Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2009.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Politikai tél
Olyan hiányérzetem van. Mint tyúkok a korai sötétre, teljesen elült városunkban a politikai élet. Nincsenek nagy fogadalmak, ígéretek, hôzöngések. A nagylendületű kampányidôszakhoz képest tényleg semmi sem történik. Pedig még helyenként fellelhetôek a plakátok, kiáltványok, felhívások nyomai falakon, kerteken. Még most is szíven ütnek azok a jelmondatok. Szép, választékos ez a magyar nyelv, még akkor is, ha sokan sokszor csak kihasználják anyanyelvünk bôséges szókincsét. Igen, a szavakat cselekedetek kellene kövessék, de már megszokhattuk, hogy – tisztelet a kevés kivételnek – ékesen szóló, elirodalmiasodott politikai epigonjaink vannak, akik a tettek mezején nem szeretnek bizonyítani, de annál jobban imádnak ígérgetni, mesélgetni, nagyokat lódítani. Most, ugyebár nem a nagyotmondások ideje van, most pillanatnyilag holtidôszakot élünk, már ami a helyi politikát illeti.
Na jó, a minap megdicsérték városunkat, hogy a környék legminôségibb turkálós áruja, valamint a legtöbb csillagos turkálósruha-árudája nálunk található. Mi? Azért ez nem semmi! Ha nem tudnám, hogy ez csak burkolt köszönöm szépen egy valamikori politikai kampánytámogatásért, akkor akár örvendhetnék is neki... De nem, azért mégsem akarok városomra a mások letett minôségi cuccai miatt büszke lenni. Szóval, az idén csak ennyi politikai vonatkozású történést jegyezhetünk, s az is rejtett reklám, csatolt hála.
A kikeletig még sok van, és ez az enyhén tavaszba hajló, félresikeredô tél az összes sáros egyhangúságával együtt mély nyomot hagy mindenkiben. Csend van, mint atomháború után, politikusaink többnyire a sebeik nyalogatásával vannak elfoglalva, vagy jól fizetô pozíciók kiudvarolásával próbálnak szinten maradni. Felsô szinten.
Mostanában senki nem jön világmegváltó tervekkel, senki nem akarja uniós szintre emelni a vidéket, senki nem akarja megvalósítani a kampányidôszak alatt sokat hangoztatott, elméletben szépen kigondolt gazdasági stratégiákat. Pedig nagy kár veszni hagyni azt a rengeteg ötletet. Nagy kár cserben hagyni a választókat, akik lényegében sokadszorra is megtették kötelességüket. S azok a nagy esküdözések, fogadalmak összefogásról, egyesülésrôl, támogatásról, szimpátiáról, empátiáról, utópiáról, mintha csak egy bizonyos pillanatról szóltak volna. Ugye, nem igaz? Ugyanis most rengeteg együttérzésre lenne szükségünk. Most, mikor télvíz idején hatalomfitogtatásból elzárják a gázt. Most, mikor uniós szabványokra hivatkozva ellenôrizni fogják telefonbeszélgetéseinket, elektronikus levelezéseinket. Most, mikor az új személyigazolványokba, útlevelekbe, hajtási engedélyekbe egy elektronikus csipet tesznek ezentúl, amely személyi adataink teljes tárát tartalmazza: kép, ujjlenyomat, közlekedési szabályok áthágása, büntetett elôélet, egészségügyi állapot, anyagi helyzet stb. A csipek segítségével mindenkit azonosítani lehet, mikor, hol tartózkodik. Íme, az orwelli Nagy Testvér életre kel. A jóhiszemű állampolgárnak, nekünk pedig személyes jogainkat sértik. Úgy látszik, divat lett a turkálás, mert sokan fognak turkálni magánéletünkben, sôt, már gondolatainkban is. Csak azt remélhetjük, hogy minôséginek ítélik meg.
Ábrahám Imre
Rendkívüli tanácsülés
2009/65. RENDELET
a Helyi Tanács rendkívüli ülésének összehívásáról
Gyergyószentmiklós megyei jogú város polgármestere,
a 2001/215-ös újraközölt, módosított és kiegészített, Helyi Közigazgatási Törvény 39.
szakasza, (2.), (3.) bekezdések, valamint a 68. és a 115./ (1), a), szakaszai értelmében,
ELRENDELI:
1. SZAKASZ – A Helyi Tanács összehívását rendes ülésre, 2009. január 30-án, 13.00 órára, a helyi tanács gyűléstermébe, javasolva a következô napirendi pontokat:
1.) A helyi tanács 2009. január 16-án tartott rendkívüli ülése jegyzôkönyvének jóváhagyása;
2.) Határozattervezet a helyi tanács februári ülése elnökének megválasztásáról;
3.) Határozattervezet a „Közvilágítás” közszolgáltatási tevékenység Szervezési és működési szabályzatának, valamint tenderfüzetének jóváhagyásáról;
4.) Határozattervezet Gyergyószentmiklós köztisztasági tevékenysége létrehozásáról, valamint e tevékenység Szervezési és működési szabályzata jóváhagyásáról;
5.) Határozattervezet a lakosságnak szolgáltatott hôenergia árának jóváhagyásáról, 2009. január 1-tôl;
6.) Határozattervezet népszavazás megszervezésérôl, amely a gyergyószentmiklósi állampolgárokat arról kérdezi meg, hogy egyetértenek-e Hargita megye területi elhatárolásának módosításával a „Székelyföld autonómia-statútuma” törvénytervezet szerint;
7.) Határozattervezet 16 m2 terület ingyenes használatba adásáról;
8.) Határozattervezet egy bizottság létrehozásáról, Gyergyószentmiklós fűtéshálózatának rehabilitálása beruházás kivizsgálására és elemzésére;
9.) Határozattervezet az 1999/2223-as tartós bérbeadási szerzôdés módosításáról, egy kiegészítô irattal;
10.) Határozattervezet a 2004/8230-as bérleti szerzôdés módosításáról, egy kiegészítô irattal;
11.) Határozattervezet két kulturális intézmény összevonásáról – a művelôdési központ beolvasztása a Figura Stúdió Színház intézménybe;
12.) Határozattervezet egy új utca elnevezésérôl Muskátli névre;
13.) Határozattervezet egy részleges városrendezési terv véleményezésérôl – Kaufland bevásárlóközpont építésére a Testvériség sugárút mentén;
14.) Határozattervezet elvi beleegyezésrôl a hôenergia-szolgáltatás módozatáról Gyergyószentmiklós városban;
15.) Határozattervezet két tömbház építésérôl a Testvériség sugárút mentén, fiatalok részére, az Országos Lakásügynökség által;
16.) Határozattervezet egy bizottság létrehozásáról a szociális lakások igénylésére letett kérések elbírálására;
17.) Határozattervezet szociális lakások építésérôl a gyergyószentmiklósi roma közösség részére;
18.) Határozattervezet az Országos Lakásügynökség által a fiatalok részére épített lakások elosztási szempontjainak jóváhagyásáról;
19.) Kérdések, interpellációk.
2. SZAKASZ – A jelen rendelet végrehajtásával Gyergyószentmiklós jegyzôjét bízza meg.
3. SZAKASZ – A jelen rendeletet kifüggesztés által hozzák a lakosság tudomására, valamint a mass-médián keresztül, és kiközlôdik:
– a helyi tanácsosoknak,
– Hargita Megye Prefektusi Hivatalának.
Gyergyószentmiklós, 2009. január 23.
Mezei János polgármester, ellenjegyzi Nagy István – jegyzô
Visszapillantó (4.)
Amint már említettem, csak néhány szám áll rendelkezésünkre a Csíkvármegye 1919-ben megjelent számaiból. Most a február 23-i lapból idézünk:
„A magyarok bizzanak Wilsonban
Amerikai békedelegátus Magyarország helyzetérôl
George Herron, amerikai politikus, Wilson jóbarátja, egy magyar újságírói kérdésre, hogy van-e tudomása Magyarország mai helyzetérôl, így felelt:
– Annyira ismerem a mai helyzetet, amennyiben felvilágosítást kaptam Jászi Oszkártól, Ignotustól, Manheimtôl és Windisgratz hercegtôl, akik vázolták nekem a háború elôtti és a mostani Magyarország állapotát és elmondták követeléseiket a cseh-szlovákokkal, a jugoszlávokkal és a románokkal szemben.
– Van- e esélyünk arra – kérdezte az újságíró –, hogy Wilsonnak és az amerikai bizottság hangulatát megnyerhetjük a magunk számára?
Herron a kérdésre ezeket válaszolta:
– Nem vághatok a béketárgyalás állásfoglalása, vagy határozatai elé. Csak egyet mondhatok, hogy a magyarok bizzanak Wilson igazságérzetében. Az elnök minden küzdelmen és vitán keresztül érvényre fogja juttatni elveit. Nem nyilatkozom a békekonferencián történtekrôl, de egy bizonyos, hogy a konferencia létrehozza a nemzetek szövetségét és ki fogja pusztítani a világból a háborút. A világ minden népének az a rendeltetése, hogy véget vessenek a világ elmúlt uralkodási rendjének. A békekonferencia tudatában van ennek a rendeltetésnek. Ezt az alapelvet fogja alkalmazni bizonyára a magyarság kérdésében is.
Tudni kell, hogy a területi kérdéseket elôbb csak általánosságban intézik el, és a részletek, a határvonalak megállapítása csak késôbb következik. Külön bizottságot küldenek ki a kérdés tanulmányozására és rendezésére. E bizottság még nem alakult meg, de megalakulása már csak rövid idô kérdése. – Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy minden, ami a magyar kérdésre vonatkozik, már teljes részletességgel Wilson elôtt van és az amerikai békebizottság, amely egy pillanatra sem szünteti meg ennek a kérdésnek a tanulmányozását, a legjobb intenciókkal arra törekszik, hogy igazságot szolgáltasson.”
Erre mondják: „És lôn.”
Akkor a liszthiány okozta a megye és a városvezetés számára a legnagyobb gondot:
„Liszthiány vármegyeszerte. Csíkvármegye vezetôsége mindent megtett a közönség lisztellátásának biztosítására, ezideig semmiféle eredményt nem sikerült elérni. Több tisztviselô hetekig utazott Nagyszebenbe, Marosvásárhelyre és Budapestre, liszt azonban mai napig sem érkezett. Ilyen súlyos helyzetben lakosságunk még nem volt. – Ha hamarosan liszt nem érkezik, úgy városunkban – hol januárra is már csak fél hóra kapott lisztet a lakosság és februárra még semmit sem – az egész vármegyében éhinség fog bekövetkezni.”
Ez a hír sem 2009-es!
„Lesznek hústalan napok? Hír szerint a marhaállomány nagymérvű csökkenésére való tekintettel, a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy újból bevezeti a hústalan napokat. Állítólag két hústalan nap lesz egy héten, mint azelôtt volt.”
Wilson ide, határok oda:
A brassói államépítészeti hivatalt átvették a románok. Bancsilla J. mérnökkari ezredes és Dusoiu Miklós építész a brassói államépítészeti hivatal vezetését Jüttner Kálmán műszaki fôtanácsostól átvették. A brassói államépítészeti hivatal hatásköre Brassó, Fogaras, Háromszék, Csík, Udvarhely és Nagyküküllô vármegyékre terjed.”
A lap vezércikke Társadalmi kötelezettségeink címmel a tennivalókat is megfogalmazza, közülük három örökérvényű: … félretéve minden személyi vagy családi érdeket – egyedül a fôérdeket kell szem elôtt tartani. (…) Anyagi téren pedig arra kell törekednie minden jóakaratú polgárnak, hogy mindenki dolgozzék. (…) Szálljunk magunkba, embereljük meg magunkat s igazi keresztény érzésbôl kifolyólag szeressük, becsüljük meg egymást.”
Szemlézi: Bajna György
Turkálókat ellenôriztek
Az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság programja alapján az illetékesek január 12–23-a között ellenôrizték a törvények betartását a használt ruhák és textíliák árusítása, kereskedelme és forgalmazása, valamint ingyenes szétosztása tekintetében. Dr. Weil Gyula a megyei fogyasztóvédelem igazgatója az ellenôrzésekrôl tájékoztatott. Megtudtuk, 13 ilyen kereskedelmi egységet ellenôriztek a megyében, és tizenkét esetben kihágást állapítottak meg. A tapasztaltak tükrében: nem volt havi nyilvántartás, az áru összetevôit nem tüntették fel, nem voltak jól kiolvashatóak az árcímkék, a termékrôl hiányzott a román nyelvű felirat, nem volt tábla a fogyasztóvédelem ingyenes hívószámával stb.
Azt is megtudtuk, a megye területén hét esetben pénzbírságot róttak ki összesen 14 100 lej értékben.
Rancz Enikô
Lakossági fórum
Ki költözzön el?
Panasz, panasz, panasz – röviden így foglalható össze a január 20-án tartott lakossági fórum. A tanácskozást Mezei János polgármester hívta össze azzal a céllal, hogy szembesítse és tárgyalásra késztesse a Rákóczi és a Tölgyfa utca lakosait. Az elmúlt években számos roma család költözött a város központjának közelében levô utcákba, azóta számtalan panasz érkezett az „ôslakosoktól”. A roma családok lovakat tartanak, szemét és trágya lepi el udvaraikat és a környéket, háztartási szemetüket átdobálják a szomszédok kertjébe, rendszeresen ellopják a szomszédok kertjében található terményt és gyümölcsöt, de több alkalommal tettlegességre is sor került – állítják a két utca lakosai. A jelenlevô romák szerint az állítások némelyike valós, mások valótlanok. Szerintük a magyar szomszédok nem tudják elfogadni azt, hogy romák költöztek melléjük. A panasztevô idôsek akár azt is vállalnák, hogy elköltözzenek otthonukból. Mint mondják „képtelenség a romák mellett élni”, félnek kimenni a házból, rettegésben tartják a gyakran verekedésre is kapható szomszédok. Összegezve: a közbiztonság fogalma a Rákóczi és a Tölgyfa utcákban csak kívánt állapot.
Mezei János polgármester korábbi látogatásai során személyesen is megtapasztalta a helyzetet. A városvezetô hangsúlyozta: többé nem fogadja azokat a panaszosokat, akik a fórumon nem vettek részt, mivel ott lehetôség lett volna tisztázni a helyzetet.
Egy fecske nem csinál tavaszt – tartja a mondás. Egy fórum nem oldja meg a helyzetet – tehetnénk hozzá. Reményre ad okot viszont az, hogy szóbeli megegyezés született: a rendôrség munkatársa rendszeresen fog járôrözni az említett városrészen. A romák pedig ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy megpróbálják betartani az együttéléshez szükséges feltételeket. A polgármester pedig bizottságot alakít, ennek feladata lesz a helyszínen, házról házra járva elemezni a kialakult helyzetet, és megoldást találni a környék biztonságosabbá tételére.
A tanácskozás végén Cristi Husanu rendôrt kérdeztük.
– Hogyan történhet meg mindez a rendôrség közvetlen közelében?
– Ezek a házak nem a rendôrség mellett vannak, hanem 50 méternyire tôle. Ismerjük, a rendôrség ismeri a helyzetet, minden egyes részletével tisztában vagyunk. Több mint 10 feljelentést tettek le az itt lakók, két bűnvádi eljárás is indult. A törvényes keretek között járunk el, nem xenofób, diszkriminatív módszereket alkalmazunk. Megtettük a kötelességünket, csakhogy az emberek nem szeretik, hogy cigányok mellett kell élniük. Ez az ô problémájuk. Meg kell érteniük, hogy lehet magyar, cigány, román, akkor is együtt kell élniük.
– Nem jelent magántulajdon-sértést, ha a cigányok bemennek a szomszéd udvarára gyümölcsöt lopni, vagy bármi másért?
– Jogi szempontból lehet, hogy azt jelenti, de ha mindenkit feljelentenének, aki gyümölcsöt lop, akkor a bíróságok tele lennének. Ismerjük a helyzetet. Hozzám is jöttek, második alkalommal adtam nekik magamtól, és többé nem loptak. Nem ez a baj, hanem az, hogy nem kommunikálnak egymással. A cigányok is megelégelték, hogy a rendôrséghez tesznek panaszt. Miért nem próbálják megoldani egymás között? Miért nem mondják a szemükbe, ha valami gondjuk van?
Csata Orsolya
Mit tehet a rendszeresen fizetô?
A tavaly augusztusi gázelzárás után a múlt pénteken több órára elzárták a gázcsapot. Kifizetetlen számlák állnak a háttérben. De nem minden tömbházlakó rossz fizetô. Mit tehet az a fogyasztó, aki rendszeresen kifizeti számláit? – vetôdött fel a kérdés. A fogyasztóvédôk Hargita megyei igazgatóját, dr. Weil Gyulát arról kérdeztük, mit tehet a rendszeresen fizetô fogyasztó, ha akadozik, vagy szünetel a szolgáltatás.
– Alapvetôen bármely magánszemély, mint fogyasztó, fordulhat a fogyasztóvédelemhez panaszszal, ha vele szemben egy cég nem teljesíti a vállalt kötelezettségeit, feltéve, ha ô maga teljesítette.
Gyergyószentmiklóson azonban van egy más helyzet is a közművel kapcsolatban. Nincsenek megalakulva a lakószövetségek, amint a törvény kéri!
A lakosok ugyanis – a tömbházban lakók – panaszaikkal a lakószövetséghez kell forduljanak, és az kell megoldja. Minden városban a hivatalnál kell legyen egy, a lakószövetségesek panaszait intézô személy... ilyen szintén nincs Szentmiklóson.
Lépéseket már tettek a Bucsin és Virág negyedekben a lakók annak érdekében, hogy alakuljon lakótársulás, de a pénteki szolgáltatás-megszakítás kapcsán, esetleg hasonló esetek közös orvoslásáig még hosszú az út. Szentmiklóson más szelek fújnak, talán bátrabb lépésekkel követelhetnénk jogainkat, viszont a kötelezettségek betartása elengedhetetlen.
Baricz-Tamás Imola
A közös ló…
Nem fér meg egy házban a gyergyói kultúra
Nem felhôtlen a kapcsolat a polgármesteri hivatal által működtetett két kulturális tevékenységet folytató intézmény között. A Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ és a Figura Stúdió Színház egy fedél alatt működik immár több éve. Az utóbbi idôben pedig egyre inkább elmérgesedett a hangulat. Nemrég szárnyra kapott a hír, miszerint a színház venné át a teljes művelôdési házat. Ennek jártunk utána.
Barti Tihamért, a központ gazdasági igazgatóját, Kolcsár Bélát, a művészeti igazgatót, valamint Béres László színházigazgatót kerestük meg.
Barti Tihamér elmondta, nemrég egy bizottsági ülést hívtak össze, melyen tárgyaltak errôl, lévén gazdasági és kulturális bizottság ült össze, jó néven vette volna, hogy, mint a ház gazdasági igazgatóját, meghívják a tárgyalásra, de nem így történt, Kolcsár Bélát és Béres Lászlót hívták csak meg. Kolcsár Béla az ott tárgyaltakról is szólt. Elmondta, a két intézmény közötti kapcsolatról, nézeteltérésekrôl érdeklôdtek. Szerinte nem a két intézmény között van nézetkülönbség, csupán az igazgatók között.
– Egy épületben működünk, s lehetne működni, csak kompromisszum, alkalmazkodás kérdése. Az elmúlt fél évben talán több alkalmat kellett volna keríteni arra, hogy végigbeszéljük a problémákat. Erre egy meghallgatás nem elég, vélte Kolcsár, majd sorolta a tavalyi évben az általuk szervezett rendezvényeket. 107 rendezvényt szerveztek a közművelôdést szolgáló intézményben.
Barti a ház gazdasági helyzetérôl szólt, kiemelve azt, hogy az összeg, melyet a költségvetésben jóváhagynak, nem elég a ház fenntartására, hozzá kell tenniük a saját bevételüket, az önrészt. Az év elején vállaltakat teljesítették 2008-ban. A gazdasági igazgató arról is beszámolt, hogy 13 teremben van a Figura Stúdió Színház, és a központ fizeti a víz-, villanyfogyasztást, a fűtést stb.
– Ezek nem a színház gondjai, ez a mi gondunk. Csak egy példát mondok: nem egészen gazdaságos, hogy körülbelül húsz embernek a nagy színháztermet fűtsük. Oda kell figyelnünk, hiszen a költséget mi fizetjük. Egy jogi személyt beolvasztani egy másik jogi személybe, közben egy intézményt megszüntetni, errôl van szó, és ez nem egy olyan kaliberű dolog, amelyrôl rövid idôn belül dönt a tanácstestület. Különösen, ha nincsenek eléggé informálva a testületi tagok. A pénteki ülésen napirenden szerepel az errôl szóló határozattervezet.
Barti elzárkózik attól, hogy esetleg azért történne mindez, mert a városi RMDSZ elnöke is egyben.
Összeházasították a színházat és a művelôdési házat. Rendszeresen hallani nézeteltérésekrôl. Az önkormányzat meg kívánja oldani a problémát. Hogy merre alakul és miért, Béres László színházigazgatót kérdeztük.
– A konfliktus oka az, hogy több éve egy épületben működik két intézmény, nem felhôtlen a viszony. Igazából nincsenek megfelelô körülmények. Az épületben hideg van, és nagyon sok esetben rendetlenség van, a programok nincsenek egyeztetve, valamitôl nem működik ez az együttélés. Több éve a színészek úgy próbálnak a színpadon, hogy fáznak, és e közben a ház fűtése és takarítása a művelôdési központ feladatkörébe tartozik. Ilyen jellegű költségekre a színház nem kap pénzt, az irodákban, a színházteremben hideg van. Nemcsak a színészek, a nézôk is fáznak a mi elôadásainkon, erre kaptunk többször visszajelzést. A hideg miatt maradtak el elôadások is, legutóbb január 7-én kellett elhalasztanunk az elôadást. A próbákat a hideg miatt nem lehetett megtartani. A mellékhelyiségekrôl pedig annyit, hogy a dédai vasútállomáson jobb állapotok vannak, mint a művelôdési központban.
Béres László egy 2001 decemberébôl származó nyilatkozatot is ismertetett, melyben több aláíró vágya az, hogy a színház vegye át a művelôdési ház adminisztrálását. Majd egy 2004 februárban keltezettet, mely szintén az átvételrôl értekezik. (Szerk. megj.: A Figura Stúdió Színház 2005 ôszén kötlözött a művelôdési ház épületébe.) És egy frisset is, melyet ez év január 6-án iktattak a polgármesternek címezve, és melyben kiemelve ez áll:
„Ezeket a problémákat mindeddig igyekeztünk a két intézmény között megoldani, de az utóbbi hónapok azt bizonyítják, hogy semmilyen szóbeli vagy írásbeli megegyezés nem vezet célra. Nem érezzük azt, hogy valódi gondnoka lenne az épületnek, hiszen folyamatosan kitakarítatlan, fűtetlen termek, folyósók, bezárt vécék várják az itt dolgozókat és az idelátogatókat.” Ezért fordulunk a város vezetôségéhez, hogy vessen véget ennek az állapotnak, és tegye lehetôvé, hogy a Figura Stúdió Színház Társulata emberséges körülmények között dolgozhasson.”
E városvezetésnek intézett kérés alapján született a határozattervezet, melyet pénteken tárgyal a testület. A tervezetben a két intézmény eggyé olvasztását jelölik meg, tisztségjegyzéket is csatolva a napirendi ponthoz.
Az igazgatónál a jelenlegi színházigazgatóra utaló megnevezés van. Béres Lászlót arról kérdeztük, elvállalná-e ezt a feladatot.
– Igen, a szükség, a kényszer rávisz arra, úgy gondolom, mi jobban tudnánk igazgatni.
Béres továbbá a házban már nem működô társulatokat is sorolta, a városban működô kórusokat, a játszóházat is említve, majd kitért a közösen szervezett március 15-re. Továbbá a színház működését szabályzó törvényrôl is szólt.
A döntéshozók ismerik-e a részleteket ahhoz, hogy pénteken, úgymond, bölcs döntést hozzanak, kérdeztük Béres Lászlót, aki elmondta, nem tudja, voltak ugyan találkozások, beszélgetések tanácsosokkal, ahol próbálta vázolni a helyzetet, de csak reméli, hogy jó döntés születik.
Baricz-Tamás Imola
Egy „gázelzárás” margójára
A korai tavasz ellenére sokunkban meghűlt a vér múlt pénteken: a híresztelések beigazolódtak, a Hargita Gáz Rt. elzárta a kazánházak gázcsapját. Kissé túlhaladott, de mégis érdemes végigkövetni a történetet. Tanulságos. Olvasómat arra kérem, ne a hírt keresse a műfajilag (sajnos) beazonosíthatatlan írásomban, hanem próbáljon a tények, nyilatkozatok mögé kukucskálni (velem együtt) és keresni a cselekedetek okait.
11 óra: a Hargita Gáz Rt. kommunikációs menedzsere, Bálint Kinga, kollégái kíséretében a Bucsin negyedi kazánházhoz érkezik. Elzárják a gázcsapot.
A szolgáltatócég képviselôje így nyilatkozik:
– Azért jöttem el ma személyesen, remélve, azt tudom mondani a Hargita Gáz Rt. alkalmazottainak, hogy lefújjuk ezt a drasztikus megmozdulást. Sajnos, erre nem kaptunk utasítást, megegyezés még nem született. Nyitottak vagyunk minden tárgyalásra, és a szociális érdekeket is figyelembe vesszük, és a lehetô legjobb megoldást keressük. Jelenleg a közüzem tartozása 1 845 366 lej, reméljük, hogy ki tudunk egyezni. Mindenki tudja, hogy a nyáron már volt egy ilyen akció az adósságok miatt. Ennek kapcsán született egy megegyezés az önkormányzat és a cég között, amely azt tartalmazta, hogy a felhalmozott tartozást átütemezzük. Ez 2009 áprilisában járna le, addig kell kifizetni a felhalmozott adósságot. Ennek feltétele volt, hogy a havi számlákat napirenden kifizetik. Ezt az önkormányzat felvállalta, a közüzem felvállalta, de nem tartotta be. Tehát a megegyezés semmisnek tekinthetô.
Szôcs Tivadar, a közüzem igazgatója:
– Nehezen tudom elhinni, hogy ez megtörtént. Reménykedtem, hogy mégiscsak találunk megoldást. Kérjük a lakosságtól az elnézést. Remélem, hogy nem lesz hosszas az elzárás, hanem egy-két napon belül letisztázódnak a dolgok, és új egyezmény születik. Minden erôfeszítésünket összeszedtük, megpróbáltuk a számlák ellenértékét a lakosoktól begyűjteni, ennek érdekében még szombaton is nyitva lesz az iroda, megkétszereztük a helyszíni begyűjtôk számát is. A Hargita Gáz Rt. felé a novemberi számlákat kifizettük, a decemberi számla egy részét is törlesztettük. Az egyezség alapján azonban a decemberi számlát február 5-ig kell kifizetnünk, ez áll a szerzôdésben. Ellenben három hetet késtünk a novemberi számla fizetésével, ami miatt az egyezség megszűnt. Mi reméltük, hogy megértést találunk, hiszen 0,1%-os kamatot fizetünk minden napra és ez egy olyan összeg, ami az elmúlt évben halmozódott fel. Természetesen meg kell adni, de szerintem nem január 23-án kell a csapot elzárni. A közüzem továbbra is szeretne együttműködni a Hargita Gáz Rt-vel. Ugyanakkor fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy be kell gyűjteni a lakosoktól is a pénzt. Egyszerűnek tűnik, de sajnos, gyakorlatilag nem lehet egyedül azt a lakrészt kikötni, ahol nem fizetnek. Ezért kollektív büntetésben van részünk. Felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy törlesszék hátralékaikat!
A hír hallatán sokan azonnal vásároltak két zsák brikettet, mások a kamra mélyérôl kotorták elô a régi hôfújót. Volt, aki azt fontolgatta, hogy régi módszerekhez igazodva, a falon lyukat ver és kályhát szerel otthonába.
15 óra: sajtótájékoztató a közüzem székhelyén.
Bálint Kinga, a Hargita Gáz Rt. kommunikációs menedzsere:
– Sikerült tárgyalásokat kezdeni az önkormányzattal annak érdekében, hogy ezt az áldatlan állapotot megoldjuk, valamint olyan fejlesztések megkezdését is célozzák ezek a tárgyalások, amelyek biztosítanák a város finanszírozási problémáinak a megoldását. Finanszírozási képességét – talán ez a legmegfelelôbb szó erre. A tárgyalások tovább folytatódnak Budapesten a Hargáz Rt. tulajdonosa, az Elmib Zrt. és az önkormányzat között. A gázcsapokat elindítjuk ideiglenesen, a tárgyalások idejére. A tárgyalási folyamatról napirenden fogok mindenkit tartani.
Mint kiderült, az elzárást követôen a közüzem átutalt további 200 000 lejt.
És akkor lássuk a kérdéseket, melyek „felmerülnek”. Az teljesen egyértelmű, hogy mindenki köteles fizetni a számlát. A fogyasztó ugyanúgy, mint a közüzem. Az viszont érthetetlen, miért nem kötelesek fizetni azok, akik több mint 100 millió régi lejjel tartoznak? Mert vannak, akik nem 1–2 millióval adósok. Mondom, a közüzem is köteles fizetni a Hargita Gáz Rt. által kiállított számlát. De vajon kénytelen volt megtenni ezt a lépést a cég? Tarthat rettegésben 3600 családot? Azért a néhány órás kiesésért – ami alatt a kilátástalanság sok lakásba betelepedett – kért elnézést valaki? Válaszoljak? Jól ki volt ez találva: alternatív megoldás nélkül kellett kiépíteni egy ilyen rendszert. Hiszen akkor lehet igazán jó egyezséget kötni, ha a tárgyalópartner tehetetlen.
Csata Orsolya
Hogyan fűt, ha elzárják a gázt?
Néhány órára elzárták pénteken a gázt. Azok, akiknek az otthon melege a távfűtéstôl függ, stresszeltek, érthetô módon; kinek nem volt tüzelôje, megindult, hogy beszerezze. Végül csak megnyitották a gázcsapot a Virág és Bucsin negyedek lakóinak örömére.
Hétfôn a Virág negyed 18-as tömbházával szemben csôszakadás történt, ott hegesztették a vezetéket délelôtt, hogy estére fűtés legyen az érintett lakásokban.
Mi annak kapcsán kérdeztük a járókelôket, hogy ha ne adj’ isten, ismét elfordítják a gázcsapot, meg tudják-e oldani tömbházlakásuk fűtését, hol tárolják a tüzelôt.
Mezei Emese: Van egy kályhánk, amivel nem tudjuk kifűteni teljesen a lakást, csak az elôszobát és a konyhát. Nem megoldás. Az sincs, ahol tároljuk a fát. A teraszon van annyi fa, ami egy hétre elegendô. Sokan tartoznak, s aki fizet, az kapja a feketelevest. Nekem is van 100 lej elmaradásom, de kifizetem. Úgy gondolom, hogy nagy összegekkel a nagyvállalatok tartoznak.
Danaliszyn József: Az egész gázhistória nagyon furcsa. Olyan, mint egy trigonometriai egyenlet. Zárjuk, nem zárjuk, van pénz, nincs pénz, elkülönítünk, nem különítünk, ide különítünk, hova különítünk. Mindenesetre, egy várost fűtés nélkül hagyni, ez no comment. Vannak a kormánynak kötelezettségei a város felé, s ezt ki kell harcolni. Én nem tudok felmenni a kormányhoz. Még egy dolog, mindenki úgy beszél az adósokról, mintha amnéziások lennénk. Kijelentjük októberben, hogy sokan tartoznak nagy összegekkel. De azóta milyen intézkedések voltak, hogy behajtsák a pénzt? A szerencsétlen nyugdíjas hárommillió régi lejébôl összekuporgatja már nyáron a pénzt a téli fűtésére, s a nagyfiúk, mert ugye azt nyilatkozták, hogy tehetôsek is tartoznak, az utcán szembevigyorognak. Negyedik emeleten lakunk, van kályhánk, de nincs, ahol tároljam a fát, és nincs is fánk. S ha lenne, akkor se lehetne három szobát kifűteni, hiába, hogy a ház közepén van a kályha. A feleségem betegnyugdíjas, el lehet képzelni, miben vagyunk. Az unokákat kellene vigyem hozzánk, de fűtés nélküli lakásba nem lehet, így villanymelegítôt kell használjunk, s a villanyóra szökik le, úgy forog, s akkor nagy lesz a villanyszámla. S ez az ország a lehetôségek országa, tehát akármikor ismét elzárhatják a gázt.
S. E. nyugdíjas: Egyedül élek, van csempekályhám az elôszobában, van fám is. Igaz, azzal a kályhával nem lehet kifűteni a lakást. Ha még kell fa, a gyermekeim hoznak. De akinek kicsi gyermeke van, annak nehéz. Tudom, mert nekem öt gyermekem van, s bizony, mikor annak idején elvették a fűtést, nem volt kellemes. Kell menjenek óvodába, iskolába… Négyszáz lejes nyugdíjból nehéz fizetni a fűtésszámlát, s ha még fát is kell venni mellé, nehéz lesz. Ha el kezdik vellegetni, akkor az sincs, ahol tároljam a fát. S aki nyugdíjas, öreg, az beteg is, ez van.
Hideg Krisztina: Van csempénk, van fánk. Garázsba tároljuk a fát, a férjem felhozza a második emeletre, s fűtünk. Két szobát fűt, a gyerekekét és a mienket, a harmadik szobába nem tudunk meleget tartani. Én nagyon meg voltam elégedve a fűtéssel, de ez minden évben megtörténik, hogy szünetel a fűtés. Az a baj, hogy a vállalatok, a nagy adóssággal rendelkezô lakók nem fizetnek. Ha valakinek 1000 lej az adóssága, nehezen tudja kifizetni. Kellett volna valami megoldást találjanak, hogy a tartozásokat behajtsák. Egyért az egész, az egészért egy szenved. Csak éppen ne zárják el a gázt!
V. E. nyugdíjas: A fát volna, ahol tartani, de a kályha ki van téve. Nincs kicsi gyermek. Negyediken lakunk, valamikor volt kályha. Most, hogy így nappal nincs fűtés, nem baj, mert nincs nagy hideg, nem is kell, ki se tud hűlni a lakás.
D. T. nyugdíjas: Nekünk kályha van, de fát nem szereltünk be. Ha meg kell venni a fát, pont ott vagyunk, mintha a fűtést fizetnénk. Az is drága. Hiába, hogy mi fizetjük rendesen, de egy fecske nem csinál nyarat. Sokan tartoznak, nagy az adósság. Katasztrófa. Demokráciában nem kellett tüzeljünk, Ceauşescu idejében rakattuk a csempét. De, hátha jó lesz. Lehet, hogy megoldódik, megoldja a polgármester, mert elég ügyes. Persze, vannak elégedetlenek.
Tódor Ferenc: Egyeseknek van kályhájuk, de nekünk nincs, mert úgy gondoltuk, hogy lesz gáz folyamatosan. De a munkahelyekkel is az a helyzet, hogy ma van, s holnap nincs. Bizonytalanságban élünk. 5–7 millió lejbôl mit lehet kifizetni? Egy személy esetleg eltengôdik valahogy, de egy család? Nem könynyű, sokan vagyunk így. Kinek kályhája van, fája nincs, kinek fája is van, annak kéménye nincs. Az ember kifizeti, habár a téli szezon a legnehezebb, csak legyen fűtés. Csak úgy tudjuk megoldani, ha elzárják a gázt, hogy bezárjuk az ajtót és elmegyünk tatáékhoz. Egy kicsi villanymelegítô nem fűti ki a lakást, s a villanyszámla is nagyon nagy lesz. Én Csíkszeredában laktam, ott sose zárták el a gázt. Volt egy lakószövetség, s aki egyáltalán nem fizette, bár részletekben, az adósságát, felszólították, s akkor pedig fizetett. De itt nincsenek lakószövetségek, s mindenki azt csinál, amit akar. Hiába megyünk a polgármesterhez, ô mit tud csinálni? A munkahelyek szűnnek meg, s még mondják, hogy vállaljunk több gyermeket. Ki tartja el? Adják két évig a 8 milliót, de egy gyermek egy életre szól, nem két évre. Bizonytalanságban élünk.
Kercsó Mária nyugdíjas: Van nekünk egy régi házunk, s ott tartjuk a fát. Jönnek az unokák, meleg kell. Nem kellett volna megvárják, hogy hatmillió lejekkel tartozzanak az adósok, azelôtt kellett volna tegyenek valamit. Az emberrel nem tudatják a tényeket, csak amikor már elzárják a gázt. A mi lépcsôházunkban egy tartozó van, de nagyon nehéz anyagi körülmények között él. Betegnyugdíjból mit lehet fizetni? Kenyeret vesz s gyógyszert. Mi mindenesetre fel vagyunk készülve fával, mert idáig egy év sem telt el úgy, hogy ne legyen probléma a fűtéssel. Az ember már óvatos. Nem szórakozhatjuk végig a nyarat.
Balázs Vilmos nyugdíjas: Nincs, ahol tároljam a fát, esetleg rövid idôre a sógorom helyet ad a fának, de hosszú távon ez nem megoldás. Ez csak olyan, hogy ha eszek, akkor pillanatnyilag nem vagyok éhes. Szerintem se az IGO, se a tanács az adósokkal szóba nem állt. Fel kellett volna szólítsák már az ôsszel, beidézzék. Vannak nehéz helyzetű családok, velük is újra kellett volna egyezkedni, felosztani az adósságot. A cégeket, amelyek tartoznak, törvényre kellett volna adják. Szerintem, aki dolgozik, az fizesse ki a fűtést. A mi lépcsôházunkban – ugye kiteszik a névsort – egy család tartozik, de ôk is bérlik a lakást. Ami az IGO-t illeti, meg kellett volna hagyják a CLU-s fűtést is, be kellett volna szerezzenek folyékony üzemanyagot, hogy ha gond van a gázzal, akkor váltsanak pakurára.
Vajda Edit: Van egy kis kályhánk, s egy villanymelegítô. A kicsinek kell a meleg. Negyedik emeleten lakunk, Újfaluból hozzuk a fát, felcipeljük, s tüzelünk. A meleg vizet megoldjuk, mert bojlert szereltünk be a sok melegvízhiány miatt, de az is ugyancsak árammal működik. Legalább ezt a két-három hónapot ki kellene húzzák, hogy ne szűnjön meg a távfűtés.
Kismama: Jelenleg sincs távfűtés a csôszakadás miatt, ennyire rossz nem volt soha, mint most, ezen a télen. Rá sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha elzárják a gázt. Két lehetôségem lesz: ugyan nincs fám, de beszerzem valahonnan, a lakást átrendezem, felszabadítom, és beüzemelem a csempekályhát, s cipelem a harmadik emeletre valahonnan a fát, vagy pedig a kicsi villanymelegítôvel fűtök, mert a babának meleg kell. Az pedig drága. Rég meg kellett volna másként oldani a fűtést, nem gázzal. A gázzal mindenhol baj van. Mikor Gyergyószentmiklósra ért a gáz, már gondok lettek. Szerintem a városban a legjobb megoldás az lenne, ha az egész távfűtést faôrleménynyel, fűrészporral oldanák meg, hasonlóan a dán-kazánhoz.
Kedves-Tamás Gyopár
Borsos Miklós emlékest
Tizenkilenc éve hunyt el Borsos Miklós (1906–1990) szobrászművész. Gyergyócsomafalván január 27-én délután rá emlékeztek. A Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány ügyvezetô titkára, az ünnepség szervezôje Bancsi Edit idén is meghívót küldött mind a magyarországi testvér alapítványnak, mind pedig a művész Gyergyócsomafalván élô rokonainak. Nem csoda hát, hogy a művészrôl elnevezett emlékház kiállítóterme zsúfolásig telt az emlékesten.
Délután vette kezdetét a rendezvény; kegyeleti szentmisét tartottak a helyi római katolikus templomban. Ft. Kozma Imre atya, a budapesti Borsos Miklós-Kéry Ilona Alapítvány kurátora prédikált, kiemelte, hogy szükségünk van példaképekre, olyanokra, mint Borsos Miklós szobrászművész.
A szentmisét követôen az emlékházban folytatódott az ünnepség. Borsos Géza, a rendezvény házigazdája köszöntötte a jelenlévôket. Fertôszögi Erzsébet, a budapesti alapítvány kuratóriumi elnöke a budapesti Szent István templomban lévô Borsos-művekrôl tartott elôadást. A nagyszebeni Híd Egyesület munkatársai is jelen voltak, Serfôzô Levente elmondta, ôk nem is tudták egészen 2006-ig, hogy ott született Borsos Miklós. Akkor indították el a művész emlékének ápolását. Majd arra a házra, ahol lakott a művész, emléktáblát helyeztek el.
Kratochwill Mimi művészettörténész a művész illusztrációiról beszélt.
Kozma Imre atya ekképp szólt: „Gondoljanak arra, milyen csoda az, hogy bárhonnan elindul egy gyerek, akár Csomafalváról, mekkora ember lehet belôle. Gondoljanak arra, hogy Csomafalva ilyen nagy emberrel büszkélkedhet. Nekünk azért fontosak ezek az emberek, mert szükségünk van példaképekre. Olyan emberekre, akikre felnézünk, akiket követhetünk. Gyönyörű szavakat hallottunk a művészrôl, de az ô élete annál gazdagabb. Olyan mélységesen mély gondolatai vannak, hogy egy-két mondat elég ahhoz, hogy az ember azt mondja, meg kell térni, más életet kell élni ezután, mert úgy, ahogy eddig éltem, nem lehet tovább. A kommunisták egyetlen törekvése volt, hogy a példaképeket eltüntessék. Nagyon jól tudták azt, hogy példaképek nélkül egy nemzet elpusztul. …Példaképek, hôsök nélkül nem maradunk fenn, nekünk van egy emberünk, akinek itt vannak a gyökerei. Számtalan ilyen emberünk van. Mi eszünket vesztetten akarjuk ennek az embernek az emlékét ôrizni, mert látjuk, hogy ki volt. Önök legyenek nagyon büszkék erre. A csomafalvi gyerekeknek mondják el, hová lehet innen eljutni. Mindannyiunknak ez a dolga, és ebben az esetben lehet itt trianon, s jöhet az, ami roszszabb, és közeledik, ami a lelkünket akarja kiirtani.”
Az emléktábla koszorúzása, illetve egy Borsos Miklós-alkotás kisorsolása zárta az ünneplést. A helyi polgármester, Márton László-Szilárd nyerte meg az alkotást. Majd a rokonok jóvoltából töltött káposztát, fánkot fogyaszthattak a vendégek.
Kedves-Tamás Gyopár
„Ízesen kezeli a szenet…”
Remélem, a munkáim beszélnek – mondta szűkszavúan Balázs József Attila, ki hétfôn délután tárta munkáit a nagyközönség elé a Kárpátikum vendéglátó egységben. Az EMI szervezésében létrejött kiállítás-megnyitón a közszemlére tett munkákról, az alkotóról Balázs József festôművész szólt a többnyire ifjú közönségnek.
Habár már voltak kiállításai, a gyergyói közönség nem- igen ismerte a fiatal alkotót. Balázs József Attila, a gyilkostói születésű fiatal festô elemi iskoláit a Gyilkostónál kezdte, középiskoláit Maroshévízen folytatta, majd a Marosvásárhelyi Képzôművészeti Líceumban tanult, grafika szakon végzett.
– Jó rajzkészséggel rendelkezik, ízesen kezeli a szenet, a ceruzát, és bármi anyagot, melyet kezébe vesz, olyan étvággyal, és olyan élvezettel használja, hogy nyomán a képet szemlélô az élményt át tudja élni. Akril, pasztell, szénrajz, vegyes technikával készült munkák találhatók, melyek nem szorulnak magyarázatra, nem absztrakt festmények. Van ugyan igyekvés az absztrakt iránt, de az, aki ennyire jól tud rajzolni, nem elégszik meg az absztrakt kifejezés móddal. Bátran játszik a formákkal, arcképek és aktok jellemzik a tematikáját. Különbözô mozgásokban festi az aktjait, nagyon sokszor bátor rövidülésben, ami biz’ próbára teszi a mesterségbeli tudást. Az aktjai igazi művészi munkák, sem erotika, sem pornográfia nincsen bennük. A ritmust keresi, és nem jellemzô az, hogy olyan mozgásban keresi az aktjait, mely akár pornó- folyóiratokban is található. Ez az elônye a Balázs József Attila aktjainak.
A Kárpátikumban érdekes hangulatban kerültek a Balázs József Attila munkai kiállításra, kávéházi eseménynek vagyunk tanúi, mondta Balázs József, örömét fejezve ki, hogy igényes alkotóval van dolga, és reméli, a magát képeibôl fenntartó fiatalember alkotásaival találkozhat a nagyközönség a továbbiakban.
Baricz-Tamás Imola
A könyv nem csak egy tárgy
A Magyar Kultúra Napjának apropóján kultúra-hetet szerveztek a városi könyvtárban.
Hétfôn nyílt meg az évezred nagy utazójáról, a könyvrôl szóló könyvkiállítás, amely a könyv történetét, történelmét „meséli el”. Az írás, az olvasás, a könyvnyomtatás kezdeteirôl, fejlôdésérôl, az elsô nyomdákról, sôt a gyergyói nyomdáról szóló könyvekbe lapozhattak bele az érdeklôdôk.
A könyv maga ihletforrás, hiszen sok író, nagy gondolkodó magáról a könyvrôl is írt: „Sokat kell az embernek olvasni, hogy megtudja, milyen keveset tud.” (Lao-Ce), „Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.” (Gárdonyi Géza).
Bákai Magdolna, a könyvtár igazgatónôje vetítéses elôadást tartott a Vaskertes iskola egyik osztályának A könyv szerepe a művelôdési életben címmel. A könyv fejlôdésérôl már tudtak egyet s mást a kisiskolások, így azt, hogy a kódexet kézzel írták, a pergamen alapanyaga a bôr, de nem ártott elismételni, hogy a nyomtatás atyjának Gutenberget tartják.
Mit köszönhetünk a könyvnek? – hangzott el a kérdés. Nem tudom, értették-e pontosan, hogy a könyv hogyan lesz úrrá az idôn, és hogyan hódítja meg a teret, de abban mindenki egyetértett, hogy a legfontosabb az, amit mi tanulunk a könyvbôl, ami a miénk marad.
És szó esett a könyv jövôjérôl, a jövô könyvérôl. A gyerekek szerint a könyvek helyét átveszi a számítógép, hiszen ott is el lehet olvasni egy könyvet, és annak már kifejezetten örültek, mikor meglátták a kivetítôn az új könyvet, az úgynevezett e-book-ot. Abban reménykednek, hogy a közeljövôben már nem kell annyi könyvet és füzetet cipelniük, elég lesz két e-book, egy mint könyv és egy a füzetek helyett. Milyen jó is lenne… – álmodoztak.
No, de ne higgye senki, hogy ezek a kisdiákok nem olvasnak, sôt. Olyan is van az osztályukban, aki ebben a félévben már ötvenöt olvasmányon van túl, és be is jegyezte tartalommal együtt az olvasónaplójába – mesélte Sájter Gizella tanító néni. A tanító néni másodikos korukba vezette be az olvasónaplót. Akkor meséket olvastak, és a címet, a szerzôt, a szereplôket, a pár soros tartalmat lejegyezték, sôt, ha kedvük támadt, rajzoltak a meséhez. Aztán harmadikban már legendákat is olvastak, és most, negyedik osztályban már van közöttük olyan, aki ifjúsági regényeket vesz kézbe. A tanító néni, mint mondta, díjazni szokta azokat, akik egy félév alatt a legtöbbet olvasnak, és azt is, akinek a legszebb az olvasónaplója. Könyvjutalmakat kapnak. Szabadon választott mesét, legendát, regényt olvasnak, és hiába kötelesség, csak akad olyan olvasmány, ami felkelti érdeklôdésüket, amelyik tetszik – magyarázta. Így szoknak rá az olvasásra, persze, nem mindegyikük.
Azonban a feladatok megoldásához, amelyet az elôadás végén osztottak ki nekik, egyikük sem volt rest könyvet fellapozni, hogy megtudja a helyes választ.
És végül mindannyian egyet- értettek abban, hogy a könyvnek csak akkor van értéke, ha olvassák, ha szeretik, ha nem csak puszta tárgy.
A vetítéses elôadást kedden és szerdán is megtartották más csoportoknak. A könyvkiállítás pénteken 17 óráig még látogatható.
Rancz Enikô
A Magyar Kultúra Napja városunkban
A Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont szervezésében rendhagyó és hagyományteremtô rendezvényt tartottak a Magyar Kultúra napja alkalmából (az évfordulót megelôzô napon) január 21-én. Ennek keretében kitüntették azokat a személyeket, akik a spontán közvélemény-kutatás eredményeképpen a legtöbbet tettek térségünkben a magyar kultúra értékeinek megôrzéséért, teremtéséért. A gyergyóiak a templomokban elhelyezett urnákba dobhatták be a szerintük legtevékenyebbnek tartott személy nevét tartalmazó cetlit.
A díjátadáson három személy dicséretben részesült: Danaliszyn József, a Fábián Ferenc Színjátszó Csoport vezetôje; Kolcsár Árpád, a Szent Miklós Kamaraegyüttes karnagya és Páll Ibolya, a Domokos Pál Péter Dalkör Nôi Karának karnagya. A Magyar Kultúráért Tevékenykedô címet a gyergyóalfalvi Balázs József festôművész-tanárnak ítélték idén. Méltatásában Kisné Portik Irén így szólt: „Balázs József megjelenésétôl mindenfajta megnyilvánulásáig egy élô darabja a mi szűkebb pátriánknak, Gyergyónak. Ô az, akiben a művészi elhivatottság beteljesítése ugyanakkora erôvel bír és munkál, mint a nemzeti értékek tanítása. Erre nemcsak a katedra nyújt lehetôséget számára, hanem valamennyi alkalma a találkozásoknak, beszélgetéseknek, egész a kulturális rendezvények lelkes, mondandóval telített beszédeiig. Szíve együtt dobban az erdôvel, a mezôvel, és akkor van elemében igazán, ha az alfalvi határt járja. Élete olyan, mint Ady föl-földobott köve: mindig visszahull oda, ahonnan vétetett.”
A közönség elismerését jelzô tapsvihar közepette színpadra lépô Balázs József meghatottan vette át az elismerést. „Óvakodj a siker második napjától!” – mondta a kitüntetett. „Most a siker elsô napján én olyan boldog vagyok, hogy a siker egy-egy morzsáját mindenkinek átadnám, aki eljött erre az ünnepségre, hogy élje át teljes lényével a Magyar Kultúra Napjának ezt a díszét, amit nekem átadtak. Ha valaki megkérdezi, hogy a csíksomlyói Szűz Mária tesz-e csodát, akkor legalább kettôrôl beszámolhatok: egyik az, hogy évrôl évre egyre többen látogatják meg; a másik csoda pedig az, hogy én most itt állok. Hiszen sokan sokkal inkább megérdemelték ezt a címet, mint én.”
A Magyar Kultúra Napján szervezett ünnepség – a Sebô Ferenc, Perger László, Barvich Iván alkotta – Sebô-együttes koncertjével zárult. A megzenésített verseket elôadó együttes koncertje – a művelôdési központban uralkodó hideg ellenére – felejthetetlen marad sokak számára.
Csata Orsolya
Ügyvédek? Álügyvédek?
Bűnügyi eljárást indított három Gyergyószentmiklóson ügyvédként tevékenykedô személy ellena Hargita Megyei Ügyvédi Kamara. Indok: az ügyvédi szakma jogtalan gyakorlása. A perbe hívott személyek mindegyike rendelkezik jogi végzettséggel, tagjai az Ügyvédi Kamarák Országos Szövetségének. Csakhogy Romániában – minden más európai jogállamtól eltérôen – két ilyen ügyvédi kamara van. Végleges döntés ugyan még nem született az ügyben, de számos kérdés válaszra vár. Joggal bízhatja magát valaki ezekre az ügyvédekre? Jogosan, szakszerűen végzik munkájukat? Útjában állnak valakinek? Egyáltalán mi az oka a „marakodásnak”?
Azon olvasóink számára, akik követik az országban történô eseményeket, nem ismeretlen Pompiliu Bota neve. Ô a „szülôatyja” az úgynevezett párhuzamos ügyvédi kamarának.
Majeczki Izabella, a Gyergyószentmiklósi Bíróság mellett működô Ügyészség fôügyésze:
– Pompiliu Bota három civil szervezetet hozott létre és jegyeztetett be: Boniş Potra, Déva; Figaro Potra, Gyulafehérvár és Figaro Potra Gorj néven. A Boniş Potra Jótékonysági Egyesület törvényes keretek között jött létre 2002-ben. Tevékenységi leírásában az árva gyerekek megsegítése, kórházak támogatása mellett szerepelt az ügyvédi kamarák létrehozása is. Ennek az alapítványnak megalakultak a megyei és a helyi szervei is, tagjai ennek keretében végezték ügyvédi tevékenységüket annak ellenére, hogy számos nézeteltérésre került sor a hagyományos ügyvédi kamara és az alapítvány tagjai között. A Dévai ügyvédi Kamara és a Kolozsvári Ügyvédi Kamara jogi úton kívánta orvosolni a helyzetet, ezen perek alapján 2004-ben feloszlatták az alapítványokat. Az 51/1995-ös törvény, melyet a 225/2004-es törvény módosított ugyanis kimondja: ügyvédi tevékenységet csak az Ügyvédi Kamarák Országos Szövetségének tagjai folytathatnak. Pompiliu Bota, a civil szervezetek alapítója az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult igazságért arra hivatkozva, hogy Romániában korlátozták a szabad társuláshoz való jogát. A bíróság döntése értelmében valóban korlátozták a szabad társulási jogát, de megfelelô indokkal. Ezt követôen megalapították a Hargita Megyei (Alkotmányos) Ügyvédi Kamarát, ennek tagja a három perbe hívott személy is. Ez a kamara teljesen törvénytelenül működik, felvette a klasszikus, hagyományos kamara nevét, azonos cégtáblákat, jelvényeket használnak, azonos talárt viselnek. Úgy gondolom, fontos tájékoztatni az embereket arról, hogy amikor egy ügyvédet alkalmaz, köteles szerzôdést kötni, az ügyvéd pedig köteles nyugtát vágni a kért honoráriumra. Ügyvéd alkalmazásakor nem kell közjegyzô elôtt meghatalmazást írnia az ügyfélnek. Szeretném megjegyezni, hogy ezt a módszert használták ezidáig a perbe fogott személyek, kizárólag polgári jellegű perekben.
Végezetül röviden összefoglalnám: az Emberi Jogok Európai Bírósága jogosnak ítélte az említett alapítványok feloszlatá- sát. Továbbá az 51/1995-ös törvény és a 159/2008-as sürgôsségi kormányrendelet értelmében mindazok, akik nem a törvény alapján végzik tevékenységüket, és használják a hivatalos ügyvédi kamara jelképeit, törvénysértést követnek el.
2008. december 3-án a Dévai Bíróság egy év börtönbüntetésre ítélte Pompiliu Bota-t az ügyvédi szakma jogtalan gyakorlásáért.
Az ügyben megkérdeztük Szabó Tibort, a Gyergyószentmiklósi Bíróság elnökét is:
– Eljárás indult Szász Éva, Kovács Tünde és Csata László ellen. Szász Éva és Kovács Tünde kérte az ügy áthelyezését Sinaiára, a Legfelsôbb Bíróság elfogadta, és ott is került sor a tárgyalásra. (Szerk. megj.: az érintettség jogán Szász Évát és Kovács Tündét is meg szerettük volna kérdezni, de nem vállalták a beszélgetést.) Kaptak egy határozatot, amit az ügyészség megfellebbezett. Meghatalmazással képviselik a feleket. Képviselték eddig is és képviselik most is. Négy ilyen esetünk van. Véleményem szerint az is hozzájárult ehhez, hogy kevés ügyvéd van. Kihasználták ezt a helyzetet, meghatalmazással jelentkeznek a tárgyalásokon. A Polgári Törvénykönyv alapján el is fogadjuk ôket a bíróságon, ellenben a tárgyaláson, perbeszédben nem szólalhatnak fel.
Sükös József, a Hargita Megyei Ügyvédi Kamara elnöke szerint a jelenség Hargita megyén belül csupán Gyergyószentmiklóson tapasztalható:
– A párhuzamos ügyvédi kamara tagjai kihasználták azt, hogy Romániában az ügyvédi oktatás szintje 1990 óta szinte soha nem látott mélységekbe süllyedt, tehát gyakorlatilag bárki négy, vagy két év alatt jogi diplomát szerezhet. Ez a jogászok hatalmas inflációját eredményezte, az ügyvédi kamarák pedig vagy gondolkodás nélkül mindenkit beengedtek, vagy szigorú tudásalapú vizsga alapján válogatták meg tagjaikat. A ma életben levô törvény szerint csak ügyvédi vizsga alapján lehet valakit felvenni a kamarába. Mivel a kapuk bezárultak, és nem mindenki rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amellyel sikeres vizsgát tehet, mi sem volt kézenfekvôbb, mint megalakítani egy párhuzamos ügyvédi kamarát. Sajnos, csak Romániában történhet meg, hogy ezt a jelenséget ne fojtsák el csírájában a hivatalos szervek. Ebbôl a szempontból Románia egy afrikai banánköztársaság szintjén van. Évek óta folyik ez a hercehurca, bűnvádi eljárásokat kezdeményezünk a párhuzamos kamara tagjai ellen. A jelenség most már visszaszorulóban van, Hargita megye szintjén csak a gyergyószentmiklósi bíróság az egyetlen, ahol még megtűrik ezt a jelenséget. A maroshévízi bíróság elnöknôje határozott fellépésével meg sem engedte, hogy bármilyen jellegű perben fellépjenek és szót kérjenek, ugyanez történt a múlt héten a Csíkszeredai Bíróságon. Ha Gyergyószentmiklóson működik, annak az lehet az oka, hogy a bírók és az ügyészek nem lépnek fel ellene kellô határozottsággal. Ugyanakkor kihasználják azt, hogy Gyergyószentmiklóson nincs elég ügyvéd, és visszaélnek az emberek tudatlanságával. Azzal, hogy a potenciális ügyvédet keresô ember nem realizálja azt, hogy két külön szervezetrôl van szó. Ha a párhuzamos kamara tagjai becsületesen járnának el és mindig megjelölnék, hogy ôk nem ennek a kamarának a tagjai, minden másképp lenne. Az ô rejtett kártyájuk az, hogy sosem mondják egyértelműen, hogy nem ennek a kamarának a tagjai. Legújabb trükkjük az, hogy közjegyzô elôtt hitelesített okiratban az ügyfél megbízási szerzôdést ír alá és így képviselik. A törvény szerint ilyen meghatalmazással megszerkeszthet beadványokat, elvileg részt vehet a bizonyítás szakaszaiban, de nem mondhat perbeszédet. Ha ezt szigorúan betartanák, akkor a létjogosultságuk megkérdôjelezhetôvé válna.
Csata László, a párhuzamos ügyvédi kamara tagja:
– Mi az oka Ön szerint annak, hogy a két ügyvédi kamara „háborúzik”, nem fér meg egymás mellett?
– Örvendek ennek a megkeresésnek, ugyanis el kell mondanom, hogy Gyergyószentmiklóson 2007-tôl az a hír kering, hogy ez a kamara, amiben mi tevékenykedünk hárman, az alaptalanul volt bejegyezve. Azt mondják, hogy nem megfelelô keretek között működünk. Errôl csak helyi szinten tudok beszélni, illetve véleményt mondani, ugyanis történtek és vannak bírósági eljárások arra vonatkozóan, hogy más megyékben hogy zajlott le ez. Rendszerint megoldódtak ezek, más megyékben elfogadták ezt a tevékenységet. Itt, Hargita megyében és Maros megyében még nem ismerik el státusunkat. Ezt a nézeteltérést csupán a konkurenciának lehet vélni abból kiindulva, hogy ugyanolyan keretek között, ugyanolyan törvények alapján működünk, mint a klasszikus ügyvédi kamara. Valamikor voltam a klasszikus kamara tagja is. Nem sikerült a véglegesítôm, így 2007. január 26-án egyszerűen elvesztettem a státusomat. Ebbe az országos (a Bota-féle) kamarába április 25-én vizsgáztam, visszakaptam ezt a státusomat. Ugyanúgy működünk, mint a másik: működési szabályzatunk van, okmányok vannak, hogyha valakit érdekel, el tudja olvasni az interneten is. Rendszeresen működünk, mindenkinek lehetôsége van utánanézni, elolvasni.
– Milyen törvény alapján, milyen szabályok között működik az „alternatív” ügyvédi kamara?
– Egyrészt a klasszikus kamara tagjai azt állítják, hogy az 51/1995-ös törvény és a 255/ 2004-es törvény alapján létesült az a kamara. Pedig nem, korábban volt egy ügyédi társulás, amit 1948-ban megszüntettek, 1995-ben az 51-es törvény alapján újraszervezôdtek, de ez alatt azt kell érteni, hogy csak működési szabályzatról beszélünk, nem alapításról. Ez a kamara, amiben vagyunk, a Bota-féle, valamikor úgy indult, hogy „alkotmányos jog alapján”. Ez megszűnt, mert a bíróság feloszlatta, mivel csak bukaresti szinten működött, és nem felelt meg az említett törvényeknek. Továbbá 2004-ben rendezôdött és a Strassbourgi Emberjogi Bíróság úgy döntött, hogy joga van mindenkinek a munkához, viszont alaptalannak vélték azt, hogy két különálló kamara ugyanúgy működjön. Feltételként szabták, hogy az említett törvények alapján kell működjön az alternatív kamara is, és ennek eleget is tettünk. Mi is megfelelünk a jogszabály által elôírt pénzügyi szabályoknak is, adófizetôk vagyunk, nyugtákat vágunk a honoráriumért, ugyanúgy ellenôriz a pénzügy, mint más egységet. Egyértelműen a törvény adta keretek között dolgozunk. És nekünk legalább van egy működési szabályzatunk, a Bota-féle. A két kamara közötti nézeteltérést alaptalan vádaskodásnak tartjuk, ezt nem Gyergyószentmiklós szintjén fogják eldönteni a bírák, ügyészek, vagy kollégák. Ez majd egy országos megegyezés, megállapodás, vagy a Legfelsôbb Bíróság döntése alapján dôl el, ami folyamatban van. Szász Éva és Kovács Tünde kollégáimat a sinaiai bíróság felmentette a szakma jogtalan gyakorlásának vádja alól. Mindaddig, amíg a Legfelsôbb Bíróság nem mondja ki, hogy alaptalanul, törvénytelenül dolgozunk, addig ez szabályos, és folytatjuk tevékenységünket.
Nem az újságíró dolga igazságot tenni. Fôként akkor nem, ha a jogszabályokat jól ismerô ügyvédekrôl, jogászokról van szó. Ha viccesre fognám a figurát, azt kérdezném: ha ezért a cikkért beperelnek, kihez forduljak? Ha azonban komolyan akarom befejezni, azt kell mondanom: jó, ha van az embernek kedvenc fodrásza, állandó fogorvosa, becsületes susztere, és nem utolsósorban megbízható ügyvédje. Sose tudni, mikor veszi hasznát.
Csata Orsolya
A tankönyv segít a tanulásban?
Állandó téma az oktatásban a kisebbségben élôk román nyelvre tanítása. Vita folyt több ízben is, hogyan kell a magyar anyanyelvű elemistákat románra tanítani, milyen az „ideális” program, tankönyv számukra? Emellett nap mint nap hallani szülôktôl, hogyan vesz fel egy délutánt a román lecke megtanulása, amikor a gyermek egyszerűen egy románról magyarra fordított mondat logikáját sem érti. Miért? Milyenek a tankönyvek? Hogyan lehet hatékonyan románt tanulni, tanítani egy magyar gyermeknek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ tanítókkal, szülôkkel.
Elsôként Sájter Gizella tanító nénivel beszélgettünk.
– Mit gondol a magyar gyermekek román nyelvű oktatásáról, az oktatási rendszer ezen „fejezetérôl”?
– A magyar gyermekek román nyelvre való oktatásáról azt gondolom, hogy feltétlenül szükséges. Nem azért, mert kötelezô, hanem saját maguk érdekében. Nem mindenkinek adatik meg, hogy kimondottan anyanyelvén érvényesüljön az életben. Menynyivel magabiztosabban viselkedik egy ember, ha bátran megszólalhat románul is, román környezetben is jól érzi magát, mert mindent ért, tud érdemben társalogni, érvelni, üzleti- és magánügyeket intézni, orvossal, hivatalnokkal, rendôrrel értekezni.
Az oktatási rendszer ezen fejezetérôl pedig azt gondolom, hogy az nagyon jó, hogy az I–IV. osztályok részére biztosítja a sajátos tankönyvekbôl való tanulást, de meg kellene engednie a további tagozatokon is. Vannak diákok, akik így is megbirkóznak a román nyelvvel, elsajátítják, de ahhoz tanulni kell. Attól, hogy napirenden azt mondogatjuk, „nem szeretem”, „jaj, de nehéz”, abból román tudás nem lesz.
Egy megjegyzés: annak idején nagyon sok székely diák elvégezte az egyetemet román nyelven, méghozzá kitűnôen. Sokan közülük Jászvásáron, teljesen román környezetben, nagyszerű mérnökök, tanárok, orvosok lettek.
– Mi a véleménye a magyar anyanyelvű gyerekeknek készült román nyelvű tankönyvekrôl?
– Most csak az elemisták számára készült tankönyvekre gondolok. Erdély szerte sok olyan vegyes lakosságú település van, ahol a gyermek már az utcán, játék közben elsajátítja a mindennapi értekezéshez szükséges szavakat, kifejezéseket. Ezen gyermekek számára nem nehezek a tankönyvek. Ha kimondottan a mi székelyföldi gyermekeinkre gondolunk, nekik nehezebb a dolguk. De: mivel a tankönyv nem „szentírás”, nem kell mindent megtanítani belôle. Azért van a program, hogy a tanító lássa a követelményeket, és azoknak megfelelôen válogasson, szem elôtt tartva a gyermekek képességeit is. Ha például egy olvasmányban 50 ismeretlen szó van, akkor nem fogom mind az 50-et követelni, hanem kiválogatom azokat a szavakat, amelyek a társalgás, vagy a tartalom elmondása szempontjából fontosak.
Jelenleg negyedikeseim vannak, két román tankönyv közül választhattunk. Mi a Bartolf Hedwig, német szakos tanárnô könyvét választottuk, amely közelíti az ideális román tankönyvet, rövid szövegeket tartalmaz, nincsenek benne tájszavak és régies szavak, nagyon sok nyelvi gyakorlat található benne.
– Tudnak a mai gyerekek románul?
– Van olyan negyedikes, akivel lehet románul társalogni, de ismerek olyan egyetemistát, aki nagyon jó eredményekkel végzi a tanulmányait (magyar nyelven, itt az országban), de románul nem tud. Tehát esete válogatja, de aki meg akar tanulni, az meg is tanul.
– Hogyan állítana össze román tankönyvet magyar anyanyelvű diákoknak?
– Ha én készítenék tankönyvet, az lenne a legfontosabb, hogy az egymás után következô leckék egymásra épüljenek, egy leckében csupán 5–6 ismeretlen szó legyen az elôzôhöz képest, és akkor nagyon jól lehetne szókincset gyarapítani. Valahogy úgy, mint az idegen nyelvet tanító kézikönyvek. Elemistáknak nagyon sok jó minôségű képet tennék bele, amelyekrôl lehet mesélni, kevés szöveget, az is a mai, beszélt román nyelvet tartalmazná. Szókincsbôvítés céljából kedves, rövid, párbeszédre épülô meséket, tanulságos történeteket tennék be, amelyeket a gyerekek nagyon szeretnének elmesélni, eljátszani.
Kozma Ibolya tanító nénivel is beszélgettünk a témáról.
– A kisebbségi oktatás folyamatosan hátrányban van minden tantárgy szempontjából. Például egy magyar anyanyelvű gyermek órarendjében legalább négy órával több van hetente a magyar nyelv miatt. A tankönyveket pedig románról fordítják át magyarra. A román nyelv oktatásának programja már eleve hátrányos helyzetbe hozza a magyar ajkú gyermekeket. Nem mondom, hogy anyanyelvi szinten kellene egy magyar elemisnek románul tanulnia a program szerint, de nem idegen nyelvként tanulják. Pedig az anyanyelven kívül minden nyelv idegennek számít, még akkor is, ha az az állam nyelve. Az utóbbi idôben sok tankönyv megjelent, segíteni próbálnak, hogy a rossz program szerint egy kicsit jobb tankönyvet hozzanak ki. De óriási dolgunk van nekünk, pedagógusoknak, szelektálunk, és a diákok fejlettségi szintjéhez igazítjuk a tananyagot.
Én örülök, hogy a tankönyveket egyre inkább olyan szakemberek készítik, akik közel állnak a tanításhoz, és nem azok, akik már több évtizede elhagyták a katedrát.
– Milyen módszerekkel lehet hatékonyan tanítani a román nyelvet?
– Én a csoportos módszereket részesítem elônyben. A probléma, hogy rengeteg nyelvtant kell tanulni. Úgy érzem, azt elsajátítani kellene, nem megtanulni. Nehéz, mert iskolán kívül nem hallják a nyelvet. Ezért minél több csoportmunkát igyekszek bevezetni, de sokszor nehéz így szervezni az órát, mert rövid az idô, hogy mind a húsz gyerek aktivitására odafigyeljen a pedagógus. Lehet, hogy akkor nem tudjuk a leckét teljes egészében megbeszélni. Amíg húsz gyerek elmondta, hogyan kell az asztalt megteríteni, és mutatta is közben az eszközöket, három órát vett igénybe, három napot, és a többi gyereket is le kellett kötni azalatt.
– Tudnak a gyerekek románul?
– Például ötödik osztályban inkább ismerik a román nyelv sajátosságait, de van olyan gyerek is, akinek az is nehézséget okoz, hogy megértsen egy-egy mondatot. Aki többet hallja, jobban is tud.
– Hallod tôlük, hogy utálják?
– Megtörtént. De akkor azon kell dolgoznom, hogy megszeresse. Nem elmagyarázom, miért van szüksége rá, hanem felkutatom, milyen témák foglalkoztatják, és abban a témában kezdeményezek vele beszélgetést, énekelünk, rajzolunk. De, ha otthon negatív felhanggal beszélnek a román nyelvrôl, az csak ront a helyzeten.
És végül nyilatkoztak szülôk is, akik nap mint nap szerepet vállalnak, hogy a kisdiák ne tévessze össze: legume=zöldség, fructe= gyümölcs.
Neveiket nem vállalták.
– Én örülnék, ha valamilyen más módszerrel tanítanák a gyermekeket románul, ha például lerajzolnák az adott szavat. Az én kislányom elsôs, és nehéz már ilyen korán egész mondatokat alkotni. És a ragozás is túl korán van még nekik.
– Hogyan tanulják a román leckét otthon?
– Fordítjuk, az ismeretlen szavakat mondogatjuk, míg rögzül. De azt hiszem, ez bemagolt szöveg lesz. Ha össze-vissza kérdezgetem, már nem biztos a dolgában. Nem is csodálom, hogy a gyerekek többsége nem szereti a román nyelvet. És el sem tudom képzelni, mi lesz, mikor már angolt is fog tanulni. Biztosan keverni fogja. Annak viszont örülök, hogy a tanító nem rohan a tananyaggal, így inkább van esély arra, hogy megérjen bennük. Ismételni kell. De a lányom egyik délután megkérdezte: ebben a házban lehet egyebet csinálni, vagy csak románt ismételni. És mire a munkából hazakerülök, keveset tudunk tanulni, akkorra már fáradt – magyarázta az egyik anyuka.
Egy másik édesanya azt panaszolja, hogy a tankönyvben szereplô mondatok nem felelnek meg a valóságnak. Például: egyéves kislányt kínálnak mogyoróval és szederrel. De megeheti az egyéves unokatestvérem a mogyorót? – keresi a valóságalapját a másodikos diák. Ezek botlasztók a mindennapi otthoni tanulásban. A másik probléma, hogy a rajzok nem méretarányosak, például a hajó akkora méretű a rajzon, mint az ember. És meg kell tanulniuk olyan szavak jelentését, amelyeknek nem sok hasznát veszik a mindennapokban.
„Nem vagyok szakember, de úgy gondolom, hogy vannak hatékonyabb módszerek, és lehetnének jobb tankönyvek, amelyek segíthetik a nyelvtanulást. Például a játék, hangkazetta. Korábban azt gondoltam, hogy azért nem szeretik már kisiskolás korban a románt, mert otthon ezt hallják, de nem ez az oka, és nem is a pedagógus hibája, hanem a nem hozzájuk igazított tananyag, tankönyv” – mondta.
– Az én lányom most másodikos, elsô osztályban a szavak tanulása mondhatni könnyen ment, ez nagyrészt a tanítónak is köszönhetô, aki véleményem szerint sokévi tapasztalatból, a legfontosabb szavakat tanította meg a gyerekeknek. Most második osztályban a mondatok alkotása jelent problémát. A román nyelvű szöveget még úgy ahogy lefordítja, de a románra fordítás nehezebben megy. Sok szülô panaszkodik, hogy órákon át kell tanulják a románt, ami úgy gondolom eleve ellenszevet vált ki a gyerekbôl. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekeknek gazdag a passzív szókincsük, de mivel nem hallják nap mint nap, nem válik aktívvá. A tankönyvek, munkafüzetek úgy vannak összeállítva, mintha nem magyar gyerekeknek készítették volna. Talán más módszerrel, több eredményt lehetne elérni. De mindenképp úgy gondolom, az otthoni román nyelv tanulása sokban függ attól, hogy ki és milyen tapasztalattal a háta mögött, tanítja a gyereket. Kisgyerekekkel játékosan jobban lehet haladni, ezt bizonyítja például az angol nyelv elsajátítása – fejtette ki véleményét egy anyuka.
Egy magyar anyanyelvű elemi iskolás román tudásában, tanulásában több tényezô is szerepet játszik, de egy kívülálló meglátása szerint a probléma gyökere, hogy felsôbb szinteken túl sokat várnak egy ekkora nebulótól, aki számára az lenne az ideális, ha a maga módján, fejlettségi szintjén ismerkedne az állam nyelvével, mint idegen nyelvvel, és csak késôbb kellene megtanulnia a román mondat szerkezetét.
Rancz Enikô
15 éves a Gyergyói Kisújság
Hihetetlen, eltelt 15 év, amióta az elsô újságot kezébe fogta a gyergyói olvasó. Ha emlékeznek, az kisebb, „soványabb”, tördelési szempontból gyengébb minôségű volt. De akkor is, mint ma is, megpróbált megfelelni az olvasók elvárásainak, űrt töltött be a város szellemi életében, tájékoztatott, teret adott különbözô véleményeknek.
Lapunk, a sokak által kedvelt Gyergyói Kisújság ünnepel az idén. Ennek jegyében sorozatot indítunk, melyben megkérdezzük az egykori munkatársakat, városvezetôket, olvasókat, ôk mire emlékeznek szívesen a lap elmúlt 15 évébôl.
Elsôként a fôszerkesztôk „vallatását” olvashatják.
1994–1997. között a Gyergyói Kisújság elsô fôszerkesztôje Péter Csaba volt. Csabát, az egykori kollégát telefonon kértük, válaszoljon az ímélben átküldött kérdésekre. Ígérete ellenére, sajnos, nem tette ezt meg. Sajnos, hiszen tevékenysége, lelkesedése meghatározó volt az újság indulásában, alakulásában.
1997–1998. között Lukács János igazgatta a Gyergyói Kisújság tevékenységét. A jelenleg Kolozsváron élô egykori fôszerkesztô élete egyik legszebb szakaszának tartja a lapnál töltött idôszakot.
– Milyen volt a Gyergyói Kisújság fôszerkesztôjének lenni? Nehéz feladat volt?
– Nem titok: életem egyik legszebb szakasza volt, amikor 1997 áprilisa és 1998 szeptembere között a Gyergyói Kisújság fôszerkesztôje lehettem, és bár távozásom óta több mint tíz év telt már el, sokszor és szívesen emlékezek vissza azokra az idôkre. Persze, nem volt könnyű, hiszen túlontúl fiatalon és gyakorlatilag zöldfülűként kerültem a „székbe”, menet közben kellett megtanulnom sok mindent. De hihetetlen lelkesedéssel végeztem a munkát, anyait-apait beleadtam, mert a rajongásig szerettem ezt a lapot. Utólag visszatekintve, sok naivság is volt abban, ahogyan a fôszerkesztôi munkához hozzáálltam, sok tévedést is elkövettem, és ma már sok mindent másképp gondolok, mint akkor.
– Milyen problémákkal küszködött az újság a te „fôszerkesztôséged idején”?
– A lappal kapcsolatos elvárások óriásiak voltak, elsôsorban a tulajdonos részérôl. Akkor hatalmas tehernek éreztem, hogy a tartalmi kérdésekbe sokszor megpróbált beleszólni a cégvezetés. A nyílt konfrontációt maguk is ritkán vállalták, inkább csak finom utalások, célozgatások érték a szerkesztôi munkát, ezek viszont egy idô után túlontúl rendszeresekké váltak. Fárasztóvá vált, hogy az RMDSZ-t kötelezô volt szidni, az „ellenzék” viszont soha nem jelenhetett meg negatív fényben. Többek között ezek az okok vezettek végül oda, hogy beadtam a lemondásomat, és megalapítottam az Új Kelet hetilapot.
– Milyen szempontok alakították akkoriban az újságot?
– Számomra a hitelesség volt a legfontosabb szempont, az egyensúly megôrzése. A Kisújság akkoriban – és ma is – ellenzéki lap volt, ma úgy mondanánk, polgári értékeket képviselt, bár emlékezetem szerint ezt így maguk, az akkori a tulajdonosok sem vallották abban az idôben. Azzal magam is egyetértettem, hogy a sajtó (egyik) szerepe ôrizni a demokráciát, és ezért mindig rajta kell tartania a szemét a hatalom képviselôin. Azt viszont nem tudtam elfogadni, hogy egyoldalúan és makacsul kizárólag egyetlen csapásirányt kövessen. Ezért megpróbáltam árnyalni a képet, olyan tartalmat nyújtani az olvasóknak, amelyet szívesen olvasnak, és olyan újságot „csinálni”, amelynek hitele van.
– Mire törekedtél leginkább? Milyen szerepet szerettél volna az újságnak? (Informálást? Nevelést? Közösségformálást? Ellenzékiséget? Vagy mást…)
– Tartalmi téren az objektív tájékoztatást tűztem ki célul. Olyan újságot kívántam Gyergyónak, amelyben megtalálja mindazt az információt, amelyre szüksége van, de nem tekintettem tabunak a tényfeltáró riportot sem: mindig nagy örömöt jelentett számomra, ha egy-egy szokatlan tartalmú anyag nyomán látványosan megugrottak az eladások. Én nemcsak fôszerkesztôje voltam a Kisújságnak, hanem afféle lapmenedzsere is, hirdetésszervezéssel és terjesztéssel egyaránt foglalkoztam. Nagy elégtételnek tartottam, hogy másfél évi munka után sikerült nullszaldóssá tenni a lapot, A4-es formátumról átváltottunk az újságméretre, miközben a példányszám közel ötszörösére növekedett, és a reklámbevétel is jelentôsen megnôtt.
– Mit hiányoltál a leginkább? Mire lett volna szükség ahhoz, hogy jobb újság legyen?
– Ha egészen ôszinte akarok lenni, akkor legjobban a szaktudás hiányzott, gyakorlatilag műfajelméleti ismeretekkel is alig rendelkeztünk. Ez volt az elsôdleges oka annak, hogy felvettük a kapcsolatot a MÚRE-val, amely akkor a jelenleginél komolyabb szakmai szervezetnek számított, több rendezvényt, képzést, tábort szerveztek, ezek jelentôs részén részt is vett valaki a szerkesztôségbôl. Cserekapcsolatot alakítottunk ki a Népújsággal és a Bihari Naplóval, egy-egy hétre vendégül láttuk egymás kollegáit. Sajnos, ezek a ritka alkalmak nem voltak elégségesek ahhoz, hogy szakmai ismereteinket olyan szinten elmélyítsük, mint szerettem volna.
– Mit kívánsz a „kamasz” Gyergyói Kisújságnak?
– Annak idején nagyon büszke voltam a munkatársaimra, úgy éreztem, igazi csapatot sikerült szervezni a lap köré, amelynek tagjai nagy igyekezettel és odaadással, sok empátiával, szakmailag és emberileg is a legtöbbet szerették volna nyújtani a Gyergyó-medence közösségének. Kívánom nektek, hogy ugyanilyen csapat legyetek, hogy örömmel menjetek be dolgozni minden reggel a szerkesztôségbe, hogy nap mint nap érezzétek: munkátok fontos – ma már talán nélkülözhetetlen – része a gyergyói hétköznapoknak.
Az 1998–1999 közötti idôszak Kedves-Tamás Gyopár nevéhez fűzôdik.
– Milyen volt a Gyergyói Kisújság fôszerkesztôjének lenni? Nehéz feladat volt?
– Nehéz volt, lehet, hogy azért, mert nem voltak vezetôi ambícióim. Adott pillanatban fôszerkesztô nélkül maradt a lap, hát elvállaltam. Így történhetett meg az, hogy lapzárta napján délután még nem láttam, milyen cikkek kerülnek bele. Görcsösen átrágtam minden mondatot, hiszen ha már elvállaltam a fôszerkesztést, felelôsséget jelentett. Így történt meg az is, hogy mikor állapotos voltam, és a sok hideg miatt kórházba kerültem, szóltam azonnal a kollégáknak, hogy töröljék nevem az impresszumból. Szerencsémre, és a jelenlegi fôszerkesztô, akkori helyettes, szerencsétlenségére, hiszen beperelték a lapot egy cikk miatt. Amúgy akkor is jó csapat volt, akkor is nehéz volt, de mindig kicsit meg akartuk váltani a világot.
– Milyen problémákkal küszködött az újság a te „fôszerkesztôséged idején”?
– Mindig is alulfizetettek voltunk, télen hideg volt az irodában. Ami nagyon rosszul esett mindannyiunknak, és szerintem az akkori csapatból senki nem felejti el, hogy ígéretet kaptunk decemberben: ha bizonyos küszöböt eléri az eladott példányszám, akkor kapunk 13. fizetést. Nos, nemhogy elértük a kitűzött sokezres célt, hanem meg is haladtuk. Ekkor közölték, hogy a 13. fizetés vicc volt. Ezen kívül folyton szaladgáltunk a szappantartó fényképezôgéppel, hogy elôhívassuk a fotókat.
– Milyen szempontok alakították akkoriban az újságot?
– A városvezetés hibáira próbált rámutatni. Akadt bosszúság, „téma” ilyen téren bôven, ezért mindenképpen nagy lap szerettünk volna lenni. Egyikünk fejébôl kipattant a „briliáns” ötlet, aztán elô is adták, én pedig belementem. Így nagy lendülettel felpróbáltuk a heti két megjelenést. Na, az nagyon rossz ötletnek bizonyult.
– Mire törekedtél leginkább? Milyen szerepet szerettél volna az újságnak?
– Az olvasók kiszolgálására törekedtem, az informálásra. Arra, hogy a lapban mindenrôl szó legyen, ami érintheti a gyergyói embert. Én soha nem szerettem, ha „vérrôl” szólt. Ha szabadságoltam, emlékszem, mindig egy két gyilkosságot „körüljártak” a kollégák. Én soha nem voltam ennek a híve, pedig emelte a példányszámot. Továbbá azt szerettem volna, ha rámutatva a hibákra, tesz azért a lap, hogy jó irányba haladjon a város. Ezért ellenzéki lapnak tartották akkor a Kisújságot.
– Mit hiányoltál a leginkább? Mire lett volna szükség ahhoz, hogy jobb újság legyen?
– Abban az idôben nem volt pénze a lapnak. Gyakran kölcsönbôl fizettük ki a nyomdát. Nem voltak szakemberek által írt kedves rovatok. Sokszor próbálkoztunk bevonni valamely szakmában jártas olvasókat, de szükség lett volna belsô, szakosodott újságíróra. Arról nem is beszélve, hogy egy olvasószerkesztô is sokat segített volna, mi több, a jogi háttér is hiányzott.
– Mit kívánsz a kamasz Gyergyói Kisújságnak?
– Mit kívánhatnék? Hát itt dolgozom. Tizenöt évvel ezelôtt is itt kezdtem, aztán félreértések, és a pénzhiány miatt, mikor kétéves lett a kislányom, kénytelen voltam máshol munkát vállalni. Írtam ott is, a másik csapatban. Visszatérve: azt kívánom, hogy tizenöt év múlva ismét készüljünk a Gyergyói Kisújság szülinapjára, addig is sok-sok olvasót, reklámozót és jókedvet! Hiszen az utóbbi hiányát az olvasók is megérzik.
2000-tôl napjainkig Ábrahám Imre „vezeti” az újságot.
– Az indulás, amikor 2000-ben fôszerkesztô lettem, nagyon nehéz volt. Nehéz volt, mert vezetni sosem könnyű. Emberekkel dolgozni, irányítani, felelôsséget vállalni irántuk sosem könnyű feladat, és ha ez még társul nehéz gazdasági helyzettel, akkor még nehezebb. De már akkor egy jó közösség volt a szerkesztôség. Baráti légkörben, segítôkész kollégákkal megoszlottak a problémák, nagy segítséget jelentett a tapasztaltabb kollégák véleménye. Lassan belerázódtam abba, amit nem is akartam vállalni. Mert nem igazán akartam fôszerkesztô lenni. Viszont akkor fennállt egy olyan helyzet, hogy fôszerkesztôhiányban szenvedett az újság, és mellékvágányra sodródhatott volna a lap. És én már akkor úgy éreztem, ennek az újságnak feladata van. Ez az érzésem egyre inkább megerôsödött. Most is ugyanolyan problémákkal küszködünk, mint régebb. A nehéz gazdasági helyzettel. Minden hétre, hónapra ki kell számolni mit hová költünk. Sajnálatos, hogy nem annyi a juttatás az újság munkatársainak, mint amennyi járna. És normális, hogy bármikor bármelyik munkatárs más helyen jobb lehetôséget kaphat. Ennek ellenére mindig vállalták és vállalják a munkát, a „túlórát”. És ez természetesen nagyszerű. Az újság szempontjai nem változtak, mióta én vagyok a fôszerkesztô. Mindig a közösség, az olvasók szempontjait helyezzük elôtérbe. Informálás a fô feladatunk, de úgy érzem, hogy közösséget is formálunk, felvállaltuk a nevelést is több projekten keresztül, de természetesen nem áll tôlünk távol az ellenzékiség, amit mindenfajta média kellene valljon, hiszen az nem azt jelenti, hogy ellenség vagy, hanem építô kritikával fejezed ki az ellenzékiséget, hogy elôbbre vigye a várost. Az építô kritika felkeltheti a vezetôk figyelmét, hogy másképp kellene megoldaniuk a problémákat.
– Nagyobb olvasói rétegre lenne szükségünk, de az anyagi lehetôségek nem engedik meg, hogy túllépjük a gyergyói régiót. De lehetnénk színesek, több oldalon, megyei lap, azonban egyelôre ez sem történhet meg. Errôl álmodhatunk mindannyian a szerkesztôségben, ennek ellenére tesszük, amit tennünk kell, amire vállalkoztunk, és minél jobb újságot adunk az olvasóinknak.
– Igaz, hogy „kamaszkorú” a Gyergyói Kisújság, de tizenöt év egy újság életében nem kevés idô. Ezalatt volt jó is, rossz is. Az út hosszú volt, gödrös. Azt kívánom, hogy a Gyergyói Kisújság minél nagyobb kort érjen meg, mert ha ez így történik, akkor azt jelenti, hogy szükség van rá, a közösség szereti és megvédi a lapot, és azt jelenti, hogy elértük a célt a nevelés, informálás, közösségformálás terén. Ha egy lapot szeretnek, nem szűnhet meg soha.
Csata Orsolya
Tragédia
Forradalom negyedi lakásán találtak rá a 64 éves haldokló M. S.-re vasárnap. A félfelére lebénult férfi lakásából segélykiáltások hallatszottak. Arcán sérülések voltak. A mentôsök, miután megtettek mindent, beszállították a municípiumi kórházba, ott rövid idô alatt elhunyt. A kórbonctani vizsgálat eredményeként megállapították, hogy vér került a légutakba a fejsérülései miatt, fulladás okozta az áldozat halálát. A fejsérülést pedig kemény tárggyal okozták. A tettesek nem kerültek elô, az ügyészség és a rendôrség még nem nyilatkozott arról, hogy lakásából eltulajdonítottak-e valamit.
(Az AGERPRES nyomán)
Támadtak a kóbor kutyák
Tóber József Makkos utcai olvasónk szerdán panaszát osztotta meg velünk. Mint mondta, türhetetlen az, hogy lakása körül hat-nyolc kóbor kutya ólálkodik, mi több, ôt és gyerekeit összesen négyszer támadták meg a kóbor ebek.
– Két éve, hogy így megszaporodtak a környéken a kutyák, addig csak kettô volt. Elôször engem támadtak meg, utána a kisebbik gyerekemet, aztán kétszer a nagyobbik gyerekemet. Ez idáig nem fordultam panasszal sehová, most pedig panaszt tettem le a polgármesteri hivatalhoz, hogy segítsenek. A kutyámat sem merem kiengedni, mert megtámadják.
Valószínűleg nem Tóber József az egyetlen panaszos, aki hasonlóan járt, bizonyára mindenkinek van egy-két ötlete arra vonatkozóan, hogyan kellene gyökeresen megoldani ezt a problémát. Merthogy meg kell oldani.
Én személy szerint, fél évvel ezelôtt, meg voltam gyôzôdve, hogy menhely lesz.
Kedves-Tamás Gyopár
A csutakfalvi iskolai balesetrôl
Január 20-án a csutakfalvi Balás Jenô iskolánál egy ötödikes kisfiú, Györfi Sebastian, szünetben, játék közben elesett és enyhébb agyrázkódást szenvedett.
A csutakfalvi iskolánál sem történik több vagy kevesebb baleset, mint más iskoláknál, annak ellenére, hogy követjük a gyermekeket, és szünetekben viszonylag jól megszervezett iskolai szolgálati rendszer működik. Ilyen esetben szülôi elfogultság is jelentkezhet, ami természetes is. A sajnálatos balesettel kapcsolatosan néhány megállapítás és kiigazítás csak szükséges.
– Nem helyénvaló az édesanyának az a nyilatkozata, mely szerint csángó származása miatt hátrányos helyzetben van mind a hat gyermeke. Az 1960-as évektôl nagyon sok csángó leány jött férjhez Csutakfalvára. Jól alkalmazkodtak a remetei közösséghez. Szinte minden osztályban két-három félig csángó származású tanulónk van. Semmilyen megkülönböztetésben részük nem volt, sok jó tanuló került ki közülük, akik líceumot vagy fôiskolát is végeztek.
– Nem tudom pozitív diszkriminációnak mondhatom-e, hogy a Györfi család legkisebbik óvodás korú gyermeke, az óvodai program után bejöhet az iskolába és a Szent Ferenc Alapítvány által I–IV. osztályosoknak működtetett délutáni program idején megvárhatja, amíg szülei hazajönnek. Itt uzsonnát és pihenési lehetôséget biztosítunk neki.
– Nem igaz, hogy az édesapa éppen jött fel az iskolába tízórait hozva a gyermekeknek, mivel az utóbbi húsz évben az iskolában nem láttuk sem szülôértekezleten, sem gyermekei után érdeklôdve.
Balesetek történnek az iskolában. Az iskolai szabályzat szerint két egészségügyi felelôsünk van (pedagógusok), és rendelkezünk az ilyenkor szükséges minimális gyógyszerrel és kötszerrel. Ha látjuk, hogy a baleset orvosi ellátást követel, valaki a pedagógusok közül elszállítja a tanulót, vagy mentôt kérünk. (Az orvosi rendelô közel, 2,5 km-re van).
Reméljük a tanuló minél hamarabbi felépülését, és szeretettel várjuk vissza.
Laczkó Szentmiklósi Endre iskolaigazgató
Az utcák és a város
Zsigmond Attila, a Gyergyó TV felelôs szerkesztôjének felkérésére – reméljük – érdekes városnézésre hívjuk Önöket. Az utcák felleltározása célunk. Hétrôl-hétre egy, esetleg két utcáról készült kisfilm kerülne adásba. Azt szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódnának a valóban párját ritkító vállalkozásba, s együtt járnánk be Gyergyószentmiklóst. Legkevesebb egy esztendôn át tartó séta lenne, hiszen ez idáig 93 utcáról szereztük meg a legfontosabbakat: a születésüket, elsô, majd a különbözô rendszerváltások alatt megváltoztatott nevüket. A Kossuth Lajos utcát pl. nevezték Fôútnak (1864), Deák Ferenc útnak (1913), Regele Ferdinand utcának (1920 után), Bucinului (1989 elôtt) és Kossuth Lajos utcának (1989 után). De nem csak 1773, 1864, 1913, 1941, 1954, 1989 volt jeles esztendô e névváltoztatásokkor. A kimutatás nem a legpontosabb, akkor sem, ha a néhai Tarisznyás Márton monográfiáját veszi alapul. Ezen állításunk bizonyítását is csak az utcalakók segítségével érhetjük el, szolgálatot téve a városrendészeti hivatalnak is, hiszen kisfilmjeink a házak jelenlegi állapotát, a sok önkényes és szakszerűtlen, a városképnek ártó beavatkozást is bemutatnák. Ez is város-történelmünk része. De nem csak ennyit szeretnénk Molnár Attila operatôr barátommal. Az egyes utcák meglátogatása és filmezése alkalmával, az utca lakóit is felvevô-közelben szeretnénk tudni. Várjuk tehát, hogy ôk is meséljenek utcájukról, az ottani érdekesebb, értékesebb épületekrôl, az utcából indult neves emberekrôl, érdekes megtörténtekrôl stb.
A tévében sugárzott adások szövegének a Gyergyói Kisújság ad helyet, hogy ne csak a kép és a szó, de az írás is megmaradjon városunk utcáiról, városunkról.
Bajna György
Januári tanácsülés Borszéken
Január 22-én került sor az év második tanácsülésére. Ez alkalommal is több fontos tárgya volt az ülésnek. Napirend elôtt a testület kisebb vita után jóváhagyta a fakitermelô cégeknek, hogy február hónapban a levágott famennyiséget kitermeljék, elszállítsák. Ez ugyan ellentmond egy tavalyi tanácshatározatnak, de egy minden kompromisszumra hajlandó önkormányzat erre is kapható.
Volt néhány formális határozat: adóhátrálékok törlése, magán- és jogi személyeknek, adócsökkentés alacsony jövedelmű személyek esetében, adományok elfogadása, az iskolaközpont leltári értékének növelése a tavaly elvégzett munkák árával.
A helyi adók és illetékek esetében csupán két esetben történt emelés: a sürgôsségi igazolások kiállításáért tíz lejt kell lepengetni, és három nap alatt kész az igényelt válasz, illetve a nehézgépjárművek esetében (12 tonna fölött) pluszilletéket kell fizetni.
A testület jóváhagyta egy magánszemélynek annak a területnek a megvásárlását, amit már évek óta bérel, illetve megvásárolta, de az épület alatti terület nem volt az övé. Most már az.
Az önkormányzati képviselôk jóváhagyták a polgármester kiutazását a szlovákiai Donavaliba, hogy a helyszínen dokumentálódjon a téli sportok paradicsomában, és az ott tapasztaltakat Borszéken is gyümölcsöztesse.
Már három hónapja nem képes a testület dönteni a város ivóvíz-szolgáltatójának a sorsáról. Túl komplex a probléma, nehéz és felelôsségteljes a döntés. Ha majd megszületik a végleges határozat, ami egy újabb rendkívüli tanácsülés témája, akkor részletesen tájékoztatjuk a kedves olvasókat.
Farkas Aladár
Petres Lajos 70 éves
Zenetanár, népi fafaragó, a gyergyói kórusmozgalom kiemelkedô alakja. 1939. január 29-én született.
A Petres család eddig három tagja tette le névjegyét a köz- és a dalkultúra szolgálatában. Petres Ignác, az édesapa, az 1930 évek közepén Domokos Pál Péter alfalvi és Mihály István szárhegyi kántortanítóval együtt gyermekkórus-találkozót szervezett, amit a kommunizmus éveiben Petres Lajos próbált újraéleszteni. Az 1989-es események után Páll Ibolya kezdeményezésére végül a Petres testvérek, Lajos és a zeneszerzô, tanár Csaba, illetve az egykori Petres-tanítványok (Páll Ibolya, Trucza Árpád, Fülöp Béla közreműködésének is köszönhetôen) párját ritkító gyergyói gyermekkórus-találkozóvá nôtte ki magát a hajdani próbálkozás.
Petres Lajos a tanítóképzô elvégzése után hazatér és bekapcsolódik a kórusszervezésbe, kórusvezetésbe, közben a tanítói képesítést tanárira emeli. Gyermek-kórusok, vegyes karok, nôi és férfi dalárdák, kamarakórus, leánykórus dicsérik munkáját. Nem csak Ditróban. Amikor szükség van szakértelmére és tudására, ott találjuk a gyergyószentmiklósi kórus élén, a szárhegyi vegyes kar szervezôjeként, Gyergyóremetén még gyermekkar vezetését is vállalva. Volt olyan idôszak, amikor 12 kórust irányított egy idôben. Az általa felkészített ditrói kórusok a korabeli fesztiválokon és versenyeken 25 tartományi és megyei elsô díjat, az országos versenyeken egyszer elsô, 23 alkalommal második és harmadik helyet szereztek. Négy évtizednyi kórusvezetés dicséri szakavatottságát és rátermettségét. Ditróban a Petresek a legnehezebb idôkben kamarazenekari tevékenységgel is megpróbálták élve tartani a lángot. Talán a család Kodály Zoltán iránti tisztelete is közrejátszott (a hallhatatlan ugyanis gyergyói gyűjtôútja során Petres Lajos nagyapjáéknál szállt meg) abban, hogy Petres Lajos kiemelt figyelmet fordított a magyar népdalfeldolgozások népszerűsítésére.
1989 után a ditrói gyermekkórussal a megnyílt határokon túlra is eljuthatott. Budapest, Pilisföldvár, Piliscsaba, Solymár, Garancs, Budajenô, Kamut dalszeretôi ismerhették meg meghívásos fellépések, kórusfesztiválok alkalmával kitűnô gyermekkórusait. Balatonhévízen tartott Kárpát-medencei Kórusfesztiválról is elsô díjjal tértek haza.
Miután 43 év után 1999-ben letette a karmesteri pálcát, vésôt fogott, s vált immár csaknem olyan híres faragóvá, mint amilyen hírneves karnagy volt.
Faragványai a magyar és a székely stílus ötvözetébôl lényegülnek üzenetté. Jelrendszerük tiszta és pontos.
Kötött és gyalogkapuk, díszkerítések és emlékoszlopok, lakberendezések, bútorok, verandák, lépcsôfeljárók, tornácok, dísz-és emléktárgyak, szerszámok, használati eszközök szépültek keze nyomán. Székelykapui Gyergyószentmiklóst, Csomafalvát, Ditrót, Kamutot díszítik.
Székelykapu-makettjei Svájcba, Németországba, Magyarországra egyaránt eljutottak, az általa faragott bútorok Felvidékre, Beszterce megyébe. Kontyos székei keszthelyi műgyűjtô, szatmári festôművész, kolozsvári zeneszerzô és neves zenészöccse lakását díszítik. Szép számmal találni fenyôfakontyos székeibôl Ditróban is. A községe számára faragott tárgyak közül kiemelkedô szépségű az esketô-teremben felszerelt csillár.
Alapos elméleti felkészülés után faragott sulykok hasonmásait kezdte faragni. Munkái közül természetesen nem hiányozhatnak az általa alkotott egyéni darabok sem. Ahol a sulykok beszélnek címmel közhasznú könyvet is kiadott.
35 kopjafát, illetve emlékoszlopot faragott.
Sólyom László államelnök felkérésére a Nyerges-tetôn ez év március 15-én felavatandó emlékoszlopot Petres Lajos faragja.
Bajna György
Zöldbékáért nem kell a szomszédba menni!!
Na, milyen telünk van? Például csütörtökön (január 22-én), szinte hétágra sütött a nap. Nem, na nem azért említettem, mert mindenáron Györffi Kálmán zöldbékája szeretnék lenni. Szó se róla, de hogy Putyinra cserélt, ami az idôjóslást illeti, na ezt a békát nem nyelem le. Hogy miért? Mert január végén ugyan, ha nem is kemény hidegek, de mínuszok vannak; én is, mint ô, fűtök, hordom a fát, melegítem a lakást, és
vissza-vissza gondolok a szép ôszi napra, mikor a meteorológiai állomás varázsgömbjébe belenéztem, amely akkor nem sejtette, hogy helyben, Gyergyószentmiklóson is elzárhatják a gázt. S az sem kizárt, hogy egyenesen a hagymanaptárral hozható összefüggésbe. Mert összetett, több rétegű. De ki tud minden egyes réteget lehámozni róla, s még a hagymahártyák is ott vannak! Ki tudná kibogozni sírva-börönkölve, hol kezdôdik a hagyma?
Egyetértek a lecseréléssel, de utódomat szűk pátriánkból is választhatta volna.
Hirdetések: Pellet-tüzelés – Jó választás, Pellet-tüzelésű kazánok, kandallók eladók;
Óriás merülôforralókat ajánlunk a tömbházlakóknak, minél kevesebb lesz raktáron, annál drágábban adjuk.
Árverést szervezünk három zsák brikettre. Ha nem fizetnek érte borsos árat, jövô héten ugyanabban az órában megismételjük a licitet.
Mosztsöpredék árába! Érdeklôdjön mindenhol, megjelenés seprűvel.
Mi eláruljuk a titkot: fűtsön székpárnával: feláll a kényelmes hideg fotelbôl, jobb kezébe veszi a székpárnát, amely elôbb ülepe alatt volt és… jöjjön el, mi megtanítjuk rá, mi a teendôje. Vacsorát nem kap, s lehet, hogy gyapjúbemutató is lesz! De fontolja meg, úgyis megéri!
Szaunázzon – legalább abban meleg van!
Szóval, most feljön a csillaga a médiának, ilyen hideg napokon, hirdetôlapok elônyben! S még ezután következnek, szerintem, mint lefokozott zöldbéka szerint, a tartós mínuszok. Ha nem hiszi Györffi Kálmán, figyelje csak az új idôjósát, a szavahihetôt. De számoljon a globális felmelegedéssel is, az ózonlyukat is vegye számításba, s a mutánsgéneket, a fairtásokat, a kipufogógázt, vagy jusson eszébe a: Február, hol a nyár? – esetleg a közüzemek, a gyergyói fogyasztók adóssága, a kintlévôség, a kormány fűtéstámogatása, ami valószínűleg megszűnik, vagy nézzen le is, fel is a két lakónegyedben. Röviden: a zöldbéka-jelöltek köztünk élnek.
Persze, ettôl még nem kell bíznia a nôkben!
Kedves-Tamás Gyopár
Közbirtokossági elszámolások
A gyergyószentmiklósi közbirtokosságok közül elsônek a Kürüc Erdôgazdálkodási Társaság számolt el tavalyi tevékenységével.
Az osztalék a jelentôs széldöntések miatt 700 lej volt hektáronként. A Portik Imre és Lázár János által irányított 118 örököst számláló legkisebb gyergyói közbirtokosság 108,6 hektáron gazdálkodik.
A kiosztott jutalék mellett idén két hektár terület erdôsítésére, kerítéskészítésre és az elôírt szakmunkák elvégzésére is elkülönítették a szükséges alapokat, a tagsággal történt megbeszélés után, ahol arról is szó esett, hogy széltörés hiányában 2009-ben aligha termelnek ki fát.
Az elmúlt szombaton a pillanatnyilag 500 hektárt visszakapott Gyergyó-Tölgyes Közbirtokosság vezetôi, Lázár Mária és Szász Zoltán is beszámolt a 2008-as esztendô eredményeirôl. Bár pert is nyertek, a Tölgyesi Állami Erdészet továbbra sem szolgáltatott vissza 720 hektár területet a Vit-havasi részen. Ennek ellenére az üzemterv szerinti kitermelés eredményeként 240 lej nyereségre számíthat a 180 örökösbôl álló tagság. E közbirtokosság elkülönítette a szükséges pénzalapokat faültetésre és az erdôkben, havasokon elôírt munkálatokra. Idén 2,5 hektáron ültetnek fenyôcsemetét. A jutalékot, ahogy minden esztendôben, mindenkihez a közbirtokosság vezetôi személyesen viszik el e hét folyamán.
Mind a két közbirtokosság tagsága elégedett volt a vezetôk lelkiismeretes munkájával.
Bajna György
Nyílt levél
Mezei János Úrnak
Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Polgármesterének
Tisztelt Polgármester Úr!
Elszármazott gyergyói emberként fordulok Önhöz, mint annak a városnak polgármesteréhez, mely szívemhez legközelebb áll a mai napig, mindennap, a máshol talán kissé kényelmesebb létkörülmények vagy lehetôségek ellenére. Hiszem, hogy Gyergyószentmiklós szeretete, elmémbe, gondolkodásomba való örök beivódása gazdagabbá tett és tesz engem, s gazdagabbá tehet minden gyergyóit, ki valaha is fagyos reggeleken a Piricske látványára, vagy a Both-vára csúcsán csillanó napsugárra ébredt.
Miután én a város önkormányzata elé javaslattal nem járulhatok, Önt kérem, Polgármester Úr, arra, hogy tegye ezt meg helyettem, annak biztos tudatában, hogy javaslatom nem pusztán egy remek, tôsgyökeres gyergyói ember emlékének méltó megôrzését szolgálja, de a város hírnevét is öregbíti. Hiszen az a hely, mely ilyen egyéniségnek adott életet, és hont egész földi életére, s „kényszerítette” ôt ölelô karokkal ragaszkodásra szülôhelyéhez utolsó pillanatáig, csak értékes, emberi javakban bôvelkedô település lehet.
Meggyôzôdéssel vallom és hiszem, hogy a földkerekség minden sarkában – s különösen igaz ez Székelyföldre –, minden települést méltó büszkeség tölt el akkor, ha szűkebb közösségének, népének, nemzetének vagy az egyetemes emberiségnek oly embert „adott” akire az utókor méltón, elismerôen emlékezik meg. Gyergyószetmiklós számos kiválóságot tudhat magáénak az élet különbözô területén, de talán egyetlen olyan orvost sem tudhat magáénak, mint néhai dr. Kercsó Attila, aki születésétôl kezdve hű maradt szűkebb hazájához, szolgálta, gyógyította minden erejével és tudásával Gyergyót és környéke lakóit, határozottan visszautasítva a medencén kívülrôl érkezô, orvosi hivatásának kiváló és elhivatott művelôjeként felkínált kényelmesebb és csábítóbb ajánlatokat.
Kercsó Attila Gyergyószentmiklóson született tôsgyökeres gyergyói szülôk gyermekeként, 1939-ben. Orvosként, íróként, költôként Gyergyószentmiklóson élt és dolgozott, míg 2008-ban a teremtô magához szólította. Talán megirigyelte a gyergyói székelyektôl a fiút, ki önnön kényelmét, boldogulását messze maga mögé utasítva, nyugdíjas éveit is az elesettek, betegek segítésére áldozta, kinek az igazi siker mindig a gyógyult vagy javuló beteg ember egyetlen hálás pillantása, tétova, ámde meleg kézfogása volt. Akinek, bár számtalan hazai és külföldi lap, újság közölte verseit, több könyve jelent meg, az ôszinte örömöt, a legendás, magát gyergyóinak valló orvosról, dr. Fejér Dávidról írt regényének elkészülte és olvasók elé tárása hozta meg. Élete végéig hű maradt a gyergyói kórházhoz, választott és mindig önzetlenül gyakorolt orvosi mivoltához, s gyarapította a gyergyói székelység irodalmi életét.
Meggyôzôdésem, hogy dr. Kercsó Attila példamutató élete, ismertsége és a gyergyói nép általi tisztelete teljes mértékben érdemessé teszi arra, hogy a Gyergyószentmiklósi Városi Kórház névadója legyen, emléket állítva így neki, és emlékeztetve a gyógyulni vágyókat és az ôket ápolókat arra a követendô példára, amit mutatott úgy az emberek mindennapi fájdalmainak enyhítésében, mint a város kultúrájának rendületlen gazdagításában.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezen ötlet, javaslat, tulajdonképpen nem is tôlem származik, hanem mindazon számtalan gyergyói ismerôstôl, baráttól, munkatársaitól, volt betegeitôl, akik beszélgetéseink során vetették fel e javaslatot. Én csupán összeszedtem gondolataikat, és e levélben fogalmaztam meg Önnek.
Mindezek okán tisztelettel kérem Önt, Polgármester Úr, javaslatom megfontolására és, amennyiben arra érdemesnek találja azt, terjessze a tisztelt önkormányzati tanács elé.
Köszönettel és tisztelettel: Dr. Pethô Attila István
Nem lehetsz olyan amnéziás
Drága jó székelyem, hogy ne emlékezzél arra az ígéretáradatra, ami nemrég még mennyei mannaként zúdult a fejedre, és amirôl mostanában kijózanodva veszed észre, hogy csak mennyei malaszt volt… Ugyebár annyira szerettél volna a választások elôtti hazugságokban hinni, hogy miután futólépésben odaválasztottad a választottjaidat egy-egy szenátori, illetve parlamenteri székbe, igyekszel gyorsan elfelejteni a hazugságokat, amelyeknek bedôltél, ilyen az ember, igyekszik megszabadulni a számára kényelmetlen – átverésektôl. (Emlékszel még, amikor az összeéhezett és kölcsönkért pénzecskéddel Kolozsvárra futottál, hogy te is Caritas-tag lehessél? Azóta se dicsekszel vele! És amikor beszálltál a FNI-be? Meg mindenféle ebbe-abba? Vettél magadnak emeletes fazekat? És mindenféle betegség ellen való szereket? De, hogy csak a legegyszerűbbet mondjam: az azért jó érzés, nem, ha az ember hétfôn megvesz egy lottószelvényt, és utána hat napon keresztül mielôtt elaludna lehunyja a szemét és megálmodja sajátmagát lottó-nyertesként, hogy aszondja: megveszem a volt prefektus kocsiját, kinézek magamnak egy jó kertes házat, na azt berendezem ilyen töklapos televíziókkal, megcsináltatom a központi fűtést, bevezettetem a földgázt, az asszonynak veszek két láda ilyen izét a nehéz napokra, és én pedig beállok Markó Béla mellé az RMDSZ-be…)
Na, most már sejtheted, hogy a válságról szeretnék beszélni neked.
(Ez sem rossz téma, nincs egy fél órája, hogy hallom a rádióból, hogy Barack Obama országában, az USA tizenöt államában azt a csodálatos megoldást találták ki a válság kezelésére, hogy játékautomaták ezreit – magyarul mondom, hogy megértsed: félkarú rablók ezreit helyeznek ki minden kisvárosban és nagyvárosban – és az ebbôl származó bevételbôl rendezik majd a munka nélkül maradók segélyeit! Úgy kell nekik, mondom én kárörvendôen…
Azaz csak mondanám, ha nem hallgatnám meg a „csodálatos”, hihetetlenül „értelmes”, zseniálisan „szakértô” nagykoalíciós kormányunk legújabb szövegeit, ugyanis leesett a tantusz odafent, hogy „válság” van. Világválság! Ami ezt az országot – hogy úgy mondjam – meglepte.
Engem nem.
Ebben az országban a válság ugyanis – nem most kezdôdött.
Legalábbis az erdélyi magyarság soraiban nagyon régen elkezdôdött…
Nem az én gyerekkoromban, (ötvenes évek), már az apám gyerekkorában (l920-as évek)!
Amire ez az utolsó (közel) húsz év csak igen sikeresen rálapátolt.
Ez a „világválság” nálunk, erdélyi magyaroknál egy mély erkölcsi válsággal kezdôdött.
Tudod, mikor vettem ezt észre? A „román forradalom” gyôzelme utáni héten, amikor ömleni kezdett hozzánk ilyen nagy kamionokban a „nyugati segély”.
Én református voltam, vagyok és leszek, és remélem „kálomistaként” sikerül meghalnom is.
A diktatúrában elég rendszeresen el-eljártam a templomba (képzeld el barátom, az éjféli misékre a katolikusokhoz, sôt még az örményekhez is).
No de, én annál megdöbbentôbb „hitélményt” nem tapasztaltam meg ebben a hosszú életben, mint amikor ’90 enyhe januárjában befordult a segélykamion az egyik Maros-megyei parókia elé…
A szomszéd parókia fiatal papja, és a helyi parókia idôsebb, de megtermettebb papja leadogatja a leragasztott csomagokat az egyháztanács tagjainak…
Akiknek (mármint a presbitereknek) a fele azzal foglalkozik, hogy távol tartsa a gyorsan összeverôdött „roma hölgyeket” és az igazság kedvéért, a sivalkodó fekete kendôs-ruhás református hitben keresztelt öregasszonyokat…
És akkor a fiatalabb pap arca felragyog, ahogy felemel egy leragasztott segélycsomagot, letépi róla a ragasztást, belenéz… A másik is belenéz… Az arca színt vált…
Elôbb csak szidni kezdi a fiatalabb „Isten szolgáját”, aztán lökdösni kezdik egymást kivörösödött arccal, aztán ütik is egymást.
Istenem: nem ruha és élelmiszer, egy színes tévékészülék volt a csomagban.
Én pedig (a kamionsofôrnek mutattam meg az utat) elhűlve néztem és rádöbbentem: az erdélyi magyarság ijesztô erkölcsi válságban van! És azóta sem gyôzött meg senki az ellenkezôjérôl!
(Ez viszont – ne hidd el nekem erdôlopó és palotaépítô magyarom – sokkal veszélyesebb, mint a világválság, ami elôttünk van! Te pedig, drága jó székelyem, ne törôdj! Ötven olyan pityókaételt tudok, hogy mind a tíz ujjadat meg fogod nyalni…)
Györffi Kálmán
A bürokrácia átka
Az egyik televízió adójának adásából hallgatom, hogy az ország összes megyéi közül Hargita és Kovászna megye van a legjobban lemaradva a 18/1991-es törvény alkalmazása terén. A többi megyék befejezettnek tekinthetik a mezôgazdasági és erdôs területek visszaszolgáltatását jogos tulajdonosaiknak. Érdekes. Nem tudom, ez akarattal vagy akaraton kívül van. Kik játszanak közre, hogy ez így legyen?
A szülôföld megôrzésének legfôbb bizonyítéka az, ha igazolni tudjuk ôseink, apáink tulajdonát, amihez kötelességünk ragaszkodni, mert csak így tudjuk megvédeni szülôföldünket. Ôseink birtokaiból Erdély-szerte elég sok az idegenek kezére jutott.
Dr. Garda Dezsô volt képviselônk derekasan kivette részét abból a harcból, amely a 18-as törvény kidolgozásához, majd a parlament általi elfogadásához vezetett. Töredelmesen harcolt a közbirtokosságok és a magánerdôk visszaadásáért. De harcolt erdeink megvédéséért is azokkal szemben, akik kegyetlenül irtották fenyveseinket. Ezzel szerzett magának sok ellenséget e személyek részérôl. A hirtelen erdôirtás, a zöldarany sok pénzt hozott egyeseknek, mellyel befolyásolhatták azokat, akiknek feladatuk lett volna, hogy vigyázzanak erdeinkre.
A Magyar Polgári Párt, az RMDSZ harcolt és harcol Székelyföld autonómiájának kivívásáért. Az RMDSZ kormánypárt volt sok éven keresztül, de úgy látszik, nem tett meg mindent azért, hogy a föld, az erdô minél elôbb, ôseink után, a székelyek birtokába kerüljön. Lehet, hogy közöttük voltak olyanok, akik hasznot húztak az erdôk letarolásából. Nem ellenôrizték, hogy a helyi szervek, a megyei szervek miként segítik elô a birtokviszony mielôbbi megoldását. Ez volt a legkisebb gondjuk. Jobbnak látták elszigetelni, körükbôl kizárni egy olyan embert, aki harcolt azért, hogy mihamarabb Székelyföld a székelyeké legyen.
A földek, erdôk visszaadásának késleltetésében minden eszközt felhasználtak, hogy azok a legravaszabb módszerek felhasználásával a bürokrácia útvesztôibe kerüljenek.
Hogy ne szószátyárkodjak sokat, röviden megmutatom a bürokrácia hatalmát, amely irgalmatlanul érezteti hatását rám vonatkozóan.
A kollektivizálás után szüleim birtokának egy részére a kollektívgazdaság ráépített. Felépítette székházát és az istállókat, raktárakat és más épületeket. 1991-ben a 18-as törvény megjelenése után vissza kellett volna adják. De nem adták. A nem létezô kollektívgazdaságra telekkönyveztették egy részét, másik részét azokra telekkönyveztették, akik ott gazdasági egységeket hoztak létre. Ismeretes, hogy szüleinket bekényszerítették a kollektívgazdaságba, de a kollektívgazdaságra a területeket nem telekkönyveztették, azok maradtak a kollektivisták nevén. A helyi földosztó bizottság azt állította, hogy hamisítva lett a szüleim mezôgazdasági nyilvántartója. Így arra kényszerítettek, hogy bírósághoz forduljak. Tárgyalás tárgyalást követett. Végül, mikor minden hivatalos bizonylatot bemutattam a prefektúrán (hagyatéki jegyzôkönyv, telekkönyvi kivonatok stb.) a helyi szervet utasították arra, hogy tegyenek fel a kártalanítandó személyek névsorára. Feltettek. A követelt aktákat a prefektúrára beküldtem. Telt az idô, de semmi kártalanítás nem történt. Bukarestbe írattam, onnan azt válaszolták, hogy a doszár nincs felküldve. Újból a prefektúrához fordultam, és megtudtam, hogy a doszár valahol a fiókokban hever. Ígéretet tettek, hogy felküldik. Újból aktákat kértek. Azokat is felküldtem, de eltelt 17 év, és sehol semmi nincsen.
A másik eset az erdôvel történt. A helyi földosztó bizottság szabályosan döntött, hogy szüleink után visszaadják az erdôt. A földosztó bizottság egyik tagja, akivel névazonosság van, a bíróságon megtámadta a földosztó bizottság határozatát, azt állítva, hogy szülei után ô is jogos ezen erdôs területre. Ügyvédet fogadott, s ôt az képviselte. Tárgyalás tárgyalást követett, de bizonyítani nem tudta állítását. Én, mint közbelépô képviseltem szüleim testvéreinek érdekeit. Bizonyítottam, hogy bár létezik névazonosság, de ô nem tartozik a mi rokonságunkhoz. A harmadik vagy negyedik tárgyaláson a bíró jó szándékot óhajtva megjegyezte, hogy miért perelünk, hiszen azon a helyen van elég erdô. Hát, ha így van – mondtam –, legyen, de ne a mi erdônkbôl. Ezzel visszaléptem, mint közbelépô, és a tárgyalás befejezôdött. A folyosóra kijôve, a perlekedô fél felháborodva az ügyvédjét megkérdezte: „Jó, jó, de mi lesz a 22 millióval, amit önnek eddig fizettem?” Semmi, azt vissza nem követelheti, volt a rövid válasz. A bíróság visszautalta az ügyet a helyi földosztó bizottsághoz megoldás végett. A pereskedô felünk, aki a földosztó bizottság tagja volt, bújta a helyi tanácsnál lévô aktákat, rajzokat készített, térképvázlatokat, hogy állítását igazolja. Ott, helyben az érdekeltek kidolgozták a csoporterdô felosztásának tervét. Összehívták a földosztó bizottságot, megidézték az érdekelt feleket. A névazonos pereskedô felünk összegyűjtötte ezen gyűlésre a nagyszámú rokonságát, de ô személyesen nem jelent meg. Vita keletkezett. A vitának az elnök véget vetett. A döntés szent és megfellebbezhetetlen. Rokonságom szüleik után kaptak valamit, de a pereskedô felem és rokonai sokkal, de sokkal többet. Tehát visszajött a 22 millió lej. Hisz volt, ahonnan. Van ott elég erdô, úgy, ahogy a bíró megjegyezte.
A harmadik eset.
Sógor bátyám, akinek nem volt gyermeke, halála után feleségére, azaz nagynénémre íratta birtokát. Betegsége alatt én gondoztam ôt. Majd halála után tisztességesen eltemettettem. Vagyonát halála elôtt rám hagyatékolta, mert bízott bennem. A mezôgazdasági regiszterükben 4 ha erdô szerepelt. A régi aktáik között is megtaláltam foszlányokban sógor bátyám hagyatéki jegyzôkönyvét, melyben szintén erdô szerepel. Ezen erdôbôl egy részt eladott édesanyja testvérének, amit a kollektivizálás elôtt használtak, s 1991 után is. Egy része kaszáló volt, s azt kaszálták. Így bizonyítható a terület holléte. Mégis a helyi földosztó bizottság azt követeli tôlem, hogy mutassam meg, hogy hol volt az az erdôs terület. Ugyancsak bizonyítom telekkönyvi kivonattal, hogy nagynénémnek és édesanyámnak 0,78 ha erdôs terület a közbirtokosságnál van. De a két közbirtokosság vet egymásra, hogy náluk nincsen. Küldözgetnek egyik helyrôl a másikra, hogy ezt tulajdonképpen a helyi földosztó bizottság kell eldöntse. De ez a szerv sem tesz semmit a megoldás érdekében.
A fentiekkel nem óhajtok senkit untatni – ha elolvassák –, csupán a bürokrácia átkos létezésére óhajtottam rámutatni, s arra, hogy ha valakit a helyi vagy a felsô szervekbe kell megválasztani, a választások alkalmával mindent megígérnek, hogy rendezni fogják a birtokviszonyt, de miután megválasztják, ezzel nem sokat törôdnek. A helyi lakók birtokügyei a bürokrácia süllyesztôjébe kerülnek. A becsületes tisztázás helyett bíróságra irányítják az embereket, hogy ott keressék igazukat. De a bíróság sem tehet semmit, ha ott helyben nincs hajlandóság arra, hogy az esetleges kusza helyzeteket kiigazítsák. Márpedig elôször ott kell tegyenek. Községemben sok ilyen helyzet van. Ezek megoldásra várnak, hogy a fiatalok, akik otthon akarnak maradni, ne hagyják el a Székelyföldet.
Az új esztendôben kívánom, hogy pusztuljon a bürokrácia, s gyôzzön az operativitás, az igazság.
Kívánom, hogy az újonnan megválasztott helyi, megyei szervek, s képviselônk jobban odafigyeljenek, hogy a helyi szervek miként hajtják végre a törvényeket, miként oldják meg választóik ügyes-bajos problémáit. Nem várok tôlük többet, csak ennyit.
Király Sándor
Erdélyi ezredek a világháborúban
Márton József ôrmester, kisbirtokos (Gyergyóújfalu). 1890, Gyergyóújfalu. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be a 82. közös gyalogezredhez. Itt érte a világháború kitörése. 1914 augusztustól egyszeri megszakítással az orosz fronton küzdött. Dunajow mellett harcolt. Kétszer súlyosan megsebesült. 1917. december 22-én, mint hadirokkant, szerelt le. Kitüntetései: O1, OB és Kcsk. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Máté József gyalogos, kisbirtokos (Gyergyóújfalu). *1886, Gyergyóújfalu. 1915. február 15-én vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1915. április 25-tôl az orosz és a román fronton küzdött. Wolhyniában és Sósmezô mellett harcolt. 1915. július 7-én és 1916. július 21-én súlyosan megsebesült. Az összeomlás után szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Máthé Sándor gyalogos, férfiszabó mester (Gyergyócsomafalva). *1885, Gyergyócsomafalva. 1914 augusztusban vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1915. január 8-án az orosz frontra ment (gorlicei áttörés), ahol május 27-én a San-folyónál balmell-lövést kapott. 1916. augusztus 25-én, felgyógyulva, ismét az orosz harctérre került a munkásosztaghoz. Hasonló beosztásban szolgált az olasz harctéren 1918 április végétôl az összeomlásig. Kitüntetései: OB, vas szolg. ker. Fivérei, Ignác és Ferenc, a világháborúban hôsi halált haltak. Édesapját a románok agyonlôtték. A megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Maurer Dániel tűzmester, ny. városgazda, kisbirtokos (Gyergyószentmiklós). *1893, Asszonyfalva. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a 12. táb. tarackosezredhez. Itt érte a világháború kitörése. 1914. augusztus 1-tôl egyszeri megszakítással az orosz és egy ízben a román harctereken küzdött. Tarnopol, Lemberg, Iwangorod, Olika, Przemysl és Tölgyes mellett harcolt. 1919. január 11-én szerelt le. Kitüntetései: O2, OB, Kor. vasker. és Kcsk. Apai nagyapja részt vett a szabadságharcban.
Medve Sándor szakaszvezetô, szabómester (Magyarrégen). *1877, Gyergyóremete. A világháború alatt 1914. augusztus 2-án vonult be a 22. h. népf. gyalogezredhez. A tábori ezreddel 1914. augusztus 22-én az orosz harctérre ment. Halics, Stryj, Stary-Sambor, Kolomea, Rawaruska mellett küzdött. 1914. október 23-án súlyos légnyomást és lábfagyást szenvedett. Felgyógyulása után segédszolgálatra osztották be. 1918 novemberben szerelt le.
Merza György tűzmester, kereskedô (Gyergyóbékás). *1891, Gyergyóbékás. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a 34. táb. ágyúsezredhez. Itt érte a világháború kitörése. 1914 augusztustól egyszeri megszakítással az orosz, és egy ízben az olasz harctereken küzdött. Dunajec, Baranovice és Hermada mellett tüntette ki magát. Kétszer súlyosan megsebesült. Az összeomlás után szerelt le. Kitüntetései: O1, O2 2-szer, OB, Kcsk., Seb. é., 4 éves szolg. k. és bajor szolg. é.
Mezei Ferenc tizedes, kisbirtokos (Ditró). *1888, Ditró. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be a 24. h. gyalogezredhez. 1911-ig szolgált. 1914-ben a mozgósításkor a 22. h. gyalogezredhez vonult be. 1914 augusztusban az orosz frontra ment. Staniszlau és Halics mellett harcolt. 1914. december 27-én orosz fogságba esett. 1918 májusában szökve jött haza. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetései: O2 és Kcsk. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére, János, orosz fogságban hôsi halált halt.
Mezey György tizedes, kisbirtokos (Ditró). *1887, Ditró. Tényleges katonai szolgálatra 1908-ban vonult be a 9. honv. huszárezredhez. 1910-ig szolgált. 1914. augusztus 2-án újra bevonult. 1914 augusztus-tól az orosz és az olasz harctereken küzdött. Sanok, Rawaruszka, Tarnopol, Breszt-Litowszk, Vittorió és Piave mellett harcolt. 1915. október 15-én megsebesült. Az összeomláskor szerelt le. Kitüntetése: OB. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére, József, az orosz fronton hôsi halált halt. Felesége nagyapja, Köllô Lajos, részt vett a szabadságharcban.
Mezei István gyalogos, asztalosmester és kisbirtokos (Ditró). *1898, Ditró. 1916. május 29-én vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1916 augusztustól egyszeri megszakítással a román harctéren küzdött. Báránykút, Bereck, Sósmezô és Kaszinóhíj mellett harcolt. Kétszer megsebesült. Kitüntetése: Kcsk. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére, Mihály, 1914-ben az orosz fronton hôsi halált halt.
Mezei János gyalogos, kisbirtokos (Gyergyóremete). *1886, Gyergyóremete. 1914-ben a mozgósításkor vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1914 augusztusban a tábori ezreddel az orosz hadszíntérre ment. Uzsok, Stary-Sambor, San és Gorlice mellett harcolt. 1915. május 27-én sebesülve orosz fogságba esett. 1918. január 1-jén jött haza. A forradalom kitörése után szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Mezei Tamás tiszthelyettes, fakereskedô (Ditró). *1887, Ditró. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 3 évig szolgált. 1914. augusztus 4-én újra bevonult. 1914 augusztustól az orosz és az olasz hadszíntereken küzdött. Dunajow, Petrikow, San, Lublin és Asiagó mellett harcolt. Kétszer súlyosan megsebesült. 1914 novembertôl a székely hadosztályban, majd a nemzeti hadseregben teljesített szolgálatot. 1920. augusztus 17-én szerelt le. Kitüntetései: O1 2-szer, O2, OB, Kcsk. és II. oszt. német vaskereszt.
Mihálydeák Ignác ôrmester, kisbirtokos (Gyergyóújfalu). *1889, Gyergyóújfalu. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be a 82. közös gyalogezredhez. 1913-ban a csendôrség kötelékébe lépett. Itt érte a világháború kitörése. 1916 augusztustól a román fronton küzdött. A vöröstoronyi-szorosban harcolt. 1921. október 1-jén szerelt le. Kitüntetései: O2 és Kcsk. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére, Máté, 1918-ban Asiagónál hôsi halált halt.
Sport
Biatlon
Ferencz Réka az ifjúsági világbajnokságon
Szerdán, január 28-án kezdôdött el a kanadai Canmore-ben az ifjúsági sílövô-világbajnokság. A rangos sílövô-megmérettetésen Románia színeiben rajthoz áll a tekerôpataki Ferencz Réka is.
Amint azt megtudtuk, Ferencz Réka tavaly ôsszel a Brassói Dinamóhoz igazolt, így a 2008/ 2009-es idényben a hazai versenyeken a Gyergyói ISK/Brassói Dinamo klubokat képviseli. Legutóbb – január 20-án és 21-én – a Hargitafürdôn megrendezett ifjúsági országos bajnokságon remekelt Ferencz Réka. Az országos bajnokságon az ifjúsági I-es kategóriában elsô helyezést ért el a 12,5 km-es távú hosszúpróbán, mégpedig úgy, hogy 5 büntetôpercet gyűjtött, s végül alig 2 másodperces elônnyel bizonyult a legjobbnak. Az lányok ifjúsági I-es korosztályú országos bajnokságának további dobogós helyezettjei: 2. Flangea Claudia (Brassói Dinamo) 3 büntetôkör, 3. Runceanu Doralina (Brassói Dinamo) 2 büntetôkör.
Ifjúsági II., 10 km: 1. Cârstea Florina Ioana, 2. Salman Diana Maria (mindketten Barcarozsnyó), 3. Vrencseán Szidónia (Csíkszeredai ISK/ Sportklub). 3x6 km-es váltó: 1. Barcarozsnyói ISK, 2.Vatra Dornei-i ISK, 3. Csíkszeredai ISK (Vrencseán Szidónia, Búzás Dorottya, Tófalvi Orsolya).
Fiúk. Ifjúsági I., 15 km: 1. Gerbacea Roland (Barcarozsnyó). Ifjúsági II., 12,5 km: 1. Pânzaru Victor (Vatra Dornei). 3x7,5 km-es váltó: 1. Barcarozsnyói ISK. A hírek szerint a rövidpróbákat és az üldözôversenyeket egy késôbbi idôpontra halasztották.
Ferencz Réka január 23-án, pénteken Predeálra utazott, majd a válogatottakat alkotó sportolók innen vasárnap indultak Kanadába. Romániát a kanadai ifjúsági világbajnokságon a következô sportolók alkotta válogatottak képviselik. Lányok: Ferencz Réka, Flangea Claudia és Pisciorean Luminiţa (mindannyian a Brassói Dinamo sportolói). Fiúk: Gerbacea Roland és Faur Remus (mindketten Brassói Dinamo), Gavrilă ştefan és Cojenelu Adrian (mindketten CSAM Bucegi Predeal).
Az ifjúsági világbajnokság elôtt a romániai ifjúsági biatlonosok két Kontinetális Kupa-versenyen (Németországban és Csehországban) kellett volna részt vegyenek, de a megmérettetésre való kiutazások elmaradtak az anyagiak hiánya miatt. A korábbi tervek szerint a csehországi Kontinentális Kupáról indultak volna Kanadába.
Megtudtuk ugyannakor, hogy február végén kerül megrendezésre Oroszországban a felnôtt és ifjúsági Európa-bajnokság, a kontinensviadalon az ifjúságiak mezônyében rajthoz áll Ferencz Réka is. A hazai versenyeket illetôen kiderült, hogy az országos felnôttbajnokságot áprilisban – a hóviszonyok függvényében – rendezik meg Hargitafürdôn.
Jégkorong/ Helyi csapat
Változások a játékoskeretben
A helyi csapat hivatalos honlapjának értesülései szerint a Bukaresti Sportul Studenţesc elleni osztályozó mérkôzésekre februárban kerül sor. A klub vezetôsége, Borsos Attila kérésének eleget téve, kölcsönadta a játékost a dunaújvárosi Dab. Docler csapatának a magyar bajnokság végéig. Borsosnak még egy évig élô szerzôdése van, így a 2009/2010-es szezonban is a gyergyói csapat játékosa, erôssége lehet.
Robert Franc Borsos Attilához hasonlóan kölcsönjátékosként szerepel a miskolci Jegesmedvék csapatánál, a megállapodás április 15-ig tart. A helyi csapat vezetôsége a játékos irányába megtette a szerzôdés-hosszabbítási ajánlatát. Történt mindez azért, hogy a jégkorongozó a következô idényben is a Progym Hargita Gyöngye csapatában szerepeljen. A honlapon megjelentek szerint további tárgyalások, egyeztetések várhatóak a két fél között. Az ukrán Vitalij Kiricsenko a következô két szezonban is a csapat tagja lesz, aláírta kétéves szerzôdését. Ellenben a szintén ukrán Olekszandr Chernysh és Igor Shamanszkij lejárt szerzôdését nem hosszabbították meg. A szlovák Ladislav Hopkovic kifejezte, hogy vissza szeretne térni hazájába, így távozási szándéka elé nem gördítettek akadályt.
A gyergyói csapat vezetôsége a közeljövôben tárgyalásokat kezd a többi játékossal a szerzôdések újratárgyalása és meghosszabbítása céljával. Az ukrán Valerij Szidorov edzôt illetôen biztossá vált – egyébként várható volt –, hogy nem tér vissza Gyergyószentmiklósra. A vezetôség nem hosszabbítja meg az ukrán szakember szerzôdését. A hírek szerint a klub olyan edzô szerzôdtetését tervezi, aki beszél magyarul, vagy legalább angolul a kommunikációs problémák elkerülése végett – fogalmaz a honlapon megjelent tájékoztatóban Kercsó Ábel.
A legfrisebb információk szerint a Progym Hargita Gyöngye jégkorongozói, nevezetesen Vitalij Kiricsenko és Csíki Csaba, kölcsönjátékosként, az Újpest csapatát erôsítik a magyar bajnokság hátralévô részében.
* * *
Újabb mérkôzéseket rendeznek ezen a hét végén, szombaton és vasárnap, a román jégkorongbajnokság második értékcsoportjában. Városunkban a korábban elnapolt Gyergyói ISK Progym Hargita Gyöngye – Dunărea Galaţi mérkôzések kerülnek lejátszásra. A bajnoki mérkôzések kezdési idôpontjai: január 31., szombat: 19.00 óra; február 1., vasárnap: 12.00 óra.
Jégkorong/ MOL Liga
Elmaradt az utolsó mérkôzés
Nem játszották le a január 22-re, csütörtökre programált NZ Stars Budapest – Csíkszeredai Sportklub alapszakaszbeli mérkôzést. A közös magyar–román Bajnokság, a MOL Liga versenybírósága ezzel kapcsolatosan közleményt adott ki: „A MOL Liga versenybírósága, az NZ Stars – Csíkszereda Sportklub mérkôzést a Sportklub kezdeményezésére, az NZ Stars elfogadó nyilatkozata és az érdekelt felek egyeztetése alapján törli. A versenybíróság a kialakult körülmények mérlegelése után, a csapatok érdekeinek figyelembe vételével, a versenyszabály 7. paragrafusa 7.2 fejezet 4. bek. alapján, azt módosítva (0:0 gólarány, egyik csapat sem kap pontot) hozta meg a fenti döntést.”
Kézilabda
Elkezdôdött a körzeti bajnokság
Január 24-én, szombaton a gyergyószentmiklósi sportcsarnokban elkezdôdött a körzeti kézilabda-bajnokság küzdelemsorozata. A körzeti bajnokságon hat csapat vesz részt: Bástya – Öregfiúk, Bányász – Balánbánya, Szaki I. – Gyergyószentmiklós, Szaki II. – Gyergyószentmiklós, Puskás – Ditró, Kereszthegy – Remete. A mérkôzések játékideje: 2x25 perc (folytonos idô).
Az elsô forduló eredményei: Bástya – Kereszthegy 32–8 (17–4). Gólszerzôk: Gáspár Ernô 10, Gábor László 7, Szabó József, Deák Zoltán, Oláh László 3–3, Bajkó Imre és Petres Sándor 2–2, György Zsolt és Kolumbán Csaba 1–1, illetve Nagy Gy. Lajos 4, Bakos B. 2, Páll Adolf és Laczkó B. Zoltán 1–1.
Bányász Balánbánya – Puskás Ditró 25–16 (10–8). Gólszerzôk: Tătaru Ioan 8, Albert Alpár 6, Trifaş Claudiu 5, Timofte Valentin 3, Raţă Ioan 2, Szabó Loránd 1, illetve Csibi Árpád 9, Köllô Levente 3, Fórika Árpád, Jakab Lóránt, Siklódi Loránd és Mezei Zsolt 1–1.
Szaki I. – Szaki II. 19–23 (13–11). A mérkôzés legeredményesebb gólszerzôi: Szaki I.: Nagy Gy. Árpád 6; Szaki II.: Len Attila 6.
A második forduló mérkôzéseire február 14-én, szombaton kerül sor Ditróban. A műsor: Kereszthegy – Szaki II., Puskás – Szaki I., Bástya – Bányász.
Az elsô mérkôzések elôtt a körzeti bajnokság kezdeményezôje, Korpos Lajos testnevelô tanár tájékoztató levélben fogalmazta meg a küzdelemsorozat célját. „Elsô és legfontosabb célnak tartom ezen hat csapat többfordulós bajnokságának megszervezését, nemcsak a mi örömünkre, hanem a közvélemény és támogatók megnyerése, valamint a folytonosság és stabilitás biztosítása érdekében is. Egyszóval: be kell bizonyítanunk, hogy vagyunk és szervezetten tevékenykedünk. Ezért szükséges, hogy a Gépgyártó Iskolaköpzont Sportegyesületét jogi személyiséggé tegyük.” A tájékoztatóból kiderül továbbá, hogy a körzeti bajnokság tavaszig zajlik, majd ôszig szünetel a küzdelemsorozat. „Októbertôl az év eleji tapasztalatok alapján folytatnánk a játékokat, addig pedig mindegyik csapat saját lehetôségei szerint készülne.” Amint az a tájékoztatóban olvasható, fejleszteni kell az elemi, gimnáziumi és líceumi kézilabda-tevékenységet. Fontos továbbá a korosztályos bajnokságok szervezése a tanintézmények bevonásával. Ugyanakkor szó esik egy fôállású lelkes edzô vagy tanár-edzô alkalmazásának lehetôségérôl a Gyergyói ISK-hoz. Végezetül egy divíziós szintű felnôttcsapat megszervezésének lehetôségei vannak felvázolva. „Ha az elsô három, tömegsportra irányuló célunk sikerül, akkor 2–4 év múlva biztosan elindítható egy divíziós szintű felnôtt-kézilabdacsapat. Ennek fenntartási költségei nem milliárdos összegűek, és akkorra a humán- erôforrások is meglesznek, de mivel ez a tevékenység az elitsport részét képezi, részleteit nem nekem és nem most kell kifejtenem” – fogalmazott Korpos Lajos. A Szaki Diák Sportegyesületet jogi személyként bejegyezték a Hargita Megyei Sportigazgatóságon.
Döntések, határozatok
A Román Jégkorong Szövetség Gyergyószentmiklóson lezajlott vezetôségi gyűlésén hozott döntés értelmében menesztették a ifjúsági (U20) válogatott szakmai irányítóit. Az ifjúsági (U18) válogatottat a márciusi, Szlovéniában esedékes világbajnokságra az ifj. Antal Elôd – Corduban Victor edzôpáros készíti majd fel. A felnôtt-válogatottat irányító kanadai Tom Skinner szövetségi kapitány mellé kijelölték a másodedzôket. Az egyik szakember Marius Gliga, a másik pedig Prakab Gábor. Áprilisban a román válogatott a divízió I-es felnôtt-világbajnokság keretében Lengyelországban lép jégre, illetve küzd a kiesés elkerüléséért.
A bajnokságok befejezéséig elnapolták az osztályozó mérkôzések idôpontjainak kijelölését. Ugyanakkor jóváhagyták az országos szintű kapusképzési programot, de nem szögezték le ennek a tevékenységnek a költségvetését. A kapusképzési programra fordítandó anyagi keretrôl a következô szövetségi bürógyűlésen döntenek. Az országban a jégkorongkapusok számára sorra kerülô edzôtáborok során az U12 és az U14-es korosztályú bajnokságokban szereplô csapatokból kiválasztott egy-egy kapusnak a szövetség fedezi a szállás, illetve az étkeztetés költségét. Az elsô kapustábort január 31-én és február 1-jén Csíkszeredában tartják, ide az U10, U12, U14 és U16-os korosztályok képviselôit várják.
A február végén, március elején esedékes sportági közgyűlés elé terjeszti a Román Jégkorong Szövetség azt a javaslatot, mely szerint a következô idényben csökkentenék az idegenlégiósok számát. A vezetôség, a szövetségi büró az 5+0-s, illetve a 3+1-es változatot szeretné elfogadtatni. Mindezt teszik annak érdekében, hogy az utóbbi évtizedben a világranglistán lefelé csúszó romániai hokiválogatottak hanyatlását megállítsák. Amint az ismert, jelenleg az 5+1-es változat érvényes, vagyis öt mezônyjátékost és egy kapust használhatnak a csapatok a román bajnoki, illetve kupamérkôzéseken. Az új javaslat szerint az 5+0-ást (öt idegenlégiós mezônyjátékos+hazai kapus), illetve a 3+1-est (három idegenlégiós+egy idegenlégiós kapus) vezetnék be a 2009/2010-es román bajnokságban. Ennek az a célja, hogy a hazai nevelésű kapusok több játéklehetôséget kapjanak, és legyenek felkészülve a válogatott mérkôzéseire.
Alpesi sí
Homoródfürdôn versenyeztek
Alpesi síversenyt rendeztek az elmúlt hét végén Homoródfürdôn. Az Alpin Klub által megrendezett Harmonya Kupán képviseltette magát Maroshévíz (M), Gyergyószentmiklós (Gy. ISK, GySE-Tan. Háza), Székelyudvarhely (U), Hargitafürdô (H) és Csíkszereda (Cs).
Eredmények
Óvodások: 1. Balázs Helga (Gyergyói ISK), 2. Tóth Emese (Cs), 3. Szakács Ágnes (Gyergyói ISK), illetve 1. Szôke Hunor (Cs), 2. Szász Lehel (Gyergyói ISK), 3. Vargyas Szilárd (Gyergyói Síegylet-Tanulók Háza).
I–II. osztályosok: 1. Kémenes Noémi (Gyergyói Síegylet-Tanulók Háza), 2. Tóth Krisztina, 3. Zakariás Júlia (mindketten Cs), illetve 1. Zöld Róbert (GySE-Tan. Háza), 2. Gábor Gellért (Cs), 3. Portik Mátyás (GySE-Tan. Háza).
III–IV. osztályosok: 1. Tamási Emma, 2. Kovács Boróka, 3. Tamási Eszter (mind Cs), illetve 1. Molnár Erik, 2. Szakács Péter (mindketten Cs), 3. Gál Endre (Gy. ISK).
V–VI. osztályosok: 1. Binder Tímea (Gy. ISK), 2. Ferencz Hanke Barka (Cs), 3. Karácsony Renáta (M), illetve 1. Szász Ádám, 2. Szôke Magor (mindketten Cs), 3. Gál Kristóf (Gy. ISK).
VII–VIII. osztályosok: 1. Sógor Sarolt (Cs), 2. Ambrus Beáta (H), 3. Sebestyén Ágnes (Cs), illetve 1. Sebestyén Péter (Cs), 2. Keresztes Zsolt (Gy. ISK), 3. Hajdu Ottó (Cs).
IX–XII. osztályosok: 1. Böjthe Kinga (Cs), 2. Elekes Adél, 3. Elekes Krisztina (mindketten Gy. ISK), illetve 1. Péter Zsombor, 2. Böjthe István (mindketten Cs), 3. Elekes András (Gy. ISK).
Felnôttek: 1. Csizmás Judit, 2. Czikó Mária, 3. Szakács Mária, illetve 1. Elekes László, 2. Karácsony Sándor, 3. Czikó Levente.
Kosárlabda
Udvarhelyen remekeltek a fiúk
Az ifjúsági II-es (U16) korosztályú országos bajnokságban szereplô Gyergyói ISK fiúcsapata január 25-én, vasárnap Székelyudvarhelyen vendégszerepelt. A korosztályos bajnokság F-csoportjának keretében lejátszott mérkôzésen Kercsó Zoltán edzô tanítványai nagy pontarányú gyôzelmet arattak.
A bajnoki mérkôzés eredménye: Székelyudvarhelyi Vendor MS – Gyergyói ISK 22:113. Amint azt megtudtuk, az F-jelű csoportból két csapat jut tovább.
Kercsó Zoltán edzô tájékoztatása szerint múlt vasárnap szintén Székelyudvarhelyen barátságos mérkôzést játszott az 1998-as korcsoportú gyergyói fiúcsapat a helyi hasonló korosztályú együttessel. A barátságos összecsapás eredménye: Székelyudvarhelyi Vendor MS – Gyergyói ISK 1:84 (!).
A Gyergyói ISK ifjúsági II-es (U16) korosztályú fiúcsapata február 1-jén, vasárnap Brassóban vendégszerepel. A gyergyói együttes soros ellenfele a helyi Brasovia csapata lesz.
* * *
A gyergyói ifjúsági III-as korosztályú (U14) lánycsapata hazai környezetben játszott az elmúlt vasárnap. Az elsô értékcsoportú ifjúsági lánybajnokság B-csoportjában lejátszott mérkôzés eredménye: Gyergyói ISK – BC Star Bukarest 38:89 (8:21, 16:16, 8:28, 6:24).
A lányok következô mérkôzésére február 15-én, vasárnap kerül sor. Az említett napon a Gyergyói ISK – Bákói ISK mérkôzést rendezik városunkban.
Jégkorong/ Külföld
Bajnokok Ligája
Szerdán, január 21-én rendezték a jégkorong Bajnokok Ligája döntôjének elsô mérkôzését. Az orosz Metallurg Magnyitogorszk és a svájci Zürich Lions együttesei csaptak össze. A döntô elsô mérkôzésén hazai környezetben pályára lépô Metallurg Magnyitogorszk az elôdöntôben a favoritnak tartott, szintén orosz, Szalavat Yulaev gárdáját ütötte ki, a svájciak pedig a finn Espoo Blues csapatát búcsúztatták.
Bajnokok Ligája – döntô, elsô mérkôzés: Metallurg Magnyitogorszk (orosz) – ZSC Zü-rich Lions (svájci) 2–2 (0–2, 0–0, 2–0). Gólszerzôk: Atyhusov (52.), Rolinek (60.), illetve Trudel (10.), Wichser (13.). Büntetôpercek: 8–8.
* * *
Amennyiben Zürichben, január 28-án, szerdán a második mérkôzésen is döntetlen lesz az állás a rendes játékidô végén, akkor büntetôlövések döntenek a gyôztes kilétérôl.
Jégkorong/ MOL Liga
Csíkszeredai csapatok kerültek a döntôbe
Szombaton, január 24-én és vasárnap, január 25-én rendezték a közös magyar–román bajnokság elôdöntôit. A két gyôzelemig tartó párharcokra a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán került sor.
Szombaton elsôként a HC Csíkszereda – Budapest NZ Stars mérkôzés került lejátszásra. Jól kezdett a HC, hisz már az 54. másodpercben vezetést szereztek. Az elsô gólt Mihály Árpád szerezte. A 6. percben növelte elônyét a HC Csíkszereda: Mihály Árpád a kapu mögül passzolt Suurnak, aki bevágta a korongot. Két góllal vezetett a HC Csíkszereda. Három perccel késôbb Kangyal révén szépítettek a vendégek, majd Gröschl lôtt gólt emberhátrányban: 2–2.
A második harmadban úgymond leült a játék, ebben a játékrészben egy gól született. Harabin lövése után Mihály Ede talált a magyarországi csapat kapujába: 3–2.
A harmadik játékrész elején kiegyenlítettek a vendégek, ekkor Szappanos volt eredményes. Az eredmény 3–3-ra alakult. A véghajrában két emberelônyös helyzetben újabb gólokat szereztek a HC Csíkszereda játékosai. Elôbb Mihály Árpád (4–3), majd Zabludovszkij volt eredményes.
A mérkôzés végeredménye: HC Csíkszereda – Budapest NZ Stars 5–3 (2–2, 1–0, 2–1). Gólszerzôk: Mihály Árpád 2, Suur, Mihály Ede és Zabludovszkij, illetve Kangyal, Gröschl és Szappanos. Büntetôpercek: 16–44 (ebbôl Svasznek és Gröschl 10–10 perc fegyelmi). Játékvezetôk: Gergely Lehel és Árkovics Miklós, illetve Csomortáni Zsolt és Nagy Attila.
HC Csíkszereda: Polc – Suur, Stefanka, Saluga, Petres, Mihály Árpád – Góga, Adorján, Mihály Ede, Péter Levente, Antal Zsombor – Harabin, Nagy István, Bíró Ottó, Virág Csanád, Zabludovszkij – Solti, Szôgyör, Lôrincz, Pál, Molnár Zsolt. Edzô: Timo Lahtinen.
NZ Stars: Wallberg – Svasznek, Kangyal, Kasparek, Gröschl, Hertl – Szirányi, Nagy Richárd, Szappanos, Holéczy, Fodor Csanád – Szajbert Krisztián, Wéber, Gergely, Maszlov – Szajbert Patrik. Edzô: Robert Spisak.
Következett a szombati nap második MOL Liga elôdöntôje, a Sportklub – Újpest összecsapás. Mindjárt az elején a vendégek szereztek gólt Rafai Attila révén. Támadásba lendült a Sportklub, de az egyenlítésre csak a 17. percben került sor: a svéd Wallenberg mozdította ki az ellenfél kapusát, majd kitűnôen passzolt, és Szôcs Szabolcs nem hibázott: 1–1.
A második játékrész közepe felé ismét a vendégek szereztek vezetést. Németh volt eredményes (1–2), majd Kósa egyenlített (2–2). Nyerges ismét vezetéshez juttatta a vendégeket (2–3), majd Moldován egyenlített (3–3) a Sportklub számára.
Következett a mindent eldöntô harmadik játékrész, amikor látványos gólt ütött a Sportklubot erôsítô svéd Wallenberg, s ezzel eldöntötte a mérkôzés sorsát.
A mérkôzés eredménye: Csíkszeredai Sportklub – Újpesti TE 4–3 (1–1, 2–2, 1–0). Gólszerzôk: Szôcs Szabolcs, Kósa, Moldován, Wallenberg, illetve Rafai, Németh és Nyerges. Büntetôpercek: 12–22 (ebbôl az újpesti Zlocha 10 perc fegyelmi). Játékvezetôk: Lascăr Valentin és Kincses Gergely, illetve Topârceanu Cosmin és Abonyi Attila.
Sportklub: Kozuch – Ordzovensky, Sprencz, Szôcs Szabolcs, Ramstedt, Wallenberg – Papp, ifj. Antal István, Kánya, Hozó, Péter Róbert – Poznik, Kósa, Sándor, Filip, Moldován – János, Bálint, Zerkula, Bíró Tamás. Edzô: Staffan Lundh és Gál Sándor.
Újpest: Nemcák – Hüffner, Hetler, Berta, Borbás, Virág Csaba – Rufus, Kadlubiak, Zlocha, Rafaj, Dubek – Harmati, Tolnai, Roczanov, Nyerges, Németh – Markó, Horváth. Edzô: Pék György.
Másnap, január 25-én, vasárnap ismét megmérkôztek a csapatok. Az elôdöntô második mérkôzéseinek sorát a Sportklub – Újpest összecsapás nyitotta. Ismét a vendégek lôtték az elsô gólt Borbás révén, aki közelrôl talált a Sportklub kapujába. Az elsô harmad végéig nem tudtak egyenlíteni a csíkiak, így elônyben vághattak neki a második játékrésznek a vendégek.
A Sportklub játékosai csak a második harmadban tudtak egyenlíteni, amikor Ramstedt talált közelrôl az újpestiek kapujába. A vezetést Bálint szerezte meg a Sportklubnak. A középsô harmadban további gólok nem születtek, így egygólos elônnyel kezdhette a harmadik játékrészt a Sportklub.
A harmadik harmad negyedik percében a svéd Ramstedt volt eredményes (3–1), így növelte a Sportklub elônyét. A vendégek az utolsó percben szépíteni tudtak, de a mérkôzést a Sportklub nyerte meg.
Eredmény: Csíkszeredai Sportklub – Újpesti TE 3–2 (0–1, 2–0, 1–1). Gólszerzôk: Ramstedt, Bálint, Wallenberg, illetve Borbás és Dubek. Büntetôpercek: 14–24 (ebbôl az újpesti Bertának 10 perc fegyelmi). Játékvezetôk: Árkovics Miklós és Lascăr Valentin, illetve Topârceanu Cosmin és Nagy Attila. Második gyôzelme révén a Sportklub bejutott a MOL Liga döntôjébe.
Vasárnap este a HC Csíkszereda – Budapest NZ Stars mérkôzés került megrendezésre. Az elsô napi gyôzelem tudatában lépett pályára a HC, s a csíkszeredai csapat magabiztos gyôzelmet aratott. A mérkôzés eredménye: HC Csíkszereda – Budapest NZ Stars 5–0 (1–0, 2–0, 2–0). Gólszerzôk: Pupák 2, Péter Levente, Mihály Árpád és Harabin. Büntetôpercek: 12–10. Játékvezetôk: Kincses Gergely és Gergely Lehel, illetve Galusnyák Levente és Abonyi Attila. Két gyôzelmével a HC Csíkszereda csapata is bejutott a MOL Liga döntôjébe. A döntô elsô mérkôzéseit január 31-én, szombaton és február 1-jén, vasárnap rendezik a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán. A MOL Liga döntôjét a három gyôzelmet elérô csapat nyeri.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Kisasszony
Edd magad széppé!
Gondosan elkészített smink – megfelelô alapozás és arcpír… De a szépség valóban belülrôl fakad. Hiszen, amit megeszel, az befolyásolja bôröd ruganyosságát, bársonyosságát, és körmöd, hajad épségét is. Ezen segíthetnek a szuper szépítô ételek.
Ha szép bôrt szeretnél, akkor elsôsorban annak zsír és folyadék egyensúlyát kell fenntartanod, vagyis elegendô tápanyaggal kell ellátnod. Amikor ugyanis ez elmarad, hamarosan szárazzá és törékennyé válik.
Víz
Alapvetôen fontos a bôr hidratáltságához a víz. Megszabadítja a felesleges salakanyagoktól, ami fakó bôrt okoz. Így tápláld a bôrödet: amellett, hogy sok vizet iszol a kávé és a magas koffeintartalmú folyadékokon kívül mindenbôl fogyassz. Így például gyógyteából, levesbôl, zöldségbôl és gyümölcsbôl.
B-vitaminok
Az összes B-vitamin javítja a test kollagénjét, és segítik a rugalmas rostok termelését. Ezzel tápláld bôrödet: egyél sok magfélét, gabonákat, állati fehérjét (húst, halakat és tojást) és sörélesztôt.
Esszenciális zsírsavak
Az Omega 3 és az Omega 6 zsírsavak megakadályozzák a bôr vízveszteségét. Ezzel tápláld bôrödet: olíva-, dió-, szójabab-, repcemag- és mogyoróolajjal, olajos halakkal (szardínia, hering, tonhal), diófélékkel (mandulák, mogyoró), avokádó és olajbogyó.
A rózsás arcért
A fényes arcbôrhöz – fôként reggel – megfelelô adagú antioxidánstöltet.
C-vitamin
Azon kívül, hogy alapvetô a kollagéntermelés szempontjából, a C-vitamin megvédi a bôrödet az UV-sugárzás okozta károktól, és segíti a sebek gyógyulását. Ezzel tápláld a bôrödet: friss gyümölcsökkel és zöldségekkel, különösen a citrusfélék hatásosak (citrom, narancs és grapefruit), valamint a kivi, a káposztafélék és a petrezselyem.
A-vitamin
A legfontosabb bôrvitamin a rugalmas, ragyogó bôrért és az UV-védelemért. Ezzel tápláld a bôrödet: májjal, tojásokkal, vajjal és színesen fénylô zöldségekkel és gyümölcsökkel (mint a mangó, dinnye, borsó, sárgarépa…).
Szelén
A szelén kiváló sejtregeneráló tulajdonságait csak az utóbbi pár évben fedezték fel. Különösen erôs az UV-sugárzás elleni védelemben, és segíti a méregtelenítést, elsôsorban a dohányzás és az alkohol okozta káros anyagok távozását. Ezzel tápláld a bôrödet: hússal, halakkal, tengeri ételekkel és tojással.
E-vitamin
Páratlan regeneráló képességgel rendelkezik, erôteljes antioxidáns és helyreállítja a napsugárzás okozta károkat. Ezzel tápláld a bôrödet: diófélékkel, egész magokkal és gabonafélékkel.
A pattanástalan tiszta bôrért
Ha zsíros, netalán érzékeny a bôröd, és pattanások miteszerek tarkítják, akkor mindenképpen hasznos lehet, ha kicsit felhagysz – vagy legalábbis – mérsékled a magas koffein- és cukortartalmú ételek és italok fogyasztását.
Probiotikumok
Ezek a barátságos baktériumok az emésztôrendszeredben védik a bélflórádat, ezáltal megerôsítve immunrendszeredet, beleértve bôröd védekezôképességét is. Ezzel tápláld a bôrödet: joghurtokkal és tejtermékekkel, erjesztett kenyérrel és zöldséggel (például savanyú káposztával).
Cink
A cink egy antioxidáns ásványi anyag, mely segít folttalanítani a bôrödet, és szabályozza a faggyútermelést. Ezzel tápláld bôrödet: kagylókkal, halakkal, egész magokkal és gabonafélékkel.
Zöldbabos fasírt
Hozzávalók: 50 dkg pulykamell, 50 dkg elôfôzött zöldbab, egy fej hagyma, egy tojás, fokhagyma, só, bors, köménymag.
Elkészítés: A húst, a babot, a hagymákat ledaráljuk. Ízesítjük a fűszerekkel, hozzáütjük a tojást, és jól összedolgozzuk. Gombócokat formázunk belôle, és sütôben, zsiradék nélkül kisütjük.
Tanácsok: Kerti partikon, az erdôn lehet grillen is sütni.
Egészség
Az ízületek és a mozgás
(folytatás az elôzô lapszámból)
A sofôrök, autósok körében is számos gerincellenes ülési módot láthatunk. A bal könyök napoztatása felemássága miatt rossz mozdulat a hátnak. Nem szégyen a kispárna az ülep alá, és egy ék alakú párna a derék mögé a vezetôi ülésben. Ezek segítségével elkerülhetô az elôrenyújtott zsiráfnyak, ami igen kényelmetlen, elôbb-utóbb nyaki fájdalmakat okozó, nagyon merev tartás. Mellesleg komikus is.
Ami fekszik, nyugszik?
Hogy a nyugovóra térés valóban a test megnyugvását szolgálja, gondoskodjunk lapos, viszonylag kemény ágyról, amibôl nem ébredünk fájós háttal. Olyan lapos, viszonylag kemény párnára hajtsuk álomra a fejünket, hogy a nyak pontosan a gerinc folytatása legyen, ne lógjon. Ugyanígy a vállak és karok alá is tehetünk lapos párnát, hogy ne lógjanak, nyugodtan pihenhessenek a törzs mellett, a vállizmok pedig ellazulhassanak. A felkelés mindig oldalfekvésbôl történjék. Lehetôleg ne aludjunk huzamosabb ideig háton, viszont kifejezetten tartásjavító a hason fekvés.
Ácsorgási gyakorlatok, avagy két lábbal a földön!
Lehet, téved, aki azt hiszi, hogy állni legalább tud. Ha hosszabb idô után húz a dereka, szívesen meggörnyedne, vagy lefeküdne, meg kell tanulnia állni. Múzeumban, képek elôtt ácsorogni, vagy egyéb hosszú álldogálással járó alkalmakkor álljon kis terpeszben, mindkét lábbal a földön, szimmetrikusan terhelve gerince és csípôje két oldalát. Egy lábbal sokkal fárasztóbb! A feneket kicsit maga alá húzhatja olykor, és néhány lépéssel lazítson.
Ha ülés, állás, munka, tanulás közben meg-megfájdul a dereka, vagy talán csak furán kellemetlen érzése támad, vegye elejét porckorongjai, izmai fájdalmas bemerevedésének. Ha csak teheti, feküdjön le a földre néhány percre háttal úgy, hogy lábait derékszögben hajlítva a szék ülôfelületén nyugtatja. 5–10 percnyi lazítás sokat segíthet. A gyerekek, fiatalok és felnôttek legjobb hátkímélô tanulási póza a hason fekvés, kíméli a gerincet, erôsíti a hátizmokat.
Emelés, cipelés, háztartási munka
A csavarodó, tekeredô mozdulatok fölöslegesen terhelik az ízületeket, fôként a gerincet. Tanuljon meg egyenes háttal porszívózni, ablakot mosni. Miért ne segíthetne ebben is a gyógytornász? Mármint a mozdulatok elsajátításában. Az ablak és a szônyeg alighanem már Önre marad!
Alapszabály, mégis minduntalan elvétjük, hogy nehéz tárgyakat felemelni csak hajlított térdekkel, egyenes háttal szabad, nem pedig domború háttal a gerincet terhelve. Cipeléskor a jobb és bal kézben azonos tömeg legyen, ne húzzon soha féloldalra az egyik nagy szatyor. Erre akkor is figyeljünk, ha ketten kell elmozdítani valamit.
Az önsúly is súly! Az ízületeket a fölös, combon, hason felgyülemlett pluszkilók erôsen megterhelik. Harminc-negyvenéves kor fölött már mindössze 3–4 kilós súlyfölösleg ízületgyötrô hatása is érezhetô egy kiadós egyórás rohangálás, teniszezés, futás után. Ha még nem tapasztalta, lehet, egyáltalán nem is sportol.
A hátizmok edzése mellett ugyanolyan fontos a stabil ellentámasz, a hasizmok edzése is, valamint a felsô, hosszú combizmoké, hiszen erre hárul a legtöbb munka, ha egyenes háttal emel. Idôvel a fáradtságból, térdek, csípôk kopásából adódó kompenzáló mozgások terhe is ezekre az izmokra hárul, ezért nem árt elôre felkészíteni. Rövidesen látjuk, milyen sportokkal érdemes edzeni izmainkat, de ehhez is, akárcsak mindennapi gyaloglásunkhoz, ne feledkezzünk meg a megfelelô cipôrôl. A javarészt betonon közlekedôknél elengedhetetlen a rugalmas, puha talpú cipô, ami felfogja a betonos talajnak minden egyes lépéskor bekövetkezô, csontokat, ízületeket kalapáló ütését. Ha kedvenc cipônk vékony vagy keménytalpú volna, kérjük cipész segítségét. A jó talp megelôz, és csodákat tehet!
A fájdalom, még nem ok a lustulásra
Ha valamit elrontottunk, és tagjaink, szerveink, begyulladnak, fájni kezdenek, a szervezet a fájdalom kikerülésével próbál javítani rajta. Elôször is megpróbálja nyugalomba helyezni, kikapcsolni a fájós helyeket. Ezt kellene tennünk nekünk is. Ha mi nem teszszük, a szervezetnek nincs más választása, tehermentesíti ugyan a fájós részt, de ezzel a még egészséges alkatrészekre nagyobb munka hárul. A többletmunkát végzô izmok elfáradnak, izomlázban szenvednek, feszülnek, vagy éppen megrövidülnek, s hosszú távon a fájdalom csak fokozódik.
Soha nem szabad azt mondani, hogy most már túl késô van a helyes testtartás és mozgás elsajátításához, a sportolás elkezdéséhez.
Mozgás, mozgás! De melyik?
Az ízületkímélô sportok, mozgások lényege, hogy az ízületeket nem terhelés alatt kell használni, mégis serkentik a vérkeringést, erôsítik az ízületeket rögzítô, stabilizáló izmokat. Idôsebb korban már a lépcsôn járás is többet koptat a kelleténél a térdízületeken. Megfelelô sportok az evezés, lovaglás, úszás, kerékpározás, szobakerékpározás, könnyű gyaloglás, vízben végzett gimnasztika, otthon végezhetô egyszerű gimnasztika, gyógytorna, sífutás, attól függôen, kinek mi esik jól, mi nem túlságosan fárasztó.
Amit ne, vagy csak óvatosan tegyünk: – A futás, jogging már jobban terheli az ízületeket, mindenképpen futócipôben, lehetôleg földúton vagy rugalmas futópályán tegyük.
– A nyakfájósaknak nem jó mellúszás, más úszást válasszanak.
– A nekiiramodással és hirtelen megállással járó sportok, a tenisz és focinem a kopó ízületeknek valók, akárcsak a síelés, snowboard vagy görkorcsolyázás.
Most már tényleg csak az van hátra, hogy a tettek mezejére lépjünk!
Horoszkóp
január 29 – február 4.
KOS (III.21-IV.20.)
Nem egyszerű eset a Kosnak szerelembe esni. Bár vágyik rá, mégis legtöbbször meghátrál. Ráadásul általában az eszével, nem pedig a szívével szeret meg valakit. Elôször mérlegel, és csak azután dönt. Mint egy pénzügyi projekt indításánál.
BIKA (IV.21-V.20)
Ha komolyan együtt jár valakivel, lehetséges, hogy nagyobb stabilitás után vágyakozik majd. Amikor ezt elérte, számítania kell rá, hogy Önnek, vagy élete párjának eltérô szempontjai lesznek. Alkalmazkodjanak jobban egymáshoz!
IKREK (V.21-VI.21.)
Ha facér, rövid idôn belül bármi is elôfordulhat, egy elkötelezett kapcsolattól kezdve a sorozatos szerelmi háromszögek bonyodalmáig. Lassan megtanulja azt is, hogy a szerelem és a szabadság nem zárja ki egymást.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Komoly elhatározásra jutott: rendbe akarja tenni magánéletét. A munkán kívül kevés ideje akad másra, hiszen állandóan találkákra siet. Szüksége van arra, hogy tesztelje vonzerejét.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Érzékiségével elvarázsol, higgadtságával, biztonságot nyújtó közelségével megnyugtat, majd a randevún kegyetlenül felkorbácsolja az érzéseket. Bárkivel összejön, elôször összes ismerôsét kikérdezi a kiszemeltjérôl, információkat gyűjt róla.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Az egész életet, beleértve a szerelmet is, egy nagy kalandnak tekinti. Szereti a kihívásokat, ezért általában olyan partnert akar megkaparintani, aki elsô pillantásra elérhetetlennek tűnik, keményen kell küzdeni érte, akinek az egyéniségében ott van valami plusz.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Akit egyszer megszeret, amellett nagyon sokáig kitart, s csak nagy lelki tusák után képes megválni tôle. A Mérleg ritkán szakít, és nagyon szenved, ha szerelmének tárgya hátat fordít neki. Általában sokan vannak, akik kegyeire vágynak.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Ha megfelelô partnerre akad, egész életében megmarad mellette. Persze, ez nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy megcsalja kedvesét. Nem tűri, ha érzelmileg zsarolják, ilyenkor tiltakozni kezd. Hangulatváltozásai nem ritkák, könnyen sértôdik.
NYILAS (XI.23-XII.22)
A vele kapcsolatos észrevételeinket jobb, ha csak jól megrágva mondjuk ki. Pillanatok alatt képes kifordulni jókedvébôl, ha kritika éri, és megvan a képessége, hogy ellenségnek lássa azt, aki ôt kritizálja. Egyedül a mély szerelem nyugtatja ôt, ettôl felszabadult és boldog lesz. Szüksége van erre az érzésre.
BAK (XII.23-I.20.)
Nagyon tud látványosan szenvedni. Ha szerelmi csalódás éri, nem titkolja azt mások elôtt. Hadd lássa mindenki, hogy elbántak vele és milyen galád a másik fél. Ugyanakkor könnyű visszacsábítani és kiengesztelni.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Mostanság Ön lesz a fogadások sztárja, megnövekedett népszerűsége felszítja állandó partnere féltékenységi hajlamát. Meg kell tanulnia azt, hogy legalább idôként értesítenie kell társát arról, hogy szereti, és továbbra is szüksége van rá.
HALAK (II. 18-III 20.)
Szereti a veszélyes helyzeteket, néha úgy tűnik, direkt keresi azokat. A testi szerelemben is a tüzet, a szenvedélyt kedveli. Sajnos, gazdasági téren nem alakulnak olyan gyorsan és jól dolgai, mint ahogyan azt eltervezte.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
– Mi az egyenes?
– Két pont között a legrövidebb út az egyenes.
– És mi a kör?
– A kör ugyanahhoz a ponthoz vezetô leghosszabb út.
* * *
– Móricka, hol voltál tegnap?
– Nem jöhettem tanító bácsi, leégett a boltunk.
– Rémes, és hol voltál tegnapelôtt?
– Elôtte mindent össze kellett csomagolnunk.
* * *
– Mondja, maga törvényes házasságból született?
– Félig-meddig.
– Hogyhogy félig-meddig?
– Az apám nôs volt, az anyám hajadon.
* * *
Ez itt a szép pici piros szád... Ez a két alma a mellecskéd... Itt a szép, sima hasikád... Ez meg a...
– Józsi! Most csinálunk is valamit, vagy csak leltározunk?
* * *
Móricka elmegy a zöldségeshez:
– Kérnék pár szilvát.
– Na jó, de hányat.
– Igen? Akkor inkább nem kérek.
* * *
Halálraítéltet ébresztik a siralomházban. Hozzák neki az utolsó kávét és cigarettát. A rab megissza a kávét, rágyújt a cigarettára, majd álmosan ráhunyorog az ôt a vesztôhelyre kísérni készülô ôrre:
– Milyen nap is van ma?
– Hétfô – hangzik a válasz.
– Na, ez a hét is jól kezdôdik!
* * *
– Az én kisfiam rendkívüli gyerek, tele van eredeti ötletekkel, igaz, tanár úr?
– Ó igen, különösen, ami a helyesírást illeti.
* * *
Két szôke nô beszélget:
– Te szűz vagy még?
– Nem, én világéletemben mérleg voltam!
* * *
A férj bokszmeccset néz a tévében, a felesége olvasgat mellette.
Hirtelen felkiált a férj:
– Hát ezt nem hiszem el! Még négy perc sem telt el, és máris vége!
Mire a felesége:
– Aha, tudom, mit érzel...
* * *
– Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos, nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
– Persze, hagyja csak rám az egészet!
– Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeim is kapnának egy részt az örökségbôl...
* * *
Egy idôs nénike megszólít egy férfit a postán:
– Elnézést fiatalember, de megtenné nekem, hogy megírja ezt az üdvözlôlapot? Tudja, annyira gyötör a reuma, hogy nem tudok rendesen írni.
– Persze – egyezik bele a férfi.
Mikor készen van, megkérdi a nénitôl:
– Tehetek még valamit Önért?
A néni nézegeti az üdvözlôlapot, és így szól:
– Legyen szíves, írja ide a végére, hogy „Elnézést kérek a csúnya kézírásomért...”
* * *
Apuka nyakába veszi kislányát, de amikor a gyerek már jó ideje az apja haját húzogatja, az rászól:
– Kislányom, hagyd már abba, fáj, ha húzod a hajam.
Mire a gyerek duzzogva:
– Jó, akkor nem keresem tovább a rágógumimat.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2009
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|