avagy fordítva a lóra

A sajtót bejárta a napokban a hír, hogy a marosvásárhelyi csendőrség megbüntette az FK Csíkszereda labdarúgóklubot azért, mert egy hazai mérkőzésén a nézőtéren székely és magyar zászlók voltak. A klub elnöke bejelentette, hogy – nagyon helyesen – bíróságon fogják megtámadni a büntető jegyzőkönyvet, ahhoz ajánlunk fel némi segítséget, itt nyilvánosan, arra való tekintettel, hogy azzal mások is tudjanak majd élni, ha netán hasonló helyzetbe kerülnek.
Kezdjük az alkotmány hatodik cikkelyével, amelyik garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok azon jogát, hogy kifejezzék az etnikai identitásukat. Arra pedig tipikus példa a saját jelképek (mint a zászlók) használata.
Ennek ellenére – mint köztudott – éveken keresztül büntették a prefektusok a székelyföldi városok polgármestereit, mert március 15-én piros-fehér-zöld zászlókkal díszítették városuk közterületeit. S mivel a hivatkozási alap – amúgy teljesen megalapozatlanul – a román zászlóra vonatkozó törvény volt, annak a végrehajtási utasításaiba 2002-ben bekerült a 23/1-es cikkely, amelyik tételesen tartalmazza azt, hogy a nemzeti kisebbségek használhatják a saját rendezvényeiken a saját jelképeiket. Ez ugyan még mindig diszkriminatívnak nevezhető (mert értelmezhető úgy is, hogy egyéb alkalmakkor és helyeken azok használata tilos), de a mostani csíkszeredai esetre (meg sok más hasonlóra) ráillik.
Ezen előírásra alapozva az RMDSZ a kolozsvári kongresszusán elfogadta azt a határozatot, amiben megjelölte, hogy melyek a romániai magyarok saját jelképei. Mint látható, a két szóban forgó zászló köztük van, tehát azokra érvényesek a fent említett jogszabályok, következésképpen a szurkolók általi használatuk nem hogy nem ütközik törvényben, de éppenséggel jogszabály által garantált jog. Következésképpen ebben az esetben a csendőrség ahelyett, hogy tette volna a dolgát, alkalmazta volna a törvényeket és védte volna az állampolgárok jogait, pontosan fordítva járt el, törvényeket és jogokat sértett. Ez egy tipikus szerepzavar.

De van itt még egy-két dolog, amit egyrészt jó tudni a témában, s amitől másrészt a csendőrség fellépése még érthetetlenebb, illetve visszatetszőbb.
Ugyanis a székely zászló kitűzéséért annak idején Nagyváradon megbüntették Tőkés Lászlót, aki a büntetést szintén bíróságon támadta meg, de a pert elvesztette. Ellenben ott nem állt meg, hanem az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ahol pert nyert Románia ellen, a Bíróság (is) kimondta, hogy a székely zászló egy közösség jelképe, használatának korlátozása pedig sérti a szólásszabadsághoz való jogot. S azt pedig tudni kell, hogy a strasbourgi bíróság határozatai törvényerővel bírnak olyan értelemben, hogy azokat az államok bíróságai kötelező módon figyelembe kell vegyék. Tehát most az FK által indítandó perben a bíróságnak – elméletileg – egy lehetősége van, éspedig hogy érvényteleníti a büntető jegyzőkönyvet.
Továbbá: minekutána arról értesültünk, hogy volt olyan eset, amikor a brassói csendőrség nem engedte be a csíki szurkolókat a brassói jégpályára a székely zászlóval, egy-egy petíciót intéztünk több megye csendőrparancsnokához, többek között a Maros megyeihez is. Abban felhívtuk a figyelmét a strasbourgi ítéletre, s azt kértük, hogy adja parancsba a megye össze csendőr-egységének, hogy tartsák tiszteletben azt az ítéletet és ne intézkedjenek senki ellen azért, mert a székely zászlót valahova kitűzi, avagy valahol nála van. Erre a petícióra egy – jellemző – mellébeszélő választ kaptunk, amiben azért az is szerepel, hogy a Maros megyei csendőrség a törvények betartásával fejti ki a tevékenységét. Ami a mostani akcióját figyelembe véve nyilvánvalóan tényszerűen hamis, de ettől eltekintve tény az, hogy szó sem lehet tévedésről, ami történt az vagy a csendőrparancsnok ellenkezése (mivel nem adta ki a kért parancsot) miatt fennálló tájékozatlanságból, vagy pedig tudatosan elkövetett jogsértés. Amit a bíróságnak kötelező módon orvosolni kell, ellenkező esetben ismét az Emberjogi Bírósághoz kell fordulni.

S akkor az alcímről. A sajtóinformációk szerint a büntetés indoklása az volt, hogy a szóban forgó zászlók idegengyűlöletre, etnikai konfliktusok keltésére és nemzetgyalázásra alkalmasak. Ennek kapcsán tisztázzuk, hogy minden közösséget megilleti az, hogy mások tiszteljék, szokásaikkal, jelképeikkel stb. együtt. Ez lenne a normalitás, amitől azért köztudott módon vannak eltérések, így – hogy ennél a konkrét helyzetnél maradjunk – vannak Romániában olyanok, akik gyűlölik a magyarokat és azok jelképeit. Ez a gyűlölet pedig bűncselekménnyé válik abban a pillanatban ahogy kifejezésre juttatják. Tehát a csendőrség által kifogásolt zászlók alapból, rendes körülmények közt egyáltalán nem alkalmasak idegengyűlölet keltésére, ellenben azok, akik azokra gyűlölettel reagálnak kihágást vagy bűncselekményt köveknek el (attól függően, hogy mennyire súlyos az a reakció). Következésképpen a csendőrség dolga az lett volna a szóban forgó mérkőzésen, hogy azokat büntessék meg, akik gyűlölettel reagálnak a szóban forgó zászlókra, de semmiképp nem az, hogy büntetést rójanak ki egy olyan cselekedet miatt, ami törvényben garantált jog.

Végezetül még annyit, hogy a petíciónkra szintén mellébeszélő választ adó másik két csendőrparancsnok (Hargita és Kovászna megye) ellen pert indítottunk, azt kérve a bíróságtól, hogy kötelezze őket az általunk kért parancs kiadására. Ez a mostani eset jó példa arra, hogy miért van szükség arra, hisz azt bizonyítja konkrétan, hogy annak hiányában a csendőrség jogsértés követhet el. Ilyen értelemben – a minden rosszban van valami jó elv alapján – akár meg is köszönhetjük a Maros megyei csendőrségnek azt, hogy így kimutatta a foga fehérjét.

Árus Zsolt 

Címfotó: facebook.com/fkcsikszereda