Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2008.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Aggodalom

           Gyergyónak szüksége volt ezekre az elvesztegetett évekre. Úgy látszik, nálunk a haladásnak is más üteme van, akár az életnek és a halálnak. Több idô szükséges, hogy megértsük, mit is akarunk, merre is szeretnénk menni, miért akarunk pontosan arra a helyre érni, mit is fogunk tenni, ha célba értünk. Ehhez nekünk több idô kell. Azért is, mert mi csak a mások lendületének uszályában sodródtunk, a mások álmainak beteljesedéséhez asszisztáltunk, a mások által rendezett darabokban voltunk jelentéktelen mellékszereplôk. Egyszóval: kihasználtak. A múlt idô csak optimizmusomból ered, s egy új kornak a hajnalát remélve várom a felébredést, a feleszmélést. Várom a józan észnek tavaszát.
           Nálunk többszörösen be kell teljen az a bizonyos pohár, hogy végre valami történjen, hogy kimozduljunk a holtpontról, hogy életre keljünk végre. Lehet, hogy ezért volt szükségünk ezekre az évekre. A bizonyosságért, a meggyôzôdésért, a valóságért, a jövôért. Sok mesét végighallgattunk, sok hamisságot végigéltünk, sok hazugságot lenyeltünk, sok mellébeszélést bevettünk, de talán elég volt. Talán annyira elegünk volt, hogy tűréshatárunk végéhez érkeztünk, s most már cselekednünk kell. Talán…
           A kételkedés rút szörnye azonban ott csücsül értelmem kerekasztalánál. Nem tehetek róla, hiszen sokszor vártam már a köz fellángolását, de mindannyiszor visszaaltatták parazsát a feledés hamujába. Ez most is megtörténhet. Ki kell legyen a fáklyatartó, aki világosságot mutatva nem hagyja az értelem lángját kialudni? Ki lesz az, aki a pislákoló tenniakarásból mindent elsöprô tettvágyat, cselekedetözönt vált ki? Ki lesz végre igazi vezetôje városának, városunknak?
           Tôlünk függ. Mindannyiunktól. Mi kell eldöntsük, hogy kire bízzuk városunkat, mi kell meggyôzzük a választottat arról, hogy vállalása nem lesz hiábavaló, mert támogatjuk, segítjük minden elképzelhetô módon, mi kell bátorítsuk, hogy vállalja a megméretést, mi kell egy erôs hátteret biztosítsunk számára.
           William Butler Yeats úgy 75 évvel ezelôtt írta a következôket: „A legjobbak híján vannak a meggyôzôdésnek, míg a legrosszabbakból árad a szenvedélyes erô.” Azt hiszem, hogy mi is egy ilyen igazságtétel szenvedô alanyai vagyunk. Aki felelôsségtudattal gondolkodik a feladat nagyságáról, bonyolultságáról, az természetesen elbizonytalanodik, ezért fontos számára a támogatás, a biztatás, a meggyôzés. Akit hatalomvágy, úrhatnámság vezérel a vezetôi szék felé, annak nincs szüksége támogatásra. Az nem riad vissza semmitôl, hiszen ô csak uralkodni akar, nem a közösségét, nem a haladást szolgálni.
           Ennek tudatában, valamint a kialakuló erôvonalak ismeretében sokan aggodalmukat fejezik ki: Mi lesz velünk? – kérdik. A visszarendezôdés veszélye fenyeget. Mit tehetünk ellene? Nem akarunk pihenésre vágyó, nyugdíj elôtt álló vezetôket, akik konszolidálni szeretnék utolsó éveiket. Egy agilis, tettre kész fiatalemberre van szükségünk, aki számára nem egy nyugis, csendes menhely a város, hanem egy fejlôdésre váró, vágyó mozgalmas település, ahol bizonyítani lehet és kell a vezetôi rátermettséget.
           Jogosak az aggodalmak, de ha nem akarjuk a visszarendezôdést, akkor nem lesz visszarendezôdés. Ez is csak tôlünk függ.
Ábrahám Imre

Influenza még nincs
Náthajárvány van

           A néhány napja tartó felmelegedés nyomán hirtelen megugrott a felsôlégúti megbetegedések száma – tudtuk meg Dr. Lázár Cecíliától, a Hargita Megyei Közegészségügyi Hatóság járványtanászától. A szakember szerint náthajárvány ütötte fel a fejét, hiszen a múlt héten több mint 2000 betegséget jegyeztek a megyében. Influenzás megbetegedést azonban még nem regisztráltak – tette hozzá Lázár doktornô.
           – Lévén, hogy Magyarország majdnem teljes területét átfogta az influenza, nagy esély van arra, hogy hozzánk is átterjedjen. Néhány helyen már Romániában is megjelent. A megelôzés a legfontosabb módszere a megfelelô oltás – tájékoztatott Dr. Kovács Géza. Gyógyszertárakban lehet kapni védôoltást, családorvosoknál is vannak különbözô oltások, amelyekben benne van mindhárom törzs. Tulajdonképpen most az A-törzsrôl beszélhetünk. Ez a legjobb és legbiztosabb formája a megelôzésnek. Ez a legjobb, amit orvosilag megtehetünk. Viszont van más is, amit a páciens megtehet: elsôsorban el kell kerülni a nagy tömegben való tartózkodást. Másodsorban el kell kerülni a kontaktust olyan egyénekkel, akik nyilvánvalóan influenzás. Megjegy-zem: az influenzát a náthától meg kell különböztetni. Az influenza, vagy grippé egy száraz betegség, nem jár orrfolyással. Hirtelen magas lázzal kezdôdik, száraz, csúnya, minden ízületet érintô betegség, tehát egy komoly betegség. A megelôzéshez hozzátartozik, hogy fogyasszunk nagyon sok zöldséget, mivel C-vitaminhiány van. Most februárban vagyunk, tehát az ôsz rég volt, az immunrendszer mindenkinél le van gyengülve. Vitaminhiányos állapotban van a legtöbb ember. Lévén, hogy most már nem egy gond banánt, citromot, bármilyen déli gyümölcsöt megvásárolni, ez nagyon jó a megelôzéshez. Kerüljük a zsiradékot, kerüljük a tömeget, és kerüljük a megfázást. Pillanatnyilag influenza Gyergyószentmiklóson nincs, de számos náthás esetet tartunk számon.
           Többféle influenza elleni védôoltás kapható a gyógyszertárakban. A fotón látható oltás ára például 29,90 lej. Idôsek, krónikus betegek és kisgyerekek számára az oltás ingyenes, ezek beadásáért a családorvosokat kell felkeresni.
Csata Orsolya

Párhuzamok (6.)

           A magyarság szempontjából figyelemre méltó dolgokról is hírt ad mind a Gyergyó, mind a Csíkvármegye 1914. február eleji száma. A román politikusok naponta hangoztatják a Romániában oly példásan megoldott nemzetiségi kérdést. Tisza Istvánék 1914-ben olyan választási törvényt hoztak, hogy a kisebbségeknek 3500 szavazat kellett egy képviselô megválasztásához, a magyarságnak 5000. Ezt ma minek is neveznék a többségiek? Na, de félre bánat! Nézzük még egyszer a farsangi tudósításokat, mert a szórakozás hírei is lehetnek tanulságosak. A Csíkvármegye tudósításaiból: „Szombaton fog lezajlani a Veres Kereszt Egylet táncestély. Bevezetôje egy értékes műsor lesz, amelybôl pénteken este fôpróbát tartott a rendezôség.
           Rónainak egy melodrámájával vezetôdik be a műsor, Rákóczi zászlójával, amely legkiválóbb a hasontárgyú melodrámák közül. A szövegrészt Trmál Dezsô mondja közvetlen, meleg enthuziaszmussal, míg a zenei rész a Dobribán Paula, Giacomuzzi Mihály és Lázár Péter kezébe van letéve, amely részt a jól összeválogatott vegyes kar egészíti ki. Mindnyájuk tudásuk és tehetségük legjavát adják, mégis csodálatos az az otthonias biztonság, amellyel Dobribán Paula kezeli a zongorát, az egész kotta anyagát, amely itt, e színes, hazafias műsorszámnak központja. (…)”
           Bihari magyar tárgyú festményeibôl a legismertebbek egyike,'A bíró elôtt' fog megelevenülni s fogja a közönséget mulattatni. E. Deér Kálmán lesz az élôkép beszédes szereplôje(…)
           Az est műsoros része közé Véli 'Jön a kérô című egyfelvonásos vígjátéka van beiktatva. A vígjáték középpontjában E. Deér Kálmán ragadja magával a közönséget s a kellemes munkában segédkeznek neki kitűnô partnerei Szopos Sándorné, E. Deér Ladiszla, Vákár Ilonka, Wollman Gizi és Novák Irénke, továbbá Zalay Lajos.(…)”
           A Gyergyóban egyebek mellett ezt olvashatjuk: Székely ifjúsági bál. A helybéli Székely Ifjúsági egyesület, mely a székely ifjak erkölcsben és hazafiságban való továbbfejlesztését tűzte ki céljául f. hó 15-én zártkörű táncmulatságot tart, melyre ezúton is meghívjuk mindazokat, kik a székely ifjak törekvéseit anyagi áldozattal eddig is támogatták s a kik a székely táncok iránt érdeklôdnek.(…)
           Más: A gyergyóalfalvi Daloskör a Sövér-féle vendéglô nagytermében saját pénztára javára zártkörű táncestélyt szervez. Műsoron: Reményhez, énekli a daloskör. 2. Az aszpirin, vígjáték, elôadják Kazocsai Erzsi, Lôrinc Margit, ifj. Kovács Nándor; Rancz Gyula, Laczkó János és Böjte Bálint. Duett, elôadják Kazocsai Erzsi és ifj. Kovács Nándor, cimbalmon kísér: Laczkó Margit.
           Szárhegy műkedvelô ifjúsága a központi iskola helyiségében az Oltáregyesület pénztára javára színielôadással egybekötött zártkörű táncestélyt rendez. Színre kerül 'A nagymama' Csíky Gergely 3 felvonásos vígjátéka.”
           Lám-lám. A tartalmas szórakozást nem ma találták ki.
Ollózta: Bajna György

Panasz a Fecske utcából

           Negyedik éve panaszkodnak, kérik a szennyvízvezetékek lefektetését a Fecske utcaiak. Mindig ígéretet kapnak, de azzal annyi. Ott, mint Király Margit mondja, mindig is magas volt a talajvíz, de egy ideje, mióta a dombra építeni kezdtek, lepi el az udvarukat a szennylé. A magasabb részeken, amint feltelnek a pöcegödrök – és hamar feltelnek, hisz vizes a talaj – az ô udvarukon csordogál végig a szennyvíz.
           – Mindenkinek a fürdôszobája itt folyik le. – Négy éve várjuk a polgármestert, hiszen megígérte, hogy idejön. A Csiky-kert utcában van kanalizálás, a Kápolna utcában is egy részen… Tűrhetetlen itt, olyan büdösség van nyáron. Vécészag. Minden évben kérjük a segítséget, már nem tudom, hova folyamodjunk, ezért hívtam ki önöket. Vesz fel hol az esôvíz, hol a hólé, hol a vécélé. Betegséget okoz, ami itt van. Az unióban vagyunk, megengedhetetlen, ami itt van. Mindenkinek lefelé folyik a vize, ez érthetô, de tegyenek már valamit, mert kibírhatatlan. Hátul az udvar, elöl a sánc büdös. Nyáron folyamatosan csattog ki a lábam… Veszélyes az egészségre.
           Mi, amint a Fecske utcában is elmondtuk, annál többet nem tehetünk, mint megkérdezzük az illetékeseket, hogy mikor lesz, és egyáltalán lesz-e szennycsatorna az utcában. De nemcsak a Fecske utcaiak szenvednek a „sánclé” miatt. Történetesen egy ottani lakó elégelte meg a büdösséget. De Felszegben, vagy akár a Gödrös utcában járva, az arra járó érezheti az orrfacsaró bűzt. Tehát lehet tudni, hol nincs szennyvízcsatornázás. A szárhegyi út mellett lakók kicsit szerencsésebb helyzetben vannak, mert nem magas a talajvíz, de ott is gyakran kell igénybe vegyék a szippantóautó szolgáltatását.
           Nos, ez ügyben Kontesveller József alpolgármestert kérdeztük. Elmondása alapján a Fecske utca csatornázása egyetlen jelenlegi programban sem szerepel. Tehát egyelôre nincs remény arra, hogy kanalizálással megoldódna a probléma.
           Ígéretek ide, vagy oda, jobb, ha tudják az utcabeliek, hogy a közeljövôben nem számíthatnak a szennyvíz elvezetésére.
K-T. Gy.

Osztrák adomány érkezett

           A DB Schenker szállítmányozási és logisztikai cég, mely Romániában és világszerte is a legjelentôsebbek közé tartozik, iskolákat támogat Székelyföldön. Az adományozási akciót a bécsi Schenker Railog nevében Schubert Géza kezdeményezte, aki a cég romániai felelôse, a segélyek szállítását az ausztriai és a romániai Schenker ingyen vállalta fel. Ennek az akciónak a keretében három gyergyószentmiklósi iskola is, a Salamon Ernô, a Sfântu Nicolae elméleti líceumok és a Gépgyártó Szakközépiskola, valamint a szárhegyi gyermekotthon kapott az adományból.
           A városba érkezett szállítmány kapcsán Schubert Géza tartott sajtótájékoztatót, akit arról kérdeztünk, hogyan került kapcsolatba Székelyfölddel, majd tájékoztatott az adományozó akcióról.
           – 2002 óta járok Székelyföldre, de nincsenek itt rokoni kapcsolataim. Kelet-Németországban születtem, édesanyám magyar, miskolci. Az egyetem befejezése után úgy döntöttem, hogy Kolozsvárra jövök doktori munkát írni az itteni közlekedési hálózatról. Az itt töltött nyolc hónap alatt ismertem meg alaposabban Erdélyt. Akkor láttam olyan helyeket, iskolákat, ahol nagy szükség van informatikai felszerelésre.
           Három éve szervezem meg, hogy a Schenker és más cégek által lecserélt, de még korszerű számítógépek Erdélybe kerüljenek. Eddig összesen 70–80 képernyôt hoztam fôleg a Sóvidékre, Makkfalvára, Kibédre, és Háromszékre. Aztán érdeklôdtem, hogy Gyergyóban melyik iskolákban lehet szükség számítógépekre. Most több mint száz képernyô és tizenkét darab számítógép érkezett Gyergyóba a három iskolának és a szárhegyi gyermekotthonnak, de a késôbbiekben még kiegészíthetjük. Ez az eddigi legnagyobb szállítmány. Örülök, hogy elfogadták az adományt – mondta Schubert Géza.
           Ezzel a támogatással az adományozók elô szeretnék segíteni a nevezett oktatási intézmények számítástechnikai felszereltségének és ezzel együtt a diákok tanulási körülményeinek javulását.
           Schubert Géza a számítógépek és a képernyôk új tulajdonosai nevében is megköszöni minden résztvevô kedves segítségét.
Rancz Enikô

Köszönet Bán Katalinnak

           A hozzám beérkezett panaszok alapján többször is fordultam a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatójához, aki minden esetben, ha tehette, megpróbálta a törvényes keretek között orvosolni a hozzám beérkezett nyugdíjjal kapcsolatos kérdéseket. Arra azonban nem gondoltam, hogy a vezérigazgató asszony vegye a fáradtságot, és eljöjjön az általam kért településekre a nyugdíjasokkal való közvetlen kapcsolattartás ügyében. A találkozókra február 1-jén került sor Gyergyóditróban az Idôsek klubjában, illetve Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernô középiskola dísztermében. Ditróba átjöttek a gyergyóremeteiek is, míg Gyergyószentmiklósra a gyergyóalfalviak.
           A vezérigazgató asszony szinte egyénenként próbálta orvosolni a megjelent panaszosok helyzetét, de bármilyen kérdéskörben tájékoztatta a kérdezôket. Senkit sem utasított vissza, ha pedig nem tudta a helyzetet megoldani, felírta a dossziék számát, és ígéretet tett ezek felülvizsgálására és megoldására a törvényes keretek között. Számomra azért volt kellemes meglepetés ez a munkamódszer, mert Gyergyóditróban körülbelül százan, míg a Salamon Ernô dísztermében is szinte minden helyet elfoglaltak negyed ötig. A több mint kétszáz személlyel való szóba állás megfeszített munkát jelentett a vezérigazgató asszony számára, de én úgy láttam, mindezt szívesen csinálja, és segíteni akar a nyugdíjasoknak.
           – Mit jelentett ez a két találkozó a törvényhozó számára?
           – Bár nem tartom magam a szociális kérdések avatott szakemberének, mégis úgy éreztem, a nyugdíjtörvény módosításának a megszavazásánál, hogy részben megoldottuk annak az áldozati nemzedéknek a sorsát, akik átszenvedték a második világégés borzalmait, fôleg pedig a kommunista társadalom egyént megalázó túlkapásait. A kormány ugyanis kezdetben nem akart beleegyezni a nyugdíjpont értékének a felemelésébe, fôleg pedig a mezôgazdasági nyugdíjak emelésébe. Miután kiderült, hogy a kormányvélemény nem tudja befolyásolni a parlamenti konszenzust, Varujan Vosganian-ék már úgy mutatták be a nyugdíjtörvény módosítását – vagyis a nyugdíjpont értékének emelését –, mint saját kezdeményezésüket. A legkellemetlenebb az volt, hogy 2007 végén és 2008 elején a kormány jelentôsen emelte az árakat, megváltozott a lej–euró közötti árfolyam, s így a mesterségesen gerjesztett inflációval minimalizálta a nyugdíjemelés reális értékét.
           A felvetett kérdések a következôk voltak: a katonaság idôszakát a minimálbér alapján számítják legtöbb esetben, nagyon sokan nem kapták meg a törvény által biztosított utazási jegyeket, ha összeadták az állami nyugdíjat a TSZ-nyugdíjjal, az utóbbi aránya inkább negatívan befolyásolja a nyugdíjpont értékét. Sokan panaszolták, hogy a munkakönyvbe nem a keresetük, hanem csupán az alapfizetésük került be, ami azt is jelenthette, hogy 4000 lej helyett csupán 1500 lej után számították ki a nyugdíjpontját. Sok kérdés fogalmazódott meg a munkaszolgálatosok helyzetének a törvényben történt elbírálásával kapcsolatban, sokan azt javasolták, hogy nyilvánítsuk munkaszolgálatosoknak azon személyeket is, akik a Duna-csatornánál vagy a „Fehérháznál” folytatták tevékenységüket a vállalatoknak kiadott terv, illetve igénylés alapján 1989-ig. Többen is megfogalmazták, hogy ezekre a kényszermunkákra fôleg a magyarokat küldték ki. Sokan érdeklôdtek arról a parlamenti kezdeményezésrôl is, mely lehetôvé teszi az utazási jegyeknek élelmiszerjegyekre, pénzre vagy gyógyszerre való átváltását.
           A február 1-jei megbeszélések nyilvánvalóvá tették számomra, hogy a pártoknak – köztük az RMDSZ-nek is – nincs joguk sikerpropagandát folytatni a nyugdíjemelés kapcsán. Meggyôzôdhettem arról, hogy a nyugdíjasok többsége a létminimum alatt él, és nem élvezi azokat a jogokat, melyeket egy élet munkája után megérdemelne.
Dr. B. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô

Tudnivalók nyugdíjasoknak

           Dr. Garda Dezsô parlamenti képviselôvel és Bán Katalinnal, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár igazgatójával találkozhattak pénteken délután a nyugdíjasok és mindazok, akik a nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan szerettek volna információkat szerezni. A Salamon Ernô Gimnázium dísztermében tartott tájékoztatón elôbb dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô ismertette tevékenységét, parlamenti munkáját. Ezt követôen Bán Katalin részletezte a nyugdíjtörvény új rendelkezéseit. Jelenleg 581,3 lej a nyugdíjpont értéke, az illetményt a következô módszerrel számítják ki: a munka mezején megszerzett évi átlag nyugdíjpontot megszorozzák a nyugdíjpont értékével. Az 1000 lej feletti nyugdíjakkal rendelkezôk kötelesek egézségbiztosítást és jövedelemadót fizetni. Módosult az I. fokú rokkantsági nyugdíjjal rendelkezôket ápoló személyeknek járó gondozói illetmény, ez a tavalyi 390 lej helyett idéntôl 500 lejre emelkedett. A temetkezési segély 1550 lej, továbbá ettôl az évtôl segélyben részesülnek az özveggyé vált nyugdíjasok. Ez a segély nem azonos az utódnyugdíjjal – hangsúlyozta a nyugdíjpénztár igazgatója, továbbá az állami költségvetésbôl utalják, nem a nyugdíjalapból. Azok a túlélô nyugdíjasok jogosultak erre a segélyre, akiknek elhunyt élettársuk is nyugdíjas volt, ugyanakkor legalább tíz évig házasok voltak, és a túlélô nem kötött új házasságot. A kérelmezônek kötelezô módon romániai lakhelye kell legyen; nem valósíthat meg adózandó jövedelmet, és nyugdíjának kisebbnek kell lennie 364 lejnél. A mezôgazdasági nyugdíjjal rendelkezôk esetében ez a határérték 140 lej; tehát akik 140 lejnél kevesebb mezôgazdasági nyugdíjban részesülnek, azok havi 44 lej segélyre jogosultak. Az állami nyugdíjban részesülôk segélye 113 lej. Az igényléshez szükséges aktákat – a kérelmezô személyazonossági igazolványának, születési bizonyítványának másolatát, nyugdíjszelvényét, a házassági bizonyítvány másolatát, az elhunyt házastárs halotti bizonyítványának másolatát, olyan dokumentumot, mellyel igazolja azt, hogy az elhunyt házastárs nyugdíjas volt – a Hargita Megyei Nyugdíjpénztárhoz kell leadni. Amennyiben ezeket az aktákat postázza az igénylô, köteles közjegyzô által hitelesített másolatokat mellékelni.
Csata Orsolya

Idôsek találkozója

           „Elszaladtak az évek felettünk
           Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk
           Felnevelve gyermeket, családot
           Nyugdíjasként éljük a világot.”
           Csendült fel a nyugdíjasinduló kedden délután a Korona termébe. Ott gyűltek össze a környékbeli települések idôsek klubjainak tagjai, és nem csak. Közel kétszáz nyugdíjas vett részt e klubtalálkozón, melyet a Caritas Családsegítô Szolgálat munkatársai szerveztek. Bálint Kinga, Moni Gabriella és Laczkó Csilla köszöntötték a nyugdíjasokat, remetei zenészek hangolták hangszereiket a színpadon. – Szárhegy, Ditró, Remete, Csomafalva és Gyergyószentmiklós klubjai találkoznak. Itt lehetôség van régi ismerôsökkel, munkatársakkal való találkozásra, lesznek ismerkedô játékok is, lehet majd táncolni, de mindenik klub bemutatkozik. Húshagyó kedden szerveztük e rendezvényt, hiszen mulatság is kerekedhet belôle – mondta Moni Gabriella.
           A csomafalvi Köllô Vilma néni köszöntôvel készült, beszámolóval is a klub tevékenységérôl. Rímbe szedte a fontosabb eseményeket, amelyekbôl felolvasott. Ôk, Csomafalván kéthetente találkoznak és közel negyvenen járnak az idôsek klubjába.
           A gyergyószentmiklósiak kaláccsal, sós ropogtatni valóval ásványvízzel, köményes pálinkával várták a vendégeket, de a vendégek süteményei is csakhamar az asztalra kerültek. Finomabbnál finomabb sütemények sorakoztak az asztalon, a jó kedv, a találkozás öröme látszott az arcokon. Nem csoda, hogy az ifjabbak fejében megfordult, hogy idôsebb korukban, ha engedi egészségük, ôk is klubtagok lesznek.
Kedves-Tamás Gyopár

MPSZ-hírek

           A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
           Száz tizenhárom hét, két év és két hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Újra és újra megkérdezzük Pap Iosif polgármestertôl, Farkas Zoltán városi RMDSZ-elnöktôl, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjaitól (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalos Albert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Kolumbán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kálmán, Vencser Sándor), hogy mikor vetnek véget ennek az állapotnak? Sajnálatosnak tartjuk ugyanakkor azt, hogy annak ellenére, hogy Tinka Kálmán többször felvetette már testületi ülésen, hogy tárgyalják meg ezt a kérdést, a kollégái mindezidáig nem tettek eleget ennek a kérésének. Legközelebb másképp lesz?
           A Fogyasztóvédelemrôl
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete értetlenül áll a Fogyasztóvédelmi Hivatal ténykedése elôtt. Felfoghatatlan az, hogy ha egy esetben kimondták a GO Rt. vízszámlázásai módszerérôl, hogy az szabálytalan, s megbüntették ezért a céget, akkor miért nem ugyanezt tették számos más panasz esetében. Ezen ténykedésével a hivatal arról tesz tanúbizonyságot, hogy a törvényesség felügyelete és a fogyasztók érdekének védelme helyett egészen más elvek vezérlik tevékenységét. Márpedig jogos az az elvárás, hogy ha valaki az adófizetôk pénzébôl nem kis fizetést visz haza havonta, akkor becsülettel elvégezze azt a munkát, amiért a pénzt kapja. Ezért ezúton is felszólítjuk Weil Gyula RMDSZ-es pártkatonát, hogy ne takargassa mindenféle kifogásokkal Vincze János RMDSZ-es pártkatona törvénytelenségeit, büntesse csak meg minden egyes esetben, amikor törvényt sért. Felháborítónak tartjuk ugyanakkor, hogy ilyen ember eszében egyáltalán megfordul, hogy a város polgármestere legyen. Nem szenvedett még eleget ez a város?
           Az egészségvédelemrôl
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete úgy ítéli meg, hogy a város vezetôinek egészsége kiemelten fontos mindenki számára. Éppen ezért arra kérjük ôket, s kiemelten a polgármestert, hogy bár hetente egyszer tegyenek egy hosszú sétát a városban. Mozgassák meg izmaikat, szívjanak friss levegôt. Ez lehetôséget ad nekik arra is, hogy közelebbrôl megismerjék a város állapotát, illetve szót tudjanak váltani a lakókkal, ismerkedjenek azok gondjaival. Nem másért, de ezelôtt több mint három és fél évvel arra tettek esküt, hogy ezek megoldásáét fognak dolgozni, az pedig lehetetlen, ha ennyi idô arra sem volt elég nekik, hogy bár megismerjék ezeket a gondokat.
           Azon vezetôk számára pedig, akik nem bírják a stresszt, van egy jó tanácsunk: kíméljék magukat (s másokat), s legközelebb ne induljanak a választáson.

Sajtóközlemény

           A 2007-es évben számbelileg megnövekedtek a veszettségi gócpontok az elôzô évekhez viszo- nyitva úgy ország szinten mint Hargita megyében, fôleg a rókák esetében.
           Az emberi és állati megbetegedések megelôzése érdekében Hargita Megye Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatósága az alábbi felhívással fordul a lakosság felé:
           – a veszettséggyanús állatok felmérése terén tudni kell, hogy a kutyák esetében, az állatok viselkedésének a megváltozása, ingerlékenység (a simogató kéz felé kapnak), nyelési nehézségek, nyálazás, 2–3 nap után a nyugtalanság dühöngéssé fokozódik, széttépik az útjukba kerülô tárgyakat, ugatás nélkül harapnak, majd bénulás, kancsalság, rekedt ugatás, majd 12–15 nap után elhullanak. A rókák esetében a „csendes veszettség” állapítható meg, nem menekülnek el az ember elôl.
           A fertôzést veszett állatok marása közvetíti azáltal, hogy marás közben vírustartalmú nyál jut a sebbe, esetleg az állat karmolással, nyalogatással is bejuttathatja a vírust fôleg seben keresztül a szervezetbe.
           A lakosság kötelessége, hogy kutya(macska)-tartók évenként kötelezô védôoltásra vigyék az állatokat, ne engedjék szabadon (az udvaron kívül) az állatokat, azonnal értesítsék az állatorvost/családorvost abban az esetben, ha kutya (macska) megharapta (lekarmolta), vagy vadállat marta meg a háziállatjaikat.
           Elhullott vadállatok (róka, farkas) tetemének szabad kézzel való érintése veszettségfertôzést okozhat, ezért ezen tetemek érintése tiltva van.
           A rókák veszettség elleni oltása szájon keresztül (csalétekkel) történik.
           Az 55/16.01.2008-as Kormányhatározat értelmében, Hargita megye is szerepel azon megyék között, ahol az elkövetkezô 10 évben ezen programot alkalmazzák, minden évben 2 periódusban, május–június és október–november hónapokban.
           A Program elôírja, hogy 20 csalétket szórnak le négyzetkilométerenként repülôrôl (helikopterôl), illetve 50-et, ha kézzel szórják el.
           Évente 100 négyzetkilométerenként 8 rókán kell elvégezni a vírusvizsgálatot.
Ügyvezetô igazgató, dr. Marosfôi Levente, PhD

Rendes tanácsülés

           Az elmúlt hét szerdáján rendes tanácsülésre gyűltek össze a szentmiklósi városatyák. A Fülöp Edit tanácsos asszony vezette ülésen több határozattervezetet vettek le napirendrôl, illetve újakat szavaztak be megtárgyalásra. Napirend elôtt szót kért több tanácsos: Parászka Géza az Ady Endre utca végétôl a 4-es kilométerig tartó úgynevezett hátsó út állapotáról szólt, javításának szükségességét hangsúlyozta, elmondta 182 érintett lakó aláírásával is igényli az utca rendbetételét. Tinka Kálmán a 187 millió lej sorsát kívánja megtárgyalni, napirendre tűzni, mert mint mondta, a Gyergyói Kisújságban hétrôl hétre megjelenik a neve e miatt. „Gondolom, a polgármester és Árus úr elôterjeszti a meglátásait, hozzuk meg a megfelelô intézkedést, döntést. Oldjuk meg a problémát.” A polgármester ennek kapcsán elmondta, írásban tudatta a marosvásárhelyi végzést, és a továbbiakban törvények keretében fog élni.
           A napirendi pontokra térve elsôként tárgyaltak a közüzemek által tett áremelési javaslatról, mely szerint a víz 20, a csatornahasználat 29, a köztisztasági díj pedig közel 25 százalékkal növekedne, a testület úgy látta jónak, hogy egy bizottság elemezze a javaslatot, szeretnének megbizonyosodni ezen áremelések szükségességérôl.
           Határozat született a víz- és szennyvízhálózat, valamint a tisztítóállomás korszerűsítési programjához szükséges önrésznek hitelbôl való fedezésérôl, a gyilkostói infrastruktúra-korszerűsítésrôl, városi fűtéshálózat módosított tervének elfogadásáról. 10 roma személy alkalmazásáról döntött a testület február 1. és március 31. között, a felkérés a megyei szociális igazgatóságtól érkezett, és ôk is fogják finanszírozni a költségeket, nem érinti a városkasszát. Döntöttek a szabadkorcsolyázás belépôjének áráról is: gyerekeknek 3 lej, felnôtteknek 5 lej ezentúl a belépô, mely két órára szól. Második nekifutásra döntöttek a 4-es kilométernél lévô övezetek elnevezésérôl: Szarvas, Sízôk, Medve, Magasbükk, Forrás nevet viselik ezentúl az érintett övezetek. Továbbá a Rózsák utca 31. szám alatti ingatlanhoz tartozó terület eladásáról, valamint a Szabadság tér 27. szám alatti ingatlan egy részének bérbeadásáról döntöttek. A tanácstestület viszszavonta 178/2007-es határozatát. Nagy István jegyzô elmondta, ha a tervezetek elôkészítése nem lesz alaposabb, kevesebb tervezet kerül a döntéshozók asztalára, továbbá kijelentette: „Minden alkalommal fogok élni a lehetôséggel, hogy ne engedjem napirendre tűzni azon tervezeteket, amelyekbôl hiányoznak akták, akkor sem, ha azt mondják, élet-halál kérdése”.
           Több tanácsos nehezményezte, hogy a polgármesteri hivatalhoz tartozó több intézményvezetô nem számolt be tevékenységérôl. A beszámolók immár három éve hiányoznak, hangzott el. Továbbá a siófokiakkal való találkozást, tárgyalást kérték a tanácsosok a hôközponttal kapcsolatban, és a Csíky-kertrôl is szó esett, dr. Seer Mihály elmondta, a jelenlegi állapot siralmas, és lassan nem is beszélhetünk dendrológiai parkról.
           A tanácsosok megegyeztek, mihamarabb asztalhoz ülnek, hogy a város 2008-as költségvetését megtárgyalják.
Baricz-Tamás Imola

Szülôk is hozzászólhatnak

           Új oktatási törvényen dolgozik az illetékes tanügyi tárca. Az új törvény nem biztosítaná a magyar diákok jogát arra, hogy speciális, idegen nyelvi módszerekkel ta-nuljanak meg románul. Az ügyben február 17-ig lehet megoldást javasolni a minisztériumnak, ugyanis eddig bocsátotta közvitára a tervezetet az oktatási minisztérium.
           A 60-as években az elemi iskolákban más tankönyvbôl tanultak románul a magyar kisdiákok, mint a hasonló korú román gyermekek, azonban ez a gyakorlat a diktatúra alatt elhalt. Az 1995-ben elfogadott, ma is érvényes tanügyi törvény is csak az elemiseknek ad erre lehetôséget.
           A most készülô törvénytervezettel is az a probléma, hogy csak az elemi iskolák esetében mondja ki, hogy a diákoknak nem ugyanazon elvek szerint kell románul tanulniuk, mint a román anyanyelvűeknek. Az alternatív romántanulás V–IX. osztályig csupán lehetôségként merül fel (használhatók az anyanyelvű diákoknak készült tankönyvek mellett a „speciálisak” is), és a középiskolák számára kimondja, hogy kötelezô a kisebbségi iskolában is ugyanazon módszerek szerint tanulni románul. Ez áll a törvénytervezet 55. cikkelyében.
           Az RMPSZ felhívást tett közzé, hogy a pedagógusok és a szülôk minél többen küldjék el kritikájukat a törvénytervezettel kapcsolatosan akár a MEC posta- vagy e-mail címére, akár az RMPSZ címére.
           A MEC postacíme: Ministerul Educaţiei si Cercetării, str. Mendeleev, nr. 21–25, cod. 010362, Bucureşti. E-mail: proiecte.legi @medc.edu.ro.
           Az RMPSZ aláírásokat gyűjt Csíkszeredában az országos információs irodája székhelyén (Taploca út 20. szám) és a plébánia-hivatalokban, illetve a javaslatokat el lehet juttatni az rmpsz @rmpsz.ro e-mail címre is.
           Városunk több iskolájában megszervezték a szülôk tájékoztatását, és felhívták a figyelmüket, hogy módosító javaslatokat tehetnek a reformtervezettel kapcsolatosan.
           A Fogarassy Mihály Általános Iskola minden osztályában szülôértekezletet fognak tartani, hogy tájékoztassák a szülôket a törvénytervezetrôl, és felhívják a figyelmüket, hogy javaslataikat hogyan juttathatják el a minisztériumhoz – mondta Lázár Nóra aligazgatónô.
           Lakatos Mihály, a Salamon Ernô Elméleti Líceum igazgatója elmondta, ôk szülôbizottsági értekezletet tartottak a törvénytervezettel kapcsolatosan, a szülôk, diákok és a tanárok véleményezését már el is jutatták Pásztor Gabriella oktatási államtitkárnak.
           A Batthyány Ignác Szakkollégium igazgatója, Farkas Zoltán, mint mondta, ôk is megszervezték már a szülôértekezletet, és a javaslatokat benyújtották a tanfelügyelôséghez.
           A Vaskertes iskolában nem beszéltek még szervezetten a szülôértekezletrôl, mondta Ambrus Judit aligazgatónô, és a vakáció miatt nincs is erre kilátás.
           A Kós Károly Általános Iskolában a tantestülettel volt megbeszélés a tanügyi reform kapcsán, és a szülôk tájékoztatását ott sem helyezték még kilátásba, mondta el Szôcs Anikó titkárnô.
           A Gépgyártó Szakközépiskola igazgatónôje, Részeg Ildikó, mint mondta, az iskolában az osztályfônökökön és a diákokon keresztül értesítették a szülôket, hogy szóljanak hozzá az oktatási reformtervezethez. Kérdésünkre, hogy mint igazgató, mit vár attól, hogy a szülôk hozzászólnak a tervezethez, azt nyilatkozta: „Reménykedünk…”
           Tehát február 17-ig lehet javaslatokat, véleményezést eljuttatni az új tanügyi törvény tervezetével kapcsolatosan az illetékes minisztérium posta-, és e-mail címére, valamint az RMPSZ e-mail címére. A pedagógusok reménykednek, hogy hatni tudnak a minisztériumra, azonban ehhez arra van szükség, hogy minél több szülô véleményezze a törvénytervezetet, illetve tegyen módosító javaslatokat.
           * * *
           Az Országos Tanügyi Föderáció (FEN) szerdán nyílt levélben kérte a kormányfôt, hogy vonja vissza a készülô tanügyi törvénytervezetet, és nyissanak országos vitát a román tanügyrôl.
Rancz Enikô

A Vadászok utcai ingatlant újra belakják az erdészek
Átadás

           Öt év pereskedés után az elmúlt csütörtökön, január 31-én délelôtt a Vadászok utcai „zöldek épületét” visszakapta a gyergyószentmiklósi, újfalvi, tekerôpataki, kilyénfalvi és csomafalvi közbirtokosság, melyet államosítás után az állami erdészet használt. Délelôtt 10 órára ültek össze az érintettek, hogy a marosvásárhelyi táblabíróság végzése értelmében átadják, átvegyék az ingatlant.
           Jelen volt a csíkszeredai erdészeti igazgatóság részérôl a műszaki igazgató, a bizottság elnöke, Ábrahám István, tagok Virág Mária gazdasági igazgató, Miklós István termelési osztályfônök, Jánosi Levente beruházási osztályfônök, Duşa Ilie, az erdészet fônöke, Csibi Veronika fôkönyvelônô, Mészáros Dóra titkárnô, a bizottság titkára. Továbbá a Libán Közbirtokossági Unió elnöke, Simon Csaba, dr. Kolumbán László, Benedek Imre, Sólyom Gyula, Barabás Sándor. Nem ment simán az átadás, az elôkészített papíros helyett újat kellett írni.
           A visszaperelés idôbe telt, a csütörtöki átadás sem ment egyszerűen – mondta Simon Csaba, a Libán Közbirtokossági Unió elnöke, azt is közölve a sajtóval, újabb per indítására készül.
           Simon Csaba szerint az állami erdészet nehezen fogadta el a legfelsôbb bíróság határozatát, hogy az ingatlant jelenlegi állapotában kell átadni, a leltári tárgyak ára körül is akadt nézeteltérés. Az átadás-átvétel végül megtörtént, az unió lehetôséget adott arra, hogy június 30-ig ott maradhasson az állami erdészet archívuma. Az elnök elmondta, a Vadászok utcai épületbe elkezdôdik az unió és a magánerdészet beköltözése, illetve egy per is indul az állami erdészet ellen:
           – Az ingatlan visszaigénylésétôl eltelt öt évre kérjük, hogy az állami erdészet térítse meg azt a költséget, amit a magánerdészet bérleti díjra költött azért, mert nem lakhatott saját ingatlanjában. A közbirtokosságok is érintettek ebben, hisz a magánerdészet az ô pénzükbôl fedezte a bérleti díjat, ha nincs ez a kiadás, kevesebb lett volna az adminisztrációs költség – állítja Simon.
           A csomafalvi közbirtokossággal is akadtak tisztázandók a közös ingatlannal kapcsolatban:
           – Tisztázni kell a csomafalvi részt, ugyanis a csomafalvi közbirtokosságé az épület kétkilenced része, de ez a közbirtokosság más magánerdészettel ôrizteti erdeit, nem az unióhoz tartozóval. A csomafalvi közbirtokosság közgyűlése kell eldöntse, hogyan tovább, választhatják azt, hogy visszaállítjuk az 1948 elôtti állapotot, egy erdészet adminisztrálásában leszünk mindannyian, Gyergyószentmiklós, Tekerôpatak, Kilyénfalva, Újfalu és Csomafalva közbirtokossága, vagy eladja, s mi megvásároljuk a kétkilencednyi épületrészt.
           A jó állapotban lévô épületben a magánerdészet minden egyes szakágazata és az unió is helyet kap. Nincs szükség nagy munkálatokra a beköltözéshez, csak a higienizálást kell elvégezni, hogy a két és fél éve üresen álló épületet újra belakhassák a „zöldek”.
Baricz-Tamás Imola

A tisztább látásért

           Hétfôn húsz személynek vizsgálta meg a látását a svájci Oltenbôl érkezett Hilmar Bussacher. Kovács Évától, a Szent Miklós Szervezet vezetôjétôl megtudtuk, a gyergyói szervezet 2007-es évi beszámolóját olvasva került kapcsolatba a svájci nyugdíjas optikus. A jelentésben ugyanis a szervezet által kifizetett szemüvegek is benne foglaltatnak, hiszen sok gyereknek állta a Szent Miklós Szervezet a gyógyszemüvegeket. Hillmar Bussacher jelenleg nyugdíjas, és jövetelének célja a segítségnyújtás volt, hiszen meglepôdött, hogy nálunk milyen sokba kerül egy szemüveg. A hétfôn megvizsgált személyeknek a kiírt szemüveget teljesen ingyen fogja küldeni a szervezethez, innen juttatják el az érintettekhez. Kovács Évától azt is megtudtuk, a Szent Miklós Szervezet által támogatott jogi illetve fizikai személyek minden pénteken négy és hat óra között kereshetik fel az irodát, ekkor tartanak nyitva.
Baricz-Tamás Imola

Tervek megvannak, pénz…

           Még nincsen a városnak a 2008-as évre megszavazott költségvetése, és nem lehet tudni azt sem, ebbôl menynyit kap a Tarisznyás Márton Múzeum. Csergô Tibor, az intézmény vezetôje mégis nagy terveket szô, sôt már javában folynak az átalakítások. Az idénre két alapkiállítás-megnyitót is terveznek.
           – Az egyik a múzeum földtani részlegének megnyitója, melyet a Föld napjára szeretnénk elkészíteni. Közel kétszáz négyzetméteren mutatjuk be az új alapkiállítást, mellette a ditrói masszívumot is, amelyet egykor a geológusok paradicsomának is neveztek. Az anyag gerincét dr. Jakab Gyula magángyűjteménye szolgáltatja. Olyan, eddig ismeretlen ásványt is be fogunk mutatni, ami a világ múzeumai közül csak nálunk lesz megtekinthetô. Továbbá május hónap folyamán egy nemzetközi molinológiai konferenciát tervezünk a malomkutatás és a malommentés alternatívái munkacímmel, vízifűrész-avatóval egybekötve. Az a tervünk, hogy különbözô szakembereket megszólaltassunk, megoldásokat találjunk a malmok megmentésére. Olyan lehetôséget keresünk közösen, ami a Székelyföldön még meglévô, vízzel hajtott szerkezetek feltérképezését, felújítását, megvédését és a turizmusba való bevonását eredményezi. Azt szeretnénk, hogy a malomtulajdonosok igazi gazdái legyenek a tulajdonuknak. Hazai és külföldi szakemberek segítségére számítunk a régióban a még meglévô malmok megmentéséért.
           A Gyergyói Nyári Napok szervezésében is részt kíván vállalni a múzeum. Retromobil, régi autók kiállítását, felvonulását tervezik, és már folynak az egyeztetések az országos szervezettel. Egerben márciusban mutatják be Gyergyó kultúráját, a múzeum fotódokumentációs kiállítást visz a város 100 éves történetérôl. Júliusban az egri végvári vigasságokon is képviselteti magát Gyergyószentmiklós középkori fegyverbemutatóval, kézművestermékekkel.
           Az intézmény majd részt vesz a gyermeknapi rendezvényeken, városnapok szervezésében. Egy nem mindennapi kiállításra is készül: fogadja a Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállítását, a százéves sztereófotókat, melyeket egy bizonyos szemüvegen keresztül három dimenzióban tekinthetünk meg. A reneszánsz évrôl sem feledkeznek meg, számos képzôművészeti és más kiállítással is készülnek. A tavasz folyamán egy helytörténeti füzet kiadását is tervezik a múzeumosok. A régésznek is terhelt az idei program, hiszen Szárhegy és Ditró felkérésének eleget téve felügyelik az ásatásokat. Az udvaron álló cséplôgépet is konzerválják még az idén, sôt működô kovácsműhelyt is szeretnének berendezni. Egyelôre kilencen dolgoznak a múzeumban, de szeretnének e téren is bôvíteni.
           A tervek anyagi fedezetérôl érdeklôdve Csergô Tibor elmondta, egyelôre reménykedik, hogy a rendezvényszervezések költségeit fedezi a költségvetésbôl kiutalt összeg. A múzeum épülete alapos feljavításra szorul, pályázni is fognak, és egy képzôművészeti galéria kialakítása is a tervek között szerepel, erre a célra kinézték már az önkormányzat tulajdonában lévô Miklósi-házat.
Baricz-Tamás Imola

Közönségtalálkozó és Rákóczi-bál

           Hagyománnyá vált városunkban, hogy a Rákóczi Szövetség télbúcsúztató farsangi bálokat szervez, melyre meghívják a Duna Televízió munkatársait is. Idén, a VII. Rákóczi-bál díszvendége Csáky Zoltán, a népszerű politikai műsor, a Közép-Európai Magazin szerkesztô-műsorvezetôje volt. A Duna Televízió nézôi közönségtalálkozón is találkozhattak a népszerű szerkesztôvel. A művelôdési központ kiállítótermében összegyűltek bepillantást nyerhettek a Nemzet televíziójának életébe, Csáky ismertette az új műsorokat, a 15. születésnapját nemrég ünneplô adó műsorpolitikáját. A hallgatóság által feltett számos kérdést-kérést követôen dr. Egyed Ákos történészrôl készült portréfilmet tekintették meg a közönségtalálkozó résztvevôi. A Rákóczi bálra – hagyományosan – a Szilágyi vendéglôben került sor. Idén elsô ízben igazi karneváli ruhakölteményekbe öltözött fiatalok fogadták a vendégeket. A velencei hangulatot idézô csipkés krinolinok a városunkból elszármazott, ma Budapesten élô jelmez- és ruhatervezô, Margó munkáját dicsérték. A bál palotás tánccal kezdôdött, a Salamon Ernô Gimnázium diákjait idén is Lázár Mária tanárnô tanította be. Ezt követôen a Step Dance Sportklub táncosai léptek fel bécsi keringôvel. Csáky Zoltán, a Duna Televízió munkatársa Kossuth-emlékéremmel tüntette ki dr. Garda Dezsô parlamenti képviselôt, Pap József polgármestert, valamint a Rákóczi Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezetének elnökét, Selyem Antóniát. A bálon testvérvárosunk, Eger város képviselôi is részt vettek. Szeleczki János alpolgármester a kapcsolatok erôsítésére szólította fel a jelenlevôket; Tarsoly József, Eger Hegyközség fôbírája meglepetéssel is szolgált: eredeti egri borokat kínált a népes vendégseregnek. A mulatozók hajnalig tartó tánccal, jókedvvel búcsúztatták a hideget és a telet.
Csata Orsolya


Hagyományosan farsangoltak

           Gyergyóalfaluban a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület évek óta gondoskodik arról, hogy a faluban ne vesszenek ki a régit idézô kalákák és más hagyományok.
           Így sok más hagyományôrzô tevékenységük mellett havonta rongyvágó kalákákat tartanak, amely alkalomból összeülnek nemcsak az egyesület tagjai, hanem a falu idôsebb asszonyai is. Ilyenkor nemcsak rongyot vágnak, kézimunkáznak, hanem népi hagyományokat szokásokat gyűjtenek össze. Ezt tették a farsangi kaláka alkalmával is – mondta Hunyadi Irén, az egyesület elnöke.
           A farsang jeles napjaihoz különbözô szokások kapcsolódnak, amelyeket az egyesület oszlopos tagjai összegyűjtöttek.
           Az elsô ilyen nap, január 6-a, vízkereszt napja. Vízkereszt napján, ha fúj a szél, szerencsés lesz az év, ha fagy, messze a tavasz, ha esik az esô, férges lesz a máktermés.
           Január 17-én Szent Antal T alakú keresztjét be kell tenni az istállóba és megvédi a háziállatokat.
           Január 21-rôl azt tartják, hogy ha Ágnes hideg, engesztel Vince, s megtelik a pince.
           Január 25-én, Pálfordulókor, ha elôjön a medve a barlangjából, és kisüt a nap, még negyven napig lesz hideg.
           Február 2-a, Gyertyaszentelô napja egészség- és szerencsevarázsló nap.
           Február 3-hoz kötôdik a „balázsolás”, amikor a pap imát mond, és gyertyát tartanak a torokbántalmak ellen.
           Február 19-én, Zsuzsanna napján, ha a pacsirta nem énekel, a hideg idô tovább fog tartani.
           Február 24-én, ha Mátyás nem talál jeget, akkor csinál, ha kap, akkor megtöri.
           A farsang legtöbb eleme az idô mani-pulálására szolgál: elűzik a telet, és várják a tavaszt, ami a bô termés reményét táplálja az emberekben. Benne foglaltatik a gonoszűzés, a megtisztulás, a megújulás rítusa is.
           A farsang ideje alatt költekezünk, bôségesen fogyasztunk eledeleket, majdnem pazarlunk, de a farsangnak fontos tartozéka a humor is. Az idôs emberek szerint a farsangvasárnap a tavaszi, a farsanghétfô a nyári, és a húshagyókedd az ôszi idôjárást mutatja meg. Húshagyókedd napját nevezik a „farsang farkának”, amikor jellegzetes ételeket fogyasztunk: fánkot, rétest, kocsonyát, kolbászt, töltelékes káposztát és más, jó zsíros ételeket borral leöblítve. Az ezt a napot követô Hamvazószerda szigorú böjti nap. Az úgynevezett Kövércsütörtökön a Húshagyókeddrôl megmaradt ételeket fogyasztják el – mesélték el Török Mária, Bartis Balázsné, Jánossy Amália, Balázs Pálné, Domokos Árpádné, Gál Juliánna, Baricz Karolin, az egyesület citerásai és még sokan mások.
           Hunyadi Iréntôl a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület elnökétôl megtudtuk, az elmúlt év gazdag volt számukra, hiszen harminchat tevékenységgel örvendeztették meg nemcsak magukat, de a hagyományt egy kicsit is ôrzô, az iránt érdeklôdôket is. Több siratót is kaptunk tôle, melyeket a kalákák alkalmából gyűjtöttek. Az alábbiakban egy Vénleánysiratót olvashatnak:
           Múlik el a hosszú farsang,
           Búsulnak a vénleányok,
           A sok búsulástól ráncos a pofájuk.
           Ne búsulj vénleány, hogy
           Nem tudsz férjhez menni,
           Vedd elé az olvasódot
           S kezdj el imádkozni!
           * * *
           Mint minden évben, idén is megrendezték a farsangi mulatságot az óvodákban, iskolákban. Friss farsangi fánk illata terjengett az elmúlt napokban. Pénteken a múzeum udvarán gyűltek össze a játszóházas gyerekek, vasárnap délben pedig az Alkotóház udvarán került sor farsangtemetésre. Az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány immár tizenhatodik alkalommal rendezte meg a mulatságot, és nyolcadik alkalommal a tájház udvarán elevenítették fel Cibere vajda és Konc király birokra kelését. Ezúttal a Gyergyószárhegyi Művelôdési és Kulturális Központ égisze alatt szervezett farsangtemetésen a Salamon Ernô Gimnázium fakultatív néprajzosai elevenítették fel a hagyományokat. A barantások idén is részt vállaltak a mulatságban, ostorcsattogtatással ôk vezették a Gábor Áron utcai udvarra az érdeklôdôket. Máyer Róbert és Bartalis Ferenc húzta a talpalávalót. A Hagyományokhoz híven friss fánkkal, itókával kínálták a jelenlévôket. A rendezvényt támogatta a Szent Miklós Szervezet.
           * * *
           A fogyatékos gyerekek és fiatalok napközi otthonában is állt a bál hétfôn délelôtt. Mindenki jelmezben mulatott a Támaszklubban. Miután mindenki bemutatkozott következett a tánc, a fiatalok jól érezték magukat. Felszabadultan kérték fel egymást táncolni. Az intézményt vezetô Csata Kinga elmondta immár hetedik éve, hogy tartanak farsangi bált, és a gyerekek, fiatalok nagyon várták, nagyon készültek a mulatságra. Sokan közülük saját kezűleg készítették el a jelmezeket, és több napon keresztül dolgoztak a terem díszítésén is.
           Állt a bál mindenfelé, temették a telet, rosszat, a gonoszt gyerekek, felnôttek egyaránt.

Sajátos lapszemle

           A sajtótermékek, melyekbôl naponta illetve hetente informálódok egy közösségrôl, azaz Gyergyóról, a gyergyóiakról gyergyóiaknak szólnak. Egy közös vonás van azért mindig a sajtótermékekben: az országos lapok is, a megyei úgyszintén, s a városi is a közéletet vallja és vállalja, mintegy mottóként. Elôször is a Gyergyói Kisújságot olvasom. Én nem tudok felemelkedni a györffikálmáni szintre, és nem is akarok, „ugyanis fényévnyi a különbség köztünk”, természetesen az író úr javára.
           Bevallom, a családban mindenki a bűvös csütörtök estét várja, amikor megjelenik a Gyergyói Kisújság. A vezércikk után lázasan keresem a Györffi Kálmán cikkét. Tudniillik, mint családfô, az elsôbbség engem illet meg. Utána átkerül a család többi tagja kezébe, és bizonytalan az az idô, hogy mikor is kapom vissza.
           Tehát: a fontossági sorrend fordított: hetilap, napilapok és a már említett országos lap, a Krónika. Szó, ami szó, a sajtó egyfajta hatalom. Lehet vele élni és visszaélni, pláne egy kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer, vagy legalábbis azt hiszi, hogy ismer.
           A sajtószemle plusz ráadásként csak a veszély fokozására való, de erkölcs is van a világon, persze ez nem mindenki számára adatott meg.
           De térjünk a lényegre, ahol abbahagytam: a Gyergyói Kisújság. A januári 5-ös számról, kissé más szemmel: a polgármester úr fényképét áthúzva látván, hadd írjam ide, ô műszaki értelmiségiként fiatalon, már otthonosan kezelte az akkori csúcstechnikát képezô műszert, a teodolitot. Ami szerintem nem volt városunkban akkoriban egy szokványos dolog. Ha rajtam múlt volna, elhalasztottam volna az áthúzást. A Leírtan vezércikk, szerintem a No comment kategóriába sorolható. A Romákról még egyszer című cikk szorosan hozzátartozik az egy lépés elôre, kettô hátra gyergyói szindrómához. A cikkbôl idézek szó szerint: … közel három éve annak, hogy Zsigmond Andrást, a polgármesteri hivatal alkalmazottját kinevezték „roma felelôsnek”… a probléma az, hogy a sokat szidott Pál Árpád idejében már létezett roma nemzetiségű iskolázott roma felelôs, nevezetesen Bordean Camelia. Bajna György újságíró megalakította a városi cigányokért ténykedô bizottságot is, mely szintén működött, és némi konkrét eredményeket is ért el. Közben megalakult Gyergyóban a Pro Europa Partida Romilor nevű szervezet, aminek eredményei a Bartalis Mária által kezdeményezett program által kezdenek testet ölteni. A közben eltelt három év totálisan megváltoztatta a cigányság keretében magában is a sajátos belsô kasztrendszerű összetételüket. A már akkori létezô 7 kaszt immáron a 8-kal is kibôvült, az addig Gyergyóban nem létezô „kukázókkal”. Mindenki számára legyen világos: a kasztok egymással nem vegyülnek, s mint látható, jelen vannak a Magyar Állami Operaháztól (a híres zenészek) a gyergyószentmiklósi téglagyári telepig (a kukázók). Ennek egyik terméke a Blaha Lujza téri késelés is. Tehát: A romákról még egyszer címet a jelek szerint A romákról állandóan címre alakítanám.
           A választás szabadsága című cikkhez: többé nem kapcsolja ki Rokaly József tanár úr mikrofonját Frunda György, mint legutóbb tette azt az RMDSZ szatmári kongresszusán.
           A kuláklistákról című cikk kapcsán: nem ártana közölni a kuláklistákat, ami kiegészülhetne azzal a fránya, kizsákmányolókról készített listával.
           A Panasz című cikk véleményem szerint bôven megsokszorozódik, átminôsül panaszokra, s nem egy meglepetéssel fog szolgálni az olyan „szakembereknek”, akik a földbizottságnál tevékenykedvén elôszeretettel és tudatosan, sokszor a hamisításoktól sem visszariadva összetévesztik a Csanódot a Magasbükkel, Várbükkel és Nyárasmogyorósbükkel. Az illetékeseknek tudomására hozom: minden talpalatnyi föld, hála ôseink elôrelátásának: tisztázható!!!
           Az MPSZ-hírek Bolyaitól Toró T. Tiborig című cikket szívem szerint így módosítanám: Kurkó Gyárfástól- Markó Béláig Király Károlyon és Kincses Elôdön át.
           A Kirajzolódott erôvonalak című cikk kapcsán: a különben általam „ifjú törökök”-nek minôsített, de tehetséges politikusnak ígérkezô Barti Tihamér is tanulja meg: Balázs József nem azonos a sapientiás dr. Balázs Lajos egyetemi tanárral. Ezt minimum az „erôvonalaktól” illene tudni egy „MIÉRT vezetônek”. A cikkrôl még egy annyit szeretnék mondani: több mint szegénységi bizonyítvány, amelynek értelmében: bárki szavazhat, akinek tagsági könyve van, és rögtön lereagálom: vajon nem számítnak a még többé-kevésbé RMDSZ mellett kitartókra? Ha másként nem megy, netalán választási csalással és plakátszaggatásokkal fűszerezve.
           A Székelyföld megye kapcsán egyetlen szó is elég kedves Orsolya, és ez az egy szó: Területi autonómia. Hátha sikerülne. Már megtettük az elsô lépést.
           Az Erdélyi ezredek a világháborúban című cikkhez: végre elindult egy folyamat, ami múltunk megismeréséhez vezet. Nem én találtam ki: ismerjük meg a múltunk, ami jövônk tervezésénél elengedhetetlenül szükséges.
           Jánossy Alíz személye képezi az áthidalást számomra a napilap (Krónika) és a hetilap között.
           A kék lapról.
           Mielôtt rátérnék a lényegre: említettem, hogy Olvasó vagyok elsôsorban, így olvasói minôségemben igenis kikérem magamnak, ugyanis én döntöm el, és csakis én, hogy milyen a szellemi táplálékigényem.
           Számomra mi az olvasható, és mi az, ami nem. Helyettem senki se gondolkodjon. És most jön saját magam cáfolata: Jánossy Alízt is olyan 2–3 hetente olvasom az „olvasható” kék lapban, és rögtön felfedezem a „diverziót”. T. i., hogy az olvasót hülyítik, ugyanis, ami a Rompressre hivatkozó értesülésre vonatkozik, az számomra hiteltelen és megdöbbentô is egyben, pontosan illeszkedik a „leszóltak Bukarestbôl” a Salamon Ernô Líceumban tervezett Tôkés László-féle Európai Uniós választások elôtti Korona teremben tartott gyűlés stílusához.
           Ugyanis Jánossy Alíz nem Gyurcsány, hanem erkölcsös családban, vallásos neveltetésben részesült családanya, aki nevét nem adta ilyen ocsmánysághoz, és ez a valóság kurtán és furcsán. Ez az axióma, vagyis az alapigazság, kérem szeretettel.
           Az, hogy az olvasó is gondolkodó ember.
A. C. M.

Aláírásgyűjtés és japán sztrájk

           A Munka-, Család és Esélyegyenlôségi Minisztérium megvonta a 18. életévüket betöltött diákoktól a családi pótlékot (gyerekpénzt). Holott sok diák 18 évesen még csak tizenegyedikes. Tiltakozások sora kezdôdött el az országban: elôször aláírásgyűjtést, majd japán sztrájkot szerveztek, amely során a diákok – tiltakozásuk jeléül – fehér karszalagot viseltek az órákon.
           Magyari Levente, a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács ügyvezetô elnöke mint elmondta, a GYTIT-t a Háromszéki Diákönkormányzat és a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének vezetôi keresték meg, hogy kapcsolódjanak be a gyergyói iskolák is a tiltakozó akciókba.
           A városunkban a középiskolák bekapcsolódtak a tiltakozásba, amelyet Kolumbán Boglárka, a GYTIT alelnöke koordinált. Mint elmondta, a gyerekpénz elosztása a tanügyminisztériumtól a munkaügyi minisztériumhoz került át, és a munkaügyi minisztérium elsôsorban életkorokban és nem tanulási idôszakokban gondolkodva döntött úgy, hogy ezt a támogatást megvonja a 18 éven felüli diákoktól.
           Az iskolában aláírásokat gyűjtöttek, és nemcsak a diákok, a tanárok is nevüket írták tiltakozásuk jeléül. Eddig több mint ezer aláírás gyűlt össze. Január 30-án, 31-én és február elsején a Gépgyártó Iskolaközpontban és a Salamon Ernô Elméleti Líceumban fehér karszalagosan vettek részt a diákok az órákon. Körülbelül 400 karszalagot osztottak ki a diákoknak iskolákként. Sajnos azonban, volt olyan diák, aki nem merte feltenni, attól tartva, hogy ha mégsem vonják meg a 18 évet betöltöttektôl a gyerekpénzt, még kevesebbet fognak kapni. Továbbá arról is tájékoztatott, hogy ha az aláírásgyűjtés és a japán sztrájk nem lesz eredményes, akkor az is megtörténhet, hogy más módszerekhez fognak folyamodni. A vakáció után folytatják a tiltakozást – mondta Kolumbán Boglárka, amelyet a középiskolák illetékesei is megerôsítettek.
           Balla Csaba, a Batthyány Ignác Szakkollégium diáktanácsának elnöke mint mondta, ôk is tartottak japán sztrájkot még január 28 és 29-én, majd abbahagyták.
           Kotró Karola, a MAKOSZ megyei tagszervezetének gyergyói illetékese elmondta, Hargita megyében Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Maroshévízen és Gyergyószentmiklóson gyűjtöttek aláírásokat a középiskolákban, amelyeket a MAKOSZ február közepéig a Munka-, Család és Esélyegyenlôségi Minisztériumhoz juttat el, hiszen egy hónapig lehet javaslatokat adni a gyerekpénz megvonásával kapcsolatosan. A MAKOSZ-nak az ügyben ennyi a hatásköre. Ha az illetékes minisztérium negatív visszajelzést ad, akkor a tiltakozást folytatni fogják az országos megmozdulásokkal összhangban, hiszen sok diák 18 éves koráig még nem fejezi be a középiskolát – mondta Kotró Karola.
Rancz Enikô

Jégpályafelújítás késôbb

           Hallani arról, hogy hamarosan felújítják a műjégpályát. Azt is beszélik, hogy a munkálatokhoz már márciusban hozzálátnak. A hír igaz, csakhogy akár a viccben, melyben a jereváni rádió…
           Valóban készült egy dokumentáció a jégpálya felújítására vonatkozóan – tájékoztatott Tánczos Barna szállításügyi államtitkár. Ennek alapján Gyergyószentmiklós önkormányzata 30 milliárd régi lejt, azaz három millió lejt igényel a szaktárcától, melybôl a jégpálya teljes felújítását elvégeznék (beleértve a világítást és a tetôzetet is). Az igényelt összeget azonban nem valószínű, hogy az év elején sikerül megszerezni Gyergyószentmiklós számára – folytatta Tánczos. Hiszen év elején, a költségvetés megszavazásakor mindig sokkal több az igény, mint amennyi a pénz. A 2008-as esztendô derekán, vagy év végén nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikerül támogatást szerezni a beruházásra. Tánczos hozzátette: az elmúlt évben lényegesen több lehetôség volt hasonló munkálatokra pénzt szerezni, nagy valószínűséggel lehetett volna rá pénzt kapni, amennyiben tavaly leteszik a dokumentációt. Idén azonban leghamarabb júniusban–júliusban mutatkozik lehetôség arra, hogy a gyergyószentmiklósi műjégpálya felújítására pénz kerüljön – hangsúlyozta az államtitkár.
Csata Orsolya

Keressünk polgármestert!

           Harmadik fordulóhoz érkeztünk Keressünk polgármestert! című játékunkkal. Ezidáig (amennyiben a többség dönt elv alapján rajzo-lunk fantomképet) a következôket tudjuk: a többség szerint a polgármersteri szék leginkább férfiakhoz illik. Ezen a héten az is kiderült, hogy a válaszadók 99%-a szerint maximum 50 éves lehet Gyergyószentmiklós leendô vezetôje. Sok kedves olvasónk meg is indokolja válaszát: „elegünk van a sok jó öregbôl”, „ha beválik, bírjon ki két mandátumot”, de olyan is van, aki szerint „nem a polgármesterrel van a baj, hanem azokkal, akik körülötte vannak”. A játékba benevezôk szinte egyhangúan arra voksolnak, hogy legalább 35 évesnek kell lennie leendô városatyánknak. Egyik kedves olvasó szerint „legtöbb 40 éves legyen, olyan, akinek tudatát még nem fertôzte meg a régi idôkben domináló tudományos szocializmus vírusa”. Köszönjük válaszaikat, továbbra is várjuk leveleiket!
           Ebben a fordulóban összetettebb választ várunk Önöktôl. A kérdésünk az, hogy milyen végzettségű személyt szeretnének polgármesternek. Kérjük, részletezzék: milyen szintű (szakiskola, középiskola, felsôfokú végzettég), valamint milyen szakirányú (orvos, tanár, asztalos stb.) végzettsége legyen.
           Válaszaikat kérjük, juttassák el a Gyergyói Kisújság (az egykori mozi bejáratánál levô) postaládájába. Azok között, akik bekapcsolódnak játékunkba, és segítenek megrajzolni leendô polgármesterünk fantomképét, kisorsolunk egy 200 lejes vásárlási utalványt (a Ben-Com-Mixt Kft-ben vásárolható le) és egy kétszemélyes vacsorát a Muskátli vendéglôben. De a nyereményeknél is sokkal fontosabb, hogy közösen gondolkozzunk el, milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkeznie annak, aki Gyergyószentmiklóst kimozdíthatja a tehetetlenségbôl!

Mibe került két hiányzó betű?

           Sok esetben a helyi szervek tisztviselôinek figyelmetlensége következtében sok baja származhat az embernek a nevek elírása miatt. Ismeretes, hogy a székely ember szereti a szavakat rövidíteni, kiejtésük megkönnyítése miatt. Azokat leegyszerűsíti, sôt sokszor össze is vonja. Nem gondol arra, hogy késôbb abból bajok, kellemetlenségek lehetnek. Így történt, amikor az egyik barátom egy magánhangzó és mássalhangzó hiánya miatt ötmillió régi lejt kellett fizessen. Ugyanis a Bartalis családi név helyett Bartis nevet írtak a régi okiratba. Ezt kellett kiigazítani sok utánajárás, kellemetlenkedések mellett, csak azért, hogy visszakaphassa a szülei után járó erdôs területet.
           Igaz az, hogy a községben sokan vannak, akik a Bartis családnevet viselik, de ugyanannyian vannak azok is, akik a Bartalis név alatt szerepelnek. A szóban forgó esetnél a barátom hiába bizonyította, igazolta, hogy ô nem Bartis, hanem Bartalis, a jogtudó tisztviselô nem fogadta el a testvérek, rokonok, tanúk igazolását, hogy a régi aktában névelírás történt. Nem volt pardon. A tanúk, testvérek bizonyításait nem vette tekintetbe. Hiába van törvény, amely a tanúkkal való igazolást érvényesnek tekinti, mint ahogy azt a 247/2005-ös törvény, s annak a 2005. augusztus 4-én a 890 számmal kiadott szabályzata is elôírja, neki hiva-talos akta kellett. Törvényes igazolást követelt, közjegyzôileg vagy bírósági határozatot a név kiigazítására. A bajba kerültnek fel kellett sorakoztatnia a közjegyzônél a testvéreket, a rokonokat, a tanúkat, hogy családi nevét kiigazíttassa, hogy ô ne Bartis, hanem Bartalis legyen. Így került neki az a betű és az l betű ötmillió lejbe. Ez nem csak késleltette az ügy intézését, hanem sok idegességbe, fáradságba került. A név kiigazítására bizony a havi nyugdíja is elment.
           Ezt az esetet csak azért írtam le, hogy a tisztviselô, amikor elkészít egy aktát, ha székely, a szavakat, neveket akkor se rövidítse. De ha ez a múltban mégis megtörtént, a mai tisztviselô ne legyen a pápánál pápább. Ha a törvény által meg van engedve a tanúzás, azt vegye figyelembe, alkalmazza, s a szegény embert ne veresse felesleges kiadásokba.
Id. Király Sándor

Másképp is lehetne…

           Idôközönként városunk lakossága szemtanúja lehet szabadtéri cirkusznak.
           Mirôl is van szó? Sajnos, minden nap szembenézünk egy szomorú esettel, a gazdátlan kutyákkal kapcsolatosan. Ezeket az állatokat lövöldözik, elaltatják, embertelen módon bedobálták az autóba, és elszállítják az úgymond ideiglenes menhelyre.
           Én tudom, hogy a lakosság két kategóriába sorolható: van, aki szereti és érez a kutyák iránt, és van, aki nem szereti és bosszantja, hogy léteznek. Mind a két kategóriának igaza van.
           Ellenben nincs igaza annak a hivatalnak és vezetôinek, akik elrendelik, hogy ilyen körülmények között bánjanak el a kutyákkal. Ôk nem hibások, hogy vannak! Volna emberségesebb és normativáknak megfelelô megoldás. Például az adófizetô polgár pénzébôl a hivatal elkülöníthetne egy bizonyos pénzösszeget ennek a problémának az orvoslására – úgyis, sajnos, nagyon sok közpénz költôdik, amibôl a lakosság nem élvez semmit.
           Ha valami megoldást nyerne, akkor a lakosság civilizáltabban tudna a közterületeken közlekedni és biztonságosabban.
           Lehetne létesíteni megfelelô átmeneti menhelyet, és begyűjteni a kutyákat. Azután ivartalanítani, a beteg és idôs példányokat végleg elaltatni, és így idôvel csökkenne lényegesen a létszámuk a városban.
           Remélem, hogy elérkezik az az idô, amikor egyéb negatívum mellett, bár a gazdátlan kutyák sorsa megoldásra talál.
           Tisztelettel
Antal V. Péter

Elsô futam: Irány Háromkút

           Verôfényes, hihetetlenül kék égbolt alatt hagyom el a befagyott Gyilkos-tavat. Sehol egy felhô, és kimondottan meleg ez a február eleje. Bár havas a táj, itt-ott kikandikál a fekete föld és a száradt fűcsomó. Az égen csak egy hollópár úszik, szaggatott károgásuk töri csak meg néha a csendet. De az is elmosódott, valahogy úgy, odaillô, tájba simuló. Mikor felkapaszkodom a Gyilkos és a Csiki bükk közötti hágóra, csak meg kell álljak egy percre. Az ezerszer látott táj mindig újabb arcát mutatja. Jön, hogy azon- nal átöleljem, mert a csapodár, facér menyecskénél is cifrábbul változtatja magát. Nincs két olyan perce az esztendônek, amikor ugyanolyan lenne. Most fehér lepellel burkolta magát, mint a szűzi menyasszony. A szemközti oldalon az általam különösen kedvelt Lucs-kô tör az ég felé. Jogosan, hiszen nincs egy olyan hely a környéken, ahol szebben lehetne szemre vételezni a szoros csodálatos mészkô várormait, mint onnan. A szomszédja, a névtelen, csúcsán elsô világháborús erôdítményt ôriz. Sok jó vitéz hagyta ott a fogát vala-mikor '16-ban. Sírjaik ott domborulnak a Vereskô-patak jobb oldalán, Gyergyószentmiklóstól a tóhoz jövet, közel a telephez. A tavaly lelkes fiatalok rendbe tették a nyughelyeket és a környéket. A mellettem álló ortodox, pár éves kolostor már az újabb világ terméke. Megbiztatom Natasát. A 21 esztendô nôben fiatal, de autóban öreg. Ezért illettem orosz nôi névvel, stílszerűen a fehér Lada Nivát, és elindulok lefelé a Kis-békás völgyébe. Na hiszen, méltatlanul hívjuk „kis”-nek, mert jóval hosszabb a forrásától számítva, mint a Nagy-békás, amelyik a Gyilkos-tóból ered. De úgy járt, mint a falusi rokon. A tó völgye a város része, fôút mellett van, a legtöbben azt ismerik, és ezért orozhatta el a nagy jelzôt. De, hogy ne legyek igazságtalan, határozottan szélesebb is, a Magyarok hídjánál a Nagy-békás, amikor felveszi a jobbról bezúduló testvére vizét. A völgy, a kisebbik völgye maga a csoda. Jobbról, mint valami hárompúpú teve, a Gyilkos háta hullámzik. Fenséges látvány és meglepô, mert az északnyugati, másik oldala, ahonnan fenséges panoráma nyílik a tóra, csupa mészkô. Az a tó szülôje is onnan siklott le, az elzáró gát a XIX. század elsô felében. Ezen az oldalon az erdô az úr. Sötéten mély, csupa örökzöld fenyô. Néhol egy-egy kisebb bükkös lopakodik be a zöld tengerbe, elvétve nyírfa is villan. Balról meredek hegyhátak ôrzik a víz útját, barázdált homlokukon ösvények, szénahordó utak tekerednek. Kacskaringó, kanyar, lejtô és olvadó hó. Lassan ereszkedem. Mindenütt épülô házak, csinosodó birtokok. A stílusok összevisszasága olyan jó balkáni. Neamt megyében járok már, a hágó után. A megyésedéskor, 1968-ban egyszerűen elparentálták ezeket a részeket, amelyek az egykori Maros Magyar Autonóm tartományhoz tartoztak. Ott lentebb, már a kisinyói (Chisinau) polgármesternek is van villája. Szűk két kilométer után átkelek a patak felett egy omladozó betonhídon. Balra a hófödte út a Lucs-kô alá vezet és onnan Almásmezôre (Bicaz Chei). Egy kis ugrás, és máris kapaszkodó következik, a Kis-békás felsô szorosa alatt. A tetôn ismét megálljt parancsol a Természet: visszanézek. Lehet, hogy már százszor is lefotóztam, de ám legyen ez a százegyedik. Oltár-kô, Ôr-kô, Kis-békás alsó szorosa, mindez egy marékban. Hátul a Bernád, csupasz, hósipkás teteje. Uram, de gyönyörű! A most bal oldalt húzódó sziklák ügyelik a Zúgót, egy csodálatos vízesést, mely annyira rejtett, hogy a moraja sem hallatszik. Újból nekiindulok. A balra lévô kertek nyaranta a fenyôalja (rizike) kedvelt területei, percek alatt lehet a szakasztót, kosárkát megtöltetni, ha esôs az évszak. Röviden ereszkedem, majd újabb híd és újabb emelkedô. Aki elôször jár erre, nem is sejti, hogy a kanyargós hágó mit rejt. Egy miniatűr szoros, a Békás-szurdok törpe testvére kezdôdik itt, és szűk kilométer hosszában lehet bámulni a meredeken csapongó mészkôfalakat. Olyan tizenvalahány méter magasságig kell csak felemelni a tekintetünket, de így is megragadó látvány, a bal oldalt zubogó patakkal egyetemben. Olyan a hely, mint a legszebb álmainkban. A csend mélységét még a kôrôl kôre zuhanó víz ezernyi fuvolájú koncertje sem zavarja. Sôt, kimondottan fokozza. Amikor hűs fuvallat lebben, a fűz és nyír vékony törzse táncot lejtve vibrál, mint a megborzadt ember lelke. Lehetetlen meg nem pihenni egy percre. Bár a szűk út, amelyet inkább széles ösvénynek mondanék, meglepetéseket is tartogat, hiszen a szembe jövô járművet nehéz megkerülni, fôleg a havas tájban. De működik itt még a jóérzés, és a bajba kerülteken azonnal segít a másik. Elhagyom ezt a tündéri katlant, és egy meredek, jobbra kerülô után teljes pompájában elém tárul Három-kút völgye. Hosszúmezônek mondják a helybeliek azt a pusztányi legelôt, amelyik a Fekete-Hagymás alatt húzódik, az út két oldalán. Balra a Kis-békás sodra gömbölyített kavicsokkal pakolta meg a part két szélét a szoros elôtt. Olyan valódi napozó-, homokozó-, bográcsozóhely ez. Hát, az út, az elég mostoha sorsban tengôdik, mert még Natasa is bukdácsolva halad. Csodálom is, amikor modernebb, puccosabb járművel találkozom itt. Az érdes, éles kövek száza dobol az alvázon, amikor száraz helyre kerülök. Fütyül a szél a fehér buc-kák felett, a villanyoszlopokat körülviháncolják a táncra kerekedett finom hókristályok. Igen, elektromos vezetékek szaladnak a település felé, de nem csak úgy egyszerűen. A kilencvenes évek elején egy katolikus pap álmodta meg azokat. Ottó atya összekalapozta, kiimádkozta a civilizációs áldást, amit az állam bácsi megtagadott a háromkútiaktól. Vagy lehet, hogy nem is tudott róluk? Olyan ágról szakadtak azóta is azok, akiket én a házi csángóinknak nevezek, mert a két megye határán, a bábák sokaságában, minduntalan lepottyan a kisgyerek. Formailag Gyimesközéplokhoz tartoznak, de ha bajuk van, akkor Gyergyószentmiklósra futnak orvosért, papért. Ha telekkönyvezni kell, akkor irány Békás, és ha meg kell keresni a betevôt, akkor az ég tudja, hol állnak meg...
           Tekintetet vetek a Kerek-kô felé, amelyik lezárja a Gyilkos vonulatát. Olyan, mint a kucsmáját letevô, hajlott korú és hátú férfi esze fazeka. Egy pillantás, és máris haladok a nagyon is fiatalnak mondható település irányába. A folyóvíz két oldalán elszórt házak fűzére Háromkút. A nevét adó források a felsô felében vannak, a hegy alatt, télen-nyáron azonos hômérsékletű vizet bugyogtatnak a szabadba: úgynevezett meleg vizűek. A patak jobb oldalán a Gyimesekbôl, Felcsíkból és Gyergyóból ide származottak vertek fészket, míg a bal oldalon a békásiak. Megfér egymás mellett a „jónapot” és a „bunazua”. Mint ahogyan az öregek tették valaha nálunk is, mindenki mindenkinek köszön. Barátságosan int nekem is az a pár járókelô: na, itt van megint a csónakháztól a fehér autós, aki szereti a gardonyt. A gardony, az a kézzel faragott, gordonka szerű hangszer, amelyet ütnek is és pengetnek is egy idôben (ha valaki nem tudná...). A gyimesi népzene elmaradhatatlan eszköze, az egyszál hegedű kísérôje. Felcsíkban is használatos, és amikor a fiatal Bartók és Kodály is járt errefelé, akkoriban még Gyergyóban is munkára fogták. A nap vakítóan süt az Öcsém-tetô ormáról, hiszen a Nagy-Hagymás vonulata mögött vagyunk. Jobbra a kápolnányi templomocska húzza ki magát a domb aljában, majd elhagyom az iskola épületét. Megérkeztem Háromkútra. Ha az elébb látot-tak csodásak, akkor ez a hely teljesen lenyűgöz. Egy tündéri völgy, ahol bizony nem könnyű megélni. Dombszerű hegyecskék, tetején esztenákkal, komor erdôkkel borított fenséges havasok, és meseszerűen gyönyörű mészkôsziklák veszik körül. És kellôképpen széles is, hogy a látottakkal soha be ne teljen az ide vetôdô. Megpihenek nézelôdve, és majd késôbb továbbtartok. Oda, ahová nagyon ritkán halad vándor, de az idevalóknak nem újdonság: Gyimes felé.
           (folytatása következik)
Török Zoltán

Milyen színű a csend?

           Fekete? Fehér? Ki tudja… Kalotaszegen fehérbe öltöztek annak idején… Kosztolányi azt mondaná: a csend lila… Ki tudja… Milyen nagyképű az ember… Magamra gondolok, milyen borzalmasan nagyképű az ember, ha író, akkor is, ha húsz éve nem jelent meg egyetlen könyve sem. A hallgatás is irodalom, az elhallgatás még talán súlyosabb, ijesztôbb irodalom, mint amikor omlanak a könyvek. Csakhogy nekem könnyű ezt elviselni, ugyanis van két dolog, ami erôt ad. Mármint a mindennapos, látható és megtapasztalható, hogy úgy mondjam, nap mint nap megélt vereség elviseléséhez.
           Az egyik az – anyanyelvem. Felkapom ezt a szót, és csodálom, mint egy sok-sok ezer év alatt simára, tenyérbe simulóvá csiszolt hegyipatak-kavicsot, és most nem arra gondolok, hogy „a víz szalad, a kô marad”, nem, egyszerűen a szóra gondolok: anyanyelv. Tudod, hogy mondják ezt szlovákul? Tudod, hogy mondják ezt szerbül? Tudod, hogy mondják ezt románul? Limba maternă – mondod, ne röhögtessél, Voiculescu! Nekem ilyenem nincsen, nekem olyanom van, hogy – anyanyelvem…
           A másik, ami erôt ad, a hatalmas rokonságom. El nem tudod képzelni, hogy ez a rokonság milyen erôt adó… Az elôbb már említettem Kosztolányit, de én most nem is a közismert nagyságokra gondolok… Ó, dehogy. Nekem egy Garay, egy Pázmány, egy Czuczor pontosan olyan erôt ad, mintha az anyanyelvem irodalmának a nagyjait sorolnám – a jéghegynek igaz, hogy csak a csúcsa látszik, de a kétharmada a víz alá merül, és ez a kétharmad az ijesztô (ne higgyenek nekem! Kérdezzék csak meg a Titanic utasait!).
           Azon viszont sohasem gondolkoztam el, vajon a tanárnak is erôt ad ez a két dolog? Mármint az anyanyelv, és mondjuk Temesvári Pelbárt? Pedig eltűnôdhettem volna rajta, hiszen évekig ültem egy tanáriban, és figyeltem, ahogy egy kolleganôm egyre jobban belekeseredik a megváltozott világ ôrültségeibe: a „reformba”, a „politikumba”, a pénz imádatába, az értékválságba…
           Hogy is van ez? Melyik betegszik meg elôbb? A lélek? Vagy a test? Kérdezd meg az orvosodat, nem fog tudni válaszolni rá. (Én úgy elárulhatom, szégyellni csak egyet kell: ha megbetegszik a jellem!)
           Amúgy, ha már itt tartok, a tanári sors nagyon szép dolog. Megtanítani a gyereket matematikára, földrajzra vagy angolra… Csupa hasznos dolog… De kisebbségben anyanyelvtanárnak lenni… Amikor a többség az anyanyelvedre tör, az otthonodra tör, az életedre tör, a múltadra tör…
           Nem csodálom, hogy lassan belekeseredett a kolleganôm az értékét vesztett világ ôrültségeibe…
           Nálam, nálad és nála nagyobb tanár, maga a Mester is felsóhajtott a keresztfán: Éli! Éli! – anyanyel-vemen: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?
           Hogy milyen színű a csend, azt nem tudom. De sok ezer éves anyanyelvem szerint a csend békés, a csend nyugalmas…
           Kedves kolleganôm, Anikó, én békés, nyugodalmas csendet kívánok Neked.
Györffi Kálmán

Elmúlik az életünk (Préd 3,20)

           Ft. Pál Sándor szentszéki tanácsos, kanonok, nyugalmazott plébános Gyergyószentmiklóson született 1930. július 7-én, hétgyermekes családból. Elemi iskoláit Gyergyószentmiklóson végezte, majd a székelyudvarhelyi ferences szerzetesrend által működtetett Seraficumban szerzett érettségi diplomát. A háború után három évig kuláknak minôsített kényszermunkásként dolgozott a Duna-csatornánál, ahol a szenvedés megérlelte papi hivatását. A teológiát éppen akkor végezte, amikor az emberkatedrális Márton Áron püspök úr börtönben volt. 1960. június 26-án Gyulafehérváron szentelték pappá.
           Szolgálati helyei: Gyergyócsomafalván segédlelkész és Alfaluban ezalatt megbízott plébános volt. További szolgálatának helyei: Magyarzsákod, Gödemesterháza, Hodos (itt 24 évet szolgált). 1995-ben nyugdíjba vonult Gyergyószentmiklósra. Majd 1995 és 2003 között ellátta az itteni örmény katolikus plébániatemplom szolgálatát. Keresztelt, esketett, temetett, misézett, s gyönyörű hangjával felemelôen énekelt. 2003-ban a székelyudvarhelyi Jó Pásztorról elnevezett papi öregotthonba vonult vissza, ahol 2008. január 29-én visszaadta lelkét teremtôjének. Végrendelete szerint a székelyudvarhelyi temetôben helyezték hamvait örök nyugalomra, 2008 Gyertyaszentelô Bolgogasszony napján délután 2 órakor. Akik énekelni hallották, nem mindennapi élményben részesültek. Kérjük a Jó Pásztort, fizessen odaadó, lelkes szolgálatáért örök élettel, s híveinek adjon egy szépen énekelni tudó, jó papot helyette.
(ARM)

Tudatformálási próbálkozás

           A címben szereplô elsô szó, sok idôsebb olvasó számára negatív jelentéstartalommal bír. E szó olvastán egyeseknek olyan vízióik lehetnek, mint az egykor ádázul agitáló bôsz pártpropagandista, kötelezô népgyűlés, felvonulás, faliújság, gumibot stb. Ez a kifejezés általában a diktatúrák idején divatos, amikor eszközökben nem válogatva, megpróbálják az egyéni felfogást egy közös masszába gyömöszölni, és valamilyen eszmerend-szer, „izmus” vagy politikai mozgalom szolgálatába állítani.
           Na, de ne ijedjen meg a kedves olvasó. Semmi ilyen szándék nem vezérel. Még mielôtt földhöz vágná ezt az újságot, gyorsan közlöm, hogy semmilyen politikai pártnak nem vagyok tagja, és amit akarok nem egyéb, mint figyelemfelkeltés és állásfoglalás két olyan közvetlen környezetünkben található érték érdekében, amelyek az ismeretlenség homályában kallódnak. Két olyan dologra akarom ráirányítani a figyelmet, amelyek nem megfelelô hangsúllyal szerepelnek a köztudatban, és amelyek esetleg az itteni ember egészséges öntudatának és önérzetének a pillérei lehetnének. Nem utolsósorban pénzt is lehetne kicsiholni belôlük. Az egyik ilyen elfekvô értékünk a Csíky-kert, a másik a néhai Bálint István tekerôpataki kerekes gyökérbôl készült bútorgarnitúrája. Na, de vegyük sorra a dolgokat.
           A múltkor olvasom az interneten, hogy Európa legöntudatosabb, önérzetesebb népe a svájci. És felsorakoztatja a cikk, hogy mi mindenre büszkék ezek a helvétek. Sok egyébb mellett megjelenik az üvegen, hogy ott indították a világ elsô erdészeti jellegű kísérletét, ami napjainkban is tart, és errôl könyv is jelent meg. Ôk erre is büszkék.
           Ekkortájt felhívott az egyik svájci ismerôsöm, affelôl érdeklôdve, hogy milyen italféleséget hozzon nekem onnan ajándékba, mert jön Romániába. Román állampolgárhoz méltó öntudattal és büszkeséggel közöltem vele, hogy hazánk italügyekben nagyhatalom, valóságos földi paradicsom. Sokszorosan lekörözi Svájcot. Lehet itt piálni kérem, „mint a paduc”. Márkáink a kékszesznél kezdôdnek… és „a felsô határ a csillagos ég” (ez egy komcsi tudatformáló jelszó volt). Arra kértem, inkább hozza el nekem azt a bizonyos könyvet az erdészeti kísérletrôl. És elhozta.
           Hát kedves olvasó, erre méltán lehetnek büszkék a svájciak. Egy keménykötésű, briliáns nyomdatechnikával készült, kitűnô fotókkal illusztrált könyv. Benne arról van szó, hogy egy August Bier nevű sebészorvos 1913-ban örökölt egy nagykiterjedésű tönkrement erdeifenyô-erdôt Sauen helységben. Az 1949-ben bekövetkezett haláláig (36 év alatt) ennek az autó-didakta, „botcsinálta” erdésznek sikerült a le-robbant egyfajú erdejébôl egy sokfajú, sokszínű mintaerdôt varázsolni, melyet országa legjobb erdôállományaként tartanak számon. Mindezek mellett a szakmáját is nagy sikerrel gyakorolta. A nemzetközi szakirodalom úgy tartja számon, hogy ez a világ elsô tudatosan elkezdett és folytatott erdészeti kísérlete.
           Na, de térjünk vissza szűkebb pátriánkba, itt 1883-ban a Svájcit 30 évvel megelôzve egy másik doktor (igaz ô jogász), Csíky Dénes egy nagylélegzetű, nyugodtan erdészetinek nevezhetô kísérletbe kezd, amikor is egy 13,5 hektáros területet vásárolt a város északi részén, ahol 7,9 hektár tűlevelű és 5,6 hektár tölgyerdôt létesít. Erdészetileg bebizonyítható, hogy a fafajok magját az akkori osztrák–magyar monarchia más vidékeirôl hozta (ebbe most nem kezdünk bele). Próbálkozásának lényegét és fontosságát a tölgy telepítése adja meg, amely sokkal melegebb vidékek jellegzetes fafaja. Az igaz, hogy itt valamikor létezett egy ôsrégi, helyi viszonyokhoz alkalmazkodott tölgy ökotípus, de a kert létesítése idején arra már csak a helynevekbôl lehetett következtetni úgy, hogy a tölgymakkot is máshonnan hozta. A telepítéshez szükséges körülbelül hatvanezer magból úgy huszonháromezer lehetett tölgymakk. Itt nem arról van szó, hogy egy unatkozó uraság, hogy lépést tartson a kordivattal, elültet százegynéhány fát, hanem igenis nyugodtan lehet erdészeti kísérletként kezelni, ha figyelembe vesszük a méreteit. Ezt egy erdészeti adoptációs kísérletnek vehetjük. Hasonlókat végeznek ma nyugaton ezzel a céllal, hogy kevésbé fagyérzékeny tölgy genotípusokat hozzanak létre. Na, de ne erdészkedjünk tovább. Ezek szerint a világ elsô tudatosan végzett erdészeti kísérlete nem Svájcban, hanem Gyergyószentmiklóson volt. Csakhát eddig errôl nem volt tudomásunk. Most már van. Sajnos, a két kísérlet eredményét nem lehet összehasonlítani, mert a gazdasági, társadalmi és történelmi viszonyok homlokegyenest különböztek. Amíg ott tartós béke és folyamatos fejlôdés volt, itt közbejött a világháború, országváltás, tönkremenés, leépülés volt a jellemzô. A mi emberünk is kivándorolni kényszerül, és Budapesten hal meg 1919-ben. Érdekességképpen megemlítem, hogy a jelzett könyvben August Bier életrajza 30 oldalt tesz ki, nem tudom, hogy Csíky Dénesrôl tudnánk-e írni bár egy oldalt.
           1919 után két tulajdonosa volt a kertnek a második világháborúig, azután jött az államosítás, egy rakás tulajdonoscsere, a sors iróniájaként még az akadémiára is rá van bízva. A lényeg az, hogy 1919 óta senki sem foglalkozik vele, azóta három váltásban vadul, az 5,6 hektár tölgyet a szomszédos kisfenyô majdnem kiirtotta, körülbelül 0,6 hektár maradt mára belôle. Ennek ellenére van remény a kert részleges helyreállítására, mert 2003-ban (egyszer a kert fennállása óta) csíraképes makktermés lett, ami körülbelül 5000 csemetét eredményezett, ebbôl mára maradt 1047 darab. Az illetékesek gazdát kell keressenek a kertnek, aki szakszerűen tud foglalkozni vele, és ôrizteti azt.
           Sajnos, ez az eset is bizonyítja, menynyit számít az, hogy hol, mikor és milyen társadalmi befogadó közegbe születik bele valaki. Visszatérve a köztudathoz, az is valahogy úgy aránylik a svájcihoz, mint a Csíky-kert az ottani mintaerdôhöz. Ott szórólapokon, prospektusokon keresztül reklámozzák azt, amijük van és büszkék rá. Tudatában vannak értékeiknek, és pénzt csinálnak belôle. Ezzel szemben mi… de jobb, ha nem is beszélünk róla, elég volt a siránkozásból. Egy másik, kevéssé ismert elfekvô értéke vidékünknek a tekerôpataki Bálint István kerekesmester abszolút egyedi, utánozhatatlan, 16 darabból álló gyökér bútorgarnitúrája. Amint arról többször beszámoltam, számos hozzáértô szerint (ezek mind pénztelenek), ez a garnitúra konkrét eséllyel pályázhatna a kézi asztalosság Guinness rekordjára, ha volna, aki felkarolja az ötletet. Egy ilyen pénztelen külföldi szakember, miután hangot adott határtalan csodálatának, azzal a megjegyzéssel búcsúzott, hogy „a ti vállalkozóitok még mindig azt hiszik, hogy csak lambériából és faházból lehet pénzt csinálni, és ez baj”.
           A mester leszármazottai hajlandók volnának olyan vállalkozókkal tárgyalni, akik szerzôdés alapján vállalnák a garnitúra reklámozását erre alkalmas környezetben és megfelelô szinten. Ebben a szenzációhajhász, eszement világban egy Guinness rekord sokat lendítene a vidék lagymatag turizmusán.
           Ezek szerint „kedves gyergyói székelyem” (ezt a megszólítást Györffi Kálmántól vettem át) légy tudatában annak, hogy ebben a medencében történt a világ elsô erdészeti jellegű kísérlete. Azt se feledd, hogy Tekerôpatakon a 180-as házszám alatt egy Bálint István nevű kerekesmester tiszta, csupa borsikagyökérbôl egy csodálatos szépségű, használható! bútorgarnitúrát csinált, amelynek nincs párja a világon.
           Aki nem hiszi, rakjon meg egy kamiont borsikagyökérrel, hordozza körül a világon, és gyôzôdjön meg arról, hogy hányan készítenek belôle bútort. Azt is tudjad, hogy ezt a közösséget, melynek nincs egy kiegyensúlyozott identitástudata (egyik irányba se „túl”), azt semmibe veszik más népek.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Szocialista Párt „viszonya” a 2004. december 5-i népszavazás után – négy év távlatából

           A 2007-es európai választások következményeként, válságstábok tömkelegét hívta össze az RMDSZ vezérkara. Miért és hogyan került ebbe a helyzetbe a szövet-ség az számomra nem érdekes téma, viszont annál jobban érdekelne, hogy nincsen-e kapcsolatban a szövetség páratlan meggyengülésével a „külpolitikája”, vagyis a magyarországi politikai szereplôkkel való viszonya? A kérdést azért tartjuk aktuálisnak és elgondolkodtatónak, mivel az RMDSZ-t az ôszi európai választások során nyíltan támogatta a Magyar Szocialista Párt, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége. Az a hat éve kormányon levô koalíció, amely 2004 decemberi népszavazás során több mint 4 milliárd forintot dobott ki az ablakon, hogy elhárítsa a „székely–román” veszélyt, a képtelen vádak, jobban mondva hazugságok egész sorozatát állítva gyôzte meg a hiszékeny magyar állampolgárokat, hogy az utódállamokban élô magyarok szociális, gazdasági és még ki tudja, milyen veszélyt jelentenek számukra. Tehát választ kellene adni, hogy a 2004. december 5-i népszavazás bukását támogató MSZP-SZDSZ pártokkal miért is annyira közeli, fogalmazhatjuk akár partnerinek is, az RMDSZ viszonya? Ezt próbáljuk az idôben visszavezetve néhány gondolattal megvilágítani a következôkben, ugyanis errôl a vezérkar, élén Markó Bélával nem nagyon beszél. Legalábbis nincsenek errôl adataink.
           Talán nem „fals” patriótázás, ha le merem írni, hogy mindannyiunk szívében, lelkében mély sebet, keserűséget hagyott a 2004. december 5-i népszavazás. A csermaneki-kádári rendszer több évtizedes nemzetellenes iskola-politikája (köszönhetôen e nevelés-politikának a magyarországi magyarok közül nagyon sokan, a 80-as években, nem is hallottak határontúli magyarságról), Gyurcsány „lehengerlô”, de nem létezô gazdasági következményekre kiterjesztett mocskos kampánya és a magyar „értelmiség” (meg is kellene jelölni, hogy mit és kit jelöl napjainkban ez a fellengzôsen hangzó terminus) egy jó részének, vagyis kb. 80%-ának hitványsága miatt az eredményt már november közepén biztosan tudta/tudhatta egy kis történeti és politikai rálátással (is) rendelkezô ember. Fásultan, kiégetten gondolok a mai napig is erre, eszembe jut, hogy két héttel 2004. december 5. elôtt egy régész liberális kolléga teljes természetességgel és nemes egyszerűséggel hazaküldött Romániába. Történeti középtávban próbálván szemlélni ezt a szociológiai jelenséget, már akkor rájöttem, hogy ha nem lesz sikeres a népszavazás, egy „belsô” Trianon lehet ebbôl. A népszavazás sikertelen volt, és teljesült a liberális kollégák álma: haza is jöttem (már amennyire Bukarestet hazámnak tudom nevezni).
           Négy év elteltével a félelmem egyáltalán nem alaptalan: mint Erdélyben, a Bánságban és a Partiumban is nagyon sokat utazó ember ennek egyértelmű jeleit fedezem fel minden egyes alkalommal a magyar nemzetiségűek között. Egyesek románnak, mások székelynek, vagy romániai magyarnak tartják magukat, tehát valamilyen tudathasadás kezdeteit mérhetjük, szemlélhetjük kétségbeesetten, amelyet azonban a nemzeti gondolat egysége elôl és a kozmopolitizmusba (avagy a semmibe) menekülô, helyesebben fogalmazva ugró magyarországi és erdélyi baloldal, csak üdvözöl, és amelyre rájátszanak eléggé vaskosan a semmitmondó cikkeikkel egyes romániai magyar napilapok még a jó „komcsi” idôkben nevelkedett újságírói is.
           Ugyanazon az estén, december 5-én, a cinikusan dörmögô „humoros” Kuncze Gábor után, megszólalt telefonon Markó Béla is, Bukarestbôl. Rá jellemzô módon, a kérdést megpróbálta kerülni, egyértelműen felelôst természetesen, nem nevezett meg (pedig meg kellett volna tegye!!), kifejezve azonban mélységes sajnálatát. De vajon miért, csak így gôzölgött az RMDSZ-es pártvezér, hiszen Markó igencsak jól tudta, hogy a magyar kormány kb. 4 milliárd forinttal „védte” meg a magyarokat, és azt még jobban tudta, hogy a magyar kormány minden évben mindössze 2 milliárd forinttal szúrja ki a szemünket, tehát kétszer kevesebb pénzzel, mint amennyit a háromhetes kampány alatt kihajított az ablakon!!! Errôl a volt költô egy szót sem ejtett. Miért? Arról lenne szó, hogy a koldusoknak az alamizsna is pénz? Vagy más érdek is volt ebben a játszmában?
           A négy év alatt, mint a hazai és a magyar politikát követô, és kritikai érzékkel megáldott ember, másra is rájöhettünk: az RMDSZ nem nagyon volt már akkor sem érdekelve az évszázados trianoni jogfosztottságunk méltányos rendezésében, és most sem. De miért nem? Nem vagyunk valamilyen háttéralkunak, mondjuk, szenvedô alanyai?
           Számunkra úgy tűnik, hogy a 2004. december 5-i „gyôzelem” után „Oszd meg és uralkodj!” eredetileg mást jelentô, azonban átértékelhetô alapelv alapján az RMDSZ és az MSZP fel akarta osztani az anyaországi és erdélyi politikai színteret: Erdélyben az elsô, Magyarországon a második keverje a politikai lapokat. Ennek reális esélyei voltak akkor, és maradtak késôbb is: a FIDESZ 2004 decemberében óriási presztízsveszteséget szenvedett, Erdélyben pedig az RMDSZ ellenzéki oldala szervezett formában ismeretlen volt még abban az idôben.
           Ennek alapján egy olyan megegyezés születhetett, amelynek alapján az RMDSZ „elfelejtette” az állampolgárság kérdését (feltehetô a kérdés, hogy hányszor is állt elô azóta ezzel a kéréssel?), az MSZP támogatja az „erdélyi egységet” megjelenítô RMDSZ-t. „Köszönetképpen” az RMDSZ ki próbálja törölni a feldühödött erdélyi fejekbôl az MSZP-fóbiát, vagyis az egész politikai manôver a magyarországi politikai felelôsség szétszórásának, széthintésének terve volt. Közérthetôbben úgy is fogalmazhatunk, hogy minden magyarországi politikai szereplôre rá kell kenni a felelôséget ezért a szerencsétlen kimenetelű népszavazásért. Valljuk be: a terv ördögien zseniális, és sajnos, úgy tűnik, hogy egyre sikeresebb is, hiszen ma az erdélyiek egy része az egész magyar társadalmat, illetve az egész magyar politikumot tartja felelôsnek december 5. miatt. Csak megemlíteném azonban, hogy a kettôs állampolgárságról szóló népszavazás támogatásáért a FIDESZ, de az MDF is, majdnem belebukott, nem is beszélve arról, hogy a magyar állampolgárok egy jó része legalább hasonló szívfájdalommal és szégyenérzéssel emlékezik a mai napig is erre a gyalázatos tettre. Tehát emlékeztetem a kedves olvasókat, hogy a felelôsség nem érint minden magyar állampolgárt, hanem elsôsorban csak az MSZP és SZDSZ koalíciót, és kisebb mértékben a buzdításukra NEM-el szavazó magyar állampolgárokat. Kedves erdélyi magyarok, ne feledjük ezt el, és ezt így is raktározzuk a memóriánkban.
           A cinkos közeledést a két szervezet (RMDSZ-MSZP) között az újabb 2006-os FIDESZ választási vereség egyértelművé tette: míg az anyaországban hetekig a baloldali posztkommunista média Orbán Viktor és a FIDESZ eltűnésérôl „aggodalmaskodott”, az MSZP és az SZDSZ parlamenti képviselôk felszólalásaikban pedig Orbán Viktor nyugdíjba vonulását javasolták (pl. Kuncze Gábor parlamenti beszéde), itthon az RMDSZ vezetôi számára világossá vált, hogy a magyarországi jobboldalt jelképezô FIDESZ történelmi vereséget szenvedett, és rövid idôn belül eltűnik a politikai porondról. Hogy az egész helyzet hirtelen, egy–két hónap alatt megfordult, igencsak aláásta az RMDSZ-vezetôk reményeit, azonban úgy tűnik, hogy ennek ellenére a mai napig sem hátráltak ki az MSZP-SZDSZ-szel kezdett táncból. Bukaresti diplomáciai ügyesség – magyar módra.
           A múlt nyári események egy ilyen háttér- alku meglétét a két szervezet között nagymértékben igazolták. Tusnádfürdôn megszervezett MIÉRT-táborban (az RMDSZ fiatalságát tömörítô szervezetrôl van szó) a fô „meghívottak” az MSZP fiatalságát egybefogó szervezet, a Fiatal baloldaliak voltak. Tehát a múlt nyáron az erdélyieket „bűnbagázsnak” nevezô MSZP-s fiatalok Székelyföldön, Tusnádfürdôn tobzódtak, itt próbálták magukat européernek és most már magyarnak is reklámozni (hiába, változnak az idôk, azóta Gyurcsányt már II. Széchenyinek is kikiáltották). Azok a fiatalok, akik néhány évvel ezelôtt „székely” veszélyrôl harsogtak, plakátokon, rádióban, tévében, förtelmes és egekbe ugró hazugságokat pumpálva a hiszékeny és félénk magyar állampolgár fejébe. Nem tudok semmit hozzátenni ezen egekig ugró pofátlansághoz a „pannon” testvérek részérôl, hogy 2004 után három évre itt halandzsáznak, de ugyanakkor az erdélyi fiatal RMDSZ-esek szolgai megalázkodásától viszont kiver a verejték. Miért volt szükség erre? Miért volt szükség közelebb hozni a pesti vörös ifjakat az erdélyi parasztokhoz? Egy ravaszabb, kigondoltabb lépéssel állunk szemben?
           Mit is hirdetett a MIÉRT által szervezett rendezvény? Mi is volt a politikai retorika? A válasz egyszerű: nem meglepô módon a legkönnyebben pumpálható, eladható gyakorlatilag semmitmondó európaiság, az úgynevezett européer fogalom (amit gyakorlatilag senki nem tud konkrétan értelmezni, azt ért mindenki alatta, amit éppen akar) népszerűsítése volt. Egy olyan álomvilág létét és képét próbálták vázolni a naiv székely fiataloknak, amely a Magyarországon rosszul értelmezett liberalizmus, illetve a hagyományoktól elfordulás idôszerűségének importját hangsúlyozta, halkan megjegyezvén, hogy ez a balekség az anyaországban nagy karriert futott, és fut be a mai napig is.
           E balliberális hagyomány alapján összekovácsolt (tév)eszme, a magyarországi értelmiségi körök egy része által szorgalmazott balliberalizmus az anyaországban nagyon jól elvégezte a feladatát: következménye Magyarország drámai gazdasági helyzete, és ennek még ismeretlen szociológiai tragikus hatásai (pl. a demográfiai kérdés). Tehát efféle sikerrecept alapján tanítanak minket vállvetve a magyarországi baloldal atyánkfiai, együtt a felvilágosult erdélyi fiatalokkal. Személyesen nem kérek belôle.
           Ennyit a MIÉRT által szervezett tusnádi bűvkörrôl, véleményünk szerint egyetlen célja volt/van: az MSZP erdélyi szalonképességének a visszaállítását célozza évrôl évre. Hogy eredményesen vagy sem, az egyelôre kétséges.
           Térjünk vissza azonban az újabb, RMDSZ-MSZP közös táncra, amelyre pontosan ôsszel került sor, és ami eléggé egyértelműen igazolja a két szervezet közötti cinkos „összekacsintást”. Az ôszi választási kampánya során az RMDSZ nyilvánosan is elfogadta az MSZP és SZDSZ támogatását, amit azonban nem hangoztatott, próbált elkendôzni. Egy ilyen esemény pl. Szekeres Imre – Markó Béla közös aradi koszorúzás október 6-án, ahonnan nem meglepôen hiányzott Gyurcsány Ferenc, ugyanis az MSZP második vonalához tartozó Szekeres nem keltett semmilyen közfelháborodást, hiszen nem a nevéhez köthetô a népszavazás.
           De miért is próbálta Markó és csapata elkendôzni az MSZP-RMDSZ féle „szerelmet”? A válasz egyszerű, az üllô és a kalapács közé került Markóék nagyon is jól tudták, hogy az erdélyi magyarok körében (még) él az MSZP-fóbia. Ha maga Tôkés nem száll be saját szakállára a választási kampányba, akkor is eléggé valószínű lehetett volna, hogy az MSZP-fóbiában élô romániai magyarság az efféle RMDSZ-SZDSZ l’amour láttán felhördül, és inkább novemberi piknikezést választja 25-én mintsem a Markó Béla és Frunda György nevével fémjelzett RMDSZ-t. Tényként kezelhetô néhány hónap elteltével, hogy ez az elkendôzés nagy részben sikerült is: a magyar nemzetiségű szavazók szavaztak (pontosan 5,52%-a), az MSZP pedig gratulálhatott, természetesen aggodalmát fejezve ki, hogy megbomlik az erdélyi egység, vagyis lefordítva számunkra ez azt jelentheti, hogy az „oszd meg és uralkodj” alapelv a végét járja.
           Azonban mást (is) látok az RMDSZ gesztusában: úgy tűnik nekem, hogy az RMDSZ rohamosan közeledett az utóbbi négy évben az MSZP felé, és talán még az a kérdés is feltehetô, hogy nem válik-e idôvel az MSZP külföldi fiókszervezetévé?
           Két tény azonban ezt a közeljövôben ellensúlyozhatja:
           1. Tôkés sikerével, az RMDSZ számára félô, hogy elveszítheti a közeljövôben választói tekintélyes részét.
           2. Ebben a pillanatban Magyarországon a 10%-on álló MSZP hasonlóan „alattvalók” hiányával küzd, tehát az RMDSZ totális politikai öngyilkosságot követ el, ha ebben a politikai táncban tovább is szerepet vállal. Nem elképzelhetetlen a jövôben, hogy éppen ezért Markóék távolodni kezdenek a Gyurcsány Ferenc vezette kommunista utódpárttól. Ugyanakkor egész Európában, de hangsúlyosan a keleti régiókban a baloldali pártok krízise figyelhetô meg, kezd nem idôszerű baloldalinak lenni. Talán kezdtek távolodni a néptömegek a kommunista utódpártoktól? Ideje lenne!
           Ehhez kapcsolható az a tény is, hogy ha Markóék nem rendezik a viszonyukat a hatalomhoz egyre közelebb álló magyar jobboldallal, akkor a jövôben búcsút inthetnek a magyar állami támogatásnak, mint ahogy 2008-ban, ahogyan valószínűsíthetô a Demokrata Liberális Párt gyôzelmével a romániai kormányzati pénzektôl is elesnek. Ez pedig gyakorlatilag a Markó-féle vonal politikai végét jelentené. Nem lényegtelen az sem, hogy egyes erdélyi, jelentôs gazdasági potenciállal bíró, vállalkozók is hasonló vélekedésnek adtak hangot, sôt egyesek diplomatikusan Markóék távozását kérték (ld. pl. Pászkány Árpád Zoltán interjúját a Krónika 2008. január 5. számában).
           Két ok miatt azonban személyesen nem érzek különös szomorúságot ezen „dráma” láttán:
           1. Ha az RMDSZ annyira az MSZP uszályába került RMDSZ-es honatyák, hogy az európai választások során már az MSZP és az SZDSZ nyíltan is támogatta, akkor nem kellene bocsánatot kérjenek a román parlamentben ülô magyar nemzetiségű honatyáink Tôlünk, vagyis azoktól akiket éppen az MSZP-SZDSZ sikeresen szembeköpött ezelôtt négy évvel? Vagy Ôk is bohócként kezelik az erdélyi választóikat, mint ahogyan tette az MSZP és SZDSZ 2006-os gyôzelme után a saját magyarországi választóival?
           2. Miután az RMDSZ Frunda György személyi ismertségével és presztízsével kampányolt ez év ôszén, és ennek ellenére Winkler Gyulát küldte Brüsszelbe, személyesen úgy érzem, hogy az RMDSZ semmibe vette a saját választóit. Ilyen etikátlan lépés azonban nem jellemzô egy európai pártra.
           Néhány rövid következtetés
           Rövid és középtávú történeti szempontból szemlélve az RMDSZ 2004. december 5-e után egyre jobban a magyar baloldal uszályába került, ennek minden következményével. Aktuálpolitikai lényege ennek a kérdésnek abban rejlik, hogy titkon, 2004 decemberében és 2006 áprilisában Markóék azt gondolták, sôt remélték, hogy a magyar jobboldal végsô vereséget szenvedett a sikertelen népszavazás és parlamenti választás során, legfôképpen pedig az Orbán Viktor-féle vonal mindörökre eltűnik a történelem süllyesztôjében. Mint nagyon sokszor a bukaresti politizálásában is (itt látszik meg, hogy egyelôre a talleyrandi minôsítés lehetôségétôl sajnos, nagyon messze áll az RMDSZ vezérkara), Markóék balul léptek. Lebecsülték úgy 2004-ben, mind 2006-ban Orbán Viktor kitartását, makacsságát, illetve remek politikai szervezô- és meggyôzôképességét. A lapjaikat az MSZP mellé tették ki egy eléggé rizikós politikai sakktáblán, e játék mindenféle következményeivel, amely a jövôbeli bukásuk egyértelműen egyik kiváltó oka lehet. Hogy miért tették, annak vannak konkrét okai, de hogy miért követi ebben az ugrásban az RMDSZ-tagság, és hogy miért nem tud megújulni, új vezetôkkel és struktúrával ez a szövetség, az „egy más tál tészta” – fogalmazzunk székelyesen. És nem tévedek sokat, ha MSZP-hez hasonló szindrómáról beszélek, hiszen az anyaországi kommunista utódpárt hasonló krízisben nyög (ld. Hegedűs Zsuzsa interjúját HírTV 2008. január 11-i Rájátszás című műsorában).
           Az RMDSZ ezen rossz lépésének legfontosabb következménye a szövetség baloldali minôsítése, az MSZP-vel való azonosítása, illetve olyan besorolások, mint az erdélyi MSZP stb. Ilyen minôsítések a jövôben, amelynek az erdélyi közösség szavazóközönsége inkább jobboldali mentalitású és érzésű, vagyis messze áll a baloldali politikai kozmopolitizmustól, a szervezet politikai halálát eredményezhetik a közeljövôben.
           Gyurcsány-Markó féle tánchoz asszisztáltunk és asszisztálunk mi is, erdélyi magyarok, amit egyesek (pl. egy bukaresti barátom) pedig annyival elintézettnek látnak, hogy ez a politika. Csak, remélhetôleg a politikát, a politikust az emberek még értékelik is, pontosan minden négy évben, és ismerjük azt a jó magyar közmondást, hogy „addig jár a korsó a kútra, míg...”. Hogy fejezôdik be ez a közmondás, azt az RMDSZ vezérkarára, illetve a magyar választókra bíznám. Ugyanakkor érdekes, hogy az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, tehát letért a jól járható és átlátható politikai útjáról, hiszen a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége tudtommal eléggé messze vannak az európai jobboldaltól.
           És végül egy kérdés: a fentebb említett gondolatok fényében nem kellene elgondolkodjunk, hogy egyáltalán történt rendszerváltás itt Erdélyben? Ugyanis, ahogyan Magyarországon egyre többen vallják, hogy anyaországunkban, ebben a pillanatban inkább politikai restaurációról lehet beszélni, nálunk, az erdélyi fenyvesek között is talán fel kellene tegyük a kérdést, hogy milyen korszakot is élünk: Cromwelrôl vagy éppen Stuartokról beszélhetünk? A válasz mérlegelését Önökre, újságolvasókra, Erdélyben élô magyarokra bíznám.
Gáll Erwin, a Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa

Erdélyi ezredek a világháborúban

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Brassói csata (október 7–9)
           Október 7-re Falkenhayn a 9. hadsereg XXXIX. hadtestét Brassóra, éspedig a 76. hadosztályt Zernyest felé, a másik kettôt Vledényen át irányította. Az I. hadtest 89. hadosztályának Földvárra, a 71-nek az Olt könyökében levô Köpecre kellett mennie. A román 2. hadsereg a Duna mellôl három teljes hadosztály erôsítést kapott, és hat hadosztályra növekedett csapataival a Zernyesttôl keletre levô Muscelului-hegyhátat, a törcsvári szorost, Brassót nyugat és kelet felôl, továbbá a Szentpéternél síkságból kiemelkedô Hönigberg és az Olt könyökében lévô Barabás 663 gerincet kellett megszállnia.
           A csata a románok részérôl mindjárt rendetlenséggel kezdôdött, mert csapataik egy része csak akkor kapta meg a harcintézkedést, amikor a határ felé, visszavonulás közben már túlment a megszállandó vonalon, és így hátramenetbôl kellett ôket helyükre visszairányítani.
           A törcsvári szorosra támadó 76. hadosztályt Zernyestnél a Toháni-völgybôl való kibontakozásnál a Muşcelului-magaslaton igen jól elhelyezkedett román tüzérség úgy feltartotta, hogy arctámadás helyett Zernyesten át, illetve egy oldaloszlopnak Holbák felé kellett kerülnie.
           Brassót a déli órákban az 51. hadosztály nyugatról Vidombák felôl, a német 187. hadosztály északról Höltövény felôl támadta meg, s utóbbi egy zászlóaljat a vasúton túl, Szentpéteren át irányított. Az ellenséges utóvédek visszavetése után mindkét hadosztály erôsen közeledett a város felé, de sötét este lett, mire a várost védô románok utcai harcban való kiverésére rákerült a sor. Ezért – nehogy a csapatok egymásra tüzeljenek – csak a német 189. ezred hatolt be a városba, és heves utcai harc után sikerült is az északi városrészt birtokába vennie.
           A Szentpéterre rendelt német zászlóalj megszállotta az ott levô magaslatot. Délután azonban odaérkezett az a román oszlop, amelyet már Tatrangtól fordítottak vissza oda, és sokszoros túlerejével reggelig tartó harc után leszorította az ott levô német zászlóaljat.
           A 89. német hadosztály estére Földvárra, a 71. hadosztály Köpecre jutott. Míg tehát azok is Brassóhoz érhettek, azalatt az ott levô csapatainknak nehéz harcban kellett kitartani, mert közben odaértek a románoknak a Dunától küldött többi erôsítései is.
           Október 8. ennek dacára meghozta a nekünk kedvezô fordulatot. A 9. hadsereg jobb szárnyán támadó 76. hadosztály átkarolása folytán a románok föladták az erôs állást képezô Muşcelului-magaslatot, és megindultak hátrafelé. Egy – a Dunától érkezett – tartalékdandár az üldözôk útját akarta volna ugyan állani. De a 76. hadosztály mögé tartalékul beosztott 302. honvéd gyalogezred Zernyest felôl az elôsietô román dandárra vetette magát, és ezzel eldöntötte az ottani harcokat. A románok – a Törcsvárnál elôkészített védelmi vonalban meg sem állva, hanyatt-homlok siettek azon túl a határt képezô Törcsvári-hágó felé, s a határon készen levô fedezékeket szállották meg.
           Brassóban egész éjjel tartott az utcai harc, és a románok a várostól nyugatra is rendkívül szívósan tartották magukat a honvédek elôtt. Ezek végül a késôi déli órákban hosszas küzdelem és ismételt rohamok után véres szuronyharccal foglalták el a város nyugati szélén bástyaként emelkedô hegyek igen erôsen kiépített állásait. Ugyanakkor a németek déli irányban nyomultak át a városon, amit házról házra kellett az ellenségtôl megtisztítani.
           A románok ennek dacára már magukénak vélték a gyôzelmet, mert leszorítva a Szentpéter melletti Hönigbergrôl a német 187. hadosztály ott levô kisszámú csapatait, Brassó felé indították erôiket, hogy oldalba és hátba támadják a városba és azon túl jutott ezredeket. Tervük azonban rövidesen teljes csalódássá vált, és csapdájuk hamarosan ôket magukat fogta meg; amivel végképp el is vesztették a csatát.
           Ugyanis minél jobban közeledett a keletrôl átkaroló támadás Brassó felé, annál jobban oldalba, sôt hátba érhette ôket a Morgen I. hadteste, mely akkorra már szintén közeledett a bárcasági síkon át Földvár felôl. Brassó teljes megtisztítását az 51. hadosztály honvédeire bízva, az ott levô német zászlóaljak a Szentpéter felôl támadó románok ellen siettek, és igen rövidesen végeztek is velük. És bár az észak felôl elônyomuló 89. német hadosztály a szétrombolt hidak és más akadályok miatt nem érkezhetett be idejében, és az aznapi harcokba már beavatkozni nem tudott, de a döntô támadáshoz a közeli Botfalunál készen állt. S a románoknak már ez maga is elég volt; az ôket oldalból fenyegetô támadást be se várva, kitértek az elôl, és már éjjel az egész vonalon megkezdték a visszavonulást a szorosok felé.
           Október 9-én a 9. hadsereg már harc nélkül indulhatott a visszavonult ellenség után. Felszabadult Brassó, ahol a rengeteg román halotton kívül óriás zsákmány maradt. Fogoly ugyan most se sok volt, ágyú is csak 25, de annál több volt a kezünkre jutott más hadi- és élelmiszer; utóbbiból csak vasútra rakva 200 teljes vagon az azon kívül hirtelen át se tekinthetôkön kívül.
           A románok mindenütt a szorosok határ menti megerôsített állásaiba mentek vissza. Velük szemben estére a 76. hadosztály a Törcsvári-szorosba, Törcsváron túl, az 51. hadosztály a Tömösi-szorosban Alsó-Tömösre, a 187. német hadosztály az Ósánci-szoros bejáratához jutott el, a 89. hadosztály Tatrangon, a 71. hadosztály Prázsmáron, a 3. német lovashadosztály az 1. hadsereggel összeköttetést képezve Sepsibükszádnál éjjelezett.
           Ezzel Erdély déli oldalán a magyarlakta területrôl mindenütt ki volt verve a román, csak a Brassó elôtti határhágókon ültek még mostan is.
           Események a brassói csata alatt és után
           Mint már említettük, az 1. hadsereg ellen a románok október 3-án intézték a leghevesebb támadást, de csúfos vereséget szenvedtek; 5-én már alig mozdultak, 6-án megindított támadásaink pedig már csak utóvédeket találtak maguk elôtt, amelyek maguktól mentek vissza mindenütt.
           Október 7-én az egész 1. hadsereg megkezdte az üldözést – mint már említettük – azzal a szándékkal, hogy a 61. és 39. hadosztály Csíkszeredától Gyergyó felé oldaltámadást intézhessen a románokra, mielôtt elérik a határmenti szorosokat. A 72. hadosztálynak a Görgény-völgyben és a Parajdról Gyergyóalfaluba vezetô úton, a fél 37. hadosztálynak a Maros-völgyben kellett a románokat hátraszorítani.
           A felszabadult területek csaknem kizárólag székely lakossága hálatelt örömkönnyekkel fogadta a felszabadító csapatokat, de az öröm könnyei közé sok helyen vegyültek a sírás, panasz és fájdalom könnyei is. Azé a fájdalomé, amit a magyar lakosság a román megszállás alatt szenvedett. Mert a románok vak elbizakodottságukban kíméletlenül és igen sok helyen embertelen kegyetlenséggel bántak a védtelen lakossággal. Olyan vad durvasággal, ami a normális hadviselés írott és íratlan szabályaival és szokásaival össze nem egyeztethetô. Olyan módon, ahogy mi a megszállott területek lakosságával nem viseltettünk soha, ami elôttünk nem csak szokatlan volt, hanem amit soha nem is hallottunk, az oroszok úgy nem viselkedtek soha. A székelyföldi falvak házain, kerítésein mindenütt ordítva díszelgett odamázolt România Mare, melynek oltalma alatt sok helyen találtunk kifosztott falvakat, kirabolt, feldúlt házakat, olyan vandál módon tönkretéve, szétszórva, összetörve, hogy azokba nem megszállani, de belépni sem igen lehetett. Nem egy helyen temetetlen halottakat találtunk a falu utcáján, akiket a megrémített lakosság eltemetni se mert az alig kivonult románok után; akiket leütöttek vagy lelôttek, rendszerint mert nem értették a nyelvüket, és emiatt nem tudták azonnal teljesíteni a parancsukat; vagy süket volt az illetô, s nem is vette észre, hogy a háta mögött rákiáltottak; vagy mert tiltakozni próbált erôszakosságuk ellen, vagy hogy bútorát, pénzét, ruháját, értékeit, állatait, kocsiját, lovát elvigyék. Hányszor követtek el brutális erôszakot asszonyokon és leányokon? Sokat lehetne összeírni azokról az atrocitásokról, amelyek hallatára ökölbe szorul a kéz, amelyeket vad népek se követnek el; sokat elmondani, összeírni a hadviselés ezen kulturnéppel össze nem egyeztethetô, és semmivel nem menthetô brutális túlkapásairól. Amikor például agyon akartak lôni egy öreg embert, mert házáról a liszttel ráragasztott plakátot elfútja a szél, s mikor a plakát elôkerült, akkor az utolsó ingéig kirabolták s meztelenül hagyták, majd agyonverték a védtelen öreget.
           (folytatjuk)

Kézcsókom, Budai Ilona!

           Ó, valaki megsértôdött. Hogy aszongya: „miért patkányozom le én azt, aki át akar iratkozni az RMDSZ-bôl az MPP-be?” (Ami állítólag igencsak gyakori jelenséggé vált az elmúlt – bejegyzés utáni! – napokban, már RMDSZ-korifeusok is nyilatkoztak errôl…)
           Válaszolok.
           Gyermekkoromban (a tanügybôl kirúgott apámnak) volt egy (igen szűk körű, szombat esti) kártyatársasága, összevissza három ember, az egyik a város legutolsó magánsusztere, a másik – és errôl fogok beszélni – a marosvásárhelyi bôrkesztyűvarroda kesztyűvarrója, igen jó szakember, ôk csak külföldre termeltek…
           Csak úgy mellékesen, apám is egy ôáltala varrt bundakesztyűt, én is egy ôáltala varrt bundakesztyűt viseltem telente (amíg el nem lopták).
           Magas, sovány ember volt, harsogó hangon vágta le a kártyát, hogy aszongya: „makkot bele!”, és ezen kívül nemigen beszélt, hihetetlenül szófukar ember volt. Valószínű, ezért választotta apám kártyapartnernek. Nem kérdezett ugyanis, és nem is beszélt magáról.
           Azt azért még én is tudtam róla, hogy a háború vége felé – fiatalemberként – beállt a Szálasi-féle pártba (ha tudnád, hogy mi volt az, drága jó gyergyói székelyem… Dehogy tudod, dehogy tudod… Na elég a’ hozzá, hogy ez egy ilyen zavartfejű, kiváló szónok volt, aki egy pár hónap alatt (a németek óhajára) rettenetes bűnöket követett el, vágóhídra vitte a magyar hadsereget, vágóhídra küldte a zsidó munkaszolgálatosokat, gázkamrákba „segítette” a zsidó – nem jól mondom: a magyar zsidók tömegeit…, de a magyar cigányok tömegeit is, hogy a magyar ellenállókról ne is beszéljek. Azt mondtam még, hogy „zavartfejű” volt, idézek tôle, ha érdekel, jó néhány hülyepolitikusunk hanghordozására ráismerhetsz: „A paraszt, aki tulajdonképpen az ôstermelôknek az eleje és veleje, nagy feladatkörében nem lehet más, mint a földnek egyedüli hivatott sáfára, és nem lehet más, mint a földbékének a biztosítója!”), aztán, negyvenöt után, a fent említett kisnyilast annak rendje és módja szerint néhány év börtönre ítélte a „népbíróság”. Amivel semmi baj nem lenne – az ember megfizet a tévedéseiért – ha a népbírósági tanú nem a marosvásárhelyi (nyilas) körzetvezetô lett volna, aki, idôközben, képzeljék, beállt a Román Kommunista Pártba. Futólépésben, gyorsan… patkányszerűen.
           Potkánum – ahogy a lengyel mondaná…
           …
           De mirôl is akartam beszélni?
           Ja, igen. Arról, hogy: „Budai Ilona ablakban könyökle, / Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. / Csak eszébe juta kéncsös küs ládája, / S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja…” Emlékszünk ugyebár a népballadára! Illene, mert székely…
           Na most, ez csak arról juta' eszembe, hogy eltűnôdtem rajta, milyen hihetetlenül nehéz feladatot vállal magára ez a… frissen bejegyzett MPP.
           Az elsô lépéssel, a helyhatósági választással semmi baj nem lesz, kerülnek majd tanácsosok és polgármesterek, ideje volt, ideje volt, hogy ne csak a tulipán könyököljön a koncért, ahogyan azt a „magas vezetôségtôl” megtanulta.
           Eddig könnyű, és már ez is megérte…
           De gondoljunk csak bele, mibe is keveredik ez az új magyar párt.
           Ne vezessük félre egymást: minden párt a hatalmat akarja megszerezni. Már hogyha – elég erôs. Ha nem, akkor ilyen „kutyapárt” ott pitizik a hatalom pártasztalánál. Például az RMDSZ, el sem tudom sorolni, elôbb nem pitizett, csak gazsulált Iliescunak. A pitizés ’96-ban kezdôdött Emil Constantinescuval, de sorolom: pitizés Victor Ciorbeanak (rendes fickó volt), pitizés Radu Vasile-nek, aztán nagypitizés Adrian Năstasenak, most pedig… Remélem, tudod, hogy hívják, drága jó székelyem a mostani kormányfôt…
           Egy dolog biztos, ha ez a székelyföldi politikai formáció nem akar tiszavirág életű lenni – akkor nem „pitizhet”. Két „pitizôbôl” ugyanis az egyikbe mindig be-lerúg az ember.
           Akkor viszont marad egy lehetôség: ellenzéki pártnak lenni.
           És most képzeld el, drága jó magyarom: Romániában nincs ellenzéki párt!
           Itt csak kormánypártok vannak!
           Az RMDSZ-szel az élen!
           Amelyik még akkor is kormánypárt, ha az országnak éppen nincsen kormánya!
           Nagy gond az MPP számára.
           …
           Valamit még könnyű elôrelátni: majdnem húsz év telt el, és ezalatt lezajlott az úgynevezett „nagyprivatizáció”. (Amit én politikai nagytolvajlásnak szoktam nevezni.) Ez úgy kezdôdött, hogy „nu restitutio in integrum” (Iliescu) és „nu ne vindem ţara” (Vadim) mert akkor nem tudunk lopni. Na most, az RMDSZ ennek az úgynevezett nagyprivatizációnak bizony haszonélvezôje volt… Csakhogy az idô eltelt, ha az új magyar párt azzal megy majd neki a parlamenti választásoknak, hogy „fiúk, ha bejutunk, hülyére gazdagodjuk magunkat”, akkor csendesen megsúgom: a „nagyprivatizáció” lezajlott, maradt a korrupció és a tyúktolvajlás.
           …
           De ha azon tűnôdöm, mit kell felvállaljon az MPP, legszívesebben káromkodnék.
           Soroljam, úgy nagyjából, mert ebben a kicsi lapban nincs elég hely hozzá…
           1. Az önálló, magyar „Bolyai” tudományegyetem. A maga összes szakával, és azzal a szellemi potenciállal, amit jelentene és jelenthetne… és ami nélkül, értelmiség nélkül, magyar jogász nélkül és magyar kertészmérnök nélkül, magyar mérnök nélkül és magyar ügyész nélkül, és magyarcigány tanítók és tanárok nélkül, magyar orvos és magyar közgazdász nélkül (vagy akár magyar író és magyar zongoraművész nélkül) nem lesz erdélyi magyarság.
           2. A magyar oktatás ügye az óvodától az egyetemig. Ez a Bukarestbôl diktált oktatási „reform” ugyanis a reformkorszak magyar oktatásának úgy kullog a nyomában, hogy a hatásait ki nem lehet számolni.
           3. A magyar „ember” létének elismerését, azzal a jogával együtt, hogy megalapozhassa a saját „boldogságát”, ami nem biztos, hogy egybeesik a „să moară şi capra vecinului” elmélettel, és egyáltalán nem esik egybe a „mai rău să nu fie” fohásszal.
           De ha komolyabb feladatokról beszélnék, bizony, az MPP-nek kell felvállalni azt (is), hogy a szlovákiai magyarság, az újvidéki magyarság, a kárpátaljai magyarság, sôt, képzeld, az amerikai, a kanadai, az ausztráliai és az izraeli magyarság sorsa pontosan úgy a bôrömöt égeti, mint a – szerencsétlen – magyarországiaké!
           (Arról pedig nem tehetek, hogy az RMDSZ húszéves szlogenjeit sorolom.)
           (Azt pedig ne felejtsd el, drága jó székelyem, hogy a nacsásasszonynak már akkor sem volt igaza, amikor azt mondta: „Bizony itt hagylak én, édes fiam téged, / Mert fiú helyébe fiút ad az Isten, / De pénzem helyibe ingyen nem ad Isten!”)
Györffi Kálmán


                                       Kisasszony
Öt módszer amivel megnyithatod a férfit

           Nem tudom, mit gondol, sosem mondja el, mi jár a fejében. – Ugye ismerôs a mondat? Tapasztalatok szerint a nôk és férfiak közel ötven százalékának problémát okoz, hogy megértse a párját.A legtöbb nô azonban nem akarja, vagy nem képes elhinni, hogy a férfiak igenis akarnak beszélni. Sôt megfelelô körülmények között akár egész álló éjszaka képesek beszélgetni, hiszen ôk is vágynak arra, hogy megértessék önmagukat. Hogy mi a titok, a kulcs, amivel megnyithatod a kedvesedet? Az alábbiakból kiderül…
           1. A férfiak félnek az elutasítástól.
           A dolog igaz. A legtöbb férfi úgy érzi, a nôk túl kritikusak velük szemben. Ha megnyílnak, gyengének tűnnek majd vagy elutasítást kapnak. Sajnos, egyes nôk idônként tényleg szeretik érezni (és éreztetni), hogy a férfiak egója és személyisége mennyire sérülékeny. Különösen igaz ez akkor, ha biztosak benne, hogy párjuk érzelmileg erôsen kötôdik hozzájuk. Így ha egy férfi veszélyét érzi, hogy esetleg ítélkezni készülsz felette, biztosra veheted, hogy nem fog megnyílni.
           Ám ha nem ítélkezel, a párod ezt úgy értelmezi majd, hogy ôszinte lehet veled. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy neked nem lehet véleményed, csupán érdemes kivárni a megfelelô pillanatot, és megtalálni a megfelelô módot a gondolataid tálalására. Így érzi majd, hogy elfogadod ôt, úgy ahogy van, és nem akarod átformálni. Ez pedig minden jó kapcsolat alapja.
           2. Érezd át a helyzetét!
           Mindannyiunk szekrényében vannak csontvázak, amelyeket még a partnerünk elôl is (vagy leginkább elôle) rejtegetünk. A férfiak pedig hajlamosak feltételezni, hogy ha ezeket a kis titkokat felfedik, a nô elmegy. Ha úgy érzed titokba ütköztél, tapintatosan puhatolózz. Csak annyit mondj: „szerintem fontos lenne beszélnünk a múltról, mert arra épül a jövônk. De csak amikor készen állsz rá.” Ha megnyílik, alaposan figyelj mindarra, amit megoszt veled, oldd fel a szorongását, és kínálj valamit cserébe a nyíltságáért. Válaszolj ilyesmit: „Nos, ez már a múlté, azóta tanultál, változtál. Mindenki követ el hibákat, kérdés fejlôdik-e általuk.”
           Éreztesd vele, hogy egy csapatban játszotok, hogy az ô oldalán állsz. Ez nem a kioktatás ideje: meg kell próbálnod az ô szempontjából nézni a történteket. Hiszen ezek azok a pillanatok, amikor rávilágíthatsz, hogy ti ketten egy nyelvet beszéltek. Meglepô, hány férfi érzi magát magányosnak egy kapcsolatban, csak azért mert úgy érzi, szerepet kell játszania, hogy elfogadják. Ezért meghatározó a tôled kapott ôszinte és pozitív visszajelzés. Érezni fogja általa, hogy végre itt egy ember, aki megérti és támogatja ôt.
           3. Engedd el a sérelmeidet!
           Ha valamivel ki akarsz kergetni egy férfit a világból, kezdd el felhánytorgatni, mit rontott el, mikor, mivel bántott meg, hónapokra, évekre visszamenôleg. Erre kivétel nélkül minden férfi bezár. Ráadásul rekonstruálni, ki, mikor, mit mondott, lehetetlen, mindketten másképp és másra emlékeztek. Ez az igazi parttalan vita, csakis rombolni lehet vele. A problémákat akkor és ott zárjátok le, amikor aktuálisak.
           Tipikus nôi hiba a mártír hozzáállás: hallgatok, cipelem e terhet, aztán ha túl nehéz, mégis csak rád pakolom. Mindig szem elôtt kell tartanod, hogy a kapcsolat olyan mint egy tánc, amelyben mindketten – hol ügyesebben, hol kétballábasan – gyakoroljátok a lépéseket. Idônként egymás lábára taposunk, de senki nem tökéletes. Ha a párod véti el az ütemet, próbáld felidézni, te mit rontottál el, és ô mennyire volt elnézô veled. Légy igazságos!
           4. Légy figyelmes hallgatóság!
           Vajon létezik ôszinte párkapcsolat? Persze, erre azonnal rávágjuk, hogy minden kapcsolat annak indul. Pedig a valóság az, hogy épp a szerelem elején játsszuk meg magunkat. Egyszerűen azért, mert azt gondoljuk, hogy másképp nem fog megszeretni. Sok férfi ráadásul megrögzötten hiszi, a nôk vágynak rá, hogy hazudjanak nekik, mert túl idealisták szembenézni az igazsággal. De mi is hibásak vagyunk: elhitetjük magunkkal, hogy tudjuk, miként is érez és gondolkodik egy férfi. Ezzel kezdetét veszi a játék: elbeszélünk egymás mellett, és ezt sokáig észre sem vesszük.
           Ha eléred, hogy párod kimondja amit valójában gondol, köszönd meg, bármilyen nehéz is szembenézni az igazsággal. Mindegy, hogy az új frizurádról van szó vagy arról, hogyan érez irántad. Képessé kell válnunk elviselni az igazságot, mert minél kevesebb illúziót kergetünk a párunkat, a kapcsolatunkat és önmagunkat illetôen, annál erôsebbé válunk mi magunk – és annál ôszintébbé a kapcsolatunk.
           5. Légy ôszinte önmagadhoz!
           Régi kérdés: hogy lehetünk ôszinték valaki máshoz, ha magunkhoz sem vagyunk azok? Egy férfi megnyitásának legjobb módszere, ha te magad nyílt vagy, és természetes, hiszen ezzel megteremted a melegség, a biztonság, a megértés atmoszféráját. Ha tehát ôszinte párkapcsolatot szeretnél, elôször tisztázd, hogyan állsz te önmagadhoz. (Menynyire szigorúan ítélkezel magaddal szemben? Mennyire reálisak az elvárásaid önmagad felé? Hiszel- e a saját erôdben? stb.) Ahogy önmagadat szemléled, ahogy önmagadhoz viszonyulsz, azt tükrözöd a környezeted, és a párod felé is. Ha valóban egymásra hangoltak vagytok, meglátjátok egymásban önmagatokat, és ez segít az elfogadásban.

Mustáros-gombás csirkerizottó

           Hozzávalók: 40 dkg csirkemell kockára vágva, 10 dkg rizs, 1 nagyobb vöröshagyma, 2,5 dl húsleves, 1,5 dl fehérbor, 2 dl tejföl, 1 evôkanál mustár, 10 dkg reszelt sajt, só, bors, olívaolaj, 1 kis üveg gomba.
           Elkészítés: A hagymát az olajon megfuttatjuk, majd rátesszük a csirkekockákat, és fehéredésig pirítjuk. Hozzáöntünk fél dl bort, 5 percig pároljuk, ráöntjük a konzervet levével együtt, végül hozzáadjuk a mustárt és 1 dl tejfölt, szintén 5 percig pároljuk, majd sózzuk és borsozzuk. A rizst másik edényben olajon megfuttatjuk, majd adagonként felöntjük a húslevessel, a vízzel, a maradék 1 dl borral és 1 dl tejföllel. Ha már nagyjából jó, összekeverjük a csirkével, 1–2 percig hagyjuk, majd elzárjuk alatta a tüzet. Ekkor keverjük bele a reszelt sajtot. Enyhén híg állagúnak kell lennie, ha túl száraz, tejföllel lehet higítani.

                     Egészség

Immunerôsítés házilag

           Az immunrendszer a szervezet legfontosabb védelmezô rendszere, amely támadásba lendül a baktériumok és vírusok ellen. A kórokozók szerencsés esetben gyengébbnek bizonyulnak, és elpusztulnak, még mielôtt bármi bajt okoznának. Néha viszont a falósejtek túllépnek saját hatáskörükön, és megtámadják, illetve elpusztítják a szervezet normális, egészséges sejtjeit is. Ilyenkor beszélünk auto-immunbetegségrôl. Jellegzetes példa erre a reuma, a pikkelysömör vagy a krónikus gyulladásos bélbetegségek.
           Fontos, hogy az immunrendszert egyensúlyban tudjuk tartani, hogy képes legyen felismerni és elpusztítani a kórokozókat, de ne legyen túl aktív, és ne támadja meg a szervezetet.
           Az immunrendszer legnagyobb ellensége a folyamatos stressz, a hajszolt munkahelyi légkör, a túlzott aggodalom, a veszekedés és a félelem. Mindezek hatására a mellékvese a normálisnál több kortizol hormont termel, ez pedig megzavarja az immunsejtek működését, tehát gyengíti a test egész védekezôrendszerét. Ha ellensúlyozni akarjuk a negatív hatásokat, tenni kell azért, hogy az immunrendszer kellôképpen erôs maradjon.
           Ennek több módja is van, a legfontosabbak: megfelelô mennyiségű és minôségű alvás, rendszeres mozgás, kiegyensúlyozott táplálkozás és rendszeres váltózuhany, illetve szaunázás.
           Alvás
           A szervezet alvás közben töltôdik fel. Ilyenkor csökken a stresszhormonok szintje és a vérnyomás, lassul a pulzus, és minden életfunkció energiatakarékos üzemmódra vált. Így az immunrendszer használhatja az összes fennmaradó energiát, hogy ellenôrizze a komplett védelmi rendszert.
           Az alvásigény egyéni, mint az ujjlenyomat, de átlagosan legalább hat-nyolc óra kell a teljes regenerálódáshoz.
           Mozgás
           Mozgás közben a szervezet fokozottan termeli a védôsejteket, amelyek aktívabbak, jobban növekednek, és ütôképesebbek, mint általában. Ebbôl a szempontból ideális mindenféle, kitartást igénylô mozgás. Ez lehet hetente háromszor harminc-negyvenöt perc kocogás, gyaloglás, kerékpározás vagy úszás. Fontos, hogy a pulzus kissé megemelkedjen, ugyanis csak ilyenkor vesz fel több oxigént a szervezet.
           Ennek hatására javul a belsô szervek és az izmok vérellátása, az anyagcsere pedig csúcsteljesítményen pörög. A szükségtelen anyagok leépülnek, és új sejtek képzôdnek. Emellett a mozgás elôsegíti a boldogsághormonok (endorfinok) termelôdését, a jó közérzet pedig kedvezô hatással van a védekezôrendszerre.
           Táplálkozás
           A szervezetnek sok vitaminra, nyomelemre és ásványi anyagra van szüksége az immunsejtek lét-rehozásához. Ezeket pedig leginkább zöldségekbôl, salátákból, gyümölcsökbôl és teljes kiôrlésű lisztbôl készült termékekbôl tudja felvenni. Aki naponta ötször fogyaszt zöldséget vagy gyümölcsöt (pl. egy pohár paradicsomlé, egy alma vagy egy tál saláta), az lemondhat a vitamintablettákról. Tanulmányok és kutatások szerint ugyanis a friss élelmiszerekbôl felvett értékes anyagokat sokkal jobban tudja hasznosítani a szervezet.
           Reuma vagy pikkelysömör esetén a szigorú vegetáriánus étrendre (az állati eredetű ételek, beleértve a tojás és a tejtermékek teljes kiiktatását) való átállás csökkentheti az immunrendszer túlzott működését.
           Kneipp-zuhany vagy szauna
           A heti ötszöri váltózuhany (legjobb reggelente meleggel kezdeni, váltakozva folytatni, majd hűvössel befejezni) és a szaunázás (hetente egyszer-kétszer) karbantartja az ereket, hiszen ritmusosan összehúzza-kitágítja ôket. Ezáltal javítja a vérellátást, átmelegíti a testet és fitten tartja az immunrendszert. A váltózuhany és a szauna egyensúlyt teremt az idegrendszerben, feloldja a görcsöket és egészségesebbé tesz.
           Segítség a természetbôl
           Az egyik legjobb természetes immunerôsítô az echinacea- (kasvirág-) kivonat, amely serkenti az immunsejtek termelôdését.
           A fokhagyma (frissen szétnyomva vagy tabletta formájában) és a sarkantyúka fertôtleníti a nyálkahártyákat, a probiotikus joghurtok pedig gondoskodnak az egészséges bélflóráról.

                     Sport

Jégkorong
Gyôzött a Steaua és a Sportklub

           Csíkszeredában, Bukarestben és Gyergyószentmiklóson rendeztek felsô-, illetve alsóházi mérkôzéseket az elmúlt hét végén a romániai felnôtt-jégkorongbajnokságban. Csíkszeredában a két helyi csapat (a HC és a Sportklub), Bukarestben a Steaua – Progym, illetve a Sportul Studenţesc – Csíkszeredai ISK Sportklub II., míg Gyergyószentmiklóson (szombaton és vasárnap) a Brassó – Dunărea Galaţi mérkôzéseket rendezték.
           Elôször a múlt hét közepén, szerdán, január 30-án este Csíkszeredában lejátszott mérkôzés eredményét közöljük: Csíkszeredai Sportklub II. ISK – Brassói Fenestela 68 MSC 2–6 (2–2, 0–1, 0–3). Gólszerzôk: Bálint Attila és Bíró Tamás, illetve Kertész Zoltán 2, Gál Csaba, Tankó Attila, Simon Rudolf és Kovács László. Játékvezetôk: Galusnyák Levente, Rédai Botond és Máthé István. Büntetôpercek: 8–26 (ebbôl 10 perc Gál Csaba sportszerűtlenségért).
           A két csapat január 31-én, csütörtökön is megmérkôzött. A Csíkszeredában lejátszott mérkôzés eredménye: Csíkszeredai Sportklub II. ISK – Brassói Fenestela 68 MSC 7–9 (2–4, 3–3, 2–2). Gólszerzôk: Bíró Tamás 3, Bálint Attila 2, Bedô Botond és Kovács Norbert, illetve Péter Szabolcs és Moldován Ervin 2–2, Ambrus Zoltán, Kovács László, Nagy Attila, Kertész Zoltán és Veress István. Játékvezetôk: Csomortáni Zsolt, Galusnyák Levente és Csata Attila. Büntetôpercek: 40–12.
           Pénteken, február 1-jén délután Bukarestben folytatódott a bajnoki mérkôzések sorozata. A bajnoki döntôbe jutásért harcoló Steaua ellenfele a bajnokság középszakaszának, vagy középdöntôjének 4. fordulójában a Gyergyói Progym gárdája volt. A bukaresti mérkôzés középbírói Ausztriából érkeztek. A külföldi bírók meghívása a Steaua és a Sportklub kérésére történt, hisz az említett két csapat azt kérte, hogy a középdöntô visszavágóitól (4. forduló) kezdôdôen külföldi bírók irányítsák a felsôházi mérkôzéseket. Az összecsapást bátran kezdte a Progym, hisz Balla lépett meg egy támadás során, de lövését hárította Catrinoi, a Steaua kapusa. Válaszként Zabludovszkij veszélyeztette a gyergyói kaput, de Molnár Szabolcs is a helyzet magaslatán állt. Nem sokkal ezután Butucsnov cselezett ki három gyergyói játékost, de fonákkal nem tudott gólt ütni. Emberelônyös helyzetbe került a Steaua, nyomás alá került a gyergyói kapu, de a fiúk jól védekeztek. Következett Bálint kiugrása, s az általa középre tett korongot Koniar lôtte kapura, de Catrinoi hatástalanította a lövést. A 14. percben progymos fölény alakult ki a Steaua kapuja elôtt, jött is a jól helyezett kapura lövés. A korong átjutott Catrinoi lába között, de a gólvonalról Kosztándi András, a Steaua gyergyói származású hátvédje kiütötte a játékszert. A folytatásban is jól rombolt a gyergyói védelem, Molnár Szabolcs pedig nagyon jól védett. Amikor lehetett, gyors ellentámadásokat indított a Progym, így sakkban tartva a Steauát. Gól nélkül fejezôdött be az elsô harmad.
           A második játékrészben a Steaua kezdett lendületesebben, de a harmad 2. percében, emberelônyös helyzetben, Kerata megszerezte a vezetést (0–1) a Progym számára. Rögtön a gól után Daradics Csaba veszélyeztette egy távoli lövéssel a Steaua kapuját, majd a másik oldalon Kosztándi veszélyeztette a gyergyói kaput. A progymos Koniar elakasztásáért kiállították Sadiyt, s az osztrák bírók büntetôlövést ítéltek a gyergyóiaknak. A büntetôlövést Gergely végezhette el, de az utolsó pillanatban korong- kezelési hibát vétett, így kimaradt a jó lehetôség. Sajnos, nem lett 0–2 az állás. Következett Koniar és Farkas kiállítása, s kettôs emberelônyös helyzetben Basilides Tibor egyenlített (1–1). A Steaua gólja után ismét a progymos Koniar passzolt jól, de Keratának nem sikerült a gólszerzés. Ezután vezetést szerzett a Progym, a korong Nagy Levente ütôjérôl került a Steaua hálójába: 1–2. A harmad vége felé Golovinov egyenlített (2–2), majd késôbb emberelônyös helyzetben Krechac szerezte meg a vezetést a Steauának (3–2).
           A harmadik játékrész elején Koniar távolról lôtt a Steaua kapujára, majd Balla Szabolcs próbálkozott szélrôl. Georgescu kiállítása után emberelônybe került a Progym, de kihasználatlanul maradt a helyzet. A játékrész 8. percében Csiki Csaba lôtt ismét kapura, de Catrinoi blokkolta a korongot. Ghenea kiállítása után ismét emberelônybe került a Progym, és következett Butucsnov kiállítása, ennek köszönhetôen 54 másodpercig kettôs emberelônyben játszhatott a Progym. Vernikov kékvonalas lövése után növelte elônyét a Steaua (4–2), majd Golovinov közelrôl lôtt újabb gólt (5–2). Az utolsó öt percben még egy gólt lôttek a Steaua játékosai (6–2), s végül megnyerték a mérkôzést. A vereség ellenére nem játszott rosszul a Progym, a két csapat közötti csata végkifejletét nagy mértékben a Steaua külföldi játékosai döntötték el.
           Eredmény: Bukaresti Steaua – Gyergyószentmiklósi Progym 6–2 (0–0, 3–2, 3–0). Gólszerzôk: Golovinov 2, Basilides Tibor, Krechac, Vernikov és Zabludovszkij, illetve Kerata és Nagy Levente.
           Másnap, szombaton kevéssel dél után kezdôdött a két együttes második összecsapása. Az elôzô napitól eltérôen a Steaua szerzett vezetést, ekkor Zabludovszkij lôtte a gyergyói kapu felsôvasa alá a korongot (1–0), majd Daradics Csaba egyenlített (1–1). Az egyenlítô gól után kissé összezavarodott a Steaua hátsó alakzata, ezt kihasználva Góga Attila tört be nagyon jól a házigazdák harmadába, de buktatták a gyergyói játékost. Ki is állították a Steaua jégkorongozóját, s az emberelônyös helyzetben Csiki lôhetett volna gólt, de a korong a kapuvasat érintve pattant ki a mezônybe. Molnár Szabolcs ezen a mérkôzésen is jól védett. A 14. percben Basilides Tibor lôtt újabb gólt, növelve a Steaua elônyét (2–1). A harmad végéig nem változott az eredmény.
           A második harmadban már határozottabban játszott a Steaua, újabb gólokat ütöttek a Progym kapujába, igaz, a gyergyói csapat is lôtt egy gólt Piskura révén. A Progym szlovák játékosa távolról lôtt a Steaua kapujába. Két harmad után tulajdonképpen eldôlt a mérkôzés sorsa. A harmadik játékrészben újabb három gólt ütött a Steaua csapata, így az elôzô napinál fölényesebb gyôzelmet aratott Marius Gliga edzô legénysége. Amint az késôbb kiderült, gyôzelmei révén, a Steaua átvette a vezetést a felsôházi rangsorban.
           Eredmény: Bukaresti Steaua – Gyergyószentmiklósi Progym 8–2 (2–1, 3–1, 3–0). Gólszerzôk: Zabludovszkij 2, Vernikov 2, Basilides Tibor, Golovinov, Butucsnov és Nicolescu, illetve Farkas és Piskura. A mérkôzéseket mindkét nap az Anthony Haas, Horst Tschebull (osztrákok), illetve a Nechita Ovidiu és a Cristian Lungeanu alkotta játékvezetôi négyes irányította.
           Csíkszeredában, a Vákár Lajos Műjégpályán pénteken és szombaton a két helyi csapat mérte össze tudását. A HC volt a házigazdája a mérkôzéseknek, a Sportklub ezúttal a vendégcsapat szerepében lépett pályára. A múlt pénteki elsô összecsapást hosszabbítás után a Sportklub nyerte meg, így a vesztesek egy, a gyôztesek két pontot tudhattak magukénak.
           A múlt pénteki mérkôzés eredménye: HC Csíkszereda – Csíkszeredai Sportklub 1–2 (0–0, 0–0, 1–1, 0–1). Gólszerzôk: Antal Zsombor, illetve Ordzovensky és Sándor Szilárd. Másnap ismét megmérkôzött a két gárda. A kiegyensúlyozott elsô harmad után a Sportklub a második játékrészben dülôre vitte a mérkôzés sorsát. A második harmadban négyszer találtak a HC kapujába a Sportklub játékosai. A mérkôzés 50. percében már 5–1-re vezetett a Sportklub, így nem volt kérdéses a gyôztes kiléte. Az utolsó tíz percben még egy-egy gól esett mindkét részen, így alakult ki a négygólos Sportklub gyôzelem.
           A mérkôzés eredménye: HC Csíkszereda – Csíkszeredai Sportklub 2–6 (1–0, 0–4, 1–2). Gólszerzôk: Virág és Bosak, illetve Kavulic 2, Sándor Sz., Misal, Hozó és Filip. A csíkszeredai elsô mérkôzés játékvezetôi: Thomas Beneker és Georg Jakublov (osztrákok), illetve Csata Attila és Máthé István. Másnap az osztrák bírókat Rédai Botond és Péter Vilmos segítették.
           A középszakasz további műsora: 5. forduló (február 12–13.): Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Steaua és Gyergyószentmiklósi Progym – HC Csíkszereda. A jövô héten, kedden és szerdán városunkban lejátszásra kerülô mérkôzések mindkét nap 17.30 órakor kezdôdnek. A következô, 6. fordulóban (február 17–18.): Steaua – HC Csíkszereda, Gyergyói Progym – Csíkszeredai Sportklub.
           Az elmúlt hét végén újabb alsóházi (5–8. helyezettek) bajnoki találkozókat is rendeztek. A Gyergyószentmiklóson lejátszott mérkôzéseken: Brassói Fenestela 68 MSC – Dunărea Galaţi 10–2 és 5–2 (2–0, 0–0, 3–2). Bukarestben: Sportul Studenţesc – Csíkszeredai ISK Sportklub II. 4–2 (0–0, 2–1, 2–1) és 5–1 (2–1, 2–0, 1–0). A következô hét végén, február 9-én, szombaton és február 10-én, vasárnap Gyergyószentmiklóson rendezik az alsóházi rájátszás keretében a Brassói Fenestela 68 MSC – Sportul Studenţesc mérkôzéseket. A városunkban lejátszásra kerülô találkozók szombaton 17.00, vasárnap 11.00 órakor kezdôdnek. Szintén az elôttünk álló hét végén Csíkszeredában a Sportklub II. – Dunărea Galaţi mérkôzések kerülnek lejátszásra.

Jégkorong/ Gyermekek
Remete Kupa

           Február 2-án és 3-án rendezték Remetén és Gyergyószentmiklóson a Remete-kupa küzdelmeit az U10-es és az U12-es korosztályok számára. Az U12-es korosztályban a következô eredmények születtek: Csomafalva – Csíkszentdomokos 11–2, Csomafalva – Csíkkarcfalva 6–0, Madaras+Dánfalva – Remete 1–4, Kézdivásárhely – Remete 3–4, Kézdivásárhely – Madaras+Dánfalva 4–3, Karcfalva – Csíkszentdomokos 0–5. A helyosztó mérkôzéseken: az 5. helyért: Karcfalva – Csíkmadaras 3–1; a 3. helyért: Kézdivásárhely – Csíkszentdomokos 4–5; a döntôben: Csomafalva – Remete 9–0.
           Díjazottak. Gólkirály: Rokaly Norbert (Csomafalva). Legjobb csatár: Sándor Zoltán (Karcfalva). Legjobb kapus: Szabó Ervin (Csíkszentdomkos). Legjobb hátvéd: Ferencz Csibi Róbert (Remete). Legtechnikásabb játékos: Deme Balázs (Kézdivásárhely). Az U10-es korosztályban 10 csapat szerepelt: Csomafalva, Alfalu, Karcfalva, Kézdivásárhely, Remete, Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkmadaras és a Gyergyói Progym. A csoportokon belül mindenki játszott mindenkivel. Összesen 20 mérkôzést játszottak a kicsik. A Remete-kupa szervezôi a szülôk voltak nagyon sok támogató segítségével, amely nélkül a rendezvény lebonyolítása nem lett volna lehetséges. A szervezôk ezúton is köszönetüket fejezik ki a több, mint 50 lelkes sportszeretô támogatónak!

Kutyaszánhúzás
Borszéken versenyeztek

           Február 2-án, szombaton a Forfun Egyesület szervezésében került sor a Borszék Kupa IV. kiírásának küzdelmeire.
           Eredmények
           5–6 kutyás fogatok: 1. Szíjgyártó Zoltán (Székelyudvarhely), 2. Parajdi Zoltán (Székelyudvarhely), 3. Balla Raul (Arad). 3–4 kutyás fogatok: 1. Grosu Constantin (Balánbánya), 2. Parászka Elôd (Gyergyószentmiklós), 3. Balla Róbert (Arad). 1–2 kutyás fogatok: 1. Basarab Andrei (Balánbánya), 2. Kósa Ernô (Madéfalva), 3. Lacz Norbert (Csíkszentgyörgy).
           Laczkó Angi László szervezô tájékoztatása szerint a vasárnapra, február 3-ra tervezett verseny a kedvezôtlen hóviszonyok miatt – közös megegyezés alapján – elmaradt.
           A borszéki kutyaszánhúzó verseny fôtámogatói a Heineken Románia, a Romaqua Group, a Pro Pack és a Bosch cégek voltak – tudtuk meg Bodó István szervezôtôl.

Biatlon
Ferencz Réka hetedik!

           Nagyon jónak mondható eredményt ért el január 30-án, szerdán a tekerôpataki Ferencz Réka (Gyergyói ISK-Csíkszeredai Sportklub) a németországi ifjúsági világbajnokságon. Az említett napon Ruhpoldingban az egyéni indításos versenyeket rendezték úgy az U18-as, mint a nagyobbaknál, az U20-as korosztályban. Ferencz Réka korábban, a rövidpróbában a 22., az üldözôversenyen a 8. helyen végzett, míg a múlt szerdán 7. helyezést ért el az U18-as korcsoportban az egyéni indításos, 10 km-es távú versenyen. A Márton Simon és Gyulai Adalbert edzôk által felkészített biatlontista lány nagyon jól kezdte a versenyt, az elsô két lövésnél nem hibázott, a következô alkalommal azonban 2–2 lövôhibát vétett, ami az egyéni próbában összesen 4 perc büntetést jelent (ebben a számban nincs büntetôkör). Így nagyon jó sízéssel, de 20-ból csak 16 találattal a 7. helyet szerezte meg. Érdekességként: három lövôhibával bronzérmes, kettôvel a dobogó második fokára állhatott volna, hibátlan lôtéri teljesítménnyel pedig megszerezhette volna a világbajnoki címet!
           Eredmények. U18-as Korosztály, 10 km (80 induló): 1. Wierer Dorothea (olasz) 36:10,9 perc (1 lövôhiba), 2. Nicole Wötzel (német) 1:06,4 perc hátrány (2 lövôhiba), 3. Natalija Prekopova (szlovák) 1:42,1 p.h. (1), … 7. Ferencz Réka (romániai) 2:39,7 perc hátrány (4), 12. Runceanu Doralina (román) 3:41,8 (2), 39. Diana Mihalache (román) 7:08,9 perc hátrány (6.).
           U20-as Korosztály, 12,5 km-es táv (64 induló): 1. König Susan (német) 47:39,0 perc (3), 2. Marie Laure Brunet (francia) 23,8 másodperc hátrány (2), 3. Iris Waldhuber (osztrák) 1:26,8 perc hátrány (1), … 36. Babeş Alina (román) 7:50,0 perc hátrány (4), 49. Flangea Claudia (román) 9:52,8 perc hátrány (8).
           Ferencz Réka február 2-án, szombaton a 3x6 km-es váltóversenyen is rajthoz állt a ruhpoldingi világbajnokságon. Az összesen 16 nemzeti csapatot felvonultató versenyen a németek bizonyultak a legjobbnak, míg a romániaiak a jónak mondható 6. helyen végeztek. Eredmények: 1. Németország 1 óra 14:28,55 perc, 2. Norvégia 2:36,3 perc hátrány, 3. Olaszország 3:30,1 perc hátrány, … 6. Románia 4:42,1 perc hátrány. A román nôi kisifjúsági (U18) váltó összetétele: Ferencz Réka, Mihalache Diana, Runceanu Doralina.
           Egy nappal korábban, február 1-jén a kisifjúsági fiúk versenyeztek. A 3x7,5 km-es távon megrendezett megmérettetésen a román váltó jól szerepelt, hisz a 4. helyen fejezték be a versenyt. Eredmények: 1. Németország 1 óra 08:14,1 perc, 2. Norvégia 49,1 másodperc hátrány, 3. Olaszország 54,5 másodperc hátrány, 4. Románia 1:22 perc hátrány. Az összesen 22 váltót felvonultató versenyen a román csapatot a következô sportolók alkották: Gerbacea Roland, Gavrilă Ştefan és Faur Remus.
           Ferencz Réka: – Február 6-án, szerdán kezdôdött el számomra Hargitafürdôn a felkészülés a közelgô Európa-bajnokságra. A hargitafürdôi felkészülés a jövô hét végéig tart, amikor az ifjúsági országos bajnokságból megrendeznek két versenyszámot. Hargitafürdôn az ifjúsági országos bajnokságból az egyéni indításos hosszú távú próbára és a 3 km-es távú váltóversenyre kerül sor. A tervek szerint február 17-én, vasárnap indulunk a csehországi Nove Mestóba, az Európa-bajnokság színhelyére. Az Európa-bajnokságon az ifjúságiaknál négy versenyszámban, nevezetesen a sprinten, az üldözéses versenyen, a hosszú távú próbán és a váltóversenyen indulok. A csehországi Európa-bajnokság után, egész pontosan a március 7–10. közötti idôszakban, az olaszországi San Sicarióban sorra kerülô Európa-kupa verseny idei 7. fordulóján állok rajthoz. Jelenleg a harmadik helyen állok az Európa-kupában, de az a helyzet, hogy sajnos nem veszek részt az utolsó, franciaországi fordulón, mert március közepén Görögországba utazunk, ahol a sílövô Balkán-bajnokság kerül megrendezésre.

Teremfoci
Crazy Boys a tornagyôztes

           Február 2-án és 3-án a gyergyószentmiklósi sportcsarnokban került megrendezésre az Inter Kupa 2008 elnevezésű teremlabdarúgó-torna. A csoportmérkôzések eredményei: A-csoport: Baliro – Sfântu Nicolae 3–3, Dánfalva – Elite Old Boys 0–3, Dánfalva – Sfântu Nicolae 4–0, Baliro – Elite Old Boys 3–4, Dánfalva – Baliro 8–2, Elite Old Boys – Sfântu Nicolae 1–1. B-csoport: Inter Gyergyó – Laposvas 5–3, Larix – Dongók (Salamon Ernô) 3–2, Larix – Laposvas 2–1, Inter Gyergyó – Dongók 5–0, Laposvas – Dongók 4–4, Inter Gyergyó – Larix 4–4. C-csoport: Crazy Boys – Kolping 3–1, Babilon – Batthyány Ignác 7–0, Babilon – Kolping 5–3, Crazy Boys – Batthyány Ignác 13–2, Kolping – Batthyany Ignác 3–1, Crazy Boys – Babilon 2–2. A D-csoportban a következô eredmények születtek: Fônix – BFK 3–0, Sördögök – Gépgyártó Iskola 0–2, Fônix – Gépgyártó Iskola 4–1, Sördögök – BFK 3–1, BFK – Gépgyártó Iskola 6–0, Fônix – Sördögök 2–1.
           A pótselejtezôk eredményei: Dánfalva – Laposvas 6–2, Larix – Sfântu Nicolae 5–0, Babilon – Sördögök 0–6, BFK – Kolping 6–5 (büntetôrúgások után; a rendes játékidôben 1–1 volt az eredmény).
           A negyeddöntôk eredményei: Elite Old Boys – BFK 4–2 (büntetôrúgások után; a rendes játékidôben 2–2 volt az eredmény), Inter Gyergyó – Sördögök 6–3, Crazy Boys – Larix 6–3, Fônix – Dánfalva 3–1.
           Az elôdöntôk eredményei: Elite Old Boys – Crazy Boys 1–5, Inter Gyergyó – Fônix 4–0. A kisdöntôben: Elite Old Boys – Fônix 5–0. A torna döntôjében: Crazy Boys – Inter Gyergyó 1–0.
           A végsô rangsor élmezônye: 1. Crazy Boys, 2. Inter Gyergyó, 3. Elite Old Boys, 4. Fônix.
           Az Inter Kupa 2008 teremlabdarúgó-torna szervezôi ezúton is köszönik a Ro Trading, a Mark House, a Gyergyói Kisújság és a figyelô.ro támogatását.

Kézilabda/Gyergyóditró
Nehéz megmérettetés elôtt

           A ditrói testnevelô tanárok (Bardócz Erzsébettel az élen) egy hónapja azon fáradoztak, hogy a hagyományos Ditroit Kupát, amely az új Sportcsarnok felavatása miatt a tavaly nyárról télre tolódott el, még a megyei kézilabda-bajnokság elôtt megtartsák. Ezúttal az V–VIII. osztályos fiúk számára. (Az edzést ebben a tanévben Sipos Loránd tornatanár végezte Ditróban.)
           A szervezôk úgy képzelték el, hogy négy településrôl fognak meghívni egy-egy csapatot, de az influenzajárvány miatt Homoródalmás és Csíkszentmárton nem küldte el a játékosait. Így a remetei és a ditrói csapat mellé még egy csapatot kellett verbuválni hirtelen. Február 2-án, szombaton az igazgatónô a megnyitón üdvözölte a felsorakozott 5 csapat játékosait, edzôit, a bírókat és mindazokat, akik valamit tettek a rendezvény sikeréért.
           Az eseményre meghívták Gál Ferenc ny. testnevelô tanárt, akinek jóvoltából immár 48 éve, hogy Ditró iskoláiban megindult a kézilabda-mozgalom. A tanár úr, akit szemmel láthatólag meghatott a figyelmesség, néhány szóban utalt arra, hogy a valamikori állapotához viszonyítva, mennyire látványosan javult a sportbázis Ditróban. Ez munkára kötelez.
           Aztán kezdetét vette a tíz meccsbôl álló torna. Komolyan vette itt a küzdelmet játékos, edzô, bíró és nézô egyaránt. (Bár a nézôkbôl, bizony, lehetett volna több.) Mégis adódott egy-két humoros jelenet. Mosolyt fakasztottak az olyan mozzanatok, amikor az edzésre is alig járt kicsi tanulókat aggodalommal „ölelgették” a nagybácsi-számba menô ellenfelek, nehogy a gyengék az erôseknek gólt találjanak dobni. Ez mégis sikerült nekik, nem is egyszer.
           A torna a kezdô- és zárómozzanataival együtt nyolc órát vett igénybe. Végre sorra került a kiértékelô is. Puskás Margit igazgatónô nagy izgalmak közepette ismertette a bajnokság állását: 1. Ditrói Siklódy Lôrinc Általános Iskola, 2. Székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola, 3. Gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola mindkét csapata (azonos pontszámmal ugyanarra a helyre kerültek), 4. Ditró II.
           Következett az egyéni emléklapok kiosztása:
           A tanulók számára: gólkirály: Bajkó István (Ditró) 32 góllal; a legjobb kapus: Nagy Zsombor (Remete); a legtechnikásabb játékos: Berszán Barna (Székelyudvarhely; a legfiatalabb játékos: Takács Rajmond (Ditró).
           A felnôttek számára: a legidôsebb edzô: Gál Ferenc (Ditró); a legcsendesebb edzô: Mincsor Béla (Remete); a legjobb bíró: Czimbalmos Árpád (Szárhegy).
           (A két utolsó „kitüntetésben” volt némi humor.) Kellemes meglepetésnek számított, hogy a Székelyudvarhelyi Kézilabda Klub utánpótlás-programjának felelôse, Zsombori László, a gyôztes csapat (Ditró I.) 12 tagjának ajándékul átadott egy-egy szép pólót.
           Hogy kik fedezték a rendezvény kiadásait? Ki más, mint a helyi polgármesteri hivatal és a Siklódy Lôrinc Általános Iskola?! Köszönet érte.
           Mivel egy hónap múlva a megyei kézilabda-bajnokságot is Ditróban fogják megrendezni, az illetékesek majd hasznosítják a mostani esemény tanulságait. Ez azért is fontos, mert 2010-ben községünk ünnepelni fogja a ditrói kézilabda fennállásának 50. évfordulóját.
Gergely Géza

Teremfoci

           Az elmúlt szombaton és vasárnap a 11. forduló mérkôzéseivel folytatódott a II. Liga 2. csoportjának küzdelemsorozata. A múlt heti eredmények: Sepsiszentgyörgyi Spicom – Gyergyószentmiklósi Elite 9–3 (4–2) /gólszerzôk: Bokor 2, B. Levente 2, Kulcsár, Mánya, Farkas, Bliorţ C. (öngól), Bende, illetve Covrig Alin, ifj. Nagy Zsolt és ţepes Andrei/, Real Craiova – Piskitelepi Olimpic 7–4 (3–0), Marosvásárhelyi City'us – Dava Déva 3–1 (1–0). /A vásárhelyi csapat gólszerzôi: Almăşan Marius, Bálint Zoltán és Cotoară Paul./
           A 11. forduló utáni rangsorban: 1. Marosvásárhely 27 pont, 2. Sepsiszentgyörgy 22 pont, 3. Craiova 21 pont, 4. Gyergyói Elite 13 pont, 5. Piskitelep 11 pont, 6. Déva 3 pont.
           Közben a bukaresti székhelyű szakszövetségnél megváltoztatták a bajnokság második részének műsorát.
           A teremlabdarúgó II. Liga 2. csoportjának módosított programja: 12. forduló (február 9–10.): Piskitelep – Déva, Gyergyói Elite – Marosvásárhely, Craiova – Sepsiszentgyörgy. A Gyergyószentmiklóson sorra kerülô bajnoki mérkôzés február 9-én, szombaton 14.00 órai kezdettel kerül lejátszásra a helyi sportcsarnokban.
           13. forduló (február 16–17.): Sepsiszentgyörgy – Piskitelep, Marosvásárhely – Craiova, Déva – Gyergyói Elite. 14. forduló (február 23–24.): Piskitelep – Gyergyói Elite, Craiova – Déva, Sepsiszentgyörgy – Marosvásárhely. 15. forduló (március 1–2.): Marosvásárhely – Piskitelep, Déva – Sepsiszentgyörgy, Gyergyói Elite – Craiova. 16. forduló (március 8–9.): Piskitelep – Craiova, Gyergyói Elite – Sepsiszentgyörgy, Déva – Marosvásárhely. 17. forduló (március 15–16.): Déva – Piskitelep, Marosvásárhely – Gyergyói Elite, Sepsiszentgyörgy – Craiova. 18. forduló (március 22–23.): Piskitelep – Sepsiszentgyörgy, Craiova – Marosvásárhely, Gyergyói Elite – Déva. 19. forduló (március 29–30.): Gyergyói Elite – Piskitelep, Déva – Craiova, Marosvásárhely – Sepsiszentgyörgy. 20. forduló (április 5–6.): Piskitelep – Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy – Déva, Craiova – Gyergyói Elite.

Jégkorong/ Ifjúságiak

           A múlt heti lapszámunkban megjelent ifjúsági I-es országos bajnokság 4. körmérkôzéses fordulójában született eredmények közlésekor kimaradt egy gyergyói vonatkozású. A még nem közölt eredmény: Gyergyószentmiklósi ISK Progym – Csíkszeredai Sportklub 3–4 (1–0, 1–2, 1–2). A galaci-i forduló további – már közölt – eredményei: Bukaresti Triumf – Csíkszeredai ISK Sportklub 2–8, Gyergyószentmiklósi ISK Progym – Triumf 0–7, Dunărea Galaţi – Csíkszereda 6–4, Galac – Triumf 3–4, Galac – Gyergyószentmiklósi ISK Progym 1–3. A bukaresti 6-os sz. ISK Steaua korosztályos csapata nem vett részt a galaci tornán, így a fôvárosiak minden mérkôzésének eredményét 5–0 arányban az ellenfelek javára írták. A bukaresti csapat meg nem jelenésé-vel kapcsolatosan a február 19-én, kedden sorra kerülô szövetségi bürógyűlésen hoznak döntést – tájékoztatott Becze Iuliu, a szakszövetség fôtitkára.
           A 4. forduló utáni rangsorban: 1. Gyergyói ISK 39 pont, 2. Csíkszereda 36 pont, 3. Bukaresti Triumf 24 pont, 4. Dunărea Galaţi 21 pont, 5. Bukaresti 6-os sz. ISK Steaua 0 pont.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
Február 7 – 13.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Az égiek most sokkal kegyesebbek Önhöz, mint gondolná. Eredményes hete lesz, kivált, ha kedélye és önbizalma nem hagyja cserben. Pénzügyekben például hamarosan kimondottan szerencsésnek érezheti magát.
           BIKA (IV.21-V.20)
           Munkahelyén nem tett semmi rosszat, csak egy helyzet kapcsán elmondta félelmeit, és az nem talált megértésre. Ez nem bűn, csak az idôzítése nem volt a legjobb. Érzékenyebb lesz ezen a héten, mint általában.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Régi szerelmi kapcsolat felújítására kínál a sors lehetôséget. Vigyázzon! Egy stabil kapcsolat feladása oktondi dolog lenne, hiszen a régirôl már többször is bebizonyosodott, hogy az nem működött! Munkahelyén jófelé változnak a dolgok.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Pénzügyileg nem engedheti el magát, igen sok a kiadása, és újabb beruházások elôtt áll. A Plútó jelez egyfajta veszélyt, amely nem csupán Ön ellen, hanem tömegek, sôt az egész emberiség ellen irányulhat.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Ön kedves, magabiztosan természetes, és közvetlen. Akkor boldog, ha társa minden porcikáját, testét, lelkét érezheti. Kapcsolatai nem felszínesek, sôt! Tudja, hogy a mélyben rejlenek az igazi értékek. Ingatlanügyekben elônyös fordulatokat jeleznek a csillagok.
           SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
           Ez a mostani mindent befogadás csak a valóság keretein belül lehetséges. Ne feledje, hogy a realitás az Ön számára a biztonságot jelenti. Minden változástól fél, minden új irritálja, viszont jól boldogul a megszokott közegben.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Egészségére, testi épségére vigyázzon jobban ezen a héten, mert elôfordulhat, hogy valami mutáns vírus ágynak dönti. Vagy valami rossz mozdulat miatt gipszbe kell tenni valamelyik végtagját. A szerelemben vegyes érzésekkel telítôdik.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Megjutalmazzák, de Ön úgy érzi, semmi nem indokolja ezt, s zavarja, hogy érdemtelenül a középpontba került. Hiszen Ön csak végezte a dolgát. Ha ez a visszafogottság jellemzi a szerelmi életében is, számíthat rá, hogy a partnere elégedett lesz Önnel.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Kétes idôszak következik. Ráduplázhat a jó fél évvel ezelôtti pénzügyi tévedéseire, de ugyanígy van esélye sikerekre is. Általában rosszul ítéli meg a lehetôségeit, vagy azokat az embereket, akikkel üzletet akar kötni. A hét elsô részét szívesen tölti baráti társaságban, hétvégén akár táncra is perdülhet.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Jól meg kell néznie, hogy kivel lép szövetségre, kinek mit mond, mert valaki folyamatosan rontja a hitelét. Ne engedje, hogy bárki beleavatkozzon a munkájába, senki hatására ne változtassa meg céljait!
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Ellenállhatatlan vonzalmat érez arra, hogy megváltoztassa ezt az elfajzott világot. A szándék nemes, csak a tehetség, az erô kevés. Magányos Vízöntô érzelmei leginkább olyan ember irányába fordulnak, aki egészen más, mint Ön.
           HALAK (II. 18-III 20.)
           Mostanában kissé túl határozottan, idônként önhitten viselkedik. Könnyen nagy árat fizethet az elbizakodottságáért. Próbáljon meg uralkodni az indulatain és az érzelmein! Most az lenne a leghelyesebb, ha kizárólag önmagával törôdne.



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Ketten támasztják a pultot a kocsmában:
           – Látom, üres a poharad. Kérsz még egyet?
           – Dehogy kérek! Mi a fenét kezdjek két üres pohárral?
           * * *
           Pszichológushoz bemegy egy férfi, leül és azt mondja:
           – Doktor úr, segítenie kell! Teljesen kikészít a feleségem. Minden este elmegy otthonról. Elmegy Larry kocsmájába, felszed valami pasit, elmegy a lakására és lefekszik vele. Már nem tudom, mit csináljak!
           Az orvos nyugtatólag:
           – Semmi baj. Feküdjön le ide a díványra, csukja be a szemét és lazítson. Így... És most szépen, lassan mondja el, pontosan hol is található Larry kocsmája?
           * * *
           A cég igazgatója behívja az újonnan felvett munkatársat:
           – Már megbocsásson, de Ön az önéletrajzában azt állította, hogy öt év szakmai gyakorlata van, viszont most a tudomásomra jutott, hogy ez az elsô munkahelye!
           – Elnézést fônök, de a hirdetésükben azt írták, nagy képzelôerôvel rendelkezô alkalmazottat keresnek...
           * * *
           Két turista elhatározza, hogy megfürdik a folyóban. Amikor már a közepén úszkálnak, az egyikük viccesen kikiált a parton ücsörgô kölyöknek:
           – Hallod, kisöreg, vannak erre cápák?
           Mire a srác visszakiált:
           – Nincsenek! Félnek a krokodiloktól...
           * * *
           Egy nap Petike megkérdezte apukáját, hogy kaphatna-e egy mountain bike-ot születésnapjára. Az apa így szólt:
           – Petikém, most vettünk fel három millió forint kölcsönt a házra, sajnos, nincs most pénzünk biciklire. Várj karácsonyig.
           Eljött a karácsony, Petike megint rákérdezett.
           – Sajnos még mindig sok a tartozásunk, talán majd máskor...
           Két nappal késôbb Petike nagy bôröndöt cipelve kilép a házból. Az apja megkérdezi:
           – Miért mész el kisfiam, nem szeretsz már minket?
           – Tegnap, mikor elmentem a szobátok ajtaja elôtt, hallottam, hogy azt mondod, hogy elmész, és anya megkért, hogy várd meg, mert mindjárt ô is elmegy. Hát dögöljek meg, ha én itt maradok ekkora tartozással!
           * * *
           Az útépítésen a fônök odamegy a munkásokhoz:
           – Fiúk, nem érkeztek meg a lapátok.
           – Sebaj, majd egymásra támaszkodunk.
           * * *
           Új segédet vesz fel az öreg patikus, s mielôtt az elsô éjszakai ügyeletre kerülne sor, imigyen oktatja:
           – Egyszerű dolog ez, fiam! Ha öv alatti panasszal jönnek, adj ricinust, ha öv felettivel, aszpirint.
           Másnap reggel a segéd boldogan referál:
           – Fônök úr, valóban nem volt semmi baj. Egy eset kivételével a tanácsai szerint jártam el.
           – Ez valami speciális beteg volt, fiam ?
           – Igen. Bejött egy csodálatos, fiatal nô, szétrántotta a kabátját, alatta nem volt semmi, esdeklôen rám nézett és azt mondta:
           – Szépfiú, egy éve nem láttam férfit! – Na, ennek szemcseppet adtam!
           * * *
           Carlos, a hírhedt terrorista, mikor meghal, kopogtat a mennyország ajtaján. Szent Péter ajtót nyit, és leplezetlen felháborodással mondja:
           – De fiam, te ide nem jöhetsz be!
           Carlos nyugodt hangon felel:
           – Ki akar bemenni? Öt percetek van, hogy kigyertek!
          
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2008

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!