Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2009.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Esztendô multával...
„Mert ezer esztendô elôtted annyi,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt,
mint egy ôrváltásnyi idô éjjel.”
Újabb évet zárunk, s már nemigen tudjuk számon tartani azokat. Felgyűltek. Megsokasodtak. Kezdtek összemosódni. Néhány évszám megmarad: halál, élet, nagy bánat, nagy öröm. Idôvel ennyire leegyszerűsödnek mindennapjaink. A többi sűrű köddé tömörül. Igen, ez a gomolygó valami az életünk. Az új év csak egy újabb szám a naptáron, a határidônaplóban, a számlákon, az újságok címoldalán, s néhány elröppenô hét után már újra a megszokott ütemben daráljuk a már semmitôl sem rendkívüli esztendô napjait. Csak egy percre állunk meg, felszusszanunk, nagy levegôt veszünk, majd a friss erô tudatával vissza a mindennapok rohanásába. Ez a dolgok rendje.
Annak idején, mint könyvek a könyvtárban, szépen sorakoztak emlékeinkben az esztendôk, az évszámok. Aztán mintha leszakadt volna az idô könyvespolca, összekeveredtek a könyvek, a számok, s emlékezetünk csalafinta játékot űz velünk. Hol megöregíti, hol megfiatalítja délibábos emlékeinket. Elôvakarunk agyunk rejtett zugaiból olyan kedves momentumokat, amelyekre szívesen gondolunk vissza. Ezeket,
fittyet hányva az idôrendnek, közelebb tesszük a szívünkben ôrzött titkos emléktárba, hogy bármikor elôkaphassuk, ha éppen szépre, jóra, kedvesre, kellemesre szomjazunk. Azt hiszem, mindenkinek van ilyen szigorúan titkos emlék-páncélszekrénye.
Elcsépelt és banális lehet sokunk számára az év végi számonkérés, elemzés, kiértékelés, valószínű azért is, mert folyamatos elszámolásban élünk, vagy már meguntuk az éveket áthidaló, megmaradó gondokat, problémákat, amelyekkel nem tudunk elszámolni, amelyeket nem tudunk véglegesen megoldani. Hiába minden fogadalom, hiába minden optimizmus, mint kullancsok ragadnak belénk, és térnek viszsza évrôl évre. Mit tehetnének? Hagyjuk, hogy velünk éljenek. Nemzetségeken túlmutató együttélés ez.
Természetesen így szilveszter környékén azért visszatekintünk az elmúlt idôszakra, ami megtörténhet, hogy nem is esztendônyi, hanem annál jóval több. Ugyanis az idô múlásával ünnepekkor többnyire az egész életünkrôl kérünk beszámolót önmagunktól. Nem követelôzôen, nem szemrehányóan, csak úgy csendesen, megértôen, elvégre a mi életünk. S ilyenkor azt hiszem, nincs önámítás, nincs mellébeszélés. Talán ezért, ennyiért jó az esztendôvég. Aztán az, hogy milyen volt, már nem nagyon nyom a latban. Elmúlt, túléltük. Ha szűk volt, bôvebbre vágyunk, ha bô volt, akkor még bôvebbet szeretnénk. Ilyenek vagyunk, mi emberek, de azért a józan megfontolás sem idegen tôlünk, Mikszáth Kálmánt idézve: „Ej, csak egészség legyen, és egy kis tűrhetô kártyajárás”.
A kártyajárást most el is hanyagolhatnám, de a preferanszos barátaimra való tekintettel nem tehetem. Ezért elsôsorban mindenkinek egészséget és jó kártyajárást (szerencsét) kívánok az új esztendôben. Legyenek vidámak, optimisták, minden vágyuk és tervük teljesüljön.
Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok erôben, egészségben megérni és eltölteni!
Ábrahám Imre
Vera néni átadta a Szeretetkonyhát
1999-ben a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet kezdeményezésére és támogatásával hozták létre Szentmiklóson a Szeretetkonyhát. A kezdetekben Páll Gizella vállalta a szakácsnôi teendôket, az induláskor alig harminc rászorulónak fôztek a katolikus plébániához tartozó Korona Közösségi Ház konyháján.
2002 januárjától Gircsis Veronka néni forgatja a fakanalat nap mint nap. Több mint szász rászorulóra fôz kisegítôjével, Gál Juliannával. Az utóbbi idôben töbször mondta: túl sok ez már neki, egészségileg sem bírja. Ôszintén megvallva nem hittem, hogy otthagyja a konyhát, ténylegesen nyugdíjba megy, de mikor a búcsúztatójára került sor, megilletôdve kellett szembesülnöm, valóban leteszi a kötényt, és hagyja, fiatalra bízza az uniós elvárásoknak megfelelô konyhát.
A konyhán étkezôk éppen a karácsonyi egy tál meleg ételért jöttek, ekkor érkeztek a Caritas otthoni betegápolói is, kik nap mint nap viszik a rászorulóknak az ebédet.
Vera néni nem sejtette, hogy meglepetés várja, mikor az ebédlôbe szólították, rendreutasítóan mondta, egyszer ki kell ossza az ebédet, majd azután jön. A caritásosok által ápoltak és a Szeretetetkonyhán étkezôk nevében Keresztes Edit mondott köszönetet Vera néni hétévi fáradhatatlan munkájáért. Portik Hegyi Kelemen fôesperes-plébános is jelen volt a búcsúztatón.
Vera néni meghatódva fogadta a nagy csokor virágot, és kívánta, hogy mindazok, akik rászorultak az egy tál meleg ételre, az adományra, ezután is fogadják a jóra intést, úgy, ahogy eddig, bárki is legyen helyette. Továbbá kívánta, működjön a Szeretetkonyha, mert egyre több a rászoruló, tartsák fenn úgy, ahogy eddig sikerült. A jelenlévôk imával, könnyes szemmel köszönték Vera néni hétévi jóságát.
Székely Levente a Szent Márton Alapítvány által működtetett Szeretetkonyháról elmondta, ugyanúgy fog működni a konyha, mint eddig, ugyanúgy várják az adományokat, hisz valóban nô az egy tál meleg ételre rászoruló emberek tábora Szentmiklóson. Az új esztendôben Dezsô Mária veszi át a konyha vezetését, ô fog fôzni, ô nála lesz a fakanál.
Baricz-Tamás Imola
Párhuzamok
Zárjuk a 2008. esztendôt, az 1914. év gyergyói sajtótermékeinek böngészését is. Még nem tudjuk, hogy ollózásba kezdünk a jövô héttôl. Egy ellenben bizonyos: 1915-nél békésebb és biztonságosabb év helyi lapjait fogjuk szemlézni. Talán 1909-et? Válságos idôk érkeznek január elsejével, minek tetézni a szomorúságot az elsô világháború annyi tragédiát ránk szabadító eseményeivel?
Magas rangú – magyar nemzetiségű és gyergyói gyökerű! – tisztségviselô fenyegetése szerint Gyergyószentmiklós a jövô esztendôkben is sérelmezheti a Csíkszeredából érkezô mellôzést. (Nem csak azzal, hogy ott található minden „fontos” hivatal, ügynökség, iroda és fityfene, s mert megvalósíthatatlan a világháló korában, hogy a gyergyóiak Gyergyószentmiklóson intézhessék dolgaikat, melyeket – ezrek Csíkba ráncigálása nélkül is – egy-egy ottani kirendeltség itteni fiókjánál zökkenômentesen lehetne rendezni.)
Városunk sérelme.
Polgártársunknak egy panaszát hallgattuk meg s azt tesszük szóvá. Ha jövôre változtatni lehet a helyzeten, hát változtassanak. A hallgatag tűrés minden esetre beleegyezést jelent. Mi polgárságunk nevében tiltakozunk városunk mellôzése ellen.
Rövid párhéttel ezelôtt népfelkelési bemutató szemlén jelent meg Gyergyószentmiklós és nagy környéke Csíkszeredán. Ezer és ezer munkanap veszett el azáltal, hogy gazdaember, kereskedô, iparos és lateiner el kellett hagyja foglalkozási helyét és kiutazott egy nappal azelôtt a másnapra szóló 10 percnyi megjelenésre. 48 órát 10 percért s az utazási költségeket. Ezt veszítette el ezer és ezer ember.
Csak a szomszédos Marostordában, de Szolnok Dobokában és Kolozsbanis területi központonként történtek meg ezek a bemutatók, szemlék.
Gyergyószentmiklóson ez nem történt meg.
Most ló elôállítások történnek.
Szénával, felpakolt szekereket a szekér után kötött lovakkal látunk utra kelni.
Hova mennek? Csíkszeredába.
Öt napra felkészülve mennek a gazdaemberek télviz idején, amikor oly kevés a költség erre is, arra is.
Nem is panaszoljuk fel (ami pedig tény), hogy ez az oknélküli vándorlás e város iparára, kereskedelmére káros.
Gyergyószentmiklós, természetes kereskedelmi és ipari központja Gyergyónak s amellett város, a mi szerzett és természetes jogokat biztosit részükre.
A polgárság méltán mondhatja azt, hogy ezeknek nem lehetett érvényt szerezni. Ez a sérelem nem csak Gyergyószentmiklósnak sérelme, de panaszos sérelme rajta keresztül az egész környéknek is.” (Csíkvármegye, 1914. dec. 30-án).
A Gyergyó jobbára a háborúval foglalkozik.
Részlet fôgimnáziumunk egyik tanárárának, Kónya Imre Karácsonyi történet című írásából: „(…) Örömrivalgás ül a lelkekben …A hadnagynak egyszerre elszorul a szíve fölött valami. Úgy érzi, mintha gyengülni kezdene. Lassabban megy. Az ellenség már hajításnyi távolságban van. Lankadtan vonszolja magát, nézi, hogyan küzdenek legényei, vitéz katonái… s míg üvegesedô megtört szemeivel a csapatát nézi, egyszerre elborul elôtte minden. Nem lát semmit, csak azt, hogy Karácsony estéje van. Otthon kis fiacskája kitörô örömmel huzza kocsiját, leánykája simogatja aranyszôke haju babáját, felesége oltogatja a karácsonyfa gyertyáit, kezébe vesz egy rózsaszinü lapot, olvassa örömmel, olvassa reménységgel: Fut az ellenség, gyôzünk, megsebesültem. S míg ezek a képek elvonulnak lázas szemei elôtt, odajön a két szanitéc katona, hordágyra teszik… (…)”
Ollózta: Bajna György
Fejlôdô falugondnokság
Újabb pályázatot nyert a Caritas Mezôgazdasági Részlege. A Szülôföld Alap támogatásával a falugondnokok munkáját szeretnék hatékonyabbá, könnyebbé tenni.
Buslig Katalin, a szervezet képviselôje, a program koordinátora elmondta:
– A háromkúti, a borzonti és a güdüci falugondnokság fejlesztésére nyertünk 1,5 millió forintot. A falugondnokság azokon a kis településeken működik, ahol nincsenek hivatalok, üzletek, a lakosság száma 600 fô alatt van, elszigetelt, nehezen megközelíthetô, nincs autóbuszjárat. A falugondnok dolga segíteni ezeken a hátrányos helyzetű embereken. Az ô segítsége révén juthatnak hozzá különbözô szociális szolgáltatásokhoz, intézi a lakosok hivatali ügyeit, információkat továbbit, kiviszi a postát, gyógyszert vált ki, vagy akár szállítást is biztosít. Ezzel a nyertes pályázattal a falugondnokság működését támogatjuk: laptopokat szereztünk be, amellyel könnyebbé tesszük az adminisztrációs munkát; mobiltelefonokat szereztünk be; biztosításokat kötöttünk; javítottuk az autókat.
Csata Orsolya
Koccintottak...
Négyperces testületi ülés
Az év utolsó elôtti napján „utolsó utáni” ülésre gyűltek össze az önkormányzati képviselôtestület tagjai. A rendkívüli ülésen egyetlen napirenden szereplô határozattervezetet vitattak meg és fogadtak el a képviselôk: a törvény keretei között 5%-os prémiumot kapnak a polgármesteri hivatal azon alkalmazottai, akik az elmúlt évben kifejtett tevékenységük alapján, megérdemlik. „Nem általánosan, mindenki kap prémiumot, csupán azok, akik ezt megérdemlik” – hangsúlyozta Mezei János polgármester. A testület egyhangúan elfogadta a javaslatot, a pénzösszeget december 31-én ünnepélyes keretek között adják át az arra jogosultaknak.
„Elemezve az elmúlt esztendôt úgy érzem, hogy jó év volt. Nagyon nehéz helyzetben vettük át a város vezetését, de úgy látom, hogy megoldódnak a dolgok, lesz lehetôség arra, hogy jó irányba fordítsuk a dolgokat Gyergyószentmiklóson. A jövô évvel kapcsolatosan nagyon nagyok az elvárásaim, változások történtek: új kormány alakult, pénzügyi válságról és gazdasági válságról beszélünk, inflációra lehet számítani. Mégis nagy reményekkel tekintek a jövôbe, hinnünk kell a holnapban, abban, hogy közös erôvel sikerül fellendíteni Gyergyószentmiklós gazdasági életét.”
Az ülés végén a polgármester megköszönte a testület munkáját, majd városunk elöljárói boldog új évet kívántak egymásnak.
Csata Orsolya
Mózsi báék béfürödtek
Sovány a föld, erôssen imolás – szólt Mózsi bá, reggeliben, miközben az utolsó paprikásszalonna-darabot komótosan bicskájával aprította.
Szószátyárnak ígérkezett aznap. Juli nén’ sertepertélt, törülgetett a kicsi konyhában, ami minden egy helyen helyiségnek számított. A naftalinszagú elsôház, tisztaszoba pedig kulcsra zárva ôrizte a stafírungot, szôttszônyegtekercset, kompótokat, s a régi világból megmaradt szürke vécépapírokat.
– El kell adni Riskát – folytatta Mózsi bá –, s malacot se veszek, mert szorítják a vágást – tette hozzá.
– Te, asszony, költözzünk el. Oda ne, a nagyvárosba. Se tüzelô nem kell, s a ganyét nem kell hányni. A kicsi ház, s a tehén áráért adnak egy blokklakást, ejszecsak, s még ott van az imolás föld es. Futja azokból, s inde-unde könnyebb lesz ott a sorsunk, gázzal fűtnek, lesz meleg víz. Mindennap innep lesz. Azzal gulutytyolt még egyet a habos tejbôl, elnyomtatva a szalonnát.
Riskát, a fülbevalós kevéstejűt ki is vezették az udvarról nemsoká, s mire háromszor sirült a központra Mózsi bá, háznézôbe jöttek a vásárosok. Bagóért gazdára lelt az imolás föld, az áldomást megitták a házra, máris költözni kellett. Erôs üdô tombolt, mikor a szomszéd, ki csavargatta fejét e dolog láttán, szekérrel elpakolta Mózsiékat, aztán a bútorokat s a csatókát. Megérkeztek új fészkükbe. Ami nem volt nagyobb, mint a csörögefalvi ház.
Kezdôdtek is mindjárt a megszokás napjai, komatársék békukkintottak, mikor ügyes-bajos dologért a hivatalos helyeken jártak. Mózsiék élvezkedtek, s feredeztek, engedték a vizet, húzták le az angol vécét. Jól éltek, mint Marci Hevesen. De osztán egyre kevesebben komáztak Mózsiékkal.
– Te, asszony, elig kapom a helyemet itt. Nincs udvar. S láttam, a múltkor te es elkámpicsorodtál a konyhába, mikor nem volt hova kimenni egy szál murokért, s petrezselyemért. De úgyes jobb, ugye, no. Igaz, nincs habos tej, s a bolti egyre vízízűbb, s a szalonna se olyan, mint amilyent a szomszédba füstöltünk…
Egyszerre csoronkolásra kapja fel a fejét a gazda, de egyáltalán nem a jól ismert csapvíz csurgása. S mán késô volt, mikorra megszentették a galibát. A fessôk áztatni kezdték, s leduvadt a fal. Hánytorgatózott es emiatt, de a fessôk meg se pirulázták. Mikor mán lesuvadt a fél falon a vakolat, akkor orvosolták a gabalyt.
Juli nén’ egyskettôre meszelôt fogott, s békente, mint régen a falat. Kicsit girbegurba volt, de fehér, s tiszta.
S közben persze, jó nagyokat gübbedeztek, a ládagyári munka után kapott nyugdíjból fizették a számlát.
Hanem egyszer csavarnák a csapot, sirittik, de a meleg víz sehol.
S ugye megszokták a jót. De elékerült a babaferesztô teknô, s tisztálkodtak úgy, mint rég. Egyre inkább zsörtölôdésre fogták a beszélgetéseket, már amikor szószátyár volt Mózsi bá. Legtöbbször a kicsi disznóka, Riska hiányzott s a kicsi korcsomai komázások. Volt a szomszédban búfelejtô elég, hanem ott olyan csadara volt, s annyi idegen, hogy nem esett jól Mózsinak a kupica pálinka, egyedül. Akadt volna társa, de nem talált a szó, s egyszer, akit kiszemelt, megkujakolt valakit. Arra gondolván, hogy ehejt ô es megkapja a pufot, nem ment többet oda. Inkább futuckóval vett.
Közben ette meg, s ette meg az asszonyt, pedig vele semmi ügye nem volt, hanem szűknek érezte a blokkot. Vállba is szorította má a feredôszoba, s ejsze az egész város. Így telt el a nyár: parizerrel, zacskós tejjel. Hanem amikor már feszülésig pattant minden, megadták a meleg vizet. Meg es gyámbászta örömében az aszszonyt, s egy-két hétig a herregéssel alábbhagyott.
– Hallod-e te, asszony, mégescsak szívesen forráznék egy kicsi malackának. Jó vóna egy kicsi kôtség. De hol? Lebontottak egy csomó kutrincát, pedig volt egy guszta itt ehelyt szemben.
Egyáltalán szó sem lehetett malacról. Hanem egyet gondolt Mózsi, s amit félredugdosott pénzt, mivel mán égette a lájbi zsebét, elköltötte. Vett egy mobilt, mint mindenki más. Dehogy szólt Juli nénnek! Elôbbször ki kellett tanulnia. Miközben lófendált a városban, összetalálkozott komájával, ki éppen malacot vett az új barompiacon, s kérdi, hogy s mint, érti-e a szerkezetet, megtanítanáé telefonírozni?
De Jóskának nem volt ilyen tudománya, ámbátor adott egy telefonszámot, hogy studírozza a módos koma. Azét, kitôl malacot vett. Mit volt mit tenni Mózsinak, hát bément a búfelejtôbe, és a zakota félig ismerôst kérdezgette. Egy kupica, két pohár, s még egy ser megindította Mózsi nyelvét, s szinte szószátyár lett. S ki is tette a mobilt, hogy a másik megtanítsa. Haladtak, menegetett a dolog. Kártya bele, bekapcs, kikapcs. Eddig stimmelt. Akkor kezdte igazán a matatós menkôt emlegetni, amikor üzenetírásról, telefonkönyvrôl volt szó. Otthon, titokban, hogy Juli ne lássa, próbálkozott. S amint tehette, egy-egy betűt el is küldött az egyetlen telefonszámra, úgy naponta hatot. S meg-megcsengette, elég gyakran. Mikor már ment a dolog a telefonnal, akkor Juli nén’ elé állt, s elmondta, megvette, ha egyszer kell is, legyen.
Sodrófa elékerült, a szerény Juli nén’ kifakadt a dühtôl, de le is csillapodott. S ahogy visszatértek a kényelmetlen városi kerékvágásba, egy reggelre fűtés nélkül maradtak. A fessô átkozott szomszéd műve miatt. De ugye, megloccsant Katalinkor, s annyira nem voltak ôk didergôsök, hogy két lájbival ne oldották volna meg. S gyapjúlepedô is akadt még a stafírba. Így beöltözve indult a nap, amikor Jóska komának egyszer csak jelenése volt a blokkba. Mózsit kalákába invitálta, csűrfedésrôl volt szó.
El is ment, hát hogyne ment volna Mózsi. S fájt es, de erôsen a szíve, mikor meglátta, a kicsiny ház mekkorát nôtt azóta, s sírt a lelke utána. Neki kellett, neki kellett, nyakas volt, s a városi világ elbolondította, s fôleg a meleg víz, kényelem. Érezte, hogy nem jó, a kaptárból ki kell repülni, s ott kell hagyni az elbôcsült áztató szomszédot, a műtejet.
Nagy választások jöttek pont, s ígértek nyugdíjemelést a politikusok, hát mét ne lehetne visszacserélni kicsi udvarra, szobácskára a blokkot? – gondolta. Habár szégyellette erôsen, hogy melléfogott. Idô elejibe eltervezte, hogy eszkabál egy ólat, s belé vesz egy malacot… Úgy az igazi. De a választásokra a pénzt elprangadérozták a nyakkendôsök. Törte a fejét, törte Mózsi, mit s hogy lehetne, s komával meghányta-vette a gondolatját.
Aztán elflangált egy szomszédos utcába, met elárulta a koma, hogy mánpedig ott van egy apróka ház. S keresse meg, met ki van írva, hogy alma, varrógép eladó, de olyan papíros is van: hogy ez a ház eladó, hanemegyeb nagyravágyók lettek a lakói. Bé is kopogott a vakolatlan lakocska ajtaján. S mikor bément, látta Pistát, régi falustársát, kivel évekig együtt dolgoztak a ládagyárban, s a szájas asszonyság is ott peszterkedett.
Mondja, mi járatban: erôsen megtetszett a ház, kéne neki. Pista pedig, s fôleg a pereszlen felesége blokkba vágyott. Kádra, feredôre fájt a foga. Gáz, fűtés, kényelem sorolták szaporán. Elékerült a pálinka, pohár, s nem teketóriáztak, az asztal bütüjénél megállapodtak. Csere-bere. Kicsi házba Mózsiék, blokkba Pistáék.
– Te asszony, szólt hazaérve a kalákából Mózsi, s közben hürbölte a kaszáslevest. Pakolj. Megyünk Csörögére, lakni. Többet nem izékelünk s ibóktalankodunk. Nem nekünk való ez.
Az asszonynak ragyogott a szeme, s kerelpelni is kezdett az örömtôl.
Mózsi pedig utoljára beléült egy kád vízbe, vette a mobilját, s megcsengette a malackupecet.
Kedves-Tamás Gyopár
Góbéságok
Elôször utazik a székely bácsi a repülôn. Kérdezi a légikísérôtôl:
– Mondja, kedves, aztán van-e itt elég ejtôernyô mindenkinek?
– Nagyon ritka, hogy egy repülô lezuhanna, így mi nem tartunk ejtôernyôt!
– Hát a hajók is ritkán süllyednek el, aztán ott mégis mindig van mentôcsónak... pedig gondolom, úszni többen tudnak, mint repülni!
* * *
– Komám, én ki nem állhatom az Andrást.
– Hát én se.
– Miért, te mennyivel tartozol neki?
* * *
Az öreg székely bemegy a kocsmába, és kér egy felest. Egy pár fiatal ott vidámkodik, majd összesúgnak, hogy hogyan toljanak ki az öreggel.
Szépen kivárják, és egy alkalmas pillanatban bedobnak egy Viagrát a pálinkájába. Az öreg komótosan felhajtja. Kis idô multával kimegy a vécére. Ahogy jön vissza, látják, hogy összevissza van vizelve a nadrágja.
Kérdezik tôle:
– Mi történt magával, bátyám?
– Kimentem, elôvettem, hát láttam, hogy nem az enyém, és visszatettem.
* * *
Székely és a fia elmennek fát vágni, a gyerek azonban megunja apja folytonos okoskodását és kötekedését és belevágja a fejszét az apja hátába. Az öreg összeesik, vergôdik, majd megkérdezi a fiát:
– Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccbôl?
– Ez nagyon is direkt volt, édesapám – mondja a gyerek.
– Akkor jóvan, mert viccnek eléggé durva lett volna.
* * *
Az öreg székely nekiáll reggel egy nagy farönköt faragni. Elmegy a háza elôtt a szomszédja és megkérdi:
– Mi lesz abból, szomszéd?...
– Ebbôl, fiam, gerenda! – válaszol a székely.
Nem sokkal késôbb a szomszéd megint elmegy a ház elôtt, látja, hogy az öreg még mindig nagy munkában van, ugyanazt a rönköt faragja egyre kisebbre.
– Hát mégis, mi lesz ez szomszéd?
– Ebbôl, fiam, kocsirúd.
Dél tájékán a székely térdig érô forgácsban ül, és még mindig farag. A szomszéd újra kíváncsiskodik:
– Mi lesz ez?
– Ebbôl, fiam, székláb.
Estefelé már nagy forgács gyűlik össze az öregnél, de ô még mindig farag. A szomszéd naná hogy ismét érdeklôdik:
– Kicsi ez széklábnak is, mégis mi lesz ez, szomszéd?
Mire az öreg:
– Ebbôl, fiam, fogpiszkáló... ha el nem cseszem már megint...
* * *
Beteg a székely tehene. Megkérdezi a szomszédját, hátha tud segíteni.
– Mit adott maga a tehenének, amikor az beteg volt?
– Hát terpentint.
Másnap megint találkoznak. Mondja az elsô székely:
– Szomszéd, megdöglött a tehenem a terpentintôl.
– Az enyém is.
* * *
Székely és a fia mennek az erdôben. Egyszer csak találnak egy puskát. Állnak mellette egy darabig, mire a fiú megszólal:
– Hát mi lehet ez édesapám?
Pár perc múlva:
– Édös fiam, emmeg beztosan egy furulya.
Elrakják, mennek tovább. A fiút csak nem hagyja nyugodni a dolog, megkérdi vagy öt mérfölddel odébb:
– Osztán, ha ez egy furulya, há' mér nem próbáljuk es ki?
Pár perc múlva mondja az öreg:
– Há’, próbáljuk, fiam.
Pár mérföldnyire meg is állnak, elôveszik az instrumentumot. Megszólal a fiú:
– Osztán, ha kipróbáljuk, az hogyan lössz?
– Há’, fiam, majd én fulom, te mög nyomogassad, oszt majd csak mögszólal.
Így is történik: az öreg bekapja a puska csövét, fújja rettenetesen, a fiú meg a ravasszal babrál. Egyszer csak elsül a puska, az öreg szája meg fülig fölreped. Aszongya erre a fiú:
– Há’, ne vigyorogjon, idösapám, mer' én kurvára mögijedtem!
* * *
A kisgyerek az apjával a szabadban dolgozik. Farkasordító hideg van, fázik a gyerek keze. Nézi, hogy az apja idônként a tenyerét lehelgeti, s megkérdezi:
– Mit csinál, édesapám?
– A kezem melegítem.
Délidôben elmennek ebédelni, s az apa fújni kezdi a forró levest.
– Miért fújja édesapám?
– Mert forró, s így gyorsabban hűl.
Elcsodálkozik a gyerek:
– Csuda pofája van, édesapám! Ha kell, meleget, ha kell, hát hideget fúj.
* * *
Házsártos, veszekedôs felesége volt az egyik székelynek. Ezt hallván a helybeli patikus üzent neki, hogy van erre egy jó orvossága. Amikor a székely elment hozzá, azt tanácsolta adjon neki két jókora pofont, ilyen betegségre ez az orvosság.
Amikor legközelebb az aszszony korholni kezdte az urát, az pofon vágta, s láss csodát, használt az orvosság: az asszony elcsendesedett.
Amikor legközelebb a székely a gyógyszertárba ment, a patikus megkérdezte, hogy használt-e a gyógyszer.
– Használt bizony! Mihelyt beadtam a asszonynak egy adagot, abban a minutumban jobban lett. A másikra nem is volt szükség. Azt visszahoztam a gyógyszerész úrnak – és jól képen teremtette a patikust.
* * *
– Valami sérti a lábamat – sántikál a székely.
– Tán a kavics – mondja a komája.
Lehúzza a székely a csizmáját, nézegeti, de nem lát semmit benne.
Megszólal a komája:
– Biztosan a másikban van.
* * *
A székely rábámul egy agyonfestett, öreg nôre. A nôt nagyon zavarja a dolog, rászól a góbéra:
– Mit bámul úgy rám, mint borjú az új kapura?
– No hiszen – vág vissza a székely –, lehet, hogy én borjú vagyok, hanem a kapu, az már nem új.
* * *
Bevonul a székely legény katonának. Búcsúzásul egy hatalmas pofont kap az apjától. Aztán mély komolysággal azt mondja az öreg:
– Fiam, ezt soha, senki mástól, semmi körülmények közt el ne tűrd!
Mi volt, mit várunk…
Ismét eltelt egy év. Munkával, pihenéssel, szomorúsággal és jókedvvel, eredményekkel, veszteségekkel. Mindenkinek másképp. Olvasóink megszokhatták: év végén olvasóinkat szoktuk faggatni arról, hogy milyen évük volt. Idén azok válaszoltak, akik általában kérdezgetni szoktak: az újság szerkesztôi, írói, technikai munkatársai.
Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság fôszerkesztôje:
– Mondhatnám, hogy átlagos év volt 2008, de mégsem. Valahogy a levegôben lebegett a válság elôszele. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miképp, vagy miért, de valami készült. Érzôdött, hogy mindenki ideges, érzôdött, hogy az emberek annyira pénzfüggôek lettek, hogy már a baráti társaságokban is csak a pénzrôl volt szó. Túlélésrôl, pénzrôl beszélt és beszél mindenki. Ehhez persze hozzájárultak a drágulások, a kilátástalanság és év végére be is következett az, amit érezni lehetett. Ezért nem mondom, hogy átlagos év volt. Személy szerint örvendek, hogy a munkahelyen a csapat továbbra is egy csapat maradt, úgy gondolom, hogy jól együtt vagyunk, és véleménykülönbségekkel, de egyetértünk. Ennek nagyon örvendek. Elôrelépés nem volt, magánszemélyként nem tudtam semmit megvalósítani, így csak örömmel tudom figyelni a fiamat, aki ügyesen tanul, jó gyermek. Mi úgy általában non-stop gazdasági válságban vagyunk, úgyhogy ennél rosszabb nem tud már lenni, és azt szeretném, hogy maradjunk meg. Mi, mint Kisújság, mint család, mint közösség, mint magyarság.
Antal Zsolt, a Gyergyói Kisújság tördelôszerkesztôje és terjesztôje:
– Minden jó volt 2008-ban. Nem voltam beteg, volt munkám, sikerült most az, amit sok éve nem tettem meg. Orsolyával, életem párjával el tudtunk menni egy kicsit pihenni, kikapcsolódni, ami szintén nagyon jó volt. Rossz? A rosszra nem igazán akarok emlékezni, éppen ezért nem is emlékszem. A jövô évtôl pedig csupán egy dolgot várok: egészséget, egészséget, egészséget.
Rancz Enikô, újságíró:
– Véget ért életemnek egy fejezete. Júliusban fellélegeztem, hogy a sikeres államvizsga után valami másba fektethetem az energiámat. Tervezek, tervezgetünk, álmodozunk – s ez olyan jó. De öröm üröm nélkül nincs, így az én 2008-as évem sem volt felhôtlen. Épp karácsony napján zsörtölôdtem, hogy az idei a legszomorúbb, aztán „megdorgáltam” magam: az lenne a legrosszabb, ha nem lehetnék együtt azokkal, akiket szeretek. A jelenbôl szemlélve az elmúlt idôt, nem lehet okom panaszra. A múlton elmélkedni, gondolkodni, mit kellett volna máshogy tenni, nem érdemes. Ha nehéz volt, hát szerencsére eltelt. Jövôre a szeretteim egészségét kérem a Jóistentôl, és azt, hogy aki elment, hazataláljon, a terveink megvalósulásáért pedig mi (is) fogunk tenni.
Bajna György, újságíró:
– Életem egyik legörömteljesebb esztendejét hagytam magam mögött. Annyi mindent érezhettem beértnek, mint még soha egy évben: februárban azok a gyergyószentmiklósi újságírók szereztek mérhetetlen örömet, akik számomra mindig is számítottak. Aztán újabb kitüntetô figyelem: a MÚRE javaslatára történt elismerés, az életműdíj. Ôsszel a lakiteleki filmszemlén biztató díjak igazolták, hogy Zsigmond Attila társaságában sem hiába teltek a napjaim. Ismét örömhír: menyecskénk áldott állapota. Éjszakánként gyakran sétálok már unokánkkal. Tehát még az álmaim is bizakodással töltenek el. Gyermekeimben és szeretteimben is csak örömem leltem, mindehhez még hozzáadandó, hogy Isten is gondot viselt rám, távol tartott tôlem minden betegséget. Kell ennél nagyobb ajándék egy esztendôtôl? Elsôsorban az unokánkat és azt, hogy ne romoljon egészségi állapotunk. Itt hitvesemre is gondolok. Tudod, édesapámnak volt egy emlékezetes mondása. A kollektivizálás, kicsavarásunk után hallottam elôször tôle. Egy cigányt idézve mondta: „Nem adnám semmiért, hogy semmim sincs.” Most a sok gazdasági viharjelzés közben én is valahogy így vagyok. Nincs amit elveszítenem, nem fogja tisztességes, esetleg galád úton szerzett vagyonomat elvinni semmi csôd. Mit várhatnék tehát? Békességet és egészséget mindazok számára, akik körülöttem kisebb vagy nagyobb távolságban élnek, sok humort, a könnyebb túlélés egyik fontos tényezôjét. Nem föltétlen a hozzám tartozókra, a barátokra, a rokonokra gondolok csupán, hiszen továbbra is szerelmem e város, e vidék, Székelyföld, Erdély – népével együtt. Szeretnék egy interjúkötetet kiadni az 1989-es eseményekre emlékezôkkel folytatott beszélgetésekbôl, év végéig talán egy válogatás is nyomdába kerülhetne publicisztikai írásaimból. De ne feledd, álmaim valóra válása nem csak tôlem függ! Ott fent is tovább kell szeressen valaki.
Kedves-Tamás Gyopár, újságíró:
– Átlagos év volt, ez ugrik be 2008-ról, de ha jobban belegondolok, nem volt annyi feszültség körülöttem, vagy egyszerűen nem úgy éltem meg a konfliktusokat, mint korábban. Ki tudja, miért, lehet, hogy végre felnôttem, vagy megtanultam, kár olyan miatt bánkódni, amin nem tudok változtatni, s az anyagiak hiánya miatt egyenesen marhaság elszomorodni, mert úgyse az számít. Sokszor bebizonyosodott: olcsó húsnak híg a leve, így tartott akár egy lépcsôhosszat a vadonatúj cipô, de azok voltak a szép pillanatok, amikor az ilyen történeteken nevetve túlléphettem. Ha a következô is legalább ilyen év lesz, akkor nem lesz okom panaszra. De miért is lenne, ha mondjuk 2009 végén is elmondhatom, hogy jókat nevettem (sokszor a nyomoron, de mit számít!), szüleim, nagy családom jól van. Hogy mit szeretnék jövôre? Több idôt tölteni a családommal, mert az a legfontosabb. És továbbra is sok jó Kisújságot, a friss évkönyvhöz hasonlót, még több olvasót. És jut eszembe, ma is megfázott a lábam, akkor miért ne! Melegebbet a szerkesztôségben.
Bakó Katalin, korrektor:
– Nehéz számot adni egy egész év történéseirôl. Mit is mondhatnék? Büszke vagyok, felnôtt a fiam már dolgozik, ô a jobbkezem. Szerencsésnek érzem magam, mert van egy jó barátom és egy jó kolléganôm, édesapám is jól van. Van Magdi nénim, aki anyukám helyett anyukám. Van a kisújságos nagycsapat. Ôk azok, akik helyreraknak, rendszabályoznak, biztatnak, segítenek, ha gondom akad. Remélem, mindig számíthatok rájuk. Mindennapos bosszúságaim is vannak. Miközben magyarkodunk, székelykedünk, nem veszszük észre, hogy „enyhén szólva” merényletet követünk el anyanyelvünk ellen, szinte nem találni kiadványt, amelyik ne hemzsegne helyesírási hibáktól, cégtáblák, szórólapok, reklámok, képújságok és még sorolhatnám. Na, de olyant is találni, amelyben „teknikai ókok” miatt kérnek elnézést a tisztelt olvasótól, és remélik, hogy „a szellemi fejlödés mindanyiunkat megáld és jobb jövöt fog biztositani”. Remélem, nekünk is lesz egyszer nyelvtörvényünk, akár a többségi társainknak. Mindenkinek kívánom, hogy sokat nevethessünk, épek, egészségesek legyünk, legyen sok napsütés, sokat kirándulhassunk, a horgászokat ne kerülje el a szerencse, húzzon a hal, és fôleg, legyen több idônk egymásra az új esztendôben. Boldog új évet!
Csata Orsolya, újságíró:
– Hajlamosak vagyunk a pillanat „nyomásában” ítélni meg egy egész évet. Mert nem könnyű 365 napot végigpörgetni, megítélni, vajon jó volt-e számunkra, értelmesen töltöttük-e, lehettünk volna-e jobbak. Jó lenne hinni, hogy fejlôdtünk az elmúlt esztendôben, hasznosan telt el, nem csak „végignyúztuk” egyik napról a másikra. Azt hiszem, hogy mindig újra lehet kezdeni, fel lehet állni. Nem kell megváltanunk a világot, nem kell csodákat tennünk, csak saját életünket kell becsületesen, tisztességesen élnünk. Úgy, hogy így év végén visszanézve ne fájjanak a ki nem mondott bocsánatkérések, vagy a kimondott bántások. És ha ez megvan, ha itt vannak körülöttünk azok, akiket szeretünk, akkor mit kívánhat az ember? Csak anynyit, hogy jövôben is mellettünk legyenek, és mindig úgy járják saját útjukat, hogy közben vissza-visszanézzenek ránk is.
Baricz-Tamás Imola, újságíró:
– Amikor rámkérdeztek, milyen volt a 2008-as évem, nem igazán tudtam mit mondani. Milyen volt? Elsôre az ugrott be: átlagos. Talán, mint a többi. De mit is jelent, hogy átlagos? Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, nagyon nehéz kérdést
kaptam, és azért nehéz, mert úgy éljük az életünket, hogy valójában túléljük, és nem is vesszük észre. Ha arra gondolok, hogy családommal együtt egészségben megértem a szeretet ünnepét, azt mondhatom, nagyon jól vagyok, egy jó évet tudhatok magam mögött, mert együtt lehettem szeretteimmel. De ha arra gondolok, hogy mit hozhat a jövô, kicsit félek. Nem szeretem a felfordulásokat, nem szeretem az árdrágulásos híreket, nem szeretem a választásokat. És azt sem szeretem, ha járdára parkolnak az autók, és minden reggel el kell mondanom a kislányomnak iskolába menet, hogy ezt nem így kell tenni. Szóval, jó sok mindent nem szeretek, és ez talán a jövôben sem fog megváltozni. Azt szeretném, ha egy ilyen átlagos évet „zárhatnék” 2009 decemberében, és a kisújságos kolléganô megkérdezné, na, milyen évet zártál?
A legjobb riporterek lettek
100 éves centenáriumát ünnepelte a város Gimnáziuma októberben. Több napon át számtalan érdekes rendezvénnyel ünnepelték gimnáziumukat a véndiákok, a jelenlegi tanulók, és a visszatért tanárok. Az ünnepségrôl hírt írtak, tudósítottak a vállalkozó kedvű diákok, folyamatosan kattogtatták fényképezôgépeiket, és el-elvontak véndiákokat egy rövid interjú erejéig. Riporter kerestetett és ôk versenybe szálltak: ki tud találékonyabban, érdekesebben beszámolni a Gimnázium születésnapjáról, és dolgozatba foglalni a legérdekesebb eseményeket, véleményeket, elhangzott aranyköpéseket.A zsűri értékelése szerint az elsô díjat Balázs Brigitta riporter érdemli, a másodikat Ferenczi Viola, és a harmadikat Erôss Beáta kapta. Dolgozataik a rendezvény több mozzanatát felölelik, részletesek, érdekesek, olykor humorosak. Azonban mi csupán a dolgozatok egy-egy részletét, interjújukat tudjuk közölni, de ha kedvük támad, megtekinthetik teljes terjedelmükben az iskola könyvtárában.Ebben a lapszámunkban Balázs Brigitta és Ferenczi Viola dolgozatának egy-egy részletét közöljük. De folytatjuk…
Részlet Balázs Brigitta dolgozatából
„Jó ez az iskola, úgy ahogy van”
Interjú Csibi Réka, XI. C. osztályos tanulóval:
Visszatértem. Én is alig hiszem, de ismét itt vagyok... 2008-ban, a jelenben, az iskola biológia- termében. Még mindig nem ébredtem fel teljesen abból a különös álomból, amit a XI. C osztály és Leopold Anna tanárnô varázsoltak elém, és ami még sok más résztvevôt is teljesen a hatása alá kerített. Az ablakon kevés fény szivárog be, de ez a kevés fény is elegendô, hogy lássam az osztály arcán a boldogságot, hiszen nagyon jól sikerült a korhű biológia- óra. Egy rövid fényképezés, és máris ugyanezt az örömöt látom tükrözôdni Csibi Réka arcán is, immár közelebbrôl, miközben néhány kérdést teszek fel neki, hogy megtudjam, ô, mint iskolánk mai diákja, hogyan élte át ezt a kis „idôutazást”, ami az 1940-es évek iskolájába kalauzolt el mindanynyiunkat.
– Mi volt az osztály elsô reakciója, mikor az osztályfônök közölte, hogy egy 1942-ben játszódó korhű órán fogtok részt venni?
– Miután az oszi feldobta a témát, közösen döntöttük el, hogy legyen. Elôször mindenki húzódozott, de végül gondoltuk, jó móka lesz, és szerintem senki nem bánta meg, hogy belevágtunk.
– Akkor bizonyára neked is tetszett.
– Így van. Nekem nagyon tetszett az egész, többek között azért is, mert összehozta az osztályunkat, hiszen a felkészülések közben is sokat nevettünk, mókáztunk, és az óra is nagyon jól telt. Bár azt nagyon komolyan kellett venni, mégis nagyon élveztem, és nagyon tetszett, hogy az oszi is mindent beleadott, és színészkedett. Az osztályunk négy fiúját pedig kineveztük tanfelügyelôknek, hogy az akkori lány-iskola képébe beleilleszkedjenek, és ne kelljen lánynak öltözzenek.
– Így, mint „’42-es diáknak”, mi a véleményed, mi volt akkoriban jobb és mi volt kevésbé jó a mai iskolához képest?
– Szerintem semmi, hiszen ma a tanárok sokkal közvetlenebbek velünk, és az órák se telnek olyan katonásan. Akkoriban sokkal nagyobb volt a szigor, más a bánásmód. Furcsa volt az oszit ilyen távolságtartónak látni, gondolok itt arra, hogy magázott minket. Nehézséget jelentett, hogy mikor beszélni akartam, fel kellett álljak, ez szokatlan volt nagyon, de ha nem álltam fel és úgy szólaltam meg, már tiszteletlenségnek számított. Furcsa szabályok voltak akkoriban. Ami még nagyon nem tetszett, az, hogy nagyon robotszerűen kellett a diákok válaszoljanak, feleljenek, magolni kellett, vissza kellett mondani a leckét szórólszóra. Bár nem tudom, mert nem éltem abban a korban, de így nekem ez nagyon furcsa lenne ma. Ettôl függetlenül nagyon jó biológiaóra volt.
– Ha megtehetnéd, és visszamehetnél a múltba, és ugyanebben az iskolában tanulhatnál, szívesen mennél-e?
– Szívesen visszamennék, de csak, hogy próbáljam ki, nem maradnék ott. Bár akkor is ugyanolyanok voltak a diákok, mint ma, akkor is késtek, akkor is volt, aki nem figyelt órán, és olyan, aki mindent tudott, mégis a mai iskola jobb nekem.
– Szerinted nagy különbség van a mai és az akkori diákok viselkedése, szokásai között?
– Nagy különbség nincs, talán csak az, hogy régen lehet, jobban tisztelték a tanulók a tanáraikat, mint ma, és fegyelmezettebbek is voltak, jobban szerették a rendet. Viszont ma nekünk van sok olyan dolog, ami szerintem jobb. Például, hogy iskola után is különbözô rendezvényekre mehetünk, esetleg szervezhetünk is, ilyen ’42-ben nem volt, ha jól tudom. Jobban megismerhetjük az iskola más tanulóit, könnyebben kialakulhat a jó iskolaközösség.
– Ha a jövôbe tekinthetnél, mit tapasztalnál? Milyen lenne az akkori iskola?
– Szerintem a jövôben sokkal több olyan gyerek lesz, akik nevelésébôl hiányzik a „hét otthoni év”, tehát sokkal nehezebb lesz megtartani a fegyelmet. De ha lesznek majd jó tanárok, akkor nem lesz sok változás még 100 év múlva sem.
– Említetted, hogy a mai tanárok sokkal közvetlenebbek. Szerinted ezzel visszaélnek-e a tanulók?
– Néhány diák visszaél ezzel, ami szerintem nevelési hiba. De a többség nem használja ki a közvetlenséget, mert tudjuk, hogy ezzel csak magunkra haragítjuk a tanárokat, és minden tanár-diák „vitából” végül a tanár kerül ki gyôztesen.
– Ha választhatnál a múlt, a jelen, vagy a jövô iskolája között, hol lennél a legszívesebben hoszszabb ideig?
– Mindenképp a jeleni iskolában. Bár néha velem is elôfordul, hogy azt mondom, nem jó, de alapjában véve jó suli és szeretem, pillanatnyilag nem mennék innen sehova, végképp nem a múltba. Szerintem jó ez az iskola, úgy, ahogy van.
Valószínűleg vannak néhányan, akik nem értenének egyet ezzel, hiszen mindenkinek mások az elvárásai, minden ember más. De véleményem szerint az iskolánk, és az elmúlt 100 év alatt itt megfordult emberek feledhetetlen évei, élményei, az itt kötött barátságok, szerelmek, azok a csodálatos emlékek, melyek ma mosolyt csalnak a visszatérôk arcára, könnyeket a szemükbe, megérdemlik, hogy megmaradjon ez a zárómondat: „Jó ez az iskola, úgy, ahogy van.”
Részlet Ferenczi Viola dolgozatából
Az én Gimnáziumom
Beszélgetés Bajna György újságíróval, a gimnázium „csintalan, de szeretô gyermeké”-vel
– Milyen kapcsolat fűzi a Salamon Ernô Gimnáziumhoz?
– A fôgimnáziumot a mi idônkben egyszerűen középiskolának hívták. Egyesek szerint csak arra volt jó, hogy a gyermeket leszoktassa a munkáról, de ne tanítsa meg semmire. Bevallom, volt valami igazság ebben, hiszen a mi idônkben – 1965-ig a közel száz, esetenként több mint száz tanulója mintegy 1/5-e juthatott be egyetemre, fôiskolára. Az arányt az javíthatta, ha továbbtanulásnak számították a technikumokat, illetve az érettségi utáni oktatás valamelyik ágára jelentkezôket. (Ez lehetett például szerszámlakatos-tanfolyam is.) Akkor még neve sem volt. A kapu ívét eltakaró – 1989 decemberében levert – felirat alatt olvashatókról nem tudtunk. A homlokzatot díszítô életfa motívumról és az angyalos, babérkoszorús címerrôl is csak késôbb szereztünk tudomást. Csintalan, de szeretô gyermeke voltam az iskolának. Az életben is gyakran tapasztalni, hogy a rosszcsont lesz végül a szülôk istápja, s a sok, úgynevezett jó és szófogadó gyermek mindig talál fontosabbat, mint szüleire is gondolni. Szeretô gyermek voltam, az is maradtam. Nem tud úgy szólítani mai tanárai, diákjai által sem, hogy tehetségem mértékében kérését ne teljesítsem.
– Kereste meg egykori osztálytermét?
– Hetente bejárok az iskolába, ha ott megyek el a 107-es elôtt, persze, hogy beleképzelem magam az egyik padba. Ha üres a terem, még be is ülök.
– Milyen rendezvényeken vett részt, és melyik tetszett?
– Csak a sportrendezvényekrôl maradtam ki. Nem szeretem látni azt a hatalmas ellentétet, ami egy 17–18 éves és egy javakorbeli hölgy között feszül. Nem szeretem tetten érni az elmúlást. A viszszajelzésekbôl ellenben tudom, remek mulatság volt az is. A többi rendezvényrôl csak felsôfokon tudok szólni. A bakik pedig igazán emberivé, pajtásivá oldották a hangulatot.
– Mikor alakult a Salamon Ernô Irodalmi Kör és hogyan lett annak tagja?
– Hamarabb kerültem oda, mint ahogy a SEIK alakult. Elôször ugyanis önképzôkörnek nevezte Garay Ödön bácsi, aki igazgatója is volt valaha a gimnáziumnak, illetve Barabási László, az egykori tanítvány, aki a Petôfi Sándor helyi kultúrháznál dolgozott fiatal fôiskolát végzett tanárként.
(Könyveibôl szép számmal láthattak a kiállításon is.) Tehát 1962-ben Bereczki Karcsival diákként, mi önképzô köri tagok lettünk. A hetvenes években az éppen haldokló kör elnöke én lettem. Akkorra már megkezdôdött a zaklatásunk a szeku által. A kört védôpajzsnak próbáltuk használni. Mi lett volna tetszôbb az elvtársaknak egy kommunistának cédulázott mártírköltô nevének felvételénél? Megtörtént. A figyelés nem maradt el, de immár a párt miatt nehéz volt azt tennie Gáll Gyula akkori szekus ôrnagynak, amit szeretett volna. Mellesleg Salamon Ernô számomra nem kommunista, hanem tehetséges költô. Móricz székely zsidó költôként emlegeti. A székely-zsidó jelzô telitalálat. Salamon Ernô ugyanis szinte észrevétlen olvasztja a gyergyói beszédet verseibe. A gyergyói beszéd pedig székely, ha nem tévedek.
– Tetszik az iskola neve?
– Salamon Ernô nem követett el semmi olyant, amiért felelôsségre lehetne vonni. Az egy esetért, amikor magas láza krízist idézett elô nála, és megtámadta a védtelen ukrán asszonyt, az életével fizetett. Ô fizetett! Ideje lenne tisztának minôsíteni. Mellesleg örvendek, hogy egyeseket csak ennyi zavar az iskolával kapcsolatosan.
– Milyen más nevet adna az iskolának?
– Ha egyszer mégis megváltoztatnák, akkor ismét valamelyik nagy gyergyói elôdöt javasolnám névadónak. Egy példaképet. Salamon Ernôre nem igen illik a példakép jelzô. Itt erkölcsi tartására utalnék. Más normák szerint élt, mint a gyergyói átlag- ember.
– Mi a vélemény az akkori és a mostani diákokról?
– A lányok gyönyörűek voltak mindig. A diákok ma magasabbak, és mind a lányok, mind a fiúk érettebbek, mint mi voltunk. A mi kamaszéveinkben legalább 3–4 évet tartott a romantikus korszak. Ma? Ezt önök tudják. Kívülrôl nézve legjobb esetben 2–3 napot. Ezért kicsit sajnálom a maiakat. Képzelje el az irodalmat a romantikus művek nélkül.
– Újságírói munkájában befolyásolta-e, ha errôl az iskoláról kellett írjon?
– Természetesen. Egyik cikkemért ma is neheztelnek rám az érintettek. Pedig csak megdicsértem azt, aki annyi év után végre ismét olyan könyvtárat varázsolt az elhanyagolt helyére, mint amilyen az Jakab Júlia könyvtárosunk idején volt.
(folytatjuk)
Szilveszteri, újévi szokásaink
Ma már legtöbbet a televízióban láthatunk csupán, azonban a nem is olyan távoli múltban, ôseink még hittek abban, hogy szilveszteri, újévi cselekedeteikkel befolyásolhatják a jövô évi termést, egészséget, békességet kérhetnek családjuknak. Ezeket a szokásokat elevenítjük most fel, sajnos, csak írásban…,
Így szilvesztereztek hajdanán
Szilveszter Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (elôestéje). A szilveszteri szokások közös célja a következô esztendôre egészséget, bôséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötôdô zajkeltô szokások, melyek célja az ártó, rontó erôk távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengô, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is. A cél az volt, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendô énekkel köszöntése.
Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkösdkor is, a tüzeskerék-engedés. A szalmával betekert kereket meggyújtották, és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják, a kerék összeköti az óesztendôt az újjal.
Falvainkban általában az óévbúcsúztatást és az új esztendô köszöntését harangzúgás kísérte. Volt, ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte az új esztendôt, a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következô évi idôjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntôt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.
Szerencsét, egészséget, bô termést
A január 1-jei évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év elsô napjához számos hiedelem, babona kötôdik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstôl, házi viszálykodástól. Nôi munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az elsô látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nô, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsônek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. Szemes terményeket is ajánlatos enni – babot, lencsét –, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta).
Egyes falvakban az újévköszöntôk a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bô termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali idôjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idô volt, mezôgazdasági szempontból jó lesz az esztendô, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél.
Háromkirályok napja
Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi kezdetét a farsangi idôszak. Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedésérôl, ekkor szentelik a vizet és a tömjént. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belôle otthonukba is. Széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bô termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek belôle a csecsemô fürdôvizébe, vagy éppen meghintették vele az ifjú párt. Betegeknek általában a halántékát kenegették vele, és behintették természetesen a halottakat is.
A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebbôl a szokásból alakult ki a házszentelés vagy más szóval koledálás szokása.
Sok helyütt a fiúgyermekek eljártak a házakhoz „háromkirályt járni”. A dramatikus játék a bibliai történetet meséli el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresik a kis Jézust. A szereplôk fehér, bô ingbe és díszes süvegbe öltöznek, valószínűleg legnépszerűbb Boldizsár, a szerecsenkirály szerepe, amihez az arcot jól össze kell kormozni.
A ragasztott faszerkezetek
Ma az építészetben nagy fesztávú csarnoképületek megvalósítása különféle ívszerkezetek segítségével a legkézenfekvôbb. Ilyen nagyméretű íves tartószerkezetek a technikában háromféle anyagból készülnek, éspedig acél, vasbeton és fa felhasználásával. Az acélból készült íves tartók az 1800-as évek második felétôl jelennek meg, míg a múlt század elejétôl a II. világháborúig a vasbetoné volt a fôszerep.
A fából készült íves tartók Németországban jelennek meg 1993-ban, kísérleti jelleggel. Ez a technológia a háború után a fejlett nyugat országaiban egyre több teret nyer. Ehhez alapvetôen a vegyipar fejlôdése járult hozza, nagyszilárdságú műgyanta ragasztók kifejlesztésével. Ezek általában három komponensű ragasztók, fenol-rezorcin-formaldehid összetevôkkel, de egyes gyárak nem hozzák nyilvánosságra ragasztóik összetevôit. Ezekkel minden környezeti behatásnak kitűnôen ellenálló, idôtálló ragasztások valósíthatók meg.
Ezeket a nagyméretű formára préselt faszerkezeteket kemény fémsarukkal a leendô csarnok alapzatához erôsítik (ezek a saruk t. k. csuklók), majd középen egy harmadik csukló segítségével, párban összekapcsolják ôket. Ezeket a háromcsuklós gerendapárokat vízszintes irányban szelemenekkel és szélkötésekkel fogatják össze. Ez a típúsú csar-noképítés rövid idôn belül kiszorítja az építészetbôl (legalábbis nyugaton) az acél- és vasbe-ton-szerkezeteket. Elsôsorban azért, mert jóval olcsóbbak, könynyű önsúlyúak és sokkal hamarabb szerelhetôk, mint az acélból vagy vasbetonból készültek. Például a Lillehammerben rendezett téli olimpiai játékok 110 méter fesztávú csarnokát öt hét alatt szerelték össze, ami elképzelhetetlen a másik két anyag esetében. Mint mindennek az életben, ezeknek a tartóknak is van hátránya, éspedig az, hogy nehézkes a szállításuk (nem a súly, hanem a nagy méreteik miatt) és tűzveszélyesek. Ez utóbbit speciális kezelésekkel csökkentik.
Ilyen tartókkal mindenféle rendeltetésű, nagy fesztávú csarnok épült, de külön szólni kell a vegyiparban használt csarnokokról. Itt az acél- és vasbeton-szerkezeteket a kipárolgások 4–5 év alatt tönkreteszik. Jobb helyeken kimondottan ragasztott faszerkezeteket használnak a vegyiparban. De a fedett uszodák esetében is sokkal jobban megfelelnek a fatartók, mint a konkurens anyagokból készültek, különösen a hévizek esetén.
Ennyi általánosság után ide kívánkozik szólni a városunkban található 46 méteres fesztávú műjégpálya építésének egy kevéssé ismert vonatkozásáról is. A ragasztott faszerkezetek kétségtelen elônyei nyilvánvalóvá váltak a hazai kommunista rezsim vezetôinek a szemében is. A múlt század 70-es éveinek kezdetén Bukarestben is leesik a tantusz, és a mindenható elvtársak fejében megfogalmazódik az igény ennek a technológiának a bevezetésére. Meg is kapja a faipari minisztérium az ezirányú utasítást. Ezt akkoriban „pártfeladatnak” nevezték, és a fiatalabb olvasók kedvéért írom, olyanszerű jelentése volt, hogy „fejvesztés terhe alatt végrehajtandó”. A minisztérium továbbította a parancsot a Faipari Kutató és Tervezô Intézethez (ICPIL).
Na, de álljunk meg egy szóra. Mielôtt tovább folytatnánk a hokipályánk megszületésének történetét, szükséges szólni egy nem mindennapi kutatómérnökrôl, akit Neculai D. Georgescunak hívtak. Ezt a nagytudású mérnökembert a szakmában különös titok lebegte körül. Egyes híresztelések szerint az 50-es években nyugatra szökött, ott több országot bejárva számos a faiparban úttörônek számító gyárban dolgozott, majd a román hírszerzés emberei rábeszélték, hogy térjen viszsza és hasznosítsa itt szerzett tapasztalatát, ígérve neki fűt-fát, amit aztán természetesen elfelejtettek, ahogy hazaérkezett. Egy másik verzió szerint elôre lefektetett forgatókönyv szerint kiszöktették, majd néhány év múlva visszaszöktették.
Talán az elsô variáns a hitelesebb, mert nagy szaktudása és tapasztalata ellenére mindig „árnyékban tartották”, megbélyegzett ember maradt, amolyan szürke eminenciás. Ahogy az lenni szokott, a nehéz és komplikált feladatokat általában az ô nyakába sózták, a babérokat mások kapták. Óriási szerepet játszott a hazai faipar modernizációjában. Az ô irányításával történt a farostlemez (PFL), faforgácslemez (PAL), a melamin bevonatú bútorlap stb. bevezetése. Részletesen ismerte és járta az összes faipari egységet az országban, tudta, melyik mit gyárt, milyen a tech-nikai és emberállománya stb. A szó szoros értelmébe véve egy nagyon jól kommunikáló, karizmatikus ember volt, aki egészséges undorral utálta a politikát. Természetesen ô kapta feladatul a ragasztott faszerkezetek bevezetését is.
A pártszervek és a minisztérium vezetôsége úgy döntött, hogy a terméket Piatra Neamţon vezetik be, ott lévén a faipar modellvállalata. Nyomban ki is küldtek onnan egy delegációt nyugatra tanulmányútra. A komplikáció akkor kezdôdött, amikor Georgescu szembeszegült ezzel a határozattal, követelve, hogy ô választhassa meg a vállalatot, ellenkezô esetben nem vállal felelôsséget egy olyan kényes termék bevezetéséért, mint amirôl szó van. És ô a gyergyószentmiklósi UFET-et választotta. Ezzel a bátor, de kockázatos döntéssel maga ellen hangolta a párt és a minisztérium korifeusait, akik kénytelen-kelletlen lenyelték a békát, de lelkük mélyén nem bánták volna, ha nem jár sikerrel a próbálkozás.
Georgescu hónapokon keresztül tartózkodott városunkban, az ô vezetésével készült el a 25 méteres alapsablon és a présberendezés. Az akkori vezetôség mindennemű támogatást megadott neki, de a munkások is egy em-berként álltak mellette. Született vezetô volt, olyan, aki tudta, látta, hogy mit akar, és azt tudta másokkal is láttatni. Közel féléves megfeszített munka után elkészült az elsô ragasztott tartó. Ezt elvitték Bukarestbe, ahol az Építészeti kutatóintézetben volt egy nagyméretű próbaberendezés, amellyel különféle gerendákat és más épületelemeket próbáltak ki. Az illetékesek óriási megrökönyödésére a berendezés a fatartót nem tudta eltörni. Eddig még ilyent a kutatók nem tapasztaltak, ugyanis a próbaberendezés a vasbeton és acélgerendákat különösebb megerôltetés nélkül roppantotta össze. A ragasztott-hajlított gerenda esetében a maximális igenybevételnél az automata kikapcsolta a berendezést, és a gerendának semmi baja nem történt. Ezek után zöld utat kapott a termék. A ditrói bútorgyár részére készült egy 30 méteres fesztávú, 50 m hosszú kísérleti csarnok. Ez a városunkban található új termék alkalmasnak bizonyult arra, hogy valóra váltsa a város lakóinak rég dédelgetett álmát, ami egy fedett műjégpálya megvalósítása volt. Azóta se tapasztalt, példás összefogás eredményeképp 1975-ben megépült a szóbanforgó hokipálya, melynek megvalósításában az akkori városvezetés a vállalatok és a magánszemélyek mintaszerűen kivették a részüket.
Írásomnak ez a része nem a nosztalgia, hanem az elismerés jelében fogalmazódott. Tisztelgés akar lenni egy gerinces román mérnök elôtt, aki nélkül nem állna fedett műjégpálya városunkban. A kommunista rendszerben 18 nagy fesztávú csarnok épült egyebek közt termelési, sport, kiállítási rendeltetéssel. Ezek mellett számtalan „kisebb” 20 méteren aluli épületelem a mezôgazdaság és a párt gazdasági egységei számára.
A rendszerváltás után fokozatosan elfogynak a rendelések (ez a minél olcsóbban való szerzés, és nem az építés idôszaka). Mivel a részlegen már nem volt termelés, a pénzügyminisztérium adósság fejében lefoglalta és eladta, még mielôtt a privatizáció beindult volna. Aki megvásárolta – egy fához semmit nem értô, helyi vállalkozó – összevágatta az egész gerendagyártó berendezést, és ócskavasként eladta, mint kommunista relikviát. Ilyen dicstelenül ért véget a ragasztottgerenda-gyártás városunkban.
Az igaz, hogy a technológia régi volt, de nehány új gép beszerzésével lehetett volna ezt modernizálni. Így például részt lehetett volna venni az iskolai sportcsarnok-építésben (ezek Európa szinten mind fatartókkal készülnek).
Lemhényi Pál
Erdélyi ezredek a világháborúban
Kolumbán Albert fôhidász, képkeretkészítô, magánzó (Gyergyószentmiklós). *1880, Gyergyószentmiklós. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a 12. hidászzászlóaljhoz. 3 évig szolgált. 1914. augusztus 1-jén újra bevonult. 1915. május 10-tôl az orosz és az olasz hadszíntereken küzdött. Radom, Petrikow, Lemberg, Baranovice és Betunó mellett harcolt. 1918 augusztusban felmentést nyert. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Koncsag András gyalogos, kisbirtokos (Gyergyóalfalu). *1890, Gyergyóalfalu. 1915 decemberben vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1916 májusától az orosz és a román harctereken küzdött. Halics, Tarow és Sósmezô mellett harcolt. 1916 októberben súlyosan megsebesült. 1917 augusztusban, mint 60%-os hadirokkant szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére, János a román fronton hôsi halált halt. Édesapja részt vett a boszniai hadjáratban.
Koncsag Ferenc tizedes, kisbirtokos (Gyergyóalfalu). *1885, Gyergyóalfalu. Tényleges katonai szolgálatra 1907-ben vonult be a 34. közös mezei tüzérezredhez. 1908-ig szolgált. 1914-ben a mozgósításkor újra bevonult. 1914 augusztustól a szerb, montenegrói, orosz, olasz és a francia hadszíntereken küzdött. Sabác, Belgrád, Wolcsek, Piave és Verdun mellett harcolt. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: OB 2-szer és Kcsk. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Felesége mindkét nagyapja részt vett a szabadságharcban.
Koncsag Imre gyalogos, gépész és kovácsmester (Gyergyóalfalu). *1880, Gyergyóalfalu. 1914. augusztus 1-jén vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1914 szeptember 10-én az orosz hadszíntérre ment. A Kárpátokban harcolt. A forradalom kitörése után szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt intézôbizottságának tagja volt. Testvére, Ignác és felesége bátyja, Székely István az orosz fronton hôsi halált halt.
Interjú Mik József polgármesterrel
– Az utolsó beszélgetésünk óta alig három hét telt el, ezért az elmúlt idôszak nem volt túl mozgalmas. Vagy mégsem?
– Az idô valóban rövid volt, de események azért voltak. Elôször is megemlíteném a Borvizek Útja program elindulását. Tervmódosítást kértünk, a 19-, 20-as villák hátánál lévô park rendbetétele helyett a Millennium park egy részét szeretnénk felújítani. Az utcai bútorok esetében is lemondunk bizonyos dolgokról, annak fejében, hogy a Kossuth-, és Petôfi-kutak felé vezetô sétányokat tudjuk felújítani. A Hétvezér sétányt is modernizáljuk a tekepályáig. Gondot jelenthet a húsz- milliárd régi lej önrész kifizetése, amit három év alatt kell törleszszünk.
– Gondolt-e a polgármester úr arra, hogy adott esetben kölcsönhöz folyamodjon?
– Kölcsönhöz mindenképpen kell folyamodjunk, mert ki kell fizetni az önrészt a szennyvízhálózat felújításánál is, ami újabb 20 milliárd régi lejt jelent. Ígéret volt, hogy ennek felét megkapjuk kormánytámogatásként, de az elmúlt hetek politikai eseményei ennek nem kedveznek.
– Más újdonság?
– A rossz idô miatt le kellett álljunk a járdajavítással. Ilyen idôben nem lehet minôségi munkát végezni. Marad tavaszra, két hét alatt befejezzük.
– Hogyan készül a város az ünnepekre?
– Elkezdtük a városdíszítést. A város bejáratától minden villanyoszlopra csillag kerül, a fôtéren, pedig füzéreket szerelünk. Felállítottuk a város karácsonyfáját. Hangulatos és látványos adventi gyertyagyújtást szerveztünk. Új színt vitt a város életébe. Még vásároltunk díszeket, mintegy hatezer lej értékben. Tehát a város kellôképpen fel lesz díszítve.
– Mi újság a Balneoclimaterica – Gyógyfürdô Rt. háza táján?
– Mire e sorok napvilágot látnak a cég már be lesz jegyezve. A cél egy új kezelôbázis felépítése. A helyszín valószínűleg az
Üzem utca melletti alsó parkoló lesz. Már a talajfúrásokat elvégezték, és a területet alkalmasnak találták építkezésre. A tervezô már dolgozik az elômegvalósíthatósági tervvel. A cég alakító- csoportja nyolc fôbôl áll, ebbôl hat borszéki és kettô magyarországi. A borszéki tagok 500–500 lejjel, míg a külföldiek két-két ezer euróval léptek be a cégbe. A szándék tôkeerôs partnerek bevonása. Még ebben az évben megszerezzük a borvíz használati jogát.
– Fejlemények a város vízszolgáltatásában?
– Tudott dolog, hogy a város, csak úgy kaphat uniós támogatást ivóvízhálózat-felújításra, illetve bôvítésre, ha társul egy megyei egységes szolgáltatóhoz. Ehhez meg is tettük az elsô lépeseket. Ekkor a Romaqua felajánlotta, hogy Ô is hajlandó azzal az összeggel beszállni, és hét év alatt felújítani, illetve kibôvíteni úgy a víz-, mint a szennyvízhálózatot és a derítôállomást. Már elô is volt terjesztve a tanácsülésre jóváhagyás végett, amikor a megyei tanácstól ránk telefonáltak, hogy vigyázzunk, mert elveszítjük azt a kormánytámogatást, amit szennyvízhálózat-felújításra kapnánk. Az ügyet elnapoltuk mindaddig, amíg nem tudjuk tisztázni ezeket a dolgokat.
– Milyen fázisban van annak a szeptemberi tanácshatározatnak az alkalmazása, miszerint a fürdôtelepen, és a tömbházak környékén tavasztól nem lehet állatot tartani?
– A határozat ismertetése, tudatosítása folyik. Tavasztól kezdôdik a pajtabontási akció. Aki pedig nem ért a szép szóból, azt büntetni fogjuk. Letelt a türelmi idô. Ez érvényes az építkezések esetében is. Vannak bizonyos megkötések. Az építôanyag legyen természetes alapanyagból, és ne használjanak rikító színeket. Hogy érvényt szerezzünk ennek a határozatnak, alkalmazunk egy köztérfelügyelôt. Az iskola melletti tömbházak elôl is eltűnnek a zöldségeskertek, átalakulnak virágoskertekké. De parkírozó sem lesz.
– Közeledik szilveszter. Hogyan készül a város az óévbúcsúztatóra?
– Az elôzô évekhez hasonlóan, lesz tűzijáték és forralt bor. Várjuk a szilveszterezôket. Három új panzió is beindul: Demián Géza Intim panziója, a 6-os villa, illetve a Pica villa. Lesz elszállásolási kapacitás.
– Hogyan tovább RMDSZ-támogatás nélkül?
– Valóban, annak ellenére, hogy az RMDSZ jól szerepelt a parlamenti választásokon, bejutott a parlamentbe, mindenki azt remélte, hogy továbbra is ott lesznek a kormányban. Ennek ellenére, a két nagy párt mellôzte. Ez nyilván, érzékenyen érint bennünket, hiszen volt egy jó kapcsolatrendszerünk, amit most újra kell gondolni. Egy új stratégiát kell kidolgozzunk. Továbbra is az uniós pályázatokra kell odafigyeljünk, meg a külföldi befektetôkre.
– Melyek a következô hónap fontosabb eseményei?
– Január 17-én megszervezzük a Böllérnapot (disznóvágás). Már bejelentkezett Gyergyóalfalu, Pilisvörösvár és Zákányszék, no meg Borszék. Rá egy hétre kutyaszán-fogathajtóverseny lesz. Ez alkalommal, nemzetközi részvétellel. Itt lesz Donavalii (Szlovákia) csapat is. Ha a hóviszonyok engedik, akkor szervezünk egy Borvíz-kupát is, alpesi síben.
Lévén, hogy itt van év vége, kívánok minden kedves borszékinek, és nemcsak, egy boldogabb új évet.
Én is hasonló jókat kívánok mindenkinek!
U. i.: Működik a város új honlapja www.borsec.eu, azon belül egy Fórum menü is van, ahol kérdéseket lehet feltenni a polgármesternek, tanácsosoknak, véleményt lehet mondani a várost érintô dolgokról. Próbáljanak rákattintani, és élni a helyzet adta lehetôséggel.
Lejegyezte: Farkas Aladár
Egy nyugdíjba vonulás margójára
Hálásan köszönöm a számomra megrendezett év végi hálaadást, az igazi szeretetszolgálat jegyében.
Ezúttal szeretném megköszönni a hosszú évek során irántam tanúsított megbecsülést, tiszteletet, megértést, ráfigyelést.
Köszönöm a jó szavakat, elismerést, ami a munkám során adódott.
Köszönöm azt a sok jót és rosszat is, ami a 37 év alatt történt.
Köszönöm azt a gyönyörűen becsomagolt karácsonyi ajándékot, amivel igyekezett számomra felejthetetlenné tenni ezt a csodálatos ünnepet.
Áldja meg érte az Isten, kísérve minden cselekedetét!
Még egyszer mindent köszönök, és egy szebb, békésebb, boldogabb új év reményében távozok!
B. A.
Mi az, amit mi templomnak hívunk?
(folytatás)
A liturgia elôkészítése még a sekrestyében ill. a diakonikonban kezdôdik, elôkészítô imákkal. Az itt elkezdett énekkel, kezében a szertartáskönyvvel (korábban az evangelionnal) vonul a pap az oltár elé, ahol kézmosást végez. Ünnepi liturgián a püspök és a papság (a szertartást végzô kivételével) az oltár elôtt elkerített részben a trónusnál ill. az ülôhelyeknél foglal helyet. A bevezetô rész és a bűnbánati ima (latin elem, az ú. n. lépcsôima szinte szószerinti megfelelôje) után a pap fölmegy az oltárhoz, majd a prothesziszben, vagy a szentély északi oldalán lévô asztalnál (falfülkénél) elôkészíti az adományokat. Ha ez az oltár terében történik, akkor a szentély függönyét erre az idôre behúzzák. Ezután az oltárnál a hittanulók miséje, az ige-liturgia kezdôdik könyörgésekkel és az ünnepnek megfelelô himnusz (saragan) eléneklésével. A „kis bemenet” (tappor) során a pap a felemelt evangelionnal megkerüli az oltárt (ez az elem mind a szír, mind a bizánci liturgiában megtalálható – mikré eiszodosz). Az olvasmányt (korábban olvasmányokat) a pap az oltárnál csendben, a segédkezô a hajóban hangosan felolvassa, az evangéliumot a pap vagy a diakónus az oltár elé helyezett állványnál énekli. A püspöki liturgiában ezeket a részeket a szertartást végzô pap hajtja végre (mint a szír liturgiában), a többi pap és a püspök a helyén ülve hallgatja, az evangéliumra a püspök és kísérete a oltár-emelvény (choran) elé vonul. A hitvallás elmondása után a katekumenek (jelképesen) távoznak. A „hívek liturgiája” kezdetén a pap a prothesziszbôl (vagy az elôkészületi asztaltól) ünnepélyesen, tömjénezés közben az oltárra viszi az adományokat (külsôségeiben sok bizánci elem van). Az áldozati imák kezdetekor a pap kilép a cipôjébôl, ill. a liturgián viselt díszes papucsból, s mezítláb, egy párnán állva végzi a szertartást, egészen az áldoztatás végéig. Ugyanezen idôtartamban a pap a koronát (szaghavard), a püspök a fôpapi süveget (chujr) szintén nem viseli. Az anaphora, az átváltozás imáit a pap csendben mondja az oltárnál, a „szerzés igéit” és az epiklézis záró részét énekli. A megemlékezô könyörgések sorozatában a „szír formula” cseng vissza. Az áldozási szertartást a beszéd, majd a Miatyánk eléneklése vezeti be. A katolikus örmény szertartásrendben a beszéd (homilia) az evangélium felolvasását követi. A beszédet a püspök a cathedráról, a pap az oltár-emelvényrôl mondja. Az úrfelmutatás és az áldozási felhívás után a kenyértörés és a papok áldozásának idejére az oltárfüggönyt behúzzák. A hívek áldozása a függöny széthúzása után az oltár-emelvény elôtt történik, két szín alatt (a hívek a hajóban állnak, a pap és a diakónus a choran-on térdel). Újabb befüggönyzés alatt elvégzik az edények tisztogatását és elhelyezik azokat a prothesziszben vagy az elôkészületi helyen. Kinyitás után a pap az oltárnál elmondja az „amvon elôtti imát” (vor orhnesz), majd áldást ad. Püspöki liturgián az áldást a püspök adja, az egész papság felsorakozik a hajóban a püspök mellett. A szertartást végzô pap a püspök mögött áll a magasra tartott evangelionnal, majd mindnyájan a diakonikonba vonulnak. Egyszerű liturgia végén a choran elôtt áll az evangelionnal, a hívek odajárulnak, megcsókolják a könyvet. A proszfora kiosztása a templom bejáratánál történik, külön szertartása nincs.
Az örmény liturgia tere: 1. templomhajó, 2. cathedra (kah), 3. papi ülések, 4. mellékoltárok, keresztelôhely, 5. oltárpódium (choran), kétoldali feljárattal, 6. függöny (varakujr), 7. protheszisz, 8. elôkészületi asztal, 9. diakonikon, 10. evangelion-tartó,11. oltárasztal (szeghan).
(folytatjuk)
Baróti László-Sándor
Pofonok és sapkák…
Azon tűnôdök, hogy szilveszterre azért nem kellene valami túlkomoly és túlokos dologról írni, ezt hagyjuk csak az államfôkre, hallgasd csak meg drága jó székelyem Băsescu éjféli beszédét, vagy azelôtt kapcsolj a Duna tévére és hallgasd meg a Sólyom-beszédet, esetleg, ha önkínzó vagy, kapcsolj az m2-re és csodáld meg a Gyurcsány arcát, hallgasd meg a szövegét.
Na de, én nem vagyok államfô (sajnos, mondom, tudod-e, hol szerettem volna én államfô lenni? Leszbosz szigetén… találd ki, hogy miért?), úgyhogy eltűnôdtem, mirôl is regéljek neked, kedves olvasóm az év utolsó napján, így került ennek a cikkecskének az élére ez a cím.
Azért van különbség a két szó között, igaz-e kedves barátom?
Az ember az apjától… sapkát… kap… Az embert az apja megsapkázza.
A pofont, ha nem vetted volna észre drága jó székelyem, az ember az élettôl kapja…
Kivéve engem, aki a nôkért is rengeteg pofont kaptam már…
Úgy értem, az élettôl…
Na, errôl szerettem volna írni neked egy hosszas beszámolót, de aztán rájöttem, hogy kimeríthetetlen a téma, úgyhogy most csak az elsô, a legelsô pofonról fogok írni, amit egy hölgy miatt kaptam.
Visszamegyünk az idôben, középiskolás vagyok, olyan kilencedik osztályos. Marosvásárhely, l959. Iskolai kirándulást szerveznek Bukurestibe, valami iskola emeletes bentlakásában szállunk meg, a folyosó végén vécék meg tussolók…
A diákokat mindig a fiatalabb tanárok szokták elkísérni (ki a fenének lenne kedve elbaltázni a hétvégéjét negyven-ötven évesen a nebulókkal?), így volt ez akkoriban is…
Akkor tehát a helyszínt leírtam.
Az idôpontot is beállítottam.
Következzenek a szereplôk.
Én. Olyan vékonypénzű, de eléggé kisportolt szôke gyermek. A barátom: az apját úgy hívták még, Kelemen Árpád bácsi, de az atya meggondolva az idôk szavát, a fiát a szent keresztségben már Căliman Arcadie néven lajstromoltatta… Miért, van ilyen, van ilyen…! El nem tudod képzelni, drága jó székelyem, hogy volt Marosvásárhelyen egy igen jó magyar ember, úgy hívták, hogy Funár bácsi…
Mondom, van ilyen, úgyhogy Arcadie barátommal nagyon jól el tudtunk szórakozni magyarul, akkor már megnéztük a lányoknak a lábát, a fenekét, a mellecskéit… a strandon.
Ja, a szereplôknél tartunk, elnézést. A rajztanárunk úgy két éve végzett Kolozsváron.
Messze esett az apjától, aki egy elismert, Párizsban is díjat nyert (akvarell!) képzôművész volt, gondterhelt, pipás ember – mármint az apa – de a mi rajztanárunk csak a bohémséget, meg a nevet örökölte az apától, no meg az apának kijáró „tiszteletet”, és emiatt „önhitt” és „hetyke” fiatalemberré vált…
Még van egy szereplô, az énektanárnônk, Cecília, aki abban az évben végezte el a konzervatóriumot, és aki valóságos mércévé változott a barátom, Arcadie és a jómagam, bocsánat, jószerénységem szemében, ugyanis annál formásabb lábat, annál formásabb feneket és annál formásabb melleket el sem tudtunk képzelni, mint amilyent Cecília hordott, errôl beszéltünk a szünetben a barátommal, e miatt álmodtuk végig az énekórákat, ezzel keltünk és ezzel feküdtünk…
Egyszóval, aki nem úgy nézett ki, mint Cecília, az nem számított nônek… Aki pedig jobban nézett ki, mint Cecília – olyan nem volt Marosvásárhelyen!
És most jöjjön a jelenet: az énektanárnônk – fürdôköpenyben és törülközôvel – elindul – Bukurestiben vagyunk! – a folyosón a tussoló felé.
Mi, mármint Arcadie és én utánaloholunk, még most sem tudok rájönni, hogy miért. Leskelôdni akartunk a kulcslyukon? Mert többre nem tellett volna tôlünk!
És akkor, képzeld el, a folyosó végén Cecília szembefordul velünk, fiúk, mondja, megkérhetlek titeket (tegezett minket, mert az év elején mind a ketten beíratkoztunk az iskola dalárdájába, ahol még a szopránt is fiúk énekelték), hogy amíg letussolok, ne engedjetek be senkit!
Hát mi olyan boldogok voltunk, de olyanok…
És akkor képzeld el, drága jó székelyem, hogy a folyosó végén nyílik az ajtó…
Fürdônadrágban, és egy szál törülközôt csóválva, vidáman fütyörészve elindul felénk a rajztanárunk…
És mi azt mondjuk: nem lehet bemenni, foglalt!
Három szempár farkasszemet nézett!
Ebbôl kettô mindenre elszántan…
A harmadik pedig – vérben forgott…
Mi gyôztünk. A rajztanárunk dühösen csapkodva a törülközôjével elvonult.
De, hát én nem errôl akartam beszélni, drága jó székelyem! Nem emlékszel, pofonokat és sapkákat emlegettem!
Képzeld csak, másnap hazautazáshoz készülôdve ott állunk a motyóinkkal az iskola udvarán Bukurestiben, ha nem emlékeznél… Az elsô sorban igen katonásan és fegyelmezetten én és Arcadie.
Erre odalép hozzánk a rajztanárunk, mit rendetlenkedtek, mondja, és azzal csatt! Csatt! Lecsördít olyan kettôt nekünk…
Hogy azóta sem tudom eldönteni, pofon volt-e vagy csak sapka…
Györffi Kálmán
Olvasóink véleménye
Ismét értékeltünk. Azokat a válaszokat, amelyeket hűséges olvasóink a szelvénnyel beküldtek. Ezek az összefoglalók visszatekintést jelentenek, hogy milyen problémák foglalkoztatták a közvéleményt az év adott idôszakában.
A képviselô félreállításáról
Szeptemberben a küldöttgyűlésen kiderült, hogy az RMDSZ a továbbiakban nem tart igényt dr. Garda Dezsô munkájára. Mi kíváncsiak voltunk, mit gondoltak a képviselô félreállításáról. A beküldött szelvények szerint a többség, 63 százalék, nem tartja helyes döntésnek, „az RMDSZ nem mérlegelte 12 évnyi munkáját”, „igaz emberekre nincs szüksége az RMDSZ-nek”, „árulás”, „pimaszság”, „az igazságost mindig félreteszik, nehogy kitárja piszkos dolgait a többieknek”, „azok állítják félre, akikre veszélyt jelent az igazságszeretete”, „sokat harcolt a népért” – olvashattuk. A beküldôk 15 százaléka szerint helyes döntés volt a képviselô félreállítása, és „sorban mindenki helyett más kellene”, másik olvasónk szerint ez az ügy csupán „harc a pályáért”. A beküldôk 22 százaléka nem nyilvánított véleményt.
A népszavazásról
Ugyanebben a hónapban már tervezték az illetékesek a népszavazást, Székelyföld autonómiája kapcsán kellett volna véleményt mondjon a lakosság november 30-án. De mivel a tanácshatározatokat a prefektúra megtámadta, elmaradt a referendum. Az olvasók 43 százalékának véleménye szerint szükség van, meg kell szervezni a népszavazást, hiszen „a mi érdekünk”, „tudják meg a nép akaratát”. Ugyanennyien vallják azt, hogy semmi értelme nincs a népszavazásnak, illetve fölösleges, mindegy, hogy megszervezik vagy sem. Eképp vélekednek: „Markóék nem fognak segíteni, csak utólag pofázni”, „Hiába szavazunk arról, amirôl odafent hallani sem akarnak”, „Jobb lenne azt a pénzt a székelység nagyobb anyagi gondjaira fordítani”, „Semmit sem lehet elérni vele”, „Nagy reményeket nem fűzünk hozzá”. A szelvények fennmaradt 14 százalékán nem volt válasz.
Buli csak 23 óráig!
Szeptemberi négyes számú szelvényünkön arról kérdeztük az olvasókat, hogy jónak tartják-e, hogy este 11 órakor le kell halkítani a zenét a bárokban?
A szelvénybeküldôk 83 százaléka helyesnek találta e döntést, 1,6 százaléka viszont nem. Tíz százaléka a hűségszelvény kitöltôinek nem válaszolt a kérdésre. Továbbá a következôket is olvashattuk: „A hírekben úgy jött át, hogy 11 óra után véget kell vetni a zenének, nem lehalkítani, és ezt így nem tartom helyesnek.”. „Jó is meg nem is, mert csendes zenével egész éjszaka mulathatnak.” „Ha zavarják a környéken lakókat, akkor igen!” „Nagyon jónak tartom, sôt napközben sem kellene maximumra állítani.” „Ennél jobb ötlet nem is lehetett volna, legalább a tizenévesek nem tekeregnek annyit az úton és nem támadják ki az embereket.” „Nagyon is jónak, ha rajtam múlna, be is záratnám az összes non-stopot, az éjszaka pihenni van és nem víkendezni!” „ Ez már döfi! De a diszkókban is!” „Helyesnek tartom, de olyan Ceauşescu-íze van bizonyos fokig.”
A drogmegelôzésrôl
Októberben drogmegelôzésrôl szóló elôadásokat hallgathattak meg az érdeklôdôk, csoportos foglalkozásokon is részt vehettek. Szükséges-e az ilyen tevékenység? – kérdeztük olvasóinktól. 92 százalékuk szerint szükség van rá, mert „nálunk is egyre inkább terjed a drogfogyasztás”, „sajnos, ez is a nyugat szennye”, „amíg nem késô, nagyon sürgôsen intézkedni kell”. Más vélemények szerint „mifelénk a fiatalok alkohol- és cigarettafogyasztására kellene odafigyelni”, és egyik olvasónk másként cselekedne: „én bezárnám az érintetteket”. A szelvények 8 százalékán nem volt válasz.
Vincze János leváltásáról
Ugyanebben a hónapban leváltották Vincze János közüzem-igazgatót, amelyrôl a közgyűlésen kilenc MPP-s önkormányzati képviselô döntött. A szelvénybeküldôk harmada, 33 százaléka szerint helyes döntés volt, mert „nem csinált semmit”, és „nem is kellett volna odatenni”, ugyanakkor másik olvasónk azt reméli, „hozzáértôbb kerül a közüzemhez”. Az olvasók 44 százaléka elégedetlenségét fejezte ki e döntés kapcsán, ez nem megoldás, csupán politikai csatározás – vélik. „Csalódtam az MPP-ben, mert ugyanolyan módszereket alkalmaz, mint az RMDSZ” – írta egyik olvasónk. Egy másik kommentár: „Szász elvtárs és bandája megkezdte a bűnbakok kiselejtezését”. A beküldôk jelentôs része, harmada nem nyilvánított véleményt.
Eladták a Gyergyó TV-t
Tulajdonost cserélt a Gyergyó Tv, a Tig-Rad System Kft. a Ketesdi Imre tulajdonában lévô Infomarketnek adta el a televíziót. Az olvasók 15 százaléka sajnálja, hogy így döntöttek, „sajnos, minden idegen kézbe kerül”, míg negyede nem válaszolt erre a kérdésre. A beküldôk 60 százaléka pedig úgy gondolja, mindegy, ki a tulajdonos, ha így látták jónak, akkor biztosan ez volt a jó döntés, a lényeg, hogy a műsorok ne romoljanak el, sôt, inkább jobbak legyenek. Íme néhány kommentár: „Minden az üzletrôl szól”, „Miért nem ôszinték?”, „Sajnos, mások kisajátítják a gyergyói megvalósításokat”.
A jelöltekrôl
Októberi 4-es számú szelvényünkön az a kérdés szerepelt, hogy Ön elégedett-e a képviselô- és szenátorjelöltekkel?
A beküldött szelvények 16 százalékán nem volt válasz, közel 12 százalékán pedig az olvasható, hogy részben, talán elégedett a válaszoló. Közel 30 százaléka a válaszadóknak nem volt elégedett a jelöltekkel. „Frissíteni kell, ifjak elônyben!” „Gyergyó megint kullogni fog.” „Nem, mert most is olyan kommunista íze van, Pál Árpit félre kellett állítani. Most Gardát lôtték ki, az nem más, mint félreállítás, bár nem így lenne.” „Szomorú, hogy Gyergyóban nincs egy 30-as, 40-es éveiben járó, felkészült, ambíciós személy, aki felvállalhatná képviseletünket.” „Nem megfelelôek.” „Nem, mert eddig a képviselôjelöltek közül dr. Garda Dezsô tett Gyergyó érdekében.” Nem, de ez nem számít. Versenyfutás a bársonyszékért. Az ígéreteket pedig abban a pillanatban elfelejtik.” „Mivel a jelölés nem tôlem függött, legfeljebb annyit tehetek, ha nem tetszenek, nem megyek el szavazni, mert engem nem képviselnek.” Közel negyven százaléka a szelvénybeküldôknek elégedett volt a jelöltekkel. Többen azt írták, elégedettek, csak bizonyítsanak is valamit.” „Egyedül Garda úr számít, a többi fotelnyomaték” – olvasható egyik szelvényen.
A 100 éves Gimnáziumról
A következô héten azt kérdeztük a hűséges olvasóktól, hogy büszkék-e a Salamon Ernô Gimnáziumra? A szelvénybeküldôk 6 százaléka nem válaszolt e kérdésre, a többi felelete egyértelmű igen volt. Vagy a beküldô, vagy gyerekei a Gimnáziumban tanultak. De a hűséges olvasók között akadnak bôven, akik ott tanítottak vagy tanítanak. Írták azt is, hogy „egyetlen szép dolog a városban.” Közel három százaléka a válaszadóknak pedig a Gimnázium névre büszke, a jelenlegi nevével viszont nem elégedett.
Kedves-Tamás Gyopár, Rancz Enikô
Sport
Jégkorong/ Románia Kupa
A Steaua nyerte a kupát
December 27-én és 28-án Gyergyószentmiklóson rendezték a Románia-kupa 2008/2009-es kiírásának döntô szakaszát. Szombaton, december 27-én az elôdöntôket rendezték. Az elsô elôdöntôn a HC Csíkszereda csapata a Brassói Fenestela 68 MSC gárdájával mérte össze tudását. A korábbi csoportmérkôzéseken a brassóiak, a címvédô Csíkszeredai Sportklubot legyôzve harcolták ki az elôdöntôt biztosító második helyezést. A múlt hétvégi elsô elôdöntônek a HC Csíkszereda együttese volt az esélyese, de amint az kiderült, a pályán egészen másként alakultak a mérkôzés feljeményei.
A csíkszeredai Antal Zsombor hagyta ki az elsô helyzetet, de Sojak, a brassóiak kapusa, védett. Támadt a HC Csíkszereda, a brassóiak inkább védekezésre voltak berendezkedve. Az elsô tíz percben nem született gól. A csíkszeredaiak emberelônyös helyzeteket is kihasználatlanul hagytak, hisz olyan pillanatok is adódtak, amikor öt a három elleni felállásban támadhattak. A 13. percben emberhátrányos helyzetben (!) gólt szereztek a brassóiak. Hubacek talált be a csíkszeredaiak kapujába. A gólt megelôzôen Tankó lôtt kapura, s a kipattanó korongot Hubacek közelrôl helyezte a HC kapujába: 1–0. A folytatásban Sojak kapus többször is jól védett. Két másodperccel az elsô harmad vége elôtt Hubacek, a csíkszeredaiak kapujának rövid felsôsarkába vágta a korongot, s nem kis meglepetésre 2–0-ra alakult a mérkôzés eredménye.
A második harmadot is lendületesen kezdték a brassóiak, mindjárt az elején Kavulic hagyott ki jó helyzetet, a játékrész 59. másodpercében Richard Filip továbbnövelte a brassóiak elônyét! A brassói csapat idegenlégiósa a HC kapusát megelôzve belenyúlt a korongba, s a játékszer védhetetlenül vágódott a kapu hosszú sarkába: 3-0! Nagy meglepetés körvonalazódott, de még messze volt a mérkôzés vége. Ezután kettôs emberelônyt hagyott ki a HC Csíkszereda. Tény, hogy a brassóiak jól védekeztek, tegyük hozzá, hogy nagyon jó védôjátékosaik vannak. A mérkôzés felénél 3–0-ás brassói vezetés díszelgett az eredményjelzôn. A második harmad 12. percében gyors brassói ellentámadás végén Kavulic újabb gólt lôtt, s a brassóiak 4–0 arányban vezettek! Eldôlni látszott a mérkôzés, korábban hihetetlennek tűnt egy ilyen eredmény. Egy perccel a brassóiak negyedik gólja után szépített a HC Csíkszereda. Ekkor Zabludovszkij talált a kapuba, s az eredmény 4–1-re alakult. A 17. percben a HC-s Stefanka nagy lövését védte Sojak kapus. Az utolsó percekben emberelônyben játszhatott a HC csapata, de nem tudtak gólt lôni.
A harmadik játékrészt góllal kezdték a hátrányban lévô csíkszeredaiak, ekkor Mihály Árpád lôtt a brassói kapu felsô sarkába. Gyönyörű szép gól volt. Késôbb emberelônybe került a brassói csapat, majd a csíkszeredai Péter Levente került helyzetbe. HC-s emberelônyben Góga lôtt kapura, de nem lett gól az esetbôl, majd emberhátrányban ismét a brassóiak veszélyeztettek, Kertész lôtt gólveszélyesen kapura. Támadtak a csíkiak, de nem tudtak gólt ütni. A 17. percben Patrick Polc kapus kivédte Kavulic helyzetét. Kavulic egyedül korcsolyázott szembe Polc kapussal, de nem tudott gólt ütni. Az utolsó percben Saluga fonákkal lôtt a brassói kapu hosszúsarkába. A végén a HC kivette a kapusát is, de nem tudtak gólt ütni. Meglepetésre ugyan, de a játék alapján megérdemelten nyertek a brassóiak! Gyôzelmük a döntôt jelentette számukra!
Eredmény: Brassói Fenestela 68 MSC – HC Csíkszereda 4–3 (2–0, 2–1, 0–2). Gólszerzôk: Hubacek (13., 20.), Filip Richard (21.), Kavulic (32.), illetve Zabludovszkij (33.), Mihály Árpád (42.) és Saluga (60.).
Következett a második elôdöntô, a Progym Hargita Gyöngye – Steaua összecsapás. Lendületesen kezdett a Steaua csapata, másfél percnyi játék után Molnárnak akadt védenivalója. Emberelônybe került a gyergyói csapat, de nem sikerült kihasználni, majd ezután Tapu próbálkozását hatástalanította Molnár Szabolcs. Késôbb a gyergyói csapat került emberelônybe, majd a steauás Piszarenko is a büntetôpadra ült. A nyolcadik percben a kanadai Severson lôtt a gyergyói kapuba: 0–1. Valamivel több mint egy perccel késôbb a kanadai Severson ismét betalált egy távoli lövés eredményeként, a korong Molnár lábai között vágódott a kapuba. A harmad 12. percében a Steaua szlovák hátvédje, Peter Krechac távoli lövéssel növelte a bukarestiek elônyét: 0–3! A viszonylag gyorsan bekapott gólok teljes egészében visszarántották a gyergyói csapatot. Voltak gyergyói helyzetek az elsô harmadban, de sajnos, még szépíteni sem sikerült. Úgy tűnt, hogy eldôlt a mérkôzés sorsa, s amint az késôbb kiderült, volt ennek a feltételezésnek igazság alapja.
A második harmad a steauás Golovinov nagy gólhelyzetével kezdôdött, majd Franc, a gyergyói csapat csatára hárított a gólvonalról. Emberelônybe került a gyergyói gárda, s tizenöt másodperccel késôbb Farkas Csaba távoli lövésébe Borsos nyúlt bele, s a korong védhetetlenül vágódott a kapuba: 1–3. Emberhátrányba került a gyergyói csapat, majd a veterán Geru került gólhelyzetbe a gyergyói kapu elôtt. Ezután Farkas, majd Kiricsenko lett kiállítva, a másik oldalon Lupaşcu ült a büntetôpadra. Négy a három elleni felállásban támadhatott a Steaua, ekkor Timaru a gyergyói kapu felsô vasát találta telibe. A játékrész 11. percében Franc lôtt újabb gólt a Steaua kapujába, s az eredmény 2–3-ra módosult. Néhány másodperccel késôbb Franc nekiütközött Brulnak, a Steaua kapusának, aki ököllel a gyergyói csapat támadójának fejére ütött. A 15. percben Franc lövését látványosan védte Brul, majd emberelônybe került a Steaua. Ki is használták az elônyt, hisz Nicolescu újabb gólt lôtt, s az állás 2–4-re módosult.
A harmadik harmad gyergyói támadásokkal kezdôdött. Kosztándi kiállítása után emberelônybe került a gyergyói csapat. A 7. percben Basilides Tibor lövését védte a 41 éves Brul, majd újabb emberelônyös helyzetek következtek a gyergyóiak számára. A 13. percben emberhátrányba került a gyergyói csapat, védekezni kellett. Sikerült kivédekezni. A 17. percben Shamanszkij, a gyergyói csapat ukrán légiósa jól lôtt kapura, de Brul kiütötte a korongot. Ezt követôen Farkas egydül tört be a vendégek harmadába, de Brul elállta a rövidsarkat. A játékrész 19. percében, emberelônyös helyzetben, Basilides Tibor lôtt szép gólt. Egyenlítésre már nem maradt idô, így a Steaua nyert, és jutott a másnapi döntôbe.
A második elôdöntô eredeménye: Gyergyói Progym Hargita Gyöngye – Bukaresti Steaua 3–4 (0–3, 2–1, 1–0). Gólszerzôk: Borsos (23.), Franc (31.), Basilides Tibor (59.), illetve Severson (8., 9.), Krechac (12.) és Nicolescu (39.).
Másnap, december 28-án az elôzô napi vesztesek a kisdöntôben, a gyôztesek a döntôben mérték össze erejüket. A vasárnap délutáni elsô összecsapáson a Progym Hargita Gyöngye a HC Csíkszereda csapata ellen lépett pályára. A vendégeknél nem álltak csatasorba az idegenlégiósok. Kiegyensúlyozottnak mondható, de gól nélküli elsô harmadot láthattak a mérkôzésre kilátogató nézôk. A második játékrészben Petres Tivadar szerzett vezetést a HC Csíkszereda csapatának, majd a 16. percben Borsos egyenlített. Néhány másodperccel késôbb Petres ismét betalált a gyergyói kapuba, s az eredmény 1–2-re alakult!
A harmadik játékrész nyolcadik percében, emberelônyös helyzetben, a gyergyói csapatban játszó Szidorov egyenlített: 2–2. Ekkor visszatért a remény a gyôzelem megszerzésére. A folytatásban azonban Péter Levente szerzett gólt a HC Csíkszereda számára, s így a csíkszeredaiak nyertek.
Románia-kupa, kisdöntô: Progym Hargita Gyöngye – HC Csíkszereda 2–3 (0–0, 1–2, 1–1). Gólszerzôk: Borsos (36.), Szidorov (48.), illetve Petres Tivadar (31. és 36.), Péter Levente (53.). Büntetôpercek: 18–28. Játékvezetôk: Lascăr Valentin és Topârceanu Cosmin, illetve Csomortáni Zsolt és Rédai Botond.
A Románia-kupa 2008/2009-es kiírásának döntôjében a Brassói Fenestela 68 MSC és a Steaua Bukarest csapatai mérhették össze tudásukat. Nyilvánvalóan a Steaua volt a mérkôzés esélyese, de a brassóiak sem voltak lebecsülendô ellenfelek. A harmadik percben megvillant a kanadai Severson, s máris vezetett a Steaua: 0–1. A tizedik percben Krechac Peter távoli lövéssel növelte a Steaua elônyét: 0–2. Jól játszottak a folytatásban a bukarestiek, többet támadtak, mint a brassóiak. Az elsô harmad 19. percében a rutinos Timaru növelte a bukarestiek elônyét: 0–3.
A második harmadban Gergely Attila két góljával felzárkózott a brassói csapat. Különösen Gergely második gólja volt gyônyörűen szép. A brassóiak csatára védhetetlenül bombázott a rövid felsô sarokba! Brul mozdulni sem tudott a lövés utáni pillanatban. Két harmad után 2–3-ra vezetett a Steaua.
Az utolsó, harmadik játékrészben további gólokkal biztosította be gyôzelmét a Steaua csapata. A szlovák hátvéd, Peter Krechac kétszer is betalált Sojak kapus hálójába, s így kialakult a végeredmény. A Steaua csapata legyôzte a brassóiakat, így kétéves szünet után ismét elnyerték a Románia-kupát!
Románia-kupa, döntô: Brassói Fenestela 68 MSC – Bukaresti Steaua 2–5 (0–3, 2–0, 0–2). Gólszerzôk: Gergely Attila (29. és 35.), illetve Severson (3.), Krechac (10., 50., 53.), Timaru (19.). Büntetôpercek: 59–37. Játékvezetôk: Galusnyák Levente és Iliescu Marius, illetve Máthé István és Trandafir Mihăiţă.
A Románia-kupa rangsorában: 1. (és kupagyôztes) Steaua Bukarest, 2. Brassói Fenestela 68 MSC, 3. HC Csíkszereda, 4. Gyergyói Progym Hargita Gyöngye.
Jégkorong/ MOL Liga
Gyôzelem a kisebbik Volán ellen
Hétfôn, december 29-én MOL Liga-mérkôzésre került sor a gyergyószentmiklósi műjégpályán. Ezúttal az esti kezdési idôpont helyett délelôtt indult útjára a korong a közös magyar–román bajnokság műsorán szereplô mérkôzésen. Eredmény: Gyergyói Progym Hargita Gyöngye – Székesfehérvári Alba Volán II. 7–5 (2–1, 3–2, 2–2). Gólszerzôk: Shamanszkij (2), Borsos (2), Franc (2), Csiki Csaba, illetve Fekti, Kovács, Maklári, Bíró és Tóth. Büntetôpercek: 16–44. Játékvezetôk: Gergely Lehel és Máthé István, illetve Szabó László és Péter Vilmos.
A Gyergyói Progym Hargita Gyöngye csapata 30 mérkôzésen szerzett 27 pontjával továbbra is a 8. helyen áll a közös magyar– román bajnokság, a MOL Liga rangsorában.
December 28-án, vasárnap a MOL Liga keretében lejátszott mérkôzéseken a következô eredmények születtek: Miskolc – Dunaújvárosi Dab. Docler 2–1 (0–0, 1–0, 1–1) és Újpesti TE – NZ Stars Budapest 4–0 (0–0, 2–0, 2–0).
December 30-án, kedden a Steaua – Alba Volán II., Miskolc – NZ Stars Budapest és a Dunaújváros – Újpesti TE mérkôzések kerültek lejátszásra. Az év végi találkozók lapzárta után értek véget.
A további műsor
Január 2-án, pénteken: Székesfehérvári Alba Volán II. – Dunaújvárosi Dab. Docler, Újpesti TE – Ferencvárosi TC.
Január 4., vasárnap: Progym Hargita Gyöngye – NZ Stars Budapest (19.00 órai kezdettel), Steaua – HC Csíkszereda (a román bajnokság alapszakaszába is számít), Csíkszeredai Sportklub – Miskolc, Újpesti TE – Alba Volán és Dunaújvárosi Dab. Docler – Ferencváros.
Január 6-án, kedden: Steaua – NZ Stars Budapest és HC Csíkszereda – Miskolci Jegesmedvék.
Szintén kedden, január 6-án kerül lejátszásra Csíkszeredában a Brassói Fenestela 68 MSC – Gyergyói Progym Hargita Gyöngye mérkôzés. Az utóbb említett hét eleji találkozó a román bajnokság alapszakaszába számít.
Sífutás
Karácsony-kupa
December 27-én, szombaton a Bucsin-tetôn rendeztek gyermekek és ifjúságiak számára sífutóversenyt. A Gyergyóújfalvi Polgármesteri Hivatal által szervezett megmérettetés társszervezôi: Hargita Megyei Sportigazgatóság, Gyergyószentmiklósi Sportiskola és Buslig Gyula, a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal sportreferense. (Rövidítések: Gy. – Gyergyószentmiklós, Cs. – Csíkszereda, T. – Tekerôpatak, P. – Predeal).
Eredmények
1998–2000-ben születettek. Lányok: 1. Sára Dalma (Gy.). Fiúk: 1. Tankó Rudolf (Gy.), 2. Bokor Rajmond (T.), 3. Sára Szabolcs (Gy.).
1996–97-es korosztály. Lányok: 1. Rácz Renáta (Cs.), 2. Miklós Alíz (Cs.), 3. Cerghezan Szilvia (Cs.). Fiúk: 1. Gegô Hunor, 2. Koncsag Tamás, 3. Kristó Norbert (mindhárman Cs.).
1994–95-ös korosztály. Lányok: 1. Búzás Dorottya (Cs.), 2. Kinda Lilla, 3. Blénesi Rita (mindketten Gy.). Fiúk: 1. Sára Péter (Gy.), 2. Fărţală Adrian (T.), 3. Crăciun Richard (Cs.).
1992–93-as korosztály. Lányok: 1. Sára Tímea (Gy.), 2. Surdu Mirabela (Brassó), 3. Ferencz Katalin (T.). Fiúk: 1. Bernád Szilárd (T.), 2. Kristó Loránd (Cs.).
1991-ben születettek. Lányok: 1. Baricz Emôke (Gy.), 2. Vrencean Szidónia (Cs.). Fiúk: 1. Ducaru Ioan (Predeal), 2. Sára Hunor (Gy.), 3. Berszán Paul (Cs.).
Az elmúlt év fontosabb sporteseményei
Sporteseményekben gazdag évet tudhatunk magunk mögött. Az immár elmúlt, 2008-as évben is igyekeztünk rögzíteni a helyi sporttörténéseket. A kiemelkedô nemzetközi sporteseményekre is odafigyeltünk. Az alábbiakban elevenítsük fel újra az elmúlt évben történt fontosabb sporteseményeket hónaponkénti lebontásban.
Január
Az új év második napján a Brassó megyei Szecselevárosban rendeztek síugróversenyt a veteránok számára. A tekerôpatakiak közül az 57 éves Molnár Márton elsô helyezést ért el, míg Fórika Róbert a dobogó harmadik fokára léphetett fel.
Rigában rendezték a jégkorong- klubcsapatok Kontinentális Kupájának négy együttest felvonultató döntôjét. Európa talán legjobb négy együttese mérte össze a tudását a lettországi döntôn. A színvonalas mérkôzések után a következô rangsor alakult ki: 1. Ak Bars Kazany (orosz), 2. Riga 2000 (lett), 3. Kazzinc Torpedo (kazah), 4. AaB Aalborg (dán).
Az oroszországi Szentpéterváron rendezték a jégkorong Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK) döntôjét: Sparta Prága (cseh) – Metallurg Magnyitogorszk (orosz) 2–5.
Január 10-én befejezôdött a román jégkorongbajnokság 2007/ 2008-as kiírásának alapszakasza. A végsô rangsorban (28–28 mérkôzés után): 1. HC Csíkszereda 75 pont, 2. Steaua 75 pont, 3. Csíkszeredai Sportklub 66 pont, 4. Gyergyói Progym 45 pont, 5. Brassó 37 pont, 6. Dunărea Galaţi 24 pont, 7. Sportul Studenţesc 9 pont, 8. Sportklub II. 5 pont. A jégkorongbajnokság középdöntôjében az alapszakaszban 1–4. helyezést elért csapatok vettek részt. A csapatok magukkal vitték az egymás elleni eredményeket.
Szlovéniában remekeltek a tekerôpataki síugró tehetségek, Kozma Szilveszter és Gál Szilárd. A szintén tekerôpataki Fülöp Szilveszter síugró a Brassó megyei Szecselevárosban végzett az elsô helyen.
Február
Nagyon jól szerepelt a tekerôpataki Ferencz Réka (Gyergyói ISK-Csíkszeredai Sportklub) sílövô a németországi ifjúsági világbajnokságon. Az üldözéses versenyben a tekerôpataki sílövôlány a 8. helyen végzett. Késôbb az egyéni indításos, 10 km-es távú versenyben Ferencz Réka a 7. helyen ért célba!
Kitűnôen szerepeltek a Gyergyói ISK sífutói az ifjúsági országos bajnokságon.
Február 10-én a helyi sakkozók is asztalhoz ültek, hogy a Leopold János Emlékverseny keretében összemérjék tudásukat. A végsô rangsorban: 1. Nagy István 5 pont, 2. Andreica Ioan 4 pont (17,5 Bucholz), 3. Cosma Ioan 4 pont (15,5) – mindannyian Gyergyószentmiklós.
A jégkorongbajnokság középdöntôjének mérkôzései után a következô rangsor alakult ki: 1. Sportklub 49 pont, 2. HC Csíkszereda 47 pont, 3. Steaua 45 pont, 4. Gyergyói Progym 3 pont. A döntôben Sportklub – HC Csíkszereda, a bronzéremért pedig a Steaua – Progym párharcokra került sor.
A csehországi Nove Mestóban megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a tekerôpataki Ferencz Réka (Gyergyói ISK-Csíkszeredai Sportklub) sílövô.
Országos bajnoki címet szerzett a Gyergyói ISK ifjúsági (U18) jégkorongcsapata, ezzel szemben a Gyergyói Progym felnôttcsapata a negyedik helyen végzett a román bajnokságban. A bajnoki címet a Csíkszeredai Sportklub szerezte meg.
Március
Bajnoki címmel tértek haza a temesvári országos bajnokságról a Step Dance SK versenytáncosai. A 12–13 évesek korcsoportjában, a standard kategóriában Bencze István és Szász Katinka bizonyultak a legjobbnak, szereztek országos bajnoki címet.
A hónap közepén Bukarestben rendezték a sporttáncosok Dance Masters elnevezésű vetélkedôjét. Bencze István és Szász Katinka Bukarestben a junior I-es standard kategóriában az Open versenyben az elsô helyen végeztek.
Predealon rendezték meg az alpesi sízôk számára a sportiskolások országos bajnokságát. A gyergyóiak közül a lányok mezônyében Elekes Adél, a kisgyerek korosztályban pedig Keresztes Zsolt bizonyult a legjobbnak.
Magyarországon a Székesfehérvári Alba Volán csapata nyerte a 2007/2008-as évi jégkorongbajnokságot.
Két aranyéremmel tért haza a sílövô Balkán-bajnokságról Ferencz Réka (Gyergyói ISK-Csíkszeredai Sportklub).
Április
A hónap ötödik napján magyarországi olimpiai bajnok járt városunkban. Balczó Andrásról van szó, aki öttusázóként háromszor olimpiai és tízszer világbajnoki aranyérmet szerzett.
Hetedikén elkezdôdött a dívizió II-es jégkorong-világbajnokság A-csoportjának küzdelemsorozata a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán. Románia felnôttválogatottja nagyon jól kezdte a küzdelemsorozatot, hisz 13–0 arányban legyôzték Izraelt, majd 10–0 arányban Szerbia válogatottját. A román válogatott végül valamennyi mérkôzését megnyerte, és visszajutott a divízió I-es értékcsoportba.
A magyar jégkorong-válogatott Japánban, Sapporóban lépett pályára a dívizió I-es világbajnokság keretében. Kitűnôen kezdtek a magyarok, hisz elôbb 5–3-ra verték Észtországot, majd 6–0 arányban lelépték Litvániát. A sornak itt még nem volt vége, hisz következett a házigazdák elleni mérkôzés. Eredmény: Japán – Magyarország 2–4, majd Magyarország – Horvátország 3–0. A feljutás sorsát eldöntô mérkôzésen: Magyarország – Ukrajna 4–2! A magyar válogatott feljutott az A-csoportba, a világ legjobb nemzeti válogatottjai közé!
Május
Mászómaratont szerveztek a Gyilkostónál a VIII. Hargitai Megyenapok keretében. A megmérettetésre 18 csapat nevezett be.
A magyarországi Fábiánsebestyén helység adott otthont annak a fogathajtóversenynek, amelyen a gyergyóalfalvi Pál Attila diadalmaskodott. A hónap közepén elkezdôdött az országos fogathajtó-bajnokság.
Elkezdôdött az A-csoportos jégkorong-világbajnokság Kanadában. A 16 nemzeti válogatott négy négyes csoportban kezdte a küzdelmet. A világbajnokságot végül az orosz válogatott nyerte meg. A döntôben: Oroszország – Kanada 5–4 (1–3, 1–1, 2–0, 1–0) – hosszabbítás után.
A Balánbányai ASA csapata nyerte meg a labdarúgó IV. Liga Hargita megyei csoportjának küzdelemsorozatát.
Június
A hónap harmadik napján a helyi labdarúgópályán rendezték meg a Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokság keretében a Gyergyói-medencei labdarúgó- mérkôzéseket. A gyermek-labdarúgótorna meghívottja volt Kű Lajos, a Ferencvárosi TC egykori válogatott labdarúgója.
Hetedikén elkezdôdött az osztrák–svájci közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság. Az európai kontinens 16 válogatottjának seregszemléjén négy négyes csoportban zajlottak a mérkôzések, majd a negyeddöntôvel folytatódott döntô felé vezetô út. A negyeddöntô eredményei: Portugália – Németország 2–3; Horvátország – Törökország 1–1, tizenegyesekkel: 1–3; Hollandia – Oroszország 1–3 és Spanyolország – Olaszország 0–0, tizenegyesekkel: 4–2. A gyôztesek bejutottak az elôdöntôbe. Az elôdöntôk eredményei: Németország – Törökország 3–2 és Oroszország – Spanyolország 0–3. A 13. Európa-bajnokság döntôjében, Bécsben: Németország – Spanyolország 0–1 (0–1). Gólszerzô: Fernando Torres (33.)
Utcai futóversenyt rendeztek Gyergyószentmiklóson. A mintegy 60 benevezett a Pro Európa elnevezésű megmérettetésen 5,2 kilométeres távon vetélkedett egymással.
Július
Harmadik fordulójához érkezett az országos kettesfogathajtó- bajnokság. Ezúttal Szatmárnémetiben versenyeztek. A három nap utáni összetett rangsorban: 1. Rákóczi Gergô, 2. Nyíri Zsigmond, 3. Bajkó Tibor, 4. Bodó Zoltán, 5. Ivácson Róbert, 6. Bartalis Attila.
A csíkszeredai Tánczos Barnát, a közlelekedésügyi minisztérium államtitkárát nevezték ki a Román Jégkorong Szövetség elnökévé. A korábbi elnök, illetve a 13 fôs elnökség július 1-jei hatállyal lemondott tisztségérôl. Tánczos Barna, a Brassói Fenestela 68 MSC hokicsapatának alelnöke ellenfél nélkül szállt versenybe az elnöki tisztségért. Alelnökök lettek: Mihai Covaliu, a játékvezetôk testületének elnöke és Bencze Attila, a Gyergyószentmiklósi Progym vezetôségének tagja.
Eldôlt, hogy a gyergyói jégkorongcsapat a Progym Hargita Gyöngye néven nevez be a közös magyar–román bajnokságba. A közös pontvadászatba utolsóként a Bukaresti Steaua csapata jelentkezett, ezután készült el a közös bajnokság menetrendje. A jégkorongcsapatok házatáján elkezdôdött a játékosok igazolása.
Negyedik helyen végzett a hollandiai fogathajtó Világkupaversenyen a gyergyóalfalvi Pál Attila. A gyergyóalfalvi fogathajtón kívül a Beekbergenben lezajlott nemzetközi megmérettetésen Románia színeiben még Rákóczi Gergô indult. A jó szereplés eredményeként, s az elért pontszámok alapján összeállított nemzetek rangsorában: 1. Hollandia, 2. Románia, 3. Svájc, 4. Franciaország, 5. Belgium.
Augusztus
Basilides László is a Progym Hargita Gyöngye csapatához igazolt. A korábban évekig a Bukaresti Steaua együttesét erôsítô gyergyószentmiklósi jégkorongozó két évre szóló szerzôdést írt alá a helyi csapathoz. Mindez augusztus 6-án történt.
Svájcban rendezték a fogathajtók számára a Duna-Alpok-kupa 2008-as évi versenyét. Niederwil 13 ország fogathajtóit látta vendégül. Romániát Rákóczi Gergô, Bodó Zoltán és Pál Attila képviselte. A sportág nem hivatalos Európa-bajnokságának számító vetélkedôn az egyéni összetett rangsorban Pál Attila az 5. helyen végzett. A nemzetek közötti rangsorban az említett három fogathajtó eredményeinek köszönhetôen Románia az elôkelô 3. helyre került. A rangsorban: 1. Svájc, 2. Franciaország, 3. Románia, 4. Csehország, 5. Ausztria, 6. Németország.
Nyolcadikán elkezdôdtek Kínában, Pekingben a 29. Nyári Olimpiai Játékok. Az olimpián legeredményesebben a házigazda kínai sportolók szerepeltek, hisz összesen 51 aranyérmet szereztek. A második helyezett Egyesült Államok sportolói „csak” 36 aranyérmet gyűjtöttek, a harmadik Oroszország sportolói 23 alkalommal állhattak a gyôzelmi dobogó legmagasabb fokára. Románia sportolói négy, Magyarország képviselôi három aranyérmet szereztek Pekingben.
A hónap közepén Csíkszeredában rendezték a 2008/2009-es jégkorongidény elsô felkészülési tornáját, a Csíki Sör Kupa küzdelmeit. A Gyergyószentmiklósi Progym Hargita Gyöngye csapata a harmadik helyen végzett. A rangsorban: 1. HC Csíkszereda 9 pont, 2. Csíkszeredai Sportklub 4 pont, 3. Progym Hargita Gyöngye 3 pont, 4. Bukaresti Steaua 2 pont.
Augusztus utolsó hétvégéjén Gyergyószentmiklós adott otthont a hagyományos jégkorong Gyilkostó Kupa mérkôzéseinek. A nemzetközi tornán a Progym Hargita Gyöngye csapata a harmadik helyen végzett.
Szeptember
Elkezdôdött a közös magyar– román jégkorongbajnokság, a MOL Liga küdelemsorozata.
Marosvásárhelyen rendezték a kettesfogathajtó-bajnokság döntôjét. Amint az kiderült, a bajnoki címet a nagykárolyi Rákóczi Gergô hódította el. Második a gyergyóalfalvi Pál Attila, harmadik Bodó Zoltán (Lipicai).
Az ökölvívók számára szervezett Gyilkostó Kupa 18. kiírásának küzdelmeit rendezték Gyergyószentmiklóson.
Október
A hónap nyolcadik napján elkezdôdtek a jégkorong Bajnokok Ligája mérkôzései. A selejtezô mérkôzések után, négy csoportban, összesen 12 klubcsapat vágott neki az elsô kiírás küzdelmeinek.
Jól szerepelt a gyergyói jégkorongcsapat a Románia-kupa A-csoportjában. Nyolcadikán gyergyói szemszögbôl nagyon jó eredmény született: Progym Hargita Gyöngye – Csíkszeredai Sportklub 8–5 (3–1, 2–1, 3–3). Ezzel a gyôzelmével a 11 pontot összesítô gyergyói csapat bejutott a Románia-kupa decemberi elôdöntôjébe.
Sporttörténeti konferenciát rendeztek Gyergyószentmiklóson.
November
Nagy gólarányú gyôzelmet ért a labdarúgó IV. Liga Hargita megyei csoportjában a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A megyei bajnokság 10. fordulójában: Jövô – Homoródalmási Homoród 7–2 (2–1).
A lengyelországi Sanokban vendégszerepelt a román jégkorong-válogatott. Az olimpiai selejtezôn pályára lépô válogatott mindhárom mérkôzését elveszítette.
Menesztették Dusan Kapustát, a Progym Hargita Gyöngye jégkorongcsapat edzôjét. Helyébe az ukrán Valerij Szidorov került. Dusan Kapustát nem sokkal ezután a felnôttválogatott élérôl is leváltották.
Kialakult a jégkorong Románia-kupa decemberi elôdöntôjének párosítása: HC Csíkszereda – Brassói Fenestela 68 MSC és Progym Hargita Gyöngye – Bukaresti Steaua.
December
Új ukrán játékosok érkeztek a gyergyói jégkorongcsapathoz. Igor Shamansky és Nikolaj Szidorov csatlakoztak a Progym Hargita Gyöngye csapatához. Az utóbb említett játékos az edzô, Valerij Szidorov fia.
Öt sportágban vetélkedtek a Szent Miklós Napokon, majd kiderült az is, hogy Tom Skinner személyében kanadai szövetségi kapitánya lesz a román jégkorongválogatottnak. A csíkszeredai divízió II-es ifjúsági (U20) világbajnokságon csúnyán leszerepelt a korosztályos román válogatott, s ennek eredményeként ki is estek.
A hónap utolsó hétvégéjén Gyergyószentmiklóson rendezték a jégkorong Románia-kupa elôdöntôit, illetve kis- és nagydöntôjét. A serleget végül a Bukaresti Steaua csapata nyerte el, miután a döntôben 5–2 arányban legyôzték a brassói csapatot.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Kisasszony
Hason vagy háton?
Az alvási pozíció sok mindent elárul
Manapság az alvás egyre inkább luxusnak számít, ezért külön tudományág foglalkozik már a kutatásával. Hogy milyen pozícióban hajtjuk álomra a fejünket, sok mindent elárul jellemünkrôl, lelkiállapotunkról, sôt szexuális életünkrôl is.
Végre vége a napnak! Lefektettük a gyerekeket, elvégeztük a tennivalókat, sôt még az utolsó lábost is elmosogattuk. Elégedetten nyugtázzuk, hogy rend van, s nyugodt lélekkel közelítünk az ágy felé, mert annak biztos tudatában emeljük fel a takarót, hogy másnap reggelig nem kell kimozdulnunk alóla. Elrendezzük tehát a párnát, és felvesszük a nekünk leginkább tetszô pozíciót. Azt azonban nem is gondolnánk, hogy ez a bizonyos alvási helyzet menynyit elárulhat rólunk. Nemcsak saját magunkról, de szeretteinkrôl is sokat megtudhatunk: mindössze azt figyeljük meg, milyen testhelyzetben alszanak.
Háton fekve
1. A háton fekvésnek két tipikus fajtája van. Az egyik, amikor a kezek a törzs mellett helyezkednek el, és a test katonásan egyenes. Akik ezt a pozíciót részesítik elônyben, általában visszahúzódó személyiségek. Nem szeretik a nagy felhajtást, és ha tehetik, inkább visszavonulnak a társaságtól. Emellett mégis sokat várnak maguktól és a környezetüktôl egyaránt.
2. Kicsit elengedettebb és szintén tipikus pozíció, mikor háton fekve a kezünk a fejünk fölött nyugszik. Az emberek elég kis százalékára jellemzô ez a póz, ôk viszont könnyen barátkozó, társasági emberek. Róluk mondják, hogy megbízhatóak, és a bajban száz százalékig számítani lehet rájuk. Magabiztosak, de mégsem erôltetik, hogy ôk álljanak a társaság figyelmének középpontjában.
Jó tudni!
A kutatók véleménye szerint a háton fekvés kevésbé mondható jótékonynak, mint a többi alvási pozíció. Többek között horkoláshoz és felszínesebb, kevésbé pihentetô alváshoz vezet.
Oldalt fekve
1. A magzati póz után a leggyakrabban oldalt fekve alszanak az emberek, de itt is többféle lehetôséget különböztethetünk meg. A legáltalánosabb, amikor mindkét kéz a törzs mellett marad. Ez arról árulkodik, hogy az illetô az életet élvezô, a stresszt elutasító, könnyed személyiség. Optimista és nem haragtartó. Negatív tulajdonságaként leginkább a naivságot lehetne említeni. Könnyebb kihasználni, mind érzelmi, mind anyagi téren. Ám keserű tapasztalatait is hamar elfelejti.
2. A másik jellemzô pozitúra, amikor oldalt fekve, kezeinket magunk elôtt kinyújtva helyezkedünk el. Akik így alszanak, azokról általában elmondható, hogy ha egyszer a fejükbe vesznek valamit, akkor ahhoz minden körülmények között ragaszkodnak. Emellett gyanakvóak, és szeretik a cinikus, csípôs megjegyzéseket. Nem zárkózottak, de nem is keresik az alkalmat a szereplésre. Két lábbal a földön járó emberek.
Hason fekve
Azok az emberek, akik a párnáikat maguk alá gyűrve vagy átölelve hason alszanak, általában könnyen oldódó társasági emberek. Szükségük van a közönségre, és arra, hogy környezetük meghallgassa ôket. Ugyanakkor könynyen megsértôdnek, és nagyon nehezen viselik a kritikát.
Magzatpóz/i>
Az emberek legnagyobb része magzati pózba gömbölyödve hunyja álomra a szemét. ôk a külsô szemlélô számára általában keménynek és magabiztosnak tűnnek, de valójában nagyon is érzékenyek és sebezhetôek. Azok például, akik az elsô találkozáskor visszahúzódóak, keveset mondanak magukról, inkább csak csendesen mosolyognak, és kerülik a személyesebb témákat, valószínűleg magzatpózban alszanak. A nôknél egyébként kiemelkedôen, kétszer gyakoribb ez a testhelyzet, mint a férfiaknál.
(folytatjuk)
Lencsefôzelék újévre
Úgy tartja a népi babona, ha szilveszterkor és újév napján lencsét eszünk, az év során sok pénzünk lesz. Ha nem is hisz benne, azért készítse el ezt a remek ételt, melyhez többféle feltétet is ajánlunk, így minden évben más és más lehet a lencsefôzelék.
Hozzávalók: 50 dkg lencse, babérlevél, citrom, füstölt hús vagy füstölt leveskocka, vöröshagyma, fokhagyma, olaj, pirospaprika, liszt, só, bors.
Plusz: ecet, olaj, bacon, kolbász, virsli, tojás, füstölt lazac tetszés szerint.
Elkészítés: A lencsét elôzô nap beáztatjuk. A vizet leöntjük róla és hideg vízben teszük fôni babérlevéllel, citromhéjjal és a füstölt hússal. Amennyiben hús nélkül készítjük, félidôben tegyünk bele füstölt leveskockát. Amikor majdnem megfôtt, elkészítjük a hagymás-paprikás rántást: vöröshagymát kockákra vágjuk, olajon megdinszteljük, teszünk hozzá apróra vágott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, kevés liszttel megszórjuk, kevergetjük, majd megszórjuk pirospaprikával, és hideg vízzel kevergetés mellett felöntjük. Ezt keverjük a leveshez, és még fôzzük 10 percig.
Többféleképp tálalhatjuk: ecettel, tejföllel, sült baconnal, sült kolbásszal, fôtt tojással, de keverhetünk hozzá füstölt lazacszeleteket is.
Egészség
Orrdugulás-elhárítás
(folytatás az elôzô lapszámból)
Tartósítószer – tartós károsodás?
Arra a kérdésre, hogy mi károsítja az orrnyálkahártyát ma már egyértelműen elmondható, hogy mind a hatóanyag, mind a tartósítószer okozhat problémát, ugyanakkor az oxymetazolin javára írható, hogy esetében az orrnyálkahártya kevésbé károsodik, regenerációjára minden esély megvan – igaz tartósítószer nélkül. Érdemes volna tehát valahogy megúszni a tartósítószert.
A tartósítószer az orrcseppeknek, sajnos, nem a hatását tartósítja. Azért szükséges, hogy az orrváladékkal közvetlen kapcsolatba kerülô adagolótól ne fertôzôdhessen vissza az orrüreg. Ezt csak speciális adagolórendszerrel lehet megoldani.
Az orrcseppek mellett egyre kedveltebbek a spray formában beadható szerek is. A tapasztalatok szerint ezekkel még jobb eredményeket lehet elérni, mivel könnyebben eloszlatható a hatóanyag, ráadásul használatukkal kisebb a visszafertôzôdés esélye is.
Jó tanácsok – természetes gyógymódok náthásoknak!
A nátha ellen nem lehet tablettát bevenni, azért vannak olyan szerek, amelyek segítenek a fertôzés minél hamarabbi és komplikációmentesebb lefolyásában.
* Igyon sokat! A szervezet folyadéktartalékai megcsappannak nátha idején. Ahhoz, hogy az orrnyálkahártya megfelelô mennyiségű váladékot termeljen, szükség van a folyadékra.
* Lehetôleg huzamosabb ideig megfelelôen párás levegôjű helyiségben tartózkodjék. A száraz nyálkahártya sérülékenyebb.
* Inhaláljon forró kamillateával. Nemcsak az orrnyálkahártyát nedvesíti, gyulladásgátló hatását is ki tudja fejteni.
* A kis csecsemôknél a ruhácskájukra ágyneműre cseppentett illóolajok könnyíthetik a légzést. Kerüljük viszont a mentoltartalmú illóolajokat, ez csak felnôttebbeknek való!
* Az erôsen eldugult orrjáratú kisbabáknak már szüksége van a nekik készített orrcseppekre, mert ha nem kapnak rendesen levegôt, inni, szopni sem tudnak rendesen. Az étvágytalan gyermek immunrendszere nem tud olyan hatékonyan működni, ha nélkülöznie kell az anyatejet.
* Az orrkörnyék bôrének kenegetését zsíros, hidratáló krémmel ne csak akkor kezdjük, amikor az már kivörösödött és kiszáradt. Elôzzük meg a náthás piros orrot!
* Az alapos orrtisztításnak és a tiszta orrjáratoknak különösen elalvás elôtt szenteljünk figyelmet. Ha napközben – a hozzászokás miatt – kerüljük is az orrcseppet, éjszakára mindenképpen használjunk. Ha sikerül elaludni, a nyugodt álom a túladagolás legjobb ellenszere!
* Az infralámpás kezelés is csökkenti a nyálkahártya-duzzanatot, segít kitisztítani az orrmelléküregeket, és ezáltal megelôzni gyulladásukat.
* Az orrváladék besűrűsödése ellen hat a köptetô, nyákoldó hatású növényi illóolajok belélegzés is. (Nem természetes gyógymódok ugyan, de az allergiás náthánál a kromoglicin-savas orrcseppek hozhatnak enyhülést, nem allergiás náthánál pedig az acetyl-cisztein és ambroxol tartalmú készítmények „hígítják”, „oldják” a termelôdô sűrű váladékot.)
Remélhetôleg már mondani sem kell, hogy a helyes orrfújási technika is elengedhetetlen; mindig csak az egyik orrlyukat fújjuk. A gyerekeket minél hamarabb érdemes megtanítani, rászoktatni a helyes orrfújásra. Amíg még nem megy, a különbözô orrszívók is bátran használhatók, beleértve a nagyanyák elsô megrökönyödését méltán kiváltó porszívós módszert is. E vívmány mellett viszont ne sikkadjon el a helyes technika elsajátíttatása.
Horoszkóp
január 1 – 7.
KOS (III.21-IV.20.)
Készítsen hagymakalendáriumot! Tizenkét hagymalevelet ragasszon egy kartonpapírra, majd tegyen mindegyikbe késhegynyi sót! Amelyik hónap sója másnapra vizes lesz, az a hónap az átlagnál zűrösebbnek ígérkezik.
BIKA (IV.21-V.20)
Itt az ideje az elvarratlan szálak eldolgozásának! Minden esélye meglesz, hogy múltjára végleg rázárja az ajtót, s új ígéretekkel teli fejezetet nyisson életében. A szerelemben váratlan, de pozitív fordulat alakul ki, amit nem szabad siettetni!
IKREK (V.21-VI.21.)
Az elmúlt év felpörgetett ritmusa után most megengedhet magának egy kényelmesebb tempót élete alakításában. Sokat fog utazni, új helyeket, új embereket ismerhet meg, akik nagyban segíthetik jövôje alakulását.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Ez évben sok Rák barátkozik a költözés gondolatával, de a fontosabb döntésekkel várnia kell tavasz közepéig, amikor már helyzetükbôl adódóan, tisztábban látja, mit kell tenni.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Öntsön ólmot, amibôl megtudhatja, mi vár Önre ebben az évben! Ha mégsem teheti, hát figyeljen: tehetségével elismerést vívhat ki magának 2009-ben. A szerelemben többször kerülhet olyan helyzetbe, amikor nehéz lesz dönteni.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
A kéményseprôk, mint a tűz ôrzôi, gazdagságot hozhatnak, ha rájuk pillantva megfogjuk a kabát- vagy inggombunkat. Még nagyobb szerencsét jelent, hogyha sikerül seprűjükbôl elkunyerálni egy szálat! Az év elsô pár hetét, esetleg hónapját komoly zűrzavar uralhatja.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Az elmúlt év zaklatott idôszaka után az elkövetkezô év biztos megkönynyebbülést hoz. Sokkal nyugodtabb lehet, és élvezni tudja az élet apró örömeit. Új, meglehetôsen romantikus kapcsolat már tavasztól lehetséges.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Meghitt, személyes kapcsolatai kellemesen alakulnak, mivel a bolygók jótékony fénye továbbra is beragyogja életét. Aki új munkát keres, ne hamarkodja el a dolgot! Csak akkor váltson, ha már biztos abban, hogy megéri!
NYILAS (XI.23-XII.22)
Az új esztendô anyagi helyzetére kiható, kemény döntések sorát hozza. Nem árt ügyelni arra, hogy elôzetesen mindig kikérje tapasztalt szakember véleményét! Újév napján ne költekezzen, mert akkor egész évben, nap mint nap ürítheti pénztárcáját! A szerelemben, ha úgy érzi, valami nem megy, ne erôltesse!
BAK (XII.23-I.20.)
Kemény próbatételekkel teli idôszak következik néhány kapcsolatában, de ami ekkor történik, az meghatározó lesz élete alakulására. A felmerülô problémákat meg tudja oldani, csak ne kapkodjon, idô elôtt ne sürgessen semmit!
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Szerelemmel és hivatással kapcsolatos ügyek rendezése uralja ezt az évet, és olykor nehezére esik figyelmét és energiáját e két terület között megosztani. Nyártól munkájával kapcsolatban komoly gondolatok foglalkoztatják.
HALAK (II. 18-III 20.)
Egy dédelgetett álma válhat valóra, sôt, költözködésre, vagy lakóhelye megváltoztatására vonatkozó tervei is jól alakulhatnak ebben a periódusban. A késôbbi idôszakban, elôreláthatólag a nyári hónapokban, élete zűrzavaros lesz.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Gyönyörű szôke nô egyszerre három férfivel csalja meg a férjét. Mindhárom ott van a nô lakásán, amikor váratlanul betoppan a férj. Az elsô szeretô kirohan a nappaliba, és elkezdi babrálni a tévét. A második szeretô a fürdôszobába rohan, és elkezdi babrálni a mosógépet. A harmadik szeretô pedig beugrik a szekrénybe. Jön a férj, és megtalálja az elsô szeretôt a nappaliban.
– Hát maga meg mit keres itt? – kérdezi a férj.
– Én vagyok a tévészerelô, és javítom a tévét, de mindjárt végzek.
Menne a férj zuhanyozni, amikor találkozik a második szeretôvel.
– Hát maga meg mit keres itt? – kérdezi a férj.
– Én csak a mosógépet javítom, de mindjárt végzek – mondja a szeretô.
Ekkor a férjnek gyanús lesz a dolog, berohan a hálószobába, és kinyitja a szekrényt. Ott áll a harmadik szeretô, és csapkod a kezével. A férj értetlenül néz rá, mire megszólal a szeretô:
– Mi van ember, nem láttál még molylepkét?
* * *
A tanárnô kérdezi a gyerekeket, mit válaszolnak, ha kopogtat.
Pistike:
– Szabad!
– Jól van! – mondja a tanárnô. – Hát te Janika?
Janika:
– Tessék!
– Remek! – mondja a tanárnô. – Te, Józsika, mit válaszolsz?
Józsika:
– Foglalt!
* * *
– Hogyan lehet feleségül venni egy szép, fiatal, intelligens és gazdag nôt?
– Négyszer kell nôsülni.
* * *
Egy fiatal, csinos, szôke hölgy ül az állatorvosi rendelôben, és egy kis palotapincsit simogat az ölében. Odamegy hozzá egy férfi és ezt mondja:
– Szívesen lennék a kutyája helyében!
Erre a nô:
– Nem hiszem, ugyanis most viszem levágatni a farkát!
* * *
Az ifjú anya sorban áll a mozi pénztára elôtt, karján a fiacskája, aki egy kiflit rág. Odaérnek az ablakhoz, a fiúcska benyújtja a kifli maradványát a pénztárosnak. Az anya szabadkozik:
– Bocsásson meg, kérem! Az állatkertbôl jövünk...
* * *
A szôke nô megy az utcán. Találkozik egy fiúval, akinek tetszik a nô. Meg is szólítja.
– Elnézést! Megadná a telefonszámát?
– Benne van a telefonkönyvben – mondja a nô.
– És mi a neve?
– Az is benne van a telefonkönyvben.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2009
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|