a kultúrházakban áldatlan állapotok uralkodnak. Nem egyre ráférne a feljavítás, és fôként a téli fűtés megoldása.
Decemberben az RMDSZ közreműködésével pénzt utalt ki a kormány a csomafalvi kultúrotthon feljavítására. Haladnak is a tatarozással, belsô munkálatokkal. A nyílászárók egy részét már kicserélték, feljavítják az elektromosságot is. És központi fűtést is szerelnek – a színházba járók nagy örömére.
Második esély
Nem túlzás azt állítani, hogy a csomafalvi diákok kikerülve a községbôl megállták a helyüket. Persze ott is, akárcsak a többi településen, akadtak, akik még a nyolc osztályt sem végezték el különbözô okokból. Köztük olyan is volt, aki megbánta, hogy nem folytatta tovább tanulmányait, és szeretett volna bár nyolc osztályról oklevelet szerezni. 1990 és 2003 között száztízen maradtak ki az iskolából – áll az iskola által készített felmérésben.
– A zöme 1990–1995 között hagyta abba a tanulást – mondta Antal Teréz igazgatónô. – Munkát vállaltak, de közülük sokan rájöttek, hogy iskola nélkül nem tudnak haladni, még bár hajtási jogosítványt sem tudnak szerezni. S most már az alap kötelezô. Akkor a Köllô Miklós Általános Iskola vezetôsége úgy döntött, elindítja a csökkentett óraszámú, látogatás nélküli tagozatot. 43-an kezdték az elsô évet. Három iskola járt el hasonlóan a megyében: a baláni, a karcfalvi és a csomafalvi. Félévenként öt hetet jártak iskolába. Minden évben egy osztályt végezhettek el. Összevont osztályban tanultak. Három generáció végzett, és szakiskolát is tudtak végezni utána. Olyan gyermekek is tanulhattak itt, akik szociális gondok miatt nem végeztek a hagyományos osztályokban, vagy nem bírták tartani a lépést. Minden évben 17–18-an szereztek diplomát. Köztük más településekrôl is jöttek, még Borszékrôl is. Ez történt az idei tanévig.
2006-tól megszűnt ez a forma, de megjelent egy új, amely lehetôséget biztosít a fiataloknak a nyolcosztályos oklevél megszerzésére. A neve Második esély. Errôl a koordinátort, Kopacz Pongrácot, az iskola aligazgatóját kérdeztük.
– A megyében egyedülálló a csomafalvi iskola, ahol bevezették a Második esélyt. 2004-tôl már a tíz osztály elvégzése kötelezô. Idéntôl nem folytathattuk a csökkentett óraszámú oktatást, kérésünkre nemleges választ kaptunk. Egy esélyünk volt, a Második esély. Ez tíz osztályról fog oklevelet biztosítani. Azok a fiatalok iratkozhattak be ide, akik négy évvel túlhaladták a korosztályukat, és megvan a négy osztályuk. Négy év alatt lehet elvégezni a további hat osztályt. Esti oktatásról van szó, 25 hét tanítás van egy évben. Tizenketten iratkoztak be. Elsô évben nagyon sok az elmélet, ez az öt-hetedikes anyag összevonva, második évben fele elmélet, fele gyakorlat, és harmadik, negyedik évben kevés az elmélet, és sok a gyakorlat. Éppen ezért felel meg a tíz osztálynak, szakiskolának. A helyi körülményeknek megfelelôen a famegmunkálás szakmában szereznek majd diplomát. A helyi cégekkel szerzôdéseket köt az iskola, és gyakornokokként fognak ott dolgozni. Már jövôre is van nyolc jelentkezô.
Arról is szólt a vezetôség, hogy a fiatalokat az iskola életébe bevonta az osztályfônökük, és kulturális rendezvényekre is elviszi ôket. Nem csak a tantárgyakat tanulják, a falu életében is részt vesznek.
Vargyas Rozália magyar szakos tanárnô a Második esély osztályfônöke. Tôle arról érdeklôdtünk, mi a különbség az eddigi osztályai illetve az esti osztály között.
– Az elején féltem, mert 15 és 19 éves kor közötti fiatalok, de most már örülök. Semmi problémám nincs. Méltányolandó az, hogy a fiúk napi tíz-tizenkét óra fizikai munka után eljönnek, és tanulnak. Persze hiányzásaik is vannak, mert van, hogy hetekre elmennek például Bukarestbe házat összerakni. Most készítettem el a statisztikát, 6-os, 7-es az átlagosuk, ketten nem mentek át egy tantárgyból. Bizony, hiányoznak az alapok, érzik ôk is. Osztályfônöki órán beszéltek arról, hogy Bukarestbe bizony még vásárláskor sem tudnak boldogulni. Bánják, hogy nem tanultak annakidején, igyekeznek bepótolni. Szakmaváltásról is sokat beszélünk.
Csata Zoltán 30 éves, tavalyelôtt végzett, a hetedik, nyolcadik osztályt kellett bepótolnia.
– A munkahelyen kérték a diplomát. Az volt a célom, hogy ne segédmunkás legyek, hanem sofôr. Most már teljesülhet. Nem volt olyan nehéz. Szeretnék tíz osztályról is diplomát szerezni. Üzenem, hogy akinek nincs meg a nyolc osztálya, tanuljon, mert ma már mindenhol kérik az iskolát.
Bartalis Szilveszter 16 éves, ô most járja a Második esélyt, azt állítja, hatodik osztály után nem volt kedve tanulni…
– Volt most egy lehetôség, s jöttem, asztalos kisegítô vagyok, de szeretnék szakdiplomát. S majd én is sofôr szeretnék lenni, oda kell a román nyelv ismerete is. Szeretem a nevelôórákat is, szeretek járni könyvbemutatókra, ezelôtt sosem jártam. Bánom, hogy hatodikba abbahagytam az iskolát. Ne tegyenek ilyent a gyermekek, s ha már megtették, pótolják be, mert minden munkahelyre kell.
A vezetôség arról is szólt, hogy miután négy év alatt tizedik osztály elvégzésérôl kapnak oklevelet a fiatalok, egy év különbözeti oktatás után akár kijárhatják az iskolát tizenkettedikig, s érettségizhetnek.
Lévén, hogy egyre kevesebb a gyerek, rákérdeztünk, elônyére válik-e az iskolának, a pedagógusoknak az esti oktatás. Antal Teréz igazgató elmondta, ezek az órák nem számolhatók bele a pedagógusok kötelezó óraszámába, a „katedrába”. Ráadásul ezekért a plusz órákért kevesebb pénzt kapnak. S gyakorlatilag reggeltôl estig tanítanak. „Áldozatot jelent, viszont erkölcsileg nyernek a tanárok a Második eséllyel” – hangsúlyozta.
Bizonyára minden településen akadtak volna jelentkezôk a Második esélyre, Csomafalván viszont már megadták a lehetôséget a fiataloknak az érvényesülésre. Az is megtörténhet, hogy akik esélyt kaptak, még egyetemet is fognak végezni. És az sem kizárt, hogy az ácsokról, asztalosokról híres Csomafalva jó sofôreirôl lesz ismert mondjuk tíz év múlva.
K-T. Gy.
„Varrok, hogy teljen az idô”
1909-ben született az Akadán utcai Szilágyi Anna néni, aki már üknagymama. Fia családjával él egy fedél alatt. Varrogatott, amikor felkerestük: „Unom magamot, a fiataloknak más bajuk van, dolguk van, öltögetek, hogy teljen az idô, nem azért, mert meg kell varrni feltétlenül, csak lefoglalom magamat”.
Rég, tíz évinél is több, hogy nem járok a faluba, ha elkísérnek a szomszédban lakó beteg aszszonyhoz jó, de szédülök. Bár ne szédülnék! S képzelje, nem is látok, meg van műtve a szemem. Fennjárnék, de már nem tudok – mondta Anna néni, és letette a varrnivalót, amíg beszélgettünk. Arról is mesélt, milyen más volt az élet a fiatalkorában.
– Hatéves voltam, mikor menekültünk, mentünk a szekérrel a Nagylokra, a kicsi testvéremet az ölemben vittem. Ott aludtunk a kalyibába, kint fôztünk, aztán hazajöttünk. Mondták, hogy jönnek a románok, de nem jött egy sem. Aztán 44 még keservesebb volt. A négybôl megvolt már a három leánykám, a fiú akkor született, mikor az uram katona volt. A szomszédba aludtunk, de nappalra hazajöttünk. Nem is tudom kimagyarázni, rég volt, nehéz volt. Nem volt ekekapa, s sollóval arattunk… Amikor megesküdtünk, nem volt házunk, építeni kellett, aztán jött a koncsetra, a háború, semmi gyönyörűségem nem volt.
Habár rég nem járt ki az udvarról Anna néni, nagyon is tisztában van azzal, más világ a fiataloké manapság.
– Húszévesen mentem férjhez, az én leányéletemben nem volt tévé, vaegyszer tánc volt, a nagyobb leányok odajártak, s a kisebbek cikáztak, futkostak az úton, játszodtak. Az úton sétáltunk, beszélgettünk a legényekkel, s este jöttek vizitbe, majd hazamentek. Akkor a leányok itthon feküdtek le. Sokkal jobb volt. A mostani világ borzasztó. El sem tudom mondani, most mit csinálnak a leányok.
A legszívesebban arra emlékszik a 98. esztendôs néni, amikor a nagy család együtt volt, hiánytalanul.
– Akkor voltam boldog, mikor a leányaim férjhez mentek, és idejöttek látogatni. Nagyon szép volt. De a négy leányom egymásután meghalt. Éjjel is mindig a leányaimra gondolok. Milyen szép volt, mikor meglátogattak. Még utolsó este is idejárt egyik leányom, s megkérdezte, mit hozzak, mikor még jövök. S mondtam, ne hojz semmit, csak magadot. Aztán nem jött…
Fiatalok laknak itt mind, s tudja-e, az ilyen öregasszony olyan, mint a légy szárnya: semmilyen. Annyit kérem a Jóistent, vegyen el, ne büntessen ilyen sok évvel, mert nem látok, nem merek kimenni, mert esem el – mondta Anna néni, mikor elköszöntünk, és újra kezébe vette a varrnivalót. Hogy teljen az idô…
K-T. Gy.
„Kiszélesítették a Marost, de vajon jó-e a megoldás”
Mint gyergyószárhegyi születésű kisgyerek, emlékszem arra a Marosra, amely szintén rakoncátlan volt, nagy áradásokkal, nagy árterületekkel. A kordában tartását, a meder szabályozását egy volt „kommunista” rendszer oldotta meg, az akkori elv szerint, vagyis fontos volt, hogy lecsapolja a területeket, hogy átalakuljanak termôfölddé. Megtörtént. Nem számított, hogy mibe kerül. Leszabályozták a Maros medrét, azt a medret, amit a természet alkotott, és azóta elindult a nem természetes medrében a Maros, útjában elárasztva, seperve mindent, mert már nem tartja fenn útjában semmi.
Annak a szabályozásnak az eredménye a vízzel elárasztott házak, területek, víz alatt az egyszerű ember munkája, ingatlanja károsult. „Ô” a szenvedô alany, és ô, aki nem panaszkodhat.
Akkor még nem tárgyalhattak ökológiai egyensúly felborulásáról, mert nem lehetett vélemény, mert ha volt is, nem számított.
Állatvédôk nem voltak, nem számított az állatvilág pusztulása, nem számított, hogy megszűnne az árterület, nincs lehetôsége a békának a békatojás lerakására, nem számított a madárvilág fészkelése, nem számított a halállomány elpusztulása, egyszóval nem lehetett replika.
A leszabályozott mederben a Maros, indulva Marosfôrôl, rohan a helységeken át, semmi nem állíthatja meg. A lakóhelyek területén nem szabályoztak, maradt a régi meder, amelyet az újfalusi bánya salakja feltöltött, és az akkori tanulmány nem gondolt a helység lakóira.
Megtörtént a rendszerváltás, és a természet vissza próbálta állítani a valamikori medret, a valamikori ökológiai egyensúlyt, de a mai világ törtetô embere nem engedi.
Tehát: kavicsos a meder, a kavics útépítô anyag, ki kell termelni.
A természet 15 éves munkájába beavatkozik ipari kitermelési szinten az ember. Eltűnik a mederszint, fejlôdik az építkezés, jövedelmezô a mederkotrás, és senki más, csak a helységek lakói szenvednek.
És mit mond a Maros, „megint rohanni kell”.
Mint horgász, valamint környezetvédô szervezet alapító tagja, az én meglátásomat próbálom leírni egy pár szóban:
– Ne úgy avatkozzunk a természet dolgába, hogy az embereket egyik oldalon segítve, a másik oldalon károsítjuk.
– Ha tanulmány, akkor védjem a területeket védôgáttal, és a helységeken kívüli meder, amely már így is magas, a területek nincsenek megmunkálva, lábán a többéves fű, a gyom, ami, ha föl-fölgyújtják, eltűnik, az maradjon olyannak, amilyenné a természet visszaalakította.
Vajon a magánterületek gazdái, akik már nem kaszálnak, mert kicsi az állatállomány, mondva, mit csináljak a fűvel, a szénával, ôket zavarja az a terület leszabályozása, lecsapolása.
Ha a vásárhelyi Vízügyi Igazgatóság nem nézheti tétlen a Maros rakoncátlanságait, hogy nézhette vagy, hogy nézheti a kavics kitermelésének azon módját, ahogyan történt, történik Újfaluban, Alfalu határában és Remetén.
Igaz, hogy nem olyan nagyon fontos a horgászat, hiszen senki sem él meg belôle, talán csak pihenés az egybeesô munkanapok és hétvégek között, de minden, ami valaha természetes volt, mindent átalakítottunk mesterségessé. Az igazgatóság vajon nem veszi észre, hogy az erdôk eltűntek, hogy rohannak a patakok a Maros segítségére, és az a Maros, amely a Gyergyói-medencén áthaladva kárt okoz a lakóterületeken, tovább rohan más lakott területek felé. Vajon, velük mi lesz?
Nagyon helyénvaló megvédeni a Maros partján levô helységek lakóit. De hogyan tovább? Végül is a védôgát kell, de a településeken kívüli területeket nem kellene bántani.
Sem az ésszerűtlen szabályozás, sem a kavics kitermelése nem lesz nagy büszkesége a most élô embernek az utókor számára.
Jó lenne elgondolkodni a hatóságoknak azon, VAJON MEGÉRI HÁBORGATNI A TERMÉSZETET, amit még nem rontott el az ember?
Elgondolkodhatunk a természeti csapások sorozatán, amivel napirenden találkozunk, és azon, hogy a történések vitathatatlan hibása az érdek, az ember, az ember értelmetlen döntése vagy azok kivitelezése.
Nem vádolni, és nem vétózni akarok bizonyos döntéseket, csak a horgász, a környezetvédô véleményét próbáltam érzékeltetni.
Nem az a fontos számomra, vagy valaki számára, hogy a média által vitatéma legyen, a fontos az, hogy a döntés, valamint a további kivitelezés helyes és jó legyen.
Zöld Imre
Az étek titka
Az identitás keresés, azaz megtudni, hogy ki is vagyok tulajdonképpen, mindenkiben felmerül. A nemzeti hovatartozás egyik sarkalatos kérdése ennek a probléma körnek. Amikor azt mondom, hogy magyar vagyok, mire gondolok? Milyen sajátos jegyekre hivatkozik az aki magát, más nyelveken a „hungar”-nak mondott néphez tartozónak vallja? Az anyanyelv az amit legelôször említhetünk. Ki milyen nyelven szólal meg elôször, az majdnem meghatározza a hovatartozását. Ez viszont nem elégséges, hiszen a legnagyobb magyarnak mondott Széchenyirôl azt is tudjuk, hogy ifjú koráig nem beszélt magyarul.
Életünk elsô élményei közé tartozik, amikor anyánk a szavakat dallammal fűszerezi: énekel nekünk. Ez a másik meghatározó jegy. „A magyar népdal – olvashatjuk Kodály Zoltánnál – az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidôs; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belôle mások is megismerhetnek bennünket”. Ha a világ bármelyik részén elmondjuk, hogy magyarok vagyunk, az idegenekbôl szinte kikívánkozik az a szó, hogy csárdás. Kétségtelenül a nemzeti identitás jegyei közé tartozik az ôseinktôl örökölt tánckultúra is. A táncház mozgalom által került bele a köztudatba az „anyanyelvi szinten való táncolás” fogalma, aminek az értelme a tájrajzi, helyi szokásnak megfelelô tánctudás, a néptánc stílus jegyeinek az elsajátítása. Létezik egy műviesebb változat is, amit Brahms, Erkel és Kodály által ismert meg zeneileg a világ, ami a verbunkos jellegű vagy a palotásnak mondott úrias magyar táncok világába vezet.
De kell szólni a sajátos érzelem világról is ami magyarrá tesz bennünket, amiben ott van a honfoglalás korabeli mentalitás jegyei mellett a kereszténység, de az összes európai szellemiség is, kezdve az ókori göröggel.
Mindezt nagymértékben befolyásolja az életterünk is. A régész-festôművész László Gyula szavaival élve: „Rajtam is nyílván nyomot hagyott az ezerkétszáz-ezerháromszáz éves Kárpát medencei létünk, s ez élettanilag is otthonunkká teszi hazánkat, és egységes nemzetet alakít ki”.
„Otthon vagyunk itt e világban” mondotta Kosztolányi.
Mit lehet még ide sorolni? Egy ismert történelmi epizódot felidézve: a kalandozó magyarok elfoglalják a Szent Gál bencés monostort, ahol csak egyetlen szerzetessel, Heribald testvérrel találkoznak, mivel a többiek elmenekültek. A jámbor bencés lejegyzései nyomán váltak ismerté a magyarság szokásai közül azok, amelyek azóta szinte védjegyünké váltak, márpedig az, hogy szeretünk enni-inni, mulatni és tudunk vendégszeretôk lenni.
A mulatás nyilvánvalóan a már említett zene és tánc irányába mutat, az evés-ivás viszont a nemzeti sajátosság azon jegyeit idézi, amit a gasztronómia fogalmával szokás jelölni. Ha a magyar konyhaművészetet emlegetjük, akkor az a bizonyos idegenbeli ismeretlen egészen biztos, hogy a „gulyás” szavunkat veszi az ajkára. És mindjárt a csípos pirospaprikára gondol.
Az eddigi felsorolt sajátosságok, ami magyarrá tesznek bennünket általánosíthatóak, minden magyar tájegységre jellemzôek. Viszont tájegységenként vannak olyan eltérések amit a nyelvjárás, népzene és néptánc dialektus fogalmakkal szoktunk körbeírni. A Gyöngyösön született gondolat világa, a mentalitása is nyilvánvalóan különbözik a Kalotaszentkirályiétôl. Mint ahogyan az egri szôlôt termô dombok tája egészen más mint a gyergyói havasoké és ahogyan a tiszai halászlének más íze van mint a erdélyi bárányfej levesnek. A kecskeméti fütyülôs barack különbözik az oroszhegyi szilvapálinkától, a somlói juhfark is más mint a küküllômenti királyleányka. Közös értéket képviselnek de valami megkülönbözteti ôket, többek között az is, amit az étkek esetében fűszernek nevezünk.
És itt álljunk meg egy szóra. Aki jártas a konyhaművészet világában vagy aki többször is megfordult a mai Magyarország és Erdély között, tudja, hogy az erdélyi konyha elég jelentôs mértékben különbözik az általánosan ismert magyar konyhától. Más ízvilágok, más használatos fűszerek jellemzik. Az elsô nekifutásból azt lehet mondani, hogy természetesen a sok, egy helyen elô nemzet hatására alakult sajátosan egyedivé a transzilván gasztronómia. Örmény, zsidó, román, balkán hatások egyaránt érték, mint ahogyan ugyanez fellelhetô a nyelvben, zenében és táncban is. Vajon csak ennyi? Szerintem ennél sokkal többrôl van szó. A téma megközelítéséhez induljunk el onnan, hogy melyik az a fűszernövény amelyet tipikusan erdélyinek mondhatunk. Nos, ezt nem nehéz kitalálni: ez a tárkony. Nincs olyan erdélyi vagy székely receptgyűjtemény amelyben a tárkonyos pityóka (krumpli) vagy fuszulyka (bab) leves ne lenne benne. A Wikipédia lexikont idézve: „A tárkony (latin neve: Artemisia dracunculus L.) egy gyógy-, és fűszernövény. Magyar népies neve: esztragon, tárkonyüröm, tárkony. Erdélybôl került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípos ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.” De még van egy olyan kerti fűszernövény, amely szintén erdélyi sajátosság és az a csombort (Satureja hortensis). Az amelyik nélkül a káposztás étel – mint a töltelékes vagy lucskos káposzta – Erdélyben elképzelhetetlen. A savanyú káposztás hordóban is ott lapul a kapor társaságában és amikor a disznótoros káposztalé leves az asztalra kerül, a finom illatok között díszes helyet foglal el. A disznó vágások elmaradhatatlan terméke a véres hurka, amely csombort nélkül nem is létezik az erdélyi tájakon. Viszont a Budapest szomszédságában lévô Vecsés nagyon híres savanyú káposztájába nem tesznek csombortot. Mindez miért is érdekes? Hát azért, mert az említett két fűszernövény ázsiai származású, vagyis onnan hozhattuk magunkkal a honfoglalás idején. Sok szempontból az erdélyi konyha hasonlóságot mutat a kínaival. Ha arra gondolunk, hogy a rokon népeink, a hunok és az avarok sok ideig voltak kapcsolatban a kínai kultúrával, akkor világossá válik, hogy a talán a legrégibb gyökerekkel rendelkezik a Királyhágon inneni fôzôtudomány. A magyar konyha legismertebb fűszere a paprika új keletű, tengeren túlról származik és török közvetítéssel terjedt el és csak a XIX században vált általánosan használtá. Ezért a nagyon régi szakácskönyvekben, mint amilyen a Bornemissza Anna-féle nincs is említve. A disznózsír használata a török idôkre vezethetô vissza, hiszen egyetlen háziállat amit nem ragadott el a harácsoló janicsár az a röfögô mindenevô volt. Szinte magát kínálta a hagyma, fokhagyma, zsíradék és paprika keveréke, amely a paraszti, kényszer alatt fejlôdô konyhából avanzsált az úri étrendekbe, hogy néhány évszázad múltán világhírnévre tegyen szert. A török hódoltság idején, Erdély függetlenséget élvezett és ahogyan a magyar kultúrának, ugyanúgy a régi magyar konyhának is a mentsvára volt. Bár befogadta az olyan újdonságokat mint a paprika, krumpli, paradicsom, vagy a kukorica, megtartotta régies jellegét. Sôt, van olyan eset is amikor visszafogadott, ismét hazaivá tett a nomád életmódra jellemzô étket is. Apafi fejedelem hívására, a szomszédos Moldvából, 1672-ben nagyobb számú örmény telepedett le Erdélyben, Csíkszépvizen, Gyergyószentmiklóson, Ebesfalván (ma Erzsébetváros része), Besztercén stb. Ôk természetesen magukkal hozták szokásaikat és ételeiket is. A hosszú úthoz szokott kereskedô nemzettségek az évszázadok folyamán elsajátították az élelmiszerek tartósításának az eljárásait, amelyek lassan beépültek egy korszerűbb gasztronómia kelléktárában. Ilyen a churut is, amely savanyított tej és apróra vágott petrezselyem zöldjének a keveréke, kiszárítva. Eleinte élelmiszer lehetett, amiként az ázsiai sztyeppéken élô népek is használják a tej tartósításának ezt a technológiáját és amiként használtuk mi is a honfoglalás elôtt. A székely asszonyok elsajátították a mutató újnyi, kúp alakú, immár helyi jelleget öltött „hurut” készítésének a titkát. A mai napig fellelhetô a piacokon ez az érdekes, ma már csak ételízesítésre használt különlegesség, ami ismét haza talált magyar nyelvterületen, Erdélyben.
Ezen gondolatok után, amikor belekanalazunk az olyan erdélyi ételkülönlegességbe, mint a tárkonyos bárányfej leves, akkor gondoljunk a végtelen Etelközi sztyeppékre melyeknek az üzenete így jutott el hozzánk, a paraszti mindennapi betevôn és a fôúri étekfogásokon keresztül. Ez az üzenet az étek titka. Ettôl is vagyunk mi magyarok és székelyek.
Török Zoltán
Farsangos világunk
Gyönyörű a farsang Balkániában, ilyen színpompás kavalkádot máshol nemigen látni, haha… Argentína, Brazília, na ne röhögtessél, mi az, hogy velencei álarcosbál, olcsó piaci kóklerség hozzánk képest, akik született álarcosok vagyunk, már csecsemôkorunkban eldöntik, hogy „e fiúból csaló lesz, e fiúból pedig politikus, e leányból pedig a politikus kéjhölgye, e leányból pedig a csaló felesége”. Viszont te se keseredj el, erdélyi magyarom, rólad is eldöntötték már születésed pillanatában, hogy e város lakói másodrangú állampolgárok lesznek nagyjából, mert kivételek mindig voltak és lesznek, meg volt írva például annakidején a nagykönyvben, hogy „e kisebbségi fiúból párttag lesz, e kisebbségi fiúból pedig feljelentgetô, e kisebbségi fiúból pedig Központi Bizottsági tag”, tudod-e, miért? Hát csak azért, hogy legyen, akit (feleségestül!) kiküldjenek Amerikába, hogy ott ékes magyar nyelven elmondják: a Szocialista Romániában a kisebbségi kérdést modellértékűen oldották meg!
Emlékeztet ez téged valamire?
Térjünk csak vissza farsangos világunkhoz. Azért mondom: világunk, mert ez a miénk! Valami nyolcvan és… éve ez a mi világunk, ebben élünk, ehhez alkalmazkodunk, ahogy tudunk, vagy ahogy nem tudunk, vannak sikeres alkalmazkodók (egy páran) és vannak sikertelen alkalmazkodók (úgy körülbelül másfél millióan), sikertelenek, mert olyanok a törvények, olyanok a kényszerrel teremtett lehetôségek, olyanok a körmönfont módon kitervelt környezeti viszonyok…
A farsang viszont nálunk is farsang, az aszszony pánkót süt, kosárba teszi a tiszta abroszt, beleteszi a forró pánkót, gondosan bebugyolálja, elmegyünk a kosaras bálba, máshol is így van ez, éppen csak éjfélkor nem üvöltöznek – mondjuk Bécsben – hogy: „Polgártársak! A pánkót ellopta valaki!”
A farsang azért nálunk is farsang, öltözünk mindenféle rongyba (van az nekünk, rongy az van bôségesen!), öltözünk királynak és püspöknek, öltözünk balerinának és apácának, öltözünk cigánylánynak és muzsikusnak, öltözünk ördögnek és angyalnak, egyszóval öltözünk fűnek és fának, politikusnak és szenátornak, húzunk magunkra mindenféle álarcot, máshol is így van ez, – mondjuk Velencében – éppen csak ott éjfélkor levetik az álarcot, és mindenki visszaváltozik azzá, ami volt.
Nem így nálunkfelé…
Itt ahány farsang, annyi álarc kerül a pofára.
Rosszul mondom, nem a pofára, hanem az elmúlt farsang álarcára.
Itt a régi álarcot ugyanis az új álarccal illik elfedni.
Így lett egykoron a vasgárdistából kommunista, a tolvajból rendôr…
A kommunistából nagyvállalkozó, az állambiztonsági verôlegénybôl oltármászó nagybefektetô…
Így lett egykoron a suszterbôl a „nép leghôbben szeretett fia, a Kárpátok géniusza”!
Álarc kerül az álarcra, vesz magára birkabôrt a farkas, kötöz magára angyalszárnyat az ördög…
Ebben az országban lerántani a leplet illetlenség…
Az álarcot emlegetni illetlenség…
Letépni nem is lehetne, hiszen az álarc alatt ott vigyorog egy másik álarc, alatta meg egy harmadik álarc…
Más, boldogabb országokban a farsang végén lehull az álarc, és elôtűnik alóla az ember…
Vágyálmaimban én is mindig azt képzelem, hogy egyszer nálunk is, balkánmagyaroknál is lehullana az álarc…
Aztán lehullana az alatta levô álarc…
Aztán a harmadik is…
És végül, mint más, boldogabb országokban, nálunkfelé is, az utolsó álarc után elôtűnne alóla… a gazember.
Aki ellopta a farsangi fánkot.
Györffi Kálmán
KisAsszony
Szépülj meg az új évben
Ha szeretnél még szebb és kiegyensúlyozottabb lenni, változtass néhány szokáson és lendülj formába – három lépésben.
Elsô lépés
Vitamindiéta a bôr szépségéért – ideje elkezdeni
A táplálkozásnak nagyon fontos szerepe van a bôr állapotának megôrzésében, romlásában és javulásában. A bôr az egész szervezet részét képezi, hiszen vérkeringése, anyagcseréje, regenerációja, idegellátása, érzékszervi funkciói, hormonális működése miatt elválaszthatatlan a többi szervrendszertôl.
Tehát nem csak a bôrt kell a különbözô kozmetikai szerekkel „jól tartani”, hanem az egész szervezetet. A számos tápanyag közül ki kell választani a legfontosabbakat, amelyekben nagyobb mennyiségben találhatók a bôr szempontjából nélkülözhetetlen vitaminok.
Az A-vitamin gyorsítja a fehérjefelhasználást, fokozza a hámsejtek szaporodását, csökkenti a ráncok mélységét, lassítja a bôr öregedését, fokozza az immunrendszer működését, csökkenti a gyulladást, enyhíti a pigmentzavarokat. Az A-vitamin elônyagait, illetve a kész vitamint sárgarépából, gyümölcsökbôl, fôzelékfélékbôl, tejtermékekbôl, húsból, májból veszi fel a szervezet.
A B-vitamincsoport segít a bor önszabályozásának fenntartásában, támogatja a bôr anyagcseréjét, fokozza az ellenálló képességet, csökkenti a bôr fényérzékenységét, segíti a saját normál borflóra kifejlôdését, helyileg alkalmazva tonizálja az öregedô bôrt, hidratál, továbbá segíti a kozmetikumok egyéb hatóanyagainak felszívódását. A B-vitamin elsôdleges forrása a sajt, a hal és az élesztô.
A C-vitamin véd a korai öregedéstôl, lassítja a ráncok keletkezését, a pigmentfoltok képzôdését és csökkenti a rákos elfajulás kockázatát. Nagyobb mennyiségben nyers zöldségben és gyümölcsben (többek között a kiviben, a csipkebogyóban, a zöldpaprikában és a burgonyában) van jelen.
A D-vitamin szabályozza a hámsejtek érését, a szarusodást. A bôr a fény hatására koleszterinbôl saját maga is elô tudja állítani. Helyi alkalmazása kozmetikumokban nem ajánlott, mert felszívódva hat a vér kalciumszintjére. Fôként a májban, a csukamájolajban, a tojásban és a tejtermékekben található, viszonylag kevesebb hatást gyakorol a bôrre.
Az E-vitamin belsôleg és külsôleg egyaránt igen fontos a bôrnek. Nagyon erôs antioxidáns, védi a sejthártyák többszörösen telítetlen zsírsavait. Fôként különféle csírák és magok, a máj, a tojássárgája és a saláta bôvelkedik E-vitaminban. Túladagolási tünet nem ismert, jelenlétével javul az A-vitamin-ellátottság is.
Az F-vitamin hiányában bôrgyulladás, szôrzetvesztés, haj- és körömtöredezés, bôrszárazság, korpásodás keletkezik. Ebbôl a vitaminból a lenmagban található a legtöbb.
A H-vitamin csökkenti a faggyúmirigyek működését, gátolja a mitesszerképzôdést, erôsíti a sejthártyákat. Nagyobb mennyiségben megtalálható az élesztôben, a krumpliban, a tojásban és a májban.
A K-vitamin a kozmetika legújabban felhasznált anyaga. Fokozza a mélyszöveti hidratációt. A zöldségfélékben található belôle a legtöbb.
A koenzim-Q (Q10) a szervezet hidrogénátvivôje. A szervezet képes elôállítani, de mennyisége az idô múlásával csökken. Pótlása 40 év felett javasolt, napi 15–30 mg mennyiségben. Az anyagcsere javítása révén energizál, lassítja az öregedést. Helyileg használva csökkenti a ráncosságot.
A bôrnek szüksége van még vasra, cinkre, kalciumra is, ezek az ásványvizekben, a zöldfélékben, a spenótban és a tejtermékekben vannak bôven. A megfelelô bôrdiéta szempontjából elengedhetetlenek a diétás rostok is. Az emészthetetlen komponens elôsegíti a bélmozgást, ezáltal javítja a csalánkiütéses, rozáceás, aknés panaszokat. A szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék bevitele teljesen egyénre szabott, menynyiségüket nemtôl, testtömegtôl, fizikai aktivitástól, életkortól és az esetleges betegségektôl függôen kell beállítani.
Zöldséges rakott hús sajtszósszal
Hozzávalók: 6 szelet pulyka-vagy csirkemell, 40 dkg vegyes zöldség, 10 dkg margarin, só, bors, majoranna, 1 evôkanál liszt, 3 dl tej, 3 db kocka sajt.
Elkészítés: A hússzeleteket kiverjük, sóval, borssal, majorannával megszórjuk. A felkockázott zöldségeket margarinon megpároljuk, közben ízlés szerint fűszerezzük. A sajtszószhoz kb. 3 dkg olvasztott margarinon megizzasztjuk a lisztet /nem kell megpirítani!/, lassan hozzáöntjük a felforralt tejet, és csomómentesre keverjük. Beletesszük a sajtot, és addig kavargatjuk, amíg teljesen felolvad. Egy sütôformát vékonyan kikenünk, és rétegezve lerakjuk a hozzávalókat: egy sor hús, majd rá a párolt zöldség. Addig folytatjuk, míg minden elfogy. Alufóliával betakarjuk, és fél óráig pároljuk, utána levesszük a fóliát, és még 10 percre visszatoljuk a sütôbe. Amikor kész, éles késsel felszeleteljük, és a tányérokon nyakonöntjük a sajtszósszal. Sült burgonyát kínálunk mellé.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik XXVII.
Hasnyálmirigy Pancreas-9
Diabétesz Mellitus (Cukorbetegség)-9
Néhány fontos tudnivaló a diabétesz kialakulásáról illetve a cukorbetegek életmódjáról
Amíg az 1-es típusú cukorbetegség megelôzésére még nem ismerünk módszereket, addig a 2-es típusú diabétesz esetében – melyre a hajlam örökölhetô – fontos lehet a kiváltó, káros, külsô tényezôk elkerülése:
* A legfontosabb és ugyanakkor a legelsô az elhízás elkerülése. Ennek már csecsemô- és gyermekkorban nagy jelentôséget kell tulajdonítani – ezért tilos az édességek túlzott fogyasztása! Édesség helyett a gyerekeket a gyümölcsök fogyasztására kell szoktatni;
* Nagyon fontos, hogy az újszülöttek illetve csecsemôk anyatejes táplálásban részesüljenek;
* Egy másik nagyon fontos dolog a gyermekek mozgása, sportra való szoktatása, ezért nagyon helytelen álláspont egyes szülôk részérôl gyerekük indokolatlan felmentetése a testnevelési órákról;
* A gyermekek egészséges, mozgásban gazdag életmódra való nevelése, és az egészséges táplálkozási szokások kialakítása egy másik fontos megelôzô tényezô lehet;
* A rendszeres fizikai aktivitás, a napi, minimum 30 perces intenzív gyaloglás;
* A dohányzás elkerülése, illetve leszokás a dohányzásról, mert köztudottan káros az egészségre, különösen veszélyes a cukorbetegek számára. Az elôzô számokban leírt késôi szövôdmények, mint például agy-, szív-, érrendszeri betegségek illetve vese- és szembetegségek kialakulását nagymértékben segíti elô a dohányzás. Érdemes megemlíteni, hogy ezek a szövôdmények akár 15-ször gyakrabban alakulnak ki dohányzó cukorbetegeknél, mint a nemdohányzó cukorbetegek esetében. Bizonyított, hogy a dohányzás abbahagyása pozitív hatással bír, mivel csökken e késôi szövôdmények kialakulása, ezért a dohányzásról való leszokás feltétlenül fontos;
* Egy másik fontos dolog, amit tudni kell, az alkoholtartalmú italok sajátos hatása a cukorbetegek állapotára. Cukortartalmuk szerint az italokat a következôképpen osztályozhatjuk:
– magas cukortartalmú italok (likôr, félédes és édes bor, pezsgô), melyek nagymértékben emelik a vércukorszintet, és ezért fogyasztásuk tilos;
– mérsékelt vércukorszint-emelkedést okozó italok, mint például a sör – ezek fogyasztása tehát kismértékben megengedhetô;
– enyhe vércukorszint-emelkedést okozó italok, ide tartoznak a száraz borok, de ezek fogyasztása is csak kismértékben megengedett.
Fontos tudni, hogy az alkoholfogyasztás az inzulinnal vagy az inzulin-elválasztást fokozó tablettával kezelt betegeknél gátolja a májban a keményítô bomlását, és ezzel elôsegíti a vércukorszint-esés kialakulását, ezért alkohol fogyasztása cukorbetegeknek nem ajánlott!
A korszerű diabéteszes étrendnek zsírban és fehérjében szegénynek, viszont szénhidrátokban dúsnak kell lennie. Tehát az optimális diéta 50%-ban szénhidrátot, 20%-ban fehérjét és 30%-ban zsírt kell tartalmazzon. A cukorbetegek szempontjából az élelmiszerek három nagy csoportra oszthatók:
1) Korlátozás nélkül fogyasztható élelmiszerek: hús és hústermékek, hal, túró- és sajtféleségek (az orda és a tehéntúró kivételével), alacsony cukortartalmú zöldségek, tojás, alkoholmentes és cukormentes, zaharinnal édesített italok.
2) Tiltott élelmiszerek: cukor, édesipari termékek, sütemények, cukorkák, fagylaltok, egyes gyümölcsök, mint: szôlô, szilva, banán, füge, datolya, gesztenye, zöldségfélék, mint: szemes paszuly, szárazborsó és lencse.
3) Meghatározott, megmért mennyiségben fogyasztható élelmiszerek: édes és savanyú tej, joghurt, tehéntúró, tésztafélék, krumpli, gríz és rizs, kenyér, dinnye, káposzta, spenót stb.
A diétának testreszabottnak kell lennie, tehát egy normális testsúlyú cukorbetegnek annyi energiához kell jutnia, amenynyit életkora, magassága illetve a végzett fizikai tevékenysége megkíván. Ezzel szemben egy súlyfölösleggel rendelkezô diétája energiaszegény kell legyen, mivel számára a lefogyás a legfontosabb cél.
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a felnôttkori 2-es típusú diabétesz a fent említett kockázati tényezôk kiküszöbölésével akár 90%-ban is elkerülhetô, de ha már kialakult, a korai és késôi szövôdmények csak egy megfelelô egyéni diétán alapuló kezeléssel elôzhetôek meg.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong
Megyei rangadó lesz városunkban
Az elmúlt hét végén a romániai felnôtt-jégkorongbajnokság középszakasza keretén belül a negyedik forduló mérkôzései kerültek lejátszásra. Gyergyószentmiklóson a tavalyi bajnokság aranyérmese, a Bukaresti Steaua vendégszerepelt. A múlt pénteken lejátszott elsô mérkôzés kiegyensúlyozott küzdelmet eredményezett, ennek megfelelôen gólnélküli döntetlennel ért véget az elsô harmad. A második játékrészben a gyergyóiak védelmi hibáit kihasználó vendégek kétszer is betaláltak a Progym kapujába. Érdekes módon az utolsó harmad is döntetlenre alakult. A látottak alapján úgy tűnt, hogy a Progym mezônyjátékosai nem összpontosítanak eléggé. Ezen a mérkôzésen is jól védett Molnár Szabolcs, a Progym kapusa. Örvendetes volt ismét a jégen látni a vállsérülésébôl felépült Farkas Csabát és a hazájából visszatért fehérorosz Mikeshint. A Steaua játékosai megszokott egyéni színészkedéseikkel borzolták a kedélyeket, a pályán elért gyôzelmük nem hatott meggyôzôen. Amint az látható volt, a Steaua elleni mérkôzéseken nem játszott Kertész Zoltán, akivel kapcsolatosan dr. Kovács Géza csapatorvos tájékoztatott:
– A játékos a korábban lejátszott HC-ISK elleni elsô mérkôzés elsô harmadában már izomgörcsre panaszkodott. A második harmadban ínnyúlást szenvedett, és emiatt nem játszhatott a Steaua ellen. Kertész az elôttünk álló hét végén, a Sportklub elleni mérkôzéseken a pályán lesz.
A mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Progym – Bukaresti Steaua 1–3 (0–0, 0–2, 1–1). Gólszerzôk: (44.53) Nagy Csaba/ Góga/ Csíki, illetve (26.22) Timaru/ Nicolescu, (29.39) Sadiy/ Geru, (53.10) Basilides László/ Georgescu. Büntetôpercek: 35–44 (ebbôl Nagy Levente 25 perc, illetve Corduban és Flueraş 10–10 perc fegyelmi). Játékvezetôk: Galusnyák Levente, Máthé István, Trandafir Mihăiţă.
Másnap ismét összemérte tudását a két együttes. Ezen a találkozón újabb gondok tornyosultak Divoiu Adrian edzô elé, aki ezen az összecsapáson nem számíthatott az elôzô napi mérkôzésbüntetô miatti eltiltását töltô Nagy Leventére, továbbá Gál Csabára és a már említett Kertész Zoltánra. Dr. Kovács Géza csapatorvost kérdeztük Gál Csaba kapcsán:
– Gálnak az idény elején elszenvedett izomszakadás helyén kialakult vérömleny mellett meghúzódott az izma, s emiatt nem tudott játszani. Ennek ellenére Gál Csabának is esedékes a pályára lépése a következô, Sportklub elleni mérkôzéseken.
Szombaton tehát három játékosa nélkül volt kénytelen felvennie a harcot a Progym a Steaua ellen. Az elsô helyzetet a gyergyói színekben játszó Mikeshin hagyta ki Catrinoi kapuja elôtt, majd az ukrán Butucsnov lôtt gólt a Progym kapujába. Vezetett a Steaua. A 4. percben a progymos Skokan elôtt volt lehetôség az egyenlítésre, de az ellenfél kapusába lôtte a korongot. Néhány perccel késôbb ismét Skokan került helyzetbe, majd Kerata elôtt is adott volt a lehetôség a gólszerzésre. Az utóbb említett Kerata néhány másodperccel kihagyott helyzete után – a nézôk nem kis örömére – betalált a Steaua kapujába: 1–1.
A második harmad elején a Progym Mikeshin révén veszélyeztette a Steaua kapuját, majd a harmad közepén a szlovák Kerata ismét térdre kényszerítette a Steaua védelmét: 2–1. Elkezdôdött a gyergyói csapat fergeteges biztatása, a másik oldalon a Steaua láthatóan összezavarodott. A harmad 16. percében Mikeshin kitűnôen paszszolt keresztbe a Steaua kapuja elôtt, s az egyensúlyából kibillentett Catrinoi tehetetlennek bizonyult a korongot átvevô Molnár Zoltánnal szemben, aki közelrôl a kapuba bombázta a korongot: 3–1. A harmad vége a Progym területi fölényét hozta, de a Steaua is próbálkozott gyors ellentámadásokkal, elôbb Krechac, majd Piszarenko veszélyeztette a végig nagyon jól védô Molnár Szabolcs kapuját.
A harmadik játékrészben fokozódott a Steaua nyomása, de jól védekezett a Progym. Amikor lehetett, tetszetôs támadásokkal kontrázott a Progym. Sikerült gól nélkül átvészelni ezt a játékrészt, s a jelenlévôk örömére sikerült megnyerni a mérkôzést! Ez azt is jelenti, hogy a bajnokság középszakaszában, a Steaua ellen kiharcolt ezen gyôzelemmel, a Progym a pontok számát tekintve beérte a Csíkszeredai HC-ISK csapatát. Ez nem minden, hisz a jobb gólaránynak köszönhetôen a Progym megelôzte az aktuális rangsorban a fiatalabbik csíkszeredai csapatot! Remélhetôen, a Sportklub elleni hazai mérkôzéseken újabb pontokkal örvendezteti meg a gyergyói csapat közönségét. A mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Progym – Bukaresti Steaua 3–1 (1–1, 2–0, 0–0). Gólszerzôk: (15.44) Kerata/ Skokan, (31.23) Kerata/ Skokan, (35.06) Molnár/ Mikeshin, illetve (1.22) Butucsnov/ Geru. Büntetôpercek: 20–18. Játékvezetôk: Galusnyák, Máthé és Trandafir.
Csíkszeredában a két helyi együttes mérte össze tudását. A várakozásoknak megfelelôen az alapszakaszt megnyerô, illetve a középszakasz rangsorában elsô Csíkszeredai Sportklub nyerte mindkét mérkôzést. Eredmények: február 2-án, pénteken: Sportklub – HC-ISK 8–5 (4–0, 0–1, 4–4). Gólszerzôk: Szôcs Szabolcs 2, Hozó, Zsók, Moldován, Kavulics és Elekes, illetve Mihály, Hilser, Antal, Kánya és Petres. Büntetôpercek: 44–16 (ebbôl Hozó és Moldován 10–10 perc fegyelmi); február 3-án, szombaton: Sportklub – HC-ISK 11–5 (2–2, 4–1, 5–2). Gólszerzôk: Elekes 3, Moldován 3, Filip 2, Szôcs Szabolcs 2, Adorján, illetve Mihály 2, Lanicek, Hilser és Szabó István. Büntetôpercek: 30–10. A csíkszeredai mérkôzéseket a Dinu Sebastian, Szabó László és a Rédai Botond alkotta játékvezetôi hármas irányította.
A következô forduló műsora: február 9-10.: Csíkszeredai HC-ISK – Steaua és Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai Sportklub. A Gyergyószentmiklóson megrendezésre kerülô mérkôzésekre február 9-én, pénteken és február 10-én, szombaton 17.30 órai kezdettel kerül sor.
Az elmúlt hét végén az elsô mérkôzést rendezték Galacon a 5. helyért zajló rájátszásban. A mérkôzés eredménye: HCM Dunărea Galaţi – Sportul Studenţesc 2–3 (a házigazdák góljait Ambrus Zoltán ütötte). A bukaresti csapat összesítettben 1–0-ra vezet. A következô mérkôzéseket a hét közepén – február 7-én, szerdán – Bukarestben és február 11-én, vasárnap Galacon rendezték, illetve rendezik. A találkozók lapzárta után értek véget. A bajnokság ötödik helyén a rájátszásban két gyôzelmet elérô csapat végez.
Ifjúsági jégkorong
Döntetlen a házigazdákkal
Galacon rendezték meg az elmúlt hét végén az ifjúsági (U18) jégkorongbajnokság sorrendben harmadik körmérkôzéses fordulóját. A megmérettetésen jelen volt a Basilides Csaba edzô által felkészített Gyergyói ISK együttese is.
Eredmények: Csíkszeredai ISK Sportklub – Gyergyói ISK Progym 2–0, HCM Dunărea Galaţi – Bukaresti 6. sz. ISK Steaua 3–2, Csíkszeredai ISK Sportklub – HCM Dunărea Galaţi 4–3, Bukaresti 6. ISK Steaua – Gyergyói ISK Progym 1–0, HCM Dunărea Galaţi – Gyergyói ISK Progym 4–4, Csíkszeredai ISK Sportklub – Bukaresti 6. sz. ISK 1–6. A rangsorban: 1. Csíkszereda (gólarány: 41–23) 15 pont, 2. Bukarest (25–18) 10 pont, 3. Gyergyószentmiklós (27–30) 8 pont, 4. Galac (22–44) 3 pont.
A következô – utolsó – forduló mérkôzéseire a tervek szerint a február 16–18. közötti idôszakban kerül sor Gyergyószentmiklóson.
Jégkorong/ Iskolások
Alfalu a gyôztes
V–VIII. osztályos tanulók alkotta csapatok vettek részt az elmúlt hét végén a Csíkkarcfalván megrendezett Fekete Kerámia-kupa elnevezésű jégkorongtornán. Csoportmérkôzések. I. csoport: Dánfalva – Madaras 11–1, Karcfalva – Madaras 4– 0 és Dánfalva – Karcfalva 5–1. II. csoport: Gyergyócsomafalva (edzô: Farkas Csaba) – Gyergyóalfalu (edzô: Koncsag József) 0–5 (zöldasztalnál, a csomafalviak nagyobb gyerekeket küldtek pályára), Alfalu – Kézdivásárhely 6–1 és Csomafalva – Kézdivásárhely 14–2.
A helyosztó mérkôzések eredményei: az 5. helyért: Kézdivásárhely – Madaras 7–4; a 3. helyért: Csomafalva – Karcfalva 5–1; a döntôben: Alfalu – Dánfalva 3–0.
Különdíjak. Legjobb csatár: Pál Lóránt (Alfalu). Gólkirály: Orbán Szabolcs (Csomafalva). Legjobb hátvéd: Fehér Hunor (Alfalu). Legjobb kapus: Szabó Ervin (Dánfalva). Fair play-díj: Kézdivásárhely.
Sífutás
Bucsinon a Gyergyó Kupáért
Február 4-én, vasárnap a Bucsin-tetôn rendezték meg az idény elsô sífutóversenyét. A Gyergyó-kupa nevet viselô megmérettetést a Gyergyói ISK, a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal és a Hargita Megyei Sportigazgatóság szervezte. A versenyre összesen 65 sportoló nevezett be, s mindannyian ajándékcsomagot kaptak. A díjkiosztáskor átadott serlegeket és érmeket a megyei sportigazgatóság biztosította.
A korcsoportonkénti legjobbak (Gy. – Gyergyói ISK-Jövô, illetve Gyergyó); Cs. – Csíkszereda; T. – Tekerôpatak; M. – Maroshévíz; DBv. – Brassói Dinamo). 1996-ban születettek és fiatalabbak, lányok: 1. Bajkó Réka (Gy.), 2. Cerghezan Silvia (Cs.), 3. Miklós Alíz (Cs.); fiúk: 1. Kovács Csaba (T.), 2. Gegô Hunor (Cs.), 3. Koncsag Tamás (Cs.). 1994–95-ben születettek, lányok: 1. Kinda Lilla (Gy.), 2. Buzás Dorottya (Gy.), 3. Blénesi Rita (Gy.); fiúk: 1. Sára Péter (Gy.), 2. Petreş Ioan (M.), 3. Péter Ottó (Cs.). 1992–93-ban születettek, lányok: 1. Sára Tímea (Gy.), 2. Ferencz Katalin (Gy.); fiúk: 1. Bernád Szilárd (Gy.), 2. Kolumbán István (Gy.), 3. Portik Csaba (Gy.). 1990–91-ben születettek, lányok: 1. Sára Tímea (Gy.), 2. Baricz Emôke (Gy.), 3. Portik Katalin (Gy.); fiúk: 1. Sára Hunor (Gy.), 2. Barabás László (Gy.), 3. Péter Hunor (Gy.). 1987–89-ben születettek, lányok: 1. Sára Tímea (Gy.), 2. Farcaş Raluca Maria (M.), 3. Baricz Emôke (Gy.); fiúk: 1. Péter László, 2. Pepene Paul (DBv.), 3. Sára Hunor (Gy.). 1986-ban születettek és idôsebbek, nôk: 1. György Mónika (DBv.), 2. Sára Tímea (Gy.), 3. Farcaş Raluca Maria (M.); férfiak: 1. Péter László (M.-DBv.), 2. Pepene Paul (DBv.) 3. Găliceanu Mihai (DBv.).
Veteránok. 1920–31-ben születettek: 1. Blénesi Sándor (Gy.). 1932–42-ben születettek: 1. Keresztes Gyula (Cs.). 1944– 54-ben születettek: 1. Molnár János (T.), 2. Gáspár József (Gy.). 1945–65-ben születettek: 1. Imre István (Cs.). 1966– 76-ban születettek: 1. György Márton (T.)
A legfiatalabb versenyôk: Csergô Barbara (Cs. – 2000-ben született) és Tankó Rudolf (Gy. – 1999-ben született). A legidôsebb versenyzônek az 1930-ban született Blénesi Sándor (Gy.) bizonyult.
Támogatók: Bujdosó Székely, American ATV, Szent Erzsébet Öregotthon, Industry Transilvan, Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal, Meta Glob, Exbeton, Tankó Daniela, Megyei Sportigazgatóság, Caritas-Gyergyó, Agromec Társas, Salvicom, Amigo Intercost, Erlascom, Husika Bolt, Mobilcom TT, Ambrus Cs. V., Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság, Rompetrom, Csendôrség, Panoráma Turist, Fény Tv. Magánszemélyek: Lump János, Csergô László, Páll László, Sára Zsolt, Páll Béla, Bernád Emil, Balázs Elôd, Darvas Sándor, Máthé Emil, Kurta István, Portik Erika, Sztrátyi Lehel.
Labdarúgás/ Öregfiúk a pályán
Bodokon mérkôztek
A sepsiszentgyörgyi öregfiúk csapatának gyôzelmével ért véget a székelyföldi öregfiú labdarúgók hagyományos tornája, a Székely Kupa legutóbbi szakasza, melyet a szentgyörgyiek szerveztek Bodokon. A döntôben: Kézdivásárhely – Sepsiszentgyörgy 4–5 (büntetôrúgások után). A 3. helyért lejátszott mérkôzésen: Csíkszereda – Gyergyószentmiklós 6–2.
A rangsorban: 1. Sepsiszentgyörgy, 2. Kézdivásárhely, 3. Csíkszereda, 4. Gyergyószentmiklós, 5. Barót, 6. Székelyudvarhely, 7. Tusnádfürdô, 8. Székelykeresztúr. A viadal gólkirálya a csíkszeredai Papp Levente lett 9 találattal, a kupa legjobb kapusának a gyergyói Saitoc Ioant választották meg, a legjobb játékos pedig a céhes városbeli Dobra László lett. A torna Fair play-díját Gyergyószentmiklós vihette haza.
Áros Károly
Labdarúgás
A tavaszi idényre készülnek
Január 15-én, hétfôn elkezdôdött a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgócsapat házatáján a tavaszi idényre való felkészülés. Amint az ismert, a csapat nagyon jó ôszi idényt tudhat maga mögött, hisz a IV. Liga Hargita megyei csoportjában négy pont elônynyel, rangsorelsôként várhatja a bajnokság márciusi folytatását.
A csapat vezetôsége a polgármesteri hivatallal közösen négy új játékos leigazolását tervezi – tudtuk meg Covrig Alin játékos-edzôtôl.
„Azokra a szerepkörökre szándékszunk játékosokat igazolni a csapathoz, amelyek számomra az ôsz folyamán bizonytalannak tűntek. Amennyiben sikerül a tervezett átigazolásokat létrehozni, akkor a csapat a játékoskeretet illetôen fel lesz készülve a májusi osztályozó mérkôzésre” – fogalmazott Covrig Alin.
Az osztályozó mérkôzést illetôen: még nem lehet tudni a Hargita megyei bajnokcsapat leendô ellenfelét a III. Ligába való feljutást megelôzô mérkôzéseken. A Román Labdarúgó Szövetség bukaresti székhelyén a késôbbiekben – sorsolás alapján – jelölik ki a megyei bajnokcsapatok ellenfeleit. Az biztos, hogy – akárcsak a korábbi években – a Hargita megyei bajnokság gyôztese valamelyik szomszédos megye bajnokával mérkôzik a feljutásásért.
A négy, leigazolás elôtt álló játékos: Ciocan Vasile – csatár, aki legutóbb a III. Ligában szereplô Déva csapatában játszott; Drian Mirel – középsô középpályás, aki legutóbb a szintén III. Ligában érdekelt Lupényi Bányász csapatában szerepelt; Truţă Doruleţ – jobbhátvéd és Lázár Vasile – középhátvéd Maroshévízrôl érkeznének a Jövô csapatához.
Covrig Alin edzô: – Folyamatban van egy tapasztalt kapus keresése is, mert Scurtu Adrian, a jelenlegi kapuvédônk tehetséges ugyan, de nincs megfelelô tapasztalata. Ez nem csoda, hisz alig 17 éves, s ilyen fiatalon még nem tud huzamosabb ideig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Ezen átigazolásokhoz a polgármesteri hivatalon kívül anyagilag besegít Portik Nándor vállalkozó is, aki az Elite Futsal fôtámogatója. A Jövô és az Elite Futsal között jó az együttműködés, annál is inkább, mert mindkét együttest jómagam edzem. Jelenleg a Jövô Sportklubnál egy bôvített játékoskerettel dolgozom, s a késôbbiekben döntöm el, hogy a labdarúgók közül a tavaszi idényben ki hol játszik.
A Gyergyószentmiklósi Jövô jelenlegi bôvített játékoskerete: Scurtu Adrian és Rokai Attila – kapusok; Marcoci Florin, Vinău, Truţă Doruleţ (80% esély mutatkozik arra, hogy a csapathoz kerül), Scurtu Florin, Ţepes, Nagy Csongor, Szabó Norbert, Lázár Vasile (80%) – hátvédek; Drian (80%), Kurkó, Nagy Dénes, Bliorţ Lucian, Covrig Alin, Vaszi Szabolcs, Mezei – középpályások; Ciocan (80%), Bliorţ Ciprian, Szôcs András és a jelenleg sérült Csóka Tihamér – csatárok. A csapattal készül az említetteken kívül még két ifjúsági játékos az 1992-es korcsoportból, nevezetesen Gál Rajmond és Panţîr Paul. Mindketten tagjai a korosztályos (U14) román válogatottnak!
Amint azt megtudtuk, februárban a Jövô csapata 5–6 barátságos mérkôzést játszik. Ezek a mérkôzések arra lesznek jók, hogy összecsiszolódjon a játékoskeret, és bizonyos taktikai elemek a bajnokság kezdete elôtt begyakorolódjanak.
Covrig Alin: – Nagyon remélem, hogy most, amikor jó úton haladunk, elsôk vagyunk a rangsorban, a polgármesteri hivatalon és Portik Nándor vállalkozón kívül a csapat mellett új támogatók is megjelennek. Ez fontos lenne a tavaszi feljutás és késôbb a III. Ligában való bentmaradás szempontjából. A Jövô múltját tekintve, már most kijelenthetô, hogy ott a helyünk. Nem utolsósorban a város lakóit, sportkedvelôit viszsza kell hozni a lelátókra, hisz ily módon is egy kikapcsolódási, szórakozási lehetôség adódik számukra. A Jövô csapatával egyidôben kezdte meg a felkészülést a teremlabdarúgó bajnokság II. Ligájában szereplô Elite Futsal együttese is. A teremlabdarúgóknál az a helyzet, hogy minduntalan nehézségekbe ütközünk a terem hiánya miatt. Ezért van az, hogy az edzéseket és mérkôzéseinket Maroshévízen kellett rendezzük. Ez jelentôs többletkiadást jelent Portik Nándor számára. Mostanig három barátságos mérkôzést játszott a csapat. Az ellenfelek az I. Ligás Piatra Neamţ-i és székelyudvarhelyi, továbbá a II. Ligás székelyudvarhelyi csapatok voltak. Reméljük, hogy az épülô sportcsarnok átadása után mérkôzéseinket hazai környezetben rendezhetjük, ahol bizonyára számos nézô buzdítása közepette játszhatunk.
A teremlabdarúgó-bajnokság II. Ligája 2. csoportjának következô mérkôzései február 11-én kerülnek lejátszásra. Amint azt már említettem, lesznek olyan játékosaink, akik mindkét csapatban játszanak, s a késôbbiekben a program és az egyéni teljesítmény függvényében döntök arról, hogy ki, melyik együttesben fog játszani.
Sífutás
Verseny volt Hargitafürdôn
A január utolsó hétvégéjén megrendezett Márkos András Emlékversenyen közel 100 sífutó állt rajthoz Hargitafürdôn. A 2006/2007-es téli idény elsô megmérettetésének legjobbjait a Hargita kupával is díjazták az eredmények ugyanakkor beszámítottak a Románia-kupába is. A összesített idôeredmények alapján a gyergyói György Mónika és a brassói Pepene Paul bizonyult a legjobbnak. A verseny szervezôi: szakszövetség, a Hargita Megyei Sí és Biatlon Egyesület, a Hargita Megyei Sportigazgatóság, a Csíki Síegylet, a Csíkszeredai ISK és a Csíkszeredai Sportklub. A versenyt az új biatlonpályán rendezték.
Eredmények. Felnôttek és ifjúságiak. Lányok (7,5+7,5 km): 1. György Mónika, 2. Claudia Flangea (mindketten Brassói Dinamo), 3. Miklós Zsuzsanna, 4. Hatházi Melánia (mindketten Sportklub). Fiúk (10+10 km): 1. Pepene Paul, 2. Blaj Marian, 3. Péter László (mindhárman Dinamo).
Kadet-korosztály. Lányok (5+5 km): 1. Sára Tímea (Gyergyói ISK), 2. Vrencseán Szabina (Csíki ISK), 3. Ferencz Katalin (Gyergyói ISK), 4. Tófalvi Orsolya (Csíki ISK). Fiúk (7,5+7,5 km): 1. Bernád Szilárd, 2. Portik (mindketten Gyergyói ISK), 3. Orosz Szabolcs (Maroshévízi ISK), 4. Kristó Lóránt (Csíki ISK).
Gyermek II. korosztály. Lányok (3+3 km): 1. Búzás Dorottya, 2. Cerghezán Szilvia (mindketten ISK), 3. Andrei Cristina (Maroshévíz), 4. Súgár Tímea, 5. Blénesi Rita (mindketten Csíki ISK). Fiúk (5+5 km): 1. Sára Péter (Gyergyói ISK), 2. Petruţ Vlad (Maroshévíz), 3. Péter Ottó (Csíki ISK).
Gyermek III. korosztály. Lányok (2+2 km): 1. Bors Gréta, 2. Mihoc Mădălina, 3. Jánó Anita, 4. Jánó Julianna (mind Csíkszeredai ISK). Fiúk (3+3 km): 1. Koncsag Tamás, 2. Czáka Imre, 3. Simon Attila, 4. Salamon Norbert (mindannyian Gyergyó), 5. Tankó Rudolf, 6. Kánya Csanád (mindketten Csíkszeredai ISK).
Jégkorong/ Ifjúságiak
Karcfalván mérkôztek
Legutóbb Csíkkarcfalván mérkôztek az ifjúsági II-es korosztályú (U16) jégkorongcsapatok. A karcfalvi tornán valamennyi mérkôzést megnyerte az ifj. Antal Elôd által felkészített Csíkszeredai ISK csapata. Eredmények: Csíkszereda – Galaţi 2–0, Bukaresti Triumf – Felcsík 21–0, Csíkszereda – Felcsík 9–1, Galaţi – Triumf 9–3, Galaţi – Felcsík 8–1, Csíkszereda – Triumf 10–5. Három – Bukarest, Csíkszereda és Karcfalva – turné után a bajnokság rangsorában: 1. Csíkszereda 16 pont, 2. Galaţi (gólarány: 74–27) 10 pont, 3. Triumf (gólarány: 80–47) 10 pont, 4. Felcsík 0 pont. (Valamennyi csapat 9 mérkôzést játszott.) A Bukaresti Steaua csapata idôközben visszalépett, míg a gyergyóiak az anyagiak hiánya miatt nem neveztek be a bajnokságba.
A tervek szerint az ifjúsági II-es bajnokság utolsó körmérkôzéses fordulóját Galacon rendezik.
Jégkorong/ Külföld
Az Alba Volán az Interliga gyôztese
Január 31-én, szerdán Szlovéniában rendezték meg az Interliga 2006/2007-es döntôjének harmadik mérkôzését. Az elsô két találkozót Székesfehérváron rendezték, s mindkét mérkôzést a magyar bajnok Alba Volán FeVita gárdája nyerte meg 5–0 (1–0, 2–0, 2–0) és 5–2 (2–0, 1–1, 2–1) arányban. A három gyôzelemig tartó döntôben ily módon a magyar csapat lépett elô a végsô gyôzelem elsô számú esélyesévé. A múlt hét közepén lejátszott harmadik találkozón eldôlt az idei elsôség kérdése, hisz a magyarok megnyerték a soronlévô mérkôzést is. Eredmény: Slavija Ljubljana (szlovén) – Székesfehérvári Alba Volán FeVita 2–3 (0–0, 0–0, 2–3). Gólszerzôk: Kontre, Emersics, illetve Palkovics 2 és Stastny. Az Interliga 2006/2007-es kiírásának döntôjét 3–0-s összesítéssel a székesfehérvári csapat nyerte meg.
Az Interliga korábbi gyôztesei: 1999/2000: Klagenfurt AC (osztrák); 2000/2001: Olimpija Ljubljana (szlovén); 2001/2002: Olimpija Ljubljana (szlovén); 2002/ 2003: Alba Volán FeVita; 2003/ 2004: Wojas Podhale Nowy Targ (lengyel); 2004/2005: Acroni Jesenice (szlovén); 2005/2006: Acroni Jesenice (szlovén).
Teremfoci
Kezdôdik az idény
A jövô hét elején az érdekelt gyergyói csapat számára is elkezdôdik a teremlabdarúgó 2. Liga második csoportjának küzdelemsorozata. Február 12-én, hétfôn 18 órai kezdettel Maroshévízen kerül megrendezésre a Gyergyószentmiklósi Elite – Székelyudvarhelyi Sportklub II. bajnoki mérkôzés.
Labdarúgás/ Külföld
Platini az új elnök
Január végén az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) düsseldorfi kongresszusán új elnök került a sportszervezet élére. A kongresszus keretében lezajlott választáson az 51 éves francia Michel Platini (fotó) 27 szavazatot kapott, ezzel szemben a korábbi svéd UEFA-elnökre, a 77 éves Lennart Johanssonra 23-an szavaztak.
Michel Platini 1955. június 21-én született a franciaországi Joeuf-ban. Ragyogó játékospályafutást tudhat maga mögött, hisz gyakorlatilag mindent megnyert. Játékosként többszörös francia és olasz bajnok, a francia válogatottal Európa-bajnok, 3-szoros Aranylabdás, BEK- és KEK-gyôztes, európai Szuper Kupa és Interkontinentális Kupa-gyôztes. A francia válogatottban 72 alkalommal szerepelt és 41 gólt lôtt (ez a mai napig gólcsúcs francia viszonylatban).
Platini a közelmúltban társelnöke volt az 1998-as franciaországi világbajnokság szervezôbizottságának, a Francia Labdarúgó Szövetség alelnökeként tevékenykedett, továbbá tagja volt az UEFA és a FIFA végrehajtó bizottságainak. Mostani megválasztásával a francia sportdiplomata automatikusan a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) alelnöki tisztségét is betölti.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Február 8 – 14.
KOS (III.21-IV.20.)
Az egész hete kellemesnek, sôt, idônként boldognak tűnik. Új ismerkedések vannak kilátásban, erre leginkább a délutáni, esti órákban lehet számítani. A munkahelyén nagyon sok munka várja. Jól teszi, ha rendszerezi az életét.
BIKA (IV.21-V.20)
Jól jön egy olyan „lazítós” hét, amikor sok izgalomnak nincs kitéve, de a súrlódásokat is elkerülheti. Régi, jól bevált dolgokkal foglalkozzon, ne kezdjen nagy pénzügyi dolgokba, különösen olyanokba, amikhez abszolút nem ért!
IKREK (V.21-VI.21.)
Amennyiben sikerült az érzelmi viharfelhôket eloszlatnia, ettôl kezdve jó ideig kellemesen telnek napjai. Munkahelyén apróbb intrikákra számítson, és az sem kizárt, hogy fény derül olyan dolgokra, amelyek elég kellemetlenül érinthetik.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Most vonzóbb, mint valaha. A célok, az ambíciók elsôsorban a hivatására irányulnak. Nagy esélye van, hogy szívügyeit összekapcsolja az érvényesülés lehetôségével. A héten új kapcsolatokra tehet szert.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Amennyiben Ön új helyre került, nehezen szokja meg új környezetét, instabil helyzetét. Ebben sokat segíthet egy olyan barát, családtag vagy ismerôs, akivel jól kibeszéli a miérteket. A szerelemben is változások mutatkoznak.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Sorsfordító események elôtt áll. Ha most sikerül családjával helyreállítani a töréseket, úgy más vonalon is mutatkozik jobb változás. Akár tetszik Önnek, akár nem, hajlania kell kompromisszumokra! Sajnos eddig sok hibát halmozott fel.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Ráférne Önre egy kis nyugalom, hiszen az utóbbi idôben gályarabként robotolt. Pakolja fel a családot, aztán ha az idôjárás engedi, iktassanak be egy jó kis sétálást, terepjárást, vagy bármi más szabadtéri programot!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Igazi tudatos idôszak következik. Kedvesével, de nem kizárt, hogy munkahelyével kapcsolatosan is, kellemetlen hírek jutnak a fülébe. Bármit hall, ôrizze meg nyugalmát, lesz ideje bôven arra, hogy valamilyen megoldáson gondolkodjék!
NYILAS (XI.23-XII.22)
Mostanában teljesen lefoglalják lelki nyavalyái, ezáltal munkáját is elhanyagolja. Konfliktusai lesznek szinte mindenkivel, úgy érzi teljesen kicsúszott lába alól a talaj. Helyzete átmeneti, vonuljon kicsit vissza, mert higgadtan képes lesz bölcsen, ésszerűen átgondolni a dolgait!
BAK (XII.23-I.20.)
Nagy hatással lesz személyisége fejlôdésére egy ismerôse, aki erôsen kötôdik önhöz. Kapcsolatairól egyelôre annyit, hogy sokat kell utaznia, hogy megtalálja az igazi szerelmet. Az is lehet, hogy egy oktatási intézményben találkoznak össze.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A szerelemben lapos és szürke minden. El kéne gondolkodni azon, miként lehet ezen változtatni! Nem naponta, de legalább havonta egyszer készítsen kedvesének valamilyen jó kis programot, meglepetést!
HALAK (II. 18-III 20.)
Nagyon megbánta, hogy belebonyolódott a kusza szerelmi ügybe. Késô bánat, de ne adja fel! Persze, sok elintéznivalója akad, ami rosszkedvűen, félreálló szájjal nem megy. Próbálja meg eloszlatni a kétségeit.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Egy házaspárnak sokáig nem születik gyereke, és elmennek a paphoz tanácsért. A pap mondja nekik, hogy pont jókor jöttek, mert épp most lett 15 évre Rómába kihelyezve, és holnap indul. Amint odaér, az elsô dolga lesz, hogy egy gyertyát gyújt az érdekükben. Telik-múlik az idô, a pap visszajön 15 év múlva, és elsô útja a házaspár házához vezet. Ahogy bekopog az ajtón, szörnyű gyerekzsivaj fogadja.
A nô ajtót nyit neki, három kisgyerek lóg a karján, egy pár a szoknyájába kapaszkodik, a pap összesen tizenkettôt számol meg.
– Ez aztán a kellemes meglepetés! – kiált fel. – Úgy látszik, meghallgatta a Jóisten az imámat. De hol van a férje?
– A férjem Rómába utazott – mondja a nô.
– Rómába? – kérdezi a pap – Miért ment Rómába?
Erre a nô: – Hogy elfújja azt a francos gyertyát, amit a tisztelendô úr meggyújtott.
* * *
Kohn és Grün találkozik:
– A házasság olyan, mint a lutri – mondja Kohn.
– Tévedsz – válaszolja a Grün –, a lutrin nyerni is lehet!
* * *
A feleség egy kicsit nagyobb hévvel mondja a szokásost:
– Te egy hülye vagy! Mindig is hülye voltál és hülye is maradsz! Állítom, ha rendeznének egy hülyék közötti versenyt, ott is második lennél!
– Miért második? – kérdezi a férj.
– Mert HÜLYE vagy!
* * *
Három férfi egyszerre áll a Mennyország kapujában, Szent Péter mindegyiktôl megkérdezi, hogy kerültek ide.
Az elsô azt mondja:
– Korábban értem haza a feleségem meztelenül feküdt az ágyban. Tudtam, hogy megcsal kimentem az erkélyre és az alattunk megláttam egy meztelen férfit dühömben bementem a konyhába felkaptam a hűtôt és rá akartam dobni a hapsira, de megbotlottam és a hűtôvel együtt kizuhantam a negyedik emeltrôl.
– És maga? – kérdezi a másodikat.
– Az orvosom napfürdôt tanácsolt ezért ruha nélkül kimentem az erkélyre napozni, és egyszer csak rámesett egy hűtô.
– És te? – kérdezi a bizonytalan harmadikat.
– Hát... Én igazán nem tudom csak ücsörögtem egy hűtôben...
* * *
A rendôr fia a negatív számokról tanul az iskolában...
Otthon megkéri az apját:
– Apu segítenél nekem? Ma a negatív számokról tanultunk és nem értem.
– Kisfiam itt a legegyszerűbb példa: ha egy buszon 6 ember ül, ebbôl leszáll 9, akkor a következô megállóban még 3 embernek kell felszállnia ahhoz, hogy üres legyen a busz.
* * *
Nem kísérne át a másik oldalra? – kérdi az utcasarkon a hetven év körüli néni a fiatalembertôl.
– Nagyon szívesen! Ott tetszik lakni?
– Nem. Ott állítottam le a motoromat.
* * *
Kisfiam, ne dohányozz! Túl fiatal vagy még, korai az neked!
– De hát apu, te mondtad, hogy te is ötödikes voltál, amikor elkezdtél bagózni!
– Igaz – feleli a rendôr –, de én akkor már tizenhét éves voltam.
* * *
– Kisfiam, hogy jössz ki a tanító bácsival?
– Kiválóan, papa! Képzeld, még irigyel is téged.
– Mibôl gondolod?
– Naponta mondogatja: „Ha én lennék az apád!”
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|