Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2009.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Sub arbore crucis
Talán most teljesedett ki igazából a pricskei kereszt metamorfózisa, most vált eggyé a hellyel, az emberrel, vizuálisan és szellemileg egyaránt. Most érzôdött, hogy körülötte, a fenséges tájban valódi, fizikai magasságáig szárnyalt az érzelem, a szeretet, a hit, a csodálat. Az ünneplô tömeg nagy családként állt a gyergyóiak Tábor-hegyén, és a kereszt, betöltve megálmodott célját, ott magasodott oltalmazóan mindannyiunk felett. Szinte érezni lehetett kisugárzását, ami visszatükrözése volt a búcsúsokból áradó szeretetnek, megbecsülésnek, büszkeségnek, a teljes befogadás és a nyitottság harmóniájának.
Lehet építeni égbe törô templomokat, lehet kereszteket is állítani, de a helyet az ember szentesíti. A helyi ember lelkisége, áhítata, babusgató gondossága nélkül csak egyszerű szimbólumok maradnak azok. Lehet szeretni egy keresztet nem csak, mint jelképet, hanem, mint építményt is? Lehet áldani a hozzátartozó magasztos tájat? Lehet minden alkalommal elérzékenyülve megkönnyezni szentségét a helynek, miközben félezer ember énekli a Székely himnuszt? Lehet! És lehet vallástól függetlenül. A pricskei búcsú békéjében több mint ötszáz ember mártózott meg szombaton, nemcsak katolikusok, nemcsak vallásosak, nemcsak hívôk, nemcsak magyarok. Ez az igazi rendeltetése egy valódi zarándokhelynek, s azt hiszem, hogy Pricske, a keresztjével együtt még sok száz, vagy akár ezer évig is megôrzi ezt a delejes erejét. És minden alkalommal feltöltôdve, megerôsödve székelységünkben, magyarságunkban, a közösség oltalmának tudatával, ha nem is mondjuk ki, de érezzük, hogy minden nehézség ellenére is, jó nekünk itt lenni Pricskén, a kereszt tövében, együtt, közösen, mi, gyergyóiak és azok, akik megtisztelnek jelenlétükkel. Ha gyerekeinkben ennek az érzésnek a szikrája minden évben lángra lobban, akkor már többet tettünk magyarságun- kért, mint jelenkorunk összes politikusa, és politikai pártja együttvéve.
Az ünnepen szó esett hivatásunkról, példaképekrôl, útmutató nagyjainkról. Szó esett a hely megtartó erejérôl és a vezetôk felelôsségérôl a rájuk bízottakkal szemben. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy éppen most veszítjük el a Békás-szorost, ami édes testvére a Gyilkos-tónak. Nemhiába alakult ki e két párját ritkító természeti csoda egymáshoz ily közel. Együtt alkotnak egy egészet. Külön beszélni róluk, határral elvágni, szétválasztani kettejüket értelmetlen barbárság. De most mégis ez az elképzelés. S ad absurdum, úgy látszik, hogy volt vezetôink adtak okot arra, hogy az arcátlan területigénylôk magas lóról beszéljenek, maguknak követelve olyan területeket, amik sosem tartoztak hozzájuk. Bizonyítékuk nincs más, de azt hangoztatják, hogy volt elôljáróink aláírásukkal már egyszer igazolták, hogy nem hozzánk, Hargita megyéhez, hanem hozzájuk, Neamţ megyéhez tartozik a vitatott terület. Felsikolt a múlt! Amiért valamikor harcba szálltunk, azt egy hanyagul odavetett aláírással elveszítjük. Vajon akkoriban mennyire volt nehéz megtagadni azt az aláírást? Mit kellet volna vállalni érte? Ki kötelezett rá? Miért? Késô bánat, eb gondolat.
Felnézek a pricskei keresztre, s felteszem a kérdést, csak úgy magamnak, gondolatban, mert hangosan ki sem merem mondani: Mi történne, ha valamelyik Isten barma egy aláírással idegen kézre juttatná e helyet?
Adja a sors, hogy kérdésemre sose kapjak választ.
Ábrahám Imre
Mi lesz a fűtéssel?
Az utóbbi hetekben – úton útfélen faggatják a Gyergyói Kisújság munkatársait a tömbházlakók, hogy mitévôk legyenek. Akik megoldották a meleg vizet, azok arról kérdeznek, hogy vásároljanak-e hordozható csempekályhát, vagy próbáljanak a lépcsôházbeliekkel összefogva gázt bevezettetni? Röviden arra kíváncsiak, hogy lesz-e fűtés télen? Nos, jövendômondóra van szükség. Sok minden történt az útkeresés jegyében. Május végén a szakmai befektetôre rábólintott a testület. Utána Pál Árpád parlamenti képviselô felajánlotta felelôssége teljes tudatában, hogy ha rábízzák, lesz fűtés télen. Nem tudta a képviselô meggyôzni a testületet, de a szakmai befektetô iratcsomója mellett sem döntöttek. A következô ülésen sem változott semmi, majd július 31-én (ekkorra várta a szakmai befektetô a választ) a testület a közüzemre bízta a döntést. 9 MPP-s képviselô mellette szavazott a 6 RMDSZ-es pedig ellene. Várva vártuk a közgyűlést, amely tulajdonképpen ugyanazokból a képviselôkbôl áll, akik ezt a döntést hozták. A közgyűlésre mindmáig nem került sor. Az sem kizárt, hogy a labda visszakerül a tanács asztalára. Ezek után bármi elképzelhetô.
Idôközben, augusztus 4-én az MTI közölte a következôket:
– Gyergyószentmiklós: elmaradhat a távfűtési rendszer rekonstrukciója
Egyre kevesebb esélyt lát Gyergyószentmiklós távfűtési beruházásának megvalósítására a Regionális Fejlesztési Vállalat Nyrt. (RFV) – közölte a magyar társaság szerdán a Budapesti Értéktôzsde honlapján. Az RFV közleményében hangsúlyozza: az ajánlatkérô, GO S.A. városi távhôszolgáltató – kifogás és észrevétel nélkül – elnapolta a Gyergyószentmiklós távhôszolgáltatási rendszerének felújítására és hosszú távú üzemeltetésére kiírt pályázat döntéshozatalát. Hozzáteszik: az RFV ajánlatát korábban szabályszerű jelentkezésként fogadták.
A vállalat korábbi tájékoztatása szerint Gyergyószentmiklós városi tanácsa pénteken kérte fel a jelenlegi távhôszolgáltatót, hogy hozzon létre konzorciumot a távhôrendszer mielôbbi rekonstrukciójára. Az RFV Nyrt. megkapta a GO S.A. ajánlattételi felhívását, amire hétfôn délig tehette meg ajánlatát.
A magyar tôzsdei vállalat rámutatott: a városban a távfűtési rendszer mintegy egynegyede korszerűsített, bár műszakilag túlméretezett, emiatt a lehetségesnél rosszabb hatásfokú. A rendszer többi része elavult, gazdaságtalan és jelentôs biztonsági kockázatokkal rendelkezik. Június elején a gázszolgáltató beszüntette a szolgáltatást, így jelenleg nincs használati meleg víz a város mintegy 2 700 lakásában. Beadott és elbírálásra váró uniós vagy állami pályázata nincs a városnak.
Az RFV szerint a csaknem nyolcezer ember lakását érintô probléma megoldása műszaki értelemben egyértelműen a teljes rekonstrukció – azaz egy új távfűtési rendszer kiépítése. A fűtési szezon kezdetéig ezért összességében mintegy 24 megawatt (nagyobbrészt biomassza alapú) kazánteljesítményt kellene kiépíteni, illetve felújítani, 220 kishôközpontot beépíteni, és közel 12 kilométer szigetelt távfűtô vezetéket kellene lefektetni.
(mti)
Lapzártánkig nem sikerült elérni az érintetteket, hogy megtudjuk, mi lesz a fűtéssel. Meg nem erôsített hírek szerint szerdán errôl tanácskoztak a hivatalban.
Visszapillantó (32.)
A Gyergyó 1909. augusztus 8-i számának dr. Benke Antal által jegyzett, Csúnya világot élünk… című vezércikkén eltűnôdhetnének mai politikusaink is. Pontosabban azon, hogy mitôl egyforma mind, ki a politika ingoványos talaján érzi oly jól – mellesleg nem véletlen – magát. Hogy az a bizonyos gerinc-nyavalya legtöbbjüknél felfedezhetô, valószínű a fajta sajátossága. De máris túl sokat foglalkoztunk a politikusokkal. Térjünk érdekesebb témákra, mert nem szűkölködött „könnyű” hírekben a száz év elôtti sajtó sem. Az olvasó mindig szerette az e féle tudósításokat. Lássunk néhányat a Gyergyó 1909. augusztus eleji hozamából:
„Elfogott leánykereskedô. Kézdivásárhelyrôl irják: Hetekig járta a székely megyéket két uriasan öltözött gyanus idegen., fiatal leányokat toborozva Romániába szolgálónak. Mintegy 30 fiatal lányt el is szállítottak Predeál felé. A predeáli határôrség azonban a leányokat szállító Veresca Pálnét letartóztatta, mert kiderült, hogy a lányok lélekkufárok kezébe kerültek. A predeáli határrendôrség az esetrôl azonnal értesítette a csendôrséget, hogy nyomozza ki a leánykereskedôk ügynökeit. A csendôrség ennek érdekében széleskörű nyomozást indított.”
A fenti „műfaj” csak akkor fog kiveszni, amikor a szélhámosság. Soha.
„A tusnádi gróf. Tusnádfürdôn sokat beszélnek mostanában egy grófról, egy fiatal, hódítási sikerekben gazdag mágnásról, a ki néhány hét elôtt szenvedô arccal, beteges külsôvel jelent meg az idén élénknek éppen nem mondható gyönyörű fürdôhelyen, hogy szentimentális magába zárkózottságával egy kis izgalmat vegyítsen a monoton fürdôi életbe. Eleinte senki nem tudta, hogy kicsoda. Késôbb aztán kiderült, hogy gróf: Teleki gróf, a ki adoptálás utján kapta méltóságát. A fiatal 20–22 éves Teleki gróf két marokkal szórta a pénzt, és kurizált fűnek, fának a ki csak a közelébe férkôzhetett. Egyformán lebilincselô, és szeretetre méltó modorú volt mindenkihez, de törte is magát a hány szerelmes asszony és lány csak van Tusnádon. Fôleg azonban egy éltesebb úri nô tetszését nyerte meg a gróf ur, és már széltében, hosszában közszájon forgott, hogy az úrinô elválik férjétôl és hozzámegy a gróf urhoz, a ki körülbelül egy hét elôtt, természetesen tetemes adóság hátrahagyásával és leendô menyasszonyának 300 koronáig való megpumpolása után egynapi tartozkodásra elutazott Tusnádról Brassóba. Aztán különleges dolgok történtek. A gróf úr ugyanis Tusnád fürdô társadalmi életének egykori központja nem tért vissza Tusnádra, ellenben széjjelfutott az egész országban a nagyszebeni rendôrség körözô távirata, mely Teleki gróf, alias Zakariás Vilmos közveszélyes szélhámos letartóztatását rendeli el. Tusnádfürdôn természetesen egyébrôl sem beszélnek most, mint a tusnádi grófról. Sok szerelmes szívű asszony és lány titkos vágyakozása dôlt romba a kedves grófocska leleplezésével.”
Az idôsebbek emlékeznek egy hasonló történetre, pontosabban magyar filmre. Ott egy „görög” ifjú iránt lángoltak a hölgyek. Megjósolom, nem egy hasonló eset van és lesz még. Közülük csak egy-kettô tétetik közhírré.
Adalék az alfalvi toronyóra történetéhez. Fôleg az adakozók neve alapján érdekes, 100 éves hír. A gyergyói családnevek ismerôi sejthetik, hogy mire utalok:
„Elszámolás. A gyergyóalfalvi ifjúság a toronyóra javára egy nyári mulatságot rendezett július 10-én, mely erkölcsileg a lehetô legfényesebbre sikerült, mert Alfalu minden arra illetékes családja részvételével fesztelen jókedv mellett folyt a tánc kivilágos-kivirradtig. Sajnos, hogy anyagi tekintetben nem lehet ugyanezt mondani, mert a kiadás a bevételt fölemésztette úgy, hogy a toronyórára nem maradt a jövedelembôl, pedig mint az alábbi kimutatásból látható felülfizetések is voltak, mikért a rendezôség ez uton is hálás köszönetét nyilvánitja. Felülfizettek: Lukáts István 10 K, Ágoston Antal / K, Jakabffy Béla 2 K, Réthy Balázs 2 K, Jakabbfy B. Miklós 1.20 K, Imets János 1 K, Kaitár Károly 1 K, Lázár Kálmán 40 fillár, Blummenthál József 40 fillér.”
Nem hiányozhatott a hátborzongató hír sem. Olvashatunk agyonvert, majd fölakasztott 12 éves kászonjakabfalvi gyermekrôl, megölt fiumei bankigazgatóról, véres tusnádi kardpárbajról és egy nem szokványos öngyilkosságról: „Modern öngyilkosság. Rozsnyóról jelentik: Demkó András rozsnyói lakos gyógyíthatatlan betegsége miatti elkeseredésében dinamitpatront vett a szájába, melynek a kanócát meggyújtotta. Az utolsó pillanatban mellette termett a felesége, aki a patront kiütötte a halálra szánt férfi szájából. A patron az asszony ütése következtében felrobbant, és a robanás leszakitotta a szerencsétlen nô egyik kezét. Demkó ekkor, a kinek semmi baja nem történt, más patront helyezett a szájába, amely a jómódu földesgazda testét darabokra szaggatta.”
Rémtörténetbôl ennyit erre az esztendôre. Nem fogok hasonlókkal szolgálni.
Szemlézi: Bajna György
Két hétig szünetel a híradó a Gyergyó Tv-nél
Alig tíz hónapja, hogy az Infomarket tulajdonába került a Gyergyó Tv, a kontyos rádió a bezárásáról pletykál. Annak ellenére, hogy az új tulajdonos tavaly októberben kijelentette, marad a teljes csapat, mostanság a kósza hírek egyre kevesebb munkatársról szólnak. Akkor azt is ígérték, olyan televízió lesz, ahol a hír igaz, hát megkérdeztük, van-e igazságalapja mindannak, amit a kontyos rádió „sugároz”. Amint kiderült, leáll a stúdió, azonban szeptembertôl ismét lesz híradó, és saját készítésű műsorokkal is jelentkeznek.
Zsigmond Attila fôszerkesztô elmondta, múlt héttôl befejezôdött a saját műsorok készítése, e hét végétôl leáll a híradókészítés is, mert következik egy technikai ellenôrzés a stúdióban.
– Olyan állapotban vannak a felszerelések, hogy szervízelni kell, másként nem tudnánk folytatni a híradózást sem. Augusztus a szabadságolások hónapja is. A két szerkesztôbôl, ha egy szabadságol, nehéz híradót készíteni. Pontosan ebbôl a megfontolásból állunk le két hétig, augusztus 15-tôl. Azonban ez nem azt jelenti, hogy semmit nem sugárzunk. A Gyergyó Tv archívumából elô- vesszük azokat a műsorokat, amelyek megérnek egy ismétlést, és szeptembertôl ugyanazokkal az adásokkal jelentkezünk, mint eddig. Az ügyfélfogadás viszont folyamatos lesz, hirdetésekkel, reklámokkal felkereshetik a stúdiót. Sokat gondolkodtunk, hogy mit veszítünk a két hetes leállással, de szerintem szeptembertôl ismét a Gyergyó Tv-t választják a nézôk, egészen biztos vagyok ebben.
Ketesdi Imrét, a Gyergyó Tv tulajdonosát is megkérdeztük.
– Hagyományt folytatunk. Eddig minden évben augusztus utolsó két hetében szabadság volt, most is ez történik. E két hét alatt technikai felújítást eszközölünk. Szeptembertôl pedig ismét sugárzunk híradót, saját készítésű adásokat.
A korábban leállt sportműsor kapcsán Ketesdi elmondta, hogy átalakítás történik, nem lesz ezentúl minden kedden külön sportműsor, hanem a sportesemények függvényében a híradó után sporthírekkel jelentkeznek öt akár tíz percben.
Arról is szólt, hogy saját készítésű műsorok közül nyáron a Kilátó szünetelt csupán, mert szerkesztôje október elsejéig fizetetlen szabadságon van.
A pletykák szerint karcsúsodott stáb kapcsán elmondta: a három hónapos ismerkedést követôen, akiknek a teljesítésével nem volt a vezetôség megelégedve, azokkal a személyekkel közös megegyezést követôen felbontották a munkaszerzôdést.
– Két hétig tehát szabadságolnak a munkatársak, utána, minden kezdôdik elôrôl. Mi felvállaltuk a közszolgálatiságot, szeretnénk további egyéni műsorokat a műsorrácsba betenni. A bérek napirenden vannak – tette hozzá.
Kedves-Tamás Gyopár
Sajtóközlemény
Hargita Megye Tanácsa megdöbbenéssel értesült arról, hogy a szomszédos Neamţ megye tanácsa Hargita megyei területen állította fel a két megye határát jelzô táblát. Ezzel a partizánakcióval a szomszéd megye vezetôi nemcsak a két megye, de a jószomszédi barátság és együttműködés határát is átlépték. Mint ismeretes, a két megye nem ért egyet a határ pontos helyét illetôen. A kérdés megoldására a megyei elnökök által alig egy hete Gyergyószentmiklóson kötött egyezség szerint a 2005-ben felállított bizottság folytatja munkáját. A Neamţ megyei vezetésnek a megyei elnöki találkozón megkötött egyezségekkel teljesen ellentétes lépése nagyon súlyosan megterheli a két megye közötti kapcsolatokat. Egyben azt a kérdést is felveti, hogy lehetséges-e a két megye közötti együttműködés bármilyen téren, ha a felek egyike nem tartja be a szavát.
Felszólítjuk Neamţ Megye Tanácsát, hogy a táblát azonnali hatállyal távolítsák el! Ellenkezô esetben Hargita Megye Tanácsa minden jogi eszközt be fog vetni a jogellenes állapot megszüntetése érdekében.
Egyben felszólítjuk az illetékes útügyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg a felállított objektum építési engedélyeit, és ha azok nincsenek rendben, azonnali hatállyal intézkedjenek a bontásáról.
Értesítettük Hargita megye prefektusát, aki felszólítást küldött a tábla lebontására.
Ugyanakkor sérelmezzük, hogy Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatala nem törôdik a kérdéssel, és nem tesz semmit az ügy érdekében. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester a legutóbbi gyilkostói találkozóra sem jött el, ami azt jelzi, hogy közömbös a probléma iránt.
Neamt-i szomszédaink figyelmébe ajánljuk a közismert tényt, hogy a két térség határa emberemlékezet óta ugyanott, a Békás-szoros túloldalán húzódik. Kérdezzék meg a nagyszüleiket, ôk egészen biztosan meg tudják mutatni a határt mind a két megye között, mind a jóhiszemű európai együttműködés és a tárgyalópartner átverésére irányuló balkáni ügyeskedés között is.
Csíkszereda,
2009. augusztus 11.
Közlemény
Gyergyószék Székely Tanácsa megdöbbenéssel értesült a széket, illetve Gyergyószentmiklóst ért újabb agresszióról.
A két világháború között még érvényben volt a két régió közötti történelmi határ. 1950 után a kommunista hatalom az egyes közigazgatási átszervezések során, egyre nyugatabbra, a Békás-szoros felé tolta a határt. Az a tény, hogy Neamţ megye vezetôi Gyergyószék területére állíttattak táblát, meghamisítva és túllépve még a kommunista hatalom által az 1968-as megyésítéskor önkényesen meghúzott határt is, azt bizonyítja, hogy a román hatalom továbbra sem mond le a székelyek elnyomásáról.
Ráadásul e célból képes törvénytelen eszközöket is bevetni, fittyet hányva jogra és demokráciára.
Egy jogállamban nincs helye a törvénytelen területfoglalásnak, egy nép, egy nemzeti közösség a többségi nemzet általi elnyomásának.
Gyergyószék Székely Tanácsa a leghatározottabban elítéli ezt a jogfosztó cselekedetet, s felkéri Gyergyószentmiklós, valamint Hargita megye illetékeseit, hogy félre téve a politikai nézetkülönbségeket, együttes erôvel lépjenek fel az agresszió ellen, védjék meg legalább azt a határt, amit a jelenleg érvényes törvény garantál.
Gyergyószék Székely Tanácsa nevében,
2009. augusztus 12.
Ambrus A. Árpád soros elnök
Nyílt levél Szász Jenô MPP elnöknek
Kedves Jenô!
Engedd meg, hogy a nyilvánosság elôtt is tegezô formát használjak, egyrészt, mert Udvarhely kisváros lévén, személyesen is találkoztunk néhányszor, másrészt egyazon generáció fiai vagyunk.
Olyan független civil erdélyiként, udvarhelyi polgárként szólok hozzád, akit sosem izgatott túlságosan a napi politika, de az mindig érdekelt, hogy milyen társadalmat formál körülöttem a közélet, ezért kénytelen vagyok bizonyos mértékben a politikáról is tájékozódni.
Mivel a múltban is ôszintén kinyilvánítottam véleményem, akkor is, ha az kellemetlen volt valakinek, az sem zavart, ha ezért néhányszor munkahelyet is kellett cserélnem, hiszen azt vallom, hogy egy nemzeti elkötelezettségű polgár – mindig elvhű maradjon!
Lásd 2004. március 4-i Demokrata hetilap, ahol nyílt levélben fordultam Orbán Viktor Miniszterelnökünkhöz, a Magyarországon élô erdélyiek mostoha sorsának elhallgatása és a kettôs állampolgárság miatt. Tudjuk, mi lett belôle – a politikusok elpolitizálták, mialatt Horvátországban, Szerbiában és most már Romániában is csendben osztogatják nemzettársaiknak, ahogyan kell...
Ebben a levélben egyébként téged pozitívan méltattalak, mint aki egy udvarhelyi fórumon helyesen és elôremutatóan szóltál a fiatalokhoz.
Engedd meg hát, hogy most is megszólaljak, amikor azt látom, hogy egy ideje nagyon helytelen irányba indultál – nem tudom, kik a tanácsadóid és hogyan akarod ennyire „kamikáze” módon szétforgácsolni az erdélyi nemzeti oldalt, de meg kell mondanom, hogy a lehetô legkárosabbat teszed, amikor Tôkés László ellen hangolod és uszítod azt a néhány, egyébként szűklátókörű „radikális” polgárit. Hidd el, Tôkés Lászlót nemzeti szimbólumként és etalonként tiszteli az erdélyi nemzeti oldal, ugyanúgy, mint Orbán Viktort.
Ôt bemocskolni, pocskondiázni, „lehúzni” a politikusok kicsinyes napi perpatvarához, még akkor is bűn, ha elôször csak megleckéztetni akartad, hogy ugyan már – vegye észre a Püspök Úr, neked is megvan Székelyföldön a bázisod, anyagi háttered, sajtóorgánumaid, hű híveid, kik abból élnek, hogy azt írják, amit elvársz tôlük stb.
Övön aluli aljasság volt az EMI-tábor bejáratánál szombat délelôtt ingyen osztogatni a Polgári Élet azon friss számát, amelyben egy névtelen tollforgatód Tôkés Lászlót csúsztatással és személyes véleményével rágalmazza – úgy közölve a Püspök úr levelét, mint aki az egész székelyföldi nemzeti oldalt kárhoztatja, holott rólad és néhány hozzád közel álló megélhetési politikusról értekezett. Ezt a hetilapot egyébként sem reggel, sem azután nem lehetett megvásárolni a gyergyói újságos standoknál, tehát célszerűen azért lett odairányitva, hogy Tôkés ellen hangolja a fiatalokat.
Másik hetilapban, amit szintén ingyen osztogattak a táborban, a kézdivásárhelyi Székely Újságban adtál agy interjút, ahol álszent módon azt mondod: Szerintetek (érted itt az MPP-t, vagy a szűkkörű elnökségedet) Tôkés László lépett egyet balra, összeborult az RMDSZ-szel, amit az MPP nem nagyon ért és, hogy ô amúgy is hosszú ideig az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt, ahová most visszafogadták. Talán te nem voltál az RMDSZ prominense kedves Jenô, ahonnan valószínűleg azért léptél ki, mert nem volt számodra elég lehetôség, hogy rövid idô alatt országos ismertségre tegyél szert, karriert csinálj? Sôt, tovább megyek – amikor 1989-ben Tôkés László a saját és családja életét kockáztatta, talán Te nem voltál Brassóban a kommunista diákszövetség elnöke?
Tôkés a Székelység szemében az, aki sosem alkudott – nem alkudott Ceauşescuval, sem Iliescuékkal, a Markó–Verestói vezetéssel, Băsescuval sem (úgy ahogyan egyébként te igen) és veled sem tud megalkudni. És tudod miért? Mert Ô nem politikus, nem ismeri a kicsinyes manipulációkat, nyíltan és ôszintén beszél mindig, Amerikától Budapestig, Székelyföldtôl Brüsszelig! Az ô imázsát tökretenni néhány szűklátókörű emberrel olyan, mintha Orbán Viktort Magyarországon bemocskolná Bayer vagy Kövér László, el tudsz képzelni olyan helyzetet? Lehet, hogy rövid távon megnyersz párszáz szűklátókörűt, kik nem tájékozottak a világpolitikában, de még a Budapest–Bukarest tengelyben sem, de mi történik aztán? Kit tennél a helyébe, Jenô?
Nem ismerem személyesen Tôkés Lászlót – de figyeltem az eseményeket – nagyon csalódott és elkeseredett vagyok. Én személy szerint nem szeretném, hogy olyan nemzeti párt befolyásoljon fiatalokat, amelynek a vezetôje ferdít és sajtóorgánumai segítségével féligazságokat hangoztatva, nemzeti eszméket kihasználva, rosszul manipulálja fiataljainkat, egymásnak uszítva, meddô tusakodásokkal pazarolva hasznos energiákat.
Tedd a szívedre a jobb kezed, kedves Jenô, és kérdezd meg magadtól ôszintén: létezne-e az MPP a mai formájában Székelyföldön, amennyiben a megalakulásotok elején Tôkés László nem áll mellétek, nem vesz részt kampányaitokon és nem segít ismertségével Amerikától Budapestig? Most álszent módon azt hangoztatod, hogy ti juttattátok be Tôkést az EU-ba másfél évvel ezelôtt...
Egyszóval, ha sikerül és szétrombolod az „etalont”, akiben mindenki hisz, akirôl mindenki úgy gondolja, hogy egy nemzetként vonul majd ki akár Nemzetgyűlésre, akár tüntetéssorozatra, akkor kit szólítasz a helyébe, Jenô? Mert akik tájékozottabbak vagyunk, mind tudjuk, hogy nem lesz elég jó szónoknak, jó politikusnak, „nagy székelynek” lenni Udvarhelyen, nem lesz elég azt szónokolni, hogy mi mondtuk elôbb, hogy autonómia kell, mi adtunk több anyagi támogatást az SZNT-nek stb., hanem ki kell vonulni majd az utcákra, mert ahogyan egy békés ír turista mondotta Székelyföldön: „És a szabadságharc? Azt mikor kezditek el?”
Persze, sokat lehet tenni lobbizással Brüsszelben, sokat kell is ismertetni a helyzetünket minden európai nép képviselôivel, hogy amikor eljön az idô, akkor nekünk adjanak igazat, mert aki objektíven ismeri a helyzetünket, az csak nekünk adhat igazat. Ezt szerintem Tôkés László és a FIDESZ lelkiismeretesen és kiválóan tette a múltban is, és teszi a jelenben.
Neked nem az lenne a dolgod, hogy ô rá féltékenykedj, manipulációkal és ferdítésekkel leckéztesd, hanem hogy az iránymutatása mellett egyeztess akár az RMDSZ-szel is gyűléseink, tüntetéseink létrejöttére. Másodhegedűsként is dicsôség lenne részt venni egy teljes Székely nemzetgyűlésen, hiszen ez nem kicsinyes ügyeskedésekrôl, csúsztatott nyilatkozatháborúk népszerűségi listájáról szól, hanem a székelység, a földijeid érdekeirôl. Tehát kövesd meg és nyilvánosan kérj elnézést a sajtóorgánumokban, azok helyett a fizetett „nemzeti polgáris” tollforgatóid helyett is, kik ôt szenynyezték! Biztosan megbocsájtana, hiszen istenhívô ember és Püspök...
Hál ’istennek, nem siettem el az elkötelezôdést, amikor 2–3 éve Udvarhelyen Balázs Árpád jelezte, hogy megalakul egy nemzeti oldal, elkötelezett emberek, mindenki tenni akar az autonómiáért.
Mert bevallom, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy közétek állnék, amikor Tôkés László többször is nyíltan, jó szívvel korteskedett a szervezet mellett és melletted is, Jenô.
Most elsüllyednék szégyenemben, a 91 éves bétai nagyapám elôtt, aki túlélte a XX. századot elejétôl a végéig, és, aki azért többféle újságot elolvas és rádiót is hallgat. A minap, mikor meglátogattam azt kérdezte tôlem: Miért nem tud az az új párt megegyezni a Püspök úrral? Hiszen azért jött létre, hogy ôt védje vagy nem? Miért bántják azt, aki az életét adta volna értünk?
Úgy látszik, 91 évesen jobb a memóriája, mint a mi generációnké...
Lázár Ferenc Székelyudvarhely FIDESZ kulturális bizottsági tag, Magyar Gyökerek Egyesület elnöke, Státusztörvényért Polgári Kör alapítója
Ne váljon az Úristen, Mein Gottá!
Politikai színezettôl függetlenül, – szülôföldem sorsáról lévén szó, lehetôleg, minden régiónkbeli újságot elolvasok. Csíkszeredában is elfog az öröm, ha például iskolavárosomra, Gyergyószentmiklósra rásüt a Nap, szomorúság fog el, ha az ott is dúló testvérháború „gyönyörűségeit” tapasztalom. Így bukkantam rá a Gyergyói Kisújságban, (2009. augusztus 6–12.) Bajna György kollégám harmincegyedik „Visszapillantó"-jára, melyben a testvérviszály évszázados divatjának gyöngyszemeibôl idéz „lelket gyönyörködtetô” mozzanatokat. A kiváló zsurnaliszta egy 1900-ban megjelent, Gyergyószentmiklósról szóló cikk kapcsán megállapítja: „… ha egy világváros mint kies szülôvárosunk politizálóit nézi az ember, a sok huzavonát, aminek egyetlen célja felülkerekedni a másikon, hát nem kell hánytatót, illetve köptetôt bevennie…”
Sajnos, korhűbb, lényeget mondóbb megállapítást nehéz lenne találni az áldatlan helyzetre, amikor, – lásd a szlovákiai eseményeket is, – Közép- és Kelet-Európa fenekedik ránk, meg akarván fosztani javainktól, fôleg anyanyelvünktôl.
Ebben a kontextusban akadt meg a szemem a „Gyergyószentmiklósi RMDSZ- frakció” nyilatkozatán is. Hangvétele számomra kisstílű civakodásra utal, megfogalmazása viszont, megdöbbentô orvtámadás anyanyelvünk ellen. Hogy várjuk el a szlovákoktól, románoktól és egyéb nációtól, hogy tiszteletben tartsák anyanyelvünk szabad használatának jogát, ha érdekvédelmi szervezetünk nevében, belerondítva legszentebb tulajdonunkba olyasmit írnak, hogy „… rögzítve volt”, „… tanácsülés elé lesz terjesztve”, „… a polgármester van jelenleg is megbízva”, „… megoldja a város ezen kényes problémáját…” stb., stb.
Olvasom a blôd, fél analfabétákra jellemzô szöveget és Bajor Andor kurdokról írt esszéje jut eszembe. Hogy a világ az úristennek sem akarja érteni a kurdokat: mérges gázzal irtják ôket, akár a férgeket szokás, saját földjükön hazátlan, másodrendű állampolgárok lehetnek, elfoglalják városaikat, elsorvasztják anyanyelvüket és azok a kurdok mégis elégedetlenek, sôt még lövöldöznek is. A szlovákiai, kárpátaljai, vajdasági, romániai magyarok is elégedetlenkednek, mert törvényekkel, intézkedésekkel, asszimilációval, „érvényesülésük érdekében” le akarják törölni ajkukról az „édesanyám” a „gyöngy”, a „pillangó, a „szív” szavaikat, mint krétát a tábláról, hogy ne azok maradjanak, mik ôseink ajkán voltak, hogy az Isten Mein Gottá, vagy Dumnezeuvá keseredjen szájunkban. Mit érnek hát „az életünket és vérünket az autonómiáért, ôsi iskoláink visszaadásáért, édes anyanyelvünkért!” szlogenek, ha értelmiségi politikusok érdekvédelmi szervezetünk nevében így fogalmaznak anyanyelvükön?
Nem véletlenül kezdtem mondanivalómat Bajna György keserű megállapításával. RMDSZ-tag vagyok, az én dolgom is házam táján sepregetni. Rokonaim, fôleg barátaim között sok a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács, és még mit tudom én milyen párt tagja. Jól megférünk egymással, mert mind-mind szeretnénk megmaradni magyarnak, nézetkülönbségeink legfeljebb egy-egy csípôs viccig jutnak el, de ha valamelyik bajban van, egy emberként mellé állunk. Láttam igaz, nagy székely-magyar hôsöket konkrét milliókba öltözni a politikai pulpitusokon. Volt, aki bejött a terembe, de nem tudott kisúrolni ajkán egy Jó Napot Adjon Istent! sem. Harmadiknak: „Csak öt percnyi ideje jutott” sorsdöntô gazdasági kérdéseink megbeszélésére, viszont hónapon át tudott vigyorogni postaládámból. Jóból is megárt a sok, majdnem frász költözött belém. Negyedik, éjnek éjszakáján még kenyeret is sütött, utcát is sepert nekünk. Arra gondoltam, hogy ennyire tisztel, gyakorolhatná közbe-közbe választások után is… (Nem gyakorolta.) Igaz, legtöbben mellém álltak, tanácsot is adtak és segítettek. Tele gonddal, bajjal, hibával, ráadásul még tudogatnak is: Nem csak laporellókon kelletni magukat, hanem magyar szavakat értelmesen egymás mellé rakni, etnikumunknak javára, eredménnyel munkálkodni.
Érdekvédelmi szervezetünk értelmiségi vezetôinek viszont, akik éppen anyanyelvének védelmére kötelezték el magukat, bűn megbocsátani a „fog lenni”, „elô lesz terjesztve”, „van megbízva” aranyköpéseket…
Elképzelni is rossz! Íme, így néznek ki anyanyelvünk bajnokai, gyergyószentmiklósi fegyverzetben. Talán azért is olyan erôsek és bevehetetlenek ott érdekvédelmi szervezetünk bástyái…
Zöld Lajos
Tárgyalási javaslat
A gyergyószentmiklósi RMDSZ tárgyalási javaslata Mezei János polgármester úr és az MPP-frakció felé, Gyergyószentmiklós Megyei Jogú város melegvíz- és távhôszolgáltatás működtetésével kapcsolatban.
A városi RMDSZ sajnálattal állapítja meg, hogy a város vezetése rosszul gazdálkodott a rendelkezésére álló idôvel, hanyagságból vagy szándékosan krízis-helyzetet teremtett a távfűtés területén, amelynek megoldására egy elfogadhatatlan jogi- és gazdasági konstrukciót próbál a városra ráerôszakolni. Annál is sajnálatosabb ez a viselkedés, mert kampánya során a Polgármester úr nyomatékosan kijelentette, hogy a távfűtés problémáját megoldja, mégpedig úgy, hogy a fűtési díjak 80%-kal (sic!!!) csökkenni fognak. Érthetôen magas várakozásokkal figyelte tehát a város népe a megoldás kidolgozására tett kísérletet, amely azonban sajnos a legnagyobb titokban, a lakosság és a városi ellenzék elôl hét lakattal elzárt sötét szobákban készült egészen az idei nyárig. Mivel az elôkészítési munkába semmilyen szinten nem láthattunk bele, különösen kellemetlen meglepetést okozott a rohamtempóban elfogadásra ajánlott javaslatok kritikán aluli módon gyenge minôsége.
A városi tanácsosok elé ebben az ügyben terjesztett anyagok (nem hivatalos formában!) hevenyészettek, műszakilag egyetlen szakértôi véleményre támaszkodnak, amely az érdeklôdô befektetô szempontjai szerint készült, és amelyet független szakértôi vélemény nem támaszt alá.
A befektetô bevonására kitalált jogi konstrukció gyenge lábakon áll, törvényi szempontból és morálisan egyaránt megkérdôjelezhetô. Nem lehet megnyugtatóan kizárni annak a lehetôségét, hogy egy konkurens cég, vagy akár hivatalból a prefektúra megtámadja a konstrukciót, ami által az idei megvalósítás terve biztosan dugába dôl.
Ezen túlmenôen a befektetô bevonásának terepe enyhén szólva nincs kellôképpen elôkészítve, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy a városvezetés semmilyen lépést nem tett az elôkészítés érdekében, egyszerűen a tanácsosok elé vitte a befektetô által készített anyagot, mindenféle független szakértôi elôkészítés vagy utólagos véleményezés nélkül. A város által a közös cégbe bevinni szándékozott vagyon nincs felértékelve, a választott jogi megoldás kizárja az állami források bevonásának a lehetôségét a továbbiak során, és nincs kellô garancia arra, hogy a lakossági fűtési díjak nem emelkednek drasztikusan.
Összefoglalva, a polgármester úr által beterjesztett javaslatok elôkészítetlen, pártatlannak nem nevezhetô, zavaros, jogilag és morálisan sem vállalható. Világos bizonyítéka annak, hogy a város jelenlegi vezetése nem alkalmas feladatának ellátására.
Ennél súlyosabb, hogy morálisan is megbukott a város vezetése, mivel a saját hanyagságuk, alkalmatlanságuk és gondatlanságuk által okozott krízis-helyzetet arra próbálják felhasználni, hogy egy elôkészítetlen és fel nem vállalható megoldás elfogadását kényszerítsék ki a városi tanácsból.
Mindezen semmit nem változtat az a 2009. július 31., az RMDSZ ellenszavazatai mellett elfogadott határozat, amely az egész távfűtéses problémát és a befektetô bevonásának ügyét a GO S.A. közgyűlésének hatáskörébe utalja.
Fentiekre való tekintettel a városi RMDSZ a Polgármester úr által kieszelt konstrukciót támogatni nem tudja.
A városi RMDSZ ugyanakkor igyekszik konstruktívan hozzáállni a kérdéshez, mert igyekszünk elkerülni, hogy a Polgármester úr szakmai- és morális alkalmatlanságának árát a tömbházlakók és végsô soron a város teljes lakossága fizesse meg. Ezért összeállítottuk azt a feltétel-rendszert, amelynek elfogadása esetén hajlandó megállapodni:
1. Azt figyelembe véve, hogy Mezei János polgármester úr és az MPP, Gyergyószentmiklóst morális válságba sodorta, és a polgármester hozzá nem értésébôl adódóan nagy gondok vannak a közszolgáltatások terén, javasoljuk egy szakértôi válságstáb felállítását, amelynek feladata az kell legyen, hogy dolgozza ki azt a stratégiát, ami az idei télre is biztosítja a távhôszolgáltatást és melegvíz-szolgáltatást a tömbházakban. Ennek a szakértôi válságstábnak legyenek tagjai a két politikai alakulat frakcióvezetôi is, hiszen ha olyan döntésekre fog sor kerülni amelyekre tanácshatározat kell, akkor ezek a személyek konszenzusos alapon elô tudják terjeszteni a tanácstestület elé, a megszavazás érdekében.
2. A Polgármester úr adjon nyilvános magyarázatot arra, hogy milyen adatokra alapozva beszélt a választási kampánya után a 80%-os díjcsökkentésrôl.
3. A Polgármester úr adjon nyilvános magyarázatot arra, hogy miért vette el, a 2009. július 31-i tanácsülésen az MPP frak- ció támogatásával a fűtésre szánt 500 000 lejt az idei költségvetésbôl.
4. A Polgármester úr a melegvíz- és távhôszolgáltatás jövôjérôl tartott fórumon is azt nyilatkoz-ta, hogy letették azt a pályázatot, amelyhez csupán 2 %-os önrészt igényeltetik. Ennek a pályázatnak a beiktatott példányát, illetve azt a tanácshatározatot, amelyet ebben az ügyben hozott a helyi önkormányzat, mutassa be nyilvánosan a lakosságnak is. Ezt a felkérést már egyszer nyilvánosan megtettük, de még a mai na-pig nem adott a polgármester úr a lakosoknak választ.
5. Szülessen olyan tanácsi határozat, amely szerint a városi tanács az elkövetkezô 3 évben nem magánosítja a GO S.A-t illetve annak egyetlen üzletágát sem, semmilyen konstrukcióban. Ez a tanácsi határozat ne legyen megváltoztatható csak a városi tanács egyhangú döntésével.
6. A városvezetés vegye figyelembe azt a több ezer aláírást, amelyben a tömbházlakók kinyilvánítják nemtetszésüket a magántôke bevonásával kapcsolatban, a közszolgáltatások terén. A lakosság véleménye a legfontosabb ebben az ügyben.
7. A Polgármester úr mutassa be nyilvánosan azt a konstrukciót, stratégiát, amely szerint az elmúlt több mint egy évben dolgozott a távhôszolgáltatás terén.
8 A megfelelô ellenôrzés érdekében a városi RMDSZ-frakció delegálhassa az igazgató tanács, felügyelô bizottság és minden, a GO S.A. részvételével létrejövô jogalany szervezetbe a tagok felét, mely tisztségeket természetesen tiszteletdíj nélkül látnának el delegáltjaink. További feltételünk, hogy az RMDSZ által delegált tagok rendelkezzenek vétójoggal minden, a fenti pontok végrehajtásához kapcsolódó kérdésben.
A városi RMDSZ tudatában van annak, hogy még ilyen feltételek mellett is hatalmas kockázatot vállal azáltal, hogy az alkalmatlanságát folyamatosan bizonyító városvezetéssel vállal együttműködést. Tesszük ezt annak reményében, hogy ezzel a gesztussal sikerül rávenni a város vezetését, hogy az eddigiektôl eltérô módon ne sötét háttér-alkukkal, hanem nyílt, szakmai szempontokat követô politizálással közelítsen a város fontos fejlesztési kérdéseihez, és a döntések elôkészítésébe idôben vonja be úgy a városi ellenzéket, mint a lakosságot.
A Gyergyószentmiklósi RMDSZ elnöksége nevében,
Barti Tihamér elnök (X)
V. EMI-tábor Gyergyószentmiklóson
„Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”
Szerdán reggel több csoport fiatalt is látni lehetett, amint nagy hátizsákokkal, sátrakkal a hátukon a szakadó esôben cipekednek a város felé, azaz a hármas kilométer felé, mert rájuk lehetett ismerni, hogy EMI-táborba igyekeznek. Vagy legalábbis, én úgy sejtettem. Igen, aznap nyitották meg a tábort, augusztus 5-én, „Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak” (Kós Károly) jelmondattal.
A délelôtti órákban több csoport is várakozott a recepciónál, jegyre vártak. Így nekünk is körülbelül negyed órába telt, míg bejutottunk. A megnyitó idejére szerencsére elállt az esô. Mindenki igyekezett elfoglalni a helyét, bekukkantani a sátrakba, hogy egyik-másikban milyen tevékenység lesz a tábor öt napja alatt. Igaz, erre vajmi kevés idô volt, hiszen egy órakor kezdôdött is az elsô elôadássorozat négy elôadóval. Talán a gyerekek voltak az elsôk, akik rögtön „munkához láttak”: egy kis asztal mellett rajzolni kezdtek.
Bevezetôként szolgált Bakay Kornél történész elôadása a magyarság eredetérôl, majd Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szintén egy fontos, aktuális kérdésrôl, az autonómiáról beszélt. De az érdeklôdôk hallhattak a magyar-madjar találkozóról (Vukics Ferenc szervezôtôl) és a magyar tánc eredetérôl (Novák Ferenc rendezô, koreográfustól) is érdekes elôadást.
Fontos számunkra az autonómia – foglalhatnánk össze a szerdai napot, politikai képviselôink kell felvállalják, vezetôi testületnek kell lennie ahhoz, hogy az autonómia működôképes legyen.
Az elôadósátor mellett a Keskeny út sátor, a film- és borsátor, az EMI és társalgósátor, a művészsátor és természetesen a gyereksátor, a hagyományôrzô jurta is kínálta az izgalmasabbnál izgalmasabb programokat. Bizonyára sokan sajnálták, hogy több program kezdôdött ugyanabban az idôben, s az ember csak nem szakadhat kétfelé. Az esti koncertek, Transylmania, Kormorán, Evil Mind kezdési idejére véget ért minden más tevékenység.
Csütörtök reggelre a sátrak száma megduplázódott, legalábbis mi úgy saccoltuk. Tíz órakor Erôss Zsolt és Tulit Zsombor hegymászók elôadásával indult a nap, majd Somai József közgazdász a szövetkezés és az erdélyi magyar szolidaritás paradoxonai kapcsán osztotta meg gondolatait.
Egyed Ákos akadémikus a székelyek történelmének kiváló ismerôje izgalmas történelemórát tartott a sajátos székely történelembôl. Számos aktuális kérdést feszegetett: létezik-e székely identitás, miért sikerült megtartania ôsi szállásterületét, létezett-e külön székely nemzet, volt-e önigazgatása, autonómiája?
A székely a legôsibb nemzet, írta egy humanista író a tizenötödik században. Majd Kôváry László történész 1842-ben azt jegyzi le, a székelyek egy nyelvet beszélnek a magyarokkal, de külön nemzetként tartjuk számon (az Erdélyi Országgyűlésben is külön nemzetként volt jelen a szászok és a magyarok mellett), Kelet-Erdélyben élnek, mint 2000 évvel ezelôtt. Számuk 330 ezerre tehetô, a jellemükrôl pedig így ír: merész, becsvágyó, prókátor, fegyvere mellett szegény, jóságával megbetegíti vendégét.
Székely–magyar, ennél pontosabb meghatározást nem tudnék megfogalmazni – fűzte hozzá az akadémikus.
A székelység korábban nyu-gatabbra élt, amit különbözô helységnevek bizonyítanak, a magyar királyok irányítása által telepedtek keletebbre, hogy a határokat ôrizzék. Pontosan megjelölték határaikat, a katonai, közigazgatási, egyház és faluhálózat szervezetten működött, ami hozzájárult ahhoz, hogy ma is ugyanaz a szállásterületünk – magyarázta az akadémikus.
Önigazgatás, autonómia – írásos rendeletben nem rögzítették, egyszerűen volt. A székely székeknek külön önkormányzata volt. Nemzetgyűlést tartottak, ott törvényeket hoztak. A királynak nem volt beavatkozási joga a Székelyföld helyzetébe, nem kobozhatta el a vagyont, nem adhatott földet, nem telepíthetett be senkit, adómentességet élveztek. Ezeket a jogokat a király jóváhagyta.
De miért is kaptak különleges jogokat? Jog nincs kötelesség nélkül. A székely hadinép volt. A fiúk, mikortól meg tudták fogni a fegyvert, katonák voltak, addig, míg erejük bírta. Önerejükbôl katonáskodtak, azaz saját örökségükbôl fedezték a katonáskodáshoz szükséges kellékeket.
Az adóztatási rendszert János Zsigmond vezette be, amiért a székelyek többször is fellázadtak, mindannyiszor leverték. Az maradt fenn a székelyekrôl, hogy a csatából hazatérve másnap már szántottak, vetettek, lakodalmat tartottak, békés életet éltek.
Identitás? A globalizáció nem kedvez az identitásnak, ugyanakkor ebben a helyzetben a legkisebb közösség is igyekszik hírt adni magáról, a kis közösségek nem adhatják fel.
Az elôadás, a dedikálás befejezése után arról kérdeztük Egyed Ákos akadémikust, mit gondol a székelység jövôjérôl, megmaradásáról.
– Nagy jelentôsége volt a székelység megmaradásában annak, hogy önigazgatása olyan szervesen, olyan funkcionális alakult ki, ami kifejezésre jutott a székely jogban, a szabadságjogokban.
A székelység megmarad, meg kell maradnia. Új viszonyok alakultak ki, a világ rendkívül gyorsan változik, és ehhez a változáshoz úgy kell igazodni, hogy az, ami a miénk, ami a szülôföldet, a hagyományt jelenti, az ne menjen kárba. A világ változásait nem tudjuk megakadályozni, abban sok jó is van, de sok veszedelmes változás is van, amely különösen a kultúra terén begyűrűzik, és kiszoríthatja azt, ami a miénk. Márpedig, az bizonyos, hogy a mi kultúránk az, ami elsôsorban éltethet. Minden nemzetnek rendkívül fontos a kultúra, a tudomány, a történelem, az öntudat. Ahhoz, hogy egy nép megmaradjon, fôleg ha kis nép, öntudat kell. Nálunk minden ember fontos, ezt tudatosítani kell.
A pártoskodás, a széthúzás a szabadság kivívása után erôsebb, mint más népeknél, mondta Mikó Imre. Ha van valami igazság benne, akkor meg kell gondolni. Kis népeknek jobban oda kell figyelnie önmagára a megmaradás érdekében, ez a történelmünk egy nagy tanulsága.
Az interjú ideje alatt már elkezdôdött Vona Gábor, a Jobbik elnöke, elôadása a pártépítésrôl, majd ismét egy történelmi elôadás következett a református egyházról.
Beatrice, Damned, Ismerôs Arcok szórakoztatták a közönséget irdatlan hangerôvel csütörtök este.
Pénteken sem kímélte az idôjárás az EMI-tábor sátorozóit, szakadt az esô. Habár ez mit sem zavarja a táborlakókat, a vendégeket – állapítottuk meg sokadszorra.
A délelôtt folyamán máris sok fiatalt, és nemcsak ôket, érdeklô témáról lehetett elôadást meghallgatni Az ötven éve megszüntetett önálló magyar egyetem felszámolása és annak következményei címmel Asztalos Lajos helytörténész, Bodó Barna politológus, Kovács Lehel és Wanek Ferenc egyetemi oktatók értekezésében.
Magyar megmaradás a szórványban – errôl beszélt késôbb Nyisztor Tinka pusztinai etnográfus és Bodó Barna politológus.
Majd Raffay Ernô történész beszélt a magyar rendszerváltásról, illetve arról, ami történt a kommunizmus bukásakor, mindezt úgy, hogy az úgynevezett rendszerváltást közvetlen közelrôl élte meg. Humoros elôadásában azt a kérdést feszegette, volt-e egyáltalán rendszerváltás Magyarországon. Véleménye szerint 1989–90-ben a kommunizmus csak formálisan bukott meg az NDK-tól Bulgáriáig. Az a rendszerváltás egyik fô bűne, hogy a kommunista mentalitást nem sikerült kiirtani, továbbá, hogy a privatizáció során a magyar vagyon idegen kezekbe került. Meglátása szerint ennek következményei egyre érezhetôbbek Magyarországon, így 2002-ben beköszöntött a bankárvilág, és kialakult a speciális magyar válság.
Az elôadás második felében Szidiropulosz Archimédesz történész, fôszerkesztô, Raffay Ernô történész, Borbély Zsolt Attila politológus, szerkesztô a Tria- noni Szemle című folyóiratot mutatták be. A negyedévente 6000 példányban megjelenô folyóirat arra a kérdésre keresi a választ, mi vezetett el Trianonhoz, a békediktátumhoz. Véleményük szerint az okok már 1867-ben keresendôek. És mi az oka annak, hogy a magyarok tabuként kezelik, nem akarnak beszélni róla, és mi az oka, hogy nap mint nap megéljük. A tudományos folyóirat elsô száma januárban jelent meg, 1400 elôfizetôt számlálnak.
Majd egy egészen más témával folytatódott a pénteki elôadássorozat. Olvasóink közül bizonyára sokuknak ismerôs Hetesi Zsolt fizikus neve, részletekben közöltük helyzetértékelôjét Felélt jövô címmel. Ezt a kutatást mutatta be az EMI-táborban is.
A fizikus szerint, aki jó híreket szeretett volna hallani, az rossz helyre ment.
Mondandóját, eredményeit, sokszor a történelembôl vett példákkal szemléltette, mint mondta, azért, hogy senki se higgye azt, amit mond, csak riogatás.
A hetvenes években Amerikában olyan jövôképet vázoltak fel kutatók, melyek „jövendölései” mára maga a valóság. Ahhoz hasonlatos kutatást végzett az ELTE kutatócsoportja is a még távolabbi jövôbe tekintve. A jövô világa: energia, népesség, környezet, milyen lesz és milyen nem lesz. A kutatócsoport szerint az összeomlás elkerülhetetlen. Az erôforrások egyre fogynak, a Föld eltartóképessége véges. A rendszer össze fog omlani még akkor is, ha mától óvatosak leszünk az energiával, a környezettel, a folyamat esetleg késleltethetô. A „túlélést” az önellátásban látják a kutatók.
És ismét témaváltozás. A nap utolsó elôadását Egyház és nemzet címmel Bartos Károly lelkipásztor, Csapai Árpád egyetemi lelkész és Rácz Norbert unitárius lelkész tartotta.
Természetesen nem maradhattak el az esti koncertek sem: a Kárpátia, a Patrióta szórakoztatta, akit lehetett, és ez a nap is táncházzal zárult.
A szombati napon a különbözô foglalkozásokat kínáló sátrak zsúfolásig teltek. Különösen a gyerekek örültek, és érezték jól magukat a kézműves foglalkozásokon. Az elôadósátorban Gaudi-Nagy Tamás jogász elôadását hallgathatták az érdeklôdôk, a Hogyan érvényesíthetjük emberi jogainkat címmel. Majd a trianoni és a párizsi békediktátumok tarthatatlanságáról címmel Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szólt, az Igazságot Európának! – című petíciót ismertette. A Húsz év távlatából… – a ’89-es rendszerváltás eseményei, következményei és tanulságai címmel értekeztek, a beszélgetésen részt vett Tôkés László európai parlamenti képviselô is. Vasárnap délelôtt ökumenikus istentiszteletet tartottak, és a szombati naphoz hasonlóan elôadások, gyerekeknek szervezett foglalkozások tarkították az EMI-tábor ötödik napját. Este koncerttel zárták a tábort.
* * *
A táborzárást követôen hétfôn délben a szervezôk sajtótájékoztatót tartottak. Soós Sándor mint mondta, egy betervezett programjuk sem maradt el, sikeresen zárták a V. EMI-tábort, melynek százhúsz szervezôje, segítôje és harminc rendfenntartója volt. Amint a szervezôk elmondták, a helyi rendôrséggel, csendôrséggel jó együttműködést tapasztaltak. A résztvevôk száma meghaladta a tavalyi tábor látogatóinak számát. A sárga kódjelzés ellenére az idei táborban több mint ezernégyszázan váltottak heti jegyet, a napi jegyet vásárlók száma több mint hatezerhatszázötven volt. A szervezôktôl azt is megtudtuk, hogy ezerre tehetô azok száma, akiknek ingyenes belépést biztosítottak. Érdekességként mondták el, legtöbben a Kárpátia-koncerten voltak, számuk a négyezret súrolta. Mint megtudtuk, tizenhétezer napijegyest számláltak. Az EMI-tábor lassan önfenntartóvá válik. Fokozott ellenôrzések között telt a hármas kilométernél szervezett tábor, amint Soós Sándor elmondta, a pénzügyi ellenôrzéstôl kezdve, a fogyasztóvédôk, a környezetvédôk, állatvédôk, softver rendôrség, a szerzôi jogdíj ellenôrzôk, antiterrorosok, a csendôrség, rendôrség, közelségi rendôrség, titkos rendôrség, tisztiorvosi szolgálat, de még a magyarországi nemzetbiztonságiak is tiszteletüket tették a táborban. Nemcsak a tábor szervezôit ellenôrizték, hanem a táborhoz kapcsolódó cégeket is. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében létrejött V. EMI-tábor társszervezôje volt Hargita Megye Tanácsa.
Jövôre is lesz tábor – hangzott el. Valószínű itt, Gyergyószentmiklóson szervezik meg, a tervek szerint augusztus elején.
Rancz Enikô, Baricz-Tamás Imola
Félezren a keresztnél
Elmúlt szombaton ragyogó napsütésben több, mint ötszázan vettek részt a Pricskei keresztnél az ünnepi szentmisén. Ft. Hajdó István nyugalmazott fôesperes-plébános köszöntötte a zarándokokat.
„Szeretett testvérek, kedves mindannyiatokat Isten hozott! A Tábor-hegyen vagyunk, nem is akármilyen Tábor-hegyen, a gyergyói Tábor-hegyen. Isten áldjon meg mindannyiotokat és azzal az örömmel, boldogsággal induljatok a szentmise végén, amikor találkoztok együtt a szeretetben, az agapéban, amit Szent Péter apostol mondott az úrnak: Uram, jó nekünk itt lenni!” – köszöntötte Hajdó István plébános a Pricskei keresztnél összegyűlteket.
Az ünnepi szentmisét követôen, immár hagyományosan a Dezsô és a Bencze család a zarándokokat megvendégelte, az eledel készítôje ezúttal is Benedek Árpád szakács volt. Családias, meghitt hangulatban telt a délután Pricske-tetôn.
Dr. Vencser László kanonok, professzor pricskei prédikációját az alábbiakban olvashatják.
Kedves István atya, kedves paptestvéreim, Krisztusban szeretett hívek! A Gyulafehérvári Fôegyházmegye, korábbi nevén az erdélyi egyházmegye millenniumi évében gyűltünk össze e csodálatos helyen. Amikor az egyházmegye híveivel együtt hálát adunk ezer évért. Ebben a millenniumi évben ünnepeljük azt is, hogy száz éve született dr. Jakab Antal püspök. Arra is emlékezünk, hogy 70 évvel ezelôtt szentelték püspökké Erdély nagy fôpásztorát, Márton Áront, és 20 éve annak, hogy leomlott a vasfüggöny és letűnt a kommunista diktatúra. De ugyanakkor öt éve annak is, hogy 2004. augusztus 7-én itt, Pricske-tetôn keresztet állítottak, és elsô alkalommal ezen a helyen az egybegyűlt hívek együtt imádkoztak, Istent dicsôítették, erre a helyre hívô emberek zarándokoltak. És elsô alkalomkor az itt jelen lévô Hajdó István, akkori gyergyószentmiklósi fôesperes-plébános beszédének végén húsvétot, a feltámadást idézte: Föltámadt az Úr Pricskén is, álleluja! – mondta ünnepélyesen. Majd két évvel ezelôtt, augusztus 4-én, mikor szintén ô volt ennek az ünnepnek szónoka, kereste a választ arra, hogy Pricske tetejére miért állították ezt a hatalmas keresztet, és beszédének a végén megadta az evangéliumi feleletet, ami így hangzik: Uram, jó nekünk itt lenni!
Krisztusban szeretett testvérek! A mai napon mi is próbáljuk keresni, mit üzen nekünk a Fôegy- házmegye millenniumi évében, Jakab Antal centenáriumi évben, mit üzen nekünk a kereszt? A budapesti Kormorán együttes, amely az elmúlt szerdán este itt, az EMI-táborban, Gyergyószentmiklóson lépett fel, a Magyarnak lenni hivatásunk dalban így énekel: „Kereszt áll az út szélén, keskeny ösvény vezeti lábunk. Új idôkre, dalokra várunk.”
Kereszt áll itt Pricske-tetôn, kereszt áll az útszéleken, kereszt áll az utcasarkokon, és keresztek állnak, díszítik lakásunk falait. Ezek a keresztek, és ez a kereszt itt is, üzennek. Ezek a keresztek üzenik, hogy ôk jelen vannak a mi életünkben. Korunk nagyra becsült hívô embere, Jókai Anna a keresztrôl így vall: „A kereszttel sok mindent lehet csinálni. Lehet értetlenségünkben átkozni, lehet gyávaságunkban elrejteni, lehet gyöngeségünkben leejteni, lehet ravaszul másra rakni, lehet ügyesen a vállhoz faragni, lehet leroskadni alatta kétségbeesetten, lehet ihletetten szárnynak használni, csak egyet nem lehet: letagadni, azt mondani, hogy nincs.”
Igen, a keresztet nem lehet letagadni, a kereszt ott van mindennapi életünkben, ott van akkor is, ha értjük azt, ott van akkor is, ha nem értjük, ott van akkor is, ha félreértjük. A táborhegyi jelenetben, amelyrôl most röviden ezelôtt az evangéliumban hallottunk az apostolok elôbb látták húsvétnak a fényét, mint a keresztet, és ôk nagyon lelkesedtek. Talán nem tudták azt egészen konkrétan, hogy mi is a kereszt az embernek az életében. Oly nagyon lelkesedtek, hogy ott akartak maradni fenn a hegyen, távol az élet zajától, távol a keresztek jelenlététôl. És mit tesz Jézus az apostolokkal? Visszaviszi ôket a mindennapi valóságba, visszaviszi a hétköznapokba, hogy érezzék annak a súlyát, érezzék annak a nehézségét is. Majd késôbb következett nagypéntek, Krisztusunk keresztre feszítése, ezt követte húsvét, és annak ellenére, hogy nagypéntekre húsvét következett, a kereszt mégis megmaradt. Megmaradt az a kereszt, amelyet nem a keresztények találtak fel, hiszen a zsidók az általuk összeszegezett keresztre feszítették Jézust. A kereszt jelen volt és jelen van a népek kultúrájában. Jelen van különféle vallásokban, de leggyakrabban, és ez nagyon érdekes, ha vizsgáljuk a népeknek a történetét, hogy a kereszt jelképe, szimbóluma az áldásnak. A kereszt jelzi az életet, jelzi a boldogságot, a keresztények esetében is a kereszt az üdvösség jele. Figyelmünket az életre irányítja. Az ôskeresztények ezért jelölték egymásnak homlokára a keresztet. Ezzel akarták kifejezni azt, hogy jelen van Istennek az áldása. A kereszt ezért a mi számunkra, keresztények számára túlvilági pecsét is. A szabadságnak, a megszabadításnak, a szabadulásnak a jele, hogy majd, amikor egyszer véget ér ez a világ, maradjon a kereszt a jel, maradjon a kereszt a védôbástya, az oltalom. Aki kereszttel jelöli önmagát, aki kereszttel jelöli embertársának a homlokát, a veszélyben oltalomra talál. Erre akar emlékeztetni és figyelmeztetni itt, Pricske-tetôn ez az óriáskereszt, erre akarnak emlékeztetni a keresztek az utcaszéleken, lakásaink falán, hogy mindig a kereszt alatt oltalomra találunk. És másodszor, a keresztút járható még akkor is, ha keskeny ösvény vezeti lábunk, ahogyan mondja a dalnak a szava, a Kormorán együttes részérôl.
Krisztussal ezer esztendeig – hangzik a Fôegyházmegye millenniumi mottója. Az ezer évet a keresztet hordozó Krisztussal járta ez az egyházmegye, annak hívei, annak püspökei. Lehetett járni, mert hozzácsatolta életét ehhez a Krisztushoz, aki hordozta és hordozza velünk együtt a kereszteket, és lehet járni ma is, még akkor is, ha az út, az ösvény keskeny, sôt nagyon keskeny. A Fôegyházmegye ezer évében voltak nagyon sokan, akik a keskeny úton tudtak haladni. Tudtak haladni akkor is, ha az út nagyon keskeny volt, tele volt akadályokkal, tele volt megpróbáltatásokkal.
Most ezen ünnep keretében, itt, fenn a hegyen, három nagy személyiségre szeretnék emlékezni. Három nagy püspökre, akik egyházmegyénket a XX. században vezették. Akik példaképei voltak, és azok lehetnek számunkra ma is. Példaképei annak, hogy hogyan lehet, hogyan kell a keskeny úton haladni, hogyan kell a keskeny ösvényen járni, és célba jutni. Ezek közül az elsô, Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök, aki tulajdonképpen a XIX. század végétôl 40 éven át vezette ezt az egyházmegyét, és neki jutott az a feladat, hogy, amikor Trianon után hívei itt Erdélyben kisebbségi sorsra jutottak, mutassa az utat. Mutassa a keskeny utat, azt az ösvényt, amelyen járni lehet. És ez a nagy püspök mutatta ezt az utat, de nem csak mutatta, hanem cselekedett is, és kiépítette azt az egyházi iskolarendszert, amely a második világháború végéig, egészen 1948-ig, az államosításig biztosította itt, ezen a földön az anyanyelvi oktatást a magyarság számára. Ennek a püspöknek, az ô életének és tevékenységének üzenete van a ma számára. Figyelmeztetés a jelennek.
És elôttünk áll Márton Áron, Erdély nagy püspöke, aki a kommunista diktatúra idején védte egyházát, védte népét, amelybôl ô is vétetett, vállalva szenvedést, a börtönt, a szobafogságot, de egyenesen állt mindig, mint a fenyô, és nem tört kettôbe. Így teljesítve küldetését.
És elôttünk áll Márton Áron méltó utóda, dr. Jakab Antal püspök is, aki 100 éve született, és aki elôdjéhez hasonlóan, megalkuvás nélkül szolgált. A Gyergyói-medence, Kilyénfalva adta ôt népünknek, nekünk, egyházunknak, aki 13 év börtön után, 1980–90 között, mint egyházmegyés püspök a kommunista diktatúra kegyetlen utolsó évtizedében vezette egyházmegyénket, és a diktatúrából azt átvitte a szabadságba, a demokráciába. Ôk mind keskeny ösvényen, keskeny úton haladtak, nagyon nehéz úton, tudtak bölcsen és okosan vezetni, tudták irányítani a rábízottakat, tudva, hogy az adott korban problémák közepette mire van szüksége a népnek. Márton Áron és Jakab Antal üzennek a mának, üzennek ennek a vidéknek, üzennek ennek a régiónak, üzennek a népnek, üzennek Erdélynek.
És harmadszor, a kereszt a remény jele. A dalban így áll: „Új idôkre, dalokra várunk.” Amikor alaphivatásainkról elgondolkodunk, amelyek így hangzanak: Embernek lenni hivatásunk, magyarnak lenni hivatásunk, kereszténynek lenni hivatásunk, magyarságunk megôrzése mellett európainak lenni hivatásunk, amikor ezen hivatások teljesítésérôl elgondolkodunk, hogy hogyan, miként lehetséges ez, és keressük a választ, hogy hogyan járjunk el, arra a következtetésre jutunk, hogy nekünk, ma élô embereknek, keresztényeknek, itt jelenlévôknek, és távol levôknek is álmodnunk kell, terveznünk kell jövônket. Azt a jövôt, amely megtart, felemel, és elôbbre visz. Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk alaphivatásainkat, szükségünk van azonban mozgási területre, szükségünk van önrendelkezésre, amit röviden, egyszóval autonómiának neveznek. Ez a kereszt itt, Pricske-tetôn a távolba mutatva üzen. Üzeni, hogy az autonómia nem akkor lesz szükséges, amikor ezt a népet a munkanélküliség, gazdasági krízis innen elűzi, és arra kényszeríti, hogy idegen országba keresse majd kenyerét. Itt, a Pricske-tetôn álló kereszt üzeni, hogy az autonómiára ma van szükség, hogy itt jövôt, szellemi, lelki, anyagi háttérrel rendelkezô jövôt építhessen az itt élô ember a maga, gyermekei, és unokái számára. Az istenképűségbôl fakadó alapvetô emberi jogból ered ez a kívánság, ez az óhaj, és ezért a vezetôknek, vezetôinknek bárhol is tevékenykedjenek, bármely területen, meg kell hallaniuk ezt az óhajt, és a nép számára ki kell vívniuk az ôt megilletô jogokat. Ha másképp nem megy, akkor ki kell azt imádkozni. Ima hadjárattal kell támogatni a felelôs embereknek a küzdelmét az autonómiáért. Valami olyasmit kell tennie az itten élô embereknek, amit a második világháború után, 1945 és 1955 között tettek az osztrákok, hiszen a második világháború után Ausztria szovjet megszállás alatt volt, úgy, mint Kelet-Németország, és ezek az emberek elkezdtek imádkozni, zarándokoltak nemzeti zarándokhelyükre, fel az Alpokba, a hegyekbe, Marienfeldbe, mintha mi Csíksomlyóra zarándokolnánk, és imádkoztak. Tíz éven át gyötörték az egeket, és 1955-ben a szovjet csapatok elhagyták Ausztriát, és Ausztria semleges lett.
Új idôkre, dalokra várunk. A kereszt az el nem múló remény jele. Nem az elmúlásé, nem a halálé, hanem az életé, a feltámadásé. Krisztussal ezer esztendeig, a keresztet vivô Krisztussal járta ez az egyházmegye az ezer esztendôt végig, és ez a mottó jövôt ígérô megfogalmazás is, ahogyan oly sokan ebben az évben ezt elmondták. A keresztek és itt, Pricske-tetôn álló kereszt is mutatják nekünk az utat. Mutatják nekünk a keskeny utat és a keskeny ösvényeket az új idôk felé. Legyen velünk Krisztus, a keresztet hordozó Krisztus, a jövôben is.
Legyen velünk a csíksomlyói Szűzanya, legyenek velünk a Márton Áronok, legyenek velünk a Jakab Antalok, szellemiségükkel, példájukkal, egyházuk és népükért élô, küzdô üzeneteikkel. Ámen.
Ünnep a Veres-kô lábánál
Tölgyesi elszármazottak találkozója
Évek óta augusztus második szombatján hazavárják a tölgyesiek az elszármazottakat. Idén is így történt. Csibi László alpolgármester illetve a szervezôk készültek az idegenben élô tölgyesiek fogadására, számot adtak, mi minden változott egy év óta a településen.
Pénteken délután szavalóversenyt szerveztek Brassay Sándor mérnök jóvoltából, akit gyerekkora Tölgyeshez köt. Évek óta megrendezik a versmondók seregszemléjét. Idén is az 1942-tôl idegenben élô Sanyi bácsi 500 euróval támogatta a székelyruhás lányok és fiúk versmondó versenyét. Amint elmondta, Bartis Zsolt iskolaigazgató vállalta a szervezés oroszlánrészét. A szavalatok sorát könyvbemutató követte. Hiánypótlóként jelent meg a Mark House kiadónál Janitsek Jenô és Farkas Aladár Gyergyótölgyes története és névanyaga című könyve, amely dokumentumértékű. A kötetet Balázs Katalin újságíró mutatta be. A jelen lévô szerzô, Farkas Aladár elmondta, hogy egy év alatt került nyomdakészre a könyv anyaga, közel sem teljes, de bárki e kiadványt forrásanyagként használhatja.
Kultúrműsor zárta a pénteki rendezvénysorozatot.
Szombaton a ditrói fúvószenekar a templomkertben zenével köszöntötte az elszármazottakat, akik ünnepi szentmisére igyekeztek az új kapun át a kívül-belül felújított templomba. Kétszáz éves a gyergyótölgyesi plébánia, 1809-ben építették a kápolnát, és szervezték meg a plébániát. Erre az ünnepre teljesen felújították, kívül-belül kifestették, újra építették az orgonát, padlócsempét rakattak le. Tavalyelôtt már elkezdték a munkálatokat, adományokból, az egyházközség pénzébôl, állami pályázott összegbôl sikerült újjávarázsolni a szép templomot. Közel egymilliárd régi lejbe került összesen a felújítás – tudtuk meg Major Sándor plébánostól. Hét végén tehát ismét ünnepelnek a gyergyótólgyesiek, ezúttal a plébániaépítés kétszáz éves évfordulóját.
Az ünnepi szentmisén megteltek a padsorok a hazalátogató gyergyótölgyesiekkel. T. Márton István gödemesterházi plébános prédikációját hallgathatták meg, majd a temetôben Major Sándor helyi plébánossal együtt imádkoztak az elhunytakért, felidézték az emlékeket.
A magyar iskola udvarán folytatódott az ünnepség, apró kürtôskalácsból ezret sütöttek, s ugyanannyi töltött káposzta várta a vendégeket. Szűknek bizonyult az udvar, pótterítékek mellé még asztal kellett. Több mint kétszázan voltak. Itt köszöntötte Csibi László alpolgármester a hazaérkezôket, s kérte, hogy ha a nagyvilágban tölgyesiekkel találkoznának, adják át az üzenetet: minden évben augusztus második szombatján hazavárják a tölgyesiek a magyar iskola udvarára.
Amíg él Brassay Sanyi bácsi támogatja a szavalóversenyt, s átadta lányainak is a szülôföldhöz való ragaszkodást.
Ô 1930-ban született Gyergyótölgyesen. Ha csak teheti, hazajön az ünnepre, amint mondta, gyerekkori pajtásaival, akikkel együtt játszadoztak, már nem találkozhat, hiszen elköltöztek e földi világból.
– 1942-ben költöztünk el. Ötszáz zsidó élt itt. A kereskedelem az ô kezükben volt. Édesapám társult két zsidó családdal, de ôket felszólították, hogy hagyják el Tölgyest. Innen nem vittek el zsidókat lágerekbe, a katonaság felszólítására hagyták el a települést. Határzóna volt, hát nekik nem kívánatos elemekként menniük kellett. Lévén, hogy édesapám velük szövetkezett, hárman vásároltak egy kis gyapjúfonó üzemet az édesapám nevére, Kolozsváron. Ott mezôgazdasági mérnökin végeztem, majd Bukarestben közgazdaságot. Édesapám meghalt, majd 1983-ban kitelepedtünk Magyarországra. Három évig tartott a procedúra. Aztán már nem volt visszaút. Jól fizetô állásom volt. Sok helyen dolgoztam agrármérnökként Erdélyben, de amit tizenkét éves koromig itt megkaptam, az volt az útravaló: a magyarság szeretete, a magyar irodalom szeretete. Minden magyar felelôs minden magyarért, nekem erre van lehetôségem, hát támogatom az elszármazottak találkozóján a szavalóversenyt. Ha már nem leszek, akkor lányaim családjai tovább folytatják.
Kedves-Tamás Gyopár
Dobribán Géza, a sport nagykövete
A Gyergyótölgyesrôl elszármazottak találkozóján ismertem meg a tölgyesi születésű Dobribán Géza bácsit. Azt vallja
magáról, hogy a világ legszebb falujában született, 1926. május elsején. Apja, Dobribán Miksa jogász végzettsége ellenére, Trianon miatt hentes és vendéglôsként dolgozott. Édesanyja László Mária a híd- és templomépítô, tervezô László Péter legnagyobb lánya. Dobribán nagyapja trianonig járásbíró, majd haláláig a falu örökös bírája. Ennyire erôs a kötôdése Tölgyeshez. Itt járta az óvodát és az elemi iskolát, majd Marosvásárhelyre, késôbb Kaposvárra került. Az egyetemet Sopronban, a Magyar Királyi Nádor Tudomány Egyetem Erdômérnöki Karán végezte. 1956-ban megnôsült, felesége Richter Vilma tanítónô. Két gyereke és négy unokája van. Mindegyik egyetemet, sôt mi több, erdômérnöki szakot végzett, akárcsak Géza bácsi. Dolgozott a barcsi fűrészgyárban, ahol késôbb vezérigazgató volt, majd a nagyatádi erdôgazdálkodási vállalat műszaki osztályán osztályvezetôként. Itt tervezett fűrészüzemet, utat, vasutat, iskolát. Ezzel párhuzamosan szervezte az illetô települések sportéletét, edzôsködött. Késôbb Zamárdiba került, ahol munkája mellett jutott ideje az edzôsködésre és sportszervezésre is. Volt edzô, szakosztályvezetô. Valamennyi sportágat magasabb osztályba vitt. Hatvan évesen nyugdíjba ment, de nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy abbahagyta tevékenységét. Még 21 évig dolgozott: Budapesten helyettesítô tanárként, a Balatonon erdôgazdaként. 82 évesen hagyta abba a munkát.
Arra a kérdésemre, hogy minek köszönheti ezt az aktív életet, csupán annyit válaszolt: a mindennapos testedzésnek és a kiegyensúlyozott életnek. 54 éves koráig aktívan sportolt, majd a veterán sportban folytatta. Poliszportív volt, atletizált, de aktívan bekapcsolódott az úszás, asztalitenisz, tenisz, kézilabda, röplabda versenyekbe, ahol érmek sokaságát szerezte. Veterán atlétaként bejárta a világot, nagyon sok barátot szerzett. A világversenyeken, Európa bajnokságokon 67 arany-, 74 ezüst-, és 36 bronzérmet szerzett. Ezen kívül 350 magyar bajnokság, és ugyanennyi nemzetközi verseny nyertese. Egyszerűen hihetetlen ez a pályafutás. Infarktus után, a lábadozó idô leteltével újból sportol. A ma is jó egészségnek örvendô, örökifjú Géza bácsi tervei között szerepel újabb versenyeken való részvétel és egy veterán atlétika verseny megszervezésérôl beszéltünk, amire Borszéken kerülhetne sor, jövôre.
Büszke lehet az a település, akinek ilyen fiai vannak.
Farkas Aladár
A tanító házipatikája
Már az útról látszik, hogy a portán virágkedvelô emberek laknak, s az is feltűnik, hogy megannyi kaptár körül szorgoskodnak a méhek. A tölgyesi Szabó Zoltán nyugdíjas tanító udvarán járunk, de akár házipatikának is nevezhetnénk, ahol kaptárakból áll a gyógyszeres szekrénysor. Ô nagyon régen, negyedik osztályos korában kezdte a méhészkedést. Ugyan szülei nem méhészkedtek, de segítették, hogy hozzálásson.
– Túlsóvízen volt egy bácsi, aki foglalkozott a méhekkel, a kertünk szomszédos volt vele. A bácsi látta, hogy settenkedek a méhek körül, kérdezôsködök, hát adott ajándékba egy méhcsaládot. Abból szaporítottam fel. Amikor katonának mentem, több mint húsz méhcsaládom volt. Idôközönként abbahagytam, aztán újra hozzáfogtam. Legutóbb amikor lebetegedtem, allergiás lettem, akkor kezdtem hozzá ismét, mert méhtermékeket használok a betegségem kezelésére. Jelenleg 27 méhcsaládom van, mindig itt vannak a kaptárak. Idén ötszáz kg-ot vettem el tôlük, 22 család van és öt raj. Olyan család is van, hogy idén negyven kg mézet adott. Az elôzô évhez viszonyítva jobb volt a hordás idén. A termékeket viszont nem lehet értékesíteni, nincs piaca, de nem is az anyagiak miatt méhészkedek. Szeretem ôket, mint rovarokat. Elnézni, hogyan gyűjtenek, szeretek foglalkozni velük. A csípésük is egészséges, reuma gyógyítására is használják. És a méhtermékek az allergiás betegségemre nagyon jók. Virágpor, propolisz, lépfödél, mind használnak. Igaz, idén tavasszal az idôjárás nem volt megfelelô a virágpor-gyűjtésre, de megvásárolom a méhészkollégáktól, mert az is használ.
– Hány méhész van Tölgyesen?
– Tízen is vagyunk, igaz, többségük költözteti a kaptárakat a hordásokra: gyümölcsfa virágra, akácra, málnára, napraforgóra.
– Melyik méz nem cukrosodik meg?
– Kivéve az akácmézet, mindegyik megcukrosodik. Lehet késleltetni a cukrosodást. Az nem baj, ha megcukrosodik, fel lehet melegíteni, és ismét folyékony lesz. De csak legtöbb negyven Celsius-fokra melegíthetô, mert másként a vitaminok károsodnak a mézben. Lassan kell melegíteni, langyos vízbe téve a mézesedényt.
– Hogyan lehet megkülönböztetni az igazit a hamisméztôl?
– Nehezen, csak laboratóriumi vizsgálattal. Foglalkoznak egyes méhészek olyasmivel, hogy cukrot etetnek a méhekkel, de ezt nem lehet az ízérôl megállapítani.
– Kiteleltetés…
– Vastag anyagból kell készüljön a kaptár, kell nekik legyen mézük. S ha elfogy, vissza kell tenni tavasszal, hogy legyen elegendô eledelük.
– Leggyakoribb betegségek…
– Gyomormenés a leggyakoribb. Ez általában a stressz miatt következik be, mert stresszhelyzetben sokat esznek, és az gyomorrontást okoz. Többek között az ôszi cukorszirup-etetés is megbetegítheti. Megsavanyodik a lefödetlen cukorszirup, és megbetegszenek tôle a rovarok.
– A tanítványai közül akadt-e, aki érdeklôdött a méhészet iránt?
– Félnek a csípéstôl. Unokám is van, de egy méhtôl kiszalad a világból.
80 000-100 000 rovar él egy méhcsaládban. Szabó Zoltán tanító házipatikájában 27 méhcsalád van, amelyek mézhordói évrôl évre gyűjtik, hordják a gyógyszerek összetevôit, majd készre keverik, és tárolják, nagy pontossággal és szorgossággal, akár a csodapirulákat.
Kedves-Tamás Gyopár
Szisszenô szösszenet
Hétfôn arról érdeklôdött egyik barátom, hogy mi is van a 3-as kilométernél? Fônöke felhívta, hogy nézzen kicsit körül. Azt nem mondta, hogy vásárhelyi fônôkét annak bukaresti fônökei riasztották, akiket még fentebbrôl szólítottak meg titkos csatornákon. Megnyugtattam, hogy már semmi. Megtörtént a táborbontás, de azért nézzen körül, hogy maga is meggyôzôdhessen: még a szemetet is osztályozva dobták kukába, a műanyagot gondosan elkülönítve, s hogy nem potyogtatták összevissza ürülékkel a környéket, mint például a téglagyári vécé nélküliek, mert modern budik álltak a rendelkezésre, amiknek szintén hűlt helye lesz, mire az ôt ellenôrzô megérkezne a központból ellenôrizni, hogy ô ellenôrizett-e? Mert ha ellenôrizett volna, akkor legalább egy büntetést ki is kellett volna rónia. Az ellenôrzések menetének mai divatja szerint ugyanis ellenôrzés: egyenlô büntetés. Ha nincs büntetés, nem volt ellenôrzés. Ha nem volt ellenôrzés, nem kerül pénz az egyre üresebb államkasszába, ahova most már úgy akarnak pénzt keríteni, hogy megtiltják 10 napig a munkát például a közigazgatásban dolgozóknak. Ez a „munkakiesés” mintegy milliárd lejt hoz. Más kérdés, hogy a maradék 4 milliárd továbbra is fôgond marad, bár annak megszerzésére is megtalálták az okosak már a lehetôségeket. E híreket és magyarázatokat hallván még jobban megértem A 22-es csapdája című regény néhány képtelenségét. Máris látom a csillogó és villogó gazdag Romániát, ahol a munka és a foglalkoztatás hiánya termeli a tôkét!
De térjünk vissza az ellenôrzésekre. A táborba a Bukarestbôl érkezett kisbuszos ellenôrzô csapat sem ment el eredmény nélkül. Hogy nem a szervezôket büntették, az csak egy dolog. De büntettek keményen, ha már azért küldték ki, hogy lássa a világ: nem táborozgatunk csak úgy, kedvünk szerint. Fôleg, ha magyar táborozásról van szó. A román szélsôjobbos ifjak is így gondolták. Össze is futottak volna a Both-vára alá egy kis magyar-ijesztésre. Az illetékes karhatalmi erôk dicséretére legyen mondva, végül letettek róla. Pedig a hely történelme mellettük állt volna. Szegény Both András alkirálybírót is szülôföldjén próbálták megalázni – idegenek. Hogy dicsfénykoszorú került kegyetlenségük okán a fejére? Az emlékezet és az abból születô követendô, bátorító példa, soha nem a hatalmaskodók logikája szerint működik.
Hogy másról is essen szó, boldogan jelenthetem: az idén valóban elkészülhet a Brassó–Szászrégen, pontosabban a Kökös–Szászrégen közötti országút korszerűsítése. Helyenként elkészültek a szélesítések, hatalmas teherszállítók térülnek-fordulnak, majdnem azt mondtam, hogy éjjel-nappal, de azt mondhatom, hogy kora reggeltôl késô estig. Viszik a szükséges ki tudja mit, mert a korszerű járművek nem potyogtatnak útközben. A térések gyakorisága alapján azt is sejthetjük, hogy komoly munka folyik valahol. Az pedig eleve feltételezi az eredményt is. Lesz hát végre jó út a Maros mentén. Mivel nem vagyok politikus, mint az eddigi ígérgetôk, nekem elhihetik.
A várost járva, nem felénk való társaságában, mindegyre rám kérdeznek: – ki lakott ebben a házban? Kié volt ez a valamikor szép épület? Bizony, mondom, elkelnének azok a táblácskák az épületek falán. (Most nem a közüzemek gondnokságáról vallókra gondoltam.) Sehol, magára adó településen nem hiányoznak. Fôleg, ha annak lakói még az idegenforgalomra is számítanak. Lenne az is, amit feltüntetni. Mert Fogarasi Mihály személyében püspökünk volt – nevét úgy írtam le, ahogy azt általa küldött püspöki körlevélen láttam –, de volt érsekünk is, hogy csak az egyházi máltóságok közül említsek két nevet. Itt született vagy élt művész, író, költô, képzôművész, zenész, tudós, itt megfordult híres ember is akad szép számmal.
1800 és 1824 között érsek volt „Gyergyószentmiklós kiváló szülöttje” Ákoncz-Kövér István. „Ennek a hazafias székely-örménység körébôl kimagasló egyházfejedelemnek az emlékét ma is kegyelettel ôrzik Velencében.” Hol? Nálunk nem szokás. Évek óta ismételgetem – tessék belelapozni általam írt cikkek sorába –, hogy emléket illene állítanunk a második világháborúban itthon, fegyvertelenül és ártatlanul elhunytak számára, egyúttal Felszeg égésére is emlékezve. A nevek rendelkezésünkre állnak, a hozzátartozók támogatása sem maradna el. A helyet a felszegi csengettyű mellett lehetne kijelölni. Egy márványtáblára és egy kôtömbre, na meg a civakodás helyett ilyesmire is gondoló városatyákra lenne szükség mindössze. Eddig az RMDSZ-es többségű önkormányzat nem mozdította füle botját sem, ma a polgári pártosokról mondható ugyanez el. De hát én úgy vagyok, mint az a bizonyos római szenátor – nem kis beképzeltségre vall ugye az összehasonlítás? –, aki addig ismételgette, hogy le kell rombolni Karthágót, amíg az meg nem történt.
Idén még a halogatás okát is megmagyarázhatnák: – Vártuk a kerek évfordulót. 60 éve, szeptember 7-én történt a tragédia!
Bajna György
Ha átvernek, ki kell doboltatni
Ahány hét, legalább annyi csalás. Az internetes levelezôlistán is errôl olvasni. Jóhiszeműen felhívják a figyelmet, hogy akármilyen magyarországinak adják ki magukat az árusok, ha „cetter”, ha „fényes filü” fazekakat árulnak, vagy ha gyógypárnák gyógypárnáját kínálják, akkor sem érdemes velük üzletet kötni. S ha a legszívhezszólóbb üzenetet adják át egy teljesen ismeretlen vezetôembertôl, netán teljesen véletlenül az idegenbe szakadt rokonunk tôszomszédai, akkor sem szabad szóba elegyedni velük. És a bekopogtatós önjelölt lakberendezôktôl is óvakodjunk, mert jótékony munkájuk annyit jelent, hogy egy-két értékes tárggyal kevesebbel is be kell érnünk, vagy néhány fiók tartalma is fölöslegesnek bizonyul. Persze, általában a csalók kulcsszava az, hogy ôk magyarországiak. S sajnos még mindig sokan úgy gondolják, hogy akkor szabad utat adhatnak, elengedhetik a beszéd fonalát, hiszen az anyaországiak, azok egytôl egyig jóemberek. Csakhogy általában határon belüliek a bekopogók. Hazánkfiai a szemfülesek. Terepszemlét tartanak, s ahol egyedül élô, idôsebb személyt szimatolnak ki, ott lecsapnak mézes-mázasan, s elcsennek ezt-azt még akkor is, ha nem megy bele az üzletbe a kiszemelt áldozat.
Egyre gyakoribb ez a jelenség, míg ezelôtt évente egy-két hullámban lepték meg a csalók Gyergyót, mostanság gyakoriak a látogatásaik, átveréseik. A leghatásosabb módszer a védekezésre az, ha egyáltalán nem engedjük be ôket, s ha gyufaáron kínálnak valamit az utcán, nagy ívben, messzirôl kikerüljük ôket. Ha mégis behálóznak, akkor, azt közhírré kell tenni, nem azért, hogy tapsoljanak a kárörvendôk, hanem mert csak így szabadulhat meg a térség a csalóktól.
Ki kell doboltatni tehát, ha csalás áldozataivá válunk, ellenkezô esetben még többen jönnek, újabbnál újabb trükkökkel állítanak be, még több hülyeséggel rendezik be vagy átrendezik csúfosan a rászedettek lakásait, mígnem a csalók paradicsoma nem lesz a környék.
Kedves-Tamás Gyopár
Mezôgazdászképzés Svájcban és Németországban
Nem tudom, van-e olyan család Gyergyóban, amelynek egy tagja, vagy ismerôse ne gyakornokoskodott volna Svájcban vagy Németországban. A mi családunkban hárman is éltek a lehetôséggel és a Szent Benedek Tanulmányházban miután német nyelvet tanultak, gazdákhoz kerültek, ahol megtapasztalhatták, hogy milyen is a mezôgazdasági munka. Természetesen történetek sokaságával tértek haza a német nyelvismeret, illetve tapasztalat mellett, amelyek alapja az, hogy ott más a ritmus, más a gondolkodásmód, a kultúra. Röviden, ott a répa is répább, s a farm, az több száz tehenes, a sertésfarm pedig hatszáz kocát jelent. A dologidô, az valóban munkával telik, utána pedig következhet az esti beszélgetés, azt is megtapasztalhatták, hogy lehet dolgozni a salátadús étrenddel is. De tény, hogy a munka mellett tanulni lehet a nyelvet, s a mezôgazdász mesterséget is.
1993 óta a Gyulafehérvári Caritas Gyergyószentmiklósi Mezôgazdasági Részlege 2000 fiatalnak nyújtott lehetôséget, hogy svájci, illetve németországi gazdáknál gyakorlaton vegyenek részt. A 2000 volt gyakornokból 30 százalék maradt meg a mezôgazdaságban, 30 százalék más vállalkozásba kezdett, ami részben kötôdik a mezôgazdasághoz, ezen kívül Kovászna és Hargita megyében nyolc polgármester került ki a gyakornokok közül. Akadnak reformerek, például spárgatermesztési vállalkozásba kezdtek. De nem kell nekünk messze mennünk, hiszen a tekerôpataki sajtgyár tulajdonosa is Svájcban tanulta az alapokat.
Amint Kastal László, a program koordinátora elmondta, az elmúlt években e programnak a varázsa csökkent, mert miután beléptünk az unióba, mindenki szabad emberként utazhatott. Most újból igény van rá, mert szervezett formában történik a külföldi tapasztalatcsere, biztosításuk van a gyakornokoknak. A bajor és a svájci parasztszövetség felelôs a kinti gazdák megkereséséért és a kinti program koordinálásáért.
Íratkozni augusztus 15-tôl október 30-ig lehet. Ez lehetôséget nyújt a fiatal, kezdô, mezôgazdaságban tapasztalatlan személyeknek, hogy nyelvet tanuljanak, betekintsenek egy külföldi gazdának a vállalkozásába, megtanulják, mitôl jobb a nyugati gazdaság. Ez a program nem a pénzkeresetrôl szól, hanem elsôsorban a nyelvtanulásról, tapasztalatszerzésrôl. Ízelítô lehet, hogy miként is kell működjön egy családi vállalkozás.
2010 február elsejétôl indul a nyolc hetes nyelvkurzus 270 órában németországi tanárokkal, utána pedig kezdôdnek a kiutazások: mezôgazdasági farmokon fiúknak 4 Svájcban, 6 illetve 12 hónapos tapasztalatszerzés Németországban.
A lányok mezôgazdasági háziasszonyképzô-gyakorlaton vehetnek részt Svájcban és Németországban. A 18–24 év közötti lányok németországi Au-pair programon vehetnek részt, katolikus szervezetek által biztosított családoknál, amely program célja a nyelvtanulás.
A gyakorlati idô után mindenki haza kell jöjjön, nincs lehetôség a tartózkodást meghosszabbítani. A program legnehezebb részérôl is szólt Kastal László, elmondta, hogy akadnak fiatalok, akik nem voltak családtól távol, az idegen nyelvet beszélôk között, ismeretlen kultúrába dolgozva úgy döntenek, hogy nem bírják, és hazajönnek. Minden évben 2–3 százalék dönt a hazatérés mellett, aki 2–3 hónapot gyakorlatozott, az már nem jön haza a program vége elôtt. Így e gyakorlat az önállósodást is segíti a fiatalok esetében.
A Szent Benedek Tanulmányházban a német nyelvtanfolyam ellenértéke 55 lej naponta, ebben benne van a napi nyolc német óra a háromszori étkezés és szállás. 40 napos a képzés. A német nyelvkurzus lényege, hogy a tanárok nem tudnak magyarul, vagy románul.
A gyakornokok külföldön ösztöndíjat kapnak, Bajorországban 400 vagy 600 eurót, a gyakornok képesítésének függvényében, Svájcban pedig 800 frank az ösztöndíj. Oktatási program ez, tehát nem szezonmunka. A gyakornokokat családtagként kezelik. Sok függ attól, hogy be tudnak-e illeszkedni a képesített gazdák családjába. A gyakorlat végén oklevelet kapnak a hazatérôk a paraszt szövetségtôl, ami arról szól, hogy tapasztalatot szereztek.
Aki élni kíván e lehetôséggel, a részletekrôl hétköznaponként 8 és 16 óra között érdeklôdjön a 0266/364.726-os telefonszámon.
Kedves-Tamás Gyopár
I. Martonka Kupa
Horgászversenyt szervezett vasárnap a Martonka Sporthorgász Egyesület. A résztvevôk a Maros remetei szakaszán mérettettek meg, a legjobbak értékes nyereményekben részesültek.
A Martonka Sporthorgász Egyesület nemrég alakult gyergyószentmiklósi horgászok kezdeményezésére. A társulat tagjai elhatározták, tenni szeretnének a környékbeli horgászokért, éppen ezért horgászversenyt szerveztek az elmúlt hétvégén. Vasárnap reggel Remetén, a Maros parton gyülekeztek a horgászok, elfoglalták kisorsolt helyeiket, majd 8 órakor elkezdôdött a verseny elsô fordulója, mely két és fél órát tartott, majd szünet és helycsere után újabb két és fél óra verseny következett. 2 órakor megszólalt a verseny végét jelzô duda, mely mérlegelésre szólította a horgászokat. Idôközben elkészült a pityókás tokány is a megéhezett versenyzôk örömére, mindenki bôségesen megebédelhetett.
Minden résztvevônek sikerült egy-két halat fognia, melyek fôként a délelôtti órákban kerültek a hálóba. A szervezôk díjazták a legnagyobb és a legkisebb hal kifogóját, a legfiatalabb és legidôsebb horgászt, a két nôi versenyzôt valamint az elsô három helyezettet. Harmadik lett Libiczey Zoltán, a második hely Keresztes Zsoltnak jutott, az elsô helyezést pedig Neuhárdt Sándor szerezte meg. A díjazottak az oklevél és kupa mellé, értékes ajándékokat is kaptak: horgászbotot, hálót, kalapot, kulacsot és egyéb horgászfelszereléseket. Bár túl sok hal nem került horogra, a verseny sikeresen zajlott le, mondta el Benedek Oszkár, az egyesület alelnöke, aki köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki támogatta a rendezvény létrejöttét. Tervezik újabb versenyek szervezését is és remélik, egyre több horgász nevez majd be.
Lázár Hajnal
Gombásztábor
E hónap 17–22. között Nemzetközi Gombásztábor színhelye lesz Borszék. Közel 60 személy visszajelzése alapján sor kerül erre a minden évben megrendezésre kerülô gombásztáborra a László Kálmán Gombászegyesület szervezésében. Dr. Zsigmond Gyôzô, az egyesület elnöke gondoskodott arról, hogy ne csak gombászó túrák szerepeljenek a programban, hanem gombaismertetô tanfolyam is. Olyan neves elôadók lesznek jelen, mint Pál-Fám Ferenc, Gortváné Juhász Edit, Puskás Attila, Zoltán Sándor és Málnási András. Bemutatásra kerül Zsigmond Gyôzô: Gomba és hagyomány című kötete és a Moeszia (gombászévkönyv) 5-ös száma. A túrákat a Borszéket és a gombákat jól ismerô vezetôk kísérik. A begyűjtött anyagot kiállítják, azonosítják, gombafelismerô verseny formájában. Megválasztják a gomba szépét, de lesz gombás társasjáték és belekóstolhatnak a gomba gasztronómia rejtelmeibe, ízvilágába. A tábor végén a résztvevôk emléklapot, a tanfolyam sikeres végzôsei gombász szakértôi tanusítványt kapnak, amely feljogosítja tulajdonosait, hogy piacokon gombavizsgálást végezzenek. Az idôjárás alkalmas volt a gombatermésnek. Remélem, jó zsákmányban lesz részük a táborlakóknak. Nemcsak olaszföld lakói részesülnek a Székelyföld eme zamatos termékébôl, hanem a résztvevôk is.
Hasznos és érdekes tábor résztvevôi lehetünk a fent említett idôszakban. Szívesen látunk minden kedves gomba- és gombászásért rajongót.
Farkas Aladár
Projekt1
A Hargita megyei ifjú művészeket megszólító Projekt elnevezésű program három hónappal ezelôtt jött létre. A Projekt1 címet viselô kiállítás több mint húsz Hargita megyei művész alkotását tárja a nagyközönség elé. A pénteken tartott tárlatnyitón Túros Eszter szólt a Projektrôl, a kiállításról, mely még augusztus folyamán tekinthetô meg a Pro Art Galériában. „A Projekt megnevezés nem csupán egyszeri rendezvényt jelöl, hanem egy hosszabb távú elképzelés elsô megvalósulása. Célja, fiatal képzôművészek egymással, kultúraszervezôkkel és a nagyközönséggel való megismertetése, a rendszeresen ismétlôdô találkozások, kiállítások által pedig az állandó egymásra figyelés fontosságának, szerepének hangsúlyozása. A címszó csak látszólag idegen a művészettôl, ha azonban megfigyeljük a jelenkori fiatal képzôművészek megnyilvánulási lehetôségeit, módjait, nagyon is tervszerű logikák, mechanizmusok rajzolódnak ki. A Projekt ebbôl a szempontból fogódzó is lehet, segítség a szakmai téren való boldogulásra” – vallja Túros Eszter.
A kiadványban is szereplô fiatal művészek: Bándi Emese, Benkô Eszter, Biró Zsuzsanna, Biró Zsuzsánna, Erôss Csongor, Fazakas János László, Fülöp József, Gál Beáta, Gurzó Lehel, Horváth Zoltán, Kelemen Örs Csongor, Kisgyörgy Tamás, Kolumbán Antal Ilonka, Kovács Ildikó, Lakatos Krisztina, Lovász Árpád, Mezey Ildikó, Nagy Melinda, Orosz Annabella, Páll Vince, Simon Béla, Tar Lóránd, Vorzsák Gyula és Zsigmond Adél alkotásai tekinthetôk meg a Pro Art Galériában.
Baricz-Tamás Imola
IV. Hóvirág Néptánc Találkozó
A gyergyószetnmiklósi Hóvirág Néptáncegyüttes a turnék, fellépések és próbák után a hétvégi fesztiválra készül. Immár hagyományszerűen minden második évben házigazdaként hozzák közelebb a néptáncot a gyergyószentmiklósiakhoz. A rendezvényrôl Szász Ferencet, a Hóvirág Néptáncegyüttes vezetôjét kérdeztük. Megtudtuk augusztus 14–16. között a IV. Gyergyói Hóvirág Néptánc Találkozóra kerül sor, számos meghívottal. Pénteken a vendégek fogadását követôen a Tarisznyás Márton Múzeum kertjébe tartanak gyerekeknek táncházat. Szombaton délelôtt pedig, amint már megszokhattuk, Hívogatóval értesítik a város lakóit, hogy fesztivált tartanak a néptáncosok, a hóvirágosok.
A fesztivál alatt a gyergyói közönség több csapat produkcióját tekintheti meg. Itt lesz a gyergyóremetei Gerlice Néptánccsoport, a csíkszeredai Köpice, a kiskunmajsai Mayossa és a Százszorszép Néptáncegyüttes és a házigazda Hóvirág, öt órától a művelôdési központ kiállítótermében fotókiállítást nyitnak meg. Szombaton este csak a vendégek lépnek fel a művelôdési központ nagyszínpadán. Vasárnap este pedig a gálaműsort a házigazda hóvirágosok mutatják be.
Baricz-Tamás Imola
33. A Szárhegyi út, a Kapu utca, a Stadion utca
Mindössze 1913-ban jelenik meg a kimutatásokban, pedig fôútnak gondoltuk, már a legrégibb idôkben is. Ám a mocsaras vidék miatt – a felszárítás vagy kiszárítás elôtt – más utakon közlekedtek eleink. A határrész, ahol áthalad, nem véletlen ôrzi ma is a Mocsár-dűlô nevet. Hajdanán, valószínű, a mai vasút mentén lehetett a Szárheggyel, Ditróval, Remetével összekötô út.
1913-ban Szárhegyi út a neve, Román világban egyik kimutatás szerint I. G. Duca (másikban e név 1945 után jelenik meg.) 1940 után Hunyadi utca, az 1960-as években már N. Bălcescu utca. Azóta rendszer igen, de ez az utcanév nem változott.
Korszerű utca. Országúttá válása (DN 12, újabban E578) ezt meg is követeli, hiszen a város legnagyobb forgalmú utcái közé tartozik, azáltal is, hogy a Maros mentérôl rajta lehet átjutni Békás felé, illetve az Olt-völgyébe.
Az egykori várostervezôk szebb jövôt jósoltak neki. Ezt immár 100 éves fasora is jelzi. Az utca felsô, a városközponthoz közelebb lévô részén szép házakat építettek, ezt a törekvést folytatták aztán az évek során. Ebben az utcában található az 1927-ben épített zsinagóga is. Benne a haláltáborokban legyilkolt közel 800 gyergyói zsidó márványtáblába vésett neve. (A városban magában 1941-ben 559 zsidó élt. Egykor talán kulturális célokra is fogják használni az épületet, így óvva a tönkremenéstôl.)
Érdekességnek számít, hogy
az utca jobb oldalán lévô telkek már a központban sem tartoznak az úgynevezett A-csoportba. Adózásilag alacsonyabb kategóriába sorolják, mint például a Tűzoltók utcája jobb oldalának telkeit. (E csodát a Bălcescu utca e részén lakó, városukért égô és érte minden áldozatra kész egykori városatyák, illetve a város akkori elsô embere agyalta ki és vitte véghez.)
A Kapu utca. Fiatal utca, Talán a kaput is faragó György Antalnak köszönheti a nevét. 1989-ben találkozunk elôször a feljegyzésekben vele, már a '70-es években kezd kialakulni e zsákutcácska mai lakóközössége. Mintha a Stadion utcával párhuzamosan egy kevésbé forgalmas, nyugodt utcát próbáltak volna ide álmodni annak idején. A telkek ugyanis mind a Kapu, mind a Stadion utcára utcakapuval is rendelkeznek. A Stadion utcában állított igen sajátos, ennek köszönhetôen is szép faragott kaput György Antal. Sokan megcsodálják. Marcipánból készített mása a Nosztalgia kávézó marcipán-kiállításán is megtalálható.
A Stadion utca. Az egykori barompiac felé vezetett. Nevét a műjégpálya felépülése után kapta, az egykor álmodott sportkomplexum okán is erre gondolhattak névadói. A kuglipálya sorsa tisztázódott: nem lesz! Lassan romba dôl az épület maga is, már amit meghagynak belôle szorgalmas szétszedôi. Ez az építmény az egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a sok beszéd szegénység néven emlegetett népi böl- csesség igazságának.
Bajna György
Az erdélyi magyarok tízparancsolata
I. Ne vándorolj ki Erdélybôl, sôt ha a mostoha viszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet, azonnal térj vissza. A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezôk alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek. Ne feledd azt az igazságot, hogy erdélyi otthonunkat tôlünk senki nem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és tévedéseink következtében.
II. Légy hű vallásodhoz és egyházadhoz. Ôseid hite és Istene szent legyen, és tisztelet tárgya elôtted, mert erôs várunk lesz nekünk, erdélyi magyaroknak az Isten és az ô háza, a templom.
III. Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy nyelvben él a nemzet. A nemzet nyelvének megôrzôi és kincsesházai azok a könyvek, melyeket a nemzet nagy költôi és tudósai írtak, temploma, pedig az iskola. Magad és gyermekeid magyarságának érdekében, a könyvért és az iskoláért ne sajnálj soha semmiféle anyagi áldozatot. Légy hű ôsapáid nemes szokásaihoz, meséihez, mondáihoz, zenéjéhez, dalaihoz és művészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb alkotóereje, magyar fajodnak lelke.
IV. Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi édes testvéreid. Élj velök egyetértésben és szeretetben. Vezetôidet azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül válaszd, de aztán bízzál bennük, kövesd ôket és engedelmeskedjél nekik. Bizalom és fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne civakodj, ne pártoskodj, mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve hull szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd, a búzaszál is egymagában gyenge és törékeny, de kévébe kötve nehezebben szakítható el, mint a kôoszlop.
V. Ne gyűlöld a veled együttlakó más nemzeteket még akkor sem, ha ellenségeid. Igyekezzél velök, ha csak lehet, békességben élni. Magyar véreid ellen azonban más nemzetek szolgálatába a világ semmi kincséért se állj. Nemzetiséged megtartásának legerôsebb védôeszköze nem a gyűlölet, amelyet ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és önmagadhoz való rendíthetetlen hűséged.
VI. Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó gyermek. Ne feledd, hogy a nemzet nem más, mint az egyszármazású, vagy az egymáshoz simult családok összessége. Ha a család egészséges, erôs, becsületes, akkor a nemzet is egészséges, erôs és becsületes lesz. A tiszta erkölcsű család alkotja azt az alapját az államnak, amelynek megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is ledűlt és rabigába görnyedt.
VII. Makacsul ragaszkodjál a birtokodban levô házhoz és földhöz, bármilyen kicsi is legyen az. El ne add semmi áron és semmi körülmények között sem házadat, sem földedet, mert ne feledd, hogy kié a föld, azé az ország.
VIII. Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert ezek nélkül a nemzet nem lehet vagyonos, és nem tehet jólétre szert. Ha az ipar és kereskedelem idegenek kezébe kerül, akkor még saját hazádban és saját földeden is idegen szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka nélkül nincs sem egyéni sem nemzeti önállóság és szabadság.
IX. Légy becsületes nemcsak magánéletedben, hanem a közdolgokat illetô minden cselekedetben is. Közéleti dolgokban, legyen az akár községed, akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos. Amerika nagy államférfijának, a villámhárító feltalálójának, Franklin Benjaminnak azt a bölcs mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a legjobb politika a becsületes politika!
X. Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, ôszinte, önzetlen és egyenes, mert ez az igazi magyar jellem. Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan érintetlen szentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod, hanem munkás hozzájárulásoddal éppen úgy tartozol növelni, mint saját magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is.
Megjelent az Erdélyi Magyar Naptár, az 1925-ik közönséges évre, Kolozsvár
Öreg Táltos
Sikeresen pályáztak
A Napsugár az Esôben Alapítvány által működtetett napköziotthon környéke már kezd udvarhoz hasonlítani. A lebontott garázsok helye is immár szabad és hollandiai támogatásból sikerült kerítést is készítetni. A terület feltöltését a polgármesteri hivatal segítségével fogják megoldani – tudtuk meg az intézményvezetôtôl. Csata Kinga azt is elmondta, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédô Igazgatósághoz a tavasszal benyújtott pályázatukat sikeresen bírálták el és tízezer lej értékben a gyerekeknek, fiataloknak, gyógytornához szükséges felszereléseket fognak vásárolni. Az intézménynek nincs tornaterme, így a felszereléseket úgy választják ki, hogy azokat az udvaron használhassák, ott alakítanak ki a fejlesztéshez szükséges teret. Csata Kinga arról is beszámolt, hogy hatvanheten vettek részt a tengerparti nyolcnapos táborozáson, melyet a megyei ifjúsági igazgatóságon keresztül kormánypénzbôl finanszíroztak. Az elmúlt hétfôn pedig négy fiatallal indultak a Velencei-tóhoz, azokkal, akik a budapesti zenei fesztiválon felléptek és jutalomkirándulást nyertek.
Szeptemberben pedig az országos konferenciára készülnek, ahol a magyar értelmi sérült gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó alapítványok közül csak a Napsugár az Esôben kapott meghívást. Ott két önképviselôvel lesznek jelen, és lehetôség adódik a törvénytervezeti javaslatok megtételére, mely a felnôtt fogyatékosok munkáltatására vonatkozik. Az intézmény vezetôjétôl azt is megtudtuk, a védett műhelyük, ahol a napközibe járó fiatalok dolgoznak, folyamatosan működik.
Baricz-Tamás Imola
Magyar szálka, székely szálka
Nem is olyan régen, ügyeket intézendô, egy tôsgyökeres székelyföldi kisvárosban jártam. Ismerôssel találkoztam, s bár szükségeltett majd' fél óra, hogy eme ismeretségünket felelevenítsük, no meg egy kerti asztal néhány üveg sörrel, a beszélgetés oly akadálytalanul folydogált, miként a tavaszi gyors olvadástól hirtelen zavarossá duzzadt hegyi patak.
Szóba került sok minden, mi ilyenkor szokás, régi, közös munkatársak, ki halt meg, ki él még, némi politika, amúgy szôrmentén, ki milyen cigarettával gyilkolja tüdejét, aszály s áradás, kemény téli fagyok s klímaváltozásos júliusi kánikula. Meg persze a hely, a város, hol most újra összeboronált az élet s a véletlen.
Buzgón érdeklôdtem, mi minden történt ott, amirôl lassan húsz éve csak újságokban olvashatok, s amirôl, merthogy az idô állítólag megszépíti az emlékeket, meglehetôsen idillikus kép él bennem.
Innen, (hát nem kézenfekvô?) már csak egy apró ugrásra találtatik a demográfiai helyzet mélyenszántó elemzése.
Láttam, mondtam ismerôsömnek, szépen felújították az iskolát, sôt, iskolákat. És azt firtattam, hogy miközben a nyikorgó vízcsapból is a nemzetfogyás bugyog, vajon lesz-e gyerek, ki megtölti majd az egy emelettel megtoldott tanodát. A válasz igen örvendetes volt és határozott. Igen! Lesz! Már most sok a gyerek, például óvodába sem egyszerű helyet találni. S én, balga, efölötti örömömnek csendesen hangot is adtam. Az jó, hogy van sok magyar gyerkôc!
Ismerôsöm sebtében elnyomta csikké aszalódott cigarettáját, rám nézett, és ellentmondást nehezen viselô hangon javított ki.
Nem magyar! Székely!
Az ô vendége voltam, hát ráhagytam.
Talán igaza volt, talán tényleg oly merészet változott a világ a szocialista rendszer valamiféle bukása után, hogy ma már büszkén lehet székely a székely, s nem kell pusztán beérnie a „magyar” besorolással. Talán ma már nyíltan emlegethetôk a székely ôsök dicsô tettei, s talán azok hatalmasabbak, mint bárki magyaré is volt valaha. Talán valóban nem ugyanaz, lényegét vizslatva, a székely és a magyar, s ezt manapság jól észbe is illik vésni.
S talán ezzel a kontúros megkülönböztetéssel egy kis boldogságot generálhatunk a ma már Erdélyben is többségi népnek, hiszen az amúgy is apadó, magyarul beszélô lélekszámot önmagunk által megosztva, egyenként jóval kisebb gondot okozunk nekik.
Volt Romániában anno egy népszámlálás. Egy a sok közül. Attól vált érdekesebbé, mint elôdei, hogy a nemzetiségi hovatartozás iránt érdeklôdô rubrika a magyarok vonatkozásában ketté lett osztva. A központi román hatalom által lett kettéosztva. Így Árpád vezér erdélyi serege jelölhette magát magyarnak, vagy székelynek. „Tisztelet” annak a csekély kisebbségnek, ki magyar anyától született ugyan, de románnak vallotta a számláló íven magát.
És jött vala nagy felháborodás az erdélyi magyarok házaira, s mondták vala, hogy milyen aljas trükk ez a többségiek részérôl, mert így már nem lesz Romániában kétmillió (akkor még nagyjából annyi volt) magyar, hanem lesz valamennyi székely, valamennyi magyar, és kiabálhat majd a román, statisztikáit lobogtatva, hogy lám-lám, nem is vagytok ti olyan sokan, hogy belôletek ekkora ügyet kellene csinálni.
Aztán felsejlett a szabadság napsugara. Több lett a fény, kitárult a horizont. De mintha egyszerű otthoni tükreink homályosak maradtak volna. Az arc, melyet fogmosás vagy borotválkozás közben bámulunk, még csak-csak látszik, de a szem… A szemet köd takarja. Azt a telivér magyar szemet, mely oly sok gerendát lát mindenki más látószervében, de sajátjában a nemes havasi fenyôbôl hasított szálkát nem hajlandó észre- és tudomásul venni.
A nemzeti egység szükségességét megfelelô helyen és idôben elszavalt szózatok hangoztatják, s valahol, mélyen önmagunkban, mindnyájan érezzük, hogy nincs más esélyünk. Álságos földrajzi és szellemi határok szabdalta testünk erôtlen, vézna, hangunk a világban a rekedt egéréhez hasonlatos. Összefogva, legalább lélekben egyé erôsödve pedig nagy dolgokat vihetnénk végbe. Önmagunk hasznára s gyarapodására.
Az a kis fenyôszálka azonban makacsul gátat vet tisztánlátásunknak.
S a jó magyar ködben lehet állandósuló állóháborúban dagonyázni a tenyérnyi Magyarországon, miközben a dinamikus helybejárás hatékonyan süllyeszti a hont az enyészet bűzös lápjába. És lehet nemes küzdelemben mutogatni az egyik felvidéki magyar pártból a másik felé, lehet az igazi magyar érdeket teljes mellszélességgel képviselni rögtön három vajdasági magyar pártban, „se veled, se nélküled” kártyapartihoz telepedni két erdélyi magyar pártban, erdélyi és székely nemzeti tanácsokban. És lehet gyakorta lényegtelen ügyeket rágni, fölöttük ülésezni, róluk tárgyalni, megegyezni és összerúgni a port…
Miközben a legfontosabb, mi erôt adhatna létünk fennmaradásához, az egységes magyar nemzet igénye, sorra elsikkad.
Jó lenne végre büszke lenni arra is, amik vagyunk s nem arra, hogy mi nem vagyunk. De mindenek elôtt arra, amik lehetnénk. Ahhoz azonban kíváncsi és ôszinte szemekkel kell a frissen letörölt tükörbe néznünk. Mindenki a saját tükrébe.
A felújított, egy emelettel megtoldott iskola állítólag egy politikai párt áldásos tevékenysége révén nyert finanszírozást. Mások szerint, kik ilyesféle dolgokban avatottak, az illetô párt a hatalom közelében sem tett semmit. Ismerôsöm úgy véli, székely gyerekek zsivaja riogatja majd az iskola udvaráról a közeli erdô énekes madarait. A szomszédja magyar kisfiúkat, kislányokat emleget.
Ilyenkor érthetjük meg, micsoda ritka hôstett, emberfeletti teljesítmény lehetett az ôsi idôkben a magyar törzsek egyesítése. S minô szerencse, hogy az aktus megtörtént, így viszonylag legalább matematikailag követhetô, hány irányba kutatja a magyar a gerendát mások szemében.
Sem kevesebbek, sem rosszabbak nem vagyunk senkinél. Olyan nehéz ezt elhinni? Olyan nehéz ezt meglátni? S olyan természetfölötti vállalkozás lenne elfogadni s javításra ítélni önnön hibáinkat?
S járjon abba az iskolába székely legény, magyar leány, a fontos inkább az lehetne, hogy ízes-gyönyörű nyelvünkön okuljon. S ha majd érett emberré sarjad ebben a fenenagy üzleti demokráciában, akkor a kitáncát nyugtának, az eksztrászt kivonatnak, az árdét paprikának, a butéliát palacknak szólítsa… Mondhatja majd székelyül, mondhatja majd magyarul…
Pedig esküdni mertem volna, hogy a kettô ugyanaz!
Kercsó Alpár
Kovászna megye
Barangolás a Székelyföldön
Kisgyörgy Zoltán geológus, újságíró úgy ismeri Háromszéket – a mai Kovászna megyét –, mint a tenyerét. Ez a hatalmas ismeretanyag mutatkozik meg a szomszédos megye településeirôl szóló írásaiban a napisajtóban és ennek az eredménye a harmadik kiadásához érkezett Kovászna megye című útikönyv is. A kötet a Pallas-Akadémia Könyvkiadó népszerű Barangolás a Székelyföldön című sorozatának része. A szerzô a bôvített és javított kiadásban – a megye települései nevezetességeinek bemutatása mellett – közli a települések frissebb népességi adatait és tükrözi az elmúlt idôszakban bekövetkezett közigazgatási változásokat is.
A könyv terjedelme 370 oldal + színes térképmelléklet. Ára: 45.00 lej
A könyv megvásárolható a Pallas-Akadémia Könyvkiadó üzleteiben, valamint megrendelhetô postai utánvéttel a következô címen:
530210 Miercurea Ciuc, Str. Petôfi, Nr. 4., CP. 140, Jud. Harghita, Tel/Fax: 0266-371036, Mobil: 0745/005.544,
e-mail: pallas@clicknet.ro, Honlap: www.pallasakademia.ro.
Aki postán rendel könyvet, attól kérjük, hogy küldje el a személyi számát (CNP) is.
Ifjúsági kirándulás
Indulás Marosvásárhelyrôl 2009. szeptember 5-én reggel 6 órakor a Keresztelô Szent János belvárosi plébániáról. Érkezés Gyergyószentmiklósra a Szent Miklós Plébánia udvarára és továbbindulás 7.30 körül.
Tervezett útvonal: Gyimesbükk – az ezeréves határ, a vámház és a vasútkiállítás megtekintése, a Rákóczi vár és az erôdtemplom, majd a gyimesbükki tájház megtekintése. Találkozó Deáky András tanárral, a csángóvidéki magyar oktatás elindítójával. Gyimesfelsôlokon a Szt. Erzsébet kollégium és kápolna megtekintése, találkozó Berszán atyával.
A visszafelé vezetô úton megálló a csíkszépvízi katolikus erôdtemplomnál, majd a gyűjtôtó megtekintése, a csíkszentmiklósi katolikus és örmény-katolikus templomok meglátogatása. Csíksomlyón megállás a Kegytemplomnál, a templomban közös ima magyarságunkért, fiataljaink megtartásáért hitükben, magyarságukban, Erdélyben. Indulás hazafelé, megérkezés a Keresztelô Szt. János plébániához az esti órákban.
A kirándulás célja: katolikus múltunk tárgyi emlékeinek megismerése, a jelen és jövô tudatosítása, fiataljaink felelôsségteljes életvállalásra késztetése és nevelése.
A kirándulás ára ifis fiataloknak 15 lej.
A kirándulást elsôsorban a marosvásárhelyi ifjúsági közösségek tagjainak szervezzük, de mások felé is nyitottak vagyunk.
Visszajelzés a saját plébánosodnak illetve Trombitás Mártának: tmartacska@yahoo.com.
Szeretettel: Markó Enikô és Czikó László
Gyakran ismételt kérdések a készülô Erdélyi Magyar Ki Kicsodáról
Mint már hírt adtunk róla, ez év decemberében ismét kiadásra kerül az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. A mintegy ezer oldalas reprezentatív kézikönyv a tervek szerint tízezer személyi és intézményi szócikket fog tartalmazni. Mivel az elôzô kiadás óta tíz év telt el, az idôsebbeknek hasznos lehet feleleveníteni, a fiataloknak pedig újra bemutatni a kiadványt. Az internetes kultúrában ismert, „gyakran ismételt kérdések” mintájára igyekeztünk összefoglalni az általunk legfontosabbnak vélt tudnivalókat.
1. Milyen műfaj a ki kicsoda?
A Magyar Nagylexikon szabályai szerint: „közismert élô személyekrôl tájékoztató életrajzi lexikon, általában rövid szócikkekkel. Nemzeti, nemzetközi, általános és valamely szakterületre korlátozódó változatai léteznek. Évente vagy néhány éves idôszakonként adják ki. Az elsô ki kicsoda az 1849 óta megjelenô angol, általános Who’s who.”
2. Miért van szükség az Erdélyi Magyar Ki Kicsodára?
Az elôzô két kiadás méltatásaiból hosszan idézhetném, ki, miért tartja fontosnak. Mi úgy gondoljuk, a gyors dinamikával változó erdélyi magyar közösség elitjét, középosztályát, idônként fontos számba venni, mert ezzel a közösségen belüli értékszelekciót, tehát fejlôdését segítjük. A kikicsoda szereplôi olyan személyek, akik tevékenységükkel idôtáló értékeket hoztak létre vagy a közösség fejlôdését befolyásolták, teljesítményük rögzítése, nyilvánossá tétele számukra morális elégtételt jelenthet. Azoknak a társadalomkutatóknak, politikusoknak, újságíróknak pedig, akik az erdélyi magyar közösséggel munkájuk révén kerülnek kapcsolatba, nélkülözhetetlen információkat, adatokat tartalmaz. A jövô történészeinek viszont értékes forrás lehet jelenlegi társadalmunk megismeréséhez. Több visszajelzést kaptunk, hogy a kézikönyvben közölt elérhetôségi adatok alapján értékes baráti, munka-, vagy üzleti kapcsolatok jöttek létre. Összegezve, a kikicsoda, közösségünk kultúrájának sajátos része, aligha lehet racionális érvekkel megkérdôjelezni szükségességét.
3. Kik kerülnek be az Erdélyi Magyar Ki Kicsodába?
Az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda kézikönyv, amely a romániai magyar közösség minden olyan tagját számba veszi, aki cselekvô részt vállalt nemzetiségünk életében. A szerkesztési elveket, sokszor, sok helyen megfogalmaztuk, megtalálhatók honlapunkon (www.kikicsoda.ro), de még mindig találkozunk félreértésekkel vagy szándékos félremagyarázásokkal, ezért most a lehetô legkonkrétabban behatároljuk bekerülés kritériumokat. Az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda potenciális szereplôi az alábbi kategóriákba sorolhatók. Politikusok: politikai pártok helyi, megyei és országos szevezeteinek választott tisztségviselôi, szenátorok, parlamenti képviselôk; Választott önkormányzati tisztségviselôk: polgármesterek, alpolgármesterek, községi, városi, megyei tanácsosok; Közigazgatási tisztségviselôk: államtitkárok, minisztériumi osztályvezetôk, igazgatók, országos, megyei és municípiumi hatáskörű ügynökségek, hivatalok, intézmények vezetôi; Egyházi személyiségek: püspökök, püspökhelyettesek egyéb egyházi vezetôk, lelkészek, akik szociális, karitatív és kulturális vagy egyéb közösségépítô tevékenységet is folytatnak; Tudósok, kutatók: a reál-, a társadalom- vagy a humántudományok publikációkkal rendelkezô művelôi, kutatói, tudományos intézmények, szervezetek tagjai, Egyetemi oktatók: tanársegédek, docensek, adjunktusok, profeszszorok; Pedagógusok: közép- és általános iskolai tanárok, akik tudományos munkássággal, oktatói eredményekkel rendelkeznek, például szakköröket, kultúrcsoportokat vezetnek, diákjaik jó eredményeket értek el a tantárgyolimpiákon, civil szervezetek- ben tevékenykednek; Írók, költôk, újságírók: akik publikációik révén ismertté váltak vagy valamelyik írószövetség vagy újságírószervezet tagjai (irodalomkritikusok, publicisták, szerkesztôk, riporterek, fotósok, operatôrök stb.); Színház- és filmművészek, fotóművészek: színészek, rendezôk, jelmez- és díszlettervezôk, operatôrök, fotóművészek, film- és színházkritikusok; Képzôművészek: legalább egy egyéni kiállítással rendelkezô prefesszionista vagy három egyéni kiállítással rendelkezô amatôr képzôművészek; Zene-, opera-, tánc-, énekművészek: a komolyzene, népzene és könnyűzene művelôi, zeneszerzôk, koreográfusok, elôadók, szólisták vagy ismert zenekarok, táncegyüttesek tagjai; Népművészek: akik területükön ismertséget szereztek, díjakat kaptak; Műszaki értelmiségiek, orvosok, jogászok, közgazdászok: akik kutatómunkát végeznek, publikációkkal rendelkeznek vagy szakterületükön elismertek, szakmai szervezetek tagjai; Vállalkozók, akik munkahelyet teremtettek, közösségi, szociális vagy kulturális célok szponzorai, Civilaktivisták: civil szervezetek vezetôi, szervezôi, aktivistái; Sportolók, akik legalább országos szintű eredményeket értek el; Helyi közösségszervezôk: helyi jelentôségű kultúr- és más szervezetek munkatársai és vezetôi. Egyéb, a közönség megbecsülésére érdemes személyiségek. Azok jelentkezését is várjuk, akik a fenti kritériumoknak életük korábbi szakaszában tettek eleget és azokét is, akik külföldön élnek, de életpályájuk jelentôs része Erdélyhez kötôdik.
4. Miért kell önként jelentkezni az EMKK szereplôinek?
Tudatában vagyunk, hogy sokkal elegánsabb lenne egyenként megszólítani, megkeresni a potenciális szereplôket, de sajnos a kérdezôbiztosok alkalmazása minimum 15 ezer euró többletköltséget okozna, ami nem áll a kiadó rendelkezésére, ha finanszírozni tudnánk, akkor is jelentôsen megnövelné a könyv eladási árát.
5. Hogyan szűrik ki azokat a jelentkezéseket, amelyek nem felelnek meg a bekerülés kritériumainak?
A szerkesztôk folyamatosan és a végén a szerkesztô bizottság tagjai szűrik ki azokat. Az eddig beérkezett mintegy ezer adatlapból, azonban alig van néhány ilyen jelentkezés. Inkább az a probléma, hogy sokan úgy gondolják, életypályájuk, teljesítményük nem érdemesíti ôket a bekerülésre. Nekik üzenjük, ha megfelelnek a 3. kérdésre adott válaszban megfogalmazott kritériumoknak, tegyék félre szerénységüket és segítsék munkánkat azzal, hogy kitöltik és beküldik adatlapjukat.
6. Miért kell elôfizetni az Erdélyi Magyar Ki Kicsodára?
Az ötezer példányban kinyomtatott Erdélyi Magyar Ki Kicsoda elôállításának, kiadásának költségei 100 ezer euróra tehetôk. Ezeket a költségeket a kiadó részben saját forrásból, részben támogatásokból és részben az elôfizetésekbôl finanszírozza. A nyomtatásra kerülô pontos példányszám megállapításában is fontos az elôfizetés. Költségtakarékossági okokból annyi példányt nyomtatunk, amennyi az egyéni és a kereskedelmi megrendelések száma. Az elôfizetôknek kedvezményes árat biztosítunk, amely tartalmazza a postaköltségeket is, a kereskedelemben mintegy negyven százalékkal magasabb lesz a könyv ára.
7. Csak az elôfizetôk szócikke kerül be a könyvbe?
Az elôfizetés nem szerepel a bekerülés kritériumai között. Tehát a bekerülésre érdemes személyiségek szócikke természetesen akkor is bekerül, ha azok nem rendelték meg a könyvet.
8. Miért kell mielôbb viszszaküldeni a kitöltött adatlapot?
Ahhoz, hogy a könyv ez év decemberében elhagyhassa a nyomdát, az adatgyűjtési szakaszt legkésôbb szeptember 15-én le kell zárjuk. Ha mindenki a határidô lejárta elôtt néhány nappal küldené be adatlapját, nem lenne mód azok egyidejű feldolgozására, szerkesztésére, ami veszélybe sodorná a megjelenés dátumát. Ezért nagyon fontos, hogy idôben beérkezzenek az adatlapok.
9. Milyen intézmények szócikke kerül az Erdélyi Magyar Ki Kicsodába?
Azok a nonprofit politikai, gazdasági, tárasadalmi és kulturális intézmények, amelyek közhasznú tevékenységet végeznek és a teljes civil szféra szervezetei: egyesületek, alapítványok stb.
10. Miért nem az interneten jelenik meg az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda?
Ott is megjelenik, a www.ki-kicsoda.ro honlapon, online hozzáférhetô és különbözô kritériumok szerint kereshetô lesz mindhárom kiadás adatbázisa. A teljes hozzáférést a könyv vásárlóinak biztosítjuk. Ingyenessé csak akkor tehetjük, ha az értékesítésen kívül, egyéb forrásokból tudjuk biztosítani a kiadás költségeit. Bár a könyv visszaszorulóban van, szeretném azt hinni, hogy Erdélyben még sokan úgy tekintenek rá, mint kultúránk legfontosabb hordozójára és még mindig szívesen forgatják, örömmel teszik fel könyvespolcukra.
Stanik István, az EMKK fôszerkesztôje
A II. Gyergyói Lovas Napokhoz kapcsolódó felhívások
Rajzpályázat gyerekeknek
A pályázat fô célja a lovak bemutatása a gyerekek szempontjából. Pályázni bármilyen, lovas témával kapcsolatos pályaművel lehet, amely megfelel a kiírásban foglalt feltételeknek.
Téma: Lovak. Korhatár: 1–18 év.
Pályamunkákat A4-es formátumban várunk, bármilyen technikával készítve.
A pályázatokat a következô helyekre lehet eljuttatni, személyesen, naponta 9 és 16 óra között:
* Gyergyói Kisujság székhelye – Szabadság tér 22. szám,
* Rubin Szálloda Recepciója – Gábor Áron u. 1. szám,
* Fény TV Hirdetésfelvevô irodája – Virág negyed 41/E.
A rajzok kiértékelését szakmai zsűri fogja végezni.
A díjazásra 2009. szeptember 13-án – vasárnap kerül sor, a gyergyószentmiklósi lovaspályán (Tűzoltók utca vége).
A további részletek egyeztetése érdekében kérjük felhívni az alábbi telefonszámot: 0744/645.049, naponta 9 és 16 óra között.
FIGYELEM: a pályamunkák beküldésének határideje 2009. szeptember 4. (péntek)!
A részvétel ingyenes!
A rendezvény részletes programtervezete megtalálható elektronikus formában is a www.fogathajtas.ro honlapon.
A rajzok hátoldalára kérjük feltüntetni a pályázó nevét, korát és a saját, vagy a szülei telefonszámát.
Felhívás kutyatulajdonosoknak
A Krigel Sport Klub szeretettel meghívja Önt és fajtiszta kedvencét a II. Gyergyói Lovas Napok alkalmával tartandó Kutyakiállításra, 2009. szeptember 12-én, szombaton, reggel 8 órától, a gyergyószentmiklósi lovaspályára, a Tűzoltók utca végén.
A bejelentkezés érdekében kérjük felhívni az alábbi telefonszámok valamelyikét: 0744/645.049 vagy 0748/208.118, naponta 9 és 16 óra között.
A bejelentkezési lapok kitölthetôek elektronikus formában is a www.fogathajtas.ro honlapon.
FIGYELEM: a versenyen résztvevôk listája szeptember 1-jén lezárul!
A részvétel ingyenes!
Megjegyzés:
* A fajtisztaság törzskönyv általi igazolása nem kötelezô, viszont a fajtisztaság feltétel a kiállításon való részvételhez.
* A kiállítás kimenetelét állatorvos felügyeli és minden állat számára szükséges az oltáskönyv bemutatása (érvényes veszettség elleni oltás).
Felhívás lovas gazdáknak
A II. Gyergyói Lovas Napok alkalmával Lószemlére fog sor kerülni.
Ennek fô célja a környék lovas hagyományainak felelevenítése és ápolása, a különbözô lófajták, típusok és egyedek bemutatása által. Ide várjuk, 2009. szeptember 13-án, vasárnap, reggel 8 órától a gyergyószentmiklósi lovaspályán, mindazon lovas gazdákat, kellôen „kicsinosított” jószágaikkal együtt, akik szeretik a lovakat és szívesen megmutatnák a nagyközönségnek kedvenc jószágukat.
A benevezett állatokat szakmai zsűri bírálja el és a legjobb résztvevôket a szervezôk díjazni fogják.
A részt venni szándékozók visszajelzélsét 2009. szeptember 1-ig várjuk.
A további részletek egyeztetése érdekében kérjük felhívni az alábbi telefonszámot: 0744/645.049, naponta 9 és 16 óra között.
A felhívás szövege és az esemény részletes programtervezete megtalálható elektronikus formában is a www.fogathajtas.ro honlapon.
Sajtóközlemény
Az Iskola Alapítvány megkezdte a 2008–2009-es tanévi „Szülôföldön magyarul” Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások kifizetését. Július végén az Iskola Alapítvány projektirodája 3081 gyerek után bankkártyájára történô átutalással folyósította a támogatást, augusztus elsô hetében 19 163 gyerek után folyósította a támogatást azoknak a szülôknek, akik postán kérték az összeg kifizetését.
Az iskolakezdésig a projektiroda közel 82 000 gyerek után utalja és postázza a támogatást.
Kolozsvár, 2009. augusztus 7.
Nagy Zoltán irodavezetô
Szárhegyi Napok 2009. augusztus 15–16.
Program
Augusztus 15., szombat, Nagyboldogasszony ünnepe:
10.00 óra – Búcsúsok fogadása – fôtér;
11.30 óra – Ünnepi szentmise – plébániatemplom;
13.00 óra – Térzene – zenél a Tekerôpataki Fúvószenekar – vásártéri színpad;
13.00 óra – Ünnepi tanácsülés, díszebéd – művelôdési ház nagyterme;
16.00 óra – Gyerektáncház – oktató Borsos Gyöngyi, közreműködik a Cika zenekar
– vásártér;
18.00 óra – Nótacsokor – Gál Imre és zenekara – vásártéri színpad;
21.00 óra – Ringtone együttes koncertje;
22.00 óra – Desperado-koncert – vásártéri színpad;
23.00 óra – Magyar táncház, zenél a Farduló zenekar (Erdély) – iskolai tornaterem;
23.00 óra – Utcabál.
Augusztus 16., vasárnap:
10.00 óra – Önkormányzatok közötti bajnokság – sportpálya;
10.00 óra – Bástya Kupa Sakkbajnokság;
11.00 óra – Népművészeti vásár – vásártér;
12.00 óra – Kézműves-foglalkozások gyerekeknek, oktató Ujj Éva (Békéscsaba) –
vásártér;
16.00 óra – Vár a Kölyöksziget – színházi gyerekelôadás – nagyterem (Tücsök Peti,
Hangya Levi, Évi Tündér, Jimmy Bohóc – Békéscsaba);
16.00 óra – Fôzôverseny kezdete – vásártér;
20.00 óra – Fôzôverseny és vetélkedôk kiértékelése – vásártéri színpad;
21.00 óra – Kovács Kati gálakoncert;
22.30 óra – Tábortűz (tűzijáték) vásártér.
Programfelelôs: Danguly Ervin.
Sport
Fogathajtás
Közeleg a világbajnokság rajtja
Augusztus 19-én, szerdán este kerül sor Kecskeméten a 13. Kettesfogathajtó Világbajnokság ünnepélyes megnyitójára. Az idei világbajnokságon a romániai válogatottat erdélyi hajtók alkotják, nevezetesen: Rákóczi Gergô, Pál Attila (fotó) és Bajkó Tibor. Az említettek közül Pál Attila, a Gyergyóalfalvi Hipogrif, míg Bajkó Tibor, a Gyergyószentmiklósi Krigel SK versenyzôje. Pál Attila – fiatal kora ellenére – háromszoros országos bajnoknak mondhatja magát. A szervezôk döntése értelmében a teljes válogatottat nevezô országok egyéniben még egy versenyzôt indíthatnak, így Románia is. A kecskeméti világbajnokságon Romániát negyedikként, az egyéni versenyben, Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Proregio hajtója képviseli.
A kecskeméti világbajnokság program tervezete:
Augusztus 19., szerda: 10.00 – 12.00 óra: Állatorvosi vizsgálat, Szabadidôpark; 13.30 – 15.30: Bemutatás versenyszám (fogatszépségverseny), Stadion; 19.00 – 20.00: Ünnepélyes megnyitó, Stadion.
Augusztus 20., csütörtök: 10.00 – 17.00: Díjhajtás I. rész, Stadion.
Augusztus 21., péntek: 10.00 – 17.00: Díjhajtás II. rész, Stadion; 19.00 – 19.30 Eredményhirdetés, Stadion.
Augusztus 22., szombat: 9.00 – 17.00: Maratonhajtás, Szabadidôpark; 19.00 – 20.00: Eredményhirdetés, Kecskeméti Városháza elôtt.
Augusztus 23., vasárnap: 9.00 – 12.00: Akadályhajtás I. rész, Stadion; 12.00 – 13.00: Szünet; 13.00 – 17.00: Akadályhajtás II. rész, Stadion; 17.00 – 18.30: Csapat és egyéni bajnokavatás, Záróünnepség, Stadion.
Jégkorong
Módosultak a szabályok
A 2009–2010-es idénytôl, pontosabban 2009. július 1-tôl módosultak a jégkorong szabályai. A változások az IIHF szabálykönyvének 412. és 440. pontjait érintik. A három módosítás között van, amelyik alapvetôen érinti majd a játékot. Ezek a korrekciók már most minden IIHF-rendezvényen érvényesek, de természetesen az OBI-ben és a MOL Ligában is ezek szerint játsznak majd, és értelemszerűen a februári téli olimpián is.
A következô három újdonságra kell készülnünk:
1. Nem cserélhet játékosokat az a csapat, amely tilos felszabadítást ütött.
2. A bedobásokat csak a kilenc felfestett bedobóponton lehet elvégezni.
3. Amennyiben a támadó csapat ellen büntetést szabnak ki, és ez emberhátrányt okoz, az ezt követô bedobás a vétkes csapat védekezô harmadában következik, a pálya bármely részén történt is szabálytalanság.
A második és harmadik szabály hatása nem jelentôs, ám az elsôé igen, az inkább védekezô csapatok dolga nehezebb lesz. Ezen a ponton az IIHF alkalmazkodik az NHL-ben bevált rendszerhez. Nézzük, mindezek hogyan kerültek be az IIHF szabálykönyvébe.
A tilos felszabadítással kapcsolatos rendelkezés a 412./7. d) pontjaként került be, a következô szerint: „Az a csapat, amely tilos felszabadításra ütötte a korongot, nem cserélhet játékost a következô bedobás elvégzéséig. Lehet, hogy a tilos felszabadítást követô játékmegszakítás egybeesik a reklámszünettel, vagy az elkövetô csapat idôt kérhet, ám ebben a játékmegszakításban, ezekben az esetekben sem megengedett a egyetlen játékos cseréje sem. Megengedett, hogy a kapust viszszacseréljék, ha helyette mezônyjátékos tartózkodott a pályán, ha megsérült egy játékos vagy a kapus, vagy ha büntetést szabnak ki a csapatra, amely a játékosok létszámának változását eredményezi bármely csapatnál. A jégen lévô játékosok meghatározása az a pillanat, amikor a korong elhagyja a vétkes csapat játékosának botját.” Ezek alapján elmondható, hogy a játékvezetôk feladata sem egyszerűsödik.
A bedobópontokra vonatkozó módosulás a 440. b) 2. pont törlését eredményezte, és a g) pont átírásával definiálták az új szabályokat.
(jegkorong.blog.hu)
ATV-Quad Challenge
Négykerekű terepmotorverseny
Az enduro cross országos bajnoki és az enduro kelet-európai bajnoki futam után újra terepmotorok zúgása tölti be hamarosan a Gyergyószárhegy melletti versenypályát. Augusztus 22-én és 23-án elsô alkalommal rendeznek versenyt itt négykerekű terepjárgányok számára. A gyergyószentmiklósi Quadcenter és a Szárhegyi Bástya SE szervezésében sorra kerülô ATV-Quad Challenge – ahogy azt a neve is mutatja – quadok és ATV homokfutók találkozása lesz. A négykerekűek mellett helyet kapnak azért a motorkerékpárok is. A három gépkategória természetesen külön versenyszámokban indul majd. A fôszerep azonban a négykeréken száguldó gépeké lesz. A szervezôk legfontosabb célja a quados és ATV-s sport népszerűsítése. Éppen ezért fontos kikötés, hogy csakis amatôr, vagyis le nem igazolt versenyzôk nevezhetnek be. Egyelôre, meghívás alapján, közel ötven résztvevô versenyzése várható, de a nevezési lista továbbra is nyitott. Sôt. Mindenkit szívesen látnak, aki rendelkezik négykerekű terepmotorral, és megvan benne a megfelelô elszántság és bizonyítási vágy. Gyerekek számára ugyancsak adott lesz a versenyzési lehetôség. Az ATV-Quad Challenge mindkét napján enduro cross és ügyességi próbák jelentik a kihívást a versenyzôk és az adrenalinszint emelô látványt kedvelôk számára. Ugyancsak emlékezetes látványt ígér a székelyudvarhelyi Péter Imre és a temesvári Dakar résztvevô, quad versenyzô, Răzvan Irimescu extrém bemutatója.
Érdemes szót ejteni magáról a pályáról is. A güdüci terepmotorpálya adottságait további akadályok is színesítik, illetve nehezítik. A versenyzôket roncsautók is várják, amelyeken ugyancsak nem lesz könnyű átküzdeni magukat. Az ATV-Quad Challenge-re jelentkezni, valamint további információkért érdeklôdni augusztus 22-ig lehet az info@quad center.ro e-mail címen, vagy a 0266/363.055-ös és a 0744/908. 347-es telefonszámon.
Labdarúgás
Testvérvárosok tornája
* * *
Az augusztus 18–20. közötti idôszakban Budapest XVII. kerületében kerül megrendezésre a XIX. Nemzetközi Gyermeklabdarúgó Torna. A nemzetközi vetélkedôn a magyar fôváros említett kerületének testvérvárosaiból vesznek részt csapatok. Gyergyószentmiklósról az Elite SK 1998/99-ben született kislabdarúgókból álló csapata vesz részt a megmérettetésen. A kiutazás egy részét a Communitas Alapítvány is támogatja.
* * *
Nemrég a gyergyószentmiklósi labdarúgópályán rendezték meg a Testvérvárosok Gyermek Labdarúgótornája elnevezésű megmérettetést. Három magyarországi csapat és a helyi Jövô ifjúsági csapatai neveztek be a mérkôzéssorozatra. A torna délelôtti eredményei:
Budapest XVII. ker. (Rákosmente) – Békés 4–0 (2–0), Gyergyószentmiklósi Jövô – Eger 1–1, büntetôkkel: 3–4. A délután folyamán lejátszott mérkôzéseken a délelôtti vesztesek a harmadik helyért, a délelôtti gyôztesek pedig a torna döntôjében léptek pályára. Az utóbb említett mérkôzéseken a következô eredmények születtek: Gyergyószentmiklósi Jövô – Békés 4–2 (2–1) és Budapest XVII. ker. (Rákosmente) – Eger 5–0 (2–0).
A rangsorban: 1. Budapest XVII. ker. (Rákosmente), 2. Eger, 3. Gyergyószentmiklósi Jövô, 4. Békés. A sportszerűségért járó díjat a békési csapat érdemelte ki, a szervezôk különben okleveleket és a serlegek mellett összesen 80 emlékérmet is ajándékoztak a résztvevô csapatok játékosainak. A díjakat Lázár Zoltán alpolgármester adta át.
Az ifjúsági torna díjazottjai. Legjobb kapus: Scurtu Marius (Gyergyószentmiklósi Jövô). Legjobb hátvéd: Harangozó Krisztián (Eger). A legtechnikásabb játékos: Málik Zoltán (Békés). Gólkirály: Borsos Zoltán (Budapest XVII. ker.) – 4 góllal.
Az ifjúságiak mérkôzése után az öregfiúk léptek pályára. A barátságos mérkôzés eredménye: Budapest XVII. ker. (Rákosmente) – Gyergyószentmiklós 5–3. A vendégcsapat színeiben pályára lépett Horváth Tamás, aki Budapest XVII. kerületének alpolgármestere.
A rendezvény támogatói: Hargita Megye Tanácsa, Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal, Megyei Sportigazgatóság, Pánkó Prod Kft., Golden Kft., Csibi István vállalkozó, Bartalis Tibor vállalkozó, Batthyányi Ignác Technikai Kollégium, Salamon Ernô Elméleti Líceum.
Vasárnap, augusztus 2-án Crişan Hunor idegenvezetô a Súgó-barlangba, Fehér Csongor és Pálfi Csaba a Gyilkostóhoz kalauzolta a testvérvárosi csapatokat alkotó ifjúsági labdarúgókat.
Az eseményrôl, eredményekrôl Buslig Gyula sportreferens tájékoztatott.
Biatlon
Európa-bajnokság elôtt a sílövôk
Az augusztus 14–16. közötti idôszakban rendezik meg a csehországi Nove Mestóban a sílö-vôk nyári Európa-bajnokságát. A csehországi versenyen rajthoz áll a román ifjúsági válogatott színeiben a tekerôpataki Ferencz Réka is. Amint azt elmondta, Csehországban Romániát csak ifjúsági sportolók képviselik, a nôi, illetve a fiúcsapatot egyaránt négy-négy sílövô alkotja. A sílövô válogatottat alkotó sportolók számára az új idényre a felkészülés június 1-jén kezdôdôtt el Rozsnyón, Predeal környékén. A felkészülés elsô része július 15-ig tartott. A július 16 – augusztus 5. közötti periódusban a bulgáriai Belmekenben zajlott edzôtáborozás a sílövôk számára. A bulgáriai edzôtábor 2000 méterrel a tengerszint fölötti magasságban zajlott, a lényeg a sportolók számára a magaslati levegôn való gyakorlás volt. Bulgáriában Stoian Gheorghe és Márton Simon edzôk irányították a válogatottakat alkotó sílövôk tevékenységét.
A fentebb említett csehországi verseny után, augusztus 17-tôl kezdôdôen, a felnôtt sílövôk az ausztriai Obertilliachban kezdenek újabb edzôtábort, ez az idôszak augusztus 31-ig tart. Ferencz Réka a felnôttek edzôtáborában is részt vesz. Egyébként a romániai nôi olimpiai sílövô válogatottat a következô sportolók alkotják: Tófalvi Éva, Plotogea Dana, Purdea Mihaela, Stoian Alexandra, Ferencz Réka, Szôcs Emôke és Piscorean Luminiţa. A tervek szerint a szeptember 11–13. közötti idôszakban görsí IBU Kupa versenyre kerül sor a Brassó megyei Rozsnyón. A hírek szerint szintén szeptemberben rendezik meg a sílövôk ôszi országos bajnokságának küzdelmeit is.
Kerékár
Székelyföldi körverseny
* * *
Székelyföld Kerékpáros Körversenyének pénzdíjai. Az I. és II. szakasz pénzdíja 1879 euró/ szakasz, mely a helyezések függvényében az alábbiak szerint oszlott meg: 1. 723 euró, 2. 360 euró, 3. 180 euró, … 20. 18 euró. A III. A és III. B félszakasz pénzdíja 1411 euró/ félszakasz, mely a helyezések függvényében az alábbiak szerint oszlott meg: 1. 540 euró, 2. 273 euró, 3. 135 euró, … 20. 12 euró. A pontverseny nyerteseinek pénzdíja összesen 350 euró volt az alábbi megoszlás szerint: 1. 200 euró, 2. 100 euró, 3. 50 euró. A hegyi hajrák nyerteseinek pénzdíja összesen 350 euró volt az alábbiak szerint: 1. 200 euró, 2. 100 euró, 3. 50 euró. Az egyéni összetett pénzdíja összesen 3490 euró, mely a helyezések függvényében az alábbiak szerint oszlott meg: 1. 1263 euró, 2. 633 euró, 3. 315 euró, 4. 159 euró, 5. 126 euró, 6. 110 euró, ..... 30. 14 euró. A díjak összértéke 11 370 eurót tett ki.
* * *
Székelyföld Kerékpáros Körversenyének elsô napi versenyére, azaz az 1. szakaszra pénteken, augusztus 7-én került sor a Csíkszereda – Gyergyószentmiklós – Bucsin-tetô – Parajd – Székelyudvarhely – Csíkszereda közötti 192 km-es útvonalon. Az 1. szakasz eredményei: 1. Vitalij Popkov (ukrán, ISD Sport Donyeck) 4 óra 45:07 perc, 2. Cziráki István (Magyar, Betonexpressz 2000 Limota) 55 másodperc hátrány, 3. Luka Rakus (szlovén, Motomat Delo Revije) 55 mph., 4. Aurelian Passeron (francia, Csíkszeredai Tusnad Cycling Team) 55 másodperc hátrány. A „Királyetapnak” nevezett elsô, legnehezebb forduló szinte végig zuhogó esôben zajlott. Városunk központján augusztus 7-én, pénteken kevéssel dél után hajtottak végig a mezônyt alkotó versenyzôk, akik a Bucsin-tetô irányába haladtak.
A hírek szerint szombaton, augusztus 8-án már gyönyörű idôben folytatódott a körverseny, amely tömegbefutóval zárult az Alcsíkot, illetve a Háromszéket érintô szakaszt követôen. A gyôzelmet a bolgár Hemus Troyan klubcsapat olasz versenyzôje, Rino Zampilli szerezte meg. Eredmények. 2. szakasz (Nagytusnád – Nyergestetô – Kézdivásárhely – Csernáton – Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely – Nyergestetô – Kozmás – Csíkszereda, 183 km): 1. Rino Zampilli (olasz, Hemus Troyan) 4 óra 15:46 perc, 2. Ondrej Zelinka (cseh, Sparta Praha) azonos idôvel, 3. Mihajlo Kononenko (ukrán, Kijevi Cycling Team Kolss) azonos idôvel.
A harmadik szakasz – augusztus 9-én, vasárnap – két részbôl állt. Elsôként a Csiba és Hargitafürdô közötti 14 km-es egyéni hegyi idôfutam szerepelt műsoron. Az emelkedô, 700 szintkülönbségű távon a bolgár Vladimir Koev bizonyult a legjobbnak. Koev 28 perc alatt hajtott ki Hargitafürdôre. Eredmények. 3. szakasz/ A-rész (egyéni idôfutam, Csiba – Hargitafürdô, 14 km): 1. Vladimir Koev (bolgár, Hemus Troyan) 28:00 perc, 2. Vitalij Popkov (ukrán, Donyeck) 1:19 perc hátrány, 3. Cziráki István (magyar, Betonexpressz 2000 Limota) 1 perc 20 mp hátrány.
Vasárnap este Csíkszereda utcáin versenyeztek a kerékpározók, a háztömbkörüli verseny során 17x5,5 km-t tettek meg. Eredmények. 3. szakasz/ B-rész, utcai verseny, 93,5 km (17x5,5 km): 1. Aurelian Passeron (francia, Csíkszeredai Tusnád Cycling Team), 2. Vladimir Koev (bolgár, Hemus Troyan) azonos idôvel, 3. Anatolij Szosznicki (ukrán, Kijevi Cycling Kolls) azonos idôvel.
Az összetett verseny végeredménye (110 induló, ebbôl 68-an fejezték be a versenyt): 1. Vitalij Popkov (ukrán, ISD Sport Donyeck) 11 óra 39:35 perc, 2. Cziráki István (magyar, Betonexpressz 2000 Limota) 1:06 perc hátrány, 3. Aurelian Passeron (francia, Csíkszeredai Tusnád Cycling Team) 1:24 perc hátrány.
További helyezettek: 4. Luka Rakusa (Motomat Delo Revije, szlovén) 11 óra 41:50 perc, 5. Sosnitskiy Anatoliy (Kyiv Cycling Team Kolss, ukrán) 11:46:10, 6. Zelinka Ondrej (AC Sparta Praha, cseh) 11:46:44, 7. Koev Vladimir (Hemus 1896 Troyan, bolgár) 11:47:00, 8. Ugur Marmara (National Team of Turkey, török), 9. Martynenko Oleksandr (ISD Sport Donetsk, ukrán) 11:47:34, 10. Lengyel Tamás (magyar, Tusnád Cycling Team) 7:59 perc hátrány, 12. Szeghalmi Bálint (magyar, Tusnád Cycling Team) 11:26 perc hátrány, 24. Marcel Ternovsek (szlovén, Tusnád Cycling Team) 19:16 perc hátrány, 25. Novák Károly Eduárd (romániai, Tusnád Cycling Team) 19:17 perc hátrány, 26. Kiss Gergely (magyar, Tusnád Cycling Team) 20 perc 08 másodperc hátrány, 62. Serbán Albert Filon (romániai, Tusnád Cycling Team) 40:38 perc hátrány.
Csapatversenyben a Csíkszeredai Tusnád Cycling Team együttese bizonyult a legjobbnak, míg egyéniben – amint az látható – az ukrán Popkov nyerte az idei Székelyföld Kerékpáros Körversenyt. Az elsô kiírást, 2007-ben Remák Zoltán (P-Nivo Betonexpressz) nyerte, tavaly pedig a cseh Martin Hebik (Sparta Praha) diadalmaskodott. Az idei gyôztes az ukrán Popkov lett, így három különbözô nemzetiségű versenyzô büszkélkedhet a székely körverseny megnyerésével.
A csapatverseny végeredménye: 1. Tusnad Cycling Team 35 óra 20:38 perc, 2. AC Sparta Praha (cseh) 35:21:12, 3. Betonexpressz 2000 Limonta (magyar) 35:27:16, 4. Kyiv Cycling Team Kolss (ukrán) 35:28:37, 5. ISD Sport Donetsk (ukrán) 35:29:39.
A pontverseny végeredménye: 1. Zelinka Ondrej (AC Sparta Praha, cseh) 72 pont, 2. Aurelian Passeron (Tusnád Cycling Team, francia) 65 pont, 3. Sosnitskiy Anatoliy (Kyiv Cycling Team Kolss, ukrán) 42 pont, 4. Koev Vladimir (Hemus 1896 Troyan, bolgár) 40 pont, 5. Popkov Vitaliy (ISD Sport Donetsk, ukrán) 39 pont.
A legjobb hegyimenôk rangsora: 1. Luka Rakusa (Motomat Delo Revije, szlovén) 61 pont, 2. Cziráki István (Betonexpressz 2000 Limonta, magyar) 51 pont, 3-4. Passeron Aurelian (Tusnád Cycling Team, francia) és Popkov Vitaliy (ISD Sport Donetsk, ukrán) 48–48 pont, 5. Koev Vladimir (Hemus 1896 Troyan, bolgár) 30 pont.
* * *
Az amatôr verseny fô versenyszáma a nyílt csapatverseny volt. Három kategoriában egyéni megmérettetésre is sor került. A mezônyben egyetlen nô versenyzett. Eredmények. Egyéni U14-es korosztály (5 induló): 1. Gegô Hunor, 2. Görbe Botond, 3. Szakács Botond. U18 (3 induló): 1. Berszán Paul, 2. Bíró István, 3. Kristó Lóránt. 40 éven felüliek (13 induló): 1. Sárig Csaba, 2. Zsigmond Barna, 3. Török Imre.
* * *
Csapatverseny (7 induló együttes): 1. Kézdivásárhely (Papp Zoltán, Molnár Szabolcs, Pálházi Róbert, Rácz Levente Botond), 2. Popeye Team (Márton István, Végh Hunor, Barabás Lóránt, Kovács Dénes), 3. Ozzie (Koréh Elôd, Tôke Botond, Varga Zsolt, Lôrincz Dénes Sándor).
* * *
Az idei Székelyföld Kerékpáros Körverseny szervezôi: Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, Hargita Megyei Sportigazgatóság, Csíki Sportegylet. Társszervezôk: Hargita és Kovászna megye, valamint Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós megyei jogú városok önkormányzatai. Fôtámogató: Tusnád Ásványvíz Rt.
Jégkorong
Edzésben a Sportklub
Napi két-három edzéssel készül a szeptember 11-én rajtoló jégkorong MOL Ligára a Csíkszeredai Sportklub. A csapattal készül az öt HC Csíkszeredától átigazolt játékos: Fülöp Róbert, Molnár Zsolt, Virág Csanád, Mihály Ede és Bíró Ottó. A tavalyi idegenlégiósok közül Ordzovenszky-vel és Kozuch-hal hoszszabbítottak szerzôdést, ôk is már több napja a Vákár Lajos Műjégpályán edzenek. Próbaidôre szintén a Sportklubbal készül Basilides Tibor (Progym) és Veress István (Brassó). A Sportklub múlt heti edzésén látható volt Zabludovszkij is, azonban vele még semmilyen szerzôdést nem kötöttek, hogy szükség van vagy sem a játékosra, arról majd a svéd edzô dönt – nyilatkozta a Csíki Hírlapnak Ábrahám Elôd, a Sportklub igazgatója.
* * *
Lett hokisok a Sportklubnál. Próbajátékra két lettországi jégkorongozó érkezik a Csíkszeredai Sportklubhoz. A 27 éves Toms Bluks hátvédet játszik, a 25 éves Oleg Koreskovs pedig csatárt. Az elmúlt idényben mindketten a fehérorosz bajnokságban szerepeltek.
Jégkorong
Hetven játékvezetô készül az új évadra Dunaújvárosban
Ezen a hétvégén, augusztus 14–16. között, vagyis péntektôl vasárnapig tartja a 2009–2010-es évadra felkészítô edzôtáborát a Játékvezetôi Testület. A helyszín Dunaújváros lesz. A tervezett programról Árkovics Miklós, a JT elnöke készséggel tájékoztatta az icehockey.hu-t.
– Szakítva korábbi évek szokásaival, kifejezetten gyakorlatias edzôtáborra készülünk – mondta Árkovics Miklós. – Kérésünkre a házigazdák szerveztek egy utánpótlástornát, s ezen bíráskodunk majd. Különleges esemény lesz, hiszen ez alkalommal nem csak a csapatok cserélhetnek menet közben, hanem a játékvezetôk is váltani fogják egymást. Az a cél, hogy minden kolléga sípolhasson. A látottakat természetesen közösen értékeljük, megbeszéljük. Nem maradnak el ugyanakkor a hagyományos elôadások sem. Annyiban azonban e téren is változtattunk, hogy külsô elôadókat is hívtunk. A fizikai felkészülésrôl, például az Alba Volán 19 erônléti edzôje beszél majd, s vendégünk lesz a versenybíróság meg az edzôbizottság elnöke is. Eljönnek Dunaújvárosba a szövetség képviselôi is, az MJSZ ugyanis mentorprogramot indít. Ennek lényege, hogy a tapasztalt kollégák nem csak egyszer-egyszer látják el jó tanácsokkal a fiatalokat, hanem folyamatosan végigkísérik az évadjukat, együtt készülnek velük a meccsekre, megnézik a találkozókat, aztán pedig véleményezik a látottakat. Visszatérve az edzôtáborra: lesznek természetesen jeges és elméleti tesztek, s beszélünk az új szabálypontokról is. Ami a létszámot illeti: jelen állás szerint hetvenen gyűlünk össze a hét végén; a meghívottak között van egy szlovák – és a MOL Ligára – tekintettel – öt erdélyi játékvezetô is. Örömmel számolhatok be arról is, hogy a közelmúltban lezajlott játékvezetôi tanfolyamot sikerrel teljesítôk közül több mint húsz ifjú kezdô is ott lesz velünk Újvárosban.
Benedek Csaba gyergyószentmiklósi játékvezetôi megfigyelô a hírrel kapcsolatosan elmondta, hogy városunkból Máthé István és Péter Vilmos játékvezetôk vesznek részt a magyarországi felkészítôn. Hozzáfűzte továbbá, hogy – tudomása szerint – Csíkszeredából is csak két jégkorong- játékvezetô utazik Dunaújvárosba.
Jégkorong
Zöld koronggal mérkôztek
Marius Gliga a hét elején nyilvánosságra hozta, hogy a Román Jégkorong Szövetség belépett a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) doppingellenes programjába. A Román Jégkorong Szövetség technikai-igazgatója a következôket nyilatkozta:
– A finnországi Vierumakiban voltam, ahol a nemzetközi szövetség illetékesei ismertették a program részleteit. Miután hazatértem, megbeszéltem szakszövetségünk vezetôivel a program itthoni életbe ültetésének módozatait. A Csíkszeredában nemrég lezajlott edzô- és játékosképzésen ismertettem a nemzetközi program alapjait. Ez a kezdeményezés elsôsorban az ifjúsági korú jégkorongozókat célozza meg, s a Román Jégkorong Szövetség rögtön felkarolta, mert tudatában van fontosságának. Elsôsorban a fiatalokat azért próbálja ez a program megszólítani, mert ebben a korban a jégkorongozók többféle rossz irányú külsô hatásnak vannak kitéve. A fiatalok pedig könynyen útat engedhetnek a teljesítményfokozók csábításának.
Marius Gliga ugyanakkor elmondta, hogy a csíkszeredai felkészítô végén sorra került mérkôzések során zöld színű korongot használtak, ez a megnyilvánulás is része a nemzetközi szövetség programjának. A zöld szín ebben a programban, a szervezet tisztaságát jelképezi.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Kisasszony
Ezzel a 4 gyümölccsel fogyhatsz a leggyorsabban!
A gyümölcsökben dúskáló nyári idôszak a legalkalmasabb arra, hogy megtisztítsd szervezeted a felgyülemlett méreg- és salakanyagoktól.
Ismerd meg a szezon leghatásosabb béltisztítóit!
Közülük most csak néhányat emeltünk ki, mely kíméletesen és egészségesen járulhat hozzá eredményes béltakarító kúrádhoz. Ezek a gyümölcsök mindemellett felfrissítenek, energiát adnak, és az immunrendszered működését is támogatják.
Meggy
A lédús és fanyar meggy – melynek szezonja még mindig tart, szerencsés esetben pedig lefagyasztva akár télire is elteheted – friss nyári íze ellenállhatatlan. A meggy minimális zsír- és fehérjetartalommal bír, hiszen 78–82%-a csupán víz.
Tele van olyan értékes vitaminokkal, mint az A-, B1-, B2-, valamint B6-vitamin, illetve jelentôs mennyiségű – 10–15 mg – C-vitamint is tartalmaz. Továbbá folsavat, pantoténsavat, niacint, biotint és riboflavint is rejt magában. A benne található ásványi anyagok és nyomelemek közül említésre méltó a foszfor, a kalcium, a nátrium, a kobalt, valamint a rendkívül nagy mennyiségben jelen lévô vas és kálium.
Amellett, hogy serkenti emésztésedet, összetétele miatt kedvezôen hat a fogak és a csontok egészségére, illetve fejlôdésére is. A gyümölcs húsa, valamint a szárából készült teafôzet egyaránt tisztító, vízhajtó és méregtelenítô hatású. A színéért felelôs karotinoidok gyulladásgátló, fájdalomcsillapító erôvel bírnak. Ha napi negyed kilót fogyasztasz belôle, kimutathatóan csökken véred húgysavszintje, ugyanakkor az ízületi megbetegedésekre is kiváló ez a gyógymód.
Görögdinnye
A görögdinnye rendkívül hatásos az éhség és a szomjúság elűzésére, ugyanis több mint 90%-a vízbôl áll, kalóriaszegénysége ellenére mégis rendkívüli módon eltelít. Szénhidráttartalma sem túl magas, többnyire gyorsan felszívódó cukrok teszik ki, melyek arra jók, hogy szükség esetén hirtelen megdobják vércukorszintedet. Emellett emésztést gyorsító, méregtelenítô rostok is fellelhetôk benne.
Gyümölcshúsának pirosas színét nagyrészt színes antioxidánsainak köszönheti, ezért rákellenes hatásúnak is tartják. Emellett A-, B1-, B2- és rengeteg C-vitamin rejtôzik benne. Ásványi anyagai közül említésre méltó a vas, a kálium, a kalcium, a magnézium, a cink és a szelén. Nyári melegben kimondottan jó folyadékpótló. Mivel teltségérzetet kelt, kedvelt fogyókúrás ételnek számít, de érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott, mert puffaszt. Kiváló eszköz méregtelenítô kúrákhoz, valamint a vese és a hólyag átmosásához – akár vesekô, vesehomok esetén is
Tonhalas makaróni olajbogyóval
Hozzávalók: 1 nagy fej vöröshagyma, 1 konzerv paradicsom-sűrítmény, 1–2 gerezd fokhagyma, 1 marék fekete olívabogyó, 50 dkg makaróni, 2 tonhalkonzerv, só, bors, oregánó, sajt.
Elkészítés: A tésztát kifôzzük. Egy serpenyôben megpirítjuk a hagymát a fokhagymával, kevés olajon. Majd hozzáadjuk a paradicsomsűrítményt (ha van egész paradicsom, abból is belevághatunk egyet), kis vízzel hígítjuk. Ha rotyog, hozzáadjuk a két halkonzervet, megfűszerezzük, újra felforraljuk. Az immár elkészült szószt összekeverjük a tésztával, és egy jénai tálba tesszük (esetleg csepegtethetünk egy kis olajat a jénai aljára, hogy ne ragadjon le). Végül meghintjük az egészet egy marék olívabogyóval, és ízlés szerint sajtot reszelünk rá. Majd jó meleg sütôbe tesszük, amíg a sajt szép pirosra sül.
Egészség
A horkolásról
Talán nem is gondolnád, hogy a nyugodt és pihentetô alvás milyen fontos része a mindennapoknak. Az állandó kimerültség, a fáradékonyság sokszor a horkolás számlájára írható, de nem csak a horkoló fél szenvedhet ettôl, hanem az is, aki a hangzavartól nem tud pihenni.
A rendellenesség következtében sokan nyugtalanul alszanak, nyomottan ébrednek, napközben aluszékonyak, és képtelenek koncentrálni, illetve a munkájukban kifogástalanul teljesíteni. Ennek ellenére a horkolással kapcsolatban számos tévhit tartja magát, és csak kevesen ismerik – az éjszakai hangzavart leszámítva – egészségkárosító hatásait.
Nem örökletes, hanem egészségügyi probléma
Családon belül gyakran viccelôdnek azzal, hogy, ha a nagypapa nagy zajt csapott alvás közben, akkor az unoka sem lesz kivétel. Pedig tévedés, hogy a horkolás csak örökletes tulajdonság. Egészségügyi problémáról van szó, melynek hátterében az áll, hogy belégzéskor – valamilyen anatómiai akadály miatt – nem jut elegendô mennyiségű oxigén a véráramba és a létfontosságú szervekbe. Ennek a jelenségnek a leggyakoribb oka, hogy a torokban található és azt körülvevô izmok alvás közben túlságosan ellazulnak.
Ennek következtében a toroknyílás leszűkül, és ez akadályozza a légáramlást. Mivel a szervezet arra törekszik, hogy egyforma mennyiségű levegô áramoljon a tüdôbe, a belégzés gyorsasága növekszik. Megnô a nyomás a torokban, és a nyelvcsap, valamint a lágyíny vibrálni kezd. A hangot, amit ez a vibrálás okoz, hívják horkolásnak.
A horkolás megbetegít
Mivel a horkoló ember szervezete folyamatos oxigénhiánynyal küzd, képtelen regenerálódni, felkészülni a következô nap kihívásaira. Aggasztó – és kutatásokkal alátámasztott – tény, hogy a horkolók esetében több betegség kialakulásának is megnô a kockázata.
A magas vérnyomás, a szívinfarktus, az agyvérzés, az impotencia és a migrén egyaránt összefüggésbe hozható a horkolással. A torok körüli izmok túlzott ernyedésének akkor is nagy a valószínűsége, ha valaki ittasan szenderül álomra. A hatást csak fokozza, ha az illetô dohányos, hiszen a cigarettafüst miatt a torok nyálkahártyái megduzzadnak, ami szintén szűkíti a levegôjáratokat.
Gyógyszerek is okozhatják!
A sors furcsa fintora, hogy gyakran az alvási nehézségek – vagy a szorongásos, depresszív tünetek – csillapítására felírt mesterséges készítmények mellékhatásaként zendít rá valaki a nem túl kellemes harsonára. Miközben abba az álomba ringatja magát, hogy a nyugtató- és altatószerek – Andaxin, Elenium, Szeduxen, Rudotel, Xanax – szedésekor megszűnnek az alvási nehézségek, épp ellentétes eredményt ér el. A már említett torok körüli izmok tónusa a narkotikumok hatására csökken, minek következménye lehet a nyugodt szuszogást felváltó, elviselhetetlen hangzavar.
Halálos lehet!
A rendkívül hangos horkolással, fuldoklással és a horkolások közötti hosszú légzésszünetekkel járó betegséget alvási apnoénak hívják. A hosszú másodpercekig is eltartó oxigénhiányos állapot egy éjszaka alatt akár ötvenszer is megismétlôdhet, és fokozott terhelést jelent a szervezetnek. Ilyenkor ugyanis a garatizmok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy összetapadnak, és csak a mellkas erôlködô mozgásának hatására – egy nagy horkantás kíséretében – nyílnak szét. A többnyire alkati adottságokra – szűkebb garat, hátraugró állkapocs, túlsúly – visszavezethetô rendellenesség súlyos agyi, szív- és keringési zavarokat okozhat. A betegség gyakori szövôdménye a magas vérnyomás is.
Horoszkóp
augusztus 13 – 19.
KOS (III.21-IV.20.)
Intenzív érzelmeit elfojtja, vagy elrejti, mert döntéseit többnyire nem megérzéseire, ösztöneire hallgatva, hanem kizárólag észérvek alapján hozza. Az átlag Kos erôs szervezetű, elég gyorsan túlteszi magát a kisebb nyavalyákon.
BIKA (IV.21-V.20)
A Bika igényli a szeretetet, a szerelmet, elég sokáig ôszintén viszonozza is. De ha megcsalják, egy életen át nem képes elfelejteni a történteket. Kedvesének nem árt tudni, hogy az egyhangú hétköznapok gyorsan kiábrándítják a Bika szülöttet.
IKREK (V.21-VI.21.)
Az Ikrek mindkét neme titokzatos egyéniség. Vonzerejével gyorsan tud csábítani. Váratlanul toppan be, hirtelen tűnik el. Mindezt ösztönösen teszi, hogy tudatosan felhívja magára a figyelmet. Túlhajtott agyműködése miatt néha nehezére esik ellazulni.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Fantáziadús szeretô, ezért társával hosszú távon is izgalmas maradhat kapcsolatuk. Sok energiát fordít arra, hogy a családi életben elôforduló összezördüléseket mielôbb elsimítsa.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Alapos ember, akinek a tanácsaira érdemes odafigyelni, kikérni a véleményét, mert gyakorlatiasan jó észjárású. Intelligenciát igénylô kérdésekrôl kiválóan lehet vele beszélgetni, szinte mindenhez hozzá tud szólni.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Lassan oldódik fel egy kapcsolatban. Csak akkor olvad a jég, ha megbizonyosodott partnere szerelmérôl, hűségérôl. Ha jól érzi magát a kötelékben, akkor szinte bármire hajlandó a másikért. Szűz feleség remek háziasszony, aki rendkívüli precizitással teszi a dolgát.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Nincs túl jó passzban, gyakran támad nézeteltérése kedvesével, vagy éppen életmódjával elégedetlen. Ne tűrjön passzívan, legyen bátorsága változtatni a dolgokon! Ha ingatlanvásárláson töri a fejét, essen neki az ajánlatoknak.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Javában zajlik az élet Ön körül, hirtelen minden beindult, beleértve üzleti, és magánéletét egyaránt. Remek lehetôségek közül válogathat, csak ne feledkezzen meg a dolgok racionális szemszögérôl! Legyen tekintettel érdekeire is.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Kockázatos idôszak elé néz. Döntésével hosszú távra befolyásolhatja mások jövôjét. Ne legyen meggondolatlan, vegyen sorra minden lehetôséget, gondolja végig a választ még egyszer! Bátran hagyatkozhat családtagjai tapasztalataira is! Kedvese kissé elégedetlen a jelenlegi húzós idôbeosztásával.
BAK (XII.23-I.20.)
Minden körülmény adott ahhoz, hogy végre valami maradandót alkosson, de túlságosan fáradtnak érzi magát. Tény, hogy sok macerával jár egy komoly terv megvalósítása, de a cél érdekében ezt is vállalnia kell! Szedje össze magát!
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Váratlan, mégis kellemes meglepetésben lehet része. A sors kegyeltjeként találkozhat valakivel, aki nagy hatást gyakorol Önre, ráadásul a szimpátia kölcsönös. Amennyiben Ön házas, vagy kapcsolatban él, jól gondolja meg ezt a lépést!
HALAK (II. 18-III 20.)
Megcsapta a változás szele, ráadásul lelkes segítôkre is talál, akik támogatják az új helyzetben. Legyen optimista, most minden oka megvan erre! Munkahelyén elismerésre számíthat, de a magánéletében még akad javítanivaló!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? – kérdezi a tanárnô.
Móricka jelentkezik:
– Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.
* * *
Turisták látogatnak el a Louvre-ba, és megállnak egy egyiptomi múmia elôtt.
– Szerinted mit jelent az, hogy 1437. AV. B.C.? – kérdi az egyik.
– Biztosan annak a rendszáma, aki elütötte.
* * *
– Milyen volt a nyaralás?
– Borzalmas, egész végig esett az esô.
– Azért egész jól lebarnultál!
– Az csak a rozsda...
* * *
Két cigány beszélget a kocsikról:
– Képzeld, vettem egy Daewoo-t.
– Tényleg? És mikor?
– Tegnap még a „szomszédévút”.
* * *
– Apu! Mi az a kolibri?
– Az? Az egy... különleges halfajta.
– Hal? De hát itt azt írják, hogy a kolibri virágról virágra száll.
– Látod, most már azt is tudod, hogy miért különleges! ''
* * *
Tudtad, hogy van egy program, amelyik megjegyez minden billentyű leütést?
– Tényleg? És mi a neve?
– Word.
* * *
Egy krumpli nagy sebességgel fut Romániában, mert üldözik, meg akarják ôt enni. Egyszer csak találkozik a Pick szalámival, aki épp egy függôágyban pihen az erdô szélén. Odarohan a krumpli hozzá:
– Szaladj, mert téged is megesznek a románok!
Erre a Pick szalámi:
– Ugyan már. Engem itt nem ismernek...
* * *
Egy újdonsült házaspár nászútra megy egy elegáns hotelbe. Az ifjú ara az elsô napon kora reggel elhagyja a szállodát. Nemsokkal utána lejön a férfi, csomagokkal együtt és szól a portásnak:
– Kijelentkezem.
– Na és a kedves felesége, miért ment el már kora reggel?
– Elhagyott.
– Nahát, talán nem sikerült jól a tegnap éjszaka?
– De, ez volt életem legjobb éjszakája.
– Akkor miért ment el a felesége?
– Mert a szobalánnyal voltam.
* * *
Egy férfi nagyon utálja a felesége macskáját és elhatározza, hogy megszabadul tôle. Beteszi a kocsijába, és elhajt vele 10
utcával messzébb, ott kiteszi a parkban és hazahajt. Épp hogy hazaér látja, hogy a macska kényelmesen ballag fel a lakásuk lépcsôjén. Másnap elviszi 30 utcával messzébbre, de mire hazaér, a macska is otthon van. Következô nap elvezet 30 km-rel messzébbre, lefordul egy országútra, majd egy mellékúton is megy még össze-vissza vagy 10 km-t. Itt bemegy egy erdôbe és kiteszi a macskát.
Néhány óra múlva cseng a feleség telefonja:
– Marcsi, otthon van a macska?
– Igen, itthon.
– Add neki a telefont, teljesen eltévedtem, és meg akarom kérdezni tôle a hazafelé vezetô utat!
* * *
– Melyik a világ legvillamosítottabb országa?
– Románia. Nagy a feszültség, de kicsi az ellenállás.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2009
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|