Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2008.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




A mi reneszánsz embereink

           Az ENSZ 2008-at a burgonya és a higiénia évének, valamint a nyelvek nemzetközi évének választotta. Ez az év továbbá a békák éve és a korallok nemzetközi éve is. A 2007-es Delfinek Nemzetközi Éve kitolódott 2008-ra is. Az Európai Unió a kultúrák közötti párbeszéd európai évének nyilvánította 2008-at. 2007 márciusától 2009 márciusáig tart a Sarkvidék Nemzetközi Éve, a Föld Nemzetközi Éve pedig szintén 2007-tôl 2009-ig. A kínai naptárban 2008 a Patkány éve. Magyarországon 2008 a Biblia Éve és a Reneszánsz Éve (az utóbbi Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából, a kultúra napjától, január 22-tôl 2009. január 22-ig tart). 2008 októberében veszi kezdetét a Kazinczy-év.
           Hogy városunkban a választásokon kívül minek lesz az éve 2008, azt nem tudom, de 2007 – ami a kínai naptár szerint a Disznó éve volt – nagy disznóságokkal körítve a Nagy Leszerepelések Éve címre pályázhat. Ugyanis, annak ellenére, hogy a száz- éves várost ünnepeltük, sem rendes ünneplés nem volt, sem rendes munka nem folyt.
           Hôn szeretett anyaországunk Reneszánsz Évét helyezném képbe itt nálunk is, hiszen nagyon ránk fér az újjászületés, a humanizmus tavaszának olyan fokú életre kelése, amit már a meg-megújuló havazások sem tudnak visszafagyasztani szibériai hômérsékletre. Ugyanis a reneszánsz kultúra meghatározó tényezôje volt a humanista mozgalom. A humanisták az emberben hittek, a sokoldalúan művelt, de nem elméleti, hanem nagyon is cselekvô ember ideáljában hittek. A reneszánsz kultúra megteremtette a reneszánsz embert, ki hitt a műveltségben, annak nevelô, személyiséget fejlesztô, éntudatot gazdagító hatásában, felismerte a tudománynak, az esztétikumnak a jellemalakító fontosságát. Olyan lény volt, aki a tanultakat felhasználta, megtalálta az ismeretek gyakorlati alkalmazásának módjait, folyamatosan fejlesztette önmagát, saját fejlettségi fokának megfelelô feladatot és kihívást keresett. Alkalmas volt kultúrát építeni. A reneszánsz megteremtette az új embertípust, ebben a korszakban zajlott le az egyéniség forradalma, az éntudat megnyílása, az önbizalom megerôsödése. A reneszánsz ember egyik legnagyobb sikerélménye, hogy formálója lehet a saját világának.
           Városunk a kötelezô „reneszánsz emberekbôl” is a legrosszabbakat kapta. Igaz, hogy a reneszánszra jellemzô az egyéniség-érvényesítés, de mikor ez a közösség kárára történik, akkor az nagy baj. Mondjuk, egy miniszter mindent megtesz, hogy bizonyos pénzösszegek célba érjenek, amirôl aztán be lehet számolni (akár választási kampány alkalmával is, ami mostanában nagyon aktuális), de ennek ellenére a hozzá nem értô polgármester ellehetetlenkedi az egész akciót, a pénz elvesz. Így kárt okoz a városnak, fölösleges munkát szerez a miniszternek, és persze a babérokat sem lehet learatni. Nem csoda, ha ilyenkor például egy miniszter egy polgármestert férfi genitáliához hasonlít, nem éppen hízelgô véleményt mondva a vezetési készségérôl, határozottan állítva, hogy már két évvel ezelôtt ki kellett volna rúgni a polgármesteri székbôl.
           A szerteágazó tudás, a mindenhez értés vágya a reneszánsz ember gondolkodásának elemei közé tartozik, akárcsak az egyéni hírnévnek, a dicsôségnek az igénye, de mindennek van egy egészséges mértéke, s aki ezt nem tartja be, az nem csodálatot, elismerést vív ki, hanem megvetéssel, utálattal találkozik. Az ars humanitas egyensúlyt is jelent a birtoklási vágy és a felelôsség, a felszínes tudás és a kultúra, a sikert hajhászó egyén és a közösségi érdekek között. A mi „reneszánsz embereink” ettôl az egyensúlyi helyzettôl nagyon, de nagyon távol vannak.
Ábrahám Imre

Elúszott a 105 milliárd lej

           10 500 000 lejre kétszázhúsz darab vadonatúj Renault Megan személygépkocsit, közel hárommillió kenyeret (ha egy négyzetméter aszfaltréteget tavalyi áron számolunk, azaz 30 lejjel, akkor) 350 000 négyzetméter aszfaltfelületet vásárolhatunk, vagy készíttethetünk el. Ez az összeg Gyergyószentmiklós város évi költségvetésének egyharmadát teszi ki! Valószínűleg elegendô lett volna a fűtésrendszer felújítási munkálatainak egy részére. LETT VOLNA. Hiszen Gyergyószentmiklósnak nem volt, nincs szüksége 105 milliárd régi lejre, azaz 10,5 millió új lejre. Az elmúlt év végén kormányhatározat segítségével „megmentett” összeget idén sem volt képes a város vezetôsége a „kasszába terelni”, így az elúszott. Véglegesen. Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter szerint „minôsíthetetlen, ami történt, nagyfokú felelôtlenség”. A miniszter közbenjárására született meg az elmúlt év végén az a kormányhatározat, melynek alapján az összeget idén is felhasználhatja Gyergyószentmiklós. Éppen ezért tartja nagyfokú felelôtlenségnek azt, hogy március 4-én ébred fel a városvezetés, és kezdi keresni a pénzt. Borbély szerint ennek a pénznek búcsút inthet Gyergyószentmiklós.
           „Ma is ezért voltam Csíkszeredában a prefektúrán. Tudniillik, a december 19-én kormányhatározattal megszavazott 10 500 000 lej nem érkezett meg a megyei igazgatósághoz, nem került be a költségvetésünkbe, és nem tudtuk forgóalapba tenni. Az országos költségvetés elfogadása után a pénzt nem kaptuk meg” – állítja a polgármester. „Csíkszeredában az alprefektus elôkészítette a szükséges dokumentációt, felvette a kapcsolatot a pénzügyminisztérium illetékesével.” Borbély László miniszter szerint legalább érdeklôdni kellett volna, jelezni az év elején, hogy gond van. „Három év polgármesterség után kellene tudni, hogy mit kell tenni egy ekkora összeg megtartása érdekében. Semmiképpen nem márciusban kell felébredni, hogy nincs meg a pénz” – érvelt Borbély. „Nincs, amit csinálni, ebben az esetben csak földhöz verni tudja az ember magát” – panaszkodott a polgármester.
           Valóban. Mi, gyergyószentmiklósiak sem tehetünk egyebet. Akkor, amikor az általunk megválasztott városvezetés az ajándékba kapott pénzeket sem tudja elkölteni, felhasználni a város fejlôdése érdekében. „Csak földhöz verhetjük magunkat…”
Csata Orsolya

Párhuzamok (10.)

           Országosan terjesztett gyergyói folyóiratot adtak ki Gyergyószentmiklóson meg a múlt század elején. Címe az Alkoholizmus Ellen. Lelke és kezdeményezôje Szabó György, a késôbbi apát volt, aki ott nyugszik a Csáki-kripta mögött a városi temetôben. (Szervátius Jenô által faragott, homokkô síremléke, a megóvását célzó, Burján Emil által végzett restaurálás ellenére is meglehetôsen rossz állapotban található.)
           Ekképp ad hírt róla az 1914. március 1-jén megjelent Csíkvármegye: „Az Alkoholizmus Ellen czímű folyóirat Szabó György esperes-plébános és Trmál Rezsô (aki Cseh néven is közölt – megj. tôlem) királyi közjegyzô jelölt szerkesztésében most hagyta el a sajtót. A lapban czikket írt Agyagási Károly fôorvos, Bülchné R. Jolán, s a szerkesztô-bizottság majd minden tagja. A változatos és tanulságos folyóirat mellékleteként a Magyar Absztinens Nô czímű folyóirat jelent meg Ádám Éva szerkesztésében, ahova czikket irt Künnle Ilus, Uzoni Zajzon Béla és Trmál Rezsô. Az értékes folyóirat ezuttal is 2000 példányban hagyta el a sajtót, hogy hathatósan szolgálja azt a propagandát, amely a legnagyobb ellenséget akarja letiporni, a becsületes emberek megrontóját akarja megsemmisíteni, az emberiség átkát akarja kiközösiteni: az alkoholt.”
           Néhány éve, a visszaszerzett gyergyószentmiklósi bíróság ismét veszélybe került. Úgy tűnik, nem elôször. Ezt olvashatjuk 1914. március 1-jén a Gyergyóban: „A járásbíróság kettéosztása ellen". Gyergyószentmiklós képviselôtestülete hétfôn tartandó közgyűlésén állást foglal. Az ügyvédek, akiket dicsérni lehet közügyekben való szorgoskodásuk alkalmából, beadványban fordultak a képviselôtestülethez, hogy foglaljon állást a kettéosztás ellen és tegyen lépést a gyergyószentmiklósi járásbíróság csonkitatlansága érdekében. (…)
           A közigazgatási szempontok sem teszik kivánatossá ezen változást, mert járási székhelynek ezután is Gyergyószentmiklós marad, mivel ezen természetileg is központi fekvésű helyrôl az egész Gyergyó közigazgatási vezetése könnyedén, akadály nélkül történik, s igy a Ditróhoz kapcsolandó községek közigazgatási ügyekben ezután is Gyergyószentmiklóst kellene felkeressék.(…)
           Ditrón vagy Maroshévízen azon anomália is keletkeznék, hogy a személyes perekben, Ditró vagy Maroshévízhez tartozó Borszék, Bélbor, Holló vagy Tölgyesi egyén a birtokperében, mely pedig ezen vidékrôl a perek 60%-a, továbbra is a Gyergyószentmiklósi Kir. Járásbiróság elôtt kellene pereljen. Ezen községek lakói ingatlanainak túlnyomó többsége ugyanis egyrésze mint megváltott, másrésze mint meg nem váltott birtok Szárhegy, Gyergyószentmiklós, Kilyénfalva, Tekerôpatak községek telekkönyveiben fordul elô, s igy a közönséges nép nem fogja megérteni a helyzetét, hogy neki miért kell két biróságnál keresse az igazát, mikor eddig egynél minden ügyében itélkeztek.”
           A Kaszinó közgyűlése – címmel tudósít a Csíkvármegye: „A Gyergyószentmiklósi Kaszinó febr. 22-én tartotta rendes évzáró és egyszersmind tisztújító közgyűlését.(…) Mint minden évben visszatérô eszme, a Kaszinó építkezés-terve újból felszínre került, de ebbôl konkrét határozat alakjává csak annyi vált, hogy az alapok összegyűjtését közadakozás útján megkezdik. (…)”
Ollózta: Bajna György

„Ezután csak nôni fognak a fák”

           Múlt hét közepén a művelôdési ház melletti kisparkban kivágtak egy ezüstfenyôt, mert gyökere annyira lazán kapaszkodott a talajba, hogy nagyobb szél esetén erôsen kilengett, veszélyeztetve a környezetet – mondta Bartha Zsolt a polgármesteri hivatal környezetvédelmi szakreferense. További négy fa kivágását tervezik a Kós Károly iskola környékén ugyanezen okok miatt, és a Gábor Áron utcában akarnak egy beteg fát kivágni. Ezeket a fákat már a tavaly el kellett volna távolítani, mert a katasztrófavédelmi szakemberek szerint egy ilyen instabil helyzetben levô három-négy tonnás fa minden arra járóra veszélyt jelent. „Nem az a cél, hogy nyirbáljuk a fákat. Ezeknek kivágására katasztrófavédelmi szempontból szükség van. Ezután csak nôni fognak a fák a városban” – fűzte hozzá Bartha Zsolt.
Rancz Enikô

Aláírásgyűjtés kórház ügyben

           Az alábbi kéréssel, aláírást gyűjtve járják a város utcáit, lakónegyedeit:
           Kérés
           Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalához
           Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Önkormányzata figyelmébe
           Alulírottak, jelen kérésünkben tisztelettel kérjük a Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Önkormányzatát, hogy a jelenlegi kórházépület új rendeltetésének meghatározásánál vegye figyelembe, hogy a kórház adminisztrációjában maradjon, és átalakítható legyen rehabilitációs központtá.
           Ezen központ léte szükséges a város lakosai és a környezô lakosok számára, jellegét utólag eldöntheti a kórház vezetôsége, a város lakóinak szociális igényeit kielégítve.
           * * *
           A város elsô embere sajtótájékoztatón a következôket mondta a témával kapcsolatban:
           – Szeretnénk, hogy a hivatalnak az az épület jöjjön vissza, mivelhogy a saját közvagyona. Azt, hogy mit akarnak? Hál’'istennek, sikerült a hivatalnak a hozzájárulásával és a végig való támogatásával építeni egy olyan kórházat Gyergyószentmiklóson, ami mindent be tud fogadni. Az ország legmodernebb és legkorszerűbb épülete, s ezért szeretnénk, hogy a másik épületet visszakapja a hivatal, és a székhelyet oda tenni. Különösebb egyeztetés nem történt az igazgató úrral, költözködnek, és mi adtunk egy felszólítást, hogy úgy, ahogy az épületek szabadulnak fel, adják vissza a rendelkezésre, hogy tudjuk mi a megfelelô rendeltetésének elôkészíteni. Van olyan épület, amelybôl szolgálati lakást szeretnénk alakítani, például, ahol van a bôrgyógyászat. A szülészetet alul szolgálati lakásoknak, és fent annak, aminek volt építve, leányszállónak, garzonlakás típusúnak, hogy enyhítsük a városban ezt az óriási lakáshiány-feszültséget – mondta a polgármester.
           * * *
           A városi költségvetés elsô tervezetében szereplô egymilliárd régi lejt, mely a kórház épületének feljavítására, polgármesteri hivatallá való átalakítására volt elôirányzova, a tanácstestület megalapozatlannak vélte, átcsoportosította az összeget. Tehát a költségvetésben nincsen a felújításra, átalakításra pénz elkülönítve, tudtuk meg Parászka Géza tanácsostól.
           * * *
           Az aláírásgyűjtés kapcsán dr. Jeszenszky Géza fôorvos-igazgatót kérdeztük. Elmondta, a kórház épülete a polgármesteri hivatal tulajdona, de a kórház adminisztrálásában van. Törvény szabályozza az épület rendeltetését; továbbá az egészségügyi minisztérium jóváhagyása valamint kormányrendelet szükséges ahhoz, hogy változtassanak ezen. Jeszenszky igazgató azt is elmondta, a március közepe körüli költözést követôen terveik vannak az épülettel.
Baricz-Tamás Imola

A visszautasítások kálváriájában

           Megszoktam már, hogy egyes RMDSZ-es képviselôtársaim nem tartják fenn, szavazatukkal nem támogatják, sem a szakbizottságokban, sem pedig a plénumban törvénytervezeteimet. A múlt heti események azonban túltettek a tűrôképességemen. A jogi bizottságban tevékenykedô kollégáim nem várták meg, hogy saját szakbizottságomból – ahol eleget kellett tennem kötelezettségeimnek – az ô bizottságukba eljussak, gyorsan leszavazták a tagosítási törvényt. Az eset pikantériájához hozzátartozik az a tény, hogy idôközben elköltözött megszokott helyérôl a jogi szakbizottság, és engem úgy tájékoztattak, miszerint a Nicolae Bălcescu teremben folytatja munkálatait. Idôközben másoktól megtudtam, hogy képviselôtársaim félrevezettek: a jogi szakbizottság munkálatait ideiglenesen a Mihai Viteazul teremben tartotta. Mire mindezt sikerült tisztáznom, és eljutottam a jogi bizottságba, addigra a szavazás megtörtént. Hiába kértem az újraszavaztatást és meghallgatásom a bizottságban, kéréseim senki sem támogatta. A mezôgazdasági erdészeti szakbizottságban sem vártak meg. Míg a múlt heti gyűlésen a szakbizottságban tevékenykedô képviselôk látszólag támogatták a törvénykezdeményezésem, most távollétemben került sor a szavazásra. Utólagos jelzéseket kaptam, hogy a kormány képviselôje mindent elkövetett a törvénytervezet megszavaztatásáért, a bizottsági tagok részérôl azonban hiányzott a pozitív hozzáállás.
           Még kellemetlenebb volt a tizenharmadik nyugdíjra vonatkozó törvénykezdeményezésem leszavazása. A bizottsági jelentésbôl kiderült, hogy szakbizottsági kollégám sem támogatta a törvénykezdeményezést. Ez azért meglepô, mert az RMDSZ szociális programjának része a nyugdíjasok támogatása. Nem kaptam meg kollegáim támogatását a plénumbeli szavazások során sem. A szavazásoknál 19 RMDSZ-es képviselô volt jelen, és csak Antal Istvánnal együtt – vagyis ketten – szavaztunk a tizenharmadik nyugdíj biztosítása mellett.
           A szavazás megtörténte után szót kértem az ülésvezetô elnöktôl, és elmondtam a parlament mikrofonja elôtt, hogy a romániai politikai elit szégyellheti magát, ahogy a tizenharmadik nyugdíjhoz viszonyult, amely Európa legtöbb országában létezik. Jeleztem, hogy a nyugdíjpontnak a növelésével nem oldottuk meg az idôsebb korosztály megélhetési gondjait.
           A Parlament korrupciós ügyeket és viszszaéléseket kivizsgáló bizottsága elfogadta annak az ellenôrzô csoportnak a jelentését, mely január hónap utolsó elôtti hetében a tulajdon-visszaszolgáltatásokat ellenôrizte. A bizottság gyűlésén sor került a gépjármű regisztrációs adójának a vitájára is, hiszen a Realitatea Tv által kezdeményezett aláírásgyűjtés 120 ezer másolata hozzánk is eljutott. Mivel minden párt részérôl véleményt kellett megfogalmazni a regisztrációs adóval kapcsolatban, én hozzászólásomban elmondtam, hogy visszaélésnek tartom a jelenlegi gépjármű-regisztrációs adót. Jeleztem, hogy nem értek egyet a kormány módosító indítványával, mely újabb terhet fog jelenteni a gépjárművásárlók számára.
           Március elsô hetében RMDSZ-es képviselôtársaim magatartásának igazi fokmérôje a tagosítási törvénynek a vitája lesz a mezôgazdasági-erdészeti szakbizottságban. Bízom benne, hogy meg fogom kapni a kellô támogatást, hiszen a tagosítás az RMDSZ legfontosabb célkitűzései közé tartozik.
Dr. B. Garda Dezsô Parlamenti képviselô

MPSZ-hírek

           A város költségvetésérôl
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete úgy értékeli, hogy felháborító és igen veszélyes az, amit a városi képviselôtestület az idei költségvetéssel művelt.
           Felháborító az, hogy ahelyett, hogy idôben hozzáláttak volna a megtervezéséhez, az utolsó percig halogatták ezt is, s végül „sikerült” minden határidôbôl kicsúszniuk, s ezáltal kellemetlen helyzetbe hozták az összes költségvetési intézményt.
           Még felháborítóbb az, hogy a költségvetésben nem különítettek el pénzt se tervekre, se pályázatokhoz önrészre. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ebben az évben is csak a saját bevételekre meg az állam által visszaosztott összegekre számítanak, arra már nem, hogy bár egy nyertes pályázatot elkészítsenek. Ez a gondolkodásmód több mint káros a város szempontjából.
           Végezetül veszélyes az, hogy olyan költségvetést fogadtak el, amiben a helyi intézmények költségei nincsenek egész évre fedezve. Értjük mi, hogy júniusban lejár a mandátumuk, s látjuk négy éve, hogy különösebb felelôsségtudat nem rekedt beléjük, de azt mégsem lehet megcsinálni, hogy ôk nyáron felállnak a képviselôi székbôl, s utánuk az özönvíz!
           A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
           Száztizenhét hét, több mint két év és két hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Újra és újra megkérdezzük Pap Iosif polgármestertôl, Farkas Zoltán városi RMDSZ-elnöktôl, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjaitól (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalos Albert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Kolumbán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kálmán, Vencser Sándor), hogy mikor vetnek véget ennek az állapotnak? Úgy tűnik, hogy a képviselôtestület nem mer szembenézni ezzel a problémával, hisz elvben már rég elfogadták, hogy a következô ülésen foglalkoznak vele, s habár azóta több „következô ülés” volt, nem, a „kölcsön” megtárgyalására nem kerítettek sort.
           Pályázati Felhívás
           Tekintettel arra, hogy a mandátuma utolsó heteit taposó polgármesterünknek nem sikerült beváltani négy éve tett ígéretét, s az utak máig sincsenek se megjavítva, se lepadolva, a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete arra a következtetésre jutott, hogy immár lépni kell. Ezért a szervezet vezetôségének heti ülésén elhatároztuk, hogy pályázatot hirdetünk a városban működô faipari cégek számára.
           A pályázat témája: különbözô típusú gólyalábak tervezése és gyártása.
           Pályázni két kategóriában lehet:
           1. A belvárosban, gödrös és sáros aszfaltutakon használható gólyalábak.
           2. A külvárosban, gödrös és sáros földutakon használható gólyalábak.
           A pályázati feltételeket tartalmazó iratcsomó átvehetô kedden, március tizenegyedikén, délután 17 és 19 óra között a szövetség fôtéri székházában.
           Bízunk benne, hogy ily módon sikerül megteremtenünk annak a lehetôségét, hogy a gyergyószentmiklósi polgárok is száraz lábbal tudjanak közlekedni városukban.

Az autonómia több a decentralizációnál

           Az elmúlt napokban, több olyan vélekedés kapott hangot, amely szerint az autonómia helyett inkább decentralizációról kellene beszélni. Bár a decentralizáció nem ellentétes az autonómiával, sôt, az autonómia révén a decentralizáció is megvalósul, a Székely Nemzeti Tanács álláspontja ebben a kérdésben nem változott. A Székelyföld autonómia-statútumának a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott törvénytervezete 70. szakaszában kimondja:
           „Székelyföld települési önkormányzatai, sajátos jogállásúak, amely jogállás magába foglalja a jellegzetes történelmi, kulturális, területi feltételekbôl adódó többlet-hatásköröket- és kiegészíti a helyi közigazgatási egységekre vonatkozó, módosított, 2001/215. sz. törvény rendelkezéseit. E többlet-hatáskörök alkalmazását a jelen Statútum garantálja”. Csupán decentralizációról beszélni azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a „jellegzetes történelmi, kulturális, területi feltételekbôl adódó többlet-hatáskörök” érvényesítését, mellôzzük a székely nép autonómia-törekvésének lényegét.
           Az Európa Tanács 1201-es ajánlásának 11. cikkelye is kimondja:
           „Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek joguk van ahhoz, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelôen és az állam belsô törvényeivel összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatással, illetve különleges státussal rendelkezzenek.”
           Ennek teljesítésére Románia egyoldalú kötelezettséget vállalt.
           Az Európa Parlament uniós állampolgárságra vonatkozó, 1991. november 21-én elfogadott határozata is a sajátos helyi, regionális, vagy csoport önkormányzási formák szavatolását bátorítja a tagországok területén történelmileg jelen levô etnikai és nyelvi közösségek identitásának védelmére.
           A decentralizáció kevesebb, mint amit a Székely Nemzeti Tanács kér, a decentralizáció kevesebb, mint amit az 1201-es ajánlás tartalmaz, a decentralizáció kevesebb, mint amennyit az Európa Parlament uniós állampolgárságra vonatkozó határozata elôír. Románia nemzetközi dokumentumokban rögzített kötelezettségvállalásait, az Európa Parlament határozatait minimális követelménynek kell tekinteni, és nem lehet olyan követeléseket megfogalmazni, amelyek ezek szintjét sem érik el.
           Következésképp a decentralizáció nem helyettesíti az autonómiát, amelyrôl, mint megvalósítandó célról, a Székely Nemzeti Tanács nem mond le.
           Marosvásárhely 2008. március 4.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

A gyerekpénzre még várni kell…

           Többször beszámoltunk arról, hogy egy tavaly év végi kormányhatározat értelmében a 18. életévüket betöltött diákoktól megvonták a gyerekpénzt, holott sokuk még csak tizenegyedik osztályos. Arról is írtunk, hogy tiltakozásul városunk középiskoláiban is tartottak japán sztrájkot, illetve gyűjtöttek aláírásokat. Az elmúlt héten az államfô hivatalosan bejelentette, hogy mégiscsak kapni fogja a gyerekpénzt minden diák, míg iskolába jár. Emellett állt ki a Nemzeti Liberális Párt is – adta hírül az országos sajtó.
           A munkaügyi igazgatóság tanácsadóját, Pap Juditot arról kérdeztük, az elmaradt hónapokra visszamenôleg megkapják-e a diákok a gyerekpénzt. Mint mondta, hozzájuk még nem érkezett meg a törvény, hogy a munkaügyi igazgatóságnak hogyan kell eljárnia: automatikusan fogják-e adni a megjelölt hónaptól, és hogy visszamenôleg kiadják-e. Habár a logikus az volna, hogy az elmaradt hónapokra is megkapják a diákok – fűzte hozzá.
           Elôrelépés történt, de még a kormányhatározat módosítására várni kell…
Rancz Enikô

Nôk a nôkért

           Az RMDSZ platformjaként 2004-ben alakult meg a Nôk a Nôkért Szövetség, melyet késôbb civil szervezetként is bejegyeztek. A napokban megalakult a nôk esélyegyenlôségének védelmét célul tűzô szövetség gyergyói (medencei és városi) szervezete is. A gyergyó területi szervezet elnöke Szlávits (Dali) Erika, alelnökei Köllô Emese és Elekes Köllô Márta. A gyergyószentmiklósi szervezet elnöke Bákai Magdolna, alelnökei Bancsi Edit és Fehér Mária.
           A Nôk a Nôkért Szövetség rövid távú célja jelölteket állítani, és felkészülni a helyi választásokra, közép- és hosszú távú célként pedig „hiánypótló tevékenységek és rendezvények szervezését” tűzték ki minden településen a helyi igények szerint – tudtuk meg a területi szervezet elnökétôl, Dali Erikától. A Nôk a Nôkért Szövetség eddigi tevékenységei: adományokat gyűjtöttek árvaházi gyerekeknek, anyák napi ünnepséget szerveztek. A nôk szerepe az Európai Unióban címmel tartották meg tavaly elsô konferenciájukat Zilahon, az idéntôl pedig pályázatíró tanfolyamsorozatot indítottak nôknek. Kapcsolatban állnak egy román civil szervezettel, a marosvásárhelyi Menedzser Nôk Szövetségével, amellyel közösen elindították a Nôk a politikában képzéssorozatot, egy másik közös projektjük keretén belül pedig a nyugdíjtörvény nôkre nézve hátrányos paragrafusainak módosításáért lobbiznak. A 2004-ben alakult Nôk a Nôkért Szövetség országos elnöke és alapítója Szabó Annamária, a Maros Megyei Környezetvédelmi Hivatal szakfelügyelôje, aki 2002-tôl aktív tagja az RMDSZ-nek.
Csata Orsolya

Valamit próbáljunk meg tenni a városért…

           …mondta Málnási Csaba egykori tanácsos az általa kezdeményezett, a Pro Cive Egyesület szervezésében sorra került találkozón, hétfôn délután a Szilágyi vendéglôben. Készült erre a beszélgetésre, várta, füzetében többoldalas feljegyzésekkel. A zártkörű találkozóra az 1990-tôl tanácsosi tisztséget vállalók, a szülôföldért tenni akarók ültek össze. A Tégy a városodért! címmel tartott beszélgetésen a cél egy nyilatkozat megfogalmazása volt. A következô mandátumban jelentkezôknek sok hasznos tanáccsal is szolgáltak a jelenlévôk; tárgyaltak arról, mit tudtak, és mit kellene tenni a városért, valamint arról, hogy a tanácsos a város egy bizonyos körzetéért feleljen. Az asztalhoz ült testületi képviselôket Hideg Csaba, az egyesület elnöke köszöntötte, a beszélgetést Bajna György újságíró vezette.
           Igyekeztünk a rendszert átváltoztatni – fogalmazott az elsôként felszólaló Kercsó László, továbbá elmondta, a hozott határozatokat nem mindig hajtották végre, talán hatvan százalékban sem valósultak meg.
           Szakálli Ferenc tíz évig volt a testület tagja, a megvalósításokról, befektetôkrôl, testvérvárosi kapcsolatok létrehozásáról szólt. Kijelentette, nem csak a polgármesterrel, nem csak a tanácsosokkal van baj, hanem a polgárokkal is.
           Györfi János egy viszonylag jól működô tanácsról szólt, nem volt rosszindulatosság, mindenki a maga reszérôl pozitívan állt a dolgokhoz. Magyari Sáska László tanácsossága alatt, mint mondta, 150–160 tanácshatározat született, melynek legalább fele végrehajtódott.
           Antal Péter elmondta, mandátuma alatt igyekezett a város javát szolgálni. Tennivaló van bôven, pénz annál kevesebb, de kihangsúlyozta, a prioritások felállításán van nagy hangsúly.
           Szathmáry Magdolna négy éven keresztül volt a testület tagja. „Az a nemzet, mely nem tanul a múltjából arra ítéltetik, hogy újra elkövesse ugyanazt a hibát” – fogalmazott Szathmáryné, továbbá, mintegy a testületi munkát jellemezve idézte „Mi is tudtuk volna, mit kell tenni, de csináltuk azt, ami lehetséges volt.”
           Az akkori testületben – amikor a havi tanácsosi illeték két kenyér ára volt – 21-en voltak, abból 13-an voltak jelen a megbeszélésen. A mai testület 19 tagjából alig voltak egy páran.
           „Ne árts, ha segíteni nem tudsz” – mondta dr. Bînţu Gheorghe, aki úgy látja, aki tanácsosnak jelentkezik, jól gondolja meg, képes-e egy közössé-gért, egy városért tenni, és képes-e szolgálni úgy, hogy ne a saját érdekeit képviselje.
           Árus Zsolt nagy problémának azt látja, úgy teltek el évek, hogy nem halmozódott fel tapasztalat.
           Török Zoltán a fejlesztési osztály létrehozásáról, a pályázók felkutatásáról, az Inkubátorház létrejöttérôl szólt, mint mondta, a mai helyzetet, hogy mi lett ebbôl, azt mindenki tudja. Elmondta, a tanácsosi illetéket egyszerűen megvonná a mindenkori városatyáktól.
           Tinka Kálmán mint mondta, azzal kezdték a munkát, hogy viszszavonták a korábbi testület több határozatát.
           Balázs István az elsô tanácsos volt, aki lemondott tisztségérôl. „Rendkívüli lendülettel, tenni akarással kerültem a testületbe, akkor alakult az RMDSZ ellenzéke” – közölte. A vagyonnyilatkozatokat kezdeményezte, s mint mondta, politikailag heves ellenállásba ütközött. „A forradalom elmúlt s a város nem fejlôdött, hosszú távú fejlesztésrôl még nem tudok” – fogalmazott Balázs István.
           Lukács Tibor szerint az a gond, hogy „a megoldásokat nem találjuk meg”. Tanácsossága alatt két táborra szakadt a testület, s mindegy, mit mondott a másik tábor, eleve ellenállásba ütközött. „Keserű a Lapos-ügy, de jó emlék a gimnázium önállósítása” – fogalmazott, majd mintegy tanácsként hangzott el, hogy jó lenne, ha valaki felvállalná a köztisztaság ügyét, követését.
           Volt siker, volt kudarc mondta Vincze János, majd a futballeffektust hozta fel példának: a szurkolók jobban tudják, hogyan kellene rúgni a labdát, mint a játékosok a pályán.
           A jelenlévôk megfogalmazták elvárásaikat, tanácsaikat a közösségéért felelôsséget vállalókkal szemben: a lehetô legkevesebb politikát vigyenek be, jobban figyeljenek oda, mert nem elég bekerülni a tanácsba, tenni is kell; elkötelezett embereket szeretnének látni a tanácsban, az vállaljon tisztséget, aki képes elviselni a kérdôre vonást is. Aki tisztséget vállal, annak szeretnie kell a közösséget, melyben él, melyet képvisel. Aki tanácsos akar lenni, mérlegelje, szakmailag megfelel-e erre a tisztségre.
           Még négy tanácsos kellett volna véleményét elmondja.
           Bajna György a találkozót kezdeményezô Málnási Csabának adott szót, az egykori tanácsos az RMDSZ-frakciófegyelemrôl szólt; életének utolsó felszólalását az alábbiakban olvashatják: „Olyan is megtörtént, s a jegyzôkönyvek ôrzik, hogy a saját javaslatom ellen kellett szavazzak, mert volt frakciófegyelem. A másik dolog, köszönetemet fejezem ki öt tanácsosnak: Fülöp Editnek, Szász Józsefnek, Antal Péternek, Parászka Gézának, Tinka Kálmánnak, hogy vették a fáradságot, és ide eljöttek, valamint köszönöm a procive-s társaimnak, hogy felvállalták ezt az estét, hogy valamit próbáljunk meg tenni a városért. Megjegyezni kívánom, mindenki megfelelôképpen személyesen megkapta a meghívót erre az ülésre. Látszólag kis, de konkrét dolgokat sikerült megvalósítani éspedig: Bînţu doktorral együtt megvalósítottuk a Kercsó Attila-féle parkírozót. Látszólag kicsi dolog, de a városban megvan…
Baricz-Tamás Imola

Közöttünk maradó

           1959 március elején – talán épp 3-án? – Marosvásárhelyen egy ötödikes zeneiskolás kisdiák sietett a ferencesek temploma melletti bentlakás felé. Valaki utolérte, és megfogta a kezét. Hogy vagy Gyurika? – kérdezte. Aztán beszélgetve haladtak kéz a kézben, mintha öccsét vezette volna bátyja. Egyik útba esô élelmiszerüzletben 3 lejért krumplicukrot vásárolt a nagyobb fiú. Nagy kôhöz hasonlatosat. – Ezt neked vettem – mondta az akkor már az építészeti technikumba járó.
           A 3 lejért vásárolt krumplicukor ízét most is érzem, amikor e sorokat írom. Csak sós ízekkel keveredve.
           Úgy adatott, hogy a végsô bentlakás felé haladtunkban hétfôn 19 órakor én foghattam egyre hidegebb kezét, miközben Bînţu Gyurka bácsi zsebkendôjén át, szájon keresztül életet próbált lehelni belé. A kórházban a szívét még negyedórányit működésbe tudták hozni műszerek segítségével, de az emberbôl a leglényegesebb, a lélek, már elindult körbenézni szeretett és becsült szülôvárosán, a tekerôpataki síugró sáncnál, a két napja vihar cibálta, minden oktalan pusztítás ellenére is még gyönyörű gyergyói erdôk, völgyek, patakok és tisztások között.
           Mert esetében a lélek volt a lényeges. Sportsikerei, nyughatatlan szervezési kedve mind lélekbôl táplálkozott. Nagy lelke okozta azt is, ha nehezteltek rá, hiszen senkit nem tudott elutasítani, s vállalt olyan feladatot is, ami felülmúlta lehetôségeit.
           Az a krumplicukor egész életemen átkísért. Miatta nem tudtam semminek ellent állni, amire Csaba kért. Nem egyszer a várható botrányt is láttam, már elképzelése ismertetése közben, aztán mégis mentem vele. Hogy is ne mentem volna – együtt zuhanni is. Kicsik voltak ezek a pottyanások, szinte nyomuk sem maradt, de bizony nem egyszer fájdalmasak is, ám ô az apróságokkal nem törôdött, s már szólt is a telefon, hogy akkor hány órakor és hol találkozunk, mert gondok vannak. Na, amikor a gondok vannak elhangzott, én már sejtettem, hogy meglehet: utánunk a vízözön. Mondhattam, hogy nincs idôm, kellett annak lennie. Ha nem aznap, másnap, de akkor igen kora délelôtt. Mintha késéseit is velem akarta volna helyrerakni.
           Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik olyan rajongással szeretik szülôvárosukat, ahogy ô szerette. E szeretet bármire képessé tette. Akár a csalafintaságra is. Tudta, nem magáról, a közösségrôl van szó. Most is hallom fájdalmas kiáltását, látom, ahogy gurul legalább 7–8 métert – a 16-oson belülre, hogy a lefizetett bíró megadja a 11-est, amivel Gyergyószentmiklós focicsapata megindulhatott egy valóban eredményekben gazdag úton.
           De látom azt is, ahogy nem hagyta, hogy ne éledjen újra 1999-ben az EKE, ahogy szaladgált meggyôzni a tagságot. Látom, hogy mi mindenre volt képes a tekerôpataki síugrás érdekében, tudom, hogy hány ellenséget szerzett, mert elképzelései nem találtak, valljuk be, sokszor nem is találhattak, másokéval.
           De hát ilyen volt. Nyughatatlan, örökmozgó, mai kifejezéssel élve hiperaktív. Akik nem szerették, azok sem hagyhatták figyelmen kívül. Vigyázó szemekkel figyelték, mert tudták, ha a közérdek ellen próbálnak tenni valamit, vele föltétlen számolniuk kell.
           Amikor lelke elhagyta, akkor éppen az utolsó általa kezdeményezett találkozón beszámolóját olvasta fel a város képviselôtestületeibôl megjelentek társaságában. Azt szerette volna, ha a Pro Cive szervezet, amelynek lelkes tagja volt, e beszámolók tükrében ajánlásokat adhatott volna át a városban tevékenykedô politikai szervezeteknek, azért, hogy az eljövendô testületek munkája könnyebb lehessen, azért, hogy figyelembe vehetô szempontok alapján válogassák ki a városatyákat.
           – Ha egyedül is, de szembe megyek azzal, aki az önérdeket részesítette eddig mindig elônyben a közérdek helyett – mondta eltökélten, és tudom, akár botrány árán is megtette volna. E terve elmarad. Vagy ki tudja? Ô onnan fentrôl sem akárki.
           Nem húzogatta az orrát a téglagyáriaknál, a nyomorba süllyedtek közelében sem. Ha segíthetett, segített. Úgy élt, hogy tudta: a marka üres lesz, amikor elindul odaátra. Repülés közben pedig csak akadály a nehezék. Ennek ellenére nagyon gazdag ember volt. Irigylésre méltóan gazdag. Szélmalomharcokban erôsödô, önmagával is mindig elégedetlen. Pedig egy volt a kevesek között, akik lélekbôl építették várukat, a soha be nem vehetôt, azon tiszták közül, akiktôl mindig tartottak azok, akik a tisztaság fogalmát nem a közösség javát szolgáló értelmezô szótárból sajátították el.
           Negyvenkilenc éve a marosvásárhelyi utcán valaki megfogta a kezem. Hétfôn estefelé én fogtam a kezét. Ô akkor tudta, mit kell tennie, én, mint annyiszor az életben, ismét tehetetlen voltam. Csak e néhány sort sikerült kiszakítanom. Nem Málnási Csaba búcsúztatásaként. Csak azért, hogy annak a krumplicukornak az íze ne lehessen soha, soha sós.
Bajna György

Szép magyar meséket hallgattunk…

           Középiskolások elsô Gyergyószéki Mesemondó Versenyét tartották pénteken délután a Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében. A huszonegy versenyzô saját iskoláját képviselte. Magyar, székely, csíkszéki, vagy éppen cigány népmesék csavaros fordulataival gyönyörködtették a népes közönséget.
           Czimbalmas Zita fôszervezô mint mondta, ez a verseny már régi álom, de tulajdonképpen a diákok adták az ötletet. Noha ez az elsô ilyen megmérettetés, hagyományt szeretnének teremteni. Szerinte a mesék, a mesemondó versenyek amellett, hogy megnevettetik az embereket, erôsítik a közösség identitását is.
           A mesemondóknak a négy zsűritagot, Bajna Györgyöt, Bándi Johannát, Baróti Etelkát és Burján Gál Éva Emesét, valamint a közönséget is meg kellett gyôzniük arról, hogy ôk a legjobbak. A zsűri a szövegismeretet, a tiszta beszédet, az elôadásmódot, a viseletet és az idôtartamot pontozta. A közönség azt a nevet írta a papírra, akit a legjobbnak ítélt.
           Bele is adtak ezért mindent a mesemondók: többségük népviseletbe öltözött, ízesen, magyarosan beszélt, ha kellett, még a kalapját is taszigálta, csípôre tett kezét, óvva intett, és igazi mesemondó módjára megnevettette, sôt átvarázsolta a közönséget „meseországba”. A Kökénymatyi, A soknevű királyfi, A rest macska, A két koma, Az aranyszôrű bárány és sok más régen hallott és kedvelt magyar népmeséket adtak elô.
           Bajna György, a zsűri elnöke, örömét fejezte ki, hogy ezek a középiskolások nem felejtették el, és ragaszkodnak a népmesékhez. Mindegyikük szépen mesélt, a rendezvény színvonalas volt, szóval öröm volt ôket hallgatni – fűzte hozzá.
           A zsűri Köllô Nándort, a Salamon Ernô Gimnázium tanulóját ítélte a legjobbnak, noha az ô elôadása túllépte a megengedett idôkeretet. A második Kovács Péter lett, a ditrói Puskás Tivadar Líceumból. Köllô Nándor részt fog venni majd egy országos mesemondó versenyen, de a zsűri Kovács Pétert is továbbjutásra javasolta. A harmadik helyen két mesemondó végzett: Kercsó Katalin a Gépgyártó Iskolaközpontból, és Jaszenovics Lilla a Salamon Ernô Gimnáziumból. A közönség pedig Balázs Boglárt, a Gépgyártó Iskolaközpont tanulóját tartotta a legjobb mesemondónak.
           Az elôadott mesék és a mesemondók nemcsak kellemes órákat szereztek a hallgatóságnak, hanem olyan tanulságokat is eszünkbe juttattak, mint „szégyen a futás, de hasznos”, mindenki megtanulja elôbb vagy utóbb, hogy hol a helye a világban, reményt ad, hogy az igazságnak végül úgyis gyôznie kell, képesek vagyunk legyôzni a gonoszt, és a székely ember csavaros észjárása minden nehéz helyzetben méltó segítôtárs.
           A mesék után a színpadon berendezett székely szobában a Hóvirág Néptáncegyüttes tánccal, Madarász Edit népdalokkal és Czimbalmos Zalán mesékkel szórakoztatta a közönséget.
Rancz Enikô

Nyugtalan nyugodtság

           A csíkszeredai fotóművészt, Hátszegi Csabát Nagy P. Zoltán fertôzte meg a fényképezéssel. A képek arról árulkodnak, hogy egy fényképész áll mellettünk, mondta Balázs József festôművész a pénteken délután tartott kiállítás-megnyitón. Kihangsúlyozta, vannak olyan képek, melyek csak fehér-feketében élvezhetôk, és nemcsak az az érdekes, hogyan, de az is, hogy mit fényképezünk le, a gép mögött észnek kell lennie, és Hátszegi Csaba ésszel látja, amit fényképez – fogalmazott Balázs József.
           Kolcsár Béla, a művelôdési központ igazgatója a fotósokkal való, immár több éves kapcsolatról szólt, melynek segítségével létrejöhetett a Nyugtalan nyugodtság címet viselô kiállítás is; ebben támogatták Ádám Gyula és Szabó Attila fotóművészek.
Baricz-Tamás Imola

Második jégparty

           Az esti órákban annyian voltak a vasárnapi jégpartyn, hogy alig lehetett korcsolyázni – mondták az ifjak, akik kellemesen szórakoztak. Azt is elmondták, sajnálják, hogy egyelôre nem lesz folytatása, hiszen ez az egyik legjobb szórakozás Gyergyószentmiklóson.
           Délután a kicsik vehették birtokukba a pályát, na meg a kezdôk, akik nyakra-fôre dicsérték a jeget, és azt, hogy jó zene szól. Bambiztak a néhány évesek, huppantak nagyokat a kifáradásig.
           Négy órától a Helikon fúvószenekart hallhattuk, majd következett a csíkszeredai sportiskola korcsolyásainak bemutatója. Gyönyörű volt. Országos válogatott lányok, Románia elsô díjasai, és a gyorskorcsolyások is bemutatták tudományukat.
           A revüt követôen szabadkorcsolyázás volt, az idény utolsó szabadkorcsolyázása, amely megmozgatott rengeteg gyergyóit. Szükség van ilyen szórakozási lehetôségre – ez bebizonyított.
Kedves-Tamás Gyopár

Sulyokkiállítás

           A 70-es éveit taposó Petres Lajos zenetanár sikeres karmesterként a vidék meghatározó kórusvezetôje volt. Több mint negyven esztendeje egy másik művészeti ágban, a fafaragásban is sikeresen tevékenykedik. Alkotásaihoz elôszeretettel lapozza a szakkönyveket. Mintegy félezer – saját elképzelése alapján faragott sulyok után – pontos sulyokmásolat készítésébe kez-dett. A hasonmásokból pillanatnyilag 66 sorakozik egyedi gyűjteményében, amit pénteken délután a gyergyóditrói községháza tanácstermében állítottak ki, öt Petres Lajos rajzolta és faragta sulyokkal egyetemben.
           Kis Portik Irén néprajzkutató értô méltatással nyitotta meg a kiállítást, amelyet máris több helyen várnak. (A tervek szerint e másolatok külön színfoltot képeznek majd a gyergyószárhegyi néprajzi gyűjteményben is, s a népszerűsítés érdekében, illetve a jövô számára kiadványt is szeretnének készíteni.)
           A sulyok, ahogy Petres Lajos nevezi „népi mosógép”, de a legény által kedvesüknek faragott ajándék, érzelmek közvetítôje is volt. Petres Lajos sulyokmásolatainak értéke éppen abban rejlik, hogy nem ajándéktárgyak. Hű másai, hasonmásai egykori sulykoknak, ôrzôi azoknak az üzeneteknek, amelyeket ma már hiába keresni a szép, de csak ajándéknak szánt sulykokon.
           A sulykolás is egyre jobban kiszorul a falusi asszonyok életébôl, s ennek a mosógépek térhódítása mellett a patakok vizének szennyezettsége is az oka – vallják az idôs falusi asszonyok.
Bajna György


A nagybirtokosok elhurcolása túlteljesített parancs volt…

           A hatalmon lévô kommunista kormány határozata értelmében 1949. március 2-án Alfaluból két családot, a Lukács és az Ágoston családokat deportálták, és Udvarhelyen, egy szűk pincét jelöltek ki kényszerlakhelyül számukra. A Lukács család második alkalommal szervezett megemlékezést március 2-án, vasárnap.
           Az emléktáblán ez áll: „Ebbôl a házból hurcolták el kényszerlakhelyre a kommunisták 1949. március 2-án özv. Lukács Irén szül. Ávéd és családját. Állítatták gyermekei: Ica, Márta, János”. Koszorút helyezett el a Lukács család, dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô, a Magyar Polgári Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Egyesületének gyergyószéki képviselôi.
           Ezután az iskola dísztermében, néhány beszéd keretében emlékeztek az egybegyűltek a negyvenkilenc éve történtekre.
           Dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô elmondta, hogy a deportálások, a vagyonelkobzások a ’45-ös földreform következményei, amelynek célja, hogy a magyar nagybirtokosokat megfosszák vagyonuktól. A Lukács család kiállt a korrupció ellen, és ezért kellett a kommunizmus áldozataivá válniuk. Mint a képviselô tájékoztatott, törvénytervezetet fog letenni, hogy a kulákokat kárpótolja az aktuális politikai hatalom.
           Illyés Béla az alfalvi kulákok sorsáról mesélt, azaz édesapja és Ávéd Bandi bácsi meghurcoltatásáról, édesapja vallatásáról.
           P. Ferencz Ervin atya mint mondta, a kommunizmusnak nemcsak az erdélyi magyarok az áldozatai, hanem maguk a rendszer hívei is, hiszen azt hitték, „az maga a paradicsom”. Ugyanakkor felvetette a kérdést: miért csak a besúgókkal foglalkozik az igazságszolgáltatás, és miért nem keresi meg azokat az embereket, akik édesapákat kényszerítettek arra, hogy besúgjanak…
           Ervin atyának tíz barátját végzeték ki, és ôt kínozták, hogy ellenük valljon, mégsem tartja magát áldozatnak.
           Id. Lukács János ismertette a ’48-as alkotmány bizonyos cikkelyét: ha az államnak szüksége van bizonyos területre, birtokra, elveszi, de a tulajdonost kárpótolják. Azaz a törvény nem engedte meg az elhurcolást, de a rendszerre az volt a jellemzô, hogy a parancsokat túlteljesítették az éjszaka leple alatt. Id. Lukács János még diák volt, mikor hazamenet két férfi nem engedte be az udvarukra. Késôbb munkahelyén, az iskolában megbélyegezték, nem tartották megbízhatónak. A jelenrôl szólva elmondta: mai napig nem adtak még vissza semmit a három házon és az udvar egy részén kívül. A jogtalanság ma is folyik, mert nem adják vissza, nem akarják visszaadni – fűzte hozzá.
           Az 1949-es elhurcolás után, 1950 tavaszán összeállították a faluban az elsô kuláklistát. A lista kilenc tagját azért minôsítették kuláknak, mert a múltban nagykereskedôk voltak, cselédeket tartottak, résziben műveltették birtokukat, mészárosok vagy kocsmárosok voltak, cséplôgépjük volt, és más hasonló logikátlan érv olvasható Gyergyóalfalu monográfiájában. Majd 1953-ban még tizenhét személy, család kulákként került nyilvántartásba.
           A megemlékezést – melyen a falu elôljárói nem vettek részt – Köllô Renáta, Borsos Szilvia és Koncsag Bernadette által a zsarnokságról, a vértôl vöröslô villamosról, a diktatúráról szavalt verseik tették még szomorúbbá.
Rancz Enikô

Hozzáállásból, összefogásból jeles

           Mosolygós gyerekek játszottak ottjárttunkkor a Pitypang 1. számú óvodában. Már dél felé járt, és még hátravolt az aznapra tervezett faültetés, de a gyerekek alig tudtak megválni kis kuc-kójuktól. Valóban szép kis babaházat álmodtak meg a szülôk, no meg a támogatók. Köllô Emma óvó néni elmondta, a szülôi közösség összefogásával, segítségével tették szebbé a gyerekek mindennapjait. Az óvó nénitôl azt is megtudtuk, hogy a vegyes csoportba járó kicsik szülei nem a gazdagabb rétegbôl valók. Hála és köszönet a szülôknek, mondta Emma óvó néni, hogy a mai rohanó világban azok a szülôk, akik nap mint nap a megélhetésért küzdenek, figyelmet fordítanak arra, hogy az óvodában is minél jobban érezzék magukat a gyerekek; figyelnek rájuk, szeretettel tették, és ez mindennel felér, fogalmazott az óvó néni.
           A picik imádják az új kuckót, mely a szülôi közösség támogatása mellett a Tigrad Kft. illetve a Syncron fogászat, valamint Csibi Attila asztalosnak, és a Bándi anyuka hozzáállásának köszönhetô.
Baricz-Tamás Imola

Állati ôssejtkutatás és a kóbor ebek

           Miután kikerültünk néhány kóborkutyafalkát, a Maros Szállodába értünk, ahol az állatorvosok az állati ôssejtek kutatásáról tartottak konferenciát, na meg arról is szóltak elöljáróban, hogy a beteg állatokat itt is akupunktúrával kezelik… majd. Továbbá, hogy Székelyudvarhelyen nemsokára beindul a törvényszéki állatorvosi laboratórium is, amely a vétkes gazdák felelôsségre vonásában segít. Aztán szó esett arról is, hogy sajnos, Hargita megyében csupán három településen tettek lépéseket a gazdátlan ebek sorsának rendezésére. Itt, Gyergyószentmiklóson, ahol a konferencia zajlott, nemhogy abban gondolkodnának, hogy menhelyet hozzanak létre, még bár azt a területet sem fogadta el a tanács, amelyet felkínált történetesen egy állatorvos átmeneti kutyamenhely létesítésére.
           Nos, február 28-án, a soron következô tavaszi konferencián, melyet a Hargita Megyei Állatorvosok Szövetsége, a Hargita Megyei Állategészségügyi Igazgatóság és a kollégium szervezett, az elôadókkal együtt közel 150 személy vett részt. A megyében 205 állatorvos van, közülük 130-an gyakorló állatorvosok, hatóságiak – tudtuk meg dr. Rácz László hatósági állatorvostól.
           A konferenciáról szólva dr. Rácz László elmondta: tíz éve már, hogy tartanak konferenciákat, a gyergyói rendezvényen külön kiemelt téma az ôssejtek kutatása, mert az állatgyógyászatban is ennek van a legnagyobb perspektívája. Az idén még tervezik, hogy meghívnak külföldi állatorvosokat, elôadókat is, akik az akupresszúra, akupunktúra kezelési módba is bevezetik az állatorvos-társadalmat. Külföldön már ilyen módszerekkel gyógyítják a hobbiállatokat. Remélhetôleg, itt is beindul az ilyen gyógyítás. Teljes felszereltséggel rendelkeznek, be tudták szerelni a legfrissebb műszereket, laboratóriumi kellékeket. Nemsokára Székelyudvarhelyen például a törvényszéki állategészségügyi laboratóriumot is beüzemelik, amely segít majd a gazdik törvény elé állításában is.
           * * *
           Kóbor kutyák
           Dr. Rácz László a kóbor kutyák kapcsán elmondta, az volna a radikális megoldás, jussunk már oda, hogy ne legyenek kóborlók. Addig is az a legfontosabb, és törvény is van rá, hogy a településeken létesítsenek menhelyeket. Csíkszeredában már körülbelül háromszáz kutya van a menhelyen, és onnan visznek külföldre is. Csíkszeredában az utóbbi 4–5 évben érezhetôen javult a helyzet e téren. Gyergyószentmiklóson is elkezdtek gondolkodni, de még nincs telephely. Székelyudvarhelyen van gazdasági akarat erre. Reméljük, eljön az idô, hogy mikrocsippel lássunk el minden kutyát, hogy azonosítani lehessen az állatokat. Végre megjelent az a törvény, amely nem engedi az egészséges kutyák elpusztítását, elaltatását. Mint kutyatartó, állatszeretô, jónak tartom ezt a törvényt. Adjuk meg a kutyának a lehetôséget egy jobb életre – tette hozzá dr. Rácz.
           – Amennyiben nem létesítenek menhelyet egy adott településen, mi történik?
           – Felszólítottuk a tanácsokat, hogy létesítsenek menhelyeket, összehívtuk a polgármestereket, majd átiratban is felszólítottuk. Most következett volna az a lépés, hogy bírságoljunk. Nem az a lényeg, hogy büntessünk, hanem, hogy valahogy hassunk oda, lássák be, szükség van menhelyekre. A bírság 3000 lejtôl kezdôdik. Remélem, hogy a 2008-as esztendôben minden településen a tanácsosok a menhely mellett döntenek.
           – Mely településeket nem kellene megbírságolni?
           –Csíkszeredát, Székelyudvarhelyt, Balánbányát.
           – Mi a megoldás, ha állati tetemekre bukkanunk, mit kell tenni?
           – Értesíteni kell a helyi vagy a területi állategészségügyi hatóságot. Székelyudvarhelyen az idén már beindul a laboratórium, amely éppen erre fog szolgálni, hogy megállapítsák, ezek az állatok fertôzô betegségben szenvedtek-e, ha ez történt, nem feltételezhetô a rosszindulatúság, mérgezés. A hatóság majd továbbadja a dossziét, ha arra van szükség.
           – Hűtôkamra…
           – Minden egyes helyi tanácsnak szerzôdése van egy olyan céggel, amely köteles 24 órán belül elszállítani az állati tetemet. Ez államilag támogatott akció, tehát a hivatal nem kell fizessen érte. A hivatalok kötelessége konténert beszerezni, akár úgy is, hogy összepótol 4–5 hivatal.
           Délelôtt tízkor kezdôdött az egész napos konferencia a szakmabelieknek, amelyen az állatokról az állatokért értekeztek. Véleményüket aligha hallgatják meg azok, akik tehetnének például a gazdátlan négylábúakért, a törvény is mindhiába. Vajon hazafelé az állatorvosok, hatóságiak hány olyan kutyussal találkoztak, amelyeket, ha megkínoznának, gazdi hiányában az sem lenne, akit felelôsségre vonni.
Kedves-Tamás Gyopár

Lesz világosság?

           Rendkívüli ülésen fogadta el az önkormányzati képviselôtestület a közvilágítás modernizálásának tervét. A hétfôn kora délutánra összehívott tanácskozáson – néhány képviselô telefonon adva le szavazatát – fogadták el az összesen 359 336 euró, azaz 1 243 495 lej összértékű tervet. Elsô fázisban, a következô három hónapban a fôutak – azaz a Testvériség sugárút, a Szabadság tér, a Gábor Áron, a Bălcescu, a Gyilkostó, a Kossuth Lajos utcák – közvilágítási hálózatát újítják fel. A munkálatok második fejezete a többi utcát, a gyalogosok által használt útszakaszokat (Kontesveller József alpolgármester szerint a lakónegyedekben levô bekötôutakat is), a gyalogátjárókat és a Gyilkostó üdülôtelep közvilágítási hálózatát építik, pótolják ki. A munkálatokat hatvan havi részletben fizeti ki Gyergyószentmiklós önkormányzata, azaz havi
           26 365 lejt fizet öt éven keresztül a temesvári Elba Rt-nek. A polgármester irodájában tartott rögtönzött ülésen szóba került a fűtésrendszer rehabilitálására kapott 10,5 millió lej, valamint a gázhálózat kiépítése is. Több önkormányzati képviselô nehezményezte, hogy a testület beleegyezése nélkül építik a gázhálózatot. Az ülés végére érkezô Köllô Miklós építész a Bucsin negyedben épülô, Szent István-templom körüli park rendezési tervét ismertette. Eszerint a forgalom átirányításával kialakított park venné körül a templomot. A tervre a képviselôtestületnek is rá kell bólintania.
Csata Orsolya

Aktuális

           a királynôt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem
           Ismerik ezt az érdekes mondást? Nos, ha velem együtt, most olvassák elôször, akkor elmagyarázom. Két teljesen ellentétes értelmű szöveget kapunk, ha különbözô helyekre tesszük az írásjeleket. Így például: A királynôt megölni nem kell! Félnetek jó lesz! Ha mindnyájan beleegyeztek, én nem. Ellenzem! Azaz néhány felkiáltójel és egyfajta tagolás nyomán azt tudjuk meg, hogy valaki ellenzi a királynô meggyilkolását. Ha másképp pontozunk, íme: A királynôt megölni nem kell félnetek. Jó lesz! Ha mindnyájan beleegyeztek, én nem ellenzem! A felkiáltójelek elmozdításával teljesen átértelmezôdik a mondat, szerzôje jónak találja a királynô elleni merénylet ötletét.
           Mennyire aktuális napjainkban is ez a fajta „pontozás”, hangsúlyozás. Mondunk valamit, de a felkiáltójeleket, a vesszôket, a pontokat majd a megfelelô idôben tesszük ki. Akkor, amikor már biztosan tudjuk, hogy ki a nyertes. És annak függvényében, hogy a nyertes, az erôsebb fél számára melyik a kedvezôbb. Azaz helyezkedünk. Kijelentéseink súlyát „billegni” hagyjuk, kivárva a megfelelô pillanatot. Ez a magatartás, hozzáállás jellemzi politikusainkat, vezetôinket, de gyakran az újságírókat is. Hisz mi van akkor, ha rossz sorban állunk? A vesztesek mellé? Jaj, még belegondolni is rossz. Elvek? Szimpátia? Önbecsülés? Ugyan már… Hiszen, ez egy ilyen világ! – mondjuk bólogatva, és éberen figyelünk, hogy mikor, hová tegyük a megfelelô írásjeleket.
Csata Orsolya

Keressünk polgármestert

           Hetedik hete annak, hogy Keressünk polgármestert! című játékunkat útjára indítottuk. Azok számára, akik most kapcsolódnak be, röviden megismételjük a szabályokat. Eszerint 15 fordulóban az olvasók által óhajtott polgármester tulajdonságait, jellemzôit körvonalazzuk. Azaz Önökkel közösen rajzoljuk meg a polgármesterjelölt fantomképét. Nem neveket, személyeket keresünk, hanem az ideális városvezetôt szeretnénk „megrajzolni”. Minden héten egy kérdést teszünk fel, erre várjuk az olvasók válaszát. A beküldött válaszokból – egyszerű többség elve alapján – határozzuk meg az új „vonást”, tulajdonságot. Játékunkba bárki bekapcsolódhat utólag is, ehhez azonban a korábbi kérdésekre is választ kell adnia.
           Az elmúlt fordulókban beküldött válaszok alapján kiderült, hogy a város elsô embere 35–50 év közötti közgazdász, gyergyószentmiklósi születésű, nôs férfit szeretnének olvasóink polgármesternek. A múlt heti kérdésre beküldött válaszokból még egy fontos tulajdonságra fény derül: városatyánknak ismernie kell a magyar, a román és az angol, vagy német nyelvet.
           Válaszaikban olvasóink így érvelnek: „szerintem jó, ha minél több nyelven beszél, de a világnyelvek ismerete elengedhetetlenül fontos”, „Gyergyószentmiklós polgármestere legyen magyar, ismerje az állam nyelvét tökéletesen, és beszéljen egy világnyelvet (angol, német, vagy francia) legalább társalgási szinten”, „elônyös lenne, ha az anyanyelvén, a magyaron kívül ismerné a román nyelvet és egy idegen nyelvet, mert ennek nagy hasznát venné a bonyolításban és mi is”.
           Várjuk leveleiket, válaszaikat, gondolkozzunk közösen! Amint a mondás is tartja: minden közösségnek olyan vezetôje van, amilyent megérdemel. Gyergyószentmiklós megérdemel egy intelligens, jó vezetôi képességekkel rendelkezô polgármestert; megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat városunkban, hogy nyugodtan, szépen éljünk benne. Éppen ennek érdekében kell olyan polgármesterjelölteket találni, akik megfelelnek a lakosság elképzeléseinek, elvárásainak. Nos, ezzel a játékkal ezeket a tulajdonságokat szeretnénk körvonalazni, az Önök által jónak talált jellemzôket felsorolni.
           Leveleiket továbbra is várjuk, de kérjük, ne nevezzenek meg jelölteket. Nem neveket, személyeket keresünk, hanem arról szeretnénk képet kapni, hogy MILYEN egy ideális polgármester Önök szerint.
           Válaszaikat kérjük, juttassák el a Gyergyói Kisújság (az egykori mozi bejáratánál levô) postaládájába. Azok között, akik bekapcsolódnak játékunkba, és segítenek megrajzolni leendô polgármesterünk fantomképét, kisorsolunk egy 200 lejes vásárlási utalványt (a Ben-Com-Mixt Kft-ben vásárolható le) és egy kétszemélyes vacsorát a Muskátli vendéglôben. De a nyereményeknél is sokkal fontosabb, hogy közösen gondolkozzunk el, milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkeznie annak, aki Gyergyószentmiklóst kimozdíthatja a tehetetlenségbôl!
           Fontos-e a jó megjelenés egy polgármesterjelölt esetében? Hát az, hogy jól kommunikáljon, szépen beszéljen?

Játszóház

           A húsvéti ünnepekre készülnek a Tarisznyás Márton Múzeum udvarán levô barátságos kis házikóban. A Portéka Egyesület és az Ifitéka munkatársai különbözô – a húsvéti ünnepkörhöz tartozó – asztali díszeket, üdvözlôket, lakásdíszeket és az elmaradhatatlan tojásírást – festést ta-nítják a gyerekeknek. Ottjártunkkor, március elsején Páll Etelka irányításával képeslapokat készítettek, Nagy Juliánna segítségével pedig textilbôl varrtak – gyöngyökkel díszítettek – piros tojást. A jó hangulatú tevékenységen bárki kedvére választhatott alapanyagot elképzeléséhez, saját fantáziája szerint rajzolhatta, ragaszthatta, vagy varrhatta a húsvéti üdvözlôlapot, vagy dísztojást. A foglalkozásokon azonban az írott tojások hagyományos mintáival is megismerkedhettek a gyerekek, sokan ezeket használták fel munkáik elkészítéséhez. Március hetedikén 16 órától már a tojásírás, a tojásfestés titkaiba nyerhetnek betekintést az apróságok; március 12-én 16 órától pedig Tölgyesi András-Béla és Péter Juliánna segítségével fognak húsvéti ajándéktárgyakat készíteni. A húsvéti elôkészületek utolsó kézműves tevékenységét március 14-én 16 órától tartják, ezt követi március 19-én 16 órától az Ünnepi Játszóház, melynek Húsvéti Nyuszifüles Pirostojás Karaván nevet adták a szervezôk.
Csata Orsolya

Elherdált műemlékeink

           Településünkön az évszázadok során több nevezetes épület létesült, amelyekre büszke volt nemcsak építôje, tulajdonosa, hanem az egész város. Zömében az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épültek, az akkori építészeti stílus jegyeit viselve magukon. A korabeli fényképek, képeslapok igazolják állításomat. Sajnos, az idô vasfoga, meg az emberek passzivitása korai halálukat eredményezte.
           Az Elysée a Kossuth-kút (10-es kút) fölött volt. 1887 körül építette a Ditró-Szárhegy Közbirtokosság, és nyári vendéglôként működött a rendszerváltásig. Volt éjszakai mulató is. A 90-es évek elején privatizálták, állítólag lekötték jelzálogként valamelyik banknál. Senkit sem érdekelt a sorsa. Utolsó tulajdonosa, tudomásom szerint Miron Marian volt, aki 12 405 000 lejért vásárolta meg. 2000 körül egy vihar alkalmával rádôlt néhány fenyôfa, és összetörte a tetejét. Ettôl a pillanattól kezdôdött a szabadrablás. Ki, mit ért, vitte, mára már csak néhány tégla árulkodik a valamikori épületrôl. Végérvényesen lekerült a műemléklistáról (218-as sorszám alatt volt nyilvántartva, 21B0045-ös kódszámmal).
           A Kaláka villa a Szarvas utca 5. szám alatt állt. 1934-ben épült, Bajkó Gergely tulajdona volt. Gyönyörű, 3 szintes épület volt, 18 szobával és 45 férôhellyel. Hagyományosan kôbôl és fából épült, cseréppel födték, a tornya kezdetben eternittel, majd bádoggal volt borítva. 580 négyzetméteren feküdt. Vezetékes ivóvízzel, csatornázással ellátva. A fűtése cserépkályhákkal, fával történt. Az államosítás után a 2-es szám alatt szerepelt, és a marosvásárhelyi IRTA birtokolta. A Fürdôvállalat átkeresztelte Hargita névre. 1989. augusztus 26-án javasolták lebontásra, 55 évet használták. A lebontást a rendszerváltás megállította, de rá egy pár évre összeomlott. Utolsó házmester Coseri Amália volt. 1992-ben felkerült a műemléklistára 215-ös számmal, a 21B0047-es kódszám alatt. A 2004-es történelmi műemléklistán már eltűnt műemlékként szerepel. Az örökös Szabó Oszkár, illetve Szabó Sándor már nem tehettek semmit a roskadozó villa megmentéséért.
           A 13-as számú villa szintén a Jókai Mór utcában volt, 1933–35 között épült, Kiss Endre jóvoltából. Államosításkor – Magyar Gyôzôtôl vették el, ô volt a tulajdonosa – a MFA (katonaság) kapta meg. 12 szobája volt 35 férôhellyel. A Fürdôvállalat Ikreknek nevezte (lévén, hogy két ikervilla állt egymás mellett), de nevezték Panseluţanak is. A műemléklistán 216-os sorszámmal szerepelt, 21B0048-as kódszámmal. Mára az eltűnt listára került, mert 1996-ban leégett, és romjait eltűntették.
           Az Ôsforrás, amint neve is mutatja, városunk legrégebbi borvízforrása volt. Talán ezért is került fel a műemléklistára (217-es sorszám, 21B0040-es kódszám alatt). Vize a 60-as évek végén tűnt el, a közeli travertinó bánya agresszív elônyomulása miatt. A régi pavilon elkorhadt, lebontották, és helyébe a polgármesteri hivatal újat épített lent a dolinában. Ma empirikus mofettaként működik, mert a víz ugyan eltűnt, de a széndioxid folyamatosan feltör, amit érbetegségek gyógyítására használnak.
Farkas Aladár

„A legszörnyűbb szegénység a magány, és az érzés, hogy senki sem szeret”
Újba öltözött a Szeretetkonyha

           Pénteken este nyolc órától tartották a Szeretetkonyha ünnepélyes átadását, felszentelését.
           Portik-Hegyi Kelemen fôesperes-plébános köszöntötte az egybegyűlteket, a meghívott támogatókat, és kérte Isten áldását a felújított Szeretetkonyhára.
           A szeretet jegyében működtetett konyha átalakítását tavaly március elején kezdték el, a több hónapos munkálatok után, most a Szent Márton Alapítvány gondjaira bízták. Székely Levente, a római katolikus fôesperesség jogtanácsosa elmondta, immár több mint száz rászorulónak adnak napi egy tál meleg ételt, de a konyha fenntartása érdekében, kisebb rendezvények lebonyolítását is felvállalják az elkövetkezôkben. Székely Levente a jelenlévôkkel ismertette a konyhafelújítás mozzanatait, majd a cégek, magánszemélyek támogatását köszönte, külön kiemelve az Ambientet illetve a Blénessy házaspárt. Portik-Hegyi Kelemen fôesperes elmondta, hagyjuk, hogy a jó Isten fizesse meg a támogatók segítségét. Majd Teréz anya gondolatait tolmácsolta, többek között: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel”, „A ma legnagyobb betegsége a nemkívánatosság és a kivetettség”, „A csoda nem az, hogy végezzük a munkánkat, a csoda az, hogy boldogít minket.”
           Vera és Juci mama a szakácsnôk áldozatos munkáját ezentúl uniós konyhában végzi. Ôk szeretettel fôznek nap mint nap, és munkájuk gyümölcsét érzi több mint száz szentmiklósi.
Baricz-Tamás Imola

Apró dísz piros-fehér selyemzsinórral…

           Egyre inkább azt érezzük, itt a tavasz. A tavasz elsô ünnepe a Nôk Napja, március 8-a. Lázba hozza mindkét nem képviselôit: a nôk meglepetésre várnak, a férfiak virágot vesznek. A Balkánon, különösen a román és bolgár nemzetiség lakta területeken már régi hagyomány a március elsején tartandó tavaszköszöntô ünnep. A „Márciuska” a román Mărţişor és a bolgár Martenica kicsinyítô képzôs magyar formája. Ilyenkor, vagyis március elsején apró ajándékokkal kedveskednek a férfiak kedvesüknek, feleségüknek. Az ünnep elmaradhatatlan kelléke az úgynevezett márciuska kitűzô, amely díszt piros-fehér selyem-zsinórra fűznek. A fehér szín a telet, a piros a tavaszt szimbolizálja.
           A nemzetközi nônapot március 8-án tartjuk, de kialakulása más dátumokhoz, eseményekhez is kötôdik. A nônap a mai virágos, kedveskedôs megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nôk egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos demonstratív nap volt.
           Néhány járókelôt arról kérdeztünk, fontosnak tartja-e a nôk köszöntését, és milyen szokások tömörülnek az ünnep köré:
           Szoktam vásárolni nôi ismerôseimnek, inkább hóvirágot és Márciuskát. Ez már egy hagyomány – mondta Kémenes Levente taxisofôr.
           Sólyom Sarolta, tanuló: Elvárom, hogy férfi ismerôseim, családtagjaim virággal vagy más aprósággal lepjenek meg március 8-án. A Márciuskát édesapám szokta ajándékozni. Ezt nem szoktam hordani, mert már kicsit divatjamúlt, de azért ôrzôm ôket.
           Fontosnak tartom, hogy hölgyismerôseimet, édesanyámat, barátnômet virággal köszöntsem azon a napon. A Márciuska csak egy bejött szokás, amit nem tartok fontosnak – fejtette ki Karancsi Gábor nyomdai művezetô.
           Örülök, ha férfi kollegáim, a férjem virággal lepnek meg, de elôfordul, hogy más ajándékkal kedveskednek. Gyerekkoromban a Márciuskákat is kedveltem, ma már nem – mondta a szárhegyi állatorvosnô.
           A kolleganôknek egy-egy szál virágot és a feleségemnek egy csokor virágot mindenképp veszek – mondta el Kozma Zsolt. A Márciuska szerintem giccses. De egy ennyi ünneplés ránk fér – fűzte hozzá felesége, Tünde.
           Azért amiért öreg vagyok, én is várom a Nôk Napját, pedig már nincs, aki meglepjen virággal vagy Márciuskával, mert egyedül vagyok. De fiatal koromban mindig kaptam én is – Lumara Domniţa nyugdíjas.
           A feleségemnek és a kislányomnak virágot veszek Nôk Napjára, de sajnos, a Márciuskát olykor elfelejtem – mondja nevetve Dezsô Csaba beszerzô.
           Utunk során egy üzletbe is betértünk, ahol arra kérdeztünk rá, mennyire keresett így március elején a Márciuska.
           – Keresik, a férfiak és a nôk egyaránt. A Márciuska formája, hogy mit ábrázol, nagyon fontos. Arra is figyelnek a vásárláskor, hogy legyen rajta a piros-fehér szalag – pillantott fel a szalagok kötözése közben Boncuţ-Lôrincz Jolán.
           Kisné Portik Irén néprajzkutatót arról kérdeztük, honnan ered a Márciuska.
           – Eredetét tekintve két jól elkülöníthetô magyarázata van. Egyik hipotézis szerint ez, a kizárólag román szokás több ezer évre vezethetô vissza. Ugyanis Mehedinţi megyében találtak egy géta-dák sírt, amiben a halottak nyakukban fonalra fűzött pirosra és fehérre festett folyami kavicsokat viseltek. Az elmélet fenntartói szentül állítják, hogy innen terjedt el a márciuskázás. Én inkább a másik magyarázatot tartom szavahihetônek, miszerint régi római szokás. Március elseje a meteorológiai tavasz elsô napja, s hajdanán az év elsô napja volt a római naptárban. Március név nem más, mint a Marshoz tartozó hónap magyar formája. A jeles napokhoz gyakran jeles cselekedetek is társultak, így születhetett meg a szóban forgó ajándékozás is. Ezen a napon a régi rómaiak piros tojástól elkezdve sok kis apró kedvességgel üdvözölték egymást. Ezek a kis jelképek az egész évre szóló jókívánságot jelentették. Bôséget, védettséget, szaporaságot kívántak, elűzve a bajt, a rontást, a gonoszt. Feltehetôen a rómaiak hódításaival lépte át sok más hagyománnyal együtt a hajdani Itália határát, és honosodott meg a balkáni népeknél.
           – Hogyan került át a magyar kultúrába?
           – A márciuska szót és a szokást az erdélyi együttélés kényszerűsége alakította ki.
           – Milyen jelentést hordoz ez a kis dísz?
           – A legrégebbi román mărţişor- ajándékozás az agráréletformához kötôdött. Amulettként viselték a termékenység, a bôség hitében. Legtöbbször egy érme volt, ami önmagában bôséget, kerek formájával teljességet jelentett. A piros fonal a nôi életerôt, a fehér a férfi bölcsességet jelenti. A kabát hajtókájára csak az utóbbi félévszázadban került. Elôbb nyakban, majd kézhajlatban, utána bal mellen viselték. Ma az elurbanizálódott szokás lett, szerelmi ajándékká lényegült át, amire a márciuska motívumvilága is átigazolt. A legrégebbi állati, növényi ábrázolások mellett, a patkó és négylevelű lóhere szerencsehozó, a szív pedig szerelmi jelkép – mondta a néprajzkutató.
Csata Orsolya, Rancz Enikô

Nemzetközi Ifjúsági Képzés Gyergyóban

           Sikeresen pályázott az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért és az Esély Alapítvány az Európai Unió ifjúsági programjához. A pályázat eredményeként június 20–26. között a Csiky-kerti Szent Benedek Tanulmányház adhat otthont a Pump your Project nemzetközi képzéssorozat befejezô állomásának. Nemrég olvashattak a Pump your Project képzési programról, amelyen három gyergyói fiatal is részt vesz. A gyergyói képzésrôl Dániel Botond programfelelôs számolt be.
           – Mi lesz a gyergyói képzés célja?
           – A gyergyói képzés lényegében egy másfél éves munkát zár le. Németországban projektmenedzsment alapokat sajátíthattak el a résztvevô fiatalok, és megterveztek egy olyan projektet, amit egy éven keresztül próbálnak megvalósítani. Máltán a csoportsegítôk találkoztunk azzal a céllal, hogy a projektben részt vevô fiatalok segítésével kapcsolatosan kapjunk képzést, Gyergyószentmiklóson pedig a lezáródott projektek kiértékelésének módjairól fogunk tanulni, újra teljes létszámban. A képzés célja, hogy megtanuljuk úgy kiértékelni a projektjeinket, hogy a tanulságokat a késôbbi munkák során fel tudjuk használni. Természetesen, cél marad a baráti és egyesületi kapcsolatok elmélyítése is, közös projektek kitalálása.
           – Miért éppen Gyergyóban lesz a képzés?
           – Már Németországban megfogalmazódott az ötlet, hogy jó lenne a befejezô találkozót Romániában megszervezni. Románián kívül még Olaszország került szóba, de végül a képzôk csapata úgy döntött, hogy amennyiben sikeresen pályázunk, mi szervezhetjük meg a képzést. A nyugat-európai résztvevôknek nagy élmény Romániába jönni, ugyanakkor ifjúsági szervezetek szempontjából is tanulságos ez a látogatás, mivel a németországi és máltai szervezetek működési környezetét illetve minden szervezet a saját működési környezetét összehasonlíthatja a mi kelet-európai környezetünkkel. A trénerek azért is támogatták a romániai helyszín ötletét, mert úgy gondolták, hogy egy ilyen képzés megszervezése nagy lehetôséget ad a most induló ifjúsági szervezetünknek is. Bekapcsolódhatunk az Európai Uniós pályázatok világába és a Cselekvô Ifjúság programba, nem csak haszonélvezôként, mint a német vagy a máltai képzés kapcsán, hanem szervezôként is. Megismerhetjük a pályázati rendszert és a pályázatokat lebonyolító Nemzeti Ügynökség működését is, ugyanakkor a város és a régió lakossága is felfigyelhet ránk és a munkánkra, ezáltal helyi támogatottságunk is nôhet.
           – Mi jelenti a legnagyobb kihívást a képzés megszervezésében?
           A képzés szakmai lebonyolítása a trénerek feladatköre, ezért a tartalmi részekkel keveset kell foglalkozzunk. A helyi szervezés (helyszín, szállás, étkezés, szervezetek meglátogatásának és a kirándulások szervezése) és a pályázat hivatalos lebonyolítása a mi dolgunk. A legnagyobb kihívás a résztvevôk utaztatásának megszervezése jelenti, igazi logisztikai feladatot kaptunk. Kilenc országból érkeznek résztvevôk, és valószínűleg, minden igyekezet ellenére, az ország különbözô részeire (Bukarest, Kolozsvár) vagy akár Magyarországra tudnak csak repülôvel jönni, és a repülôterekrôl a szállítás megszervezése a mi dolgunk. A pályázaton 18,635 eurót, mintegy 670 millió régi lejt nyertünk a képzés megszervezésére. Ennek több mint fele az utazási költségekre lesz fordítva, de több mint százmilliós az az összeg is, amit itt helyben, a gyergyói térségben fogunk elkölteni.
           * * *
           Az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért egyik célja segíteni a gyergyói fiatalok bekapcsolódását az Európai Uniós ifjúsági programokba. Elsô sikeres lépésüket meg is tették. Jelenleg még egy ifjúsági illetve egy oktatási programmal pályáznak.

Nem adják el Szárhegyen a rendelôket

           Bizonyára még emlékeznek arra, hogy Szárhegyen közvélemény-kutatást indított Gábor László polgármester. Habár két tanácshatározat is volt rá, hogy eladják a családszakorvosoknak a rendelôket, annak kapcsán kérdezte a szárhegyieket, hogy szerintük eladják vagy csak bérbeadják ezeket az ingatlanokat. A többség a bérbeadással értett egyet.
           Csütörtökön, február 28-án este tanácsülést tartott a szárhegyi testület, ahol a közvélemény-kutatás eredménye is terítékre került. Ezt követôen a polgármester kérdésünkre elmondta, hogy 8–4 arányban a testület az orvosi rendelôk eladása ellen döntött.
Kedves-Tamás Gyopár

Lesállás

           Nem, nem a vadôrökrôl, hivatásos vadászokról szeretnék szólni, akiknek hivatásuk a vadállomány követése, nyilvántartása, azoknak gondozása. Egészen másról. Olyan emberekrôl, akik hívatlanul betolakodnak a földosztó bizottság üléseire, ott ólálkodnak a tanács azon tisztviselôje mellett, aki kitölti a tulajdont igazoló aktákat, lesállásban lesik azt, hogy kinek az erdeire tehetik kezüket. Kik azok az erdôtulajdonosok, akik elhaltak, s nincsenek utódaik, kik örököljék az erdôjogot. Kiktôl csíphetnek le egy bizonyos területet az erdôkbôl, s arra miként tehetik kezüket. Kik azok, akiktôl potom áron felvásárolhatják a nagy nehezen visszakapott erdôrészt. Úgy volt 1904-ben is, amikor a kiszakított erdôket helyezték magántulajdonba, és amit Rokaly József tanár úr oly hitelesen ábrázolt Csomafalva monográfiájában. Megnevezi azokat a kapzsi embereket, akik akkor nagy kiterjedésű erdôkre tették a kezüket, a helyi hatóság összejátszásával.
           Tanár úr, milyen jó lenne, ha megörökítené a mostani erdôk visszaadásának mikéntjét is. Azt, hogy a helyi szervek miként segítették és segítik azokat, akik gondoskodtak erdeink kifosztásáról. Kik azok, akik a falopásból meggazdagodtak. A helyi szerv miért húzta-vonta az erdôk visszaadását, a tulajdonba való helyezést. Miért csak egy bizonyos részt adnak vissza, még akkor is, ha bizonyítva van törvényes aktákkal, hogy kinek mennyi erdeje volt, amit az állam elvett. Miért volt és még mindig van zavar a két közbirtokosságnál. Ki az, akinek érdeke fenntartani a zűrzavart. A kisebbik közbirtokosság miért kebelezte be azokat az inklávákat, amelyek magánterületek voltak, s melyrôl a fát elhordták, s csak a csutakok maradtak. Ezen inklavák tulajdonosait nem kárpótolták.
           No ugye, tanár úr, volna mit írni, hogy az utókor ismerje a valóságot. A kommunizmus súlyos bűne volt, hogy a székelyeket megfosztották erdeiktôl, ami kenyerük javát biztosította. De az új kapitalizmusnak is megvan a maga bűne. Akik csak tehetik, különösképpen az „élelmesek” szemérmetlenül mások javain igyekeznek gazdagodni. Ezeket támogatja a hatalom, a hatalom védôrei a rendôrség, ügyészség, bíróság. Sajnos, ezt halljuk, ezt látjuk és olvassuk a médiából, nap mint nap. Látjuk az új urak villáit, villáik mellett a fürdômedencét, s ha állami tisztviselô, aki hozzásegítette ezeket a meggazdagodásukhoz, elnézte tolvajkodásukat, azokat megjutalmazzák, építik ezeknek is villáikat, a legdrágább nyaralóhelyeken nyaraltatják családjaikat. Hisz szigorúan betartják azt a közmondást, hogy „kölcsönkenyér visszajár”.
           Eltelt 17 év. Voltak választások. Ígértek mindent, hogy becsületesen megoldják bajainkat. Mit csináltak? Nem volt elég 17 év a mezôgazdasági területek, erdôk visszaadására, rendezésére.
           Jönnek újból a választások. Lesznek ígéretek. Ne higgyetek a csalóknak, az uzsorásoknak, azoknak, akik 17 év után sem voltak képesek megoldani községeink egyik legfontosabb várva várt problémáját, a mezôgazdasági területek és erdôk visszaadását. Ugyan a törvény elôírta e probléma mikénti megoldását, de sajnos, kerültek olyanok, akik csűrték-csavarták a dolgokat, elrejtették, vagy nem adták mindenkinek rendelkezésére az 1947 elôtti köziratokat.
           Falustársaim!
           Tehát jönnek a választások. Községünk vezetôinek ne idegeneket válasszatok, ne olyanokat, akik részesei voltak erdeink kirablásának. Válasszatok olyanokat, akik elsôdleges feladatuknak a közügyek megoldását tekintik. Nem üzleteik intézését tartják elsôdleges dolguknak, vagy gyermekeik üzleteinek rendezését. Válasszatok olyanokat, akik nem fennhéjázók, akik szóba állnak a legegyszerűbb szegény emberrel is. Olyant válasszatok, akinek becsülete volt és van, olyat, aki az igazság mellett a végtelenségig kiáll.
Király Sándor

Bemutatkozik az Alfalvi Fiatalokért Egyesület

           A tizennyolcadik alfalvi civil szervezet bejegyzése van folyamatban. Ez a szervezet egy olyan aktív csoportnak fog jogi hátteret biztosítani, akik a fiatalokért próbálnak tenni és élni – mondta Kiss Arnold, az Alfalvi Fiatalo- kért Egyesület koordinátora.
           Minden társadalom, minden generáció számára fontos volt és fontos a fiatalság, ha jövôt és jövôképet akar építeni. Napjainkra majdnem figyelmen kívül maradt, hogy a fiatalokra erôforrásként, szereplôként is lehet tekinteni – hangsúlyozta. A fiatalok mozgósítását a falu életében a megszületô egyesület több mint húsz alapító tagja is fontosnak tartja. Noha sok civil szervezôdés van bejegyeztetve a faluban, nincs még egy olyan, amely a fiatalokat közösségbe vonná és aktiválná – vélik az alapítók.
           A több mint húsz alapító tag mindegyike tagja már valamilyen civil szervezetnek vagy más intézménynek, ami csak az elônyükre válik. Ugyanakkor tudják, egyes tagjaik lemorzsolódnak, és mások, újak, lelkesek is bekerülnek majd.
           – Az egyesület célja, hogy egy toleráns, nyitott és aktív fiatalság szervezôdjön a faluban. Ha idôben visszatekintek, azt látom, hogy a fiatalságnak egyre kevesebb volt az aktív kikapcsolódási lehetôsége. Az elmúlt fél év egyre inkább arról gyôzött meg minket, hogy gondolkodjunk olyan tevékenységeken, amelyek az ifjúságot célozzák meg. Megérett az a gondolat, hogy szervezetben tervezzünk. Az egyesület létrejöttének az is lökést adott, hogy nemrégiben volt egy rendezvényünk, amely anyagi megvalósításáért, ifjúsági szervezet hiányában, nem tudtunk pályázni – mondta el lapunknak Kiss Arnold.
           Az Alfalvi Fiatalokért Egyesület elsô látványos „megmozdulása” Maksa Zoltán neves humorista meghívása volt. Az elôadásra körülbelül 230 ember volt kíváncsi.
           Kiss Arnold szerint az alfalvi emberek aktívak, nyitottak, és sok mindenben részt vennének, ha azok a programok tartalmasak lennének. Éppen ezért a szervezet részt kíván vállalni a falunapok, a különbözô ünnepségek, gyermeknap megszervezésében. Továbbá célja az egyesületnek az is, hogy a faluban működô civil szervezetek munkáját segítse, összefogja, és partnere legyen. Feladatuknak tekintik a hagyományok gyűjtését, ápolását együttműködve a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesülettel, a természet megszerettetését a gyerekekkel, a környezetvédelmet, szabadidôs és kulturális tevékenységek, oktatási képzések, nyári erdei iskola szervezését. Egyes elképzeléseik már konkrét tervekként várnak a megvalósításra: így a Föld napja alkalmából tervezett csemeteültetés, társasági táncház, lelkinap, gyermeknap, erdei iskola, idôsek klubjának elssindítása, és különbözô képzések. A szervezetnek az is célkitűzése, hogy elôsegítse a fiatalok itthon maradását.
           – Kiket kívántok megszólítani?
           – Olvastam valahol, hogy nem az a kérdés, egy település mit tud tenni a fiatalokért, hanem, hogy a fiatalok mit tudnak tenni a településért. Mindenki, akit eddig megszólítottunk, elkötelezett és felelôsséget érez a falu képének alakulásáért. Minden lakost meg akarunk szólítani, csatlakozhatnak a programjainkhoz mindazok, akik hasznos idôtöltést találnak bennük.
           – Fog-e tartozni az egyesület valamilyen szervezet alá?
           – Igen, a külvilág felé is nyitottak vagyunk, erre is szükség van. Így felvettük a kapcsolatot a GYTIT-vel, a CSTIT-vel és a MIÉRT-el is. Ugyanakkor itt kell elmondanom, hogy úgy az önkormányzat, mint az iskola felajánlotta partnerségét – mondta a koordinátor.
           Annak ellenére, hogy az egyesületnek még nincs székhelye, bárki felveheti az alapítókkal a kapcsolatot, akinek ötlete van, vagy csatlakozni szeretne. Az Alfalu Tv fórumán, www.alfalutv.extra.hu, is nyílik erre lehetôség, illetve Kiss Arnolddal is felveheti a kapcsolatot a 0740/038.013-as telefonszámon.
Rancz Enikô

A száraz alkoholista mondja:
Nem kell szégyellni a segítségkérést

           A gyergyói fiatalember mint mondja, száraz alkoholista, tehát jó ideje nem fogyaszt alkoholt. Miután szinte életét vesztette, fordulat következett az életében. Tisztább pillanataiban rádöbbent, addigi életvitelét nem folytathatja. Számára volt visszaút. Minthogy a hasonló szenvedélybetegek számára is van. Ô túl van egy kilenc hónapos terápián, jelenleg terápiás csoportokra jár, utókezelésként. Amit tapasztalatból tanácsolni tud: nem szabad szégyellni a segítségkérést. Ô mesélte el az alábbiakat.
           – Tizenévesen bulikban ittam, de akkor a piának csak a feldobó hatását ismertem. Többször megtörtént, hogy lehánytam magam tôle. Akkor még a szervezetem nem tudta befogadni. Keményebben akkor kezdtem inni, amikor lakodalmakat zenéltünk. Akkor egész éjjel ittam. Egy idô után másnap reggel nem voltam rosszul az italtól. Aztán hiába, hogy nem volt hányingerem másnap, sört ittam, és nagyon jól éreztem magam tôle. Ez az idôszak sokáig tartott. Lévén, hogy ha megrészegedtem, másnap nem voltam rosszul, és megittam egy-két sört, senki nem vette észre rajtam. Akkor laikus fejjel, az italnak jó hatása volt. A további ismerkedés a püpüvel a munkahelyemen történt. Volt egy idôszak, amikor kiflivásárlás közben minden reggel egy-egy felet felhajtottam, ez késôbb egy deci lett. Megismertem ezt a hatását is az italnak, aztán kezdtem feszültségfeloldásra használni. Ez egyre gyakoribb lett, és a zugiváshoz vezetett. Befeszültem, levittem a szemetet vagy lementem vásárolni, kitaláltam bármit, hogy bekaphassam az italt. Munkából hazamenet is ittam. A szervezetem tolerálta, s kellett az egyre nagyobb mennyiség. Aztán a bolhából elefántot csináltam, hogy befeszülhessek, hogy ihassak.
           Az egész lassan átment szintivásba. Tehát reggel a munkába bevettem, s amint éreztem, hogy megy ki a hatása, elmentem „kávéért”, aztán, hogy ne járkáljak annyit kávéért, megvettem a felest, eldugtam a vécébe, s gyakrabban mentem „pisilni”. Eleinte egy feles tartott egy hétig, aztán már egy nap alatt elment. Mindenhová eldugtam az italt otthon. A hűtôszekrény hátához, ahol nem volt sok matatás, aztán a postaládába, pincébe, így nagyon sokat jártam le „takarítani”, vagy „zöldségért”.
           „Próbáltam abbahagyni”
           A szintivásban voltak kiesések. Amire nemrég jöttem rá az, hogy egyszer abba akartam hagyni az ivást. Elmentem az orvoshoz, és elmondtam a gondomat. Az orvos örült ennek, továbbküldött, majd a szakorvos választás elé állított: Tölgyes vagy ambuláns kezelés. Normális, hogy az utóbbit választottam. Felírta a gyógyszereket. Az antalcol is közöttük volt. Szégyelltem kivenni. Aztán kivették nekem, beszedtem. Két hétig egyáltalán nem ittam, sok házicsokit ettem és olvastam. Mikor visszamentem dolgozni, elástam volna magam. Aztán néhány nap múlva azt feltételezték, hogy iszom. Akkor tényleg egyáltalán nem ittam. Annyira gyenge voltam, hogy megsértôdtem, és újra inni kezdtem. Kellett minden nap. Ha hétvégén nem tudtam elmenni otthonról, beszereztem jó elôre. Nekem, mint alkoholistának, a legfôbb erényem a következetesség volt. Másnapra mindig beszereltem az italt, eldugtam, s rájártam. Két és fél, három óránként kellett kortyolnom egyet-kettôt. Ha nem kortyolhattam, ideges voltam, stresszes, remegtem, feszült voltam. S bármilyen negatív érzést felnagyított ez az állapot.
           Válás után aztán nagy szabadságot éreztem. Egyedül laktam a garzonban, de annyira voltam már, hogy sokszor eldugtam az italt. S aztán olyan is volt, hogy kerestem, mert elfelejtettem, hová dugtam. Akkor már bekövetkezett a rövid távú memóriazavar. Jó volt egyedül lakni, mert lehetett inni. Ekkor következett a legmélyebb szakasz. Elköltöztem Gyergyóból, körülbelül 4 km-re volt a munkahelyem a lakástól, de sosem mentem villamossal, mindig gyalog, mert útközben voltak bárok, ami azt jelentette, hogy fél liternyi tömény volt bennem, mikor a munkába megérkeztem. Hazafelé szintén. S otthon volt még az eldugott ital. Ahhoz, hogy ne érezze meg az élettársam, hogy fújom az alkoholt, megkértem, hogy menjünk el délután, igyunk meg egy sört. Mikor megittam a sörömet, akkor már fújhattam. Tehát bejöttek a játszmák. Elôször ki kellett tervelni, majd annyira berögzült minden, hogy természetes volt, nem éreztem, hogy játszmázom, hogy hazudok, sôt, rendes embernek tartottam magam.
           Aztán visszaköltöztem Gyergyóba, akkor napi egy liternyi töményt ittam egy-két sörrel fűszerezve. Sejtettem, hogy alkoholista vagyok, de eldobtam az ilyen gondolatokat magamtól. Közben sose voltam józan. Nem utáltam magam, egy idô után elzárkóztam mindenkitôl, kerültem az ismerôsöket, de nem volt önsajnálatom. Már annyira voltam, hogy reggel nem tudtam felkelni, oldalra fordultam, egy decit megittam, s tíz perc múlva fel tudtam ülni, aztán következett a második deci… Mindent italban számoltam, igaz, most cigiben számolom. Mindenbôl az olcsóbbat vásároltam, hogy fussa az italra. Egy idôben csak akkor tudtam enni, mikor jó sokat ittam, aztán már étel sem kellett, csak amikor azt éreztem, hogy fordulok fel. Igaz, amikor a gyermekem nálam volt, akkor csak annyit ittam, hogy ne remegjek. Annyi önkontrollom még volt.
           Változás…
           Be kellett következzen az epilepsziás roham, hogy megváltozzon az életem. Mert más semmi nem jöhetett volna, amitôl kizökkenek az akkori életmódból. Ha nem következik be a roham és az, hogy beütöm a fejem annyira, hogy műteni kelljen, valószínűleg már halott lennék, rég elfelejtettek volna. A mostani felfogásom szerint igen, halott lennék. A legutolsó stádiumban voltam, a dellirium tremensbôl nincs visszaút. Mostanában hallottam azt, hogy halálhírem is volt…
           Műtét után gyenge voltam, nagyon, de el tudtam menni piáért. Injekciókat kaptam, gyógyszereket kellett szedjek. Arra sem emlékeztem, hogy megműtöttek. De akkor is úgy gondoltam, hogy elfér a gyógyszer mellett az ital. Aztán a gyógyszert sem vettem be. Azt felfogtam, hogy a gyógyszer és a pia nem talál, de az ital mellett döntöttem.
           Ekkor voltak olyan pillanataim, amikor fel tudtam mérni a helyzetemet, hogy nincs kiút. Akkor elképzeltem egy otthont, ahová muszáj vigyenek, ott ötven férôhelyes kórtermek, százhúsz kilós, szakállas nôvérbácsik vannak, csepeg a perfúzió. De akkor is úgy gondoltam, hogy inkább az. Amint ezt elképzeltem, mentem és ittam egyet, s próbáltam húzni az idôt. Ha nem lettek volna a barátok, akiket kerültem évekig, és ôk ne mondják hol pátyolgatva, hol durván, – akkor nekem durvának tűnt – hogy ez így nem mehet tovább, akkor nem mentem volna Magyarózdra. Meggyôzôdésem, hogy ezek nélkül az EMBEREK nélkül már nem léteznék.
           Magyarózd…
           Nem emlékszem, mi történt Magyarózd felé. Csak arra, hogy bementünk kávézni egy kocsmába, de mondtam, hogy csak akkor iszok kávét, ha megihatok egy decit. Akkor rosszulesett az az ital… Az otthon elôtt vártak engem, bementem esti találkozóra, ahol nincs joga a frissen érkezônek megszólalni. Egy hét az orientációs hét. Ennek ellenére én beszéltem csak. Aztán két napig nem keltem fel. Elsô nap valami enyhébb nyugtatót kaptam, s folyamatosan figyeltek hogy vagyok. Izzadtam, fáztam egyszerre, remegtem, fizikai fájdalmat éreztem. Harmadik nap aztán fel tudtam kelni, de kíséret nélkül nem tudtam menni. Egy emelet tíz perc volt. Ketten segítettek a lépcsôkön. De nem kívántam a piát. Enni sem tudtam, ha nem etettek. Levesrôl szó sem lehetett, nem tudtam becélozni a számat, remegtem, izzadtam, nyögtem. Nehéz volt, de megérte. Csak egy félelem volt bennem, hogy nem tudok járni. Nem gondoltam akkor, hogy két hét múlva a focipályán leszek, pedig ott voltam. Nem tudtam rendesen szaladni, de ott voltam. És kezdtem felfogni, hogy mi is a terápiás program, milyen módon próbálják megközelíteni. Nagy teret kap a vallás, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Tehát felocsúdtam az álmaimból. És megpróbáltam aktív lenni, néha le is kellett állítsanak. A könyvtárban pszichológiakönyveket olvastam, belehelyeztem helyzetekbe magam. De aztán leállítottak, mert az úgy nem volt jó, hanem meg kellett beszélni szakemberekkel. Bennem az volt a legnagyobb kérdés, hogy miért is lettem alkoholista. Mondták, hogy ezen ne tűnôdjek, mert majd saját magamtól rájövök. És rájöttem: úgy kezdôdött, hogy az érzéseimet soha nem fejeztem ki, nem osztottam meg senkivel, nem kommunikáltam rendesen, habár a hülyeség ömlött belôlem, a feszültségeimet nem tudtam kezelni. Halmoztam, hát robbant. S mivel csillapítottam? Alkohollal. És ez fokozódott. A legtöbben arra fogják, hogy a gének hordozzák… Pedig az ôszinteség a kulcs. Ha nem tárom fel önmagam, egy idô után minden felszínre jön úgy is, és nincs értelme a terápiának.
           A visszaeséshez elég egy alkoholmentes sör...
           A teljes felépülés 6–9 év, azután nem kell terápiázni. Biológiai, pszichológiai és szociális felépülés az út. A biológiai a terápias otthonban zajlik, gyógyszermentesen, a szervezet magától tisztul ki, ez kizárja a gyógyszerfüggôséget. A pszichológiai nagyon kemény, a szociális pedig akkor kezdôdik, mikor kimenôkön van a terápiában részt vevô. Én, mint száraz alkoholista, ha hozzáfognék inni, nem kellene felmenjek a „csúcsra”, én már ott lennék a szakadék szélén, ahonnan csak egyet kell lépjek. Ezért fontos az önismeret. Tudom most már magamról, hogy ha meginnék egy alkoholmentes sört, akkor ismét hozzáfognék az iváshoz. Biztos vagyok benne.
           – Fogalmaztál-e meg válaszokat, hogy ha megkínál valaki itallal?
           – Igen, nem egy válaszom van, mert attól függ, ki kínál. Nem mindenkit lehet egyformán viszszautasítani. Vannak, akik tudván, hogy száraz alkoholista vagyok, nem kínálnak, de van, aki igen.
           – Változott-e az ismerôsök viselkedése, mióta hazajöttél?
           – Egyesek kételkedve néznek rám, kételkedve vélekednek rólam egymás közt, nem elôttem. Jobb volna, ha elôttem mondanák, de nem zavar. Bizonyítanom kell. Elsôsorban önmagamnak. Vissza kell illeszkedni. A terápiás otthonban elsajátítottakat gyakorlatba kell ültetni. Nem szabad stagnálni. Jönnek a kudarcok, amiket helyesen kell feldolgozni. Nem szabad beugorjon a kisebbrendűség érzése. És itthon is kell folytatni a terápiát. Gyergyószentmiklóson két csoport is van. Két különbözô csoport, de mindkettônek ugyanaz a célja: segítôcsoportok. Számomra utógondozó csoport mindkettô. Aktívan részt veszek, járok egyéni beszélgetésekre is, ami nagyon sokat jelent. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy van itt ilyen csoport, mert a terápiás otthon után szinte követelmény. Ha nem is szólalok meg egy csoporttalálkozón, akkor is nyerek.
           – Mulatságok…
           – Pontosan olyan jól lehet mulatni ital nélkül is. Karácsonykor, szilveszterkor Magyarózdon felszabadultnak éreztem magam, jó kedvem volt, s nem voltam másnapos. Nem is jutott eszembe az alkohol.
           – Zavar-e ha isznak elôtted?
           – A legelsô próbatétel akkor történt, mikor elôször jöttem haza vonattal. A fülkében ült egy borszéki emberke, három flakon sör volt nála, iddogált. Nem zavart a sör szaga. Közömbös volt. Beszélgettünk, majd fél óra után átnyújtotta az egyik palackot. Közöltem, hogy köszönöm, de száraz alkoholista vagyok. Nem nagyon értette, hogy egy kortytól milyen bajom lehet, erre viccesen tudatta, hogy több marad neki. Zavart viszont az, hogy egy alkalommal, amikor itthon voltam, szinte zugivóvá tettem a barátaimat. Most már tudják, hogy elôttem ihatnak, nem zavar, nem kívánom. És ezt nem beszugeráltam, hanem tényleg nem kívánom. Már ôk is tudják.
           – Pillanatnyilag, hogy gondolod, történhet-e olyan, ami miatt pohárhoz nyúlsz?
           – Nem fogok alkoholt inni. Nem hiszem, hogy olyan dolog tudna történni, amit ne tudnék mérlegelni, ne kapnék egy megoldást az alkoholon kívül.
           – Ha látsz alkoholistákat az utcán, milyen érzést vált ki benned?
           – Benne voltam, láttak engem is. Sajnálom ôket is, a hozzátartozóikat is. Tudom, hogy mivel jár. Még nem volt olyan, hogy konkrétan rálépjek valakire, hogy van más lehetôség is, mert vannak lehetôségek. A támogató és önsegítô csoport is barát, út a felépülés felé. Csak nem szabad szégyellniük segítséget kérni. Le kell gyűrniük a szégyent, s kérjék a segítséget.
           * * *
           Hat vagy kilenc hónapos terápialehetôség van Magyarózdon, ezenkívül részt lehet venni kéthetes gyógyítótáborban is. Információt a Bonus Pastor Alapítvány keretén belül működô terápiás otthonról a 0742/767.318-as telefonszámon lehet kapni. A segítôcsoport Gyergyószentmiklóson a Mihai Eminescu utca 22. szám alatt működik.
           Tel: 0748/133.075, 0748/330.076, illetve a 0745/431.725-ös telefonszámon Kedves Rita nôvér, szociális munkás, addiktológus konzultáns is hívható, aki a Caritas Családsegítô Szolgálat Alkoholbetegek és hozzátartozóik önsegítô csoportjának vezetôje.
Kedves-Tamás Gyopár

Újságírás? Az a fenét! (I.)

           Olvasom ebben a lapban, amit most a kezedben tartasz, hogy aszongya: „a tanácstestület 120 000 lejt különített el egy önkormányzati lap indítására.”
           Na, mondom, hanem egyéb, e kies kis kietlen városkában még egy harmadik lap is meg fog jelenni: önkormányzati! Hát a másik, amelyiknek a polgári mesteri hivatal pénzeket utalt ki, az milyen?
           Ja, hogy az RMDSZ-es. Kormánypárti. Elég, ha csak beleolvasol az elsô oldalon a Magyar Ifjúsági Értekezlet Elnökségének közleményébe (febr. 28–márc. 5.), hogy, most figyelj: „állandósult politikai cirkusz terepe maradjon a város. Szász Jenô eltávozásával elhárulnának az akadályok a legfontosabb uniós forrásokból finanszírozandó beruházások megvalósulása elôl, fellendülhetne Hargita megye, fellendülhetne Székelyföld.”
           Így! Bátran, szókimondóan, fiatalosan! (Gyalulatlan bikkfanyelves lendülettel, hogy úgy mondjam! Csak így zárójelben: túlságosan is visszafogottan, és szerényen. Mert nem csupán Hargita megye lendülhetne felfelé, nem csupán Székelyföld lendülhetne az égig, ha nem lenne Szász Jenô, hanem az egész Erdélyország szôröstűl-bôröstűl, és ha nem lett volna, bizony nem lett volna tatárjárás és Madéfalvi veszedelem, és ha majd nem fog lenni – mármint Szász Jenô – MIÉRT ne nyílna meg a Mennyek országának kapuja minden székely atyafi elôtt, amit eddig Szász Jenô támasztott galád módon belülrôl…)
           Ott hagytam abba, hogy önkormányzati lapot fog indítani az önkormányzat. Amivel csak egyetlen egy bajom van: ki fogja azt teleírni és mivel? (Azt már meg sem kérdezem, ki fogja azt elolvasni, és miért?)
           Az újságírásról fogok beszélni egy kicsit (ugyanis ez a szakma jószerint kihalófélben van).
           Valamint a városi önkormányzatról is (ami számomra meglehetôsen titokzatos, mondhatni beláthatatlan).
           A két dolog kapcsolatban van egymással, mert az újság, az írott sajtó arra való, hogy a városi polgár belelásson a polgármesteri hivatal ügyeibe, átlássa azokat, megértse, mi folyik ott. Erre való az írott sajtó, és erre való a helyi tévé is, ha már mindenbôl kettô van.
           Nos, a FényPont Ráadás… idézek: „február 21-ei kiadásának szerkesztôje visszapörgette az idô kerekét néhány esztendôvel…” stb. stb., el kell olvasni az Új Kelet 8. oldalát. „Gyergyószentmiklós polgármestere által ügyvédi költségekre néhány ember szerint úgymond kölcsönvett 187 millió régi lej nyomába ered a műsor.”
           Ez volt a tévé. Az újság ugyancsak utána ered a történteknek.
           Elôrebocsátom, a 187 millióról mindenki hallott, az MPSZ minden héten megismétli erre vonatkozó közleményét. „Nem a mi tisztünk véleményt nyilvánítani az ügyben” – írja a hosszú, egész oldalt elfoglaló cikk szerzôje.
           Az nem. De, hogy én, az olvasó tisztán lássak, az bizony a „mi tisztünk”, az újságíróé.
           Induljunk el onnan, hogy én is, te is, ô is tudja, hogy fejétôl büdösödik a hal. Értsd alatta: a román kormánytól, a román igazságszolgáltatástól, az egész felsô struktúrától, és ez megrohasztja az egész országot, le a legkisebb falu vezetéséig… És megrohasztja a gyergyói „önkormányzatot” is. (Lehet tiltakozni uraim: nem igaz, mi nem! Nálunk nem!)
           Ahhoz, hogy büdösödjön a hal, ahhoz bizony nagyon szükség van a sajtó maszatolására is. Ebben pedig a román(iai) újságírás valóságos Gólemmé nôtte ki magát az elmúlt 18 év alatt.
           Én, ha rajtam múlna, elvenném az újságíróktól a riportofont. Tudod, azt a kicsike ketyerét, amit az orrod alá dugnak. Ezt tudod, mi helyett használják az újságíróink? Az eszük helyett. A hapsi mondja, mondja a hülyeséget, én hazamegyek, lemásolom, és kész az újságcikk: „Nem a mi tisztünk véleményt nyilvánítani az ügyben.” Nem kell kérdezni, nem kell megállítani a mellébeszélést, így bólogatunk a hülyeségekre, aztán hazamegyünk, és lemásoljuk…
           Pap József polgármester mondja: „Nem volt, amit csináljak, másnap volt a tárgyalás, és nem volt emberem, aki képviseljen.”
           Az újságírónônek kötelessége lett volna azonnal visszakérdezni: Létezik még Európában egyetlen város, ahol az önkormányzatnak nincsen egyetlen szerencsétlen jogásza sem kéznél? Akkor örvendjünk, hogy a szomszéd megye nem foglalta még el az összes gyergyói erdôt és szántóföldet?!
           Tinka Kálmán mondja: „Engem mindig zavart az ügyvéd körüli dolog, mivel az önkormányzatnál léteznek jogászok, de akkor pillanatnyilag az elmondások alapján talán az egyik jogász tanulmányi szabadságon volt, a jegyzô úr hiányzott, Kovács Éva pedig irodafônök lett.”
           És az újságírónô nem kérdi meg: – „mondja csak, a kapuson kívül egyáltalán volt valaki a hivatalban? Ja, az adószedôk, értem.”
           Pap József mondja. „Tanácsüléshez fordultam, hogy ezt a pénzt biztosítsák. A tanács rábólintott három személy kivételével, aki szokás szerint aludt, oda sem figyelt, hogy mirôl szavazott.”
           És az újságírónô nem kérdez vissza természetesen: „Mondja, uram! Maga RMDSZ-es polgármester. Hányszor hívta fel Farkas Zoltánt, hogy ezt a három RMDSZ-es álomszuszékot azonnal cserélje ki három másik RMDSZ-es tanácsosra?”
           Megint Tinka Kálmán: „mi 2005. november 9-én nagyon sürgôsen helyzetbe voltunk téve, mint tanácstestület… de én, mint olyan, aktát sem láttam…”
           És az újságírónô nem kérdez vissza. Csak így tartja a riportofont…
           Illetve a mikrofont…
           Addig sem kell gondolkozni, igaz?
Györffi Kálmán

Erdélyi ezredek a világháborúban

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Dél felé a román tüzérség is lôni kezdte állásainkat, s a tüzérség (egy üteg) bevezetô tüze után úgy arcban, mint mindkét oldalunkban erôs, több lépcsôs rajvonalak kezdték meg az általános támadást.
           Az ellenséges túlerô a jobb szárnyon, D. Runcului felôl volt érezhetô. Ezért a Sebesvárnál még rendelkezésre álló tartalékot déli irányba vonva, a sötétség beálltakor megkezdték a visszavonulást. A bal szárny Hódosfalva felôl túlszárnyalva, kitartott; a közép ment vissza legelôbb, s a jobb szárny fedezte a visszavonulást, melynek felvételére a Kissebestôl északra levô magaslatokra rendelt tartalék szolgált. Attól délre a Mgr. Sebeşului 761 magaslaton a 21/2. század ugyancsak a visszavonulás fedezésére foglalt állást. A visszavonult csapatok Kissebes déli kijárata környékén rendezkedtek. Az ellenség csak tűzzel üldözött.
           A Verbôczy-szászlóalj biztosított menetben Csucsára vonult vissza, és Dr. Pleşiu 726 magaslatot még az éj folyamán megszállva, 29-én délután 5 óráig, naponkénti felváltással, egy-egy nemzetôr század megszállva tartotta.
           A francia fegyverszüneti bizottság rendelkezése szerint január 28-án déli 12 óra óta a magyar és oláh csapatok között az ellenségeskedés beszüntetendô lévén, a 21. gyalogezrednek a védôállásban levô részeit és a nemzetôrzászlóaljat január 29-én délután a debreceni 3. magyar gyalogezred váltotta fel. A nemzetôrzászlóaljnak a 21. ezred alá rendelt részei január 30-án Püspökladányba vonultak. A zászlóalj egyes részei pedig részben a létszám erôsítésére, részben összeköttetésül Kraszna felé, részben pedig a Csucsától délre esô terület felderítésére tovább is a 21. ezrednél maradtak.
           A nemzetôrzászlóalj eredetileg a révkirályhágói vasútvonalszakasz biztosítására volt rendelve. A zászlóalj tisztikara és legénysége azonban maga követelte, hogy harcba mehessenek. A nemzetôrök támadása által jutott a magyar csapat legközelebb Kolozsvár felé. Övék a csucsai harcok elsô hôsi halottja, Zonda Árpád tengerész-törzsôrmester, kolozsvári születésű géppuskás. A nemzetôröké az érdem, hogy a magyar csapatok elérték a malomszegi vasúti megállóhelyet. Részt kérnek abból az érdembôl is, hogy a Kolozsváron gyülekezett román erôket egy mérkôzésre kicsalták, a román parancsnokságot pedig visszavonulásra késztették. A zászlóalj csucsai vesztesége egy halott, 7 sebesült, 5 eltűnt.
           Csucsánál még egy ideig tartott a tüzérségi harc. Azután csapataink elfoglalták a kijelölt védôállásokat. A malomszegi támadást a csapat kezdeményezte; annak harci kedvébôl indult ki szép eredménnyel. Sajnos, hogy a tüzérség és tartalékok hiánya hátráltatta a támadás lendületét és lefolyását. A támadás a románoknak nagy veszteséget okozott, és rájuk mély benyomást tett. Kolozsváron nagy félelmet váltott ki köztük, míg a magyar lakosság epedve várta a székely betörést.
           A Budapesten székelô entente-bizottság feladata volt, hogy a magyarok és románok közt a vérontást és harcot lehetôleg megakadályozza, és beavatkozásával hátrányosan befolyásolta a reánk elônyös harci helyzetet, amelyben a 21-es zászlóaljak harcának lefolyását – iratok hiányában – megállapítani nem lehet.
           A cigányi ütközet
           1919. január 13.
           Mikor az erdélyi kerületi parancsnokság saját elhatározása alapján a 21. ezredet a visszavonulás beszüntetésére és a románok további elônyomulásának Csucsa vonalában fegyverrel való megakadályozására utasította, ez a parancs nem érkezett meg idejében a Debrecenben lévô 38. hadosztály-parancsnoksághoz, miért is az a honvédelmi miniszteri parancs és szellem értelmében, a románok felszólítására, Zilah város kiürítését rendelte el. A megegyezés úgy szólt, hogy a románok csak akkor vonulhatnak be Zilahra, ha a magyar haderôk már kivonultak.
           Zilahon ez idôben a 24. székely ezred egy zászlóalja volt állomáson és az a fenti parancsra Zilahot elhagyni készült, hogy Nagykárolyba vonuljon. Az elvonulás biztosítására a zászlóaljparancsnok Székely Miklós fôhadnagy parancsnoksága alatt kb. egy szakaszt és 1 géppuskás osztagot Zsibó felé a cigányi állomásnál lévô vasúti kitérôig elôretolt. Székely Miklós fôhadnagy állandó érintkezésben volt a zsibói vasútállomással és a közbeesô ôrházakkal, hogy mindenféle román megmozdulásról tájékozva legyen. Így értesült arról, hogy Zilah megszállására Zsibóról egy román zászlóalj vonaton elindult. Székely fôhadnagy erre parlamenter gyanánt Fehér hadapródot egy járôr kíséretében a román vonat elé küldötte ki. Fehér hadapródnak az volt a feladata, hogy a románokat megállásra szólítsa fel, figyelmeztesse az egyezményre, amelynek értelmében Zilahra bevonulni még nem lehet.
           A románok a parlamentert puskatűzzel fogadták, azután foglyul ejtették, s a román katonavonat folytatta útját Zilah felé. Amikor azután közelebb jött Székely fôhadnagyhoz, ez újabb figyelmeztetést adott le, és amikor az sem használt, akkor a székely géppuskák megszólaltak, és a székely katonák is használták puskájukat. A románok a vagonokból kiugrálva, a töltés túlsó oldalán kerestek fedezést, és megindult az általános tűzharc.
           A román parancsnok állandóan a „Nainte e patrulli” kiabálással buzdította embereit rohamra, azonban a székelyek sikeres tüzelésén a román zászlóalj ismételt támadása megtört, a románok megint a töltés mögött kerestek menedéket, idônként újra megkísérelve a rohamot. Minduntalan hiába.
(folytatjuk)

Eltűnt magyar katonák és régi történetek nyomában

           Hat évtizede már, hogy véget ért a II. világháború, de még mindig sokan keresik eltűnt hozzátartozójukat – ebben segít az MTV műsora is, a Sírjaik, hol domborulnak?, mely minden héten pénteken 13.30-tól látható az m1-en.
           Az MTV gyergyói tudósító csapata olyan emberek jelentkezését várja, akik katonaként részt vettek a II. világháború székelyföldi vagy más földrajzi területek csatáiban, esetleg tudomásuk van olyan sírhelyekrôl, melyekben magyar honvédek nyugszanak. A történetekrôl rövidfilmek formájában szerezhetnek tudomást a műsor nézôi.
           A stáb elérhetôsége: Tel.: 0741/216.946.


                                       Kisasszony
Az öt legjobb házi pakolás tél végére

           A bôröd már biztosan fáradt, így nem árt neki egy kis turbózás. Szeretnéd egy kicsit rendbe tenni? Mégsem akarsz többezret költeni kozmetikusra? Van néhány tippünk, ami jót tesz a bôrnek, ráadásul pénztárcakímélô is. Egyszerű receptekkel hozhatod rendbe a bôröd, olcsón teljes generálon vehetsz részt.
           Tisztulj meg!
           Illetve tisztítsd meg az arcod alaposan. Mosd meg a szokásos arctisztítóddal a bôröd. Forralj vizet, és készíts kamillateát, gôzöld át az arcod. Csak teríts magadra egy törülközôt, és tartsd a gôz fölé a fejed. Így megnyílnak a pórusok, és a mélyen lévô szennyezôdések is felszínre jönnek. Idônként itasd le a nedvességet.
           Jöhetnek
           a pakolások
           Tápláló pakolás minden bôrtípusra
           Ha nincs különösebb baj a bôröddel, akkor is jól jöhet neki egy egyszerű kis élesztôs pakolás. A benne található B-vitaminok megerôsítik a bôrt. A pakolás után a bôröd sima lesz, az apró ráncok pedig eltűnnek. Az élesztôt többféleképp is felteheted az arcodra. Keverhetsz hozzá mézet vagy joghurtot, de akár mindkettôt is. Ez inkább zsíros bôrre jó. A méz gyulladáscsökkentô, a joghurt pedig nyugtató hatású.
           Ha normál vagy száraz bôrre szeretnéd, akkor egy kis vízzel vagy zöldteával lazítsd fel, és úgy vidd fel a bôrre. Mindkét esetben hagyd fent húsz percig, majd mosd le, és hidratáld a bôröd.
           A méz az arcápolás non plus ultrája. Minden bôrtípusra jó, így ne csodálkozz, hogy szinte minden pakolásba beletettük. A vízhiányos bôrt hidratálja, a zsíros bôr gyulladásait pedig antiszeptikus hatásának köszönhetôen leviszi. Emellett az egyik legerôsebb méregtelenítô. Szinte kiszippantja a mérgeket a bôrbôl.
           Száraz bôrre
           Mézes és krémes. Ezt a pakolást csak nagyon száraz bôrre érdemes használni, mert finoman szólva gazdag. Fogj egy jó érett avokádót, ami szinte már kenhetô, és nyomkodd szét egy villával. Keverd össze annyi mézzel, hogy kényelmesen fel tudd tenni az arcodra. A legjobb, ha ezzel a pakolással vízszintesben szépülsz. A méz hidratál, az avokádó pedig ellátja a bôrt a számára fontos olajokkal. Húsz perc után mosd le, majd hidratáld a bôröd.
           Szabadulj meg a szürke bôrtôl!
           Nem kell méregdrágán hámlasztanod. Legtöbbször az almából nyerik a kozmetikában használatos AHA-savakat. Te használj simán csak almát. Reszeld le, és vidd fel az arcbôrre. Ha érzékeny a bôröd, akkor csak öt percet hagyd fent, ha viszont nem, akkor maradhat akár negyed óráig is. Az elhalt hámsejtek leoldódnak, az almában található C-vitamin pedig táplálja és megfiatalítja bôröd.
           Méregtelenítés
           A tél vége, a tavasz eleje a méregtelenítés ideje. Ebbôl ne hagyd ki a bôrödet sem. Döntsd el, hogy kis vagy nagy disznóólat akarsz-e a fürdôdbôl. Ha az elôbbi, akkor csak az arcbôrödet salaktalanítsd. Melegíts meg egy pici mézet, és vidd fel az elôzôleg már gôzölt arcra. Körkörös mozdulatokkal masszírozd be, majd hagyd fent húsz percig. Közben folytathatod a masszírozást, de csak finom mozdulatokkal. A méztôl legkönnyebben egy meleg vízbe mártott, majd kicsavart törülközôvel tudsz megszabadulni.
           Ha bátrabb vagy, akkor vetkôzz! És tedd fel a mézet a dekoltázsodra és a hátadra is, és hagyd fent húsz percig. A bôröd teljesen megújul.

Murmuc

           Hozzávalók: 3 pohár kefír, 3 pohár kristálycukor, 3 pohár finomliszt, 3 tojás, 3 evôkanál kakaópor, 1,5–2 kávéskanál szódabikarbóna, 1,5–2 kávéskanál sütôpor, 1 pohár olaj, 1 csomag kókuszreszelék, 0,7–1 üveg eperlekvár.
           Elkészítés: A hozzávalókat a kókusz és az eperlekvár kivételével öntsük a tálba. (Figyelem: a kristálycukrot, az étolajat valamint a finomlisztet a kefír műanyagpoharaival mérjük ki!!!) Kókuszreszelékkel töltsünk meg egy kefírespoharat és adagoljuk a masszához, a maradék kókuszreszeléket tegyük félre. Aztán keverjük össze kézi, majd LEHETÔLEG gépi habverôvel a masszát, majd öntsük egy megfelelô méretű tepsibe, és 180 fokon 40–45 percig süssük. (A tepsiben a massza csak félig legyen, mert még megdagad a sütôben! Közben nézzünk rá a süteményre, nehogy elégjen!) Ha kész, vegyük ki a sütôbôl, vastagon kenjük meg eperlekvárral, majd vastagon szórjuk meg kókuszreszelékkel! Jó étvágyat hozzá!

                     Egészség

Emésztésserkentésre, fáradtság és puffadás ellen

           A csodálatos pitypang
           A pitypang nemcsak arra jó, hogy nagy szélben a hajadba ragadjon, hanem kiválóan alkalmazható egészségügyi problémákra.
           Mire jó a gyermekláncfű?
           Vértisztítás
           A gyermekláncfű – más néven pitypang vagy kutyatej – kiváló vértisztító és vizelethajtó, ugyanis serkenti a máj és a vesék működését. Vértisztító hatása folytán köszvény és reuma esetén is segít, elmulasztja a nyirokcsomó-duzzanatokat, de ehhez legalább háromhetes kúrára van szükség.
           Máj és epe
           A májra gyakorolt hatása több megfigyelés eredménye kapcsán bizonyított, sôt, az is, hogy segíti az epe termelôdését és kiválasztását a májban. Ez azért fontos, mert hatékonyan segít megelôzni az epekövet, a sárgaságot vagy a májgyulladást.
           Emésztés és lép
           Emellett emésztésserkentô hatása is van, de nagyobb mennyiségben fogyasztva, ha fogyókúrás kiegészítôként szeretnéd használni, ez a hatás visszájára fordulhat, ugyanis növeli az étvágyat. De alkalmazható külsôleg gyulladások enyhítésére is. Lépbántalom ellen szintén eredményesen felhasználható.
           Ehhez a szárát virágostul mosd meg, szárítsd meg, majd szedd le róla a virágfejeket. A megmaradt szárat lassan rágd el – készülj fel rá, hogy az íze erôsen keserű, de idôvel, a cél érdekében meg lehet szokni.
           Fáradtság
           Ha sokat vagy fáradt, immunrendszered képtelen ellenállni a betegségeknek, és emiatt folyamatosan bujkál benned valami, akkor mindenképpen érdemes kéthetes szárrágcsáló-kúrát tartanod.
           Ha te magad szeretnéd a pitypangot begyűjteni, akkor szakaszosan kell erre idôt szakítanod, ugyanis az egyes részei más-más idôszakban alkalmasak a begyűjtésre. Virágzás elôtt gyűjtsd a levelét, ôsszel vagy tavasszal a gyökerét, a virágzás idején pedig a szárát.
           Vitaminok
           Vitaminok és ásványi anyagok gazdag forrása.
           Tartalmaz: B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint, vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt.
           Figyelem!
           A gyermekláncfűben található tejnedv nagy mennyiségben mérgezési tüneteket okozhat.
           Alkalmazása ellenjavallt epevezeték-elzáródás, gyomor- és nyombélfekély esetén. Epekô gyógyítására csak akkor használd, ha elôtte konzultáltál orvosoddal.
           Hogyan használd?
           A növény különbözô részei más-más panaszokra alkalmazhatóak.
           Májműködés erôsítésére: gyökér.
           Emésztésserkentésre: gyökér.
           Menstruáció elôtti emlôfájdalom megszüntetése: gyökér.
           Vizelethajtásra: levél.
           Táplálék-kiegészítésre: szár.
           Borogatás
           Három evôkanálnyi gyermekláncfű-gyökeret tegyél fél liter vízbe, forrald fel, és fôzd 5 percig, majd készíts belôle pépet. Kend rá egy kendôre, és helyezd a fájó, sajgó ízületre.
           Tea
           3 deci vízben forralj fel két teáskanálnyi gyermekláncfüvet, és fôzd egy percen át. 15 perc elteltével szűrd le. Kúraszerűen hat héten át napi két csészével fogyassz belôle.
           Szirup
           2–3 deci vízben fôzz fel két-két evôkanál gyermekláncfű-gyökeret és levelet. A felforralástól számítva fôzd egy percig, majd szűrd le. A fôzethez adj hozzá 120–150 gramm cukrot, így sziruposan besűrűsödik.

                     Sport

Sporttánc
Bajnoki cím Temesvárról

           Március 1-jén és 2-án Temesváron rendezték meg a sporttánc országos bajnokság küzdelmeit. A Gyergyószentmiklósi Step Dance SK 7 párral vett részt az év legrangosabb hazai versenyén, amelyen az ország 57 klubja összesen 580 párral képviseltette magát.
           Páll Ágnes, a Step Dance SK elnöke: – A legkisebbeknél, a 6–11 évesek korcsoportjában Bencze Ferenc és Portik Annamária negyeddöntôt táncoltak. A 12–13 évesek korcsoportjában megszületett a várva várt eredmény, egész pontosan az országos bajnoki cím Gyergyószentmiklósnak. Bencze István és Szász Katinka kitűnôen versenyeztek Temesváron, és az ország legjobbjainak bizonyultak a C- értékcsoport standard kategóriájában. A 14–15 éveseknél Majorán Tamás és Vaszi Réka az elôdöntôben az elsô helyen végeztek. A 16–18 évesek korcsoportját az országos bajnokságon Páll István és Csíki Brigitta, valamint György Szabolcs és Szász Edina képviselte. Utóbbiak kimagasló eredményt elérve a standard kategóriában a 4. helyen végeztek. A felnôtteknél Radu Daniel és Orbán Beáta képviselte a Step Dance színeit, akik bekerülve az elôdöntôbe a 9. helyen végeztek.
           * * *
           Szintén a C-értékcsoport standard kategóriájában, a Gyergyói Dansul Viorilor SK színeit képviselô Pîslariu Vlad és Pap Eszter alkotta pár a 3. helyen végzett. Az utóbb említettek a latin tánc kategóriában a 4. helyen fejezték be a versenyt. Az utóbbi gyergyói vonatkozású eredményeket a szakszövetség honlapján (www. dancesport.ro) tették közzé.

Jégkorong
Negyedik a Progym

           Február 29-én, pénteken rendezték városunkban a három gyôzelemig tartó bronzmérkôzés harmadik összecsapását. A pénteki találkozót megelôzôen a Steaua – Progym mérkôzések összesített állása 2–0 volt a bukarestiek javára, hisz egy héttel korábban kétszer gyôzték le – 3–1 és 7–1 arányban – a gyergyói csapatot. A felnôttek bajnoki mérkôzése elôtt felsorakozott a jégen a Basilides Csaba tanár-edzô által felkészített Gyergyói ISK Progym újdonsült bajnokcsapata, melyet szívbôl jövô tapssal jutalmaztak a lelátókról. A harmadik bronzmérkôzés elôtt sokan reménykedtek, hogy sikerül a Progymnak egy jó eredményt elérnie, de ez, sajnos, nem jött össze, magabiztosan nyert a fôvárosi csapat. Sorrendben harmadik gyôzelmével a Steaua a bajnokság bronzérmese, a Progym negyedik.
           A mérkôzés eredménye: Progym – Steaua 1–5 (0–1, 0–2, 1–2). Gólszerzôk: Piskura, illetve Sadiy, Golovinov, Vernikov, Molnár Szabolcs és Zabludovszkij. Büntetôpercek: 14–36 (ebbôl Zabludovszkij és Krechac 10–10 perc sportszerűtlenségért). Játékvezetôk: Popescu Eduard, Csomortáni Zsolt, illetve Iliescu Marius és Trandafir Mihai.

Jégkorong
Bajnok az ifjúsági csapat!

           A csíkszeredai csapat 4–3 arányú legyôzésével országos bajnokságot nyert a Gyergyói ISK Progym ifjúsági I-es (U18) korosztályú csapata. A február 23–27. közötti idôszakban Bukarestben megrendezett 5. – egyben utolsó – bajnoki fordulóban a Basilides Csaba tanár-edzô által felkészített gyergyói csapat valamennyi mérkôzését megnyerve hódította el az országos bajnoki címet. Nem volt könnyű, hisz adódtak nehézségek a bajnokság, a mérkôzések során. A fiatalok, az utánpótlás korúak ezen diadala kellemes érzéssel tölti el a sportág kedvelôit, a siker üde színfoltként hat a gyergyói jégkorongsport berkeiben. Basilides Csaba tanár-edzô immár a sokadik gyergyói ifjúsági jégkorongozó generációt vezette a bajnoki címig, elévülhetetlen érdemeket szerezve az utánpótlás-nevelés terén, és nem csak. Basilides Csaba munkáját az évek során a megyei és az országos szinten elért kiemelkedô eredmények fémjelzik, s ez teszi ragyogóvá a pedagógus, az edzô egész tevékenységét.
           A gyergyói csapat bukaresti eredményei: Gyergyói ISK Progym – Dunărea Galaţi 7–1, Gyergyói ISK Progym – Bukaresti 6-os ISK Steaua 10–3, Gyergyói ISK Progym – Bukaresti Triumf ISK 5–2 és Gyergyói ISK Progym – Csíkszeredai ISK Sportklub 4–3.
           A 2007/2008-as idényben ifjúsági (U18) országos bajnokságot nyert Gyergyói ISK Progym aranyérmes csapata: Boeriu Adrian, Szakács Szabolcs és Csergô Csongor – kapusok; Sikó Szilárd, Neagoş Bogdan, Péter Zsolt, Molnár Zsolt, Ambrus Alpár, Jánosi Róbert, Márton Péter, Botoş Vlad Daniel, Orban Adrian, Lukács László, László Szilamér, Barabás László, Ördög Tihamér, Orbán Szabolcs, Fejér Hunor, Csata László, Péter Szabolcs – mezônyjátékosok. Edzô: Basilides Csaba.
           További eredmények: Triumf ISK – Steaua 9–2, Csíkszereda – Galac 3–1, Csíkszereda – Steaua 7–1, Csíkszereda – Triumf 7–3, Galac – Steaua 6–4 és Galac – Triumf 6–3.
           * * *
           Múlt héten Csíkszeredában rendezték a reménységkorúak (U14) országos bajnokságának legutóbbi fordulóját. A gyergyói vonatkozású eredmények: Steaua – Gyergyó 6–2, Galac – Gyergyó 4–5, Gyergyó – Csíki ISK Sportklub 2–6. A kisebbek (U12-es korosztály) Bukarestben mérkôztek. A gyergyói csapat eredményei: HC Felcsík – Gyergyó 2–6, Bukaresti Chimistul – Gyergyó 0–12, Steaua – Gyergyó 0–0 (!), Gyergyó – Csomafalva 4–1, Csíki ISK Sportklub – Gyergyó 7–1.

Teremfoci

           A II. Liga 2. csoportjában szereplô Gyergyói Elite gárdája legutóbb a Real Craiova ellen lépett pályára. A helyi sportcsarnokban lejátszott találkozón trombitával és dobbal „felszerelt” szurkológárda biztatta a gyergyói csapat játékosait. A bevonuláskor eljátszották a román, majd a székely himnuszt, majd fergetegesen, végig buzdították a helyi kedvenceket. A 15. bajnoki forduló keretében lejátszott mérkôzésen Bliorţ Lucian szerezte az elsô gólt, így 1–0-ra vezetett az Elite. Egy perccel késôbb egyenlítettek a vendégek (1–1), majd ifj. Nagy Zsolt lôtt laposan a vendégek kapujának hosszúsarkába (2–1). Egy perc múlva egyenlítettek a vendégek (2–2), majd Covrig Alin állította be a félidô 3–2-es eredményét. A második játékrész elején egyenlítettek (3–3) az oltyánföldiek. Néhány perc múltán az elôrehúzódó Paltán Tibor, az Elite kapusa lôtt gólt (!), ezzel a találattal 4–3-ra vezetett a helyi csapat. A vendégek öt perccel késôbb egy jól helyezett lövéssel ismét kiegyenlítettek (4–4). Az utolsó elôtti percben eldôlt a gyôzelem sorsa, hisz a vendégek legjobb játékosa, Rotaru egy távoli íveléssel a gyergyói csapat üresen maradt kapujába juttatta a labdát: 4–5.
           Végeredmény: Gyergyói Elite – Real Craiova 4–5 (3–2). Gólszerzôk: Bliorţ Lucian (3.), ifj. Nagy Zsolt (6.), Covrig Alin (7.), Paltán Tibor (27.), illetve Rotaru Ionuţ (4., 23., 39.), Mehedinţiu Alexandru (7.), Hrelea George (32.). Játékvezetôk: Gál Gyôzô (Székelyudvarhely) és Dincuţă Răzvan (Ploieşti). A szakszövetség megfigyelôje: Deaconu Marian (Ploieşti).
           A 15. forduló további eredményei: Marosvásárhely – Piskitelep 4–1, Déva – Sepsiszentgyörgy 5–5. A következô, 16. forduló (március 9–10.) műsora: Piskitelep – Craiova, Gyergyói Elite – Sepsiszentgyörgy és Déva – Marosvásárhely. A városunkban tartandó mérkôzésre március 8-án, szombaton 14.30 órai kezdettel kerül sor.
           Összesen 15 csapat vett részt a március 1-jén és 2-án megrendezett Baliro-kupa teremfoci-torna mérkôzésein. A szombati mérkôzések után a csoportok elsô és második helyzettjei a március 2-án, vasárnap lezajlott negyeddöntôben folytatták a küzdelmet. Eredmények: Laposvas – Fônix 0–5, Old Boys – Crazy Boys 2–1, Larix – Baliro 3–2, BFK – Inter 2–3 (büntetôrúgások után). A gyôztesek a délutáni elôdöntôkben léptek pályára. Eredmények: Fônix – Larix 6–3, Old Boys – Inter 5–3. A 3. helyért lejátszott mérkôzésen: Larix – Inter 5–3. A döntôben: Fônix – Old Boys 3–2. A rangsorban: 1. Fônix, 2. Old Boys, 3. Larix, 4. Inter.
           Díjazottak. Legjobb játékos: Ábrahám Andor (Old Boys). Legjobb kapus: Portik Csaba (Inter Gyergyó). Gólkirály: Bucin Răzvan (Larix) 14 góllal. Fair play-díj: Babilon.

Labdarúgás

           Az elmúlt hét végén elkezdôdött a tavaszi idény a labdarúgó IV. Liga Hargita megyei csoportjában. A múlt szombaton és vasárnap az elôrehozott, 17. forduló mérkôzéseit rendezték. Eredmények. Keleti-Csoport: Csíkszeredai ISK – Balánbányai Csíkszeredai ASA 0–1, Gyergyótölgyes – Csíkszentmihály 1–2. A Csicsó – Gyimesközéplok találkozót elhalasztották, a Gyergyói Jövô szabadnapos volt. A március 1-jén és 2-án lejátszott mérkôzéseken: Tölgyes – Középlok 5–2, Csíkszentmihály – Balánbánya 2–1. A forduló műsorán szereplô Csicsó – Gyergyói Jövô mérkôzést április 9-re halasztották. Március 5-én, szerdán a Csíki ISK – Csicsó mérkôzést rendezték.
           Nyugati-Csoport: Keresztúr – Szentegyháza 0–4, Farcád – Udvarhelyi Roseal 0–3, Parajd – Alsósófalva 1–0. Székelyszentmihály szabadnapos volt. A március 1-jén és 2-án lejátszott mérkôzések eredményei: Keresztúr – Székelyszentmihály 1–1, Parajd – Roseal 1–0, Alsósófalva – Szentegyháza 1–2.
           A Keleti-Csoport következô fordulójának (március 8–9.) műsora: Balánbányai Csíkszeredai ASA – Tölgyes és Gyergyói Jövô – Székelyszentmihályi Törekvés. A városunkban sorra kerülô mérkôzésre március 9-én, vasárnap 11.00 órai kezdettel kerül sor. A Középlok – Csíki ISK mérkôzés március 12-én, szerdán kerül lejátszásra. A Nyugati-Csoport következô fordulójának (március 8–9.) műsora: Székelyszenmihályi Szalon – Farcád, Szentegyháza – Parajd és Udvarhelyi Roseal – Székelykeresztúr.

Atlétika

           Március 1-jén, szombaton a bukaresti Lia Manoliu sportkomplexumban rendezték a veterán atléták országos terembajnokságát. Összesen 163 sportoló vett részt a megmérettetésen. Hargita megye sportolói ezúttal is jelesre vizsgáztak. Bukarestben a megyét képviselô atléták 7 arany- és 1 bronzéremmel gazdagították éremgyűjteményüket. Az 55–59 évesek korosztályában rajthoz állt Molnár János (Pro Tekerôpatak Egyesület) két aranyérmet szerzett a 400 és a 800 méteres síkfutó versenyszámokban. Az utazást Újfalu és Vasláb polgármesteri hivatalai támogatták.

Alpesi sí

           Február 29-én, pénteken rendezték meg Predeálon a Rossignol-kupa elnevezésű országos szintű lesiklóversenyt, amelyen a gyergyói sízô gyerekek is részt vettek, és szép eredményeket értek el. A fiúknál a Málnási Béla (Töhi bácsi) edzô által felkészített Zöld Róbert, a korcsoportjában a dobogó második fokára állhatott, a lányoknál Kémenes Noémi a harmadik helyezést érte el. Mindketten a Gyergyói Sportegylet tagjai. Ugyanakkor az Elekes László edzô által felkészített Gál Kristó korcsoportjában harmadik lett. Az eredményekrôl Kovácsics László, a Sportegylet sajtóreferense tájékoztatott.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
Március 6 – 12.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Egyszerre szeretne mindent. Boldogságot a magánéletben, sikert a munkában. Ne legyen ennyire mohó! A héten inkább a párjának engedjen! Beszéljen vele az ô vágyairól, igényeirôl! A munka megvárja.
           BIKA (IV.21-V.20)
           A ranglétrán kicsivel lassabban jut elôre, mint ahogyan azt tervezte. Ennek oka lehet egy rámenôs munkatárs, aki azt vallja, az elvtelen eszköz is bevethetô, saját céljai érdekében. Szerelemben sok jót ígérnek a csillagok.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Barátai közül valaki megelégeli a bizonytalankodását, és alaposan leteremti. Ez a legjobbkor jön, mert felrázza Csipkerózsika-álmából, és ráébred, hogy saját maga teszi tönkre önnön boldogságát. A munkában nem leli túl nagy örömét.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Másokért vállalt kötelezettsége teljesen lefoglalja, ennek ellenére a Rák szülött nem igazán panaszkodik. Érzelmi bizonytalanságát leplezi ezzel a mindenbe belenyugvó szereppel.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           A hét épp olyan vegyes hatásokat mutat, mint amilyen vegyesek a fényszögek, amelyek az Oroszlán jegyét érintik. Vagyis egyaránt érik jó és rossz hatások. Még az sem kizárt, hogy a reggel jól kezdôdik, de késôbb valami apró bosszúság elrontja hangulatát.
           SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
           A csalódások ellen Ön sincs biztosítva. Sajnos, véget érhet egy olyan szerelem, amely az utóbbi hetekben inkább már csak ábrándjaiban létezett. Jó idôben zárja le a történetet, mert hamarosan új, jobb kapcsolat van kilátásban.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Munkájában meglehetôsen tevékeny lesz, nagy energiát fordít anyagi helyzete fellendítésére. Talán emiatt kicsit háttérbe kerül a magánélete. Fontos feladat tehát, hogy egyensúlyt teremtsen a magánélete és a hivatása között.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Ha valami nem akar azonnal úgy sikerülni, ahogyan szeretné, türelmesen fogja fel! Nem feltétlenül kudarcként, sokkal inkább egy lehetôségként a fejlôdésére. Lehet, hogy ez a hét kicsit az apróbb dolgok újrakezdésérôl szól.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           A hét különösen kedvez a magánéletnek, legyen friss hódítás, vagy kapcsolaton belüli pozitív fordulat. Különösen a hét közepe ajánlott a nagyobb közösségi összejövetelek, vagy komolyabb kapcsolatrendszer kiépítésére. Ami hangulatát illeti hullámzó, dolgainak alakulásától függ.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Különösen a hét közepe lesz ön számára lendületes. Amennyiben anyagi jellegű terve van, legyen akár üzlet, fizetésemelés-kérés, ezen a héten könnyebben véghezviheti akaratát. Ez nemcsak az anyagiakra igaz, hanem minden másra is.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Mindenkivel törôdik, csak azzal nem, aki a legközelebb áll a szívéhez. A barátok fontosabbak, mint a szerelme. Csak aztán nehogy ráunjon erre a párja! Ezekben a napokban akkor jár jól, ha nem bonyolódik vitába kollégáival.
           HALAK (II. 18-III 20.)
           A szerelemben fôleg a magányos Halaknak kedvez ez a hét. Több lehetôség adódhat tartós kapcsolatok kiépítésére. Legyen türelmes, várja ki a dolgok alakulását. Egyébként egész héten sokkal élesebben reagál mindenre, mint máskor.



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Házaspár vásárol. Így szól a feleség a férjhez:
           – Holnap lesz anyám születésnapja. Valami elektromos dolgot szeretne ajándékban.
           – Jó, akkor vegyünk neki egy széket...
           * * *
           A szôke nô tankol a benzinkútnál. Odamegy hozzá a kutas és kérdi:
           – 95-ös vagy 98-as benzint óhajt?
           Mire a szöszi:
           – Miért, idei nincs?
           * * *
           A kocsmában két barát beszélget az egyik asztalnál:
           – Na, mi újság?
           – A feleségem megcsal…
           – Azt kérdeztem, mi újság?
           * * *
           Két barátnô beszélget:
           – Mondd, a házasságotok elején a férjednek volt valami jó tulajdonsága?
           – Persze, de elég hamar elköltöttem...
           * * *
           Szülészeten a nôvér kérdezi szülés után a kismamát:
           – Asszonyom, beengedhetem az apukát?
           – Isten ments! Mindjárt itt a férjem!
           * * *
           A férfiak meg vannak gyôzôdve, hogy a legjobb számukra az, ha autót vezetnek, a feleségük a háztartást, az anyósuk meg az áramot...
           * * *
           Feleség a férjének:
           – Mondd, mit szeretsz rajtam? A szépségemet vagy az intelligenciámat?
           – A humorodat, édes, a humorodat!
           * * *
           25. házassági évfordulóján megkérik Dezsôt, hogy mondjon valami bölcset, a fiatalabb házasoknak. Dezsô elérzékenyülten ránéz a feleségére, majd így szól:
           – Ha a mézesheteken megöltem volna, most szabadulnék.
           * * *
           Emberünk egy órája vajúdik a vécében, de hiába, még semmi eredmény.
           Hallja, hogy a szomszéd fülkébe valaki benyit, majd a szokásos bemelegítô zajokat követôen sssss, aztán csobbb. Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
           – Jaj, de irigylem magát!
           Válasz is érkezik:
           – Ne irigyeljen: az elsô a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.
           * * *
           Stewardess az utashoz:
           – Uram, kér vacsorát?
           – Mibôl lehet választani?
           – Igen vagy nem.
           * * *
           Sétálunk, sétálunk, egy kocsmába becsücsülünk, fröccs.
           * * *
           – Használt a szúnyogriasztó, amit tegnap adtam? – kérdi egyik szomszéd a másiktól.
           – Sajnos, nem. Egész éjjel csíptek a dögök, pedig este megittam az egészet!
           * * *
           Egy nô panaszkodik a golfpálya igazgatójának, mert megcsípte egy darázs.
           – Hol? – kérdi az igazgató.
           – Az 1-es és a 2-es lyuk között.
           – Ne golfozzon akkora terpeszben – válaszolja az igazgató
           * * *
           Két barackvirág beszélget:
           – Szeretsz?
           – Szeretlek.
           – Akarod?
           – Akarom.
           – Akkor hívjuk a méhecskét!
           * * *
           A férj kikíséri az anyósát az állomásra. Mikor hazaér, megkérdi a felesége:
           – Elment a mama, drágám?
           – Igen szívecském.
           – És mitôl kormos az arcod?
           – Megcsókoltam a mozdonyt!
          
          
          
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2008

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!